Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-05-22 / 21. szám
GYERMEKEKNEK. Királylány a kolostorban Margit 1242-1271 AMIKOR A MARGITSZIGET - RÖL HALLOTOK, esetleg — pesti létetekre — egy sportszatyorral a kezetekben a Palatínusra siettek, eszetekbe jut-e, hogy fővárosunknak ezt a szép kis szigetét nem mindig hívták Margitszigetnek? Arról az ár- padhazi királylányról kapta nevét, aki közel két évtizedet töltött az itt épített .kolostor falai között, aminek romjait ma is megtekinthetitek. Hogyan került a királyi palotából a kolostor falai közé? HA RÁNÉZTEK SZÜLETÉSI DÁTUMÁRA, talán eszetekbe jut a magyar történelem egyik leg- szomonibb dátuma: 1241 — a muhi csata, a tatárdúlás ideje. Szüleinek IV. Bélának és feleségének egészen a dalmát tengerpartig' kellett menekülnie az őket üldöző tatárok elől. Akkor tették a fogadalmat: születendő gyermeküket Istennek szentelik, ha megmenti őket és az országot a tatároktól. tgy került Margit még négyéves kora előtt a veszprémi apácákhoz, majd tízévesen az újonnan épített Nyulak-szigeti kolostorba. ÉLETÉNEK RÉSZLETES TÖRTÉNETE, melyet Ráskay Lea, egy margitszigeti apáca másolt le, egyik legrégibb magyar nyelvű nyelvemlékünk. Ebben kortársai vallomásai alapján elénk rajzolódik a maga hús-vér valóságában ennek az önmegtagadó, magát másokért feláldozó leánynak az alakja. Ha belelapoznátok ebbe az életrajzba, vagy kezetekbe kerül valamelyik róla szóló életrajz (Gárdonyi: Isten rabjai. Kodolá- nyi: Boldog Margit), talán önkéntelenül azt kérdezitek: miért vállalt Margit annyi terhet, megaláztatást. szenvedést önként magára? Mert életrajza elmondja: hogyan élt ó a kolostorban. Egész éjszakákat töltött imádkozva, úgyhogy még főnöknője is megintette. A ruházkodás legkisebb örömét sem engedte meg magának, a másoktól levetett, rongyos ruhákat hordta. A legnehezebb, legpiszkosabb munkákat vállalta magára, hogy másokat megkíméljen tőle. Sokszor találkozott szembe társnői gúnyolódásával, de ezt mindig megszégyenítő szelídséggel viszonozta. Túltett apácatársain ónmaga sanyargatásában. Mikor meghalt, ládájában kincsek helyett csak vezeklő öveket találtak. ÉLETE ÖNCÉLÜ SANYARGATÁS VOLT CSUPÁN. A királyi palotából kolostorba vonult királylány alázatossága és isten- félelme sokakat elgondolkoztatott. Előkelő családok hozták fel lányaikat mindenünnen a kolostorba. Így lett a kolostor sokak iskolája a hitben és a jó cselekvésében. Imádságai sem csupán önmagáért hangzottak. Különös fájdalommal nehezedett rá a családi viszály, mely édesapja és testvére közt támadt. Megsokszorozta imádságait, hogy békét teremtsen közöttük. Imádsága erősebb fegyvernek bizonyult a kardnál. A harcos férfiak meghajoltak előtte; éppen a Margitszigeten léptek békére egymással. Ahol lehetett, segített társainak. A betegeket ápolta, szobájukat rendbe tette, éjjel is felkelt, hogy beteg társainak fájdalmán könnyítsen. ÍGY SZOLGÁLT ÖNFELÁLDOZÓ PÉLDÁJÁVAL ÉS SZERE- TETÉVEL a Nyulak-szigetén Margit királylány. Életével példázta Jézus szavát: ..Szeresd az Urat, a i te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből . . . Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Ml. 22, 37—39). Sárkány Tiborné — MALOMSOK. Vallásos est volt a gyülekezetben Tóth Sándor mezólaki lelkész szolgálatával, amelyet az asszonyok nemrégen aialcult énekkara énekszámokkal tett gazdaggá. Ugyanabban az időben alakult meg a vegyeskar is. Ez alkalommal az egyházmegye számvevőszékének elnöke megnézte a templom és a ntellék- epületek felújításával kapcsolatos gyülekezeti terveket is. — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Hegyháti János iharos herényi lelkész és felesége május 1-én ünnepelték házasságkötésük 25 éves évfordulóját. Szeretteikkel együtt az iharosberenyi templomban adtak hálát az elmúlt negyedszázadért. Az igeszolgálatot Szakái Árpád kemeneshőgyésá és Bárány Gyula beledi lelkész végezte. Olvassuk együtt Péter első levelét 4, /—fi: Az új étet, korabeli erkölesrajzza! A Krisztusról szóld résziét után visszatér a levélíró a lemajara, amiért az őskeresztyen hitvallás- töredéket a levélbe iktatta (3, 13—22): „Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől." Jézus keresztfái szenvedésének ismét a példáját hangsúlyozza, de nem az eddigi módon, vagyis a türelmes és jót cselekvő szenvedésre való buzdításul. Most új irányban viszi tovább: a szenvedés elszakítja a bűntől. A meglepő gondolat értelmezése két vonalon történhet. Vagy arról van szó, hogy az olvasókat ért szenvedés vállalása önös vágyaik, érdekeik megtagadásával járt, tehát önfeláldozó életet kívánt tőlük, másképpen kitértek volna előle. Parányi mértékben, összehasonlíthatatlanul, mégis Krisztus önfeláldozását követték. A „bán” ebben az esetben* az ember életét irányító alapvető önzést jelenti. Vagy arról van szó a fenti mondatban, hogy a testi szenvedés következtében meggyengültek az érzéki kívánságaik, és elment a kedvük olyan kicsapongásoktól, amelyekre a szerző a továbbiakban rátér. E második értelmezés esetén a „bűn ' a romlott ösztönéletre vonatkozik. A kétféle jelentés valószínűen összefonódik a mondatban. Mindenesetre az világos, hogy Krisztus szenvedésére való tekintésből olyan erkölcsi ...felismerésnek” kell következnie, amely arra buzdítja' az olvasókat: „hogy többé né emberi vágyak. hanem az Isten akarata szerint éljétek testi életetek hátralevő idejét", ők felnőtt korukban lettek keresztyének. Földi életüket ezután ne bűnös testi — HALÁLOZÁS. öze. Elst Andrásné. sz. Wollant Ilona, a sandi gyülekezet tagja elhunyt. Temetéáe március 4-én volt Fó- nyad Pál nagykanizsai lelkész szolgálatával. Az elhunytban Teke Zsigmond sandi lelkész felesége az édesanyját gyászolja. ..Akik az Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál.” — Pupp Imre a kisbaboti gyülekezet harminc éven át volt felügyelője elhunyt. Jelentős szerepe volt a Győr-soproni Egyházmegye életében, egyházszeretettel sokat dolgozott gyülekezetéért, hűségesen részt vett a kisbaboti templomnak az elmúlt évben történt renoválásában is. Temetésén Weltler Rezső esperes. Bárány vágyak alakítsák, hanem Istennek a hívők új életére vonatkozó akarata. „Éppen elég — folytatja ironikus szóval —. hogy az elmúlt időben a pogányok akaratának megfelelően kicsapongásokban, kívánságokban, részeges- kedésekben, dorbézolásokban, ti- vornyázásokban és szentségtelen bálványimádásban éltetek.” A felsorolásból elénk tűnik , a kor erkölcsrajza: az első század végén a kis-ázsiai városokban nem lehetett ritkaság ez az életstílus, amely részben pogány vallási kultuszok velejárója is volt, amint az orgiákat jelző szavak után éppen a „bálványimádá- so(c”-kal zárja le a sort a szerző. A „pogányok akarata' — túlzó általánosítással — az életirányukat jelenti. Nem valószínű, hogy a felsorolt jelenségek a keresztyén gyülekezetekben jelentős számban előfordulhattak. A levélíró inkább éles kontrasztként említi ezeket a hívők új életével szemben. De azért óvni is akarta őket a vétkes ösztönöktől vezetett életfolytatástól (..hogy többé ne emberi vágyak szerint, hanem . . .”.). A romlottságot festő korképtö- redék nyilván egyoldalú. Voltak abban a korban is a nem keresztyének között kiváló emberi életek. Végeredményben a kis erkölcsrajznak a levélben az a funkciója, hogy magyarázatul szolgáljon a megkeresztelkedet- teknek, környezetük irántuk való magatartására. „Azért har alusznak rátok, sőt,káromolják Isteni, mert nem futtok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába." A keresztyénné lett emberek megváltozott életmódja megütközést váltott ki régi ismerőseik körében, különösen is Gyula beledi lelkész és Böröcz Enikő kisbaboti lelkészi munkatárs szolgált. Temetésén a hely- beli és a környékbeli gyülekezetek tagjai nagy számmal vettek részt. — Erdős Mihály ny. hernádvé- csei lelkész 84 éves korában, április 30-án Budapesten elhunyt. Temetése május 6-án volt a Farkasréti temetőben Görög Tibor óbudai lelkész szolgálatával. — Balogh Andrásné. sz. Viczena Julianna, a kelenföldi gyülekezet tagja április 25-én, 100 esztendős korában csendesen elhunyt. Temetésén Missura Tibor kelenföldi masodlelkesz szolgait. „Ö gyújtott világosságot szívünkben.” a tivornyázó társas életben részt vevő cimborák között. (A „hara- gusznak” az eredetiben inkább: „megütköznek azon ...”) Gúnyos felháborodásuk együtt járhatott keresztyénné lett társaik hitének, Krisztus istenségének csúfolásával, amint a „káromolják” görög szava mutatja. A levélíró közvetve inti 'olvasóit (5/a vers), hagyják ügyüket az Istenre, „aki készül ítélni élőket és holtakat”. Isten közelgő végítéletének a gondolatához tűzött „élők és holtak” szókapcsolat abban az időben már kialakult hitvallási formula lehetett, így került a mondatba. Ezzel pedig a gondolatmenet új fordulatot vett: a levélíróban felötlött a holtakkal kapcsolatban előzőleg érintett tétel (3, 19—20): „Mert a holtaknak is azért hircletletett az evangélium, hogy bár megítélte t- tek emberi módon testben, de éljenek Isten szerint Lélekben” (6. vers). Már tárgyaltuk a csírázó hitvallás: részletet Krisztusnak „a poklokra átszállásáról" (lásd 3. 18—22-ről szóló magyarázatunkat a máj. 15-1 számunkban). Itt csak a mondat második felének az értelmét próbáljuk kitapintani : a halál véget vetett Isten ítéleteként az emberi életüknek, de a feltámadt Krisztus megajándékozza őket az örök élettel, amely már nem a földi, hanem a menv- nyei világban, a Szentlélek szféráiéban folyik. A mondat önmagában a Krisztus előtt élt elhunytakra vonatkozik; de összefüggésében a szakasz végén, különösen is a „mert" kötőszónak az előző vershez kapcsolódó szerepénél fogva, kiterjed érvénye a Krisztus után élt elhunytakra is — már a levélíró fogalmazása és nem csupán a mi értelmezésünk szerint. A Jézus Krisztusról nem hallott holtak felől való reménység lüktet benne. Isten irgalmának határtalanságából az evangélium feléjük is sugárzik. A ..hogyan’’-! mi nem tudjuk kutatni úgy. mint a levélíró a saját korának világképében. De a kegyelem titokzatos tényét nem kevésbé hisszük. A szakasznak a keresztyének áj életére vonatkozó mondanivalóját korunk erkölcsrajzába kell illeszteni. A keresztyének és nem keresztyének életstílusát nem lehet általánosítva szembeállítanunk. A jelen körülményei között különben sem a tivornyázó életmód a jellegzetes kísértés, hanem az önző életmagatartas. Korunk erkölcsi feladataként az aktív szeretette kell törekedniük '■övöknek és nem hívőknek. k;s körben és világméretben eavVcörcös Imre A világt állások képviselői Mosjzkt ában A fel nem használt erőkről Gondolatok sorát indította el bennem D. dr. Káldy Zoltán püspökkel készült, lapunk április 17-i számában közölt interjú arról a június elején Moszkvában összeülő vallásközi világkonferenciáról, amelyen a világ különböző vallási közösségeihez tartozó emberek együtt keresik a lehetőségét, miképpen tehetnének ők maguk és közösségeik még többel a tartós békéért, leszerelésért és a népek közötti igazságos kapcsolatokért A KERESZTYÉNSÉG TERÜLETÉN ma már világviszonylatban ismertté, sőt elmondhatjuk elismertté, a keresztyénség kör.én belül és azon kivül is. egészen az ENSZ igen magas fórumáig jelentősen megbecsültté vált a Keresztyén Békekonferencia tevékenysége. Ez azonban közel sem jelenti azt, hogy a világ keresztyénsége mindent megtett volna a Moszkvába tervezett konferencia napirendjén szereplő célokért. Igen örvendetes az, hogy az utóbbi évek során egyre több párbeszédre és itt-ott közös akciókra is sor került a Keresztyen Békekonferencia és a keresztyén egyházak különböző világszervezetei között. De a célokért való azonosulásról aligha lehet még napjainkban beszélni. Vannatk olyan európai evangélikus csoportok — szavuk nem kis súllyal esik latba a világ luthera- nizmusának közvéleménye előtt — amelyek a moszkvai tanácskozást nyomban követő Dar es-Salaam-i lutheránus vilaggyűlés előtt azt mérlegelik, hogy a nagygyűlés nem fogja-e eldobni a súlykot, ha túlságosan koncentrál az emberiségre ma ránehezedő súlyos kérdésekre. Én a magam részéről sokakkal együtt nagyon remélem, hogy a Dar es-Salaam-i tanácskozás határozatai elérik a helyszín (Afrika) lakosságát foglalkoztató ügyekben a humanitás határát és „besegítenek” egy keveset, a belgrádi Európa — konferencián a tovább lépéshez kapcsolódó általános reménységek érdekében. AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSA. amelynek a különböző felekezetekhez tartozó tagegyhazai az öt kontinens minden tájáról ugyancsak behozzák a tanács- kozáso.kra az őket foglalkoztató társadalmi és politikai kérdéseket, az elmúlt évek során sok .jószándékú és a tagegyházakban élő hívőket helyes irányban eligazító határozatot hozott. De ugyancsak az elmúlt, évek során több ízben is tapasztalhattuk, hogy a' visszahúzó erők megpróbálták megzavarni az elnökségnek az emberiség nagy kérdései megoldását segíteni akaró jó törekvéseit, vagy egy esetleg nem a legszerencsésebb összetételű együttléten szavazással ellengőzt adni. Ezért is volt nagy jelentősége a közelmúltban Budapesten tartott találkozónak. hol az EVT elnöksége és a szocialista országokban elő egyházak képviselői többek között az emberiség egészét érintő kérdésekben is keresték az együtt- munkálkodás kiszélesítésének le- hetőségeif. MÉG SOK TEHÁT A TENNIVALÓ a keresztyénség területén is a bekéért, leszerelésért és a népek közötti igazságos kapcsolatokért folyó küzdelemben. Az a tény azonban, hogy a világ lakosságának közel egynegyede tartozik valamelyik keresztyén felekezet- hez, nagy lehetőséget kínál arra, hogy a világ különböző részein és országaiban élő hivő keresztyének jelentős előrevivő, hatást gyakoroljanak környezetükre, népükre — sőt területük politikai, gazdasági és társadalmi életét irányitó tényezőkre is. Ezt a lehetőséget komolyan vette számításba a tervezett konferencia előkészítő bizottsága amikor a résztvevők szamara biztosított helyek 52°0-áí a keresztyének számára fartotta .fenn. A KERESZTYÉN BEKEKON- FERENC1A Folytatólagos Bizottsága 1975 őszén Siófokon tartott ülése egyik legmegkapóbb eseménye volt. amikor felszólalt V. C. Sato, aki vendégként elhozta a Távol-Keleten, a béke ügyében láradozó buddhisták köszöntését. Nyilván nem csak rám gyakorolt mély benyomást ennek a mélyen hivő buddhista szerzetesnek imádsággal kezdett megnyilatkozása. Átéreztük. hogy valahol a lélek mélységeiben egy szál összeköt bennünket az élet legnagyobb titkainak a kutatásában és az emberiség iránti felelős szeretetben. De a vietnami háború idején hozzánk eljutott hírekből, (né- Ihány ilyent mi is tovább adtunk lapunkban) tudjuk a szabadságáért hősi küzdelmet folytató nép oldalán sok hivő keresztyén és buddhista is felsorakozott. S a bábkormány börtöneiben és internálótáboraiban együtt reanényke- dett népe .győzelmében a római katolikus lelkész es a buddhista szerzetes. A LIBANONI VERES HARCOK IDEJÉN a Magyar Televízió riportereinek bátor vállalkozása eredményeképpen mi is szem és fül tanúi voltunk annak, hogyan tiltakozott a keresztyen egyházfő es a mohamedán vallási vezető az ellen a ködösítő nyugati híresztelés ellen, hogy Libanonban elsősorban valamiféle vallásháború folyt volna. Megnyilatkozásuk segített annak megértésében, hogy ott is inkább annak a nagy világméretű küzdelemnek vagyunk tanúi. amely a régi. pozícióit védő kizsákmányoló rendszer és u nép érdekeiért síkraszálló új mozgalmak között folyik. Egyúttal ez jele volt annak is, hogyan ébred fel azonosan népünk igaz ügyéért és a békéért a felelősség különböző vallási meggyőződésben élő és szolgáló emberekben. S hasonló azonosúl ásókra tudnánk példái említeni zsidó és mohamedán vallású vezetők állásfoglalásaiból, amelyek az izraeli agresszióval szemben ellent mondottak a hamis messianizmust tápláló cionizmus. a pozícióit védő nyugati imperializmus és az arab kapitalizmus közös mesterkedésének. NÉHÁNY PÉLDA IS IGAZOLJA az előkészítő bizottság munkájában részt vevő püspökünknek és a bizottság többi tagjainak azt a meggyőződését, hogy a világ . lakossága között élő mintegy ha- rommilliárd vallásos ember bő tartalékot jelenthet a békéért, leszerelésért és a népek közötti igazságos kapcsolatokért folyó küzdelem még eredmenyesebo folytatásához. . ,. .. Mezősi György
