Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-06-04 / 23. szám

As V. Keresztyén Béke-Világgyűlés KésziilüaaSi Prágába 1978. június 22. jelentős dátu­ma lesz a Keresztyén Békekon­ferencia történetének. Ezen a na­pon kezdődik ebben az eszten­dőben megalakulásának immár huszadik évfordulóját ünneplő és azóta világméretűvé vált mozga­lom V. Nagygyűlésének munká­ja. A jelentős eseményre 500 küldöttet várnak Prágába a vi­lág különböző pontjairól. A Ma­gyarországi Egyházak ökumeni­kus Tanácsát 22 tagú református, evangélikus, orthodox és szabad­egyházi vezetőkből és lelkészek­ből álló delegáció képviseli, ha­zánkból három római katolikus és egy unitárius megfigyelő is. OLVASÓINK ELŐTT ISME­RETESEK a Keresztyén Béke- konferencia átfogó törekvései és akciói, amiről az egyházi sajtó mindig hű tájékoztatást adott. Jól tudtuk követni az elmúlt évek során a mozgalmon belül azt az érvényesülő felismerést, hogy Isten cselekvése nem kor­látozódik csupán az egyházra. Isten cselekvése az egész világ­ra, az emberiségre vonatkozik, ezért a keresztyén szolgálatnak is általánosabbá kell válnia, az egész emberiséget érintő problé­mára kell irányulnia, szolidari­tásban minden emberrel, külö­nösen azokkal, akik erre rászo­rulnak. Szinte a fülünkben csengenek még dr. Tóth Károlynak, a KBK főtitkárának dunamelléki refor­mátus püspökké választásakor székfoglaló beszédében vallo- másszerűen elmondott szavai: a ma élő emberiség legátfogóbb ökumenikus törekvése az egész világ békevágya, amelyben a ke­resztyéneknek az evangéliumi üzenetből kapott elkötelezettség­gel kell részt vállalnunk. A béke ugyanis nem politikai fogalom csupán, az evangéliumtól nem idegen ügy, hanem a bibliai üze­netnek egyik legalapvetőbb mon­danivalója. A keresztyén béke­munkának ebben van egyedül­álló ökumenikus szolgálata. A KBK ezért végez korunkban pó­tolhatatlan ökumenikus szolgála­tot^ mert a békéért, igazságért, enyhülését tett minden keresz­tyén lépés a Krisztusról szóló bi­zonyságtétel aktuális és sokak számára érthető formája. A JÚNIUS 29-IG TARTÓ TA­NÁCSKOZÁS FÖTÉMÁJÁT ezért fogalmazták így: „Isten szolida­ritásra hív — keresztyének a bé­kéért, igazságosságért, és felsza­badításért". Valóban nincs még egy ilyen fogalom, amellyel gyak­rabban és a legkülönbözőbb helyzetekben és a legkülönbö­zőbb emberi csoportokban ta­lálkoznánk, mint a szolidaritás gondolata. Hogy erre mennyire szükség van, elég csak arra gon­dolni, mi ennek a szónak az el­lentéte. Az elzárkózás, az ér­dektelenség, a közömbösség. Per­sze a szolidaritás fokozatai kö­zött is különbséget kell tenni. Van egyszerű szimpátia, szavak­ban kifejezett állásfoglalás és a tettekben kifejezett hathatós, gyakorlati segítség. A lap követ­kező számaiban visszatérünk a téma részletesebb kifejtésére. Az V. Keresztyén Békevilág- gyűlés főreferátumát dr. Andria- manjato madagaszkári reformá­tus lelkész, a mozgalom egyik alelnöke fogja tartani. A hozzá­kapcsolódó három altéma így hangzik: a) Enyhülés — leszerelés — együttműködés. Referátumában erről a kérdésről a nyugatnémet dr. Herbert Mochalski, szintén a mozgalom alelnöke, tart előadást. b) Az igazság és igazságosság fő kérdéseit Paulos Mar Grego­rios indiai metropolita vizsgálja előadásában. c) A harmadik altémáról — Felszabadítás és a keresztyének — Colin Winter namíbiai püspök fog szólni. A DELEGÁTUSOK A MUN­KÁT NÉGY MUNKACSOPORT­BAN folytatják az előadások után. Az első a teológiai munka- csoport, a második, amely a nemzetközi x kérdésekkel és a nemzetközi békestruktúrákkal foglalkozik, több kisebb csoport­ra oszlik: Latin-Amerika, euró­pai biztonság, az ENSZ, lefegy­verzés, Közel-Kelet. A harmadik csoport tagjai a gazdasági felsza­A rákoscsabai gyülekezet életé­be is tavaszt hozó csendes szom­bat délutánon dr. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspökének igehirdetése után iktatta be Vi- rágh Gyula a Pesti Egyházmegye esperese a Rákoscsaba—Pécel— Isaszegi társgyülekezet új lelké­szét, Gáncs Pétert. Több hónapon át folyt annak idején a tárgyalás arról, hogy a társgyülekezet részeit más más gyülekezetekhez kell-e csatolni, vagy képes-e a nagy területen fekvő, de kis lélekszámú gyüle­kezet az önálló életre? Fél esz­tendő alatt a gyülekezet rendbe hozatta péceli templomát és a lelkészlakást, s arra _ kérte az egyház vezetőségét, hogy küldjön a nyugdíjbavonult lelkész helyett fiatal lelkészt gyülekezetébe. Az ünnepi istentiszteleten Kál­dy Zoltán püspök Zsid 10, 23—21 alapján hirdette az igét. Arról a reménységről beszélt, amelyet a hozzánk mindig hűséges Jézus Krisztus táplál bennünk, amely nélkül szolgálatunkat végezni nem lehet. A szolgálat végzése pedig egyet jelent azzal, hogy számon tartjuk egymást, figye­lünk arra,' hogyan és hol kell jót cselekednünk azokkal, akik kö­rülöttünk élnek. Megható volt, amikor a lelkész édesapja, Gáncs Aladár lelkész fiát, mint a hetedik papi nemze­déket áldotta meg Isten igéjével. Gáncs Péter lPt 3, 15 alapján prédikált. Vallott arról, hogy Jé­badítás és fejlődés közötti össze­függést vitatják meg, míg a ne­gyedik csoportban a faji megkü­lönböztetéssel foglalkoznak. A Nagygyűlésen egy alkalom­mal az egyes kontinensek kép­viselői, egy másik alkalommal pedig az ifjúsági küldöttek és a konferencia női résztvevői tar­tanak külön összejövetelt. Akiknek megadatik, hogy részt vehetnek majd az • ökumenikus megnyitó istentiszteleten, min­den bizonnyal életre szóló él­ményben lesz részük. Az igehir­detés a nagygyűlés bibliai vezér­igéjéről hangzik el: „...hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára” (Lk 1, 79). zus Krisztussal reménységgel néz a gyülekezet, az egyház, az em-» beriség jövője elé. A beiktatást követő ünnepi közgyűlésen sokan köszöntötték a gyülekezetei és annak új lelké­szét. - i Köszöntést mondott többek köx zott Szutor Károly, aki a Haza­fias Népfront XVII. kerületi bi­zottsága nevében szólt, és Erdős Sándor, aki a péceli HNF kö­szöntését tolmácsolta. Szutor Ká­roly beszélt arról a jó viszony­ról, amely dr. Káldy Zoltán püs­pök, mint a XVII. kerület egyik országgyűlési képviselője és a XVII, kerületi HNF között kiala­kult. Kérte az új lelkészt, vegyen részt abban a munkában, amely­ben a kerület lelkészei együtt dolgoznak a HNF-al az egész ke­rület fejlődése és haladása érde­kében. Jelen volt az ünnepségen Paa­vo Kortekangas kuopioi finn püs­pök és felesége is. A püspök kö­szöntésében elmondotta, hogy a finn télből a magyar tavaszba ér­kezett. Ezt nemcsak a tavasz minden jelét magán viselő ma­gyar természetben látja, hanem abban a meleg fogadtatásban is, amelyben része volt s azon a szép ünnepen, ahová első útja veze­tett. Mi mindannyian, akik jelen le­hettünk ezen a kedves ünnepen, megérzetünk valamit a rákoscsa­bai gyülekezet tavaszából. Kosa László Tamas Bertalan református lelkész Weöres Sándor: Bodrog Miklós zsoltár-fordításaira Imhol az őskor fénye a zsoltárkönyvön elárad, Több ezer esztendőn átsuhanó sugarak, Mind arany és csillag, még szeplőtlen ragyogással, Hályogos ódon kincs, mit soha rozsda nem ér. Hány kétsége az űzött nyugtalan emberi lénynek, Mennyi kö'nyörgő hang, áldozat és bizalom, Féltett messzi reménység, mely folyton közelebb száll, Végül harsonaszó, boldog örök diadal. Tűz, mit az óvó pernye borít, s minden hamun átsüt, Láng, a szavak rácsán át a szívekbe merül. . Lelkész iktatás Rákoscsabán Lehet-e eggyel több? A minap felkerestem lapunk kiadó hivatalát. Az iránt érdeklőd­tem, hogy amióta hat oldalon és 12 ezer példányban jelenünk meg, elfogy-e maradék nélkül minden Evangélikus Elet. A hivatal ve­zetője úgy informált, hogy bár az elmúlt hónapok során sikerült az eddiginél még 2 ezer példányt elhelyezni, hetente háromszáz pél­dánynak még mindig nincs „gazdája”. Kissé meghökkentem. Három­száz példány!? Meg is kérdeztem, nem téved-e véletlenül. És való­ban háromszáz példányt nem adunk el hetente. Ezen végtelenüLcso- dálkoztam. • NÉZZÜK, MI LEHET E SZÁM MÖGÖTT! Lehet arra gondolnunk, hogy gyülekezeteink túlságosan „telítettek" már, s alig akad egy-egy evangélikus család, amely nem járatja, nem olvassa az Evangélikus Eletet. Elképzelhető az is, hogy akadnak olyan híveink, kiknek tudo­mása sincs arról, hogy egyházunk rendelkezik ilyen kiadvánnyal. Az is feltételezhető, hogy tudnak ugyan róla, de valamilyen megmagya­rázhatatlan okból kifolyólag nem szándékoznak az olvasó táborhoz tartozni. Gondolhatnánk arra is, hogy a három forint ötven fil­lérbe kerülő újság túlságosan megterheli hetenként híveinket. Egy­szóval lehetne variálni az okokat, amelyek a háromszázas szám mö­gött meghúzódnak. Mindenesetre valami „bűvös, s talán ismeretlen” tényező következ­tében háromszáz példány eladatlanul marad. Egyházunk összlétszá­mút tekintve, — s arra külön gondolva, hogy hány százalék ebből az ún. „aktív” egyháztag, — a 12 ezres példányszám sem magas. Ez így igaz. Szoktuk lelkészeinket a terjeszkedés kérdésében felelőssé tenni. Hogy kevésbé propagálták a lapot, nem ismertették kellőkép­pen a lehetőségeket, nem hívták fel alaposabban a figyelmet újsá­gunk hallatlanul nagy egyházi szolgálatra. Ha van is ebben némi igazság, az már nem bizonyos, hogy kérdéseinkre egyértelmű választ ad. Az viszont állítható, hogy drága esztendőket mulasztottunk el, amikor is az olvasásra „rászoktathattuk” volna híveinket. Viszont ez a mulasztás pótolható. i Egyházunk vérkeringésébe soha nem késő bekapcsolni testvéreket. Újszülötteket keresztelünk, ha felnőnek, egyházunk tagjai lesznek, s előbb-utóbb fenntartóivá válnak gyülekezeteinknek, anyaszentegy- házunknak. S mint ilyenek, bekapcsolódhatnak az Evangélikus Élet olvasóinak táborába. Ne feledkezzünk meg arról, hogy van nemzedék- váltás az egyház társadalmában is. TALLÓZGATOK A GONDOLATOK KÖZÖTT. Egyet közülük olva­sóink elé tárok. Feltűnő, hogy újságunkra milyen kevés reflexió ér­kezik. Általában lelkészeink véleményeire kell támaszkodnunk. He­lyes ez? És miért vetettem fel ezt a kérdést? Azért elsősorban, mivel lapunk lényegében a „hívek .lapja". Lelkészeink számára külön is megjelenik egy folyóirat. Az Evangélikus Élet pedig a gyülekeze­tek, az evangélikus családok, az evangélikus hívek lapja. Mármost, ha az eladatlan példányok kérdésének összefüggésében keressük a hívek véleményét, ez nem értelmetlen dolog. Nekünk ismernünk kell híveink kritikáját, „hozzászólását”, felfogását, egyszóval véleményét a lapról. Bizony elvárhatjuk, hogy rendszeres reflexiókat nyújtsanak róla. Ez kétségen kívül a kontaktus mellett kihatna a terjesztésre is. Mi a magunk portékáját a legkedvezőbb jelzőkkel kínáljuk. Ez a lap véleményünk szerint jól szerkesztett, gazdag, tartalmas lap. El­bírja az igényes kritikát. Annál is inkább kérjük olvasóink vélemé­nyét és számítunk arra, hogy ezt el is juttatják hozzánk. Jól esne olykor, ha az elégedettség hangja szólalna meg, s elfogadjuk, ha gyengeségükre hívják fel a figyelmet. Az előző kedvet ad, „doppin­gol” a bátrabb toliforgatásra, az útóbbi segít lemetszeni a vadhajtá­sokat. Es mivel nagy fáradtsággal, szenvedélyes hevülettel írjuk, szer­kesztjük a lapot, ezért merjük első renden kínálni olvasásra. Különö­sen amióta hat oldalon jelenünk meg! Azóta vált színesebbé, szinte izgalmas olvasmánnyá hetente. Az élet egész területét kísérli felölel­ni, s egyházunk hangját megszólaltatni hitbeli, egyházkormányzati, társadalmi, kultúrális kérdésekben. Hatalmas vállalkozás ez. De az egyháznak mindenkor volt szava arról a világról, arról a „közegről”, amelyben élt. Most is van! Nos, próbáljuk úgy kézbe venni a lapot, hogy mit mond a hitről, társadalomról, történelemről, kultúráról, stb. TUDOM, HOGY SOK HÍVÜNKNEK ELMARADHATATLAN OL­VASMÁNYA. Tudom, hogy sok evangélikusnak tájékozódása egyhá­zon, világon belőle táplálkozik. Tudom, hogy módszeres olvasása gazdagította, kitágította látásukat. Tudom, hogy vannak „kedves íróik”, akiknek sorait várják. Tudom, hogy akadnak, akik egyes cik­keknél fejüket csóválják. Mondom, mindezeket tudom. De a mérleg nyelve mégis ott hajlik alá, ahol szívvel mérik a .so­rokat. S ha már szóltam a lelkészek felelősségéről, most a hívekre apellálok. Az olvasókra! Arra a tizenegyezer hétszázra, akik a heti vérkeringésből nem akarnak kiszakadni. Ismét egy adatot vetek be. Háromszáz körül van az anyaegyházközségek, száma. Ha most min­den közösség egy számmal töbet rendelne, eggyel többet fizetne elő, elkelne az összes újságunk. LEHET-E EGGYEL TÖBB? Ezt nem a lelkészektől kérdem, hanem az olvasó hívektől. Azoktól, akiknek volt már kedves élményük újsá­gunk valamelyik cikkével, versével kapcsolatban, akiknek hitét el­mélyítette, látását kitágította, problémájában eligazította. Éppen eze­ket kérdezem: lehet-e eggyel öbb? Ezek a hittestvérek lehetnek a lap agitátorai, propagandistái. Ne féljünk a szavaktól! Elfogultság, tűz csak azokban lehet, akik kaptak valamit tőle. De azok elkötelezettjeivé válnak s a maguk ügyének tekintik a köz ügyét. R-d Pál „HIT, TUDOMÁNY ÉS JÖVÖ” Az Egyházak Világtanácsa ren­dezésében 1979. július 12—24-ig világkonfereciát rendeznek, mely­nek az a célja, hogy tudósok és teológusok közösen foglalkozza­nak a tudomány és technológia használatának kérdésével. A gon­dolat abból a felismerésből fakad, hogy a tudomány és technika je­lentős erő az igazságosság és bé­ke kérdésében, s mindkettőnek az emberiség szolgálatában kell áll­nia. A konferencia tervezett he­lye: Massachusetts Institute of Technology (USA). A hivatalosan „Világkonfe­rencia a hitről, tudományról és a jövőről” elnevezésű konferencián a tervek szerint 500 tudós és teo­lógus fog részt venni a világ minden tájáról, hogy keressék a hit jelentőségét egy olyan világ­ban, ahol a tudomány és techni­ka alakító erő, mely egyaránt fel­felszabadíthat és tönkretehet sze­mélyeket és emberi értékeket — mondja az előzetes ismertetés. Az EVT Evanstonban 1954-ben tartott második nagygyűlése óta ez lesz a legnagyobb EVT-ren- dezvény Észak-Amerikában. Dr. Káldy Zoltán püspök Virágh Gyula esperessel és Gáncs Aladár lelkésszel megáldja Gáncs Péter lelkészt + Kiss Jenő metése május 23-án volt Győrött, a nádorvárosi köztemetőben. „A szeretet soha el nem fogy”. 1 Kiss Jenő, a bezi gyülekezet lelkésze életének 63. évében má- 1 jus 18-án váratlanul elhunyt. Te-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents