Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-05-01 / 18. szám
evangélikus Elet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLII. ÉVFOLYAM 18. SZÁM 1977. május 1. Ára: 3,50 Ft A in ii ii ka ünnepe % A MUNKA az ember célszerű tevékenysége, mellyel a természetet és tárgyakat átalakítja sajat szükséglete kieiegitese erdekeben, mely- lyel embersege kiteljeseatiel. Ugyanakkor tevékenység masok erae- keben s mint ilyen, a társadalmi közösség fenntartásának eszköze is. AZ ÜNNEP éppúgy ember mivoltunk legbenső lényegéhez tartozik, mint a műm. Az ember nem csak dolgozik és gonaotkodik, hanem enekel, tancol, imádkozik is. Ünnepel. Azt ünnepli, amire szívesen emlékezik, ami számára kedves és fontos. Azt ünnepli, amihez köze van es ami örömmel tölti el. Azt és azokat ünnepli, amit és akiket szeret. A kettő együtt: munka és ünnep, a munka ünnepe, május elseje. Azt a munkai ünnepeljük, ami szamunkra is fontos, mert Isten jo- leiszése szerint emberségünk teljesedik ki általa. De ma nem is csak a inunkat ünnepeljük úgy allaiaban, mint emberi tevekenyseget, hanem azt a munkát, amely hazánkban folyik, a szocializmust építő inunkat. A nemeztközi munkásosztály nagy szolidaritási napján, május elsején természetesen gondolunk földünk minden alkotó kezére es agyara. Azokéra, akik ezt a földet lakhatóvá teszik az ember szamára. De elsősorban azokkal ünnepelünk együtt, akik hazánkat teszik otthonunkká. Azzal az 5,1 millió kereső dolgozóval, akik nem csupán saját megélhetésüket keresik, hanem a közösség javat. Azokkal, akik a társadalom bonyolult egymásrautaltsági rendszerében fizikai és szellemi energiájukkal szolgálják az egészet. De nem csupán 5,1 millió ember ünnepe hazánkban május elseje. Nemcsak a jelenleg is aktív dolgozóké. Helyesen nevezik törvényeink a nyugdíjasokat „nyugdíjas dolgozóknak”, kifejezve azt, hogy az ö munkájukról sem feledkezett meg a társadalom. Különösen nem, emlékezve arra, hogy többségük olyan körülmények között volt kénytelen dolgozni a felszabadulás előtti Magyarországon, amikor nem volt se becsülete, sem megérdemelt bere s munkájának gyümölcsét éppen az fölözte le, aki maga nem dolgozott. Ugyanakkor részt vesznek május elsejei ünneplésünkben azok is — a fiatalok —) akik szüleik békés termelő munkájának eredményeként tanulhatnak s felkészülhetnek a maguk alkotó munkájára. Evangélikus egyházunk a múltban sok mulasztást követett el a munkásosztállyal szemben. Mulasztásainkat nem hisszük, hogy jóvá- tehetjük. Azt ellenben kifejezésre juttatjuk, hogy evangélikus egyházunk népe — éppen a diakóniai teológia alapján — örömmel és szívesen együtt ünnepel a dolgozó tömegekkel, akik napról-napra, munkanapról munkanapra, gyárakban, vagy földeken, intézetekben vagy a szolgáltató hálózatban dolgoznak. Becsületes, takarékos, minőségi, jól szervezett munkát végeznek. BÜSZKÉK VAGYUNK ARRA, hogy az emberi munka diakóniája egyházunk szívügye. Több, mint egy évtizede tette szóvá Kádár János aZ'MSZMP első titkára az országgyűlésen: „Mi szeretjük a sportot általában, de már megint kezd olyan helyzet előállni, hogy egy lesántult balösszekötő hogylétéröl hétfőn is, kedden is, szerdán is, pénteken is értesül az egész ország, de önfeláldozó, dolgozó munkásokról, parasztokról, értelmiségiekről nem lehet eleget hallani. Állítsuk helyre az arányokat.” örülünk annak, hogy a téma egyházunkban folyamatosan napirenden van. Ennek egyik jele, hogy Lelkészt Munkaközösségeink egyik ez idei témája éppen a munka becsületével, a keresztyén munkaerkölcs szocialista társadalomban kibontakozó teendőivel foglalkozik. S nem is először. Ünnepeljük tehát a munkát, mert szeretünk dolgozni. Ünnepeljük azokat, akik dolgoznak, mert tiszteljük, becsüljük és szeretjük őket. így reméljük, hogy ünneplésünk munka-hasznosságává és munkánk ünnepöröművé válik. Bízik László Jubilate „örvendj (jubilate), egész föld, Istennek!” (Zsolt 6fi, 1). Ez a zsoltár az első ige, amely a húsvét utáni harmadik vasárnapon felhangzik a gyülekezet istentiszteletén. Még a húsvét öröme zeng benne, de egy kicsit már előre nézünk a menybemcnetel ünnepe és a pünkösd felé is. A zsoltár kilencedik verse így szól: „ő tartott életben bennünket”, de az egész zsoltár már Isten csodálatos cselekedeteit magasztalja, amelyért az egész föld is magasztalja őt. Ennek a vasárnapnak az igéi nagyon fontos dologra hívják fel a figyelmünket: a felszabadult, örvendező keresztyén életre. Sokan vannak még mindig, akik azt gondolják, hogy az igazi hivő, kegyes ember mindig komor és szigorú, mert „evilágban” kell élnie. Pedig Isten igéje, csodálatos tettei: a húsvét ténye, az Isten szeretete az emberek iránt, éppen ellenkezőleg, arra indít mindenkit, aki ezt a szeretet megismerte, hogy örömöt és derűt árasszon maga körül. Ez az egyik legnagyobb szolgálatunk ezen a világon. Luther így prédikált erről: Isten nem szereti a szomorú lelket. Gyűlöli a szomorú gondolatokat, beszedet és leverő tanítást. Isten inkább azt akarja, hogy szívből örüljünk. Hiszen Fiát, is nem azért küldte, hogy megszomorítson, hanem hogy örvendezővé tegyen. így szóltak a próféták és az apostolok, de maga az Ür Jézus is ezért ajánlja, sőt parancsolja mindenütt, hogy örvendezzünk és újjongjunk. Az örvendező keresztyén ember az egész világot más színben látja: észreveszi benne mindazt az áldást és jót, amit Isten az életben ad. így a mindennapi munkáját is jó kedvvel, szívesen és becsületesen végzi, mert liidja, hogy vele. Isten akaratából, embertársainak, közösségének. hazájának javát szolgálja, és felszabadult, örömteli szolgálatával mások életét is boldoggá teszi. KULTURÁLIS IMPERIALIZMUS A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓBAN Mintegy hetven nagy nemzetközi vállalat megközelítőleg teljesen ellenőrzése alatt farija a nemzetközi kommunikáció szervezetéi és tartalmát is — jelentette ki egyik cikkében Cees Haníelink, aki korábban az LVSZ tanulmányi titkára volt. A multinacionális társaságok szerepe tulajdonképpen ."felbecsülhetetlen mértékű kulturális invázió — állapítja meg a cikk. Egymás tanúságtételét gazdagítsák Az Egyházak Világtanácsa vezetői Budapesten AZ EGYHÁZAK VILÁGTA- NACSA VEZETŐI ÉS AZ EURÓPAI SZOCIALISTA ORSZÁGOKBAN ÉLŐ TAGEGYHÁZAK KÉPVISELŐI között tanácskozásra került sor Budapesten 1977. Román Ortodox Egyház vezetőinek. A budapesti tanácskozás az EVT vezetőinek a különböző területeken élő tagegyházakkal folytatott konzultációi sorában foglalt heDr. E. Scott anglikán érsek (Kanada), az EVT Központi Bizottságának elnöke és dr. Philip Potter, az EVT főtitkára (Genf) március 29—31. között. Az Egyházak Világtanácsa részéről dr. E. Scott érsek, a Központi Bizottság elnöke, dr. Philip Potter főtitkár és dr. Konrad Raiser társ-' főtitkár, hét szocialista országból, Bulgáriából, Csehszlovákiából, lyet. Az volt a feladata, hogy kidolgozza azokat a formákat, amelyek biztosítják az e területen élő tagegyházak fokozottabb részvételét az EVT programjainak megvalósításában. Az eszmecserét két előadás, vezette be. egymás tanúságtételét gazdagítsák és erősítsék.” Dr. Barlha Tibor püspök (Magyarországi Reiormai.us Egynaz) eioadasaoan azt Hangsúlyozta, hogy a keiet-europai egynazakoan kezdettől fogva jelen volt az ökumenikus közösséghez tartozás tudata. Kiemelte az E v 1' azon programpontjait, amelyek különösen is megszólítják a szocialista országokban élő egyházakat. AZ ELŐADÁSOK ALAPJÁN ÉLÉNK, ŐSZINTE ÉS NYÍLT ESZMECSERE alakult ki. A vitában különösen négy terület bontakozott ki, amelyeken szükséges lesz a jövőben fokozni az EVT és a képviselt tagegyházas közötti egy ü ttmüködés t. Az EVT programegységeihez kapcsolódva nagy jelentőséget tulajdonítottak az egyseg kérdésé tovanbi feldolgozásának es a keresztyenek „elő reménységéről való számadás” időszerűségének. Beható eszmecsere folyt az igazságos társadalomról és az aooan való részvéteiről es más ökumenikus programokról. Reszietesen megvitatták az EVT~ leszerelesi programját és az emberi jogok kérdésében teendő közös lépeseket. Mindez csak az enyhülés és együttműködés légkörében való- sitnató meg, amelynek következő állomása a belgrádi konferencia lesz. Nagy hangsúlyt helyezett a tanácskozás az EVT központja es a tagegyházaik közötti kommunikáció fokozásának szükségességére. Alaposan megvitatták a tagegyházaknak az ökumenikus mozgalom különböző bizottságaiban es szerveiben való képviselete kérdéseit. Igen nagy helyet foglalt el a tanácskozáson az új szocialista társadalomban élő keresztyének életének teológiai feldolgozása, különös tekintettel az ideológiai kihívásokra adandó pozitív keresztyén válaszokra. A tanácskozás az EVT vezetőségének szóló olyan összefoglalást is elfogadott, amelyik ajánlásokat tartalmaz a megvitatott kérdések kapcsán megindítandó akciókról. A résztvevők egyhangúlag kérték az EVT vezetőitől hasonló hasznos eszmecserék jövőbeni megszervezését is. A TANÁCSKOZÁS VENDÉGLÁTÓJA, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa fogadást adott a résztvevők tiszteletére. Az EVT képviselőit a magyar vendéglátók kíséretében fogadta Aczél György, a Magyar Népköz- társaság kormányának miniszterelnök-helyettese és Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, akikkel a keresztyének társadalmi felelősségének és az emberiség nagy problémáinak a megoldásához való hozzájárulás kérdéseit vitatták meg. A résztvevők egyértelműen kifejezték örömüket, hogy a tanácskozás alkalmat adott a tapasztalatok széles körű megosztására, amely minden bizonnyal segítséget jelent a keresztyén bizonyságtétel hatékonyabbá tételében. A. Berberian püspök. Örmény Ortodox Egyház (Szovjetunió). D. dr. Káldy Zoltán püspök-elnök és dr. A. Bujevszkij, Orosz Ortodox Egyház (Szovjetunió) AZ ELSŐ OVAMBO-KÖNYV CENTENÁRIUMA Jugoszláviából, Lengyelországból, a Német Demokratikus Köztársaságból, a Szovjetunióból és Magyarországról huszonhét tagegyház képviselői vettek részt a találkozón. A romániai tagegyházak képviselői Justinian patriarchia elhunyta és temetése miatt nem lehettek jelen. A résztvevők üzenetben fejezték ki részvétüket, a POTTER FŐTITKÁR kiemelte az EVT programjának azokat a pontjait, amelyekhez különösen is kéri a szocialista országok egyházainak hozzájárulását. ..Szükséges — mondta — hogy Jézus Krisztusról az egyházak különböző helyzetekben oly módon te-, gyének bizonyságot, hogy ezzel 100 évvel ezelőtt jelent meg a namíbiai ovambok első könyve, az anyanyelvükön, ndonga nyelven irt első ábécés könyv. A könyvet finn misszionáriusok írták. Ndonga nyelven először Martti Rautanen finn. misszionárius irt, aki 50 évet töltött az ovambok között.
