Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-05-21 / 21. szám

Lelki kérdésekről beszélgetünk

Valóban „minden" a javamra van?

Ülünk az asztal körül és beszélgetünk. Három hónappal ezelőtt indult ez a sorozat Isten gyermekeinek lelki kérdéseiről. Azóta sok levél és élő szó tanúskodik arról, hogy egyre többen ülünk e körül a csendes asztal körül.

Ma Pál apostolnak egyik csodálatos mondatáról beszélgetünk: „Tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van” (Rm 8,28).

— Rég vártam már, hogy szó legyen erről. „Minden javunkra” — ez gyönyörűen hangzik, de annyi minden szól ellene. Sosem felejtem el, annak idején éppen konfirmációmra betegedtem meg; lázasan, kábultan vettem részt az ünnepen, közben ki is vezettek a templomból, félájult voltam. Isten nem intézhette volna úgy, hogy legalább három nappal később jöjjön a betegség?

— Pál mondata után az ember azt várná, hogy afféle protekciója van Isten gyermekeinek, — pedig egyáltalán nem érzem kivételezettnek

‘ magamat!

Érthetőek ezek a megjegyzések. Isten gyermekei valóban nem kivételezettek a látható földi életben. Micsoda világrend volna az, ahol a gravitáció törvénye csak a nem-hívőkre vonatkoznék, és Isten gyermekei nem esnének el, nem törnék ki a lábukat? Megbízhatatlan világrend volna az, ahol a vírusok és a baktériumok a hívők manduláját és tüdejét nem érnék el, s — tekintettel a konfirmációi ünnepre — nem fertőznének! Az egyház életbiztosítási intézmény lenne. ahol se- kélyes, számító, értéktelen keresztyén jellem penészedne ki az ilyen kivételező világrendből. A hit varázspálca lenne a betegséggel, a kellemetlenségekkel szemben. Istenünkhöz nem a szeretet fűzne, hanem az önző érdek, a haszonlesés.

— Talán azt kellene világosabban. értenünk, mi az, hogy „javunkra” van.

— Indiában prédikálhatnak-e erről az igéről a keresztyének, éhenhaló embereknek: „Ha Istent szeretitek, nem baj, ha éhenhaltok, ez is javatokra van?”

— A szomszédom templom'ba járt eddig, de mióta 3 éves

kislányát halálra gázolta egy autó, — azóta nem jár. Hogyan lehet ezt Isten szereteté- vel. akaratával összeegyeztetni, és hogyan hiheti xaz édesanya. hogy ez a szörnyű eset „javára” van?

Egy pillanat! Válasszuk külön a dolgokat! Vannak dolgok, amelyekre nem lehet egyértelműen azt mondani: ez Isten akarata volt. A háború sosem Isten aka- ráta. Egy meggyilkolt ember koporsója mellett nem hirdetheti az egyház: „Isten akaratába” bele kell nyugodnunk, mert a gyilkosság nem Isten akarata. Az, hogy Indiában sok ezer ember hai éhen,

nem Isten akarata, hanem a mi bűnünk. Aki a munkavédelmi előírásokat semmibe veszi, és megrokkan, ne Istenre haragudjon meg. Sajnos, a halálra gázolt kisleány esetében is az emberi felelőtlenség után kell kérdeznünk. A fizikai törvényeket nem függeszti fel Isten templomba, járásunkra való tekintettel. De a szegény édesanya hitbeli megrendüléséről még szó lesz.

Előbb azonban tisztázzuk, mit jelent a „javunkra” (görögben = eisz agaton). ősi bibliai kifejezés az üdvösségre, tehát arra a legfőbb jóra. amit Isten ajándékoz nekünk már itt a földön, a Vele való áldott közösséget, és a földi élet utáni teljes örömöt. „Tudjuk!” — mondja határozottan Pál. Mit tudott ő? Hogy a testébe adott „tövis” is javára van, hogy a megpróbáltatásokkal alázatra, szeretetve, szolgálatra formálja, neveli Isten. Olyan „tudás ez, mint a vitorlázó hajó- vezető készsége. Aki tud vitorlázni, az az ellenszéllel is partot ér, — aki nem tud, az a legjobb hátszéllel is felborul. Aki Krisztusban szereti Istent, az minden ellenszelet. tövist, bajt be tud fogni élete vitorlájába és nem borul fél. nem ..borul ki”.

Jézus Krisztus egész élete illusztrálja ezt. Nem kerülte meg az események nehezét. Szembe megy a halállal és magára veszi a szenvedést és kereszthalált az Atya iránti szeretetből. S kereszthalála javunkra szolgált, s 0 kijött a halálból. Mélység után fény és örök öröm.

— Ez azt jelentené, hogy a halálig nem mérhető le egy ember élete? Ismerek valakit, aki imádkozó ember, s élete csupa kudarc, semmisem sikerül neki.

— Csak a túlvilággal vigasztalhatjuk magunkat, és más semmi?

Két kérdés. Az elsőre az a válaszom, hogy Isten gyermekeinek életéhez valóban nemcsak ez a földi éjét tartozik. Együtt kell néznünk a kettőt, tehát a földi élethez hozzá kell néznünk az utána következőt is. Ahogyan Pál előzőleg a 18. versben írja: „Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz”. Amikor Jézust lekopik és megostorozzák Pilátus katonái, és amikor keresztre szögezik, — láthatták teljes kudarcnak. De a feltámadásával együtt minden csodálatosan beleillett-Isten szeretetébe. terveibe.

A második kérdésre azt felelem: nemcsak a túlvilág vigasztal bennünket. Minden napon, minden órában velünk van az Ür. fölöttünk mindig Isten szere- tete. Ezért tudunk itt a földi életben megvigasztaltan, jó kedvvel, embertársunk javára reménységgel munkálkodni. Volt egy professzor, aki két mankóval, nehezen mozdította előre testét. De mindig mosolygott. Valaki egyszer azt mondotta róla: egy ember. akinek előbb látni a mosolyát, mint a mankóját. Mert szívből szerette Istent a Jézus Krisztusban. s ez a szeretet ragyogott az arcán. Barátainak elmondotta, hogy neki ez a két mankó „javára” lett.

Tóth Árpád gyönyörő verse jut eszembe:

Pénzt, egészséget és sikert Másoknak., Uram, többet adtál, Nem kezdek érte mégse pert,

És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Tudom és érzem, hogy szeretsz: Próbáid áldott oltó-kése bennem Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,

Üj szépséget teremni sebez engem.

Egy barátom, amikor édesanyja temetését jött jelenteni, elmondotta, hogy megkérdezte édesanyját, akinek teste tele volt sebekkel a hónapokig tartó fekvés miatt: „Édesanyám, van-e békessége?” Édesanyja így válaszolt: „Békességem van. de a sebeim fájnak!” A szenvedés bizony szenvedés. Isten gyermekeinek is fáj a hántás. De békesség, bizonyosság lehet! Hiszen az 0 kezében vagyunk! Görög Tibor

— Szentháromság ünnepén az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oitári igéje: Jn 3. 1—8; az igehirdetés alap- igéje:. 5 Móz 6. 4—7.

— evangélikus isten- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Május 28-án. vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet SZIRMAI ZOLTÁN fasori lelkész.

— PESTÚJHELY. Május 28-án. vasárnap délután 5 órakor szere- tetvendégség lesz a gyülekezetben. amelyen Bízik László gödöllői lelkész tart előadást.

— BUDAVÁR. Az évad utolsó gvülekezeti szeretetvendégségén Garami Lajos balassagyarmati lelkész, a Nógrádi Egyházmegye esperese tartott színes előadást az egyházmegye történetéről és jelenéről, örömeiről és gondjairól. Ezzel a gyülekezetben befejezték azt a szeretetvendégségi sorozatot, amelynek keretében az esperesek ismertették az Északi Egyházkerület egyházmegyéit.

— NAGYVELEG. Május 14-én zenés áhítatot tartott a bakony- csernyei gyülekezet énekkara. Műsorunkban Bach, Mozart müvek, énekkari, szóló ének és orgonaszámok szerepeltek. Vezé- nvelt Nagy Dániel, igét hirdetett Danhauser László bakonycsernyei lelkész.

ÚTRAVALÓ

Kapsz ikét pogácsát, egy kancsó vizet, ez útravalód

és kenyered.

Erőd veszted? egyél.

Hited fárad? igyál.

Társtalan vagy

nézz az égre,

a láthatatlan seregek útjára.

Perzsel a Nap?

földre vágna,

légy szomjazok kiáltása,'

Vándorbotod eltörött?

támaszkodj az 0 kezére.

Kaptál két pogácsát, egy kancsó vizet, erőd feletti úthoz — kegyelmet.

______Vékey Tamás

— MENCSHELY—N AGY’VASASON Y—SZEM ANTALF A— ZÁNKA. Május 7-én teológusnapi szolgálat volt a gyülekezetben. Mencshelj'én dr. Selmeczi János otthon igazgató. Nagyvázsonyban Varsányi Ferenc III, évf„ Szent- antalfán Hegedűs Zsuzsanna ti. évf., Zánk,án Mosoni Edit Ili. évf. hallgató hirdette Isten igéjét. Az istentiszteletekhez csatlakozóan a teológusok színes program keretében számoltak be arról, hogyan készülnek a jövő lelkészei a szolgálatra. Szolgált még Seben István III. évf. hallgató. Az alig 400 lelket számláló társgyülekezet 8000 Et offertóriummal támogatta lelkészképzésünket a teológusnap alkalmából.

— SZARVAS-ÚJTEMPLOM.

A gyülekezet énekkara április 16-án műsoros szeretet vendégséget rendezett. Előadást tartott Székács Sámuel szarvas-ótemplo- mi lelkész.

Ali VASÁRNAP IGÉJE

„Itt az Isten köztünk"

" 5 Mózes 6, 4—7

Szentháromság ünnepén Isten személyének és akaratának titkára figyelünk. A keresztyénség táborán belül is sok vitára adott okot, hogyan kell értenünk, hogy az Isten egy és mégis három, miért beszél a Szentírás Atyáról, Fiúról és Szentiélekről. A mózesi ige nem fejtegeti a titkot, hanem megállapítja és életünkre alkalmazza, hogy „Itt az Isten köztünk”..., ahogy 750. énekünkben is énekeljük.

„HALLD MEG, IZRAEL: AZ ÜR A Ml ISTENÜNK, EGYEDÜL AZ ŰR!” Nem véletlen, hogy ezek a mondatok váltak az Ószövetség népe mindennapos imádságává. Hálaadás és ujjongás van a kijelentés mögött: megszólított minket az Isten! Nem a véletlen, a' vaksors, a végzet hatalmában vagyunk, hanem Izrael népe és a nyomába lépő egyház annak az Istennek a szavára figyelhet, aki jóra és igazra, üdvösségre irányít.

A nagy angol drámaíró, Shakespeare formálta meg Lear király alakját, aki megunta az uralkodást és fölosztotta országát gyermekei között, maga pedig nyugalomba vonult. Isten újra és újra mégszólaló szava. „Halld meg, Izrael. . .” arra figyelmeztet, hogy meny- nyei Atyánk nem ment nyugalomba és nem adta át az irányítást az embernek. Szólt régen a próféták és apostolok állal, akaratát igazán azonban Jézus Krisztus mondta el.

Szentháromság ünnepének kérdése tehát nem az ember felöl irányul Istenre, hanem Isten kérdez meg minket: halljuk-e a szavát.

„SZERESD AZ URAT, A TE ISTENEDET TELJES SZÍVEDBŐL, TELJES LELKEDBÖL ÉS TELJES ERŐDBŐL! Az ilyen és hasonló, szeretetet követelő ige hallatara szoktuk megkérdezni magunkban, lehet-e vajon a szeretetet parancsolni. Méghozzá nemcsak akármilyen szerétéiről, hanem szívünk, lelkünk és erőnk teljes szereteíéröl van itt szó.

Ezt a teljességet nem is lehet az Ószövetségből magából megérteni, ehhez ismerni kell Jézus életét, halálát és feltámadását, isten úgy kéri szeretetünket és ragaszkodásunkat, hogy megelőzött. Ö lépett oda megbocsátással hozzánk először, hogy átformálja érzéseinket, gondolatainkat és akaratunkat. A törtéheti Jézus személyében, egy adott korban, országban, nép között testet öltött a történetfeletti. láthatóvá vált a láthatatlan. Jézus óta az Isten személye nem ismeretlen, akarata nem megfoghatatlan és nem kikutathatatlan. A mózesi parancs újszövetségi értelemben körülírva azt jelenti: szerethetjük az Istent, ragaszkodhatunk hozzá, imádhatjuk és kereshetjük akaratát, mert ide jött közénk és velünk marad „minden napon a világ végezetéig”.

A Szentháromság titkát. Isten titkát Jézus titkának tudjuk, aki annyit mondott el belőle nekünk, amennyi elég a magunk és mások üdvösségére.

„MARADJANAK A SZIVEDBEN AZOK AZ IGÉK, AMELYEKET MA PARANCSOLOK NEKED! ISMÉTELGESD AZOKAT FIAID ELŐTT ES BESZELJ AZOKRÓL ...!” Az a szeretet, amelyik szivünket, lelkünket és erőnket Istenhez köti, feladatot es szolgalatot jelent. Megőrizni és továbbadni, a következő nemzedékeknek rajtunk keresztül kell megtapasztalni Isten szere tétét.

Az egyik leggyakoribb kisértés éppen az, hogy Isten igéje. Jézus példája a templom falai között, vagy a Biblia lapjai között marad és nem ér el a hétköznapokba. Aette válik így az e.et egy templomos- > istenes és egy hétköznapi-közönséges részre és mindegyikben más lesz az irányunk. Azt gondoljuk, hogy Isten szava es Jézus példája csak a vallásos dolgokra vonatkozik. Pedig nem lehetünk kettős szívnek, „kétszívű és kétszínű” keresztyének! ..Maradjanak a szívedben azok az igék”..., azaz Isten tízparancsolata, vagy Jézus szava a haragról általános érvényűek.

Gyermekeinknek a fiatalabb nemzedékeknek is csak akkor sikerül átadnunk azt, ami a szivünkben van. ha magatartásunk és hétköznapi életünk nem hazudtolja meg a vallottakat. Az ószövetségi előírások szerint ezeket az igéket felírva csuklójukra és homlokukra kötötték imádkozáskor és az igét tartalmazó tekercséi odaerősítették az ajtófélfára. Az Újszövetség népének úgy kell elme. hogy otthonunk és kezünk munkája hirdesse Isten parancsait, szavaink és cselekedeteink ne hazudtolják meg Jézust.

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPÉNEK ÜZENETE, HOGY „ITT AZ ISTEN KÖZTÜNK”, ezért mondhatjuk együtt az imádságot az ének- szerzővel: „Jöjj, lakozzál bennem, hadd legyen mar itt lenn boldog templomoddá lelkem!” Harmati Béla

IMÁDKOZZUNK!

Istenünk, mennyei Atyánk! Imádjuk szereteted csodáját, hozzánk hajló irgalmadat Jézus Krisztusban. Add meg nekünk, iiogy igédre figyelő gyülekezetként teljes szívvel, teljes lélekkel és teljes erővel rakaszkodjunk Hozzád, és szeretettel szolgáljunk embertársai aknák. Ámen.

géről. Hansúlyozta, hogy az egyház lányegéhez hozzátartozik a diakónia, amelyet minden gyülekezetnek — a kicsinek is — végeznie kell az Istentől kapott erő mértéke szerint. A gyülekezeti esten közreműködtek a helyi és a békéscsabai evangélikus, valamint a békési baptista gyülekezel tagjai versekkel és énekekkel. A gyülekezeti est offertóriumát a Békéscsabai Szereletutthon céljaira fordították.

— GERENDÁS. Április 30-an gy ü lekezeli szereíetvendégségen köszöntötték az idei és a jubiláns konfirmandusokat, közöttük az öl ven éve konfirmáltakat, valamint az édesanyákat. Ez alkalommal Táborszky László békéscsabai lelkész, egyházmegyéi diakó- niai előadó hirdetett igét és előadást tartott a család diakóniai szolgálatáról. A gazdag műsor keretében közreműködtek az idei konfirmandusok is.

— AZ ÜLLŐI ÜTI SZERETETOTTHON lakóinak az oroszlányi gyülekezet énekkarának 12 tagú csoportja Nagy Daniel karnagy vezetésével hangversenyt adott. Ez a szolgálat viszonzás volt. mivel az Otthon lakói az áhítatokon összegyűlt összeggel támogatták az énekkart. Másfél órán keresztül hangzott az ének, amely az Otthon lakói számára egy nagyon kedves szombat délutánt szerzett. Az énekkar szolgálatát FernCzy Zoltánná otthonvezető és id. Harmati Béla ny. lelkész köszönte meg. Az Otthon uzsonnával vendégelte meg a messze utat megtett énekkari tagokat,

— BÉKÉS. Április 2-án műsoros gyülekezeti esten Táborszky László békéscsabai lelkész, egyházmegyei diakóniai előadó igét hirdetett és ismertette egyházunk diakóniai munkáját. Szólt az intézményekben folyó szeretetszolgálat szépségéről és nehézsé-