Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-05-14 / 20. szám

Teológusok Nyugat-Békésben A Teológus Otthon igazgatója, dr. Selmeezi Janos, a teológusok egy kis csoportjával meglátogatta a Nyugatbékési Egyházmegye gyülekezeteit. Dr. Selmeezi János otthonigaz­gató Drobina Erzsébet és Szent- pétery Péter teológusokkal Oros­házán végzett istentiszteleti szol­gálatot. Rákóczitelepen és Szen- tetornyán Zügn Tamás, Kardos- kúton Koháry Ferenc, Nagyszé­náson és Gárdoroson Adámi László, Pusztaföldváron Deine Zoltán, Nagybánhegyesen és Tót­komlóson Smidéliusz Katalin és Gyarmati István végeztek igehir- detőd szolgálatot. Az egész cso­port pedig együttesen Orosházán, Pusztaföldváron, Tótkomlóson, Nagyszénáson, Kondoroson, Csa- bacsüdön, a szarvas-ótemplomi és -újtemplomi gyülekezetben szolgált. A szólóénekkel és kar­énekkel gazdagított előadások után minden gyülekezetben egy- egy hallgató, vagy áz otthonigaz­gató rövid bizonyságtétele hang­zott el. Szarvason mindkét gyüle­kezetben úrvacsorád istentisztele­ten is szolgáltak és együtt járul­tak a szarvasiakkal az Ür szent vacsorájához. A nyugat-békési szolgálatsoro­zatnak kettős jelentősége volt. Az első és talán a legfontosabb az' hogy a fiatalok az evangélium szolgálatával erősítették a nyu­gat-békési gyülekezetek hitét és reménységét. Ebben az egyház­megyében a legtöbb gyülekezet­ben idős lelkésztestvérünk szol­gál, aki hosszú és fáradságos szolgálat után a nyugalomba vo­nulás előtt áll. Az ifjú Timóteu- sok lendületes szolgálatából ezek az idős testvérek és a gyülekeze­tek is elsősorban azt tapasztal­hatták meg örömmel, hogy van utánpótlás, hogy vannak fiatalok, akik tovább viszik a gyülekeze­tekben az evangélium örömüze­netét. S mindebből gyülekeze­teink megerősödhettek abban a hitükben ós reményükben, hogy van a gyülekezeteknek jövője. A néhány hónap múlva szolgá­latba lépő hallgatók számára pe­dig nagyon hasznos tanulmányút volt az a nyugat-békési szolgálat­sorozat. A lelké&zi szolgálatra ké­szülő fiatalok meggyőződhettek arról, hogy nem hiába készülnek a szolgálatra, mert a gyülekeze­tek igére szomjazó lélekkel vár­ják őket és megbecsülik szolgála­tukat. Jó volt az is, hogy egy hét alatt egy egész egyházmegye gyü­lekezeteinek a keresztmetszetét láthatták és tanulmányozhatták át a teológusok, a gyülekezeti élet és lelkészt szolgálat sok-sok örömével és gondjával együtt. Még arra is volt alkalom, hogy az orosházi üveggyár és az Üj Élet Termelőszövetkezet meglátogatá­sával egy kicsit belcÉóstolhattak abba, milyen híveink hétköznapi élete ’nem csak Békés megyében, hanem országunk más vidékén is. A teológusok kis csoportja, a vendégszeretet megtapasztalása mellett jarról is meggyőződhetett, hogy nyugat-békési gyülekeze­teink is imádságos szeretettel és anyagi felelősséggel hordozzák lelkészképzésünk ügyét. A nyu­gat-békésiek ebből az alkalomból 37 179 Ft adománnyal támogatták Teológiai Akadémiánk munkáját. S. J. Esküt tett gyülekezeti munkások Sóderdomb, vele szemben fe­nyőgerendák, tőle jobbra üstház. Semmi kétség: építkezés. De ezek a „munkások” túl elegánsak, sö­tét ruha, nyakkendő... Éppen szünet van. Asszonyok, lányok kínálják a vendégeket. AZ IRSA1 GYÜLEKEZET UD­VARÁN VAGYUNK: „Magam is példásan élek” ..........Feladataimat hű ségesen végzem” . . . „Egyhá­zunk törvényes rendjét megtar­tom.” Biztatásként hangzottak újra az egykor elmondott presbi­teri eskü egy-egy mondatai, mint előadáscímek. Hallgatva az előadókat kinyí­lik előttünk a keresztyén ember szolgálatának nagy lehetősége. — A Pest megyei Egyházmegye hét gyülekezetének mintegy száz presbitere figyeli az előadást. Roszik Mihály lelkész elmond­ja, milyennek szeretné látná az alberti presbitert. Kérdez: vol't-e ma Biblia a kezükben, voltak-e istentiszteleten ? A Szentlélek ajándéka nélkül nincs presbiteri szolgálat, de keresztyén élet sem. Ribár János egyházunk törvé­nyes rendjéről beszél. Nem jo­gász, hanem lelkész szól egyhá­zunkról, annak törvényéről és rendjéről, mert e három fogalom összetartozik. Bibliai alapon is. Mert olyan Istenünk van, aki a káoszból rendet teremt, s akiről úgy beszél a Bibliánk, mint a rend Istenéről. Keveházi László esperes egy­házi tájékoztatót ad. Szavai nyo­mán egy élő, épülő egyház rajzo­lódik ki. Nem csak úgy, hogy a jelenlevők gyülekezeteiben való­ban folyik kjisebb-nagyobb átala­kítás, tatarozás, korszerűsítés, csi­nosítás. A vendéglátó irsaiak is épitkezés közben fogadtaik, ahogy a jelenlevők látták is. De belül­ről is folyik az „építkezés”, él egyházunk. Konfirmáció, az úr- vacsorázók szama, a népmozgal­mi statisztikai adatok is erről a belső építkezésről vallanak. De éLünik-e eléggé ezekkel a le­hetőségekkel? Hitoktatás, gyer­mek- és ifjúsági munka, Evangé­likus Élet, saj tokiad ványaink, mind, mind olyan „építési anya­gok”, melyekkel élhetünk. Istentisztelettel ér véget a kon­ferencia. Kiegészülünk az irsai gyülekezet tagjaival. Pál biztatá­sa mindannyiunkat szólít: pres­bitert, lelkészt, igehallgatóit is. Nem bizonytalanért, biztos célért futunk. PRESBITERI KONFERENCIA. Gyülekezeti vezetők, a lelkész és országos egyházunk vezetőinek helyi munkatársai találkoztak Ir- sán. Mert gyülekezeti munkás a presbiter, aki esküt tett arra, hogy példás életével, tanácsaival építi gyülekezetét. A konferencia jó lehetőség arra. hogy a gyüle­kezetért, egyházért, népünkért és az ^emberiségért végzendő szolgá­latokról eszmecserét folytaiha­tunk‘ Kertész Géza Tuiti íratelli (Folytatás a 2. oldalról.) éjszakázik. Idegen nevet vesz fel Stuttgartban, majd Svájcban sze­gényházba kerül. Csalódik min­denkiben, magányossá válik, fél az emberektől. Még egyszer nyil­vánosság elé kerül, amikor egy újságíró felfedezi, hogy még él a Vörös Kereszt elfeledett megala­pítója. Híre végigfut a világsaj­tón. A pápa kézjegyével ellátott képet küld, a svájci Szövetségi Tanács aranymedaliont, a moszk­vai nemzetközi orvoskongresszus •tiszteletbeli tagjává választja, fel­ajánlják a Nobel-békedíjat. A pénzt, a kapott értékeket jóté­kony célra juttatja, /magányosan hal meg. talán sejtve a közeledő első világháború borzalmait. AZ EMBERISÉG HALLATLA­NUL SOKAT KÖSZÖNHET en­nek a megkeseredett, megfáradt, kiábrándult öregnek. Nekünk, ke­resztyéneknek sem szabad elfe­ledni nevét s tanításait. Megér­tette: egy ember kevés, de jóaka- ratú emberek nemzetközi össze­fogása jelentős! Felekezeti korlá­tokon túl, menteni kell az embert, minden embert. Tutti fratelli! — Születési évfordulója egybeesik a II. világháború európai befejezé­sének évfordulójával is. Örök memento Európában és minde­nütt Henri Dunant tanítása: Em­berek, ne feledjétek! — Mind­nyájan testvérek vagyunk! Tutti fratelli! Hafenscher Károly Falvakon, tanyákon Változó család — új közösségei; Általánosan ismert tény, hogy — mint lapunk e sorozatában már írtunk róla, nagy változás tapasztalható a mai falusi csalá­dok életében is. A régi időkben általánosságban hazai parasztságunknál vagy az egykés vagy a sokgyermekes csa­ládok voltak jellemzők. Az egy­ke” a gazdagoknál szinte tör­vényszerű vplt, hogy ne osztód­jék a vagyon, együtt maradjon a megszerzett birtok. A szegények­nél viszont sokgyermekes csalá­dok voltak, s gomba, módra nőt­tek a gyermekek, gyakorta tíznél többen is. NAPJAINKRA EZ A KÉP MEGVÁLTOZOTT. Az élet rea­litásához „nőtt fel” a gyermekek száma. Az életszínvonal emelke­désével, a gyorsuló élettempóval pedig sajnos szinte együtt érke­zett a falusi családok bomlása is. A megváltozott életmód, lakás­helyzetünk rohamos javulásának eredménye, hogy ma már a két- három nemzedék nem él egy fe­dél alatt. Mindenki önálló ott­honra törekszik, s gyermekek, unokák, szülők és nagyszülők anyagi segítségével új házatat építenek. A fiatal pár mindössze addig lakik a szülői háznál, amíg új otthona fel nem épül. Sőt, sok esetben az ifjú házasokat már kész új ház és autó várja, s ez bizonyos „versenyt” eredményez a családok' között: ki tud többet biztosítani gyermekeinek. FALVAKBAN IS ÉPÜLNEK A TÖMBHÁZAK, s ide általában fiatal házasok költöznek. A fia­tal családoknál pedig — akik ál­lamunk rendkívül sokirányú szo­ciális támogatását élvezik —, kezd kialakulni a 2—3 gyerme­kes család eszménye. A nagy családok felbomlása igen sok kérdést vet fel korunk­Jelentkezés nyári kántori tanfolyamokra A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szolgálata há­rom nyári kántorképző tanfolyamot rendez, melyekre szeretettel hívja és várja a gyülekezetek kántorait és kántorjelöltjeit. I. tanfolyam háromhetes II. tanfolyam kéthetes III. tanfolyam háromhetes június 19—július 8-ig július 24—augusztus 5-ig augusztus 7—26-ig. A tanfolyamok részben előkészítő jellegűek a kezdők számára, részben továbbképzés a már zenét tanultaknak és szolgálatban álló kántoroknak, akiknek még nincs kántori oklevelük. A továbbkép­zőre jelentkezők főként a háromhetes tanfolyamokat vegyék igény­be. A tanfolyamok tantárgyai: harmonium-, ill. orgonajáték, egyházi ének, énekkari és karvezetői gyakorlat, zeneelmélet, szolfézs és bib­li aismeret. A gyülekezeti énekkari munka erősítésére és a szerkesz­tés alatt álló új országos énekeskönyvre való tekintettel különös hangsúlyt kap a tanfolyamokon a karének és az egyházi énekek ta­nulása. Részvételi díj a háromhetes tanfolyamokon 700 Ft, a kétheteseken 500 Ft. A fenti díjakból 200 Ft a jelentkezéssel együtt küldendő be, mint jelentkezési díj, piros postautalványon (tehát nem a kántorkép­zés csekkjén), a következő címre: Evangélikus Kántorképző Szolgá­lat, 2151 Főt, Mária u. 3. Jelentkezési határidő mindhárom tanfolyamra: 1978. május 15. Határidőn túli jelentkezéseket nem fogadunk el. Jelentkezési cím: Evangélikus Kántorképző Szolgálat Igazgató Ta­nácsa, 2151 Főt, Mária u. 3. Jelentkezéshez mellékelni kell 1. Lel- készi ajánlólevelet, mely igazolja a jelentkezés gyülekezeti érdekét, 2. Önéletrajzot születési adatokkal, a zenei előképzettségről és eset­leges eddigi gyülekezeti szolgálatáról szóló beszámolóval. Felvételről az Igazgató Tanács dönt. A felvételről pontos értesí­tést küldünk. A fel nem vett jelentkezőknek a felvételi díjat vissza­küldjük. EVANGÉLIKUS KANTOR KÉPZŐ SZOLGÁLAT nak, s több problémát is hozott magával. Az új otthonok szapo­rodása, a „szétköltözések” a csa­ládok és nemzedékek egymástól való elhidegülését eredményezték. A rokonok ritkábban találkoznak, hiszen mindenki a saját életével van elfoglalva. Meglazultak a ro­koni kapcsolatok, nincsen „fosz­tóka”, vagy télen csigakészítés, amikor összejött a rokonság. A CSALÁDOK SZÉTBOMLÁ­SÁNAK PROBLÉMÁI egyházi vonatkozásban is jelentkeznek. Ritkán látjuk együtt a két-három nemzedéket templomban, vagy egy-egy szeretetvendégségen. Mindenki magával van elfoglal­va és sokszor egymás számára sincs idejük. Egy-egy elhalálozási évforduló, vagy valamilyen csa_ ládi örömalkalom hozza csak rendszerint ésszé a rokonságot. A családok felbomlásával szem­ben viszont új típusú közösségek alakulnak ki. A vérségi kapcso­latok helyett előtérbe kerültek a munkahelyi közösségek, a brigá­dok tagjainak összetartozása. La_ kodalom vagy halotti tor alkal­mával ma már magától értetődő, hogy ■ ezekre, az együttlétekre meghívást nyernek, s ott is van­nak a munkatársak és vezetők (tsz, ktsz, Áfész, stb.) a brigádok tagjai. A házépítésnél is egyre nagyobb szerepe van a baráti és munkatársi közösségek segítő erejének, annál is inkább, mert sokszor a rokonok, a vér szerinti testvérek igen messze laknak egymástól, s így nem tudnak be_ segíteni. MEGVÁLTOZOTT ÉLETVITE­LÜNKBEN, az' időben felgyorsult életritmusban is azonban óriási szerepe van ma is a szűk család­nak, a családi légkörnek, neve­lésnek. Ma is igaz, hogy . a tár­sadalom alapsejtje a család, s ezért is történik minden vonalon szocialista társadalmunk, állam- vezetésünk részéről sok erőfeszí,- tés a család erősítése és védelme érdekében. Az új közösségek is akkor érik el céljukat, ha két irányban segítik tagjaikat: az együtt végzett munkában való eredményesebb részvétel és az erőforrásul szolgáló családi kö­zösség erősítése érdekében. Zátonyi János Láttuk, hallottuk a televízióban i Szentágothai János a kamera előtt NAGYSZERŰ ÉS IGEN FONTOS SOROZATA a televíziónak, amelyben magyar tudósokat mutat be a legszélesebb közönségnek. Kis ország va­gyunk, különösen is meg kell becsülnünk azokat, akik egész életművükkel gazdagítják nemcsak a mi népünket, de az egyetemes tudományt is. MEGKÜLÖNBÖZTETETT SZERETETTEL ÉS ÉRDEKLŐDÉSSEL vártuk e sorozat legutóbbi adását, amelyben Szentágothai János akadémi­kust, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét is­merhettük meg. közvetlen és sok témát felölelő be­szélgetés során. Köztudott — ő maga is utalt rá a beszélgetés elején —, hogy neveltetésében a „pu­ritán protestáns családi légkör” jelentős szerepet játszott. Szüleinek szigorú, ám a természet világát sokoldalúan feltáró és erkölcsi elvekben az igazi emberség felé mutató nevelését mindmáig köve­tendő példaként őrzi és gyakorolja. Különösen is emlékezetes marad számunkra, ahogyan öt gyer­mekét hűséggel és tudatosan nevelő édesanyjáról beszélt. A MAI MAGYAR BIOLÓGIAI TUDOMÁNY ki­emelkedő tudósa első iskolai éveiben, nem árult el különösebb tehetséget és szorgalmat. Ez tanulmá­nyi eredményén is megmutatkozott. Szülei azon­ban tovább láttáik az érdemjegyeknél, és bíztak gyermekük képességeiben. Amikor azután meg­kapta az első .mikroszkópját és elkezdte az élet különös titkait és jelenségeit annak segítségével kutatni, eldőlt életpályája, és a család híres orvos őseinek örökébe lépett. Kutatásai elsősorban az agykutatás területeire terjednek ki, szavaiból azonban kitűnt, milyen széles látókörű, az egész emberi életet, társadalom- és tudománytörténetet, sőt még a művészetek világát is magába foglaló az érdeklődése, és az is világossá lett, hogy kutatásai és eszméi nem maradnak elméleti síkon, hanem magasrendű felelősségérzettel és humánummal párosulnak. EZ MUTATKOZOTT MEG ABBAN, ahogyan az emberiség jövőjének lehetőségeit elemezte, élelmi­szerekkel való ellátását, a természet erőinek okos felhasználását, de a tudományos fejlődés mellett az erkölcsi és műveltségi fejlődést is célul tűzve. Korunk gyorsan változó világában az emberi élet során háromszor is újra kell építeni és rendszerez-- ni az ismeretanyagot és a szemléletmódokat is. A technológia fejlődése mellett és az ezt használó kutatócsoportok munkája mellett ezután is szük­ség lesz az alkotó ember egyéni tehetségére és fel­fedező zsenialitására is. A testi fejlődés mellett a lelki fejlődésre is, mind a népek és társadalom, mind pedig a legkisebb közösség, a család egész­séges életvitelében. MINDEN HAMIS OPTIMIZMUST ELKERÜL­VE, mégis reményteljes kép bontakozott ki a szé­les látókörű tudós szavai nyomán az emberi jövő­re vonatkozóan. Sok és nagy feladat áll a tudósok és az egyszerű, munkájukat hűséggel végző embe­rek előtt, betegségek megszüntetése, a növekvő emberiség ellátása, az emberben levő legjobb ké­pességek és lehetőségek kibontakoztatása tekinte­tében, de e feladatok megoldhatók, ha azzal a kő-' vetkezetességgel. józansággal és humánummal vé­gezzük, amely Szentágothai János szavaiból és egyéniségéből áradt. így nem kell félnünk a kö­vetkező évszázadtól, amelyet a tudós a „biológia századának”, vagyis az élet feljődése századának jövendölt. Örömmel és szeretettel kívánunk az emberért végzett nagy és szép munkában még sok erőt és eredményt a tudósnak és az embernek, Szentágo­thai János akadémikusnak. Szirmai Zoltán (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents