Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-05-01 / 18. szám

• A aMvasarnap igéje Mégis örüljetek! Ézs 65. n—19 Egy-egy új játéknak vagy új ruhának önfeledten örülnek gyerme­keink. Új lakás, új tavasz — általában az új — mindenkinek örömöt okoz. Lehet örülni az új munkának, munkánk minden új eredmé­nyének, s ezt lehet boldogan ünnepelni is. Az „örvendezés vasárnap­ján” Isten igéje „új eget és új földet" ígér örömünkre. A sok öröm- re-hívás ellenére mégis van bennünk mindig aggodalom és félelem, s ez kérdésessé teszi az örömeinket. Ézsaiás próféciája az örülni-félő embereknek szól: nézzetek szembe az akadályokkal és ne akarjátok nemlétezöknek hinni, de — mégis örüljetek, mert Isten mindent újjá teremt. KÍSÉRT A MÜLT. Örömünknek igen nagy akadálya, hogy nem tudunk elfelejteni régi szomorúságokat, önfeledt nevetés közben hirtelen eszünkbe jut egy régi csalódásunk, megfakultnak hitt, szo­morú emlék hirtelen, élénken belénk hasit, s vége az örömnek. Istentől kapott örömeinket is elerötleníti a múlttól elszakadni nem tudás. Nem merjük maradék nélkül élvezni a bűnbocsánat boldogsá­gát. mert gyötörnek, vagy legalábbis kísértenek régi bűneink. Az új teremtéshez ez az ígéret is fűződik: „A régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe." Az üdvösségnek ez az Ígérete már most kell, hogy erőt adjon minden vonalon — egyéni, vagy közösségi életünkben, — ha bénítani, visszahúzni vagy keseríteni akar a múlt. KIISMERHETETLEN A JELEN. Ez is akadálya igazi örömünk­nek. Van úgy, hogy -valami kezdi átmelegíteni a szívünket és kide­rül. hogy tévedtünk. Megragadtunk egy kínálkozó lehetőséget és nem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket, sőt nem egyszer visz-1 szájára fordult az egész. Kezdtünk bízni valakiben, s nem volt rá méltó. . . Felsorolhatatlanok a csalódásaink. Isten velünk való cse­lekedeteiben sem ismerjük ki magunkat: mit ad örömünkre és mit „megpróbáltatásunkra". Miközben tapasztaljuk segítését, mégis fel­támad bennünk gyakran az elhagyatottság érzése is. Az új teremtés nyomán „nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja” — ígéri a prófécia. Segítő szolgálatunkkal már most sokat tehetünk azért, hogy ebből az ígéretből — embertársaink életében is — minél több valósuljon meg. BIZONYTALAN A JÖVENDŐ. Nem kisebb sokszor a félelmünk akkor sem, ha a jövőbe nézünk. Hiába tölt el boldogsággal a jelen eredménye, mert az az aggodalmunk, hogy egyszerre véget is érhet. A holnap esetleges bajai előre beárnyékolják kisebb-nagyobb örö­meinket. Isten gondviselő szeretetébe vetett bizalmunk is bizonyta­lan. Azt meggyőződéssel valljuk, hogy eddig velünk volt, megsegí­tett bennünket. De a jövőre nézve mégsem tudunk egészen nyugod­tak lenni. Imádságainkat is sokszor észrevétlenül is az aggodalom diktálja, mint a reménykedő bizalom. Ézsaiás próféta örömre biztatá­sa túlmutat ezen a félelmünkön is: „örvendjetek és vigadjatok mind­örökké!” Nemcsak a földi holnap gondjának megoldását ígéri tehát, hanem az örök örömöt, amely húsvéttól kezdve immár nem is csak ígéret. Ha ezzel az örömmel építjük jövendőnket életünk minden területén, körülöttünk is töbo lesz a mosoly, munkánk és szolgá­latunk is eredményesebb lesz. Sok az akadálya az igazi örvendezésnek. De bizonyára azért, hogy azokat legyőzve, még nagyobb legyen az örömünk. Gond. küzdelem ezután is lesz mindig az életünkben, de Urunk ezek közben is úgy akar vezetni bennünket, hogy mégis örvendezzünk. Bárány Gyula IMÁDKOZZUNK! Mennyei Atyánk: Köszönjük, hogy újjáteremtő szereteted sok örö­möt engedett már megtapasztalnunk. Köszönjük, hogy újra terem­tettél bennünk hitet, újra adtál erőt a munkához, s megújítottad szolgálatunkat. Köszönjük, hogy környezetünkben, hazánkban es világunkban is sok örvendezésre biztató eredménnyel ajándékoztál meg bennünket felebarátainkkal együtt. Köszönjük, hogy az örökké tartó öröm ígéretével táplálod reménységünket. Add. hogy akadályok ellenére is maradhassunk mindvégig örvendező gyermekeid. Ámen. __ HARANGÖNTÉST, javítást, szol- da és fia”. Gombos Cajos harangöntö gáítatást. le- és felszerelést, vasállvá- mester. 2162 Örbottyán, Pí. 2. nyok és könnyühúzású koronák ké- _ LUTHER.kabátot szakszerüen ké- szitásét, átalakítását vállalja ..Slezák szjt dóczí Zoltán szabómester. 1061 Bu- László aranykoszorús harangöntö utó- dapest, VI., Majakovszkij u. 6. Istentiszteleti rend Budapesten, 1977. május 1-én Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Hafénschef Károly, de. 11. (úrv.) Harmati Béla. du. 6. Harmati Béla. Fasor de. 11. (úrv.) I Szirmai Zoltán, du. 6. dr. Muntag An- dorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugió de. 11. (úrv.) Bo­ros Károly. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Bo­ros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Ben­czúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyu­la. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vil­mos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Reuss András. Rakos- szentmihály de. fél 11. dr. Karner Ágoston. Sashalom de 9. dr. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rá­koscsaba de. 9. Rákoshegy de. 9. Fe- renczy Zoltán. Rákosliget de. 10. dr. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) , Foltin Brúnó, de. fél 11. (német), de. 11.' (úrv.) Foltin Brúnó, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. de. fél 10. de. 11. (úrv.). Németvölgyi út 138. de. 9. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél y. — FIATAL házaspár lakásmegoldást keres. Telefon: este 6 óra után 661-966. Gyarmati lakás. — EGYHÁZFIT keres a kelenföldi gyülekezet havi kb. 70 órás elfoglalt­sággal. Cserelakás szükséges. Érdeklő­dés: Evangélikus Lelkészi Hivatal, Bp. XI., Bocskai út 10. EGYHÁZZENEI ESTET tart május 8-án-, Cantate vasárnap délután 6 órakor a budai gyülekezetek egyesített énekkara a budahegyvidéki imaházban (XII., Tartsay Vilmos u. 11.). Igét hirdet: DK. KOREN EMIL esperes J. S. BACH JÁNOS PASSIÓJÁT az oroszlányi templomban május 8-án du. 3 órakor adja elő a gyülekezet ének- és zenekara. Közreműködnek: Mohácsi Judit (szoprán), dr. Nagy Ervinné (alt), Fülöp Attila (tenor), Berczelly István (bariton), Mezőfi Tibor (basszus), Trajtler Gábor (orgona). Vezényel: Nagy Dániel „örvendj, egész föld, az Istennek!” (Zsolt 66, 1). VASÁRNAP. — „Emlékezz az ősidőkre, gondolj az elmúlt nem­zedékek éveire! Kérdezd atyádat, elbeszéli, véneidet, majd elmond­ják” (5 Móz 32, 7 — Ap. Csel 14, 27 — Jn 16. 16—23a — Zsolt 66, 1—12). Az értelmes fiatal nem az, aki azt hiszi, hogy az ő születésé­vel kezdődött a történelem iga­zában. Hanem az, aki kérdez. Kérdez a múltra is, mert érdek­li, hogyan éltek, dolgoztak, sze­rettek, hittek előtte. Az idősebb generáció pedig legyen kész az ilyen kérdésekre becsületesen és megbízhatóan válaszolni. HÉTFŐ. — „Nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt!” (5 Móz 30, 14 — Jak 1, 22 — Ef 4, 17—24 Jóéi 1, 1—15). A víz elpá­rolog s felhővé gyűlik össze. A felhőből eső esik s a talajban le­vő víz forrásokat táplál s kezdő­dik elölről a körforgás. Isten igé­je is akkor „érzi jól magát”,, ha állandó körforgásban van. Meg­szólal egy szájban s eljut a másik fülébe és fejébe. Sőt a szívébe. Hogy a/.után "onnan bírja szólás­ra a szájat. Sőt, onnan mozdítsa az izmokat a jó cselekvésére. KEDD. — „Titeket is az Isten tanított az egymás iránti szere- tetre” (1 Thessz 4, 9 — Zsolt 146, 9 — Jób 38, 31—38 — Jóéi 2, 12— 17). „Szeretet” elnevezésű tan­tárgy nincs az iskolában, mint ahogy nem képeznek ki „szeretet- szakos” tanárokat sem. De nem azért, mintha a szeretet tanulá­sára nem lenne szükség. Hiszen csak a naivak hiszik, hogy köny- nyű jól, okosan, igazán szeretni. A hivő emberek megvannak győ­ződve arról, hogy bárki részéről történő szeretet megtapasztalása közben Istenből tapasztalnak meg valamit. SZERDA. — „Azt mondta Pé­ternek: „Övezd fel magad és kösd fel sarudat!” Péter megtette. Az angyal pedig azt mondta neki: „Vedd fel a felsőruhádat és kö­vess engem.” Ekkor kiment és kö­vette őt, de nem tudta, hogy va­lóság az, amit az angyal cselek­szik” (Ap Csel 12, 8—9 — 1 Móz 24, 7 — Ef 4, 25—32 — Jóéi 2, 18— 27). Manapság nem gyakran nyúl bele Isten ilyen közvetlen módon a történelembe, az egyéni sorsok alakulásába. A keresztyének kö­zött is vannak olyanok, akik föl­döntúli lények, angyalok létezé­sében nem is hisznek. Mi több, Péter sem hitte, hogy valóság az, ami történik. Azt hitte, látomást lát. De vájjon felfedezzük-e az embereken keresztül működő Is­lak be. arra utal. hogy Isten-kö­zelségben él az ember. Mi gyak­ran éppen fordítva gondoljuk: Istent nagyon távol érezzük ma­gunktól. Elrejtettség. így nevezi, a lélektan az ember tudatalatti vágyát valami (valaki) után, ami (aki) biztonságot adóan, óvó, fél­tő szeretettel körülveszi őt. Ak­kor pedig az ember nem fél és felszabaduló energiáit mások íé- leleműzésére fordíthatja. PÉNTEK. — „Én vagyok az Űr, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön” (Jer 9, 23 — Lk 1, 51—53 — 2Kor 5, 16—21 — Jóéi 4, 1—3. 10—21). A jog és igazság a szeretet tánsadalmi-kó- zösségi megjelenési formája. Jog a békéhez, biztonsághoz, munká­hoz. Igazság érvényesítése min­den megkülönböztetés nélkül mindenkinek. Ezek nem pótolják ugyan a személyes $zeretetet, de biztosítják a szeretet gyakorlásá­nak teltételeit. Ahol jog és igaz­ság van, ott könnyebb szeretni is. Ezért küzdünk a társadalmi igaz­ságosság és béke megvalósítá­sáért szerte a földön. Mert élőket akarunk szeretni és nem halotta­kat. SZOMBAT. — „Jézus így vá­laszolt: „Én azért születtem és azért jöttem a világba, hogy bi­zonyságot tegyek az igazságról: rhindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.” (Jn 18, 37 — Jer 23, 5 — Róm 1, 18—25 — Ap Csel 1, 1—14). Keresztyén körökben a „bizonyságtevés” egy eltűnőben levő kegyességi forma megnyilvánulása. Az, amikor a szóló bizonyságot tesz arról, mi­ként tapasztalta meg személye­sen, élete egy-egy eseményében Isten szeretetét. Jézus „bizony­ságtétele” pedig nem csupán sze­mélyes élményeinek magyarázá­sa. hanem elvi kérdésben áLlás- foglalás. Arról, hogy az igazság nemcsak „van”, hanem meg is va­lósítható. Bízik László EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszán: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 120.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 tent? CSÜTÖRTÖK. — „Igéimet adom a szádba és kezem árnyé­kával takarlak be” (Ézs 51, 16 — Ap Csel 18. 9—10 — Ézs 40. 26— 31 — Jóéi 3, 1—5). Ez a szép köl­tői kép: kezem árnyékával takar­® 77.1209 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs, magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Goiiclolaiátviíel Egy szobában ülünk. Én innen-onnan harminc éve, őfc ketten másfél-két éve kezdték. Két generáció. Életből menő, életbe induló. Beszélgetésünk egyoldalú. Mindig én szólok hozzájuk. Én kérdezge­tem problémáikat, nehézségeiket, szóra­kozásaikat. én ajánlom fel a segítsége­met, én közeledem hozzájuk szeretettel. Meg fiatalságuk túlzásait is, — és van belőle bőven, — megértéssel nézem. Vá­laszaik udvariasak, de rövidek, szinte csak egy mondatra korlátozódnak. Hall­gatnak. Zavar ez a szótlan csend. Világ­életemben meleg, baráti légkörben él­tem. Ezt honosítottam meg munkahelye­men is. Bánt. hogy udvarias, de mégis érdektelen, hideg falba ütközöm. Mit je­lent ez? — kérdem magamtól. Nincs kö­zölnivalójuk vagy nem érzik jószándé­komat? így akarják leélni napi K—X órá­jukat. ilyen konok hallgatásban, a má­sik sorsa iránti érzéketlenségben. Nem, ez nem maradhat így. Beszélni fogok ve­lük, elmondom, hogy ez a zavaró csend nem helyénvaló. — Csak nem fogsz megalázkodni éret. len fiatal emberek előtt — mondják kor- társaim. — Miért ne — válaszolom — ha be­szélünk, tisztázódnak a dolgok, őszinte beszéd nyomán megértés születhet. Kö­zösségben élünk, egymásra vagyunk utal­va, szükségünk van egymásra. Nekik ram, nekem rájuk. ... Beszélgettünk. Ledőltek a falak. Azóta meleg, baráti légkörben dolgozunk. Meghatóan kedvesek. Legbensöbb titka­ikat mondják el. Már nem vagyok idegen. — Az öregek olyan érthetetlenek — magyarázzák és ha döbbenten mondom: — Hát én is . .. Kórusban leintenek. — Te, az egészen más! Ma, ha visszagondolok első együttléte- inkre, tudom, hogy érdemes volt eléjük menni. Szeretnek. Ha messzi útról haza­térek, ölelésük azt mondja: De jó, hogy megint itt vagy köztünk! Ilyenkor na­gyon boldog vagyok. Ha belémlátnának, megtudnák, hogy mennyire boldog, ök velem, én velük. Azt olvasom, hogy az „egymásbalátás", a gondolatátvitel már nem a messzi jövő ígérete. Tudósok foglalkoznak a kérdés­sel. Ez azt jelentené, hogy a jövőben amit érzek, gondolok, azt e9V készülék segítségével közvetlenül agyból agynak át lehet adni anélkül, hogy szólni kellene. Ez másodpercek alatt hosszú órák beszél­getését pótolja. Gondoljuk csak el, mit érez majd az a két ember, akiken elő­ször próbálják ki ezt a készüléket. Mi­csoda döbbenet, félelem fogja el őket, ha meglátják a másik mit gondol, hogyan érez. Másodpercek alatt többet megtud­hatunk egymásról, mint egy hosszú, együtt eltöltött élet alatt? Micsoda meg­lepetésekre készülhetünk fel! Mert amit addig gondolatban megtehettünk, arra később nem lesz már módunk, mert a másik belénklát. De más új lehetőségek is nyílhatnak. Nem lenne háború, mert a szándékot már csírájában látnánk. És ha megtudjuk egymás gondolatait, érzéseit, gyűlölni fogjuk egymást vagy szeretni? És ha én megborzadok attól, arait a másikban felfedezek, vájjon az is Így megborzad-e attól, amit bennem ta­lál? Vájjon jobban megértjük egymást, ha tudjuk a másik fájdalmának, szomo­rúságának az okát is? A feleslegessé vált szó után, felesleges­sé válik az írott szó is. a költészet, a próza, a dráma? Vagy megmarad mégis az a belső indíték, amely az írássá érést megelőzi. csak tisztább, igazabb lesz? Figyeleni a mi kis közösségünk harmó­niáját. amely immár szaknyelven szólva úgy jött létre, hogy megláttattam gondo­lataim és érzéseim tisztaságát, jószánde- komat. segítőkészségemet, és az ö vevő­készülékük nyíltsággal, őszinteséggel vá­laszolt. De mi lesz a többiekkel? Mi lesz a vi­lággal? Hátha az emberek, az országok, a kontinensek későn jutnak ilyen készü­lékhez. amelyekkel elkerülhetnénk a vi­szályokat, mielőtt azok pusztítanak el bennünket! A holdra szállunk, az űrben sétálunk és lehet, hogy elöbb-utóbb a Mars-lakók­kal kell beszélnünk. De hogyan? Hiszen még azt sem tudjuk, hogyan kell ember­társainkhoz közeledni, fiatalságunkhoz, amely az atombomba jele alatt született és TV emlőin nőtt fel és az előbbi arra inti, hogy talán nem lesz időnk új, jobb világot építeni, a másik elhozta nekik a nagyvilágot olyan közelségbe, amilyenre a könyvek nem voltak képesek. Este van, amikor ezeket a sorokat írom. Ott künn feketén alszanak a házak ablakai. Uram, Te készülék nélkül is beiémlátsz. Ismered gondolataimat, szí­vem érzéseit. Add nekem látni a Te gondolataidat, a Te akaratodat. Add tudnom, milyen úton kell járnunk, hogy gépek nélkül is egymásra találhassunk. Gyarmathy Irén

Next

/
Thumbnails
Contents