Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-06-11 / 24. szám

Tesseclik-szohor avatás Albertirsán

i

„Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett” (Lk 19, 10).

VASÁRNAP. — „Tisztísd meg szívedet a gonosztól, hogy megszabadulhass! Meddig maradnak benned álnok gondolataid?” (Jer 4, 14 —Gál 6, 7 — Lk 15, 1—10

— Zsolt 10, 12—18). Lehet, hogy miközben elmarasztaljuk a farizeusok és írástudók szeretetlen- ségét, mi sem vagyunk különbek: nekünk is fáj, hogy annyira irgalmas az Isten. Szívünk „gonoszsága” az, hogy bizonyos emberek irányában szeretnénk elállni a kegyelem útját. Pedig minket is az éltet, nélküle elveszettek vagyunk. Higgyük, hogy másokat is meg tud menteni!

HÉTFŐ. — „Én vagyok az Úr, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen?” (Jer 32,27

— Lk 1, 49 — Mk 2, 13—17 —

Zsid 10, 19—25). Ismerünk embereket, akiknek „helyét ” véglegesnek gondoljuk. Ügy vélekedünk róluk, hogy javíthatalanok. Esetleg önmagunkat látjuk így? Ilyenkor mindig az ember erejére és lehetőségeire nézünk, ahelyett, hogy Istenre tekintenénk. Ő akárkit megszólíthat olyan hatalommal, amelynek nem lehet ellenállni.

kell megtennünk ezen az úton. De Isten maga bátorít, hogy ezt az utat válasszuk. Járjunk hát rajta reménységgel!

PÉNTEK. — „Szent, szent, szent a seregek Üra, dicsősége betölti az egész földet!” (Ézs 6,3 — Jel 19, 6 — Róm 5, 1—11 — Zsid 11, 8—22). Isten dicsősége az, hogy értünk, bűnösökért, halálra c.dta Krisztust. Dicsőségének fénye a szégyenfán ragyog! Ha oda nézünk, minden, önmagunkat nagynak állító dics.ekvésünk elnémul. Imádkozzuk egyik imádsá- gos könyvünkből: „Irányítsd szememet keresztedre, mikor saját dicsőségemet keresem.”

SZOMBAT. — „Nem vet el örökre az Ür. Még ha megszomo- rít is, irgalmaz. mert nagyon szeret” (JSir 3, 31—32 — Lk 1, 50 — Ez 18, 1—4, 21—24 — Zsid 11, 23 —31). Talán sokat zúgolódunk amiatt, hogy Isten nem bánik velünk „igazságosan”. Esetleg még csendes, belső élégtételt is érzünk, amikor azzal vigasztaljuk magunkat, hogy mások bűnének következményeit szenvedjük. Ne ámítsuk magunkat! Isten szemei a mi bűnünket látják. Ha miattuk meglátogat, szeretetből teszi. Szeretetből, mert nem kívánja halálunkat. Bohus Imre

Az albertirsai kulturális napok keretében május 5-én délután felavatták Tessedik Sámuel szaryasi lelkész szobrát a szülőháza előtti téren. Régi adósságát törlesztette le ezzel szülőfaluja. A híres szarvasi lelkész itt született Albertin 1742. április 20-án. Édesapja, id. Tessedik Sáegyütt nagyon sok gyülekezeti tag is részt vett az ünnepségen. Jelen voít Kiss Pál egyházmegyei felügyelő is.

Az ünnepség színvonalát emelte Bessenyei Ferenc színművész Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban és Illyés Gyula A reformáció genfi emlékműve

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1978. június 11-én

Deák tér de. 9. (úrv) Takácsné. Kovácsházi Zelma, de. 11. (úrv) Harmati Béla, du. 6 Takácsné Kovácsházi Zelma, du. r. Szeretetvendégség: Harmati Béia. Fasor de. ll. Muntag Andorné, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Tlialy Kálmán u. 28. de. 11. Kédey Pál. Kőbánya de. ll). Vajda Péter u. de. lel 12. Zugló de. 11. (úrv.) Matúz Pál. Rákosfalva de. 8. Maluz Pál. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Ma- tuz Pál. Kassák Lajos út 22. Benczúr László. Váci ut 129. de. negyed 10. ifj. Ferenczy Zoltán. Frangepan u. de.

8. ifj. Ferenczy Zoltán. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Komjáthy Lajos. Soroksár Üjtelep de. fel 9. Komjáthy Lajos. Pestlőrinc de.

10. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest YVekerielelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél ll. Karner Ágoston. Sashalom de.

9. Karner Ágoston. Mátyásíöid de. fél

11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Peter. Rákoshegy de. 9. Kosa Pat. Rákosliget de. 10. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv) Koren Emil, du. 6. Koren Emil. Toroc- kó tér de. fél 9. Foltin Brúnó. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. ll. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthideg- kút de. fél 11. Takács .József. Modort u. 6. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. (úrv) Bencze Imre, de. 11 (úrv) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. (úrv) Rozsé István. Kelcnvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rözse István, Budaörs du. 3. Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11.

„írok nektek, ifjak ..

A Szenürás a szerelemről

(Folytatás a 2. oldalról) s a szeretet mindennapi iskolájának, a hazassagnak. Azt ne higy- gyük, hogy méltatlan dolog a szerelem kérdéseire alkalmaznunk Jézusnak olyan nagy és mély támlását, mint a bünoocsánat és új élet. A szerelem semmiképp sem idegen elem keresztyen életünkben. Abba az egészbe tartozik bele, amelyet megújít, széppé és tartalmassá tesz Jézus. Pál apostol így fogalmazta ugyanezt: „Isten minden teremtménye jó és egy sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele” (1 Tim 4, 4).

Eredeti helyén más összefüggésben áll ugyan a következő mondat, de talán szabad témánkra is alkalmazni a figyelmeztetést: „Őrizd meg a rád bízott kincset!” (1 Tim 6, 20)

Ifj. Szabó Lajos

— TELEFONSZÄMVÄLTOZÄ- SOK. A rákospalotai lelkészi hivatal új telefonszáma: 890-758, az újpesti lelkészi hivatal új telefonszáma: 890-912.

— SZOLID albérleti szoba pályakezdő fiúnak, vagy diáknak kiadó. Leveleket teljes személyi körülmények ismertetésével ,,XIV. kerületben'’ jeligére kérek a kiadóhivatalba.

— HARMONIUM, három és fél soros, 14 + 2 regiszteres, jó állapotban levő, eladó. Érdeklődni a 353-873 telefonon este, vagy levélben 1122 Budapest, Goldmark Károly u. 9., Tölgyes címen.

KEDD. — „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten!” (Zsolt 100, 3 — Jn 14, 9 — Lk 7, 36—50 — Zsid 10, 26—31). Nagyon keveset tudnak Istenről azok a keresztyének, akik belemerevednek a maguk igazságába. Ezek az emberek Jézus állandó kritikusai. Látszólag mellette vannak, valójában mesz- szire kerültek tőle. Ezért Jézus nem tud rajtuk segíteni. Akik azonban kicsiségük tudatában közelednek hozzá, csodálkozva tapasztalják, hogy segít és megbocsát. Ez a tapasztalat őket is felbátorítja a szeretet cselekedeteire.

SZERDA. — „Ezt mondottam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek meg!” (Ézs 41. 9 — Róm 11, 29 — Lk 15, 11—

32 — Zsid 10, 32—39). A tékozló fiút egy „emlék” mentette meg: van valaki, aki így hívta: „fiam”. Igaz, sokáig nem gondolt erre a megszólításra. Amikor kikérte örökségét, számára „meghalt” az apja. Hangja csak a disznók vályúja mellett csendült meg újból a szíve mélyén. Ekkop azonban megmenekült. Keresztségünk óta hangzik felénk: „Fiam, szolgám., kiválasztottam!” Figyelünk-e rá?

CSÜTÖRTÖK. — „Azt az embert, aki féli az Urat. oktatja ő, hogy melyik utat válassza” (Zsolt 25, 12 — Ef 5, 1 — Róm 4, 1—8 — Zsid 11, 1—7). A keskeny és széles út példázata juthat most eszünkbe. Értelmezzük a megszokottól eltérő módon! A széles út az emberi cselekvés útja, amelyről azt gondoljuk, hogy rajta járva eljutunk Istenhez. A keskeny út a hit, a bűnbocsánat, az Istenben való bizaiom útja. Nagyon kevésnek érezzük, amit nekünk

— SZÜLETÉS. Németh Pál

orosházi egyházmegyei segédlelkésznek és feleségének, Tóth Ildikó orosházi lelkészi munkatársnak május 6-án első gyermekük született. Neve: ILDIKÓ. „Mi tehát azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket”.

— házassági évforduló.

id. Cserháti Sándor és felesége, sz. Zöld Anna házasságkötésük 50. évfordulója alkalmából május

6-án a győr-nádorvárosi templomban öt gyermekük és azok családtagjaik népes körében adtak hálát Isten jóságáért és kérték további életükre áldását. Az ünnepi szolgalatot dr. Cserháti Sándor szegedi lelkész végezte. „Istennek minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét megtartják”.

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest vili., Puskin u. 12. Telefon: H2-074

Csekkszámlaszám: 516—20 412—vili Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Árusítja a Magyar posta Index: 2521J ISSN 0X33—1302

78.1373

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomas Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

A Tcssedik-szobor a templommal

muci itt szolgált 1740—1744-ig. A Pest megyei Evangélis Egyházmegye gyülekezetei születésének 200. évfordulóján emléktáblát helyeztek el szülőháza falán. A márványtábla felirata találó: „ha valaki első akar lenni, legyen mindenek szolgája”. Márk 9, 33.

TESSEDIK SÁMUEL szarúasi evangélikus lelkész, a hazái népművelés úttörője, a magyar róna fáradhatatlan áldott munkása volt. Küzdelmes életútját tárta fel előttünk most az az emlék- kiállítás, melyet ezen a napon láthattunk a művelődési házban. A kiállítás megnyitásán részt vett a Tessedik Sámuel munkásságát illusztráló grafikák szerzője. az ugyancsak szarvasi Ruzics- kay György Munkácsy-díjas, érdemes művész. A tárlatot dr. Tóth Lajos kandidátus, főiskolai tanszékvezető tanár nyitotta meg. Méltatta Tessedik Sámuel - munkálkodását és Ruzicskay- György művészetét.

A SZÜLŐHÁZ ELŐTTI TÉREN az ünnepséget Kis Ferenc tanácselnök nyitotta meg. A szoboravató beszédet dr. Láng Géza akadémikus, keszthelyi egyetemi tanár tartotta. Az ünnepségen részt vettek a helyi társadalmi, kulturális élet vezetői is. A két evangélikus gyülekezet lelkészei, felügyelői és a presbiterekkel

előtt című versének elmondása, valamint a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem népi együttesének bemutatója. Falunk szülötte, dr. Varga János, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem rektora a szépen kialakított parkban egy akácfát ültetett ei.

AZ EMLÉKÜNNEPÉLY este, a művelődési házban ért véget, ahol „Tessedik Sámuel élete” címmel tartott nagyszabású előadást dr. Tóth Lajos kandidátus, szarvasi főiskolai tanár. Előadásában beszélt a. tudós szarvasi lelkészi’ől, a nagyszerű pedagógusról és a népművelőről.

A Tessedik-szobrot és a parkot megőrzésre az úttörők vették át. A nagyközségi tanács vezetőinek, a termelőszövetkezetek és az ÁFÉSZ elöljáróinak érdeme, hogy Albertirsán van Tessedik Sámuelnek szobra. A szobrot Kampfl József szobrászművész mesterien formálta meg. A gondolatot Gyovai Pál agrármérnök és dr. Nyemcsok János szarvasi származású osztályvezető segítette a megvalósításhoz.

A MOST FELÁLLÍTOTT SZOBOR szépen beleillik abba a környezetbe, ahol az iskola, a szülőház és a 200 éves barokk műemlék jellegű templom égbe nyúló tornya is hirdeti: a tegnapból és a mából az út még boldogabb holnap felé vezet. Roszik Mihály

Ne fáradj meg!

Ki ne ismerné a fáradtságnak azt a fokát, amikor az ember este hazaérve úgy ül le a karosszékbe, hogy ember legyen a talpán, aki engem most lábra tud ma még állítani.

Öreg nagynéném üzent értem, hogy menjek ki hozzá, ássam fel a kiskertjét, mert nem kap embert. Ásásból még nem állítottam fel világrekordot, de aznap mégis túlteljesítettem a normát. Nagyné- 'ném többször kijött hozzám és aggódva megkérdezte:

— Bírod még?

— Hát hogyne bírnám — húztam ki magam az ásónyélre támaszkodva, miközben magamban mondogattam: csak meg nem fáradni!

És bírtam, mert tudtam, hogy mindene ez a kis kert és nincs, aki felássa neki. Még aznap be is vetettük virágmagökkal és az elvetett magot befedtük műanyag takaróval. Amikor a munkaeszközzel befelé indultam, még egyszer visszanéztem művemre. Nagynéném boldogan így ösz- szegezte a napot:

— Nagyüzemi gazdálkodás fóliasátorral.

Holtfáradtan érkeztem haza és leültem az „aki most engem talpra tud állítani”

karosszékbe és elolvastam az aznapi postát. A levelek között kettő volt, amelyek azonnal talpra parancsoltak. Az egyikben egy drága kedvesem arról értesít, hogy meghalt az édesapja, a másik levelet egy térj írta. akinek felesége gyógyíthatatlan betegségben feküdt és éppen műtétre került sor egyik vidéki kórházban. Arra kért, írjak a betegnek levelet, én mindig olyan jól meg tudom nevettetni.

Csodálatos dolog, de ha másról van szó,-az ember egyszerre nem érez fáradtságot. A szervezet ilyenkor valami titkos erőforráshoz nyúl és minden megy. Egy belső hang azt mondja: nem megfáradni, ha a másik kér, ha a másikért valamit tenni lehet.

És nyomban megíródott a két levél. Az egyik a megtapasztalások bölcsességét, a baráti együttérzés védő, megértő szere- tetének simogatását vitte el úgy. mintha csak a sajat édesapámról lett volna szó. Vigasztalni akart, adni reményt és a meg nem fáradás hitét Isten igaz döntésében.

A másik levél vidám volt. Csupa mosoly, derű, játékos huncutkodás, örökké melengető nap, meg nem fáradás az élet szépségeinek, fonákságainak, a harmóniáknak a meglátásában. Benne volt ennek a levélnek minden vidám sorában a vágy: nevettetni, feledtetni a változha- tatlant és végül egy picinyke csend is, kétszavas ima idejére, amikor maga az Ür szól.

Az első levélre hamar megjött a válasz.

— Tudtam, hogy írni fogsz. Ereztem, hogy az lesz benne, amire nekünk most a legnagyobb szükségünk van. Leveledet vasárnap az igehirdetésben illusztrációnak adtuk, végig felolvastuk.

Micsoda ajándék a meg nem fáradá- sért! Milyen igaz, tiszta öröm egy ilyen válasz. Ügy jön vissza a szívből adott, szeretet, mint a postagalamb, amelyet semmi nem téríthet el, hozza a szeretet visszhangját szívében, hozza fárasztó kilométerek repülésével oda, ahonnan elindult, annak, aki küldte, csak megsokszorozva, kiteljesedve.

A másik levélre hosszú ideig nem jött válasz. Kiderült, hogy akinek írtam kijött a kórházból, a levél nem találta már ott. Egyhónapi késéssel, nagyszombaton mégis megjött a levél. Valaki vette a fáradságot, kikereste a beteg budapesti címét és továbbította.

A címzett azonnal felhívott.

— Megjött a leveled!

— Jót nevettél, ugye? — kérdeztem.

— Nem. Szívem mélyéig meghatott — válaszolta —, minden szavából éreztem, hogy szeretsz.

— Eddig ezt nem tudtad?

— De tudtam, de ilyen tisztán m.ég so- hanem éreztem. Nevettetve vigasztalni: nagy kincs ez, őrizd meg szivedben, hogy soha bele ne fáradj.

Elbúcsúztunk. Lassú léptekkel az íróasztalomhoz mentem, hogy leírjam ennek a két levélnek a történetét. Emlékeztetőnek a magam számára, hogy meg ne fáradjak a szolgálatban és bizonyságul másoknak, hogy minden jó visszahullik. Néha két nap alatt már. néha hónapok, múlva, de valamikor, életünk folyamán, bizonyosan. Gyarmathy Irén