Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-01-01 / 1. szám

SZABADULÁS a foglyoknak Szabadulás a FOGLYOKNAK Ki az, akit a szabadulás jó hí­rével meg akar örvendeztetni a názáreti Jézus evangéliuma? Mi lehet a fogság? JÉZUS EGÉSZ FÖLDI SZOL­GÁLATÁNAK IRÁNYÁBÓL TUDJUK azt, hogy a fogság a bűnt, a fogoly pedig a bűnben vergődő embert jelentette. Jól tudta, hogy a bűn legyőzte az em­bert. Látta és tapasztalta, hogy mennyire elhatalmasodott az em­bervilágon, tapasztalta, hogy ezer és ezer szállal behálózta, rabbá tette őket. Sokszor az ember nem is veszi észre ezt. Azért sem tulajdonít neki jelentőséget, mert sokan vannak a „közös fogdában”. So­kan végzik a munkájukat — a maguk módján. Élnek családjuk körében, embertársaik közösségé­ben kevés szeretettel, hűséggel, fe­lelősséggel. Észre sem veszik, vagy legfeljebb egy-egy pillanatra döbbennek rá arra: a kialakult élettér lehetne melegebb, őszin­tébb, meghittebb körülöttük. De önzésükön, felelőtlenségükön, sze- retetlenségükön nem is akarnak változtatni. Lehet rosszabb is! Amikor a „magánzárkába” — a magányos­ságba, az egyedüllétbe — juttat a bűn! Fájdalmas felkiáltások jel­zik ezt a fogságformát: nincs, aki szeressen! Nincs, aki segítsen! Hányán juttatják magukat ide, amikor elfelejtik, hogy szeretetet csak az kap, aki maga is szerete­tet ad. A segítség csak azt éri el, aki maga is segíteni tud és akar! De már csak a sóhaj maradt, s a kezeken a szeretetlenség láthatat­lan bilincsei, a szívben a tehetet­len félelem és a boldogtalan ver­gődés „az ördög, hálójában” (351. ének). A BŰN BIZONY CSATAVESZ­TÉS: az ember igazi emberi vo­násai, a szeretet, a hűség, a tisz­taság, a szelídség, a felelősség, a megelégedettség elvesztése. Akár jól érezzük magunkat benne, akár másokat okolva sóhajtozunk kö­telei között: fogság. Mégpedig olyan, amelyből nem tudunk a magunk erejéből megszabadulni. Amikor Isten törvénye hallatán, Jézus szolgáló élete láttán Isten Szentlelke segítségével felismer­jük helyzetünket, valljuk a refor­mátorral: „A bűn és kárhozat igá­ja rajtunk maradt” (207. ének). JÉZUS SZABADULÁST HIR­DET A FOGLYOKNAK! Megszü­letése, emberré létele, szolgálatba állása értünk, a foglyokért, bűn­A MOSZKVAI PATRIARCHÁTUS ÜDVÖZLI AZ ÚJ SZOVJET ALKOTMÁNYT Az Orosz Ortodox Egyház üd­vözölte a Szovjetunió új alkotmá­nyának tervezetét, mivel nagyobb mértékben garantálja az egyház munkáját, mint a megelőző alkot­mány szövege. A patriarchátus ügyvezetője, Alexej tallinni met-' ropolita ebben az összefüggésben utalt az alkotmánytervezetnek ar­ra a pontjára, amely kifejezetten garantálja a Szovjetunió minden polgárának lelkiismereti szabad­ságát, vagyis bármely valláshoz tartozás, vallásos kultikus cselek­mények gyakorlásának jogát, vagy a jogot, hogy valaki semmi­lyen valláshoz se tartozzon és ateista propagandát folytasson. Ugyanez a paragrafus megtiltja a vallásos hittel összefüggésben gyűlölet és ellenségeskedés szítá­sát, és megállapítja egyház és ál­lam, egyház és iskola szétválasz­tását. Alexej metropolita megemlíti, hogy az állami tulajdonban levő templomokat díjmentesen hasz­nálhatják az egyházak. Az egyhá­zak szabadon tarthatnak istentisz­teleteket, készíttethetnek kultikus tárgyakat, publikálhatnak teoló­giai irodalmat, ezenkívül fenn­tarthatják lelkészképző intézmé­nyeiket és nyugdíjpénztárukat. A gyülekezetek bevételei adómente­sek. Egészében véve a patriarchá­tus az alkotmánytervezetet a tár­sadalmi demokratizmus elmélyü­lése jelének tartja. Mint ismeretes, az említett al­kotmánytervezet azóta a Szovjet­unió új alkotmánya lett. ben vergődő, senyvedő embere­kért történt. „Rá gondolok, Aki testté lett. Ura volt térnek, időnek, s foglya lett időnek, térnek ... Bezárva a térbe, időbe, viselte az emberi sorsot. Foglya lett a térnek, időnek, hogy én fogoly, szabad lehessek ... Hogy egyszer a téren, időn túl szabad szívvel hazamehessek.” (Túrmezei Erzsébet: Ádventi kö­vetség.) A bűnbocsánat ajándékával tör­te szét a bűn bilincseit Jézus. Ki­nyitotta az ajtót — kívülről. Hir­dette: „megbocsáttattak bűneid, eredj el, többé ne vétkezzél” . .. légy ember újra. Légy szabad, Az NDK-beli Egyesült Evangé­likus Egyház neustrelitzi szinódu- sa Heinrich Rathke mecklenburgi püspököt választotta az egyesült egyház vezető püspökévé. Rathke 1928-ban született Mecklenburgban, 1955 óta gyüle­kezeti lelkészként szolgált, 1970­Most már évek óta húzódik az USA-ban a Missouri Synod evan­gélikus egyházának belső válsá­ga, melyről lapunk hasábjain is többször rövid híreket adtunk. A Missouri Synod idei évi közgyű­lésén nyilatkozatot fogadtak el a másik evangélikus egyházzal, az Amerikai Evangélikus Egyházzal (American Lutheran Church) va­ló viszonyról is. Ebben kijelentet­ték, hogy a köztük fennálló úr­vacsorái- és szószék közösség til­takozó közösség (fellowship in protest), mivel az Amerikai Evangélikus Egyház nőket is lel­késszé avat és nem ítéli el a Szentírás történeti értelmezését. A határozat elcsüggesztette a testvéregyház jelenlevő vezetőjét, szolgálni tudó, nyíltszívű, szerető, felelős társa az embertársadnak! Ügy hirdette az evangéliumot Jézus Lévinek, hogy az mindent elhagyott, Zákeusnak, hogy kár­pótolta a megkárosítottjait. A LELKI SZABADULÁS VA­LÓSÁGOS TESTI-LELKI ŰJ ÉLET. Ajtó nyílik a szabad életre. Jézus nem egyszerűen „szabadon engedi” azt, akit felszabadított, hanem alkalmassá teszi az Isten­nek való szolgálatra és a feleba­rát iránti szeretetre, felelősségre. A szolgáló életre teszi képessé, amely jézusi jegyeket hordoz ma­gán — mások szabadulásáért, szebb életéért. Detre János ben választották meg Mecklen­burg püspökévé. Tavaly egyhá­zunkat is meglátogatta. Az Egyesült Evangélikus Egy­ház vezető-püspöki tisztében D. Ingo Braecklein thüringiai püs­pök volt az elődje, aki a közel­jövőben nyugalomba vonul. David Preus elnököt, aki ezután kijelentette: „Nem hisszük, hogy Isten a Missouri Sydon Evangé­likus Egyházát választotta volna ki arra, hogy mindnyájunk egyet­len tanítója legyen.” Majd egész nyíltan kimondta, 1100 delegátus jelenlétében: „Ez a közgyűlés azt sugallja, hogy az Amerikai Evan­gélikus Egyház bolhái okozzák a Missouri Sydon viszketését és vo­nítását. Tudják meg kérem, hogy számos Missouri Sydon bolha kí­noz minket.” De ez egyáltalán nem meglepő, mondta, majd így folytatta: „Nekünk mindnyájunk­nak vannak bolháink, és amikor Krisztusban testvérekként át akarjuk ölelni egymást, akkor vállaljuk egymást, — a bolhákat is és mindent.” Amikor Jézusnak a názáreti zsi­nagógában elmondott szavait hall­juk, ne csak a bűn foglyaira és a bűnből való szabadulásukra, ha­nem a valóságos foglyokra és azok fizikai, testi szabadságára is gon­doljunk. Jézus soha nem csak az emberi lelket akarta megmenteni és a bűnből megszabadítani. Min­den szaván érződik — különösen Lukács evangélista meggyőződé- ses tudósítása alapján — hogy ő valóságos szegényekre, valóságos foglyokra, valóságos vakokra és valóságos megkínzottakra is gon­dolt, nemcsak azokra, akik „lelki értelemben” ilyenek. A ma ke­resztyén emberének különösen is le kell vonnia ennek az igazság­nak a következményeit. Melyek azok? AZ EMBERISÉG ÜGYÉT EGY­ARÁNT KELL ANNAK SZÉLES­SÉGÉBEN ÉS MÉLYSÉGÉBEN HORDOZNUNK. Sokan — ez főleg a magukat „komoly keresztyénekének vallók buktatója — úgy tekintenek a fi­zikai értelemben is fogságban, rabságban vagy kizsákmányolás alatt sínylődő emberek tömegeire, mintha azoknak az evangélium szabadító ereje elég lenne továb­bi boldog,1 szabad életük biztosí­tásához. Félreértés ne essék: sen­ki nem vonja kétségbe Krisztus örömhírének — általam is sze­mélyesen oly sokszor megtapasz­talt — szabadító erejét. Mégis, új­ra meg újra meg kell tanulnunk, hogy sokszor van a rabságnak olyan társadalmi vetülete, amely­nek a megoldásához más is kell, mint az evangélium. És ahol az evangéliumot ismerő embernek az evangélium hifdetésén túl mást is kell tennie. (Vagy talán nem volt igaza Bocskainak, Bethlennek, Thökölynek, Rákóczinak vagy Kossuthnak, amikor a „testi és lelki szabadságtalanság kibírha­tatlan nyomása alatt fegyverhez nyúltak és azzal akarták milliók valóságos testi és lelki szabadsá­gát biztosítani?) Voltak és van­nak helyzetek, amikor nem elég a biblia olvasása, nem elég az imádság, nem elég az evangélium szabadításában való reményke­dés, hanem tettek kellenek: való­ságos, fizikai szabadságot is biz­tosító tettek, amelyek valóban szabadságot adhatnak foglyok és elnyomottak millióinak. AKKOR VAGYUNK KRISZ­TUS IGAZI TANÍTVÁNYAI, HA FELELŐSSÉGÜNK ÉS SZOLI­DARITÁSUNK minden ember ügyére kiterjed. Amint a karácsonyi örömhír is azt hirdette, hogy e földön — te­hát életünk valóságos talaján — békesség a jóakaratú embereknek, s amint Jézus názáreti beszéde sem hagy kétséget az ő teljes em­berségünkért való felelősségéről és velünk, az emberiséggel való szolidaritásáról, ügy a mai keresz- tyénség programja sem lehet en­nél kevesebb. 1978 keresztyén lá­tóhatára sem szűkülhet le csak azokra, akik közvetlenül köze­lünkben vannak, tehát akik a mi meggyőződésünk és tapasztala­tunk szerint is már szabadok. Imádságainkban, igehirdetéseink­ben, missziói és ökumenikus fe­lelősségünk új lendületet kapó sza­kaszában nem rekeszthetjük ki egyházi életünk látóhatárából azokat, akik meggyőződésükért, hitükért, hazaszeretetükért vagy szabadságvágyukért üldözést szenvednek, bárhol éljenek is ezen a kerek világon, akár Chilében, Dél-Afrikában, vagy bármely gyarmati, kizsákmányoló vagy faj­üldöző rendszer elnyomása alatt élő nép tagjaiként. A sok helyütt még ma is rab­ságba^ élő tömegekkel szolidari­tásban így hirdeti örömhírként az Űr kedves esztendejét, a testet- lelket egyaránt szabadítani akaró Názáreti Jézus szolgáló szereteté­ve^' Fabiny Tibor IMÁDKOZZUNK! Hálát adunk neked, Istenünk, hogy egy múló év utolsó estéjén igéd fényében vizsgálhatjuk életünket. Köszönjük gondoskodó szere- tetcdet, amellyel ebben az esztendőben is megőriztél, és igéddel táp­láltál minket. Kérünk, ha éveink elfogynak, akkor is tarts meg ke­gyelmesen veled és Fiaddal, az Ür Jézus Krisztussal való közösség­ben Szentlelked által. Ámen. Óév igéje Felelős szemléltei 2 Kor 5, 9—10. Lehet félelemből cselekedni, engedelmeskedni. Félve a szülő szi­gorú tekintetétől, az ellenőrzőbe beírt rossz jegyektől, a munkahelyi főnök bizalmának elvesztésétől, a törvény szigorának ránk sújtásá- tól. VANNAK KERESZTYÉNEK, AKIKNEK ISTENHEZ VALÓ KAP­CSOLATÁT IS CSAK EZ A FÉLELEM JELLEMZI. Cselekedetei­nek indítórugója az, hogy félnek Isten haragjától, hatalmától, lelep­lező ítéletétől. A félelemből való cselekedet, engedelmesség azonban mindig a kényszer keserű ízét hordozza magán. Szíve szerint talán mást csele­kedne az ember. Ma is vannak csak félelemből keresztyének: félelemből engedel­meskedő és másokat is Isten ítéletével fenyegető keresztyének. PÁL APOSTOL A KERESZTYÉN ÉLET, CSELEKEDET, ENGE­DELMESSÉG INDÍTÉKÁT MÁSBAN TALÁLTA MEG. „Arra tö­rekszünk, hogy ... kedvesek legyünk neki." Arra törekszünk, hogy ne bántsuk meg, ne okozzunk fájdalmat, csalódást Istennek, a mi Mennyei Atyánknak, kinek szeretetét Jézus Krisztusban megismer­tük. Kedvesek akarunk lenni neki, Mennyei Atyánknak, aki úgy sze­ret bennünket, hogy Fiát értünk elküldte, és Urunknak, aki egész életével, halálával és feltámadásával szolgált nekünk és értünk és az egész világért. Ez a szeretet adja a cselekedet felelősségének súlyát. Nem tehetek akármit, éppen azért, mert Istenhez tartozom, irántam és minden ember iránti szeretetét megismertem. Adósa vagyok, ezért szeretem őt. Embertársaimban is vele találkozom, az ő teremtett világáért hordozok felelősséget. ÓÉV ESTÉJEN, AZ ELMÚLT ÉVRE VISSZANÉZVE ÉS AZ ŰJ ÉV FELÉ TEKINTVE ezért így teszem fel magamnak a kérdést: tettem-e, teszek-e elég jót, Isten iránti szeretetem meghatárózza-e döntő módon, felelősségteljesen életemet és cselekedeteimet? Vagy a szeretetből vállalt felelősség vállalása helyett másokra bízok, má­soktól várok mindent: a becsületesen elvégzett munkát, az ember­hez méltó légkör megteremtését családban és munkahelyen, az egy­másnak feszülő emberi indulatok között a szeretet gyakorlását, a jö­vőért, az egész teremtett világért való felelősség hordozását? Az igazi istenhitből, Isten iránti szeretetből fakadó felelős élet és cselekedet megvalósításában a „test" munkaeszközzé válhat. Luther Márton így értelmezi Pál apostol szavait. A görög filozófiától befo­lyásolt környezetben élő korinthusi gyülekezetben — ami a testet a lélek börtönének tartotta — bizonyára nem véletlenül figyelmeztette Pál apostol erre a gyülekezet tagjait. MA ÉLŐ KERESZTYÉNEKNEK IS TUDATOSÍTANUNK KELL EZT. Mi vagyunk Krisztus keze, lába, szája, füle, ... ebben a világ­ban. Kezünk lehet a mások felé kinyújtott baráti kéz, lábunk indul­hat mások segítségére, szánkról hangozhat reményt adó, bátorító, fe­lelősséget ébresztő szó, fülünket odafordíthatjuk a beszélgetésre vá- gyakozók, problémáikkal küszködök felé. így lehet a testünk a ben­nünk lakozó rossz lakóhelye helyett a jó cselekvésének áldott eszkö­zévé, ha a visszajövő Krisztusra tekintő felelős szeretetünk egész éle­tünket meghatározza. Sárkány Tiborné Horváth Erzsébet Ha kihamvadnak a lángok... Ha kihúnynak a karácsonyi fények, ha kihamvadnak a kis gyertyalángok, szürke hétköznapokba, Jézusom, lángolva és lobogva hadd vigyem csodálatos, örök szereteteddel jászladnál új lángra gyújtott szívem! Hozzánkhajló, örök szereteted ha új lángra gyújt gyertyaszíveket, és szeretetedet visszük ragyogva szolgálatokba és feladatokba, hadd örüljenek sokan melegének: nem leszünk fénytelenek és szegények, ha kiihamvadnak a kis gyertyalángok, ha kihúnynak a karácsonyi fények. Túrmezei Erzsébet HEINRICH RATHKE VEZETŐ PÜSPÖK KERESZTYÉN TESTVÉRISÉG — ÉS AMI VELE JÁR ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents