Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-05-14 / 20. szám
N G ÉLIK US H ET / LAP XLIII. ÉVFOLYAM 20. SZÁM 1978. május 14. Ara: 3,50 Ft Munkálkodó Szentlélek Uram, szeretem a Te házadban való lakozást” A nemeskéri műemlék templom üjraszentelése HOGY AN LESZ VALAKI KERESZTYÉN? Nemcsak név szerint,' hanem valósággal is. Hogyan lehet hitre jutni, a hitben megmaradni, sőt abban növekedni is? Hans Küng, a neves katolikus hittudós nemrégiben könyvet írt e címmel: ,,Christ sein” — Keresztyénnek lenni s ebben a könyvében éppen ezekről a kérdésekről szól. Mi azonban most kérdésünkre Luther Kis Kátéjának nyomán keressük a feleletet. Ott igy olvassuk: „Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem Őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott engemet az evangélium által, ő világosított meg ajándékaival, O szentelt meg és tartott meg az igaz hitben, ahogyan a földön élő egész egyházat is elhívja, gyűjti, megvilágosítja, megszenteli és Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz. hitben”. Így vall Luther a Szentlélek munkájáról s hitvallásából három szóra figyeljünk most: Meghívás — cgyüttlét — növekedés. MEGHÍVÁS'. Valamikor, valamiképp elkezdődött valami az életünkben. Néha emlékezünk egy személyre, egy szóra, egy eseményre. Talán egy prédikációra, egy találkozásra — de az sem egészen bizonyos, hogy valamely „vallásos” alkalomról volt szó. S néha egyáltalában nem is tudjuk, hogyan is történt az ami elkezdődött. Mégis valami megváltozott, nem körülöttünk — bennünk. Kezdtük más szemmel látni az embereket és a dolgokat. Átrendeződtek az értékek: csekélységgé vált, amit eddig fontosnak tartottunk s megnőttek eladdig kevésbe vett személyek vagy dolgok. S tudatára ébredtünk: Valaki szólongat, hív. Felismertük, hogy ez a hang bennünk, nem a „lelkiismeret szava” — van ilyen is — hanem valaki másé, aki nem mi vagyunk s mégis ismerős hang: a Jézusé. S ráemlékeztünk, hogy egyszer az Ö nevéről neveztettünk: amikor megkereszteltek. A Szentlélek munkája: Jézus megszólalása a mi lelkűnkben. Kívülről jön. prédikációból, Bibliából, embereken keresztül, de mi most belülről halljuk. Megrendítő eseményekbe belecsendülhet a fülünk; amikor a háború elején egy bomba Zilahy Lajos budai házát eltörölte, az író így vallott: Ügy érzem Isten rámkiáltott. Igen, de hogy Isten mit akar velünk, azt csak Jézus Lelke mondhatja meg, aki elhív, hogy útra keljünk vele. EGYÜTTLÉT. Ezen az úton, amelyre a Lélek hív, nem járhatunk egyedül. Jézust nem lehet magányosan követni. A Szentlélek összegyűjti az elhívottakat, együttlétre invitál. Találkozóra hív, hogy ezután ne magunknak éljünk, hanem az emberekkel, az utitársakkal egymással és egymásért, egymásra tekintettel és egymásra figyelve járjunk. Nem remeteségre hív ki a világból, hanem szolgálatra küld az emberek közé. Éppen ebben az együttlétben tapasztalhatjuk meg mindig újra. egymástól és egymás által, hogy elhízottak vagyunk. Főhivatásúnk nem önáltatás, nem ábránd, hanem valóság és erő. A Lélek egymásra biz s egymástól kér számon: hol a te felebarátod? Feladatokat tűz elénk, amiket csak együtt, közös erővel vállalhatunk. A Lélek erejével. „Ahol ketten vagy hárman együtt vannak az én nevemben, ott vagyok közöttük” — ígéri Jézus. A Lélek egyházat teremt és azt fenn is tartja, minden gyengeségünk és vétkezésünk ellenére is. Az egyház a Szentlélek csodája. S egyben szerszáma munkaeszköze is. Csak ebben a közösségben, ebben az együttlétben lehet a hitben megmaradni és — növekedni. NÖVEKEDÉS. A meghívás útra szól, Jézus követésére, együttván- dorlásra és együttmunkálkodásra. Az egyház, a gyülekezet, menete lő s$reg — Isten „menetszázada” mondotta Calvin — a Lélek vezérletével és fegyelmében. Nem helyben járásra, egyhelyben topogásra, céltalan bolyongásra hivattunk el, hanem szüntelen haladásra, fi gyelve a Lélek szavára, intelmére. Mert a Lélek „megvilágosít”: tanít, oktat, nevel. Még sok mondanivalóm van — mondotta Jézus a tizenkettőnek — de most még nem érthetitek. Majd eljő a Lélek, ő elvezet minden igazságra. Mindedre megtanít és mindenre emlékeztet, amit én mondottam nektek. Űj felismeréseket ajándékoz Isten népének s új feladatokat mutat. Üj úton vezet, sohasem a régin a kitaposott ösvényeken. A huszadik századvég egyházának merőben más utakon kell járnia, mint a reformáció, vagy a századelő egyházának. Ebben segít, tanácsol, bátorít a Lélek. Felébreszti a csüg gedöt, szárnyat ad a megfáradtnak, bizonyosságot a kételkedőnek. Hi tét ébreszt és hitet növel s meg is tart a hitben. Megőriz a próbáié felben és győzelmet ad a kisértésben. Hidat ver ott, ahol szemünk csak szakadékot észlel. Kiengesztel és békességet teremt. Nem a megalkuvás hamis békéjét, hanem az igazság és szeretet országát építgeti, szent nyugtalansággal tölt el, nem engedi, hogy valaha is megelégedjünk önmagunkkal. Hiszen ha Jézus minden parancsa latét teljesítettük volna is — haszontalan szolgák vagyunk, A Szentlélek munkálkodásának nincsen korlátja, határa. Valahol csak emberek a jóra igyekeznek, a szeretet és igazság dolgait művelik, valami titokzatos, megfoghatatlan módon, a Lélek munkálkodik. KERESZTYÉNNEK LENNI, MIT IS JELENT? E kérdéssel kezdtük s talán így foghatjuk marokra mondanivalóinkat: Engedni és teret adni az elhívó, összegyűjtő és nevelő Szentiéleknek, hogy na Vonta újat kezdjen bennünk és általunk. „ . _ r Groo Gyula A NEMESKÉRI EVANGÉLIKUS MŰEMLÉK TEMPLOMOT nagy gondossággal, a szakmai tudás és ügyszeretet teljes odaszá- násával, több millió forint értékben helyreállító szakemberek is aligha számítottak arra, hogy a templom artisztikumát, legbecsesebb értékét képező, a templomtérbe három oldalról mélyen benyomuló faszerkezetes karzatoknak ekkora a teherbírása. 1978. április 9-én, a templom újriekkel, hogy a nemes egyszerűségében ma is csodálatot keltő parasztbarokk templom faszerkezeteit késszé faragják, amíg hazaérnek. (így őrzi ezt a hagyomány Nemeskéren, Nagygeresden és más környező faluban.) AZ ORSZÁGOS MŰEMLÉKI FELÜGYELŐSÉG szaktudósok és szakemberek széles táborát mozgósítva, több esetben speciális új módszereket kidolgozva, D. dr. Ottlyk Ernő püspök Bárány Gyula esperessel és Sümeghy József vadosíai lelkésszel raszentelesének napján az 1300 ülőhelyen kívül ugyanis nemcsak a földszinten, de a hatalmas karzatokon is minden talpalatnyi helyet elfoglalt a hazai és külföldi vendégekből, a Győr-Sop- ron, Vas, Zala és Veszprém megyékből egybetpborzódott hatalmas gyülekezet. Talán' abban az időben gyűlt egybe Nemeskéren ekkora gyülekezet, amikor az 1681. soproni országgyűlést, kö- vetőleg (lásd egyháztörténeti cikkünket a második oldalon), a Kisfaludyak, Perlakyak, Witt- nyédiek, Káldyak, Bartzák, Un- gerek, Nagy Baloghok s más, egyházat és hazát egyképpen szeretők, neves és névtelen elődök hűségének oltalmában több hatalmas munkával állította helyre a templomot, és konzerválta a késő utókor számára is annak nemes szerkezetét. Az ünnepi alkalmon Mendele Ferenc, a Felügyelőség igazgatóhelyettese, dr. bercsényi Dezső Kossuth- dijas professzor, Sedelmayer János, a kivitelezésért lelkesen tevékeny Ybl-díjas mérnök, Orosz József, Balázs Károly mérnökök és sokan mások, akiknek munkája egyenként is megérdemelne egy- egy fejezetet, az alkotók ölömével tapasztalhatták, hogy nemcsak a kis nemeskéri gyülekezetnek az özvegy papnéval, Novák Eleknével körülöttük sürgölődő tagjai, Nagy Elemér mérnök, aki az elhunyt néhai Novák Elek A résztvevő lelkészek egy csoportja mint harminc község evangélikusai számára jelentett a nemeskéri templom artikuláris helyként lelki otthont. Akkor állhatták így körül a templomot és tölthették meg, a kis utcácskákat a szekerek sokasága, mint most, két és fél, három évszázad után a gépkocsik megszámlálhatatlan sokasága. Közülük jó néhány a szomszédos Ausztriának arról a tájáról érkezett, ahonnan egykor a templomépítő ősök a hatalmas egy szálfából faragott tartógerendákat szállították, s a testvér evangélikus egyházból (Lutz- mannsburgból — Locsmándról) a mostani ünnepségeken részt Vettek közül talán valamelyiknek az őse maga is útra kelt a nemeskélelkésszel együtt álmodta a templom rekonstrukcióját, Papp Ivánné, egyházunk Gyűjteményi Tanácsának vezetője, vagy a múzeumi ügyekért felelős dr. Fabiny Tibor teológiai tanár kísérték hálás figyelemmel munkájukat. Egész magyarországi evangélikus egyházunk érdeklődését és köszönetét könyvelhették el ezen a napon legnagyobb nyereségként. Kitűnő munkájuk elismerése méltán kapott helyet a rádió, televízió és az újságok híradásában is. A SZOCIALISTA MAGYAR ÁLLAM BIZTOSÍTOTTA a nemesikéit templom felújításának anyagi feltételeit. Annak az államnak az illetékes szeirved patronálták a nagyszabású munkát, amelynek politikája középpontjában az ember álL Amikor évszázados elmaradottságot és egy világégés pusztításának nyomait felszámolva, lakások, iskolák, óvodák, napközi otthonok, művelődési központok építésére dolgozó népünk szorgos munkája gyümölcseként hatalmas összegeket fordít államunk, arra is van gondja, hogy a hivő emberek is otthon érezzék magukat ebben az országban, minden állampolgárral egyenértékűen tapasztalva a gondoskodást. Az ez alkalommal nyújtott több millió forintos támogatás is ennek a jele. Jelzi egyúttal azt a gyümölcsöző jó kapcsolatot is, amely a szocialista magyar állam és a hazai egyházak között fennáll. Ezek a gondolatok nyertek kifejezést abban a felszólalásban is, amelynek keretében az ünnepi közgyűlésen Horváth Antal egyházügyi titkár tolmácsolta a Győr- Sopron megyei Tanács V. B. és az Állami Egyházügyi Hivatal jókívánságait az ünneplő gyülekezetnek és egyháznak. Jelen volt az ünnepen Gyergyák Ferenc, Vas megye Tanácsa V. B. egyházügyi titkára is. AZ ÁLLAM ÉS EGYHÁZ JÖ- VISZONYÁNAK ÜNNEPEKÉNT IS értékelte D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi' Egyházkerület püspöke is felszentelő igehirdetése bevezető szakaszában a megújított nemeskéri templom átadását, jelezve azt is, hogy a felújításra kapott összeg a legnagyobb, amit valaha is ilyen célra , adott a magyar állam egyházunknak. A püspök, akinek az újraszente- lés szolgálatában Bárány Gyula, a Győr-Soproni Egyházmegye esperese és Sümeghy József egyházmegyei főjegyző segédkezeit, a 26. Zsoltár 5. verséhez kapcsolódó igehirdetésében arról szólt, miért jelent a gyülekezetnek és az egyháznak, s benne az egyes hívőnek nagy ajándékot a templom. Isten háza az, mert hirdetted benne igéjét, és nyújtja szentségeit. Vigaszt, erőt, meg- újulást_ és irányítást nyer benne a hivő attól a szolgáló Jézus Krisztustól, aki követésére hiv a mindennapok emberszerető szolgálatában. Isten dicsőségének a háza úgy lesz a templom, ha abban az emberek szolgálatra újulnak meg családjukért, népünkért, az emberiségért, az elkövetkező nemzedékekért. így vallhatja együtt az elődökkel és a jövő nemzedékekkel a gyülekezet: Uram, szeretem a Te házadban való lakozást, a Te dicsőséged hajlékának helyét. EGÉSZ MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNK együtt ünnepel ezen a mai napon Nemeskéren, mint ahogy az elmúlt 30 esztendő alatt, a magyar állam és az evangélikus egyház között megkötött Egyezmény óta megtanultunk ünnepelni. Együtt ünnepeltük jelentős nagy intézmények, mint pl. a Teológiai Akadémia létrejöttét, de osztoztunk sok. kis falu gyülekezetének az örömében is. amikor megújíthatták templomukat vagy parókiájukat. Erről szólt az ünnepi közgyűlésen dr. Karner Ágoston országos főtitkár, amikor egyúttal bejelentette, hogy Nemeskéren kettős ünnepre került sor. A templom újraszente- lését követőleg ugyanis itt, Nemeskéren megnyílt a 10 év óta szervezés alatt álló evangélikus országos múzeum első állandó jellegű helyi kiállítása a parókia egyik szobájában. Az egyházunk és népünk múltját idéző értékes (Folytatás a 3. oldalon.)
