Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-09 / 2. szám

GYERMEKEKNEK.

As evangélium

Araikor Budapesten még gátvilágítás volt, igen fontos szerepet töltöttek: be a lámpagyújtók. Sötétedés előtt elindultak a város utcáin és sorra gyújtották meg a lámpákat. Nyomukban kigyulladt a fény, s a járókelőknek nem kellett többé sötétben botorkálniuk, hanem kivilágított, fényes utcán folytathatták útjukat. A középkor hajnalán Európa sötét égboltján ilyen lámpagyújitogatók voltak azok, akik egy-egy nép életében gyújtották meg az evangélium világosságát.

AZ EVANGÉLIUM FÉNYÉVEL MINDENEKELŐTT a Krisztusban való hitet ébresztették a népek életébe. Ezek a népek korábban pogány istenekben bíztak, akik sokszor félelmet és gyűlöletet keltettek az emberek szívében. Az evangélium világosságánál találkozhattak az egy igaz Istennel, aki félelem és gyűlölet helyett örömmel és szeretettel tölti meg az emberek szívét. A középkor hajnalán Európa népeihez is így ért el az evangélium. Ez az idő volt a népvándorlás kora, amikor a népek állandó félelemben és rettegésben tartották egymást. Az evangéliummal való találkozásnak is szerepe volt abban, hogy több nép letelepedett és békés munkával országépítésre fordította erejét.

A HIT TERJESZTÉSÉVEL EGYÜTT JÁRT rendszerint a magasabb műveltség és kultúra terjesztése is. Hogy az emberek megismerhessék a Szent írásból az evangéliumot, meg kellett tanulniuk írni és olvasni. A hittérítők munkája legtöbbször azzal

kezdődött, hogy iskolákat alapítottak, amelyekben először csak a papokat és a szerzeteseket tanították, de később ezekből az iskolákból fejlődtek ki az egész nép műveltségót munkáló intézmények. A műveltség terjesztése mellett a szerzetesek tanították az embereket a földművelésre és a különböző mesterségekre is. Ezzel segítettek, hogy szebbé és boldogabbá váljék az emberek és népek élete.

A KÖVETKEZŐ HETEKBEN AZ EVANGÉLIUM TOVÁBB- ADÓINAK AZ ÜTJÁT és munkáját követjük nyomon. Megismerkedünk Patrikkal és Canterbury Augustinus-szal, akik a brit szigeteken az írek és az angolszászok között munkálkodtak. Elkísérjük útjára Bonifa- ciust, aki német földön, a germán erdőkben végezte munkáját. Ellátogatunk Észak-Európába is, ahol Ansgar, észak apostola, a dánok és a svédek között hirdette az evangéliumot. Szólunk arról is, hogy egy testvérpár, Cyrill és Metód hogyan munkálkodott a szláv népek között, s hogyan ajándékozta meg őket az új írással. Végül megismerkedünk Gellert püspök történetével is. aki őseink közé hozta el az evangélium világosságát.

Akikről szó lesz. Jézus Krisztus parancsának engedelmeskedtek. aki mennybemenetele előtt ezekkel a szavakkal búcsúzott tanítványaitól: „Menjetek él szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Mk 16, 5).

Selmeezi János

— Vízkereszt után az 1. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltár! igéje: Lk 2. 41—52; az igehirdetés alapigéje: Ef 5, 11—14.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Január 9-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet: DR. PRŰHLE KAROLY teológiai akadémiai tanár, az ökumenikus Tanács főtitkára.

— TÉS. A gyülekezet lelkésze, Barcza Béla 1976. december 15-én „cum laude” minősítéssel bölcsészdoktori vizsgát tett a Budapesti Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen. Doktorrá avatása január 15-én, szombaton délben 12

órakor lesz az ELTE központi épületében, az aulában. (Bp. V... Egyetem tér 1-—3. I. em.)

— CSOMÁD—ÖRBOTTYÁX.

1976. december 12-én iktatta be Keveházi László espereshelyettes a gyülekezet új presbitériumát, amelynek harminckilenc presbitere negyven év átlag életkorú — köztük tizenhármán nők. Ifj. Sin- kó Mihály gondnok köszönte meg az elődök hűséges munkáját. Kle- novszki Lászlóné a gyülekezet szeretetéről biztosította az új presbitériumot, ifj. Krizsán János félügyelőhelyettes megköszönte a gyülekezet bizalmát. — Keveházi László espereshelyettes délután a 110 lelkes őrbottyáni gyülekezetben szolgált.

Olvassuk együtt Péter első levelét

1,1—2: Kik a keresztyének?

A beköszöntő üdvözlés nagy kört húz meg a mai Kis-Azsia területén, ahol a levél címzettjei éltek. (Nyitott Bibliával a kézben lenne jó olvasni e most kezdődött bibliatanulmányainkat!) Nagyobbrészt Pál apostol missziói munkájának színhelyét jelzi a szövegben felsorolt római tartományok neve, a többi megjelölt vidékre pedig a Pál apostol által alapított gyülekezetekből sugározhatott szét a keresztyén- ség.

Szórványban élő jövevényeknek nevezi a megszólítás a levél olvasóit. Ennek a megjelölésnek földrajzi értelme is van: nagy területen szétszórva éltek a keresztyének. De jellemzőbb a „szórvány” és a „jövevény" szó átvitt értelmű jelentése: a Krisztusban. hivők nem alkotnak a földön külön társadalmat vagy országot, hanem bele vannak helyezve az őket körülvevő nemkeresztyén emberi közösségekbe, mint Isten láthatatlan uralmának alárendeltjei.

így volt ez álékor is, amikor később a történelem folyamán bárhol „keresztyén társadalomról”, „keresztyén államról” beszéltek. Hivatalosan lehetett ugyan az egész lakosság „keresztyén”, de a Krisztusban csakugyan hivők akkor is kevesen voltak, szétszórtan itt-ott a családokban, az emberek között. Mai helyzetünk világosabban tükrözi, hogy keresztyénnek lenni mindig szórványsorsot jelent, annak minden szép feladatával együtt.

A hivő ember „jövevény” voltát gyakran fenyegette félreértés egyes keresztyén körökben. Mintha ez a bibliai meghatározás élet- idegenséget, a társadalomtól való elhúzódást és a hazátlanság érzetét jelentené! A keresztyén ember a földi életen és a Halálon' át Isten felé tart, hogy nála örök otthont találjon, s ezért Krisztus követői lelki értelemben Isten vándorló népe a földi tereken. De ez egyáltalán nem vonja maga után, hogy a hívőnek ne lenne ugyanolyan drága a hazája, mint a nem-hivőnek, és ne lehetne ugyanúgy hasznos tagja a társadalomnak.

A keresztyéneknek ezt az emberek között szétszórtságban élő, jövevény mivoltát helyezi helyes megvilágításba és teszi félreérthetetlenné az Isten részéről való „kiválasztás” ténye. Hivő keresztyének. azok, akiket Isten kiválasztott erre az életfeladatra az emberek közül. Keresztyénnek lenni valóban különleges emberi sors. mert olyan belső hittartalom határozza meg, amely csak

rájuk jellemző. Az előttünk fekvő bibliai szöveg így mondja: a keresztyének ki vannak választva „a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való még- hintésre”. Olyan emberek, akiket a Szentlélek a bennük ébresztett hit által Istennek ad át — ez a „megszentelés”. Mégpedig a hit döntése nyomán fakadó „engedelmességre.” És Krisztus megváltó halálának üdv javaiban, mindenekélőitt a bűnbocsánatban való részesedésre — ezt jelenti „a Jézus Krisztus vérével való meghintés”.

A kiválasztottság tudata nem teheti a hívő embert elbizakodot- tá, mintha őt Isten a többi ember fölé emelte volna. A kiválasztás Isten részéről nem kedvezés, hanem megbízatás. A keresztyének a többi emberért vannak hivő életre szánva Istentől. A gyülekezet, az egyház az emberiségért van kiválasztva, hogy Istennek engedelmeskedve elvégezze az egész emberiség érdekében a ráruházott feladatokat. Keresztyénnek lenni küldetés mások javára, akik közé szétszórta őket Isten a világon.

A kiválasztottság annál kevésbé járhat együtt önhittséggel vagy fölénnyel, mert teljesen független a mi emberi rátermettségünktől vagy valamilyen vallásos hajlandóságunktól. Végső sorban — ne féljünk mi evangélikusok sem ettől a bibliai szótól, Luther maga is vallotta — „az Atya Isten eleve elrendelésén” nyugszik.

Lám, Péter levele nem gondol az egész világ krisztianizálására, mert keresztyénnek lenni mindig szórványhelyzet: kiválasztottság és ebből fakadó szolgálat a többi ember között. Ez nincs ellentétben a misszióval, hiszen az igehirdetés által is csak azokban ébred igazi hit Jézus Krisztusban, akiket Isten kiválasztott és eleve elrendelt erre. Eme biblikus felismerésünk viszont kizár minden hamis missziói célkitűzést vagy fanatikus térítő túlbuz— TEOLÓGUS megvételre keres bibliai. héber, görög szótárt, konkordanciát, lexikont. Telelőn: 281-298.

— ORGONA öt regiszteres eladó. Nyíregyháza, Róka u. 8.

— A SOPRONI ÖREGDIÁKOK — a már megszűnt Iskolák, a volt polgári iskolák öregdiákjait is beleértve — Sopron 700 éves jubileuma alkalmából találkozót szerveznek május 20—22-én az 1902, tanévig végzett középiskolások részére, 20-án közös, 21-én iskolánkénti

gőságot. Végezzük az evangélium hirdetését, és szeretnénk Jézus Krisztust megismertetni minél több emberrel a földön, de csak Isten tudja, kiket fog elérni az ő hívása. S az is bizonyos, hogy Isten földön vándorló népe a történelem végéig mindig kicsiny nyáj marad: ők a keresztyének nem a névleges, hanem a valóságos keresztyének.

A Szentháromság szó még hiányzik az Újszövetségből, erre a dogmatikai fogalomra csak később jutott el a hitét kifejezni próbáló egyház. De a Szentháromság valóságával tele van az egész Újszövetség. Az előttünk levő szövegben is ritmikusan cseng a hármas kijelentés — itt ilyen sorrendben — az „Atya Isten, a Szentlélek, Jézus Krisztus” munkájáról, amellyel egy-egy embert keresztyénné tesz. A háromféle munkában ugyanaz az egy Isten cselekszik.

Tőle, a Szentháromság egy igaz Istentől kér áldást a levél írója az olvasók számára: „Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen”. A „kegyelem” nemcsak bűneink bocsánatát foglalja magában, hanem az Istentől jövő erőket, amelyek átjárják az életünket, s késztetnek, segítenek a jóra, a szeretetre. A hivő ember Isten kegyelmének erőterében élhet. A „békesség” az az állapot, amelyben Isten és ember között, ember és ember között, a minket körülvevő dolgok között, s bennünk is, helyreáll a harmónia, az összhang — töredékesen már itt a földön, teljességgel az örökkévalóságban. A kegyelem és békesség Istentől jövő ajándékára rászorul a keresztyén ember naponta: ezért kívánja Péter első levele beköszöntő üdvözletében az olvasóinak — nekünk is. akik benne élünk a XX. század nyugtalanságai és békére áhítózása korában. De ezeket az isteni valóságokat sem öncélúan és élvezésre kapjuk, hanem hogy a kegyelem erőivel és a békesség áldásával javára legyünk kortársainknak.

Vcöreös Imre

program. — A részvételi szándékot pontos címmel mielőbb az alábbi címek egyikére kérik: Gombás Vilmos igazgató. 9400 Sopron. Széchenyi Gimnázium, vagy Szarka Ferenc, a Soproni öregdiákok Budapesti Szervező Bizottságának titkára, 1112 Budapest XI., Oroszvég u. 4. — a Berzsenyi Gimnázium (a volt Evangélikus Líoeum) fennállásának 420. évfordulóját ünnepli, ezért is kérik az érdekeltek jelentkezését.

Olvastuk

• • • hogy mindig előbbre lépjünk99

Egyik legnépszerűbb és legjobban kelendő könyvsorozatban a Gyorsuló idő kiadványban jelent meg Kádár János kilenc beszéde. (Magvető, 1976). A közölt gyűjtemény 15 évet ölel magába, 1960-tól 1975-ig. Aki elmondta ezeket a beszédeket, olyan rokonszenves és népszerű ember, itthon és külföldön olyan nagytekintélyű politikus, hogy személyéről itt semmit sem kell mondani. Embersége 16 évvel ezelőtt mondott beszédében éppenúgy megragadja az olvasót, mint az utolsónak közöltben. Éles látása benyomáskeltő, szándéka mindig becsületes. Szavaiban természetszerűleg sok az időhöz kötött aktualitás, de mondanivalójának iránya és tartalma időtálló. Reálpolitikája kiállta két évtized próbáját.

NEKÜNK IS SZÓLNAK EZEK A BESZÉDEK. Nem vagyok kommunista, az Evangélikus Élet olvasói sem kommunista párttagok, e beszédekben mégis valamennyien megszólítottak vagyunk. Kádár János nemcsak pártja tagjaihoz intézi szavait, hanem a legszélesebb néprétegekhez (Felszólalás a Hazafias Népfront 2. kongresszusán, ország- gyűléseken elmondott beszédek, választási nagygyűlésen elhangzott vagy a Felszabadulás évfordulóján mondott szavak.) Beszédeiben nemcsak népről, de nemzetről is szól, nemcsak országról, hanem hazánkról is, nemcsak

állampolgárságról, hanem cselekvő hazafiságról.

Érthető nyelv jellemző a gyűjteményre, világos okfejtés, igazolható adatközlés, világméretű összefüggésekbe állít és látszólag apró ügyekkel szívesen foglalkozik.

ÉRDEKES MA OLVASNI 1960- BAN MONDOTT SZAVAIT: mennyi minden vált valóra az ígéretekből, igényekből! Az álmok megvalósultak, a feladatokat népünk teljesítette, a terveknek eleget tett. Az életszínvonal országos átlagban a felszabadulás előttihez viszonyítva hallatlan mértékben emelkedett. Ez az egész nemzet érdeke és a nép munkájának eredménye volt, kommunistáké és pártonkívülieké. Ateisták és hivők összefogása kellett ahhoz, hogy eljussunk a mához. Kádár János nemcsak körvonalazta akkor, mit jelenthet a szövetségi politika, hanem azóta megvalósult ennek a politikának eredményeként sok minden az egész nemzet összefogásából, minden réteg és dolgozó osztály közös erőfeszítéséből. Érdekes a 60-as évek sok bonyolult társadalmi erkölcsi kérdéseit olvasni és megállapítani: túljutottunk több nehézségen például a gyermekszületési arányszám akkor csökkenő tendenciáján.

Figyelemre méltó, amit munkáról, munkaerkölcsről, feladatokról újra és újra mond, nem kendőzve a nehézségeket, de mindig optimistán és bízva a kérdések megoldhatóságában. Megalapozott az elégedettsége, indokolt az elégedetlensége. Érezzük, kritikája sohasem öncélú, ledorongoló bírálat, hanem előbbre segítő, felelős szó. Aki beszél, hitelt ad szavának, amit mond fontos, akiknek mondja, mi is vagyunk.

MINKET EVANGÉLIKUSOKAT IS ÉRDEKEL, amit gazdasági kérdésekről fejteget, de fokozottan érdekel az, amikor erkölcsi kérdések kerülnek elő beszédei folyamán: a közösségi ember nekünk is életideálunk, az, aki tud magáról megfeledkezve másokért dolgozni, aki tud a kötelezőn túl is áldozatot hozni. Az önzést mi is közösség elleni bűnnek tudjuk, a harácsolás, szerzés szenvedélyét mi is ostorozzuk. „Nem helyeseljük, ha valakinek az életszemlélete annyira eltorzul, hogy nem a becsülettel végzett munka emberi öröme, hanem fő dolog lesz számára a szerzés, a hörcsögként való gyűjtés. Kétségtelen, hogy az életviszonyokban bekövetkezett jelentős javulás sokaknál az egoizmus, az önzés eluralkodására vezetett. Ez az egyes emberek számára tragédia, a közösség számára olyan tünet, amely figyelmet érdemel.”

Az együttes gondolkodás, együttes cselekvés, közös feladat-felmérés, közös tehervállalás és te- herhordozás mi szerintünk is a legjobb út. Valljuk mi is, amit így mond: „ésszel és szívvel, szóval és tettel kell szolgálni a hazát!”

örülünk, hogy igaznak bizonyult 1960-as reménysége: „erősebb a békét követelő emberi értelem a kardcsörtető őrületnél — ebben hinnünk kell!”

AZ A POLITIKA, AMIT KÁDÁR JÁNOS MEGHIRDETETT nem függ a napi konjunktúrától, hanem hosszú távra végiggondolt, elvileg megalapozott, gyakorlatban kipróbált, minden körülmények között bevált politika. Ellenőrizhetően igaz ez a szó: „hazánkban törvényes rend uralkodik, békés és eredményes építő munka folyik”. Sok államférfi szívesen mondaná el földünk különböző pontjain ugyanezt a mondatot! — „Még ellenségeink is elismerik, hogy elvhű és következetes külpolitikánkkal jelentős eredményeket értünk el. A Magyar Népköztársaság külpolitikai helyzete megerősödött és ennek alapja belpolitikai fejlődésünk, azok az eredmények, amelyeket népünk a legutóbbi években gazdasági és kulturális építésben elért.” — „Rendünk nem megmerevedett, hanem élő és fejlődő rend, amely állandóan előrehalad a demokrácia elmélyítésén és kiszélesítésén.”

SZAVAI KIEGYENSÚLYOZOTT, JÓZAN, EMBERSZERETÖ SZAVAK; nemcsak panaszkodik, ha hibát lát, hanem mindig hasznos cselekvésre buzdít: „a hibákat nem kell eltagadni, a hibák felett nem kell szemet hunyni de az- eredményeket is látni kell és hozzá keli fogni a feladatokhoz.” Egészséges hang hallatszik, amikor a sport eredményeit helyére rakja vagy a Duna-völgye népiéinek egymásra utaltságáról beszél. Szép, amikor megvallja, számára minden ember érdekes. Beszédeit olvasva, bennünk is megfogalmazódik: itt érdemes élni: „A Magyar Népköztársaságban, abban az államban, amely megtalálja a harmóniát az egyén és a társadalom érdekei között, amely az egész nép boldogulását szolgálja, érdemes élni, tervezni, dolgozni, felelősséget vállalni az élet mindennapi dolgaiban, a szűkebb közösség, a család, a munkatársak sorsáért és a nagyobb közösségért, a haza és az emberiség sorsáért.” „Jól meg kell nézni az utat és úgy előremenni, hogyha a haladás néha talán valamivel lassúbb is. mint ahogyan szivünk szerint szeretnénk, de mindig előbbre lépjünk”.

Dr. Hafenscher Károly