Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-05-28 / 22. szám

Vasárnapi fények „Egyszer van egy esztendőben karácsony” — e *népi szólás-mondás talán nem csak szép ünnepünk jelentőségét kívánja kiemelni. Benne lehet az a gondolat is: igazán csak a „jeles ünnepeken”, a „sátoros ün­nepeken" fénylik s élhető át keresztyénségünk. S az egyházi eszten­dőnek az a másik fele amely Szentháromság vasárnapja után kezdő­dik „szürke”, jellegtelen, mert nincsenek benne ' jeles ünnepek. Ez azonban nincsen így. Nemcsak a nagyünnepek hirdetik fennen Isten üdvösségszerző nagy tetteit. Az egész egyházi esztendő mindenestül arra való, hogy egy naptári esztendő körforgásában mindig újra eszünkbe idézze és szivünkbe vésse: Mit cselekedett, i.cselekszik és fog ezután is cselekedni Isten az egész emberiség örök’ üdvösségére, földi javára, az idők végezetéig. Ebben a szüntelen folyamatban meg­van a maga sajátos mondanivalója, fénye, minden egyes vasárnap­nak, a „közönséges” vasárnapoknak is. Vasárnapi fények Isten népé­nek útjelzői vándorlása során, végig az egyházi esztendőben. MINDENEKELŐTT AZÉRT, MERT MINDEN VASÁRNAP, a hét­nek első — s nem utolsó — napja, arra figyelmeztet, hogy ezen a na­pon támadott fel a halálból Urunk Jézus Krisztus. Ezért minden va­sárnap: egy kis tíúsvét! Minden vasárnapi templomozásunkat, isten­tiszteletünket be kellene sugároznia, át kellene melegítenie a húsvéti örömhírnek: Jézus él, feltámadott! Vele együtt mi is élünk. Bűn, ha­lál, betegség nem rettenthet többé. Minden gyengeségünk, kudarcunk, gondunk, de örömünk, sikerünk, győzelmünk is csak utolsó előtti va­lóság. Kétségbe nem ejthet, de el sem kábíthat. A végső igazság és va­lóság, az utolsó szó, s ezért az új ég és új föld első hajnalsugára is Istenünké. Bármi legyen is egyébként az egyes vasárnapok témája, sajátos mondanivalója, ennek a vonásnak és hangnak, a húsvéti örömüzenetnek nem szabadna hiányozni egyetlen vasárnapi ünnep­lésünkből sem. A vasárnapi fények forrása Húsvét evangéliuma. TOVÁBBÁ ARRA IS FIGYELNÜNK KELL, hogy a Szenthárom­ság vasárnapja utáni vasárnapok sorának belső logikája, következe­tes gondolatmenete van. Ezt a vasárnapok perikópiái, az ún. „szent­leckék”, az illető vasárnapra rendelt evangéliumi és levélbeni újtestamentomi szakaszok mutatják. A legrégibb, ún. óegyházi ilyen perikóparendet „Vasárnapi és ünnepi szentleckék” cim alatt Énekes­könyvünkben is megtalálhatjuk. Ezek alapján — nagyjából — három gondolatkörre oszthatjuk fel e vasárnapokat. Először a Szentlélek összehívja és egybegyűjti Isten népét. Hirdetteti az evangéliumot, terjeszti és növeli egyházát (1—6. vasárnapok). Ebbe az időszakba esik Péter és Pál apostolok névünnepe (június 29.) és Keresztelő Já­nosé (június 24.) (Nálunk ezek a napok nem kapnak különösebb hangsúlyt az istentiszteleti gyakorlatban. A reformáció szülőföldjén és északi testvéreinknél ünnepként tartják őket számban.). — Má­sodszor: a Szentlélek megvilágosítja, vagyis a hitben elmélyíti, tanít­ja és neveli az egyházat (7—14. vasárnapok). — Végül a Szentlélek megszenteli, vagyis a bűnnel való harcban, a kísértések között meg­erősíti s Istennél megtartja s a jó cselekvésére vezeti és serkenti az egyházat (15—23. vasárnapok). Ebbe az időszakba esik Mihály főan­gyal névünnepe (szeptember 29.), aki ősi egyházi hagyomány szerint a bűnnel tusakodó s jóra törekvő egyház jelképe. — Végül sajátos verete van az egyházi esztendő utolsó három vasárnapjának. Az utol­só előtti 3. vasárnap a végső idők jeleivel (perikópa Máté 24, 15— 28.) földi életünkért való felelősségünkre figyelmeztet. Az utolsó előtti vasárnap az „ítélet vasárnapja” (perikópa Máté 25, 31—46.) arra int, hogy egyszer meg kell állanunk az örök Biró színe előtt. Végül az egyházi esztendő utolsó vasárnapja az „Örökkévalóság vasárnapja” (perikópa Máté 25, 1—15.) az idők végén visszaérkező Jézus éber vá- rására serkent — s ezzel már átvezet a következő ádventi időszak­ra. VÉGÜL, A MÁR EMLÍTETT NÉVÜNNEPEK MELLETT ebbe az időszakba esik az Izrael népéről s Istennek vele való üdvtervéről va­ló megemlékezés alkalma (a Szentháromság vasárnapja utáni 10. va­sárnap), az aratási hálaadó ünnep (napja nincs rögzítve az egyházi hagyományban), a Reformáció emlékünnepe (október 31.) s a Biblia vasárnapja, amely a Reformáció ünnepét közvetlenül megelőző vagy követő vasárnapra szokott esni. E vasárnapok sajátos mondanivaló­ja, illetőleg az ünnepi megemlékezések alkalmai is színezik, gazda­gítják az egyházi esztendőnek ezt a második felét. Ne beszéljünk ezért az egyházi esztendő „ünneptelen” második fe­léről, vagy éppenséggel „szürke közvasárnapok”-ról. Meg van minden vasárnapnak a maga sajátos fénye, drága értéke, üzenete. Csak meg kell találni ezt és hálásan élni vele. Hiszen minden vasárnap az „Ür napja". Jézusünnep, Istenünk szeretetére emlékeztet s feltámadott Urunk követésére hívogat. / Groó Gyula Istentiszteleti rend Budapesten, 1978. május 28-án Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Bé­la, de. 11. (úrv.) Hafemscher Károly, du. 6. Bach: H-moll mise. — Igét hir­det: Hafenscher Károly. Fasor de. 11, du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 1L Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Fe­renc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákos­falva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kas­sák Lajos út 22. de. 11. Kertész Gé­za, du. 5. Szeretetcendégsóg. Váci út 129. de. negyed 10 Ferenczy Zoltán. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsé­bet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár- Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pest­lőrinc de. iO. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos, du. 5. Szeretetvendégség: Bízik Lász­ló. Rákospalota, MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota-Nagy- templom de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Baráth Pál. Sashalom de. 9. Barátit Pál. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistar- csa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Kósa Pál. Fákosliget de.^ 10. Kósa László. Rá­koskeresztúr de. fél 11 Kósa Pál. Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Fabiny Tibor, du. 8. Mado- csai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Fabiny Tibor. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9' Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi dé. 8_. Psengődv László. Pesthidegkűt de. fél l;l. Muncz. Frigyes. Modori u. 6. de. 10. Filiopinyi János. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor. du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Ruttkay Miklian Géza. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Madocsai Miklós. Budaörs du. 3 Törökbálint du. fél 5. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. A LUTHF.RÁNIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA május 28-án, vasárnap délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja J. S. BACH H-MOLL MISÉJÉT Közreműködnek: Péczely Sarolta, Mohácsi Judit, Szalai Zsuzsa, Korondy György, Berczelly István, Trajtler Gábor és Polgár László Vezényel: YVeltler Jenő Igét hirdet: DR. HAFENSCHER KÁROLY — EGYHÁZFIT keresünk az egyik budai református gyülekezetbe buda­pesti lakáscserével. Írásbeli jelentke­zést „Teijes munkaidő” jeligére a ki- adóhivatalba kérünk. — ELTARTÁSI szerződést kötne Budapesten evangélikus idős asz- szonnyal vidéki középkorú gyermek­telen házaspár. Minden megoldás ér­dekel. Leveleket Evangélikus Espe^ resi Hivatal, 5500 Békéscsaba, 111., Luther u. 1. címre kérek. „Aki titeket hallgat, az engem hallgat, és aki titeket elutasít, az engem utasít el, és aki engem el­utasít. az azt utasítja el. aki el­küldött engem” (Lk 10, 16). — VASÁRNAP. — „Ne kívánd felebarátod feleségét” (5Móz 5, 21 — Ef 5, 25 — Lk 16, 19—31 — Zsolt 9, 10—19). A gondolatban elkövetett házasságtörést csak egy lépés választja el attól, hogy amire gondoltunk, azt meg is te­gyük. Ezért óv minket Isten még a házasságtörés gondolatától is. Túl azon, hogy már a gondolat is sok lelki energiánkat felemészti, kockáztatjuk egész családunk és a magunk nyugalmát is. Kérjük Istent, hogy őrizze meg szívein­ket és gondolatainkat a Jézus Krisztusban és házassági hűség­ben. HÉTFŐ. — „Vigyázzatok maga­tokra, hogy szívetek el ne nehe­zedjék a megélhetés gondjaitól” (Lk 21. 34 — Jer 5, 24 — 2Pt 1, 16a — 19—21 — Zsid 4, 1—13). A megélhetéssel kapcsolatos gond­jaink elszürkíthetik életünket és örökös hajszává fokozhatják nap­jainkat. A minden ároni szerzés tönkreteheti házasságunkat, gyer­mekeinkkel, barátainkkal való kapcsolatainkat, aláássa egészsé­günket és megzavarja istennel való kapcsolatainkat. Ne feled­jük, hogy életünk Isten ajándéka és azt sem, hogy ö gondviselő Atyánk. KEDD. — „A reménységben ör­vendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartóak, az imádkozás­ban állhatatosak” (Rm 12, 12 — Zak 1, 17 — Ez 2, 1—7 — Zsid 4, 14—5, 10). Az apostoli intelem azzal akarja emberi energiakész­letünket mozgósítani, hogy a ke­resztyén ember alapmagatartásá­ra mutat. Erre azonban nem ma­gunktól vagyunk képesek, hanem Jézus tesz ilyenné — ha hiszünk benne. Napi igénk mellett gon­doljunk a reformátori elmélet és gyakorlat fundamentumára: egyedül, Krisztusért hit által. SZERDA. — „Az Űr ezt mond­ta Jónásnak: Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem fáradtál., amely egy egész éjjel felnőtt, má­sik éjjelre elpusztult. Én meg ne szánjam meg Ninivét a nagy vá­rost?” (Jón 4, 10—11 — 2Pt 3, 9 — ApCsel 8, 26—35 — Zsid 5. 11 —6, 8). Ne legyünk szigorúbbak embertársaink megítélésében, mint az Isten. És ne feledjük azt sem, hogy mi is mindig kegye­lemre szorulunk. Prófétai szolgá­latunk nem számonkérés és fe­nyegetés, hanem Isten akaratá­nak meghirdetése és szolidaritás a világgal. CSÜTÖRTÖK. — „Hiszel te az Emberfiában?” (Jn 9, 35 — Zsolt 40, 18 — Jer 8, 8—10 — Zsid 6, 9—20). Ez a kérdések kérdése! Életünk hogyan továbbja is e kérdésre adott válaszunktól függ. De „mit használ keresztyénsé- gem, ha nem aszerint élek... és mit használ nékem a hit, ha azt csak szájjal vallom”? A Krisztus­ról való tanúskodás mindig is a szó és tett, a hallható és „látha­tó” igehirdetések együttese. Hinni azt is jelenti: életünkkel prédi­kálni. t PÉNTEK. — „Ezért akár élünk, akár meghalunk, az Űréi va­gyunk” (Rm 14, 8 — Ez 3, 22— 27 — Zsolt 107, 23—24. 31 — Zsid 7, 1—10). Egész életünk Isten színe előtt és szeretetének védel­me alatt folyik. Luther szerint Isten irgalma olyan: „mint a mennybolt, amely védőn borul reánk — alatta védve vagyunk, bárhol legyünk is egyébként”. Amikor meghalunk annyi válto­zás történik csupán, hogy Isten egyik kezéből áttesz minket a másikba. Ez életünk öröme és hitünk reménysége. SZOMBAT. — „Tekints le az égből, nézz le szent és dicső haj­lékodból: Hol van féltő szerete­ted és hatalmad? Hiszen Te vagy a mi Atyánk” (Ézs 63, 15—16 — Zsid 6, 18 — Ézs 5, 1—7 — Zsid 7, 11—17). Istent „számon kérni”, mint Atyát csak a gyermeki szív meri igazán. A bizalmas hit erre is lehetőséget ad. Ez a prófétai ige Isten atyai szeretetére és ha­talmára hivatkozik, és amikor mi imádkozunk, kimondva vagy ki­mondatlanul ugyanerre hivatko­zunk. „Urunk, hallgass meg min- 'ket atyai szeretetből a Jézus Krisztusért! Ámen.” Veczán Pál EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a. szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1068 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámiaszán: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 180,— Ft Arusítia a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 @ 78.1371 Athenaeum Nvomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Hibapont Közeledvén a hatodik X-hez, megálla­pítottam, hogy sokszorosan túlteljesítet­tem a hazánkban egy főre — helyeseb­ben, két lábra — jutó egy életre szóló kerékpározási normát. Magyarán: ele­gem lett a biciklizésből. „Autó a divat!” — zengette meggyő­zően a rádióban a bársonyos 'alt hang. Igen, persze, méghozzá jó, nagyon jó di­vat. Csakhát volt egy bökkenő. Az ,amit zalaegerszegi káplánkoromban hallottam principálisomtól, néhai Nagy Miklóstól, aki anyagi helyzetének szűk korlátokat szabó voltát a népi bölcsesség e gyöngy­szemével szokta illusztrálni: „Körmetlen macskának nehéz fára mászni." Nos, én világ életemben a körmetlenek fajtájá­hoz tartozván, még álmomban sem gon­doltam fáramászásra, azaz autó vásárlá­sára és üzemeltetésére. Viszont — mi­után a gyerekek a házból kirepültek — körmetlen létemre is össze tudtam ka­parni egy kis Simson motorkerékpárra valót. Igen. Am a motorkerékpár vezetésé­hez jogosítvány kell, amit nem adnak ingyen. Pénzbe és sok törődelembe ke­rül. Orvosi vizsgálatok, gépjármű- vezetői tanfolyam, vizsga közlekedési és műszaki ismeretekből, rutinvizsga, for­galmi vizsga. A Kresz műszaki vizsgán történt ve­lem az, amit most szóvá teszek. Bevo­nultunk a vizsgaterembe — megidézet­tek — vagy ötvenen. A vizsgabiztosok szortíroztak bennünket: balra a moto­rosok, jobbra az autósok! Kiosztották a vizsgalapokat, elhangzottak a vizsgaren­det illető intelmek és nagy drukkban — mintha élethalál kérdése forogna koc­kán — nekifogtunk a tesztkérdések megválaszolásához, apró keresztek meg­felelő négyzetekbe való bejegyzésé­nek. A vizsgalapon minden kérdésre há­rom felelet s közülük csak egy az igazi, a másik kettő csalafinta tévesztés, ha még­oly helyesnek látszik is. Szaporodtak szépen a keresztjeim, gyakran csak úgy ránézésre, máskor hosszabb-rövidebb gondolkodás után. Már csak néhány megválaszolatlan kérdés volt hátra, ami­kor ez a szöveg meredt a szemembe: Mit jelent a közlekedés többi résztve­vői iránt tanúsítandó előzékenység? A kérdés alatt a három felelet. □ a) Kétes forgalmi helyzetekben nem erőszakoskodunk sem hanggal, sem motorunk erejével. □ b) Mindig szabad utat és áthaladási elsőbbséget adunk nekik. □ c) A támogatásra szorulókat segítjük, szükség esetén még elsőbbségi jo­gunk meggondolt feladásával is. Nézem az elsőt. Persze, hogy nem erő­szakoskodunk kétes forgalmi helyzetek­ben . .. Agresszivitásnak semmi helye a közlekedésben. Meg másutt sem. Ám ez annyira nyilvánvaló igazság, hogy a ke­reszt nem ide kívánkozik.- A következő válasz. No, igen. Szívem szerint, a „biztos, ami biztos” alapján ezt cselekedném, de nem lehet. Ellenke­ző esetben, reggel odaérve egy nagy for­galmú útkereszteződéshez, az ebédemet és vacsorámat is ott költhetném el — oldaltáskából. Arról nem is szólva, hogy forgalmi akadályt jelentenék a közle­kedési partnerek számára. Jön az utolsó felelet. Ez az. Nem vi­tás. A támogatásra szorulókat segítjük stb. Golyóstollam megemelkedett és eny­he kis ívben a válasz négyzetére eresz­kedett. Hirtelen — mintha tüzes vasat érin­tett volna az ujjam — visszakaptam a kezem. Eszeden légy! — intettem ma­gam. Hát nem látod, hogy csapda?! Hi­szen ez tisztára keresztyén, mondhatni biblikus szöveg, ami a magadfajta em­bernek szerfölött rokonszenves és ka­pásból folytatható. A támogatásra szoru­lókat segítjük, a gyengéket gyámolítjuk és így tovább. Igen, de most nem a mó- richidai templom szószékén állasz, nem Árpáson vagy bibliaórán, hanem köz­úton, lüktető, hullámzó, örvénylő forga­lomban-forgatagban, száguldó gépjármű­vek, robajló motorok világában. Mit akarnál te itt biblikus szöveggel, a tá­mogatásra szorulók segítésével, meg a gyengék gyámolításával?!.., Kénytelen-kelletlen nem ide, hanem az első válasz négyzetébe rajzoltam hát a keresztet. Befejeztük a vizsgalapok kitöltését s azokat asztalunkon hagyva kiszállingóz­tunk. Bent a vizsgabiztosok villámgyors munkát végeztek, mert alighogy elszív­tunk egy cigarettát, máris beinvitáltak bennünket. Vizsgaszemmel pásztáztam lapjaimat: látok-e hibát jelző piros köröket s ha igen, mennyit. A műszaki lapot — nem lévén rajta piros kör — megkönnyeb­bülten toltam félre. Ez sikerült, hiba­pont nélkül. De jön a sokkal körmösebb, a Kresz. Az első oldalon nincsen piros, a máso­dik oldalon sincs. Nincs még a legvésze­sebb harmadik oldalon (az áthaladási elsőbbség három pontot érő ábrás kér­dései) sem. Az utolsó oldalra fordítok. A lap alsó felén kis piros kör árválko­dik. No, hála Istennek, átmentem, és mindössze egy hibaponttal! — Az idegek pattanásig való feszültségét boldog eler­nyedés váltotta fel. De nézzük csak, a sok közül melyik kérdés megválaszolásában követtem el a hibát!... No nem. Ez nem lehet igaz. És mégis az. A pici piros kör az imént em­lített kérdés alatt virít, abban a négy­zetben, amely után ez a válasz követ­kezik: „A támogatásra szorulókat segít­jük ...” — Ez a helyes felelet, ide kel­lett volna jegyeznem a keresztet. Elvörösödtem. Mert mi is történt tu­lajdonképpen? Az történt, hogy engem, a keresztyén papot más ideológiai ala­pon álló államunk közlekedésrendésze­te oktatott ki arról, hogyan kell emberi módon (mondjam úgy — keresztyén módon?) közlekedni!... Suta-fura szi­tuáció, annyi bizonyos. Megszégyenültem hát. De — Isten lát­ja telkemet — jóleső, szívet melegítő megszégyenülés volt ez. _

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents