Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-05-22 / 21. szám

t Evangélikus Elet ORSZÁGOS EVANGÉLIKU XLIir ÉVFOLYAM 21. SZÁM 1977. május 22. Ára: 2,50— Ft Afrika vasárnapja AFRIKARA FIGYELÜNK EZEN A VASÁRNAPON. A Keresztyén Békekonferencia fölhívására évente ezen a májusi napon a „fekete" földrész kérdései, öröme és bánata kerül elénk. Az idei esztendőben ezt az emlékezést még az a tény is aláhúzza, hogy június 13—25. kö­zött a tanzániai Dar-es-Salaamban kerül sor a Lutheránus Világszö­vetség nagygyűlésére. Elsősorban tehát az afrikai keresztyénség életére figyelünk ezen a vasárnapon. Jó tudnunk, hogy Tanzániában, Madagaszkár szigetén a Malgas Köztársaságban és Dél-Afrikában több evangélikus él egy-egy ottani egyházban, mint hazánkban. Francia nyelven értő, imádkozó és éneklő evangélikusok is többen vannak Afrikában, mint Francia- országban. Mintegy két és fél millió evangélikust tartunk számon ma a különböző afrikai országokban, és ezek száma gyorsan növekszik. Afrika szabadságot akar! ÉRZELMEKBEN GAZDAG, ELEVEN KERESZTYEN SEC AZ AF­RIKAI. Nem annyira a „fej”-keresztyénség, azaz a gondolkodás, a teo- lögizálás, a tételek és fogalmazások keresése a jellemző rájuk, hanem a „szív”-keresztyénség, az önfeledt éneklés vagy tánc istentiszteleten, egymás gondja-baja felvállalása gyülekezeteken belül, a közösség ápo­lása, amelyikben benne van az együttes munka és az együttes ünnep­lés is. Bele akarják építeni az évszázadok örökségeképpen életüket gazdagító kultúrát az egyház, a gyülekezet életébe. Szabadságkeresé­sük azt jelenti, hogy nem kívánnak először európaivá lenni, hogy az­után igy legyenek Krisztus követői, hanem afrikai módon szeretnék követni Urunkat. Többször előbukkan az afrikai művészeti dbrázolásokon, hogy Krisz­tus és tanítványai számukra feketék, csak Júdás a fehér. Európa ke­resztyénsége, a fehérek keresztyénsége bűnbánattal vallhatja meg Afrika vasárnapján, hogy a múltban a gyarmatosítás évszázadaiban bizony gyakran elárulta fekete testvéreit. Hiszen még ma is ott ta­láljuk Afrika testében azokat az államokat, amelyek faji elkülönítés alapján rendezték be életüket. Dél-Afrika vagy Rhodesia, a szabad­ságot és függetlenséget már „hivatalosan” igen, de a valóságban még el nem nyert ország, Namíbia példája mulatja, milyen hallatlan fe­szültségek és ellentétek halmozódnak föl egy-egy országon belül, ahol megvonják az emberi szabadságot azoktól, akiknek a bőre fe­kete. AFRIKA SZABADSÁGOT AKAR! A politikai szabadság utáni vá­gyat mutatják az elmúlt évek eseményei, legutóbb a portugál gyar­matok népe függetlenségi harca és felszabadulásuk, Dél-Afrika és Namíbia meg Rhodesia elnyomott népének küzdelme napjainkban. A gazdasági és szellemi szabadság utáni vágyat mutatja, hogy számos országban szakítottak a gyermatositó-kapitalista országokhoz fűződő kapcsolatokkal és szocialista útra léptek. Afrika keresztyénsége szá­mos vezetőt adott a függetlenségi harchoz, és az afrikai egyházak igyekeznek egyházi-teológiai téren is önállósulni. HŰSVÉT ÜNNEPEN KÜLÖNÖS KERESZTELŐ VOLT A DEÁK TÉRI TEMPLOMBAN. A kis Maua Elisabethet tanzániai édesapja és magyar édesanyja hozta oda. az oltárhoz. A keresztapja is a tanzániai evangélikus egyház tagja volt. A gyermek apja elmondta, hogy ösz­töndíjjal tanul itt nálunk a Műszaki Egyetemen és hamarosan visz- szatérnek hazájába együtt, mert Tanzániának nagy szüksége van kép­zett szakemberekre. A keresztelőre eljöttek sokan mások is, Budapes­ten tanuló tanzániai barátaik közül. A keresztelést végző Káldy püspök örömmel mutatott rá arra a tényre, hogy egyházunk küldöttsége is ott lesz ez év júniusában Tan­zániában azon a világgyülésen, amelyiket az az evangélikus egyház lát vendégül, ahonnan a gyermek édesapja származik. Ez a kereszte­lő egy szállal több kapcsolatot jelent hazánk és Afrika egyházai kö­zött. Ezen a vasárnapon gondoljunk mindnyájan imádsággal és ado­mányainkkal az istentiszteleteken afrikai testvéreinkre! Ifj. Harmati Béla AFRIKAI KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA „Ez a íürléncl sok okol ad az örvendezésre” Az ÍVSZ Egyházi Együttműködési Bizottságának ülése Freetownban, Sierra Leone ál-, lamban tartják 1977. december 19. és 21. között az Afrikai Keresz­tyén Békekonferenciát. A főtéma igy hangzik: „Afrikai keresztyé­nek elkötelezettsége a felszabadí­tásért. igazságosságért és békéért”. A konferencia altimájaként a kö­vetkezőket javasolják: „Politikai felszabadítás Afrikában”. „Mi az afrikai társadalom jövője?” és „Afrikai szolidaritás”. Ezt a dön­tést egy előkészítő tanácskozás hozta, melyet Dar es-Salaamban tartottak, s melyen részt vett dr. Tóth Károly, a KBK főtitkára is. Ismeretes, hogy a Lutheránus Világszövetségnek három bizottsá­ga van: a Tanulmányi-, Világ­szolgálati-, és az Egyházi Együtt­működési Bizottság. Ez az utóbbi foglalkozik az evangélikus egyhá­zak szolgálatával a hat kontinen­sen, ezeknek az egyházaknak egy­mással való kapcsolataival, a misszióval és a rászoruló egyhá­zak anyagi megsegítésével. Ezt a bizottságot — amelynek 9 tagja van — az LVSZ legutolsó nagy­gyűlésén, a franciaországi Evian- ban választották meg 1970-ben. A bizottság mandátuma a Dar es- Salaamban tartandó VI. Nagygyű­lésig tart. A bizottság jelenlegi összetéte­lében április 20—23-án tartotta utolsó ülését a Genf melletti Chambesy-ben. Az Ortodox Egy­ház központjában folyt az ülés. Josiah Kibira, tanzániai evangéli­kus püspök, — aki a bizottság el­nöke volt hét éven keresztül — terjesztette elő elnöki jelentését, majd Carl Hellberg, az Egyházi Együttműködési Osztály igazgató­ja tett jelentést a legutolsó Sas- katoon-i (Kanada) ülés óta vég­zett munkáról. Ezt követően egy­más után tettek jelentést az euró­pai az afrikai, az ázsiai és a la­tin-amerikai titkárok, akik vala­mennyien végiglátogatták saját területük legjelentősebb központ­jait és személyesen győződtek meg az ott folyó munkákról. Rendkívül színes és gazdag kép rajzolódott 'elénk beszámolóik nyomán. Számos olyan tapaszta­latról tudtak beszámolni, amelyek azt jelzik, hogy Jézus Krisztus evangéliuma megtermi a jó gyü­mölcsöket világszerte és többfelé a világban igen elevenek az evan­gélikus gyülekezetek. Ezzel együtt elénk rajzolódtak azok a valósá­gos problémák is, amelyek között az evangélikus egyházak élnek a gyorsan változó világban. Szó volt a Dél-afrikai Köztársaságban a fa­ji megkülönböztetés miatt súlyos helyzetben élő afrikaiakról, köz­tük az evangélikusokról. Hallot­tunk arról is beszámolót, hogy Etiópiában a kormány államosí­totta a Lutheránus Világszövetség „Evangélium Hangja” nevű rádió­ját, amely mintegy 17 nyelven su­gározta eddig Jézus Krisztus evangéliumát. Ezt sajnálattal vet­te tudomásul a bizottság és remé­nyét fejezte ki. hogy később mégis lehetőség lesz a rádióállo­más megnyitására. Paul Hansen jelentése Bármennyire jelentős is volt számunkra az afrikai, az ázsiai, és a latin-amerikai titkárok jelenté­seinek, hallgatása, mégis a magam részéről a legnagyobb érdeklő­déssel Paul Hansennak, az euró­pai titkárnak riportját hallgat­tam. Elsősorban azért, mert je­lentésében részletesen foglalko­zott a szocialista országokban élő evangélikus egyházak helyzeté­vel. Köztudomású, hogy Paul Hansen közel 18 éve végzi ezt a szolgálatát. Sokszor járt nálunk Magyarországon is, de gyakran tett látogatást Lengyelországban, Csehszlovákiában, Szovjetunió­ban, Romániában és Jugoszláviá­ban is. Beszámolójában hosszmetszet­ben adott áttekintést arról, hogy miként alakult az elmúlt 2 évti­zedben a Lutheránus Világszö­vetség és a szocialista országok­ban élő egyházak kapcsolata. Őszintén beszélt arról, hogy a kapcsolatok alakulásának kezdet­ben mind az LVSZ, mind a szo­cialista országokban élő evangéli­kus egyházak részéről voltak problémái. „Ismervén a fejlődést ezen a vonalon, az embernek nemcsak panaszkodnivalója van, hanem örvendezhet is azon a fej­lődésen, haladáson, ami ebben a vonatkozásban végbement... Amikor visszatekintünk az el­múlt 18 évre, a magam részéről látok sok magaspontot is, számos örvendezésre okot adó momentu­mot, amiért hála illeti az Istent és köszönet az embereket” mon­dotta Paul Hansen. Külön is örvendetesnek mon­dotta, hogy 1976. októberében meglátogathatta a Szovjetunió ázsiai részében élő német nyelvű evangélikus gyülekezetek egy ré­szét, nevezetesen Kazakhsztan északi részén. Ütjára elkísérte Harald Kalnins rigai evangélikus lelkész is. Lehetőség nyílik e lá­togatás nyomán arra is, hogy e né­metnyelvű evangélikus gyüleke­zetek számára prédikátorokat ké­pezzenek ki és egyházi irodalom­mal is ellássák őket. Paul Hansen beszélt azokról a tapasztalatairól, amelyeket a nyu­gati egyházakban szerzett akkor, amikor beszámolt ott a szocialista országokban élő egyházak életé­ről. Szomorúan állapította meg, hogy sokszor milyen tendenció­zusan és hamisan ítélik meg Nyu­gaton a szocialista országokban élő egyházakat. „Sok ember pél­dául csodálkozik azon a tényen, hogy egyáltalában vannak hiva­talosan elismert egyházak és hogy ezekben az országokban a lakosságnak jelentős része az egyházakhoz tartozik”jelenleg is. Legtöbben örömmel hallják ezt, de vannak mások is. akik kétel­kednek, az ember mindenhol ta­lálkozhat ilyenekkel. Ezek egy­szerűen nem hiszik el, amikor az Brazília nagyvárosi nyomorne­gyedeinek szociális helyzetére vet fényt egy evangélikus lelkész beszámolója: A munkások 50 százaléka szak­képzetlen. Évi átlagkeresetük kb. annak az összegnek felel meg, amit Európában ugyanennyi idő alatt napi két doboz cigaretta fo­gyasztásával -egy dohányos elfüs­ember leírja a kelet-európai egy­házak életét, vezetői és tagjai hűségét. Érdeklődésük rendszerint csupán a disszidensekre irányul. Tele vannak bizalmatlansággal és előítélettel. Erősen befolyásol­ja őket az a masszív propaganda, amelyet számos szervezet terjeszt, amelyek feladatukat abban lát­ják, hogy az »üldözött« keresz- tyénséget segítsék, missziói mun­kát végezzenek a »vasfüggöny« mögött, mások a szekuláris anli- kommunista sajtó egyoldalú be­számolóinak hatása alatt állnak. Nyugtalanná és agresszívvá vál­nak, amikor valaki egy teljesebb es igazabb képet ad a helyzetről. Egyszerűen nem akarnak semmit meghallani, ami ellentétben van előítéleteikkel, vagy amiért meg kellen,e változtatniuk azt a képet, amit eddig nyertek és amit olyan szívesen adtak át másoknak is. Tagadják, vagy bagatellizálják a pozitív tényeket a kelet-európai egyházi élettel kapcsolatban” — mondotta Paul Hansen. Majd igy fejezte be jelentését: „Ezt a tör­ténetet a keresztyén életről a vi­lágnak ezen a felén (ti. nyugaton) újra és újra el kell mondani. Mert ez a történet sok más mellett az Isten hatalmának a története, az erős keresztyén hit története, mely a Szentlélek ajándéka. Ez a történet sok okot ad az örven­dezésre és a hálaadásra”. A bizottsági ülés harmadik napján istentisztelet keretében elmondott igehirdetésemben érté­keltem az Egyházi Együttműkö­dési Bizottság hét évi munkáját és együtt adtunk hálát Istennek mindazért, amit az Ő erejével el­végezhettünk. Dr_ KáIdy ZoWán töl. Az átlagos hattagú családnak 25,13 négyzetméter a lakása, vagyis 4,22 négyzetméter fejen­ként. A lakosság 37%-ának nincs árama. 95% napi tápláléka rizs fekete (tarka?) babbal. Az fenibé: rek 30%-a beteg, de csak egyhar- mad részük áll orvosi kezelés alatt. A MIOK elnökének látogatása Káldy püspöknél HÉBER IMRE, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének es a Budapesti Izraelita Hitközségnek a közelmúltban megválasztott új el­nöke dr. Salgó László főrabbi kíséretében május 2-án tisztelgő láto­gatást tett D. dr. Káldy Zoltán országos püspök-elnöknél a Déli Evan­gélikus Egyházkerület püspöki hivatalában. A két egyházi vezető köl­csönösen tájékoztatta egymást az egyházukat foglalkoztató ügyekről és szívélyes beszélgetést folytattak egyházaiknak a magyar társada­lomban és nemzetközi területen folyó szolgálatáról. Martin MemöHer magyar kitüntetése DR. MARTIN NIEMÖLLERNEK, aki a hitleri Németországban az egyházi ellenállás egyik vezetője volt, és a második világháború után kibontakozó nemzetközi békemozgalomnak legismertebb személyei közé tartozik, a Magyar Országos Béketanács a békemozgalom kitün­tető jelvényét adományozta. Dr. Martin Níemöllerről, aki több ízben is járt hazánkban, és szol­gálatokat végzett egyházunkban is, 85. születésnapján lapunk hasáb­jain mi is megemlékeztünk, méltatva munkásságát és kifejezve jó­kívánságainkat. Kitüntetése hírét mi is örömmel üdvözöltük. Az OBT magas kitüntetését Hamburger László, hazánk bonni kö­vete adta át Niemöller wiesbadeni otthonában. Afrika vasárnapján püspökeink körlevélben fordulnak gyülekezeteinkhez, hogy a majus 22-i vasárnap istentiszteletének perselypénzét afrikai testvéreink meg­segítésére ajánlják fel. Isten áldása legyen a gyülekezetek adomá­nyain. FEJENKÉNT NÉGY NÉGYZETMÉTER LAKÓTERÜLET

Next

/
Thumbnails
Contents