Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-05-29 / 22. szám

Evangélikus Élet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP SL^. EV I'OLT AM 33. SZÁM 1977. május 39. Ara: 3,50 Ft Pünkösd — az egyház megújulása A születésnap az örömnek, az emlékezésnek és a hálaadásnak az ünnepe. Pünkösdkor, az egyház születésnapján, ez az első és legter­mészetesebb gondolatunk: örömmel adunk hálát Istennek mindazért az áldásért, amit az egyházban kaptunk. Felidézzük azt az első napot, amikor Péter prédikációjára háromezren megkeresztelkedtek, és em­lékezünk azokra, akik a hitnek és a szeretetnek közösségében tettek bizonyságot Istennek az emberek iránti szereletéről. De elég-e ez a múltba-visszatekintés? Az-e a pünkösd helyes megünneplése, hogy az egyház a régi dicsőség napjának fényében sütkérezik? Az-e életünk értelme, hogy az egyháztörténet dicső lap­jait felütve példákat tárjunk magunk és mások elé. és azt emleges­sük, hogy úgy kellene élnünk mint azok a régiek éltek? Bizony, ez az egyház egyik legnagyobb kisértése: hogy sokszor a múltjából, vagy éppen a múltjában akar élni. PEDIG PÜNKÖSD A SZENTLÉLEK ISTEN ÜNNEPE. Azé az Is­tené, aki mindig újat cselekszik, aki nincs kötve régi korok rendjé­hez és életéhez, hanem ma is meg tudja, és meg is akarja újítani az egyház életét. Ezért mondjuk, hogy a pünkösd nem csupán az emlékezés ünnepe, hanem az egyház megújulását is jelenti. Hisszük, hogy ez a mindig úját cselekvő Szentlélek Isten tette vi­lágossá számunkra, hogy a feltámadott és élő Jézus Krisztus köve­tese azt jelenti, hogy egyházunknak a diakönia, a szolgálat útján kell járnia. Mert az egyház megújulása korántsem azt jelenti, hogy csu­pán fel kellene újítanunk azokat a régi dolgokat, amelyeket az egy­ház történetének tanulmányozása során megismerhetünk. Sőt inkább arra a bizonyosságra kell eljutnunk, hogy léten olyan új úton is el tudja vezetni az egyházat, amelyre eddig példát nem ismertünk. Isten akaratának mind jobb megismerését igéjének egyre alapo­sabb megértésében keressük. Az is a Szentlélek egyházat újító mü­ve. hogy egyre többet kutatjuk, tanulmányozzuk a Szentírást. Ezt a célt szolgálta az a hosszú, fáradságos, lelkiismeretes munka, amely­nek eredménye az új magyar Biblia. Nem is más szándék vezette a fordítókat, mint az, hogy a régebbi szöveg mellett, mely olyan drá­ga még ma is sokak számára, a következő nemzedék számára is megszólaljon mai magyar nyelven, közérthetően Isten igéje, és esz­köz lehessen az egyház további ájulásában, tanúskodjék arról, hogy az Isten ma is újat cselekszik. PÜNKÖSD — AZ EGYHÁZ MEGÚJULÁSA. De ez a megújulás nem egyszerűen olyasmit jelent, mint mikor kitatarozzák a templo­mot, bearanyozzák a keresztet a torony csúcsán, újrafestik a pado­kat, új berendezést tesznek bele a régi helyett, hogy legyen mit mu­togatni a turistáknak, és legyen mivel dicsekedni. Az egyház meg­újulása soha nem öncélú, soha nem azért újítja meg a Szentlélek, hogy csak új legyen, hanem azért, hogy betölthesse hivatását. A Krisztusban hívők közössége azt az Istent „képviseli” itt a vi­lágban, aki nem önmagában, önmagáért, elvonultan él, hanem az emberekkel és az emberekért. Akik megismerték ezt az emberiseget szerető és neki szolgáló Istent, azok maguk is ebbe a szolgálatba altnak. Az egyház megújulása ma 'azt jelenti, hogy nem akar többé „uralkodó” egyház lenni, hanem önként és szívesen magára veszi az embereknek, az emberiségnek, az egész világnak, a gondját, és Isten szeretetével végzi szolgálatát. AZ EGYHÁZ MEGÜJULÁSA TERMÉSZETESEN TAGJAIBAN VALÓ MEGÚJULÁST IS JELENT. Azt jelenti, hogy egyre jobban elmélyülünk Krisztusnak, Isten szeretetének megismerésében, és így egyre biztosabban megtaláljuk a magunk helyét olt, ahova Isten he­lyezett minket: a hivatásunkban. Becsületes munkások, földművesek, alkalmazottak, pedagógusok, szülők, gyermekek, testvérek leszünk, akik nem maguknak, magukért, hanem másokért, családjukért, közös­ségükért, társadalmukért, hazájukért, az emberiségért tudnak élni. A pünkösd nem csupán születésnapi emlékezés, hanem esemény, állandó életújulás. Olyan, mint mikor beérik a gyümölcs, amelyet a fa nem. önmaga számára terem. Ez az egyház és minden keresztyén hivő ember életének az értelme: adni azt. a gyümölcsöt, amelyet Isten szeretetének napja mások számára érlel rajta. Ur {viun(.lg- /\l1(]0r AZ ISZLÁM Kétszer annyi mohamedán él jelenleg Franciaországban, mint protestáns, Rómában és Genf ben új mecset épül, s minden nyugat- európai országban növekszik a mohamedán lakosság száma. Az 'európai egyházakban csak nagyon lassan tudatosul ez a tény és jó­részt egyáltalán nincsenek iníor­EURÓPÁBAN mációik erről a folyamatról, vagy pedig nem megfelelőek. Ezért az Európai Egyházak Konferenciája elhatározta egy tájékoztató jellegű konferencia tartását erről a té­máról. A konferenciát 1978 feb­ruárjában Eszak-Olaszországban fogják megtartani. lonlos ilyen találkozási alkalmakat teremteni Az Egyházak Világtanácsa vezetői a budapesti tanácskozásról Lapunkban is hírt adtunk ar- ról a tanácskozásról, amelyen az Egyházak Világtanácsa vezetői és a szocialista országokban élő egy­házak képviselői vettek részt Bu­dapesten. Az alábbiakban közöl­jük dr. Philipp Potter főtitkár és dr. Konrad Raiser főtitkárhelyet­tes nyilatkozatát a budapesti ta­nácskozásról. Dr. Philipp Potter az EVT főtitkára „Főtitkár Ür, hogyan értékeli a. budapesti konzultációt, és mit üzen a magyar gyülekezetek­nek?” Szívből jövő üdvözletemet küldöm a magyarországi gyvle­Vihíg vallások világkonferenciája Moszkvában június ö—10-ig kerül sor a „Vallásos dolgozók a tar­tós békéért, leszerelésért és a népek közötti igazságos kapcsolatokért’' elnevezésű világkonferenciára, amelyen a világ keresztyén és nem­keresztyén vallásai képviseltetik magukat. Hazánkból is népes dele­gáció vesz részt a konferencián. Egyházunk részéről dr. Káldy Zol­tán püspök és dr. Pröhle Károly teológiai tanár lesz jelen. A kon­ferenciát előkészítő bizottság ülésére, június 1—2-án kerül sor. Ennek a bizottságnak is tagja dr. Káldy Zoltán pöspök-elnök. Az egység szolgálata Aii Egyházak Világtanáesa elnökeinek pünkösdi üzenete „A hívők összessége pedig szívében és lelkében egy volt”! Ezekkel a szavakkal írja le az Apostolok Cselekedetei (4, 32) az első keresz­tyén gyülekezetét. Hogyan lehetett, hogy egymástól különböző fér­fiak és asszonyok, akik származásuk szerint is oly különfélék voltak, ilyen egységre találtak? Az apostolok szerint, mindez a Szentlélek hatására vezethető vissza. UGYANAZ A SZENTLÉLEK MA ARRA TÖREKSZIK, hogy a megosztott egyházakat Isten egy népévé gyűjtse egybe. Ezért nyis­suk meg szívünket és lelkünket ezen a pünkösdön a Szentléleknek, hogy ezáltal bennünk és közöttünk működhessen. Milyen képtelen­ség a mi megosztottságunk! Az egyetlen „ok”, ami miatt nem ráz meg minket ez a megosztottság és a megbékélés evangéliuma kö­zötti ellentmondás, az. hogy végül is hozzászoktunk megosztottsá­gunkhoz. De amíg kitartunk megosztottságunkban, tagadjuk azt a fényt, hogy Krisztus valóban egységre vezetheti szétszórt gyerme­keit. Sok férfi és nő szánta oda életét, hogy az egyházak a Szentiélek­ben egyesüljenek. Van elég okunk Istennek hálát adni azért, hogy az egyházak ma jobban értik egymást. És annyi évi esdeklő imád­ság és türelmes munka után megosztottságunk még mindig fennáll. Csaknem úgy tűnik, mintha félnének az egyházak attól a céltól, amelynek megvalósítására törekszenek. AZT AZ UTAT, AMELYNEK NEKIVÁGTUNK, végig kell jár­nunk. Színtelen, egyhangú uniformitást nem akarunk. Közösségre törekszünk Lélekben és igazságban. Ma is fenyeget az a kísértés, hogy válaszfalaink mögé elsáncoljuk magunkat, magára hagyjuk embertársunkat és csak magunkkal törődjünk. Ezért jobban, mint valaha szükségünk van egy olyan közösségre, mely bizonyítja, hogy szolidaritásunk áttör műiden emberek által emelt akadályon és ha­táron. EBBEN MINDEN GYÜLEKEZET ÉS MINDEN EGYES KERESZ­TYÉN fontos szerepet -játszhat. Amint Péter első levelében (2,4—,í) mondja, mindannyian arra hívattunk, hogy Krisztus egy egyháza — az Una Sancta — lelki épületének élő kövei legyünk. Ennélfogva ■az egység a házépítéshez, hasonlóan kövenként valósul meg. , Végtelen lehetőségeink vímnak- hogy hozzájáruljunk az egység megvalósításához. S ezért kérjük ma a Szendétektől a szükséges fantáziát és teremtőkészséget, mely tovább segít minket a Lélekben való egységhez vezető úton. Az EVT elnökei NINCS ÚRVACSORÁI KÖZÖSSÉG tanítAsbeli egyetértés nélkül Richard Neuhaus, észak-ameri­kai evangélikus lelkész, egy cik­kében azt a nézetét fejtette ki, hogy az evangélikusok és római katolikusok közötti úrvacsorái közösségnek tulajdonképpen nincs már semmiféle., akadálya. Egy New York-i katolikus egyt- házmegyei hetilap válaszolt e*ré az állításra: „Egészen biztosan nem ez a helyzet. Természetesen igaz, hogy a lutheránusok 16. szá­zadbeli szakadásánakméhány oka megszűnt. Természetesen az is igaz, hogy a tanitásbéíi eltérések leküzdésében észrevehető hala­dást sikerült elérni, mindenek­előtt az Egyesült Államokban folytatott lutheránus-*-római ka­tolikus dialógusban ... De még itt is csak részleges egyetértés van — és ez is csak egyes teológusok., nem pedig egyházak egyetértése — az úrvacsora és az egyházi hi­vatal kérdésében. A hetilap ké­sőbb így folytatja: „Neuhaus le­rövidített útját az egységhez ha­tározottan' el kell utasítanunk. Csak ha együtt tudjuk mondani, hogy .hiszem és vallom, hogy mindazt, amit a szent katolikus egyház hisz, tanít és hirdeti Isten nylfatkpzfatta ki’ — még akkor is, ha nérn értjük egészen vagy nem ugyanúgy fejezzük ki — csak akkor állíthatjuk helyre az úrvacsorái közösséget. Semmivel se előbb.” kezeteknek. Az Egyházak Vilag- tanacsa, több mint Jihl egyhazat képvisel, több mint 100 ország­ból. Különböző kultúrákat, kü­lönböző politikai és társadalmi szituációban élő népeket képvi­selünk. A keresztyenség csatla­kozott az Egyházak Viiáglana- csához; egyes egyhazak a kezuet kezdeten, masok alig néhány eve. De valamiben mindnyájan egyek vagyunk: mindnyájan megvál­tónknak valljuk az Ür Jézus Krisztust. Mivel Ö a megváltóim, megszabadít és egyesit bennün­ket. Ezekben a napokban ez volt a tapasztalata valamennyiünk­nek: vezetőknek, a kelet-európai tagegyházak képviselőinek egy­aránt. Tudatában voltunk Jézus Krisztus jelenlétének közöttünk. Ezért arról beszéltünk, hogyan lehetünk hűségesek Hozzá, a mi saját helyzetünkben, és a szo­cialista államokban, olyan körül­mények között, ahol az emberek igyekeznek átalakítani a társa­dalmat az igazságosságnak a tör­vényéi szerint. Mi, keresztyének, Jézus Krisztus üzenetét is hoz­zuk, aki az igazságosságot sze­retetté humanizálta. Arról is be­széltünk, hogy a szocialista álla­mokban élő egyházak hogyan já­rulhatnak hozzá napjainkban az igazságossághoz és békéhez a vi­lágban, Isten népének egységé­hez — mint az egész emberiség egységének jeléhez és szimbólu­mához. Arról is szó volt, hogyan tehetjük mindezt a legjobban az Egyházak Világtanácsán- -keresz­tül. Nagyon örültem ennek a ta­lálkozónak, nagyon örülök a ta­lálkozó szellemének, és különö­sen örülök annak, hogy az egy- ürzak képviselői nem a zsina­tokról, és más hivatalos egyházi intézményekről • beszéltek, hanem arról, hogy az egyszerű keresz­tyének hogyan törekszenek arra, hogy bizonyságtevő keresztyén életet éljenek hitben és szcrctct- ben embertársaik között. Ebben a szellemben haladhatunk előre, mint keresztyének, az egész vi­lágon. Dr. Konrad Raiser az EVT főtitkárhelyettese „Dr. Raiser, milyen tapasztala­tokra és benyomásokra tett szert magyarországi látogatása során?” Gyűlésünkön egész sor magyar gyülekezeti lelkész vett részt, akik különböző módon segítettek nekünk. A gyűlés alatt a magyar résztvevők felszólalásain keresz­tül is betekintést nyerhettünk a magyarországi egyházak éleiébe, teológiai munkájába, problémai­ba és reménységeibe. S így mos­tani és két korábbi látogatásom során nyert tapasztalataim alap­ján azt mondhatom, hogy igen erős hatást gyakorolt rám — most még inkább, mint koráb­ban — a magyarországi egyhá­zak öntudata és előretekintő re­ménységgel teli ereje. Ez a gyűlés mindenek előtt ter­mészetesen az Egyházak Vilag- tanácsa felelős vezetőinek és az Egyházak Világtanácsa kelet-eu­rópai országokban élő tagegyhá­zai képviselőinek a találkozását szolgálta. A mostani tapasztala­tok alapján azonban az a véle­ményem. hogy nagyon fontos volna a jövőben még erőse bt) és intenzivebb talállcozási alkalma­kat teremteni a Kelet-Európábán és a világ más tájain élő egyha­zak között, hogy keresztyének és egyházi vezetők Afrikából, La- tin-Amerikából, Észak-AmeríÉá- ból maguk is ugyanúgy eleven képet alkothassanak az egyházi valóságról ebben az országban, mint ahogyan az most nekünk lehetségessé vált. D. A. Z. > i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents