Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-05-28 / 22. szám
<Ü öKumenS <£i öKumenŐ <§> öKumené Haladó világban tartós enyhülést Az Országos Béketanács ünnepi ülése • Evangélikusok a Szovjetunióban 2. A SZOVJETUNIÓBAN MŰKÖDŰ EVANGÉLIKUS EGYHAZAK KÖZÖTT a legjelentősebb a lett evangélikus egyház. A lettek az indoeurópai nyelvcsalád keleti ágához tartozó nép. Történelmük folyamán a német lovagrend, a dán, a svéd, a lengyel és az orosz cári hódítók küzdöttek e terület fennhatóságáért váltakózó sikerrel. Az első világháború után önálló köztársaság lett, majd a második világháború óta szovjet szocialista köztársaságként a Szovjetunióhoz tartozik. A lettek a német lovagrend missziói tevékenysége eredményeként már a 12. század második felében keresztyénekké lettek. A reformáció már az 1520-as években megindult ezen a területen, de a lengyel hódítók és a jezsuiták tevékenysége miatt a reformáció csak nagyon lassan tudott terjedni ezen a vidéken és a lett evangélikusoknak is át kellett élni az ellenreformáció szenvedéseit. Az első lett evangélikus lelkészt 1648-ban ordinálták, az első lett nyelvű énekesköny 1685- ben, az első lett nyelvű bibliafordítás pedig 1689-ben jelent meg. A történelmi változások eredményeként az ország lakosai között evangélikusok, római katolikusok és ortodoxok egyaránt megtalálhatók. A LETT EVANGÉLIKUS EGYHÁZ jelenleg 350 ezer lelket számlál, s a kereken 100 lelkész 214 gyülekezetben gondozza az evangélikusokat. Az egyház vezetője az érsek, aki Rigában székel. A lett egyház érseke jelenleg Janis Matulis, aki a Szovjetunióbeli evangélikusok vezető egyénisége és Teológiái Akadémiánk tiszteletbeli doktora. A lett egyházat és gyülelekezeteket lelkészekből és világi hívekből álló konzisztóriumok kormányozzák, a gyülekezetek élén három személyből álló tanács áll. A lelkészutánpótlásról a Rigában működő Tedlógiai Akadémia gondoskodik. A lett evangélikus egyház gondozása alá tartoznak azok a német eredetű és német nyelvű evangélikus gyülekezetek, amelyek a Szovjetunió szibériai részében, Kirgiziában és Tádzsikisztánban az 50-es és a 60-as években alakultak. Mintegy 30 ilyen önálló gyülekezet működik az említett köztársaságok nagyobb városaiban. Ezeknek a gyülekezeteknek a gondozását Harold Kalnins lett lelkész szervezi, aki a lett evangélikus egyház rigai konzisztóriumában a német nyelvű egyházi munka felelőse. Ezeket a gyülekezeteket 1976 szeptemberében és 1977 tavaszán meglátogatta dr. Paul Hansen, a Lutheránus Világszövetség európai titkára és német nyelvű énekeskönyvekkel és Bibliákkal látta el őket. Paul Hansen beszámolója szerint ezekben az újonnan alakult gyülekezetekben virágzó gyülekezeti élet folyik. A novoszibirszki gyülekezetben például, amely 1967 -ben alakult, az elmúlt 8 év alatt 340 gyermeket kereszteltek és 140 gyermeket konfirmáltak meg. A SZOVJETUNIÓBAN MŰKÖDŐ EVANGÉLIKUS EGYHÁZAK KÖZÖTT a legkisebb a litván evangélikus egyház. A litvánok a 14. században vették fel a keresztyénséget, de mivel a térítés erőszakosan törént, csak névleg lettek keresztyének. A ke- resztyénséggel tulajdonképpen csak a reformációban találkoztak. Kaunas, az akkori legjelentősebb város már 1550-ben elfogadta az Ágostai Hitvallást. Luther Kis kátéja már 1547-ben megjelent. A 17. század elejére az egész litván nép evangélikus lett, de a jezsuiták ellenreformá- ciós működése eredményeképpen a nép nagyobb része visszatért a római katolikus egyházba. Litvánia története nagyjából hasonló Lettország és Észtország történetéhez. A második világháború óta Litvánia is szovjet szocialista köztársaság és a Szovjetunióhoz tartozik. A litván evangélikus egyháznak 20 ezer tagja van. A híveket 27 gyülekezetben 12 lelkész gondozza. Az egyház középpontja Tauragé városban van, amely az ország északyugati részében található. Az egyház vezetője a püspök, aki néhány évvel ezelőtt vette fel a püspöki címet. A jelenlegi püspök Jonas Kalvonas, aki tagja a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottságának. A litván evangélikus egyházban a gyülekezeti élet a püspök beszámolója szerint nagyon eleven. A megkereszteltek és a konfirmandusok száma a gyülekezetek nagyságához mérten igen magas. A litván egyház lelkészei a lett evangélikus egyház Teológiai Akadémiáján, Rigában tanulnak. A két evangélikus egyház igen jó kapcsolatot tart fenn egymással. A lett evangélikus egyház 1963-tól, a litván evangélikus egyház pedig 1967-től tagja az Egyházak Világtanácsának és a Lutheránus Világszövetségnek. LENINGRÄDBAN ÉS PETRO- ZAVODSZKBAN van egy-egy finn nyelvű evangélikus gyülekezet is, amelynek gondozását a Szovjetunió és Finnország közötti megállapodás értelmében a finn evangélikus egyház látja el. Selmeczi János Káldy Zoltán a Televízióban A „Béke és barátság” hónap keletében a Magyar Televízió A HÉT program keretében műsort sugárzott május 14-én, pünkösd vasárnapján. Poór Klári, a Televízió munkatársa beszélgetést folytatott a békéről és leszerelésről az Országos Béketanács ünnepi ülésén résztvevő szovjet, iraki, török, osztrák delegációk vezetőivel. Magyar részről a beszélgetésben dr. Sztanyik László a Joliot Curie Sugárbiológiai Intézet igazgatója és dr. Káldy Zoltán püspök vett részt. A püspök a Béke-világtanács munkájának elvi alapjairól, valamint az egyházaknak a békemunkában való részvételéről szólt. Weöres Sándor: MÁRIA SIRALMA Nem tudtam a búról, most a bú megölel, halványsággal belehel. Jaj nekem, én fiam, égi virágszál, igen elváltoztál, messzire távoztál. Iszonyú vasszegek törik a csontodat, facsarják izmodat, jaj én fiam, én fiam, feketülő vérrel csomibókos a hajad. Az éjjel álmomban kicsi baba voltál, fürdettelek téged egy nagy tekenőben. Abban a nagy tekenőben tükrözött az égbolt, jaj én -fiam, én fiam, kék szemed is kék volt. Gonoszok lándzsája szúrja át a melled, gyere vissza, jaj én fiam, maradj anyád mellett. Álmomban csókoltam apró dunidi lábad, mosolygott a csöpp szád, jaj én fiam, én fiam, hadd menjek utánad. Véred hullása szemeim sírása, szép arcodnak hervadása szívem szakadása. Gőgicsélve heverésztél két karomba dőlve, hullt, csak hullt a zápor könnyem a nagy tekenőbe. Rászegeztek a keresztre, nem igaz, nem, nem, jaj nekem, megfulladok, fogjatok föl engem. Szíved fárad, karod is kiszárad, éjféltájban sötét hollók tépázzák a vállai. Jaj nekem, én fiam, jaj én fi asm. A költő „TIZENEGY SZIMFÓNIA” című kötetéből 1973. „A mai napon, amikor hagyományaink szellemében huszadik alkalommal megnyitjuk a béke és barátság hónapját, 1945. május 9-ére, az első békés európai napra emlékezünk. — A fasizmus elleni harc egyszerre volt küzdelem a népek szabadságáért, az emberi civilizáció megmentéséért és csata a békéért” — mondotta ünnepi beszédének kezdetén dr. Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, a béke és barátság hónap eseménysorozatát megnyitó, a Parlament vadásztermében Kállai Gyula, az OBT elnöke vezetésével megtartott ülésen. A címben lejegyzett mondat égyszerre szólít az elért eredmények és az előttünk álló időszerű feladatok ismeretében további küzdelemre a leszerelésért, a neutronbomba, gyártásának megtiltásáért és a béke biztos bázisai, a szocializmus még tudatosabb építése, társadalmi közérzetünk további javítása és a népek közötti jóirányú kapcsolatok építése érdekébe. A főtitkári beszámolóban és a későbbi hozzászólásokban, így elsősorban dr. Berecz Jánosnak, az MSZMP KB külügyi osztálya vezetőjének felszólalásában igen magas értékelést kapott hazai egyházainknak a békemunkában végzett szolgálata. Erre a szolgálatra adott további indítást dr. Káldy Zoltánnak, egyházunk püspök-elnökének felszólalása, aki a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa és ezen belül evangélikus egyházunk köszöntését tolmácsolta az ünnepi ülés résztvevőinek. Részlet Dr. Káldy Zoltán felszólalásából Először köszönetét mondott Berecz Jánosnak, az MSZMP külügyi osztálya vezetőjének és Szentistványi Gyulánénak, a Hazafias Népfront Tanácsa titkárának, hogy az egyházak béke- és nemzetközi szolgálatáról olyan melegen és megbecsüléssel szóltak. Majd így folytatta felszólalását: Szeretném elmondani, hogy egyházaink megtalálták helyüket és szolgálatukat társadalmunkban. De még ennél is többet kell mondanom, nevezetesen azt, mi örülünk, hogy a világnak abban a felében élünk, ahol szocialista társadalom épül. örülünk annak is, hogy az építő munkában részt vehetünk. Nem azért veszünk részt az építő munkában, mert egyszerűen mást nem tehetünk, hanem hitünkből folyó erkölcsiségünk, etikánk alapján. Társadalmunk építéséhez szívesen adjuk hozzá a mi erőnket is. Egyetértek Berecz János osztály- vezető úrrál abban, hogy elsőrenden a munkával, a társadalmunkban végzett munkával tudunk olyan bázist teremteni, amelyen állva dinamikusan végezhetjük nemzetközi szolgálatainkat is. Szeretnék néhány elvi kérdést felvetni. Tavaly Párizsban volt egy világkonferencia, amelyen a fejlett és fejlődő országok képviselői vettek részt. Ott is szóba került, hogy világunk 350 milliárd dollárt költ évenként fegyverkezésre. Az ún. „harmadik világ”, tehát a fejlődő országok képviselői megkérdezték a fejlett országok küldötteit, mennyit hajlandók adni nekik az éhség enyhítésére és a nagyobb igazságosság előmozdítására. Hosszú vita után 1 milliárd dollárt ajánlottak fel a fejlett országok, miután — mint említettem — 350 milliárd dollár megy évenként fegyverkezésre. Ez a felajánlás annál botrányosabb, mert tudni kellene a fejlett országoknak — bizonyos fejlett országoknak különösen is —, hogy jelenlegi gazdagságukat a fejlődő országoknak köszönhetik, hiszen azokat kizsákmányolták és a maguk fejlődésére használták fel természeti kincseiket. Vagyis nem valamiféle jószívű adományozásról volna szó, hanem egyszerűen visszafizetésről. Miközben 350 milliárd dollár folyik el fegyverkezésre, ez a felajánlott 1 milliárd dollár még alamizsnának is kevés. „ _ Azért, hogy ez ne így legyen, tehát ne fegyverkezésre, hanem világunk égető kérdéseinek megoldására fordíthassuk anyagi és szellemi erőnket, nagyon sürgős feladat a leszerelés. Én úgy látom, hogy a leszerelést a fejekben, a gondolkodásban kellene elkezdeni. Meg kellene szabadulni attól a gondolkodásmódtól, amely azt célozza, hogy az országok és népek mindig fölényszerzésre törekeljenek, a másikkal szemben, a másik megelőzésére, valamilyen fajtájú agresszió végrehajtására. Egy neves magyar költő írta: „Mindig az egyik fölül a másik alul, Szép egymásmellettiség soha?” Mi tudjuk a szép egy- másmellettiség kulcsszavát. Ez a „békés egymás mellett élés”, melyben nem „egyik felül másik alul” van, hanem egymásmellettiségben élnek népek és társadalmi rendszerek egy olyan versenyben, amelyben győzhet a minőségileg jobb és nem a fegyverek. Mi tudjuk, hogy melyik a jobb. Ez a szocialista társadalmi rend. Ezt a leszerelést azonban nemcsak a gondolkodásban kell végrehajtani, hanem a hidegháborúval való leszámolásban is. Sajnálatos módon folyik a hidegháború, amelyben egyes csoportok mindig a másik „fölényét” emlegetik, hogy így a fegyverkezés szükségességét is alá tudják támasztani. A hidegháború valóban igen nagy szerepet játszik a fegyverkezési hajszában. Sajnálatos az is, hogy nyugaton még vannak olyan egyházi csoportok is, melyek az „emberi jogok” nevében folytatnak hidegháborút a szocialista országok ellen. A hidegháború minden formájának visszaszorítása segítheti a fegyverkezési verseny megállítását és a leszerelés előmozdítását. A fegyverkezési hajsza kapcsán létrehozták o neutronbombát is. Számomra, mint egyházi ember számára is, drámai a neutronfegyverrel való fenyegetőzés. Miért? Mert én úgy látom, hogy a neutron- bomba „ideológiája” a nihilizmus ideológiája. Csak a nihilizmus ideológusai tarthatják többre az anyagi értékeket az embernél, az emberi életnél. Köztudomású ugyanis, hogy a neutronfegyver nem pusztítja e^ a házakat, az anyagi értékeket, „csak” az embert. A neutronbomba gondolatával való játék hódolás a nihil-bálvány előtt! A magyarországi egyházak egyértelműen tiltakoznak a neutronfegyver gyártása és Nyugat-Európában való elhelyezése ellen. Mi az ember, az élet mellett vagyunk és annak védelmére ajánljuk fel szolgálatunkat. Ezt követően szólt a Béke-világtanács irodájának és elnökségi bizottságának helsinki üléséről és az ott hozott határozatokról. Majd részletesen ismertette, hogy az egyházak világviszonylatban és hazai területen mit tesznek a béke, a leszerelés érdekében. Elmondotta, hogy az Egyházak Világtanácsa felhívást intézett a tagegyházakhoz, hogy május 21-ét minősítsék „leszerelési vasárnapinak, melyen világszerte imádkoznak a leszerelésért. Ugyanakkor a Keresztyén Békekonferencia május 28-át „Afrika vasárnapinak jelölte meg, melyen az afrikai népek problémái kerülnek az igehirdetésekbe. Június 22—27. között lesz a Keresztyén Békekonferencia V. nagygyűlése Prágában, melynek ez a témája: „Isten szolidaritásra hív: keresztyének a békéért, az igazságosságért és a felszabadításért”. Végül szeptember 25—30. között az Európai Egyházak Konferenciája tartja Siófokon ülését ezzel a témával: „Biztonság, gazdaság, leszerelés”. VARSÓI kiállítás A lengyel fővárosban a Magyar Hetek rendezvényeinek keretében került sor áprilisban a Rzez- gy Galériában Harmatiné Polgár Rózsa textiltervező és Polgár Ildikó kerámikus ioarművészek kiállítására. A kézifestésű finom selyemképek és paravánok és az agyag-porcelán kerámia-plasztikák újdonságot jelentettek Lengyelországban is.
