Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-05-21 / 21. szám
Vasi presbiteri konferencia Istentiszteleti rend A celldömölki gyülekezet látta vendégül a Vas megyei gyülekezetek presbitereit, akik a vártnál nagyobb érdeklődést tanúsítottak az alkalom iránt. Fehér Károly lelkész áhítatával és Benkö Béla esperes egyetemes papságról * szóló előadásával kezdődött itt a napi program. Az istentisztelet és a további együttlét számára kicsinek bizonyult a több, mint 120 személyt befogadó gyülekezeti terem. A nemrég megújított templomban az igehirdetői szolgálatot D. Dr. Ottlyk Ernő püspök végezte a Fílippi levélből választott ige alapján. — összegyülekeztünk — emelte ki beszédében —, hogy együtt ünnepeljük a Krisztust. A köréje sereglők életének a célja és értelme a szolgáló szeretet, amelyre hív bennünket Jézus, aki nem önmagának élt, hanem önmagát áldozta fel értünk. Az istentisztelet után a vendéglátó gyülekezet lelkésze, Józsa Márton köszöntött minden jelenlevőt; s rövid számbavétel után kiderült, hogy csaknem minden gyülekezet képviseltette magát. Dr. Kneffel Pál szombathelyi igazgató főorvos „Hogyan látom presbiteri szolgálatomat?” címmel tartott előadást. Dániel prófétát állította oda például a presbiterek elé. Rajta keresztül Isten azt akarta, hogy népe tanuljon meg szolgálni a gyülekezetben és tanuljon meg olyan szolgálatot végezni, amely az életben, a világban megy végbe. Bár alig akadt néhány a jelenlevők között, akire ne illett volna a presbiter (idősebb) szó a maga eredeti értelemben mégis eleven és fiatalos érdeklődés mutatkozott, amikor a kérdésekre került a sor, s a kérdések mellett őszinte hitről és eg'yházszeretetről tanúskodó bizonyságtételek is hangzottak el. — Örömmel állapítottuk meg azt is, hogy a nők jelentős számmal képviseltetik magukat a presbitériumokban. Őszinte, testvéri légkör jellemezte ezt a konferenciát és úgy gondolom, bátran mondhatta minden résztvevő nevében Berzsenyi J. Miklós, a Vasi Egyházmegye felügyelője, hogy nagy jelentőséget tulajdonítottak ennek az alkalomnak, nagyon várták és készültek rá és sokat gazdagodtak egymás megismerésében és a szolgálatukra való felkészülésben. Kőszegliy Tamás Budapesten, 1978. május 21-én Deák tér de. 9. (úrv) Takácsné Kovácsházi Zelma, de. 11. (úrv) Harmati Béla, du. 6. Bach: H-moll mise. — Igét hirdet: Káldy Zoltán. Fasor de. 11. Pásztor Pál, du. 5. Szeretetvendég- ség: Pásztor Pál. Dózsa György út 7. de. tél 9. Pásztor Pál. üllői út 34. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. ll. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák I.ajos út 23. de. 11. Benczúr László. Váci út 139. negyed 10. Ifj. Ferenczy Zoltán. Fran- gepán u. de. 8. Ifj. Ferenczy Zoltán. Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújheiy de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Máv telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karaer Ágoston. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) de. fél 11. ínémet) de. 11. fúrv) du. 6. To- rockó tér de. fél 9. Óbuda de. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII. Tart- say Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7 Pestiddegkút de. fél 11. Modorl u. fi. de. 10. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv) Benczé Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9. Rozsé István. Budafok de. 11. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. zenés Áhítat lesz május 21-én, vasárnap délután 3 órakor az oroszlányi templomban. Műsoron: A KARÉNEKESKÖNYV énekei. Előadja a gyülekezet ének-' és zenekara Palojtay Zsuzsa (énekszóié) és Sztruhár András (orgona) közreműködésével. Vezényel: Nagy Dániel EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evanuélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár; egy évre 160,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 78.1370 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomas Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Szolgáljatok erővel.. Egyházmegyei presbiteri konferencia Pápán Minden gyülekezet életében ünnep a presbiterek iktatása. Egyházunk presbiteriktatási liturgiájában közvetlenül az eskü elmondása előtt hangzik fel Péter apostol első leveléből az ige: „Szolgáljatok erővel”. Ennek a. felszólításnak a jegyében tartotta, a többi egyházmegyéhez hasonlóan, a Veszprémi Egyházmegye is presbiteri konferenciáját a pápai templomban. Dr. Kamer Ágoston országos főtitkár a kantate vasárnapi igéről prédikált. Igehirdetésében arról a Jézus Krisztusról tett bizonyságot, aki sohasem bonyolultan, hanem végtelen .egyszerűséggel tudott igét hirdetni, emberekhez közeledni. Az eppen hatalmi álmokat szövő tanítványok lába elé térdelt és megmosta lábukat. Jézus tudta, hogy ahogy a gyermekek számára minden egyszerű, úgy az őt követőknek is minden felesleges komplikálást félretéve egyszerű, gyermeki szívvel kell szolgálniuk. „Jer dicsérjük Istent szívvel, szájjal, lélekkel és kézzel” hangzott az igehirdetésnek a munkás hétköznapokra is felkészítő és erőt adó felszólítása. A délelőtti előadáson Ruttkay Levente bakonytamási—bakony- szentlászlói lelkész az Agendából felolvasta a presbiterek esküjét. Beszélt arról, hogy mit jelent a hűségeskü Isten előtt, az egyházban és a világban. Beszélt a Péter apostol leveieben található igéről, ami arra szólít fel minden presbitert, hogy erővel szolgáljon a három egymásba fonódó életterületen: a családban, a gyülekezetben és a társadalomban. Szólt arról, hogy 1958 óta, mióta egyházunk tagjai túlnyomó többségükben megértették a diakóniai teológia útmutatásait, fokozottabb odaadást kíván minden presbitertől a szolgálat útján való járás. Azokról a jelentős szolgálatokról is szólt az előadó, amit lelkészek, presbiterek a helytöf- téneti munkában, a Hazafias Népfrontok falusi és városi bizottságaiban vállalnak, s hangsúlyozta. hogy milyen fontos az emberiség nagy kérdései között világosan eligazodni az evangélikus presbiternek. Dr. Kamer Ágoston délutáni előadásában a presbiteri szolgálat közegyházi összefüggéséről szólt. Először felsorolta, hogy mit ad a küzegyház a gyülekezeteknek: lelkészt, kántort. Bibliát és hitébresztő irodalmat, szeretetotthon! helyet, anyagi támogatást. S amit kér; hitet mindenekelőtt, szolgáló életfolytatást, s helytállást a világban. Egyszóval a presbiterektől a közegyház fokozottabb odafigyelést vár közös dolgainkra. Végül elmondta, hogy ennek a presbiteri konferenciának is az a célja, ami az összes többi egyházmegyében tartottaké: elmélyíteni az együttmunkálko- dást egymással és országos egyházunk vezetőivel. Síkos Lajos esperes záróáhítatában adott hálát Istennek a jelenlevőkkel a konferenciáért, a presbiterek- a gyülekezetekben, családaikban és a társadalomban végzett — munkájáért. „így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!” (Ézs 6, 3). VASÁRNAP. — „Az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Urban” (Ef 2, 21 — Jer 30, 20 — Jn 3, 1— 15 — Zsolt 99). Krisztus egyházának építése nem fejeződött be, mert a Szentlélek Isten ma is építi egyházát a „Jézus Krisztus napjáig.” Minden hivő „alkotó eleme” az egyháznak, amelyik belőlünk és nekünk épül az Atya tervei szerint. Az egyház a világban van és nem önmagáért van hanem’ szolgáló egyház. HÉTFŐ. — „Az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (— Gál 5, 14 — Zsolt 119. 165 — 5Móz 6, 4—13 — Zsid 1, 1 —14). Isten törvényei védőkorlátot húznak az ember köré, ezzel védelmeznek a gátlástalan szabadosság veszélyétől. Istennek drága minden ember élete. Ezért törvényeinek szive, közepe a felebaráti szeretet parancsa és minden más isteni rendelkezés innen kapja fényét és értelmét. KEDD. — „Miután feltámasztotta Krisztust a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben, feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és hatalomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak” (Ef 1. 20—21 — Zsolt 33. 16 — Kol 2, 1—7 — Zsid 1, 5—141. A feltámadott Jézusé minden hatalom mennyen és földön. Ez a nagy örömhír azért olyan kedves nekünk, mert mi is a Feltámadott testvérei vagyunk. Örömünket pedig az teszi teljessé, hogy küldetésünket az ő erejével és hatalmával végezhetjük. SZERDA. — „Imádjátok azt, aki, teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait” (Jel 14, 7 — Zsolt 92, 6 — 2Kor 13, U—13 — Zsid 2, 1—10). Az egész teremtettség a maga sokszínűségével és nagyszerűségével túlmutat önmagán. Alkotójára, akit „dicsőít zenit és nadir”. Ebből a kozmikus himnuszból nem hiányozhat, az ember hálaadó, dicsőítő éneke sem. Isten imádása azt is jelenti, hogy . őrzöm és vigyázom azt a világot, melyet Isten teremtett és őrzöm és vigyázom a másik ember életét is, akit Isten rámbizott. CSÜTÖRTÖK. — „A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok”* (Ézs 30, 15 — 1 Thessz 4, 11 — 4M óz 6, 22—27 — Zsid 2, 11—18). Isten mindig megtartja szavát és szövetségét. Kudarcainkért nem Istent terheli a felelősség. Isten népének ma nincs más lehetősége a megmaradásra és küldetésének betöltésére csak ha józanul szembenéz történelmi mulasztásaival, bűnbánatot tart és Istenhez fordul útmutatásért. PÉNTEK. — „József ott volt a börtönben. De az Ür Józseffel volt” (lMóz 39, 20—21 — ApCsel 18, 9—10 — lKor 12, 1—6 — Zsid 3, 1—6). Nincs az életben olyan keserű helyzet vagy mélypont, ahol Isten szeretetének reménysugara el ne érhetne minket. Ezért nem csupán az az érdekes, hogy mi történik velünk, hanem, hogy hogyan éljük át, dolgozzuk fel azt ami velünk történt. A hivő ember tudja, hogy mindig kegyelem a szabadulás. SZOMBAT. — „Fordítsd el tekintetemet, hogy ne nézzek hiábavalóságokra” (Zsolt 119, 37 — — Zsid 13, 9 — Ez 1, 4—6. 22— 28 — Zsid 3, 7—19). Vonzódásunk a „veszendő holmikhoz” a bűntől rhegrontott ítélőképességünk eredménye. Pedig az élet rövid arra, hogy. hiábavalóságok szerzésére fecséreljük időnket. Csak a maradandó, soha el nem értéktelenedő javak azok, amelyekre érdemes időt és energiát fordítani. Ezek között is legnagyobb a szeretet, mert ez megmarad a színről-szinre látásban és összeköti az időt az örökkévalósággal.” Veczán Pál — HALÁLOZÁS, özo. Szita Istvánná, sz. Rüll Lenke, a Kőbányai Utász utcai, majd a fasori gyülekezet hűséges, szolgáló tagja hosszú szenvedés után március 15-én elhunyt. Temetésen Szirmai Zoltán fasori lelkész hirdette az igét, megemlékezve az egyházáért végzett sok szolgálatáról. „Tudom a te dolgaidat és szeretetedet. szolgálatodat és hitedet és tűrésedet...” — Filyó János a szarvas-új- tempiomi gyülekezet buzgó tagja. a Munka Vörös Zászlórendjével kitüntetett vasdiplomás tanító 84 éves korában rövid szenvedés után elhunyt. Temetése április 7-én volt a szarvasi Oteme- tóben Pálfi István igazgató-lelkész és Aradi András lelkész szolgálatával. ■ — Kolompár Mihály a szarvasújtemplomi gyülekezet 23 éven át nagyrabecsült volt gondnoka 88 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése április 21-én volt a szarvasi új temetőben a gyülekezet nagy részvéte mellett. A temetési szertartást Pálfi István igazgató-lelkész és Aradi András lelkész végezte. „Örök életet adott nekünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van". — EGYHÁZFIT keresünk az egyik budai református gyülekezetbe, budapesti lakáscserével. írásbeli jelenke- zést „Teljes munkaidő” jeligere a kiadóba kérünk. Sssiint fjftiini! Tavasz volt. Én tizenhét esztendős és szerelmes. A nagy O, a kiválasztott, talán többet kísérgetett, mint azt az akkori illemkódex megengedte, így drága szüleim egyik este nekem szegezték a kérdést: — Mit akar ez a fiatalember? Neked még sokat kell tanulnod, neked nincs időd arra, hogy sétálgass. — De édesanyám, mi hamarosan ösz- szeházasodunk — mondtam indignálód- va. — És azt hogy képzeled? Ennek az embernek 80 pengő a fizetése. Hogy tudna ez egy asszonyt eltartani? — Könnyen — válaszoltam és pontosan elmagyaráztam, hogyan lehet 80 pengőből játszi könnyedséggel kijönni. Apám csak mosolygott a háttérben, de anyám folytatta. — És ha bármi történik, mondjuk leszakad a roló, betörik az ablak, kiég egy villanykörte, betegség, baleset vagy bármi más előfordulhat, akkor mit csinálsz? — Akkor — válaszoltam — akkor küzdeni fogunk! Sohasem hittem, hogy jóstehetségem van és a jövőbe látok. Mert küzdelemben valóban volt részem elég. Hála legyen érte az Istennek, így legalább nem puhulok el, nem hagyom el magam mindenért keményen megdolgozom, egyszóval a sorsom igazolta akkori kijelentésein helyességét. A minap erdet $étámon megpihentem egy pádon. A száraz lombok alól már előmerészkedtek a zöld levelek, haragosabb színt öltött a moha és a madarak bátrabbja már hívta a párját. Egy kis bogár is kimerészkedett a napvilágra. Téli álmából ébredhetett, mert a mozgása lassú volt, tétova, csápjait ide-oda forgatta, tájékozódott a régen látott világosságban, fel is mászott az egyik levélre, hogy a következő percben visszahulljon a sötétségbe. Korai még neked a tavasz, mondogattam neki, annyi minden történhet veled. Hó jöhet még, talán fagy is, mit csinálsz akkor? De a kis bogár megint csak ott mászott a levélen, most már bátrabban. Rámnézett és mintha azt mondta volna: hát látod, küzdeni fogok! És megismételte párszor a levélre-föl, földre-le- kísérletet. amíg a végén sikerült megállni a csúcson. Kitárta a szárnyát és repülni kezdett. De mennyi küzdelem után! Ezt csak ő tudta igazán. Ez az örök újrakezdés az élet csodás zenéje. Ez a kemény próba, a test és lélek tornája, ész és erő megmozgatása, életrugalmasság, feljutni a csúcsra és ha lezuhantunk, felkelni és újra elindulni. De nem megalkudni, nem feladni, nem meghátrálni. Megkísérelni, újra- és- újra az új életet, az új utakat, az új lehetőségeket, összeszorított fogakkal, feszülő izmokkal, megújulásra váró lélekkel, a szebb felé, a jobb felé, az igazabb, az erkölcsösebb felé. Teremtőnk felé, vagyis a teljesebb élet felé. Ezért a teljesebb életért azonban küzdeni kell. Ez a küzdelem az élet maga. Ha van bennünk valami, ami igaz és élő, ez az akarat. Akaratunkkal formálhatjuk, erősíthetjük magunkat a küzdelemre, segíthet bennünket naponkénti előrehaladásunkban a kitűzött úton, a meghatározott cél felé. Ne panaszkodjunk, legyünk hálásak, minden akadály megsokszorozza erőnket. Formál, alakít, edz, tapasztalatokat ad. Az igazi küzdelem nem húz le. szárnyakat ad kezek helyett. Es ki ne szeretne szárnyalni? De ha mint a cserépbe kényszeritett növény, csak a cserépmereteket ismerjük, ha a tehetséget nem támogatja a műveltség, nehezen jut el a szárnyaláshoz. Születésekor minden ember meghatározott számú neuront kap. Számukat növelni nem lehet, nem sokszorozódnak. De mindenkinek megvan az az előjoga, hogy ötleteit, elképzeléseit végtelen sok gondolati kapcsolódások, társítások létrehozóval igazi alkotásra használja. Ennek o. drága adottságunknak az előnyeit keil kihasználnunk ifjúságunk idején és érett korunkban, mert az évek múlásával már elváltozások gátolhatják azt. hogy tanulni tudjunk és önmagunkat javíthassuk. A küzdelmes élet két lehetőséget kínál. Az egyik: rutinformálta átlagemberré válni, a másik: új emberré lenni, akit saját gondolkodása formál. Egyedül ez az utóbbi típus képes arra, hogy olyan egyénné váljék, aki képességével hozzájárulhat az emberiség előrehaladásához. Mindenki lehet fáklyahordozó, bár sokszor isméretlen erők ellen kell küzde- nünk, de megvan bennünk a lehetősége annak, hogy az ismeretlenre fényt derítsünk. j Mindenki számára nyitva az út a csúcs felé, de nem mindenki éri el. A kivételeseknek megadatik néha, hogy befejezzek művüket, elérjék céljukat. Ezeket is, azokat is elfelejti a világ. De vigasztaljon, bennünket a tudat, hogy a jövő boldogságához valahogy mi is hozzájárultunk, hála küzdelmeinknek. Mi hát a fontosabb? A gyakorlat vagy az elmélet? Sokat vitatják ezt ma is. Korunk a gyakorlat felé hajlik, ami rutinosabb munkát eredményez, de megfeledkezünk arról, hogy a küzdelem ereje a lelki egyensúlyban nyugszik. Éneikül a legcsodálatosabb erőforrás nélkül csak küszködünk, de sohasem szárnyalunk. Gyarmaíhy Irén !
