Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-05-22 / 21. szám
t Evangélikus Elet ORSZÁGOS EVANGÉLIKU XLIir ÉVFOLYAM 21. SZÁM 1977. május 22. Ára: 2,50— Ft Afrika vasárnapja AFRIKARA FIGYELÜNK EZEN A VASÁRNAPON. A Keresztyén Békekonferencia fölhívására évente ezen a májusi napon a „fekete" földrész kérdései, öröme és bánata kerül elénk. Az idei esztendőben ezt az emlékezést még az a tény is aláhúzza, hogy június 13—25. között a tanzániai Dar-es-Salaamban kerül sor a Lutheránus Világszövetség nagygyűlésére. Elsősorban tehát az afrikai keresztyénség életére figyelünk ezen a vasárnapon. Jó tudnunk, hogy Tanzániában, Madagaszkár szigetén a Malgas Köztársaságban és Dél-Afrikában több evangélikus él egy-egy ottani egyházban, mint hazánkban. Francia nyelven értő, imádkozó és éneklő evangélikusok is többen vannak Afrikában, mint Francia- országban. Mintegy két és fél millió evangélikust tartunk számon ma a különböző afrikai országokban, és ezek száma gyorsan növekszik. Afrika szabadságot akar! ÉRZELMEKBEN GAZDAG, ELEVEN KERESZTYEN SEC AZ AFRIKAI. Nem annyira a „fej”-keresztyénség, azaz a gondolkodás, a teo- lögizálás, a tételek és fogalmazások keresése a jellemző rájuk, hanem a „szív”-keresztyénség, az önfeledt éneklés vagy tánc istentiszteleten, egymás gondja-baja felvállalása gyülekezeteken belül, a közösség ápolása, amelyikben benne van az együttes munka és az együttes ünneplés is. Bele akarják építeni az évszázadok örökségeképpen életüket gazdagító kultúrát az egyház, a gyülekezet életébe. Szabadságkeresésük azt jelenti, hogy nem kívánnak először európaivá lenni, hogy azután igy legyenek Krisztus követői, hanem afrikai módon szeretnék követni Urunkat. Többször előbukkan az afrikai művészeti dbrázolásokon, hogy Krisztus és tanítványai számukra feketék, csak Júdás a fehér. Európa keresztyénsége, a fehérek keresztyénsége bűnbánattal vallhatja meg Afrika vasárnapján, hogy a múltban a gyarmatosítás évszázadaiban bizony gyakran elárulta fekete testvéreit. Hiszen még ma is ott találjuk Afrika testében azokat az államokat, amelyek faji elkülönítés alapján rendezték be életüket. Dél-Afrika vagy Rhodesia, a szabadságot és függetlenséget már „hivatalosan” igen, de a valóságban még el nem nyert ország, Namíbia példája mulatja, milyen hallatlan feszültségek és ellentétek halmozódnak föl egy-egy országon belül, ahol megvonják az emberi szabadságot azoktól, akiknek a bőre fekete. AFRIKA SZABADSÁGOT AKAR! A politikai szabadság utáni vágyat mutatják az elmúlt évek eseményei, legutóbb a portugál gyarmatok népe függetlenségi harca és felszabadulásuk, Dél-Afrika és Namíbia meg Rhodesia elnyomott népének küzdelme napjainkban. A gazdasági és szellemi szabadság utáni vágyat mutatja, hogy számos országban szakítottak a gyermatositó-kapitalista országokhoz fűződő kapcsolatokkal és szocialista útra léptek. Afrika keresztyénsége számos vezetőt adott a függetlenségi harchoz, és az afrikai egyházak igyekeznek egyházi-teológiai téren is önállósulni. HŰSVÉT ÜNNEPEN KÜLÖNÖS KERESZTELŐ VOLT A DEÁK TÉRI TEMPLOMBAN. A kis Maua Elisabethet tanzániai édesapja és magyar édesanyja hozta oda. az oltárhoz. A keresztapja is a tanzániai evangélikus egyház tagja volt. A gyermek apja elmondta, hogy ösztöndíjjal tanul itt nálunk a Műszaki Egyetemen és hamarosan visz- szatérnek hazájába együtt, mert Tanzániának nagy szüksége van képzett szakemberekre. A keresztelőre eljöttek sokan mások is, Budapesten tanuló tanzániai barátaik közül. A keresztelést végző Káldy püspök örömmel mutatott rá arra a tényre, hogy egyházunk küldöttsége is ott lesz ez év júniusában Tanzániában azon a világgyülésen, amelyiket az az evangélikus egyház lát vendégül, ahonnan a gyermek édesapja származik. Ez a keresztelő egy szállal több kapcsolatot jelent hazánk és Afrika egyházai között. Ezen a vasárnapon gondoljunk mindnyájan imádsággal és adományainkkal az istentiszteleteken afrikai testvéreinkre! Ifj. Harmati Béla AFRIKAI KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA „Ez a íürléncl sok okol ad az örvendezésre” Az ÍVSZ Egyházi Együttműködési Bizottságának ülése Freetownban, Sierra Leone ál-, lamban tartják 1977. december 19. és 21. között az Afrikai Keresztyén Békekonferenciát. A főtéma igy hangzik: „Afrikai keresztyének elkötelezettsége a felszabadításért. igazságosságért és békéért”. A konferencia altimájaként a következőket javasolják: „Politikai felszabadítás Afrikában”. „Mi az afrikai társadalom jövője?” és „Afrikai szolidaritás”. Ezt a döntést egy előkészítő tanácskozás hozta, melyet Dar es-Salaamban tartottak, s melyen részt vett dr. Tóth Károly, a KBK főtitkára is. Ismeretes, hogy a Lutheránus Világszövetségnek három bizottsága van: a Tanulmányi-, Világszolgálati-, és az Egyházi Együttműködési Bizottság. Ez az utóbbi foglalkozik az evangélikus egyházak szolgálatával a hat kontinensen, ezeknek az egyházaknak egymással való kapcsolataival, a misszióval és a rászoruló egyházak anyagi megsegítésével. Ezt a bizottságot — amelynek 9 tagja van — az LVSZ legutolsó nagygyűlésén, a franciaországi Evian- ban választották meg 1970-ben. A bizottság mandátuma a Dar es- Salaamban tartandó VI. Nagygyűlésig tart. A bizottság jelenlegi összetételében április 20—23-án tartotta utolsó ülését a Genf melletti Chambesy-ben. Az Ortodox Egyház központjában folyt az ülés. Josiah Kibira, tanzániai evangélikus püspök, — aki a bizottság elnöke volt hét éven keresztül — terjesztette elő elnöki jelentését, majd Carl Hellberg, az Egyházi Együttműködési Osztály igazgatója tett jelentést a legutolsó Sas- katoon-i (Kanada) ülés óta végzett munkáról. Ezt követően egymás után tettek jelentést az európai az afrikai, az ázsiai és a latin-amerikai titkárok, akik valamennyien végiglátogatták saját területük legjelentősebb központjait és személyesen győződtek meg az ott folyó munkákról. Rendkívül színes és gazdag kép rajzolódott 'elénk beszámolóik nyomán. Számos olyan tapasztalatról tudtak beszámolni, amelyek azt jelzik, hogy Jézus Krisztus evangéliuma megtermi a jó gyümölcsöket világszerte és többfelé a világban igen elevenek az evangélikus gyülekezetek. Ezzel együtt elénk rajzolódtak azok a valóságos problémák is, amelyek között az evangélikus egyházak élnek a gyorsan változó világban. Szó volt a Dél-afrikai Köztársaságban a faji megkülönböztetés miatt súlyos helyzetben élő afrikaiakról, köztük az evangélikusokról. Hallottunk arról is beszámolót, hogy Etiópiában a kormány államosította a Lutheránus Világszövetség „Evangélium Hangja” nevű rádióját, amely mintegy 17 nyelven sugározta eddig Jézus Krisztus evangéliumát. Ezt sajnálattal vette tudomásul a bizottság és reményét fejezte ki. hogy később mégis lehetőség lesz a rádióállomás megnyitására. Paul Hansen jelentése Bármennyire jelentős is volt számunkra az afrikai, az ázsiai, és a latin-amerikai titkárok jelentéseinek, hallgatása, mégis a magam részéről a legnagyobb érdeklődéssel Paul Hansennak, az európai titkárnak riportját hallgattam. Elsősorban azért, mert jelentésében részletesen foglalkozott a szocialista országokban élő evangélikus egyházak helyzetével. Köztudomású, hogy Paul Hansen közel 18 éve végzi ezt a szolgálatát. Sokszor járt nálunk Magyarországon is, de gyakran tett látogatást Lengyelországban, Csehszlovákiában, Szovjetunióban, Romániában és Jugoszláviában is. Beszámolójában hosszmetszetben adott áttekintést arról, hogy miként alakult az elmúlt 2 évtizedben a Lutheránus Világszövetség és a szocialista országokban élő egyházak kapcsolata. Őszintén beszélt arról, hogy a kapcsolatok alakulásának kezdetben mind az LVSZ, mind a szocialista országokban élő evangélikus egyházak részéről voltak problémái. „Ismervén a fejlődést ezen a vonalon, az embernek nemcsak panaszkodnivalója van, hanem örvendezhet is azon a fejlődésen, haladáson, ami ebben a vonatkozásban végbement... Amikor visszatekintünk az elmúlt 18 évre, a magam részéről látok sok magaspontot is, számos örvendezésre okot adó momentumot, amiért hála illeti az Istent és köszönet az embereket” mondotta Paul Hansen. Külön is örvendetesnek mondotta, hogy 1976. októberében meglátogathatta a Szovjetunió ázsiai részében élő német nyelvű evangélikus gyülekezetek egy részét, nevezetesen Kazakhsztan északi részén. Ütjára elkísérte Harald Kalnins rigai evangélikus lelkész is. Lehetőség nyílik e látogatás nyomán arra is, hogy e németnyelvű evangélikus gyülekezetek számára prédikátorokat képezzenek ki és egyházi irodalommal is ellássák őket. Paul Hansen beszélt azokról a tapasztalatairól, amelyeket a nyugati egyházakban szerzett akkor, amikor beszámolt ott a szocialista országokban élő egyházak életéről. Szomorúan állapította meg, hogy sokszor milyen tendenciózusan és hamisan ítélik meg Nyugaton a szocialista országokban élő egyházakat. „Sok ember például csodálkozik azon a tényen, hogy egyáltalában vannak hivatalosan elismert egyházak és hogy ezekben az országokban a lakosságnak jelentős része az egyházakhoz tartozik”jelenleg is. Legtöbben örömmel hallják ezt, de vannak mások is. akik kételkednek, az ember mindenhol találkozhat ilyenekkel. Ezek egyszerűen nem hiszik el, amikor az Brazília nagyvárosi nyomornegyedeinek szociális helyzetére vet fényt egy evangélikus lelkész beszámolója: A munkások 50 százaléka szakképzetlen. Évi átlagkeresetük kb. annak az összegnek felel meg, amit Európában ugyanennyi idő alatt napi két doboz cigaretta fogyasztásával -egy dohányos elfüsember leírja a kelet-európai egyházak életét, vezetői és tagjai hűségét. Érdeklődésük rendszerint csupán a disszidensekre irányul. Tele vannak bizalmatlansággal és előítélettel. Erősen befolyásolja őket az a masszív propaganda, amelyet számos szervezet terjeszt, amelyek feladatukat abban látják, hogy az »üldözött« keresz- tyénséget segítsék, missziói munkát végezzenek a »vasfüggöny« mögött, mások a szekuláris anli- kommunista sajtó egyoldalú beszámolóinak hatása alatt állnak. Nyugtalanná és agresszívvá válnak, amikor valaki egy teljesebb es igazabb képet ad a helyzetről. Egyszerűen nem akarnak semmit meghallani, ami ellentétben van előítéleteikkel, vagy amiért meg kellen,e változtatniuk azt a képet, amit eddig nyertek és amit olyan szívesen adtak át másoknak is. Tagadják, vagy bagatellizálják a pozitív tényeket a kelet-európai egyházi élettel kapcsolatban” — mondotta Paul Hansen. Majd igy fejezte be jelentését: „Ezt a történetet a keresztyén életről a világnak ezen a felén (ti. nyugaton) újra és újra el kell mondani. Mert ez a történet sok más mellett az Isten hatalmának a története, az erős keresztyén hit története, mely a Szentlélek ajándéka. Ez a történet sok okot ad az örvendezésre és a hálaadásra”. A bizottsági ülés harmadik napján istentisztelet keretében elmondott igehirdetésemben értékeltem az Egyházi Együttműködési Bizottság hét évi munkáját és együtt adtunk hálát Istennek mindazért, amit az Ő erejével elvégezhettünk. Dr_ KáIdy ZoWán töl. Az átlagos hattagú családnak 25,13 négyzetméter a lakása, vagyis 4,22 négyzetméter fejenként. A lakosság 37%-ának nincs árama. 95% napi tápláléka rizs fekete (tarka?) babbal. Az fenibé: rek 30%-a beteg, de csak egyhar- mad részük áll orvosi kezelés alatt. A MIOK elnökének látogatása Káldy püspöknél HÉBER IMRE, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének es a Budapesti Izraelita Hitközségnek a közelmúltban megválasztott új elnöke dr. Salgó László főrabbi kíséretében május 2-án tisztelgő látogatást tett D. dr. Káldy Zoltán országos püspök-elnöknél a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöki hivatalában. A két egyházi vezető kölcsönösen tájékoztatta egymást az egyházukat foglalkoztató ügyekről és szívélyes beszélgetést folytattak egyházaiknak a magyar társadalomban és nemzetközi területen folyó szolgálatáról. Martin MemöHer magyar kitüntetése DR. MARTIN NIEMÖLLERNEK, aki a hitleri Németországban az egyházi ellenállás egyik vezetője volt, és a második világháború után kibontakozó nemzetközi békemozgalomnak legismertebb személyei közé tartozik, a Magyar Országos Béketanács a békemozgalom kitüntető jelvényét adományozta. Dr. Martin Níemöllerről, aki több ízben is járt hazánkban, és szolgálatokat végzett egyházunkban is, 85. születésnapján lapunk hasábjain mi is megemlékeztünk, méltatva munkásságát és kifejezve jókívánságainkat. Kitüntetése hírét mi is örömmel üdvözöltük. Az OBT magas kitüntetését Hamburger László, hazánk bonni követe adta át Niemöller wiesbadeni otthonában. Afrika vasárnapján püspökeink körlevélben fordulnak gyülekezeteinkhez, hogy a majus 22-i vasárnap istentiszteletének perselypénzét afrikai testvéreink megsegítésére ajánlják fel. Isten áldása legyen a gyülekezetek adományain. FEJENKÉNT NÉGY NÉGYZETMÉTER LAKÓTERÜLET
