Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-04-30 / 18. szám
Ldkt kérdésekről beszélgetünk Onámítás vagy valóság? — Ma én szeretném indítani a beszélgetést egy engem nyugtalanító kérdéssel. Az is lehet, hogy már korábban kellett volna felvetnem. A problémám ez: miből tudhatom meg, hogy valóban Isten gyermeke vagyok és nem pusztán képzelem ezt? Nem önámí- tás-e ez a részemről? Hol van ennek bizonyítéka? — Engem akkor szokott ez a kérdés előfogni, amikor látom, hogy Isten gyermekéhez nem méltó magatartást tanúsítok. Először is eg}7 rajtunk kívül álló üdvtörténet! eseményre kell felhívnom a figyelmet Pál apostol ezí vallja:., isten elküldte Fiát.. . hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” IGal 4.4—5). Vagyis nem az ember „bejelentkezése” — valamiféle szubjektív lépése — következtében lettünk az Isten gyermekeivé —. hanem Isten cselekvése nyomán. Közelebbről: Jézus Krisztusbán történt váltsa? által. Ez az az ..üdvtörténeti esemény”, amelyre az imént utáltam Ismételjük: nem „belépés” történt az ist.enfiúságba. hanem belehelyezés. Egyénileg számunkra, ez az ..újiásbii'etás fürdőjében”, a keresettségben ment végbe. A keresztségben nyert isten- fiűságöt később — tekintettel arra. hogy a legtöbb esetben gyer- mekkéresztségrő! van szó — hittel kell elfogadnunk. Tegyük hozzá. . hogy útra és újra hittel kell megragadnunk. Ha tehát kétségeink támadásik istenfiúsá- glumik felőli vagy elérik jön az ön- ámítás gondolata, jusson eszünkbe. hogy itt Isten kegyelmes tettéről van szó. — Ezzel összefüggésben nekem igen sokat jelent ez az ige: „Maga a Lélek tesz bizonyságot lelkűnkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk*’ (Rm 8, IS). Vagyis a Szentlélek segít bennünket, hogy a keresztségünkre való hivatkozásunkon túl „belső bizonyosságunk” is legyen is- tenfiúságunkról. Ez az ige valóban „jól jön” most nekünk. Annak gazdagsága azonban csak akkor bontakozik ki előttünk, ha szinte szavanként „kihallgatjuk” annak mondanivalóját. Mielőtt ezt tennénk, még egyszer vissza kell utalnom arra az igére, amelyet a Galatákhoz írt levélből idéztünk: „Isten elküldte Fiát... hogy Isten fiaivá — TEOLÓGIAI AKADÉMIA. Az április 11-i otthon órán dr. Káldy Zoltán püspök-elnök tartott előadást a Lutheránus Világszövetség speciális szolgálatáról. Az előadást eleven megbeszélés követte. — GYŐR. Az öregtemplomi gyülekezetben április 15-én és 16-án teológusnapi szolgálat volt. Szombaton délután a szeretetotthonban dr. Selmeczi János ött- hónigazgató a teológusok életéről vetítettképes előadást. Tekus András III. évf. hallgató záróáhítatot tartott. Este a gyülekezet ifjúságával találkoztak a teológusok és Lupták György II. évf. hallgató vezetésével a közösség problémáiról beszélgettek. Az eleven beszélgetést Donáth László IV. évf. hallgató áhítata zárta. Vasárnap a győrújfalud fiijában Donáth László és Lupták György, Bácsán pedig Varsányi Ferenc III. évf. hallgató szolgált. Az öregtemplomban a gyermek és ifjúsági istentiszteleten Szabó Izabella II. évf. hallgató, a gyülekezeti isten tiszteleten az otthon- igazgató hirdette az igét. A gyülekezeti esten a teológusok „Szenteld meg a hétköznapot!” címmel arról szólták, hogy milyen feladatok várják a hivő embert a hétköznapok során. A gyülekezet á teológusok csoportját nagy Szeretettel fogadba. Ennek bizonysága az is. hogy a teológusnapon a lelkészképzés támogatására 8350 Ft offertorium folyt be. legyünk”. Ez az ige így folytatódik: „... mivel pedig fiák vagytok, Isten elküldötte Fiának a Lelkét a mi szívünkbe”. Vagyis Isten, gyermekeinek — csak nekik! — adja az Ö Lelkét. Pontosabban: az Ö Fiának a Lelkét. És pedig a szívükbe! Isten gyermekeiben benne lakik a Léiek. Csak ezek után történhet meg a Római levélből előbb idézett mondat „kihallgatása”. Ebben arról van szó. hagy a „Lélek” a „mi lelkűnkkel” együtt tanúskodik arról, hogy „Isten gyermekei” vagyunk. Az világos, hogy itt kétfajta ,.lélek”-ről van szó. Az egyiket nagy kezdőbetűvel írjuk (Lélek), a másikat kicsivel (iéiek). A Lélek, mint személy a Szentháromság harmadik személye. A Szentlélek! ö Isten ajándéka bennünk. A kis kezdőbetűvel írt „lélek” pedig az ember immaterialis részét, az emberi lelket az ember benső énjét jelöli. Ez utóbbiról beszél Pál apostol, amikor ezt mondja: „Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt. ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik” (1 Kor 2. 11). A Szeretírás tanúsága szerint a bűn ezt az „emberi lelket” is megmérgezte és ezért ez is megváltásira szorul a testtel együtt. A „felülről születéskor” ez az „emberi lélek” is újonnan születik. Erre hív Pál apostol is: „úiuljatok meg lelkétekben” (Ef 4,23). — Lehet azt mondani, hogy az Istennek a Lelke és a mi lelkünk „dialógust” folytat egymással istenfiúságunkról? Bizonyos esetekben ez bizony- nyál így van. Lehet olyan helyzet, amikor a mi „lelkünk”, tehát a mi benső értünk, mégrriit sem tud istenfiúságunkról. Ilyen— HALÁLOZÁS. Algőver Andorne. sz. Bétsy Margit, néhai Algőver Andor vallástanár özvegye. aranydiplomás zenetanár március 24-én, nagypéntek estéjén 87 éves korában otthonában csendesen elhunyt. Élete végéig a fasori gyülekezet hűséges tagja volt; Temetésén Szirmai Zoltán lelkész hirdette a feltámadás igéit. „De az Ür mellettem állott és megerősített engem...” kor jön a Lélek és szembe áll a mi lelkűnkkel és „bizonyítja” ileki, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ez lényegében a Lélek „külső” bizonyságtétele az evangéliumon keresztül, melynek gyümölcse a hitrejutás lehet. így is mondhatom: a Lélek „meggyőzi” a mi lelkünket istenfiúságunkról. Erre a dialógusra a hitrejutás után is gyakran van szükség, mert nem „egyszer s mindenkorra” fogadja el még a ..felülről született” ember sem, hogy 5 valóban Isten gyermeke. A Léleknek ismételtén meg kell őt győznie erről. A mi most tárgyalt igénkben azonban nem erről az esetről van szó, hanem arról, hogy a „Lélek a mi lelkűnkkel együtt tesz bizonyságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk”. Itt az „együtt”-ön van a hangsúly. Az eredeti görög szövegben a szüm- maríüreo szerepel, ami azt jelenti. hogy valakivel együtt bizonyságot tenni, szintén bizonyítani, igazolni. Ez tehát a helyzet: Isten Lelke bizonyságot tesz arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ezt a bizonyságtételt „átveszi” a mi megújult lelkünk, is és hasonló módon tesz tanúságot is- téníiúságunkró 1. így lesz együttes bizonyságtétel arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ez az együttes bizonyságtétel tanúsítja, hogy nem csaljuk meg magunkat, nem képzelődünk és nincs szó önámításról. amikor azt valljuk, hogy Isten gyermekei vagyunk. Mondhatjuk ezt a Lélek „igazolásának”. vagy a Szentlélek „belső” bizonyságtételének is, amihez csatlakozik a mi „lelkünk” tanúskodása is. — A belső bizonyosság megteremtésén kívül mivel bizonyítja a Lélek istenfiúsá- gunkat? Sok mindennel. Például azzal, hogy mint gyermeket int és fényit, ha a széles úton járunk. Máskor vigasztal, amikor szomorúak vagyunk. Ébreszti bennünk a bizalmat a „szerető mennyei Atya” iránt. Tanít, hogy használjuk ki „gyermeki jogunkat” és kérjük imádságunk meghallgatását. Ismét máskor gyermeki hálát munkál bennünk az Atya iránt. Máskor „vezet”, mert akik az Istennek fiai, azokat vezeti a Lélek. Aztán olyan „lelki ajándékokat” ad. melyeket csak Isten gyermekei kaphatnak. Ezekkel is „igazolja”, hogy nem önámítás istenfiúságunk. Káldy Zoltán — Ovády József, a nagysimo- nyi gyülekezet köztiszteletben álló tagja, volt presbitere 80 éves korában április 9-én elhunyt. A gyülekezet nagy részvéttel kísérte el utolsó földi útjára „Jézus Krisztus megtörte a halai erejét és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet”. GYŐZTESEN MENT EL Krisztus a mennybe Felment, és elküldte Vigasztaló Szentjeiket, Hogy biztassa népét. Halleluja! Győztesen ment el Drága ígérettel, Hogy velünk lesz mindvégig, A világ végéig. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! örvendezzünk, vigadjunk. Krisztus lett a vigaszunk! Halleluja! Dicsérő ének Zengjen nagy nevének! Hűsége a mi vértünk. Közbenjár ő értünk. Halieluja! Ür földön-égen Örök dicsőségben. Áld, oltalmaz, vezérel Győztes, hű kezével. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk! Halleluja! Szent küldetésben, Békességszerzésben Nyomát híven követnünk O ad erőt minekünk. Halleluja! Fényben országok Még sincs tőlünk távol. Öt szolgáljuk, imádjuk. Énekszóval öt áldjuk. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk! Halleluja! A Kér. Énekeskönyv XV. századból való *41. énekéi új verssza kokkal kiegészítette Túrmezei Erzsébet. Családi hírek ÄÜI VASÁRNAP IGEJE Keménység alatt Lukács 18, 1—8 Lukács evangélistának — úgy tűnik — családi, vagy gyülekezeti tapasztalatai alapján nyomós oka volt arra, hogy állhatatos, kitartó imaéletre serkentsen. Talán Krisztus mielőbbi vísszajövetelének a késése okozta azt a lankadást, amely a korábban oly gyakran ég felé tárt kezeket jellemezte — tálán egyéni és közösségi bűnök fagyasztották rá a szót az „Istennel társalkodók” ajkára. Igen, Lukács hol a barátja ablakán késő éjjel zörgető embernek, hol a bírája előtt ügye elintézését sürgető özvegyasszonynak a magatartását állítja példaképül olvasói elé — nyilván Jézusnak az ezzel kapcsolatos szavait öntve végleges formába. De miért éppen egy kényelmes, önző családapának (Lk 11, 5—13), vagy — mint mai textusunkban — egy hamis bírónak (Lk 18, 1—8) a magatartásával akarja szemléltetni, hogy Isten az imádságot meghallgatja. A nehézségen átsegít bennünket e kettős példázat egyikében kifejezetten meg is fogalmazott magyarázat: „... mennyivel inkább!” (11, 13.) Ha még a kényelmes családapa is felkel barátja sürgetésére, ha még a hamis bíró is kész a szüntelenül zaklató özvegy kérését teljesíteni, mennyivel inkább teszi ezt meg a mennyei Atya, akit a 68. zsoltár „árvák atyjának és özvegyek birájának”, Pál apostol pedig „igaz Bírónak” nevez (2 Tim 4, 8). Mire tanítja a mai, imádságban és várakozásban megfáradt nemzedéket Rogate vasárnapjának igéje? Hadd emeljünk itt ki csupán három gondolatot. SOHASEM KELL KÉTSÉGBEESNÜNK! Volt oka az ijedtségre annak, aki váratlan távoli vendégét nem tudta késő este mivel megkínálni; s volt oka a kétségbeesésre az ellenfelével tehetetlen, annak kiszolgáltatott özvegynek is. De azok is kaptak segítséget! Sok olyan élethelyzet van, amelyben egyének, családok, vagy gyülekezetek nehéz kérdésekkel vívódnak. Egyénileg: betegségek, szorongások, kísértések és kudarcok; társ hiánya — hit hiánya. Cjsalá- dilag: három, sőt négy nemzedék együttélése, ebből adódó áthidalhatatlan konfliktusok, lappangó feszültségek, vagy kirobbanó, drámai helyzetek. Gyülekezetneg: belső elerőtlenedés, elvándorlás, elvilágia- sodás. Van-e kiút a nehéz, olykor alig elviselhető helyzetekből? Van-e fórum, amelyhez bátran fordulhatunk segítség végett? Az „árvák atyja és az özvegyek bírája”, a betegek gyógyító orvosa és a kétkedők támasza, a feszültségek enyhítője és a felhők eloszlatója ma éppúgy segítségünkre siet, mint Lukács vagy Pál. Augustinus vagy Luther, Spurgeon vagy Schweitzer Albert életében. NEM SZAÓAD MEGLANKADNUNK REMÉNYSÉGÜNKBEN! Ha a sok bántás és méltatlan mellőzés elvette volna az özvegy bizodalmát, hogy egyszer mégis meghallgatja és orvosolja valaki az ö panaszát is, s ha a kezdeti sok „nem” (18, 4) hatására feladta volna „gygkori” (18, 3) és „vég nélküli” (18, 5) kéréseit, akkor végül sem érte volna el a célját. Ha a keresztyének első nemzedéke csalódott is — félreértett —■ eszkatológikus reménységében, s ha kortársainkkal talán már a századik nemzedék határát súroljuk is. a krisztusi Ígéret beteljesedése felőli bizonyosságunkat, életünket semmi átmeneti nehézség nem ingathatja meg. Mert nemcsak az valóság, hogy Istennek minden ígérete Krisztusban lett „igenné és ámenné” (2 Kor 1, 20), hanem az is, hogy amit Jézus mondott és ígért, az mind valósággá vált. Eljövetelének ígérete sem lehet hát fantázia szüleménye, vagy naiv emberi képzelet játéka. Rogate vasárnapjára különösen is érvényes az apostol intéle: „ezért a lankadt kezeket és megroskadt térdeket erősítsétek meg és egyenes ösvényen járjatok” (Zsid 12, 12) Ne csüggedjünk, ne lankadjunk tehát: reménységünknek biztosan lesz jutalma. TÜL KELL LÁTNUNK EGYÉNI KÉRDÉSEINKEN! Sokszor éppen a bibliaolvasó keresztyéneket fogja el az a kísértés, hogy minden kérdést individuálisán, egyéni lelki életük szempontjából vizsgáljanak. Korunk szelleme és egyházunk diakónikai teológiája egyaránt arra akar ráébreszteni, ami már az evangéliumokban és az apostoli leveleknek is döntő sajátsága: a közösségnek, a közös ügynek a fontosságára. Figyeljük csak meg: amiként az Űrtől tanult imádság sem az é n Atyámat, hanem ami Atyánkat szólítja meg és mindvégig többes számot használ, ugyanúgy a legegyénibbnek, legbensőbbnek tűnő imádságra serkentő lukácsi példázat is mindvégig többes számban marad. „Imádkozniuk kell... nem szabad belefárad niu k ... halljá tok?... Isten igazságot szolgáltat választott a inak, akik hozzá kiáltanak... igazságot szolgáltat nekik hamarosan.” Nem Robinson-életü, magányos ifnádkozókat keres e példázat által Isten — olykor persze a belső kamrára is szükség van éppen Jézus szerint —. hanem olyanokat, akik közösen hordozzák a közösségért való felelősségnek a terhét és Isten országa mielőbbi eljövetelének a reménységét. A nem könnyű terhet pedig az élő reménység teszi örömmel elhordozhatóvá. „ .. ________________________________Éabiny Tibor iS ■ sori tori ■•tor ■OJM, Yir Í9J „i. a", Mart »itt ott 1 iMÁDKOZZCKK! Urunk. Te megígérted, hogy megadod nekünk, amit Jézus nevében kérünk. Taníts minket imádkozni! Taníts ne csak magunkért, hanem környezetünkért, embertársainkért és a Te Országod el,jövete- v léért könyörögnünk! Jézus Krisztusért kérünk, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen. — Húsvét után az 5. vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oitári igéje: Jk 1, 22—27; az igehirdetés aiapigéjc: Lk 18, 1—8. — Mennybemenetel ünnepén az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oitári igéje: Csel 1, I—11; az igehirdetés alapigéje; Jn 20, 16—18. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN, április 30-án, vasárnap reggel 1 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet FEHÉR KAROLY alsósági lelkész. — KELENFÖLD. Május 6-án, szombaton délután fél 6-kor sze- retetvendégség lesz a gyülekezetben. amelyen dr. Pröhle Károly teológiai akadémiai tanár, ökumenikus főtitkár tart előadási, ,.A dicsőséges Jézus” címmel. Áp- rily-, Jékely- és Reményik verseket mond Jancsó Adrienne művésznő.
