Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-01-01 / 1. szám

Az új esztendőben sem bizott Jézus más feladatot egyházára, mint hogy hirdessük az evangéliumot. Jó hírt mondjunk Jézus szeretetéről, az élet szorongatott szegényeinek.

Hol van ma a mi világunkban, ahol mindenkinek megvan a legszükségesebb? Ki az, akinek valóban örömöt okozna ez az üzenet! „Ügy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte...”? Nekünk, akik magunkat keresztényeknek valljuk azonban tudnunk^ kell, hogy van „lelki szegénység” is, amelyet átérezve örömmel fogadjuk az evangéliumot.

A Szentírás ismeri ezt a fajta hivő elbizakodottságot: „Gazdag vagyok és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem...” És igaza van Urunknak, amikor ezt az önkontroll és kritika nélküli képmutatást nevezi a legnagyobb szegénységnek. — Az új esztendő „új kezdete” alkalmat ad arra, hogy meghalljuk Jézus szavát: „... hát nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és szegény...?” ^

ISTEN EZZEL AZT AKARJA elérni, hogy a gyónás töredelmé- nek őszinteségével vizsgáljuk meg magunkat — mindjárt az út elején. S ha majd ennek nyomán „útközben” ki tudjuk mondani ezt a néhány szót: „vallom, bánom” — akkor majd megértjük, hogy ehhez az evangéliumhoz semmi más „örömhír” nem hasonlítható: meg vannak bocsátva a te bűneid!

„NEM VAGYOK URA ÖNMAGÁMNAK”. Közülünk a legfe- gyelmezettebb is sokszor azon kapja magát, hogy sem szavainak, méginkább indulatainak, érzéseinek, nem tud parancsolni. Néha csak apró súrlódások születnek belőle, máskor szinte jóvátehetetlen szakítások és elidegenedések. Hát nem „lelki-szegénység” az, hogy valaki nem tudja előre,

hogy mit fog érezni, mit fog szólni akár csak egy óra múlva?

„AKKOR MEGSZÓLALT A LELKIISMERETEM.” Bármenynyire hihetetlennek is tűnik, van ilyen! Nem hagy nyugton és nem hagy aludni: „Ha nem lettél volna lusta, ... ha idejében utána néztél volna, ...ha nem mulasztottad volna el a kötelességedet” ... stb. Bizony „lelki-szegénység” az, amikor minket sokoldalúan vétkes modern embereket semmi sem véd meg attól, hogy ne vétsünk Isten akarata, felebarátunk és saját életünk védelme ellen.

„KINEK VAN ERRE IDEJE?” Nem idegen, sőt nagyon is ismerős mindegyikünknek az a kifogás. Ezzel szoktuk mentegetni a felelőtlenségeinket családtagjainkkal, kenyérkereső munkánkkal, vagy világunk gondjaival kapcsolatban. Csak a bolond vallja be, hogy nem akarja, vagy esetleg nem is tudja, mert nem képes rá, elvégezni, amire vállalkozott, ami kötelessége lenne. És ez nem „lelki-szegénység”, amikor erkölcsi feladataink felelős vállalása helyett „mentséget gyártunk?”

„MI LESZ VELÜNK A HALÁL UTÁN? Pontosabban ez valahogy így fogalmazódik meg bennünk: „Mi lesz velünk, ha egyszer mégis számot kell adnunk az életünkről?” Akkor szokott ez a kérdés előtörni belőlünk, amikor egyedül vagyunk. Amikor senki sincs, aki válaszolna rá. Ekkor ismerjük meg igazán a legmélyebb szegénységet, a kárhozat rettenetét: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálraítélt testből?

Kezdjük hát el „koldusként” ezt az új esztendőt ezzel az imádsággal: „Isten légy irgalmas nékem bűnösnek”, s akkor örömhír lesz, hogy Jézus nevében indulhatunk felé. Csizmazia sándor

GYERMEKEKNEK.

Az Úr Felkentje

AZ EGYES TISZTSÉGEKRE VALÓ FELAVATÁSNAK a különböző népeknél különböző szertartásai vannak. Izrael népe körében az volt a szokás, hogy amikor valakit pappá avattak, vagy királlyá koronáztak, a fejét illatos drága olajjal, nárdussal, vagy mirhával kenték meg. Az olajjal való megkenésnek az volt a jelentése, hogy a „felkent” megkapta Isten áldását és a Szentlélek erejét ahhoz, hogy tisztségét okosan és bölcsen Isten dicsőségére és az emberek javára tudja betölteni. A próféták általában nem estek át ilyen nyilvános felkenési szertartáson, őket maga az Isten „kente fel”, azaz Isten maga bízta meg őket, hogy legtöbbször a fennálló vallási vagy politikai helytelen állapotokat bíráló, yagy a legtöbbször bűnei miatt reménytelen helyzetben levő népnek vigasztaló igéjét hirdessék és az embereket megtérésre hívják fel.

A PAPOK, KIRÁLYOK ÉS PRÓFÉTÁK működése nyomán, ha történt is némi változás a választott nép életében, a dolgok gyökeresen sohasem változtak meg. Ezért a nép szívében ott élt a reménység, hogy egyszer majd eljön az igazi pap, király és próféta, az Ürnak igazi Felkentje, aki megvalósítja az örömöt és békét és a boldogságot az emberek között. Ez a reménység jogos is volt, mert Isten prófétái által többször is megígérte ennek a várva-várt személynek, a Messiásnak az eljövetelét. A Felkentet ugyanis héberül Messiásnak nevezték. Ezt a Messiást, vagy görög szóval Krisztust küldte el Isten a názáreti Jézus személyében.

HOGY A NÁZÁRETI JÉZUS A MESSIAS, nem volt köztudomású. az emberek között. Máriának, Jézus anyjának és a betlehemi pásztoroknak ugyan hírül adta ezt az Űr angyala, de erről nem sokan tudtak. Amikor Jézus felnövekedett, maga jelentette be ezt az embereknek, amikor egy szombaton szokása szerint istentiszteletre ment a názáreti zsinagógába. A zsidóknál az volt a szokás, hogy istentisztelet alkalmával a gyülekezet tagjai közül bárki felolvashatott egy részt a Bibliából és magyarázatot fűzhetett hozzá. Ezen a szombaton Jézus Ézsaiás próféta könyvéből azt a messiási próféciát olvasta fel, amely ennek a mostani újévi lapunknak is a vezérfonalául választottunk és amelyet az első oldalon olvashattunk. Jézus ehhez a bibliai szakaszhoz csak egyetlen mondat magyarázatot fűzött: „Ma teljesedett be az írás fületek hallatára.”

JÉZUS EGÉSZ ÉLETE ENNEK A MESSIÁSI PROGRAMNAK a betöltése volt. Lehajolt a szegényekhez, megszabadította a testilelki fogságban vergődőket, gyógyította a betegeket, vigasztalta a szenvedőket, így hirdette meg az Ür kedves esztendejét. Azóta valóban kedves esztendő van mindenütt, ahol igéjét befogadják és tanítása szerint szeretetben és békében élnek az emberek. Az ő kegyelméből az 1978-as esztendő is ilyen kedves esztendő lehet nálunk is, és az egész világon.

Selmeczi János

„A NEUTRONBOMBA FOKOZZA A HÁBORÚ KÍSÉRTÉSÉT”

Evangélium a SZEGÉNYEKNEK

Krisztus az Atya felkentje. Azzal a céllal is —, hogy evangéliumot hirdessen minden szegénynek. Nemcsak a lelki-szegényeknek. Azoknak a nincsteleneknek is, akiket a nélkülözés gyötört meg, fosztott meg a teljes emberélettől. Lukács bizonyságtétele szerint Krisztus Urunk nagyon szívére helyezte, gondjába vette az ilyeneket. Az egyet is meg a sokat is. Az Ö evangéliumát csonkítanánk meg, ha ezt nem vennénk komolyan teljes szélességében és hosszúságában.

Az evangélium tehát még több mint a bűnbocsánat vigasztalása. Ebből a gazdagságából és éltető erejéből ugyan nem vehetünk el semmit. Mégis látnunk kell, hogy van más tartalma, célja és távlata is. Az evangélium Isten igazsága és ereje. Akkor pedig az ember, az emberiség egész életére nézve megújításra és változtatásra képes erő. örömhír olyan értelemben is, hogy a mindennapi élet szélességében és a történelem hosszúságában láttassa és megoldásra sürgesse a nélkülözés emberi kínját. Nem programot ad vagy irányelveket új társadalmi és gazdasági rend megteremtésére. Akik így értették, éppenúgy félreértették, mint azok, akik az emberi lelkek síkjára szorították. Az előbbiek azzal tévedtek, hogy átugrották új szíveket teremtő csodáját. Ott akartak vele vadonatújat kezdeni. ahol többet mond az emberiesség és a józan megfontolás. Az utóbbiak azzal csonkították meg, hogy nem nyitották tágra a bűnbocsánat örömhírével megajándékozottak szemét a gazdasági és

szociális igazságtalanság látására és az igazság szorgalmazására. Ilyen távlata megtagadásával pedig azt is tagadja bárki, hogy valóban Isten ereje az egész életre tekintettel. Egyúttal persze azt is, hogy az Isten szeretet.

LASSÚK AZÉRT IDŐSZERŰEN AZ ÚJ SZIVEK ELKÖTELEZETTSÉGÉT a szegények ügyében! Krisztus Urunk nem csupán lelkek megváltója. Az emberiséget, a világot váltotta meg. Azokkal a bűnökkel, bajokkal egyetemben, amelyek között bizony kirívó a nagyon sokak vagy kevesek nélkülözésre kárhoztatása. ö maga ezreket elégített meg kenyérrel és borral ajándékozta meg a kánai násznépet szorult helyzetében. Hogyan mehetnének el követői önelégült széretetlen- séggel és vaksággal — a példázatbeli pap és lévita módján — a szegénység torz és kínos esetei, táborai, területei mellett! — Mindig emberekről van szó ilyen helyzetekben és nem jelszavakról és hangulatról.

NEM A SZEGÉNYSÉG MÉRTÉKE ÉS A GAZDAGSÁG HATÁRA a fő gondunk! Bár a józan megfontolásnak ilyen szempontból is kell, hogy szerepe legyen. Olyan alapállásra, viszonyulásra és megmozdulásra sürget a szegényeknek szóló evangélium, amelyik a meglevőt, a tehetségeset a szeretet és igazság hevületével és mértékével osztja, juttatja mindenkinek, aki a nélkülözés kárvallottja közelben és távolban. Sőt, az evangélium népeként ennél is többre kell gondolnunk és törekednünk! A nélkülözők megél égítésére valót úgy kell szívünkre és gondunkba vennünk — személyesen, összefogással, jó példával^ hozzáértéssel és fáradhatatlanul — hogy a megelégí- tés színvonala ne stagnáljon, hanem emelkedjék. — Aki pedig még mindig „finnyás” ezekben az ügyeinkben, és valami elegyedéstől, idegen területre tévelyí- téstől félti az evangéliumot, aligha hallotta meg a teljes evangéliumot! Az élet fejedelmét pedig vagy ki akarja sajátítani önző módon vagy pedig be akarja terelni a lelki élmények szűk ketrecébe.

A SZEGÉNYEKNEK SZŐ LÓ EVANGÉLIUM TEHÁT MESSZE TÚL-MUTAT a pillanatnyi alamizsnán. Akár az új szívet teremtő evangélium felől nézzük, akár a végső számadás felől látjuk a hathatós megsegítésre várók sürgető dolgát, sokkal több kell annál. Krisztus Urunk félreérthetetlenül meghirdette, hogy az ítéletben előkerül majd, megkapták e „kicsinyei”, a szegények, a segítésre szorulók valamennyien a szükségeset. A családok, az intézmények, az országok, a népek, a társadalmak szegényed mind. A szegényeknek szóló evangélium ezért nagyon indokolja az elnyomásra, kizsákmányolásra épített gazdasági és társadalmit rendszerek vadonatújakkal való felváltását.

Csak ezzel a tág látószöggel teljes és azonos napjainkban Krisztus Urunk szegényeknek szánt evangéliuma az evangéliummal. „ , . _ ,

Szabó Gyula

s \

„Átadom a templomot... átadom a műemléket!”

A nemeskéri műemléktemplom műszaki átadása

A régi vakolat alól előkerült két napórán az árnyék éppen 11 órát mutatott, amikor D. Dr.. Ott- lyk Ernő püspök és Havassy Pál az Országos Műemléki Felügyelőség műszaki igazgatója vezetésével népes küldöttség ment be az újjáépült nemeskéri templomunkba. Az átadás-átvétel közel 40 résztvevője megilletődve nézett körül az 1732-ben épült, most újjávarázsolt templomban, ahol történelmi hangulat, a múlt néma tárgyakon át megszólaló hangja, fény és tisztaság, rend és valami különös melegség vette körül a jelenlevőket. Ez a nyu- gat-Sopronmegyei evangélikus templom 1681 után, mint artiku- láris — törvénybeiktatott — hely, harminc falu templomba járó evangélikusait fogadta be falai közé.

A lépések halk neszét, mint valami hatalmas erdő mélye, elnyelte a padok, karzatok faanyaga, az ácsművészet (nem ipar!) több száz éves remeke. A mindenütt jelenlevő Úr Isten dicsősége és az emberi nemes munka tiszteletet parancsoló csendje szállt ránk. Több volt ez az alkalom, mint „műszaki átadás-átvétel” — inkább valami ünnepi találkozás, ahol a kései utódok ámulva nézték, mit alkottak két és fél évszázaddal ezelőtt az ősök, ezek meg talán megnyugvással szemlélhették miként becsülték meg komoly és tudós szeretettel az örökséget. A régi templomok enyészetet lehelő, korhadó doh szaga helyett a modern fakonzerváló vegyszerek különös, gyengéd illata tölti meg a templomot. Nemcsak a munka veríté- kes, kemény harctere volt éveken át ez a templom, de olyan harc is folyt itt, ahol a halállal, enyészettel, rothasztó-korhadó erőkkel, férgek-szuvak seregével szemben a tudomány fegyvereivel küzdött az ember, hogy megvédje az ősök művészi alkotását.

AZ „ÁTADÓK” KÖZÖTT MEGJELENT Havassy Pál igazgatón kívül Sedlmayr János, Balázs Károly, Pomozi István, Föl- desi Csongor mérnök. Szarka Imre osztályvezető főmérnök, dr. Bar- cza Géza osztályvezető mérnök és Muka István kivitelezők, Géczy Csaba szobrász-restaurátor, Oros2 József építésvezető és Tauber Vincéné művezető. De sokszor „megjelentek” ott Nemeskéren az elmúlt két év alatt. Eljöttek

többen a lelkiismeretes 'dolgozók közül is, hogy ünnepi percekben simogassák meg tekintetükkel még egyszer munkájukat. Az „átvevők” egyházi csoportját egyházkerületünk püspöke vezette.

Ott volt az átadáson Nagy Elemér építészmérnök, a templom megújításának régi, talán legelső szorgalmazója és ihletője és Somogyi Béla, a nemeskér-lövői tanács titkára.

az örvendező csodálkozás CSENDJÉT Sedlmayr János főmérnök ismertető szavai törték meg.

A templom puritán külseje mögött a belső faszerkezet nagyon jelentős! Másfél évi tudományos előkészület és tervezés után a munka több mint két évig tartott. A templom tornya csúcsától mélyen az alapokig megújult. Üj tetőszerkezetet kapott, megújították a falakat, erősítették az alapokat. Szigetelés készült a falak alatt. Az oszlopok el voltak rothadva, a födémek is mind rosszak voltak. Az épület már szinte életveszélyes volt. Konzerváltuk és helyreállítottuk a teljes belső faszerkezetet. A konstrukció megóvása, fenntartá- • sa és ízléses bemutatása volt a legfőbb cél. — mondotta a tervezőmérnök. A helyreállításban új és hagyományos műszaki eljárásokat követtünk. A belső tér tiszta ácsszerkezetű, egyháza jellegű és egyedi értékű! — fejezte be ismertetését.

Ezután Pomozi István művészettörténész adott tájékoztatást. Külön kiemelte a szószék 16—17. századi faszerkezetének és művészi alkotásának páratlan jellegét. A templom belső faszerkezetét Közép-Európában páratlannak tartja.

Ma itt ugyanaz a kép tárul elénk — mondotta befejezésül — mint 1732-ben. Ilyen nagymértékű faanyag konzerválást és restaurálást az Országos Műemléki Felügyelőség még eddig nem végzett!

Havassy Pál, az OMF műszaki igazgatója a miliőhöz méltó csendes, bölcs szavakkal emlékezett meg arról, hogy hazánk ismét egy rendkívül jelentős műemlékkel gyarapodott.

Átadom az egyház vezetőségének a templomot, a község vezetőinek pedig a műemléket! Azt tapasztaltuk munkánk során,

hogy a műemlékek hosszú időre való fennmaradását a szegénység is elősegítette. Különösen templomokra vonatkozik ez. Az állam most a műemlék megvédésénél bőséggel kárpótolja, amit előbbi korok nem biztosítottak.

KÜLÖN MEGKÖSZÖNTE A FELÜGYELŐSÉG IGAZGATÓJA a munkatársak és dolgozók jó munkáját, a község közreműködését, a helybeli gyülekezet tagjainak figyelmességét. Majd így fejezte be szavait:

Társadalmunk visszaadta ennek a templomnak eredeti állapotát. Kérem, vigyázzunk rá, óvjuk meg, hogy tovább tudjuk adni a következő nemzedéknek ...

AZ „ÁTVEVŐ” EGYHÁZUNK NEVÉBEN Ottlyk Ernő püspök mondott köszönetét a több millió forintos megújító munkáért. Majd így folytatta:

Hálával gondolunk a templomépítő ősökre és hálával gondolunk a jelenre. Ehhez olyan társadalom kellett, amely megbecsüli ezeket az értékeket, örülünk az állam és egyház jtp viszonyának és köszönjük a sok áldozatot igénylő restaurálást, a rajta dolgozó sok-sok munkatársunk jó munkáját. Megköszönte a Tanács jó együttműködését, Nagy Elemér építésznek pedig nagy, kezdeményező szolgálatát.

Ez a több millió forint értékű segítség államunknak evangélikus egyházunk részére adott eddigi legnagyobb összegű segítsége! — mondotta a püspök. Majd megemlékezett Novák Elek lelkészről, akinek nagy ólma volt kedves templomának megújítása.

Majd a nemeskéri gyülekezet köztük az özvegy papné áldozat- készségét és segítségét megköszönve fejezte be szavait.

SZÓLALJON MEG VÉGÜL A HIVATALOS JEGYZŐKÖNYV, ahol „a használatba vevő szerv nyilatkozik”: „6. Az evangélikus egyház nevében hálás köszönettel átveszem a munkát. Az OMFI hivatálvezetőségének ezúton is köszönetemet fejezem ki a jól sikerült helyreállítási munkáért és az evangélikus egyháznak adott segítségért. Dr. Ottlyk Ernő püspök.”

A gyülekezet a lelkészlakon ezután ünnepi ebédet adott a vendégek és dolgozók tiszteletére.

Sümeghy József

EVANGÉLIUM a szegényeknek

lan következményei elriasztó hatást váltottak ki, a neutronbomba „ártalmatlansága” azt a kísértést vonja maga után, hogy meggondolatlanul foglalkozzanak bevetésének gondolatával, holott ennek következményei éppoly súlyosak.

A neki tulajdonított „ártalmatlanság” folytán a neutronbomba fokozza a kísértést használatára, egy háborús konfliktus esetén — jelentette ki Eberhard Stammler lelkész (NSZK). Míg az eddigiek során az atomháború beláthatat-