Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-05-28 / 22. szám
Lelki kérdésekről beszélgetünk Igazán „semmi” sem választhat el? Arról beszélgetünk, mi mindent jelent az, hogy Isten gyermekei vagyunk. — Nekem az a kérdésem: meddig tart ez az „istenfiúsá- gunk”? Jöhet-e valami közbe, megszűnhet-e az? — Pál azt írja a rómaiakhoz írt levelében, hogy „sem halál, sem élet, sem jelenve- lók, sem eljövendök, sem magasság, sem mélység el nem szakíthat minket az Isten sze- retététől.” De a múltkor szó volt arról az édesanyáról, aki mindig templomba járt; amikor azonban kislányát halálra gázolta egy autó, otthagyta Istent, elszakadt Isten szereteté- től. Hogy van ez: senki, semmi el nem szakíthat attól, — és mégis? Egy képpel kezdem. A fonal ott feszül a kutató szakember vizsgáló gépén. Még egy csavarás, — ezt már nem bírta ki, elpattant. A szakító erő nagyobb volt az anyag szilárdságánál. Pál bizonyára jól ismerte ezeket az emberi, elszakadható „fonalakat”. Munkatársa, Márk is elszakadt tőle, s azt is fájón panaszolja: „Démás is elhagyott engem.”Van úgy, hogy egyetlen mondat elszakítja a szerelem vagy barátság fonalát. Egy fonalról azonban dicsőítő himnuszt írt az apostol az előbb említett helyen: Isten szereteté- ről, melytől nem szakíthat el minket semmi. Tehát Isten irántunk való szeretetében nincs szakadás. (Hm 8, 35—39). Kicsi gyermekkorától a római vesztőhelyig mennyi megpróbáltatás, üldözés, verés, börtön —, semmi nem ingatta meg bizonyosságát: Isten változatlanul szereti! — és nehéz helyzetben énekelt a filippi cellában. Isten szívéből olyan erős szeretetfonal indult, Krisztus által. Pál szíve felé, hogy ezt sem Néró, sem démoni erő. sem hajótörés, sem más nem tudta szakítani. Ahogyan a csillagok és a bolygók nem tudnak elszakadni egymástól a mágneses erő miatt, úgy bennünket is tart Isten sze- retetének hatalmas vonzó ereje. — Nagyszerű ez a pozitívum, — de a háború, a szenvedés és az előbb említett gyász mégis csak arról tanúskodik, elszakadhat ez a fonal. Valamit világosan kell látnunk. Az Isten szívéből kiinduló sze- retet-fonal nem póráz, mely bábokként láncol bennünket magához. Sajnos, megvan az a „szabadságunk”, hogy mi magunk kiakasszuk szívünkből ezt a csodás fonalat, és azt mondjuk: nem kell! így nem kell! Ha ez és ez történt, — nem hiszek Isten szeretetében! Figyelem! Nem a külső bajok szakítanak el, — én szakítok belső hitetlenségemmel. Isten nem kényszerít senkit ,hogy gyermeke legyen és maradjon. A gazdag ifjút Jézus megkedvelte és hívogatta, — de ez kiszakította magát ebből a szeretétből. Az tehát az intés Isten gyermekeihez: vigyázzatok: hogyha jönnek a megpróbáltatások, ha másképpen történnek a dolgok, mint szeretnénk, — ne engedjük be ezek kiáltását a szívünkbe: „Hol van a te Istened? Látod, nem szeret!” — De ha tényleg minden ellene szól Isten szeretetének, hol tátható, honnan olvasható le, hogy mégis szeret az Isten? Egyedül Krisztusban látható Isten szeretete. Ha meggyengülünk, olvassuk újra meg újra az evangéliumokat: milyen el nem múló szeretettel fordult minden emberhez, hogyan szenvedett némán, hogyan halt meg a kereszten és minden idők vigasztalása: ez a Jézus támadt fel és jár mellettem. Tudjuk, hogy Luther — a Krisztusra tekintés mellett — néha még egyet tett hitbeli gyengülése idején: krétával nagy betűkkel írta az asztalára: „meg vagyok keresztelve”, — hogy el ne felejtse: Isten tényleg, igazolhatóan akkor lépett felé szeretettel, amikor ő még kicsi, tudatlan volt. Isten szeretetét nem olvashatom ki sem a szívemből, sem földi körülményeimből tehát. A szenvedés különben is hozzátartozik az ember földi életéhez. Mi nem vagyunk Isten elkényeztetett gyermekei. Az a bizonyosságunk, hogy a mélységben a mélységet megjárt Jézus Krisztus is velünk van, s ott tanít minket a nagyobb hitre, a nagyobb szere- tetre. Az ö tudta nélkül, az ö háta mögött semmisem történhet velem! — Valóban ismerünk embereket, akiket éppen a szenvedés erősített meg a hitben. — Eszembe jut Niemöller, akiben éppen a szörnyű háború érlelte meg az elhatározást, hogy lelkész legyen és a fasizmus embertelenségei közepette áldott szolgálatot végzett. Sok-sok példát lehetne mondani arról, hogy Pál himnusza Isten szeretetéről mennyire igaz. Ez a szeretet indít bennünket a hálás, szolgáló életre. Akinek szíve Isten szívével van összekötve, az nem dolgozik sértődötten, kedvetlenül, duzzogva, hanem a belső bizonyosság derűt, jó kedvet ad mindig és mindenütt. És akik kiakasztották szívükből Isten szeretetfonalát ? Tudniuk szabad, hogy nem Isten szakított velük! Hányszor történik meg az, hogy hónapok vagy évek múlva mégis visszajönnek a „Démások”, a gyász miatt lesújtottak, — és újra helyreáll a gyermeki kapcsolat Istennel. Sokszor nehéz a szívünk Ilyenkor nem a nagy szavak segítenek rajtunk. Sokszor kell könyörögnünk: jöjj. Szentlélek, taníts helyesen látnom a problémát kát s világosan látnom. Krisztus által az Isten szívéből kiinduló örök szeretetfonalat! És azt. hogy mégis Isten gyermeke vagyok! Görög Tibor — Szentháromság után az 1. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: 1 Jn 4. 16—21; az igehirdetés alapigéje: Jn 5, 45—47. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Május 28-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet SZIRMAI ZOLTÁN fasori lelkész. — KŐBÁNYA. A gyülekezet májusi szeretetvendégségén ünnepelte Veöreös Imre lelkész és Vedres Imréné lelkészi munkatárs húszéves kőbányai szolgálatának évfordulóját, A lelkész az egyházközségi közgyűlésen jelentésében átfogta a húsz év gyülekezeti történetét és közegyházi távlatát. A gyülekezet a lelkészházaspár iránti szeretetét meleg köszöntő szavakkal és ajándékkal fejezte ki. __ VESZPRÉM. Március 30-án val lásos est volt a gyülekezetben, amelyen Joób Olivér soproni lelkész tartott vetítettképes előadást Finnországról. — A gyülekezet négy új presbitere: Menyei Károlyné. Kpvács Jolán, Búzás István és MtJcó Lajos április 23- án tették le az esküt és álltak a gyülekezet szolgálatába. A Magyar Hírek egyházunk életéről és lapunk szolgálatáról A Magyarok Világszövetségének lapja ez évi 6. számában képes interjút .közöl Apostol Andrásnak, a lap főszerkesztő-helyettesének tollából D. dr. Káldy Zoltánnal, egyházunk püspök-elnökével és Mezősi Györggyel, az Evangélikus Élet felelős szerkesztőjével. Az interjú, amely a hazai és a külföldi olvasótábor számára további ismereteket nyújtó öszefogó képet ad egyházunkról, különösen is hangsúlyozottan szól egyházunknak és benne lapunknak a társadalomban és az emberiség javáért végzett szolgálatairóL Detlev Block: NYILATKOZAT Elmenekülök előled a munkába, amelyik a Te nevedet viseli. Elmenekülök előled a versbe, melyet (talán) sikerülni engedsz. Elmenekülök előled a Te eged csillagainak fürkészésébe. Elmenekülök előled a feleséghez, gyermekekhez, akiket Te adtál nekem. — HALÁLOZÁS. Pálmai Kálmán a nemescsói gyülekezet hűséges tagja életének 77. évében hirtelen elhunyt. Temetése május 4-én volt a nemescsói temetőben igen nagy részvét mellett. „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhivattál...” — Kádár Gyula volt hegyvidéki lelkész életének 71. évében április 23-án elhunyt. Temetése május 10-én volt a Rákoskeresztúri temetőben. ) Elmenekülök előled autóm volánja mellé, melyet Te őrzői a balesetektől. Elmenekülök előled óránként mindabba, amit cselekszem. Azért nem jutok hozzá ahhoz, hogy éljek. Németből ford. Túrmezei Erzsébet ÁB VASÁRNAP IGÉJE Figyeljünk az igére! János 5, 45—47 Bibliai szóhasználat szerint az ige mindig hármas összefüggésben értendő. E három jelentés egybekapcsolódásáról olvashatunk abban a jánosi fejezetben, amelyikből a mai vasárnap alapigéje származik. * AZ IGE A „SZENTIRAS” — erre gondolunk talán először is, noha a Szentírás sohasem azonosítható teljesen az igével. Jézus és az apostolok számára az Ószövetség, vagy ahogyan akkor nevezték, Mózes és a próféták írásai jelentették az Isten igéjét. Az ószövetségi gyülekezet igen nagy tiszteletben részesítette az atyák írásait, a próféták igehirdetését. Nagy gonddal másolták a szövegeket, tanulták és tanították, magyarázták és alkalmazták. Izrael népe vezetői közé tartoztak, a közélet megbecsült , emberei voltak az írástudók. Az első újszövetségi iratok, apostoli bizonyságtételek természetesen csatlakoztak az ószövetségi iratokhoz, hiszen nem lehetett volna érteni Máté vagy Lukács evangéliumát, Pál vagy Péter leveleit az ószövetségi tanúságtétel nélkül. Abban is hasonló volt a helyzet, hogy a gyülekezet a sokszor jól ismert vagy a hagyományból megrajzolt kép alapján később nagy tekintélynek örvendő személyek szaván túl Isten szavát, Isten igéjét látta, hallotta, olvasta a Szentírásban. Jézus így jellemezte saját kortársait, Izrael népét: ... „Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van örök életetek...” A Szentírás igéjének azonban az a legfontosabb szolgálata, hogy túlmutat önmagán és Jézus Krisztushoz' vezet. Az Ószövetséget csak az Üjszövetség felől lehet igazán megérteni, az egész Szentírás mondanivalója pedig úgy tud igazán kibontakozni előttünk, ha megtaláltuk annak közepét, Jézust. AZ IGE JÉZUS KRISZTUS — azaz a mennyei Atya hívása nemcsak üzenetben, közvetítőkön keresztül jutott el hozzánk, hanem testet öltött. Ahogyan mai oltári igénk mondja, „az Isten szeretet” és Jézusban ezt a szeretetet tudjuk közel magunkhoz. Jézusnak meg kell küzdenie azzal a Szentírás-szemlélettel, amelyik csak a betűt látta, de nem látta meg személyében a „betűk Urát", Isten küldöttét. Kemény szavakkal fordul azok ellen az írástudók ellen, akik ugyan kutatják az Írásokat, de nem hisznek benne: „Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket, Mózes, akiben ti reménykedtek. Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem, mert énrólam írt ö.” Úgy lehet talán a legjobban megértenünk a Szentírásnak és Jézus Krisztusnak a viszonyát, ha meggondoljuk, hogy nem a Szentírás kedvéért hiszünk Krisztusban, hanem Krisztus miatt hiszünk a Szentírásnak. AZ IGE AZ IGEHIRDETÉS — végül ezzel a jelentéssel is találkozunk. Jézus Krisztus a Szentírás alapján az apostolok és a nyomukba kapcsolódó igehirdetők láncán keresztül jutott el korunkig. Jézus maga igen nagy ígéretet adott tanítványainak, amikor azt mondta: „Aki titeket hallgat, engem hallgatEzért a gyülekezet számára minden igehirdetésben újra végbemegy az a csoda, amelyik visszautal karáasony, Jézus testbeöltözése csodájára: a menny és föld Ura beleöltözik a múlandó és tökéletlen emberi fórmákba, cserép- ^ edényekbe rejtett mennyei kincsről beszél egy helyen Pál apostol. Ezért kapcsolódik minden igehirdetéshez a figyelmeztetés: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a sziveteket!" Az igehirdetés hitet akar ébreszteni, bizalmat kelteni, de nem az igehirdető személye iránt, hanem Jézus Krisztus iránt. Olyan szolgálatra hívta el Jézus tanítványait, amelyikben összekapcsolódik az ige hármas egysége az ember érdekében. Azonban már ott álltak Jézus mellett is azok, akik nem hittek szavának. Jézus példázata a magvetőről éppen azt fejezi ki, mennyire hiábavalónak látszik sokszor az igehirdetés, hiszen annyi hull az útfélre a magból, a tövisek közé vagy a sziklás talajba. Sokszor megkérdezi magát vagy környezetét az igét hirdető: Vajon érdemes-e prédikálni? A szeretet apostolának, Jánosnak fogalmazása szerint „a teljes szeretet kiűzi a félelmet”, az Isten ügyéért való aggódást is. Ahol jó földbe esik a hirdetett ige, ott sokszorosát, százannyit terem és erről tanúskodik az egyháztörténet is. Figyelhetünk az igére, mert kezünkben a Szentírás, annak éppen most, a mi nemzedékünk számára való új magyar fordítását forgathatjuk és figyelhetünk az igehirdetés-, ben arra a Krisztusra, aki emberek szaván keresztül Isten és az emberek szeretetére tanít. Harmati Béla IMÁDKOZZUNK! Istenünk, kegyelmedről és szeretetedről beszél kezünkben a Szentírás. Add, hogy hittel forgassuk és megtaláljuk benne üzenetedet. Békességedet és bocsánatodat hallhatjuk az igehirdetésekben. Add, hogy igédnek hallgatói és megtartói lehessünk. Hadd találjunk meg Téged, Jézus Krisztus, aki már előbb szerettél minket, minisem tudtunk volna Rólad és segits, hogy életünket embertársaink javára és a Te dicsőségedre éljük. Ámen. A „THÜRINGIAI ÜT” „Történelmileg lezárt eseménynek” nevezte Werner Leich, az új thüringiai püspök, az ún. „thü- ringiai utat”. A ..Glaube und Heimat” című egyházi hetilapnak adott interjújában kifejtette, hogy a ..thüringiai út” fogalma akkor alakult ki. amikor az 1977- ben elhunyt Moritz Mitzenheim püspök kísérletet tett „annak világos megmutatására, hogy az egyháznak a szocialista-ateista világnézet által meghatározott államban kell komolyan vennie feladatát”. Ez Thüringiában - kezdődött. Ma el lehet mondani, „hogy ennek az útnak alapvető elemeit átvette az NDK evangélikus egyházainak szövetsége, sőt a bizonyságtétel- és szolgálatközösség fogalmával önállóan tovább is fejlesztette”. Leich püspök véleménye szerint továbbra is megbeszéléseket kell folytatni az állammal és eközben ki kell fejteni Jézus Krisztus egyházának ügyét, ö maga abban látja feladatát, hogy ezen az úton továbblépjen a többi egyházakkal való közösségben. négyszáz anglikán püspök canterburyben Mintegy 400 anglikán püspök részvételére számíthatnak a július 22-től augusztus 13-ig sorra kerülő Lambeth-konferencián. melyet a világ 65 milliós anglikán közösségének képviseletében tartanak Canterburyben. A tárgy- sorozat pontjai között ilyen kérdések szerepelnek: nők ordiná- cióia. az egyház viszonya a szocializmushoz és marxizmushoz, valamint az emberi jogok.
