Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-05-14 / 20. szám
Lelki kérdésekről beszélgetünk Hogyan szenvedjek99 Krisztussal? — Régóta foglalkoztat a „Krisztusért való szenvedés” problémája. Nemegyszer hallottam már, hogy „aki nem szenved Krisztusért, az ,nem is igazi keresztyén”. Igaz ez? És ha igaz, miben áll ez a „szenvedés”? — Engem is izgat ez a kérdés. Különösen azóta, amióta felfigyeltem erre az igére: „Ha pedig gyermekek .. . örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt dicsöüljünk is meg” (Rm 8, 17). Eszerint a „Krisztussal való szenvedés" szinte feltétele az üdvösségnek. Annyi bizonyos, hogy „mély vízhez” érkeztünk el ezzel a kérdéssel. Ha érvényes feleletet akarunk kapni, több oldalról kell a felvetett kérdést megközelítenünk. Először is szélnek kell eresztenünk egy belénk rögződött nézetet. Sokan ugyanis azt gondolják, hogy akkor „szenvednek Krisztusért” vagy „Krisztussal”, ha Krisztushoz való ragaszkodásuk és a benne való hitük miatt „bántalmazásban, üldözésben” van részük. Amikor „Krisztusért való szen- vedés”-ről hallanak, azonnal a „mártír” szó jut eszükbe, esetleg „véres martirium”. Noha a Krisztusért való szenvedésnek adott esetben lehet ilyen formája is, mégis rövidzárlatos az ilyenfajta gondolkodás. Sok mást is jelent Isten gyermekeinek Xrisztussfal való szenvedése. Beszélgetésünk során ez majd kitűnik. Először is azt szeretném kérni, hogy ne a „Krisztusért”, hanem a „Krisztussal való együtt szenvedésről” beszéljünk. Hiszen ezt olvassuk abban az igében is, amit az előbb egyikük idézett. A kettő természetesen, kapcsolatban van egymással, de mégsem teljesen azonos.* Tehát a „Krisztussal való együtt szenvedés” a témánk. Jézus ismételten hangsúlyozta — a tanítványok, az apostolok is aláhúzták —, hogy Jézus követői, tehat az Isten gyermekei sorsközösségbenvannak Urukkal. Ez a „sorsközösség” egyben „passió- közösség”, vagyis a szenvedésben való közösség is. „Ha valaki én- utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem” (Mt 16, 24). Ehhez szinte magyarázatképpen hangzik: „A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, sem a szolga az uránál” (Mt 10, 24). Az első pillanatra úgy tűnhetnék, hogy ez a „keresztfelvétel” alig jelenthet mást, mint „Krisztusért való szenvedést, bántalmazást, üldözés vállalását”. Pedig elsősorban nem ezt jelenti/ — Hanem mit? Akik Jézus idejében „kereszthalálra” ítéltettek, azoknak magukra kellett venniük a keresztjüket a rájuk' kimért ítélettel együtt. Ez a maguk életének elvesztését jelentette. Pál apostol a Római Levélben ez így írja le: „Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusban keresztel tettünk, az ö halálába kérész- teltettünk. A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba” (Rm 6, 3—4). Majd így folytatja: „Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele” (Rm 6, 6). Vagyis a ke- resztségben meghalni annyit jelent, mint engedelmes hittel elfogadni Isten ítéletét bűneink felett. Ugyanakkor elfogadni „Krisztussal együtt” az új életre való feltámadást (Ez is „sors- közösség”!). Ma a „Krisztussal való szenvedés” tehát elsősorban azt jelenti, hogy naponként „ismétlődjék” a keresztség: meg- halás a bűnnek és új életre támadás Krisztussal. Ez a „Krisztussal való szenvedés” alapformája! Ezt nem lehet helyettesíteni azzal sem, líbgy valaki „vállalja a Krisztusért való gyalázatot” ! — Es még mit jelent a „Krisztussal való szenvedés”? Feleletként az Ü.itestámentom- nak olyan szakaszára hívom fel a figyelmet, amelyet ilyen összefüggésben legalábbis nem gyakran szoktak emlegetni, nevezetesen. Mt 25, 31—-46-ra. Itt az utolsó ítéletről van szó. Jézus a „jobb keze felöl állóknak” azt mondja, hogy ők Jézusnak enni adtak, amikor éhes volt, inni, amikor szomjas volt, meglátogatták, amikor beteg volt és befogadták’, amikor nem volt otthona. A csodálkozó kérdésre Jézus így felel: „Bizony, mondom nektek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel -is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg”. Tehát Jézus vállalja a sorsközösséget az éhezőkkel, betegekkel. Velük szenved, sőt bennük szenved! Azonosítja magát velük! Az szenved együtt Krisztussal, aki a nélkülözőkkel szenved. Ma „Krisztussal szenvedni” azt is jelenti, hogy szolidaritást vállalni a világ szenvedőivel, az otthonnélküliekkel, a nélkülözőkkel és segítsége t nyújtani nekik. Mártírkodás helyett azonosulás a szenvedőkkel, ez is „Krisztussal való szenvedés”! A másokért való áldozathozatal! így is mondhatom: dia- kónia. Ha valaki tehát azt kérdi, hogy „hogyan szenvedjek Krisztussal", ezt is mondhatom: végezzen diakómát, másokért való szolgálatot az egyházban és a társadalomban. Természetesen a családot se hagyja ki! — Beszélgetésünk elején ígéretet kaptunk arra, hogy szólunk arról a szenvedésről is, amelyet Krisztusért, a hozzá való ragaszkodásért kell elviselniük Isten gyermekeinek. Nem akarom ezt a kérdést sem megkerülni. Van ilyen is. Különböző időkben és különböző körülmények között Isten gyermekeinek része lehet ebben is. Szamomra nagyon jelentős ebben az összefüggésben Pál apostolnak ez a bizonyságtétele: „Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátra van, az ő testéért, amely az egyház” (Kol 1, 24). Ebben az igében nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy valami még „hátra van”, „hiányzik” Jézus megváltói > munkájából szenvedéséből. A megváltás teljes, tökéletes egyszer s mindenkorra szóló! Azt alázatos, hálás szívvel el keil fogadnunk. Ellenben Jézusnak való ellentmondás, az Ö hántása a „világ” részéről még nem szűnt meg. Ebből előálló szenvedés még nem múlt el. Ennek van „hiánya”. Pál apostol a maga esetében ezt kész pótolni. Isten minden igazi gyermekének késznek kell lennie erre. De nagyon nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy ez a „hiánypótlás”, tehát Krisztus szenvedésében való ilyen részvétel, vagy Krisztusért való ilyen szenvedés Isten nem minden gyermekének jut osztályrészül. Pál apostol ezt írja a filip- pieknek: „Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte" (Fii 1, 29). Tehát ezt a „szcnvedés”-t Isten külön ajándékozhatja egyik vagy másik gyermekének, ha akarja. De ez nem tartozik feltétlenül az igazi hithez. Lehet valaki Isten igaz gyermeke e nélkül is. Ha pedig Istennek valamelyik gyermeke ezt a szenvedést még külön keresi is, mondván, hogy ő „szenvedni akar Krisztusért”, akkor istenkísértést végez. A „már- tírkodás” más mint az. amikor Isten tesz valakit kegyelemből az 6 bizonyságtevőiévé, mártírjává (görögül: martüs). Egyébként az Újtestamentum szerint minden igehirdető és bizonyság tevő martüs, nemcsak az, aki életével is megpecsételi bizonyságtételét. Káldy Zoltán — NYÍREGYHÁZA, a gyülekezet március 12-én asszonycsen- desnapot rendezett. Ez alkalommal Sárkány Tiborné és Takács- né Kovácsházi Zelma lelkészt munkatársak szolgáltak igehirdetésekkel és előadásokkal. — Cantate vasárnapján zenés istentisztelet volt a gyülekezetben. A gyülekezet vegyeskara magyar szerzők műveiből énekelt. Hegedűn Szabó Viola, csellón Szabó Márta játszott, orgonáit és vezényelt Gáncs Aladár. Igét hirdetett Szabó Gyula debreceni lelkész, a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye esperese. — Május 7-én dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár végzett vendégszolgálatokat a gyülekezetben. Igét hirdetett a Nagytemplomban, gyülekezeti szeretetvendégségen pedig előadást tartott ..A misszió mai kérdései” címmel. — HALÁLOZÁS. Kréidlmayer János, az íkladi gyülekezet presbitere 57 éves korában elhunyt. A gyülekezet nagy részvéttel kísérte utolsó útjára. „Isten az elhunytakat is előhozza Jézus ál*VPÜNKÖSDI KÉRÉS Jöjj eb teremtő Szentlélek, töltsd be téged váró néped, hogy — mint akiket tüzed hevít, hirdessük Isten nagy tetteit! Jézus Krisztus! Halleluja! Nyisd látóvá vak szemünket, hallóvá síiket fülünket! Hadd érje el az ige bennünk, hogy hitben együtt énekeljünk! Jézus Krisztus! Halleluja! Hasíts az ige kardjával! Gyógyíts az ige balzsamával! Fegyverezz fel fegyverzetével, és jogarával te vezérelj! Jézus Krisztus Halleluja! Lobogjanak fel szent lángjaid! Tedd eggyé egyházad tagjait, míg egy Fő egy testévé válnak dicsőségére az Atyának! Jézus Krisztus! Halleluja! Ismeretlen szerző után németből Tiírmezei Evzsébet .. Megkapjátok a Szentlélek ajándékát.. Cselekedetek 2, 36—38. GYÜLEKEZETEINKBEN MOSTOHA ÜNNEP A PÜNKÖSD. Amíg karácsonykor ott a bethlehemi jászol és benne a kis Jézus, nagypénteken és húsúéikor az evangéliumok megrendítő részletességgel állítják elénk Urunk kereszthalálát és tanúskodnak feltámadásáról, addig pünköskor olyan kevés a megfogható. A Hiszekegy harmadik hitágazatából még leginkább az egyházról szóló mondat jut eszünkbe, amikor pünkösdre gondolunk, hiszen ez az ünnep az egyház születésnapja is. Jeruzsálemben pünkösd ünnepén alakult meg az első gyülekezet Péter apostol igehirdetése nyomán, amikor mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzá és társaihoz. Péter prédikációjának ígérete, ... „megkapjátok a Szentlélek ajándékát”, az egyháznak szóló ígéret és kibontakozik benne részleteiben is, mit jelent tulajdonképpen ez az ajándék. ,Tudja meg Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!” A Szentlélek ajándéka tehát, hogy a félve bezárkózó tanít- ványi Csapat ki mert állni Jeruzsálemben az- utcára és nagyon határozott hangon mert tanúskodni Jézusról. Az első pünkösdi prédikáció óta a keresztyénség, az egyház prédikáló, bizonyságot tevő gyülekezete. Azt a Jézust hirdetjük, aki noha kudarcot szenvedett a keresztfán, mert ellenségei kezébe került és kivégezték, mégis győzött, meghalt, de föltámadott. AZ A „TUDÁS”, AMI AZ EVANGÉLIUM KÖZEPE, a nagypénteki és húsvéti Jézus ismerete. Nem elég tehát megállni a hegyi beszéd Jézusánál, az erkölcstanítónál, a példázatok Mesterénél, aki az emberi lélek mélyére tudott rámutatni ...........Mintha szíven találták vo lna őket” — olvassuk a beszámolóban. A szívünkig kell eljutnia annak az üzenetnek, hogy Jézus nemcsak általában Ür és Krisztus, hanem az én Uram és az én Krisztusom, aki számon fogja kérni életemet, de mielőtt számon kérné, eljött meghalni értünk. A prédikációnak azért kell minden nemzedékben és állandóan hangoznia, hogy szíven találjon bennünket az ige. hogy eljussunk Krisztus megismerésének ilyen „teljes bizonyosságára". Az emberi tudásnak van olyan része, amelyik egyre tovább fejlődik és az egymást váltó nemzedékeknek nem kell újra végigküzdeni ugyanazt az utat, mint a lépcsőn, egyre magasabbra jutunk. Minden nemzedék építhet az előzők természettel, élővilággal kapcsolatos tudásanyagára. átadhatjuk egymásnak, gyermekinknek a megszerzett matematikai. kémiai, földrajzi, csillagászati ismereteinket. Van azonban egy olyan része az emberi tudásanyagnak, amit minden nemzedék újratanul. ami az emberekre, önmagunkra, az,életre vonatkozik. „MIT TEGYÜNK?" — KÉRDEZIK A PRÉDIKÁCIÓT HALLVA a jeruzsálembeliek. Azaz minden nemzedék újra kérdezi, hogyan kell élnem, hogy megtaláljam életem értelmét, hogy igazságot és békességet találjak. Az élet végső kérdése: honnan indultam én. hova megy az életem és mi lesz velem a halálcm túl. és hogyan kell döntenem ma az élet keresztutain. Ezekre a kérdésekre nézve egyik nemzedék sem szokott megelégedni az előtte járók feleletével, hanem maga' igyekszik megkeresni a választ. Az igehirdetés azért hangzik, hogy útmutatást adjon a keresőknek: „Térjetek meg és ke- resztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára!" A keresztség jele odakerül a legtöbb esetben már egész kicsi korban a homlokunkra. Isten megelőző szeretetét hirdeti ez a szentség: gyermekévé fogad Krisztus által. Szeretete bennünket is szerétéire kötelez. A megtérést másképpen igy lehetne mondani: szeresd az Istent és szeresd embertársaidat, hiszen egy családba kapcsolódunk bele. PÜNKÖSD ÜNNEPÉNEK KÜLÖNÖS JELENTŐSÉGE, hogy körülnézhetünk a keresztyénség, az egyház nagy családjában: minden különbözőség dacára is Jézus Krisztusnak kereken egymilliárdot számiál ma a népe a földön. Ezt az óriási nagy családot pünkösd ünnepe önvizsgálatra hívja. Vajon megtettünk-e mindent, ami tőlünk telt, hogy amint az ünnep evangéliumi igéje mondja, megmaradjunk Jézus akaratának, szavának teljesítésében? A mai világ nagy kérdései. az éhség és a háborúk, de az egyes szivekben élő harag és önzés is ellenkezés ezzel a jót és békességet akaró isteni akarattal szemben. Ezért nem dönget nyitott /kaput a pünkösdi felszólítás: „Térjetek meg”, forduljatok oda szeretettel Istenhez és embertársaitokhoz. A SZENTLÉLEK ÜNNEPÉN, PÜNKÖSDKOR azért szólt Jeruzsálemben az ige egykor és azért szólal meg közöttünk, hogy több legyen a megfogható az életünkben, bennünk és körülöttünk a Szentlélek ajándékaiból, ahogyan Pál apostol sorolja fel azokat: szeretet, öröm. békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. ,, ,, Harmati Béla IMÁDKOZZUNK! Istenünk, mennyei Atyánk! Hálát adunk Neked az egyházért, a gyülekezetért, a benne megtapasztalt közösségért. Köszönjük, hogy földön élő egész keresztyén népeddel együtt imádkozhatunk és kérhetjük áldásodat. Add meg, hogy megújuljunk Szentlelkcd által és hitben, szeretetben és reménységben szolgáljunk Neked és embertársainknak. Amen. — Pünkösd ünnepén az oltárterítő színe: piros. A délelőtti istentisztelet oltár! igéje: Jn 14,23 —31; az igehirdetés alapigéje: Csel 2, 36—38. — Pünkösd 2. napján az ollár- terítő színe: piros. A délelőtti istentisztelet oltár! igéje: Jn 3, 16 —21; az igehirdetés alapigéje: Csel 2, 42—47. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RADIÖBAN. Május 28-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet SZIRMAI ZOLTÁN fasori lelkész. — A VAKOK ES GYENGÉN- LATÖK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE Homérosz Kórusa május 14-én, vasárnap este fél 8 órakor hangversenyt tart a Zeneakadémián. Vezényel, orgonái és zongorán kísér Peskó György.
