Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-05-28 / 22. szám

GYERMEKEKNEK.

Pénzbeszedő

— Édesanya, ki volt az a néni, akivel olyan sokáig beszélgettél? — kérdezte Zsuzsika édesanyjától.

— Kovács néni, a gyülekezet pénzbeszedője, kislányom, mondta édesanya Zsuzsikának.

— Pénzbeszedő? És mire szedi a pénzt? Tudom, hogy a postásbácsi pénzt szokott kérni a rádió, a televízió, meg az újságok előfizetésére, s van egy néni a kéthavonként a villanyszámlát hozza, de hát Kovács néni mire szedi a pénzt?

— Tudod Zsuzsika, a gyülekezet fenntartására felajánlottunk évi 200 forintot, s mivel nem érünk rá bevinni a lelkészi hivatalba, Kovács néni negyedévenként eljön hozzánk a felajánlott 50 forintért.

— Amikor templomba megyünk, a perselybe is szoktál pénzt tenni. Nem elég ez a gyülekezetnek ?

— Nem, mert jól tudod, hogy nem érünk rá minden vasárnap az istentiszteletre menni, meg a templomi offertorium nem is elég a gyülekezet fenntartására. Ezekből az adományokból kerül ki a templom és a lelkészlakás fenntartása, a lelkész meg a harangozó fizetése.

— De láttam, hogy nem 50, hanem 100 forintot adtál Kovács néninek. Mire adtad a '100 forintot?

— Tudom, hogy ilyenkor tavasszal van az adakozás a gyülekezetben a Gyülekezeti Segélyre, olyan gyülekezetek megsegítésére, amelyek új lelkészlakást építenek, vagy a templomukat tatarozzák. Azután .nyár elején szokott jönni egy teoloógus is szupp- likálni, azaz adományokat kérni a

lelkészképzésre. Mivel nem tudom, el tudunk-e menni a templomba, amikor a Gyülekezeti Segély-adakozás és a szupplikáció lesz, azt. mondtam Kovács néninek, hogy 50 forintot adjon a Gyülekezeti Segély-adakozásra, 50 forintot meg a szupplikációra.

— Elég sokáig vblt itt Kovács néni. , Miről beszélgettetek tulajdonképpen olyan sokáig?

— Kíváncsi voltam, mi történt a gyülekezetben, amióta nem voltam temlomban és bibliaórán. Kovács néni elmondta, hogy a tisztelendő bácsiéknak azóta kisfiúk született, a múlt héten temették el Szabó nénit. Szabó Pistának a nagymamáját. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam róla, pedig szerettem volna elmenni a temetésre. Valamelyik vasárnap már feltétlenül elmegyünk az istentiszteletre, hogy gratuláljak tisztelendő bácsiéknak és részvétet kívánjak Sza- bóéknak.

— Hallottam, hogy a nagymamáról is beszélgettetek Kovács nénivel. Mit mondtál Kovács néninek a nagymamáról?

— Tudod, hogy nagymamának az utóbbi időben nagyon fáj a lába. Nem tud elfnenni az isten- tiszteletre, pedig tudom, hogy nagyon hiányzik neki egy kis igehallgatás és imádkozás. Mondtam Kovács” néninek, kérje meg a tisztelendő bácsit, hogyha ráér, jöjjön el meglátogatni a nagymamát. Tudom, hogy nagyon jól fog esni nagymamának ez a látogatás.

— Látom, hogy Kovács néni nemcsak pénzbeszedő, hanem hírvivő is, összekötő a gyülekezet és a családok között.

S. J.

Képes Biblia

Jézus mondásai 3.

MAI KÉRDÉSEINK: 1. Jézusnak milyen mondása jut eszünkbe a képről? 2. Hol van megírva? 3. Írjuk le egy mondatban, mire tanítja Jézus ezzel a mondásával a mai gyermekeket?

Beküldési határidő: 1978. június 4. Válaszotokat levelezőlapon a következő címre küldjétek be; Evangélikus Élet Szerkesztősége, 1088 Budapest, Puskin u. 12. Minden helyes felelet egy pontot ér. A legtöbb pontot elérők a sorozat végén értékes könyvjutalmat kapnak.

magyarbarát finn lelkész Ausztráliában

Heikki Ahonen finn lelkész, aki néhány évvel ezelőtt Budapesten tanult Teológiai Akadémiánkon, Ausztráliába került a brisbanei finn gyülekezetbe lelkésznek. Ez év elején otthon járt Finnországban. Útját Magyarországon megszakította s barátaitól ajándékba kapta Káldy Zoltán: „Hanem hogy ő szolgáljon” című prédiká- ciós kötetét. Így beszélt róla Finnországban:

— Szórványgyülekezetem pásztorolása közben olvasom és fordítom a magam örömére és a nyelv gyakorlására. A könyv végén két előadás van, amelyek egyikét a LVSZ amsterdami munkaülésén mondotta el 1975-ben. A két előadás a magyarországi evangélikus egyház diakóniai teológiájának alapjairól és fejlődéséről szól. Egyházaink közeledése és közös szolgálata érdekében jó volna, ha a magyar teológiát megismertetnénk a finn lelkészekkel. Elősegítené, hogy előítélet mentesen fogadjuk azt, ami a szocializmus kellős közepén megy végbe.

A gondolát felvetődött — fűzi a hírhez Erkki Kario, a Kotimaa főszerkesztője. Keressük a kiadót, amelyik gondjaiba venné az ügyet.

— házassági évforduló.

Hernád Sándor ny. tanító és felesége, sz. Sipiczky Mária május

7-én nagytarcsai otthonukban szűk családi körben ünnepelték házasságkötésük 66. évfordulóját.

*

„írok nektek, ifjak...”

Életre szóló barátság

Dávid és Jonatán

Ószövetségi történet Dávid és Jonatán barátsága. A bibliai elbeszélés igen fontosnak tartja, mert a barátság epizódjainak leírását a történeti elbeszélés egyik meghatározójaként olvashatjuk. E 3000 évvel ezelőtti barátságot vizsgáljuk most. Mit mond nekünk?

A barátság kezdete

Az előzmények: A betlehemi Dávid, a pásztorfiú parittyával legyőzi az Izraellel harcban álló filiszteusok hősét, Góliátot. Saul, Izrael királya, magához hívatja Dávidot, hogy megkérdezze kicsoda? Jonatán, a királyfi is jelen van.

„Miután véget ért a beszélgetés Saullal, Jonatán lelke összeforrt Dávid leikével. Úgy megszerette őt Jonatán, mint önmagát. És szövetséget kötött Jonatán Dáviddal. mert úgy szerette őt, mint önmagát. Levette Jonatán a köpenyét, és Dávidnak adta, sőt a ruháját, meg a kardját, az íját és az övét is. És ha harcba indult Dávid, sikerrel járt mindenütt, bárhová küldte Saul.” 1 Sám 18,1 —5). Ezzel a szép szavú elbeszéléssel indul ez az idillikusnak tűnő barátság.

A barátság próbái

A történet további részében Jonatán cselekedetei vannak előtérben, neki kell bizonyítania barátságát, Saul ugyanis féltékeny lesz Dávidra, sikerei miatt, vesztét akarja, életére tör, és később életre-halálra üldözi. Ebben a helyzetben érik e barátság.

Jonatán — a békítő

Saul király Dávid életére tör. Jonatán elrejti és védelmébe veszi Dávidot. Így beszél apjával, Saullal: „... miért akarod ok nélkül megöletni Dávidot?” (1 Sám 19, 5) Saul ekkor még hallgat rá, és kibékül Dáviddal. — Jonatán kiállta a barátság első próbáját.

Jonatán — a megmentő

Dávid üldöztetése újra megkezdődik. Saul ismét meg akarja ölni. De Jonatán titkon tárgyal vele, majd miután megbizonyosodik apja szándékáról, üzen Dávidnak, tudtára adja: menekülnie kell. Nehéz a búcsú, mert a két barát tudja, hosszú időre válnak el.

Jonatán — a hűséges barát

Dávid a pusztában bújdosik. Saul életre-halálra keresi. „Ekkor elindult Jonatán, Saul fia, és eiment Dávidhoz az erdőségbe, és erősítette az Istenbe vetett bizalmát. Mert így szólt hozzá: Ne félj, nem ér utói apámnak, Saulnak a keze! Te leszel Izrael királya, én pedig a második ember leszek melletted. Apám, Saul is tudja, hogy így lesz. És szövetséget kötötte egymással az ÜR színe előtt. Dávid az erdőségben maradt, Jonatán pedig hazament.” (1 Sám 23, 16—18). Mi a meglepő ebben? Az, hogy Jonatán le tud mondani királyságáról. Hiszen ő a trónörökös, barátja, Dávid javára mond le a trónról, mert tudja, hogy Dávid lesz a király. Az elbeszélés szerint a két barát többé nem találkozik. Véget ért volna a barátság? Nem, most lesz igazán teljes.

A barátság Jonatán halála után

A filiszteusokkal vívott harcban elesik Saul és Jonatán is. Dávid hírt kap erről, de nem örül annak, hogy most már ő lehet a király, hanem elsiratja Sault éppúgy, mint Jonatánt.

Dávid — az elsirató

Csodálatos az a mód, azok a kifejezések, amelyekkel Dávid Jonatán emlékét idézi fel: „Elszorul a szívem, testvérem, Jonatán, oly kedves voltál nekem! Csodásabb volt a szereteted a nők szerelménél.” (2 Sám 1, 26). S a barátságnak még mindig nincs vége.

Dávid király — a hűséges barát

Néhány évvel később, amikor Dávid már az egész ország királya, lehetősége nyílik, az utolsó baráti tettre.

így kérdezi maga Dávid: „Maradt-e még valaki Saul háza népéből, aki iránt hűséggel tartozom Jonatánért?” (2 Sám 9, 1).

Volt még Jonatánnak egy fia, aki mindkét lábára béna volt, Mefibóset volt a neve. Dávid visszaadta neki, családjának egész földbirtokát, maga Mefibóset pedig egész életében a királyi asztalnál étkezhetett. Dávid, mint király is megtartotta a barátságot.

Barátságuk jellemzői

Nem idealizált minta-barátság! Példa azonban, még számunkra is. sok vonásában. Abban, hogy valóságos érzelmek és tettek azok, amelyek a barátságot jellemzik. A szép kifejezések (pl. összeforrt a lelkűk) csak kiemelik a valóságot: egymás iránti szeretetüket. Barátságuk jellemzője a szövetség, amely a ma is érvényes kölcsönösséget jelenti. Jellemző, hogy ezt életre-halálra komolyan veszik. Így lesz szeretetük elkö- telezés: egész életre szóló barátIf j. Seben István

Konstantinápoly eleste

Közel tíz évszázaddal élte túl nyugati sorstársát Bizánc, a Kelet-római birodalom. Mint csontról a húst, az évszázadok során, úgy rágták le tartományait a meg-megismétlődő támadások. Utoljára már csak a Boszporusz európai partján levő főváros, Konstantinápoly állta az idők viharait. Bevehetetlennek hitték, holott egy város védelme nem hit kérdése. De mert évszázadok ostromait kiállta, a keresztes hadak átözönlésétől a félhold rettegte- téséig, Európa szent meggyőződéssel vallotta, Konstantinápoly örökké állni fog. Hat hetes ostrom azután szertefoszlatta a hiú reményeket és 1453. május 29-én, amikor elesett a város, végre tudatára ébredt annak, hogy a török imperializmus sikerének végzetes következményei lesznek. De ekkor már későnek bizonyult a török invázió elhárításának gondolata.

A BOSZPORUSZ-PARTI FELLEGVÁR, az ősi bizánci császárság csodálatos múltú ékköve, a keleti egyház székhelye régóta a török hódítók becsvágyának célpontját képezte. A végső csapás kardját azonban a történelem váratlan sorsfordulói mindeddig kiütötték kezükből. Drága lehetőségeket szalasztott el ezalatt nemcsak Bizánc, a keleti császárság nepotista, korrupt, gyilkosságokkal terhelt politikai vezetése, de a kontinens népei is, amelyek sejtették, hogy a török terjeszkedés nem áll meg a Hellespontus- nál.

Éppen a 14. század elejétől, 1307-től számítjuk az egyszerű juhászok és marhapásztorokból szerveződött ottomán társadalom hatalomra jutását, amely nevét Othmán fejedelemtől nyerte, s központja az Újszövetségből ismert Bithyniában lett. A Kis- ázsiai hegyek között élő szilaj, kegyetlen nép lépésről-lépésre hódította meg a félszigetet, és igen rövid időn belül már Bizánc két híres városának, Nicomediá- nak és Niceának ura volt. Ezidőre esik egy újfajta katonatípus, a janicsárság megszervezése, amely évszázadokon keresztül az ottomán törököket Kelet-Európa rémeivé tették. ,(A janicsárok kezdetben kizárólag keresztyén gyermekekből nevelt katonák voltak, akiket vagy erőszakkal raboltak el hódításaik révén, vagy „adó” fejében szedtek a megszállt területeken.)

A század második felében (I. Murad alatt) már szűknek bizonyult a terjeszkedő ottománok számára Kisázsia, s átkeltek a Hellespontuson. Thesalonika és Drinápoly, a két legnagyobb görög város olyan olcsó sikerük volt, mintha a bizánci birodalom utolsó napjai közeledtek volna. De Murad óvatos volt, nem csapott le a fővárosra. Viszont Dél- kelet-Eruópa végre felismerte az eddig nem gyanított erőt. A szerb királyság vezetésével szerbek, bolgárok, bosnyákok, albánok, magyarok, lengyelek és más népek a nevezetes Rigómezőn felvették Muráddal a harcot. A hétnyelvű hadsereg vállalkozása, melyből hiányoztak a latinok. és a görögök, már eleve kudarcra volt ítélve. El is vesztették a csatát (1387.), de a csatára emlékezve született meg a szerb hősköltészet, melynek alaprríotívuma egy haldokló szerb vitéz hőstette, aki leszúrta a szultánt.

PONTOSAN A SZÁZADFORDULÓN, amikor már minden előkészület megtörtént Konstantinápoly elfoglalására, váratlan fordulat következett be. Ekkor lépett a történelem színpadára egy sánta mongol hadvezér, Timur Lenk, aki a csapásra emelt kardot félreütötte. Regénybe illő hadi sikersorozat után vetette magát az ottománokra, Bajazid seregét körülfogta, elpusztította, s a hagyomány szerint a szultánt kalitkába zárva vitte Szamarkand nevű fővárosába. Az ottomán tragédia Angora mellett történt 1402-ben. Jellemző volt Nyugat- Európára, hogy a következő évtizedekben, amikor az ottomán birodalom porig alázott és megsemmisített volt, semmiféle erőfeszítést nem tett problémáinak megoldására.

Azaz valami mégis történt. De ez már későnek bizonyult. A vállalkozás hőse annak a népnek a fia volt, amely a legnagyobb rettegéssel szemlélte a balkáni eseményeket. A magyar Hunyadi János, a legendás hírű hadvezér lesz a következő évtizedek főszereplője. Hunyadinak sikerült Murad felett egy szövetséges sereggel két megsemmisítő győzelmet aratnia, de elmulasztotta a török főváros, Drinápoly elfoglalását, s békét kötött az ellenséggel. Ez volt az utolsó lehetőség ahhoz, hogy Európából kiszorítsák a törököket. (1444.).

A következő évek már otto- mán-győzelmek jegyében zajlottak le. 1448-ban Rigómezőnél Hunyadi csatát vesztett s a győzelem útja a császárok palotájában végződött. Konstantin császár az ostrom alatt maga is elesett, II. Mohamed pedig az elpusztult városnak új nevet adott: Isztambul, a híres keresztyén székesegyházat, a Hagia Sofiát mecsetté alakította. Konstantinápoly a birodalom székhelye lett.

BIZÁNC ELESTE új szakaszt nyitott Európa történetében. Három évvel később már Belgrád falai alatt állt a török sereg, ahol ismét a mi Hunyadinknak esett dolga. A vár sikeres megvédésének emlékéül szól a déli harangszó. Viszont Bizánc eleste megnyitotta az utat Buda és Bécs felé. Már csak időre volt szükség, hogy a török invázió meginduljon. Konstantinápoly eleste fényt vet a korabeli keresztyén állapotokra, Európa megosztottságára, az egység hiányára. Az érdekellentétek Európája miatt különösen a Balkán népei, valamint mi, magyarok kerültünk századokra hihetetlen megpróbáltatások elé.

Rédey Pál