Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-04-24 / 17. szám
A kézirattól az olvasóig Néhány személyes mondattal kell kezdenem. Fiatal segédlelkész voltam — közel huszonöt esztendővel ezelőtt amikor lehetőségem nyílt arra, hogy az Evangélikus Élet korrektora lehessek. örömmel jártam hetenként a nyomdába. Azután az életutam másfelé kanyarodott. S több, mint tíz esztendővel ezelőtt egyházunk vezetősége azzal bízott meg, hogy Sajtóosztályunk tör- delő-szerkesztője legyek. Így találkozott életutam ismét a nyomdákkal, a nyomdászokkal. S nagyon igaz az, amit egyszer valaki így fogalmazott meg: aki egyszer beleszippantott a nyomda levegőjébe, nem tud szabadulni tőle. S ezzel én is így vagyok. Szeretem a nyomdák sajátos, kicsit benzin és festékszagú levegőjét. Szeretem azokat a nyomdászokat, akik nagy hozzáértéssel és szerettei készítik egyházunk kiadványait, a könyveket éppen úgy, mint az Evangélikus Életet, vagy a Lelkipásztort. Akkor, amikor a Sajtóosztály I tördelő-6zerkesztője lettem, úgy éreztem, hogy a lelkészi képesítés nem elégséges ehhez a 6aját06 munkához. Így megszereztem három esztendő munkájával a tördelő- és képszerkesztői képesítést is. DE A SZEMÉLYES ÉRDEKELTSÉG ♦ UTÁN következzék most az, amiről e cikk címe is szól: a kézirattól az olvasóig. Mezősi György, csepeli lelkész az Evangélikus Élet szerkesztője az átnézett, s megtárgyalt cikkeket átadja nekem. A cikk a mi nyomdai nyelvünkön: a kézirat. Énnek is bizonyos szabályai vannak. Csak ritka sorokkal lehet gépelve, egy oldalon csak harminc sor. egy sorban csak hatvan betű lehet. Ha nem ilyen a kézirat, a nyomda visszaadhatja. Sajnos erről néha-néha megfeledkeznek a cikkek szerzői! A kéziratra különböző nyomdai jelzések kerülnek arra vonatkozóan, hogy milyen betűtípussal, milyen szélességben kerüljön kiszedésre a kézirat. Ezt annak idején úgy tanultuk, hogy „a kézirat személyes követünk a nyomda részére", tehát a kézirat mindazt az utasítást, útmutatást tartalmazza, amit tudnia kell annak a nyomdásznak. akinek a kezébe kerül. Az Evangélikus Élet kéziratait Zvarnasz Pavloszné. a Sajtóosztály egyik munkatársa viszi az Athenaeum Nyomdába, ahol lapunk készül. A nyomdai gépszedő az írógéphez hasonló, de jóval nagyobb szedőgépen kiszedi a kéziratot, vagyis előállítja az egyes sorokat ólomból. Közben a kéziszedő kiszedi, ólomba önti a kéziratok címeit. Ezzel párhuzamosan elkészülnek a lapban szereplő képek kliséi is. Azután a szedésről ha- sáblevonatot készítenek, amit a nyomdai korrektorok ,.megolvasnak”. Ez az ún. „házi korrektúra". Az észrevett hibákat ennek alapján kijavítják. HÉTFŐN REGGEL A NYOMDÁBAN KEZDEM A NAPOT. Az előre elkészített terv — tükör — alapján megkezdődik a lap tördelése. A szedőterem dolgozói — Nagy István csoportvezető és munkatársai — amellett, hogy nagyon jó munkatársaink, de egyúttal nagyon jó barátaink is. Mindig készségesen állnak a rendelkezésünkre, s mindenben segítenek. Amikor így egy „tepsiben"-— formában — elkészül lapunk egy-egy oldala, arról levonat készül. amelyet a mi korrektoraink — Matuz László, Baranyai Tamás és Solymár Péter lelkészek — „megolvasnak.” A hibákat kijavítják. Ezután az oldalról matricái készítenek, amiről a nyomóforma készül. Ez a félköralakú ólomöntvény kerül azután a rotációs nyomdagépre, ami kinyomja lapunkat 10 000 példányban. Ez a kinyomtatás kb. másfél óra alatt történik meg. A hétfőn reggel betördelt lapból kedd délelőttre kész újság lesz. amit 500 példányonként kötegelnek. Kedden délelőtt Zvarnasz Pavloszné munkatársunk szállítja el a kinyomtatott újságokat a nyomdából a Posta Központi Hírlap Iroda expedíciójába, ahol a posta dolgozói felragasztják az előfizetők címszalagjait, s a lapot postára adják. A rendeltetési helyek postáhSvatalaiban azután a kézbesítők kapják meg az újságot, akik azután kézbesítik a területükön lakó előfizetőiknek. Így érkezik meg a hétfőn elkészített, 6 kedden kinyomtatott Evangélikus Élet csütörtökön-pénteken-szom- baton (de sajnos néha-néha csak hétfőn) az olvasókhoz. A NYOMDAI MUNKA MENETE AZONOS a Lelkipásztor című havi lelkészi szakfolyóiratnál is, amelyet a Zrínyi Nyomda dolgozói készítenek el. S majdnem azonos a kiadványok, a Sajtóosztály kiadásában megjelenő könyvek előállítási módja is. Ezeket a kiadványainkat főként az Egyetemi Nyomda dolgozói, illetve az Evangélikus Naptárt a Győr-Sop- ron megyei Nyomda Vállalat és Örömmel és szeretettel, mert tudjuk, hogy a Lelkipásztor, a Magyarországi Evangélikus Egyház teológiai szakfolyóirata tanulmányaival és cikkeivel szolgál. Szolgálja Jézus Krisztus evangéliumának egyre mélyebb megismerését. Teológiai felisme- meréseink gyülekezeti szintre való lebontását. Segít, hogy betölt- hessük Istentől kapott feladatunkat, hazánkban, népünk között és társadalmunkban, de a kicsivé törpült embervilágban is. A tíz tagú szerkesztő bizottság segítségével és munkájávál. A megfeszített és feltámadott, élő Jézusra függesztett tekintettel. Arra a Jézusra nézve, aki előttünk jár a történelemben szolgáló szeretettel. Az emberért emberré lett Jézusra figyelve kérdezzük meg, mit jelent ma Istennek engedelmeskedve élni korunkban, hazánkban és az embervilágban. Élénken figyelő szemmel, nyitott szívvel, diakóniai teológiánk és abból fakadó egyházpolitikánk szilárd talaján állva. Teológiai könyvek, hazai és külföldi folyóiratok tanulmányozása közben figyeljük, hogy keresztyén testvéreinket milyen teológiai kérdések foglalkoztatják. Hazánkban vagy más országokban hogyan szeretnének Jézus után járni. A teológiai irányzatok sűrű erdejében, modern keresztyénségünk adta kérdések és feleletek útvesztőjében eltévedhetnénk, ha nem mindig árrá a Jézusra néznénk, aki maga az út, az igazság és az élet. Politikai kérdések mögött ott látjuk a világméretű osztályharc kibontakozását. A szocializmus és kapitalizmus küzdelmében a kapitalista társadalom ellentmondásainak kiéleződését és hanyatlását és a szocialista társadalom térhódítását és előretörését, mivel emberek millióinak emberséges, boldog életet biztosít. A várható nemzetközi eseményeket szem előtt tartva. A szerkesztő műhelyében egy évre előre elkészül a Lelkipásztor. A tervezésnél ebben az évben gondolni kellett a Lutheránus Világszövetség Dar-Es-Salaami nagygyűlésére. A Keresztyén Békekonferencia munkájára éppen úgy, mint arra, hogy az Európai Béke és Biztonsági Konferencia ez évben tartja belgrádi ülését. A világvallások vezetői keresztyén egyházak vezetőivel együtt Moszkvában keresik az együttmunkálko- dás lehetőségét a világ békéjének megőrzésében, az emberiség boldog holnapjának biztosításában. a bibliaolvasó Útmutatót a Soproni Nyomda dolgozói készítik el. S ahogy személyes mondatokkal kezdtem írásomat, hadd fejezzem be ismét személyes mondatokkal. Szép munka a sajtómunka, nagyon szeretem. De hadd tegyem hozzá még azt is, hogy a sajtómunka éppen úgy hozzátartozik egyházunk munkájához, mint az igehirdetés. S ahogy igehirdetésünk is egyházunk diakóniai teológiai szolgálatát végzi, ugyanígy áll sajtómunkánk is az egyházért, hazánkért, népünkért, a társadalomért, a békéért és az egész világért végzett diakóniai teológia szolgálatában. Igyekszünk munkánkat hűségesen, a legjobb tudásunk szerint végezni! Harkányi László A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóján keresztyének is örvendezve látjuk azt a történelmet átformáló változást, amely a forradalom nyomában végbement. Az Európai Egyházak Konferenciájának munkája tanulságos és figyelemre méltó számunkra is. Keresve és feltárva szolgálatunk lehetőségeit, feladatait hazánkban és népünk között, a nemzeti egység jegyében. Szolgálatunkat nem légüres térben, hanem a mi társadalmunkban, népünk között végezzük. Tanulmányaink arra keresik a feleletet, hogy a becsületes munkavégzésre, fiatalokkal és öregekkel való törődésre hogyan kötelez Isten minket, keresztyéneket is. Kis szórványgyülekezeteinkben végzett szolgálatunk örömét és felelősségét éppen úgy megmutatjuk, mint generációk felelősségét egymásért. A társadalom legkisebb közösségének, a családnak jelentőségét, a házastársak partneri- szeretet-közösségének áldására világítanak rá a dolgozatok, vagy tárják fel lelkészek és gyülekezeti tagok szolgálatát a Hazafias Népfrontban vagy világszervezetekben. A munkatársak szolgálatára számítva. A tanulmányokat egyházunk püspökei, teológiai tanárai, esperesei, lelkészei, felügyelői, presbiterei írják. Sok más elfoglaltság közben. Tekintettel' az olvasókra. A Lelkipásztor olvasói között vannak lelkészek — külföldön élők is — teológiai professzorok és gyülekezeti tagok. Felügyelők és presbiterek. Ügy szeretnénk szerkeszteni a Lelkipásztort, hogy mi mindannyian Jézus után járást tanulhassunk belőle. Isten igéjének a ma emberét megszó- lítóan, hitre és felelős cselekedetre elhívóan kell a Lelkipásztorban hangzani. Tekintettel az olvasókra, akik hazánk fiai, s Isten gyermekei, akik az Atya akaratának engedelmeskedve akarják követni Jézust, az élet Fejedelmét. Üjabb olvasókat keresve. Szeretettel hívjuk a Lelkipásztor olvasói közé azokat a Testvéreket, akik velünk együtt Isten igéjének tanulmányozásában elmélyülni kívánnak. Felügyelőket, presbitereket és gyülekezeti tagokat. A Lelkipásztor megrendelhető és előfizethető: 1800. Budapest, Puskin u. 12. (Előfizetési ár: fél évre 150,— Ft, egy évre 300,— Ft.) pr. Nagy István Arno Pötsch: A testvér Minden úton, ösvényen, akármerre megyünk, észrevettem vagy észrevétlen testvér is jár velünk. Keres minket, téged és engem. Elsírja magányát, baját: „Testvér, testvér, meddig kell árván mennem? Mikor leszel felebarát?!” Nem térhetsz ki előle soha. Hangja nyugodni sohse hagy. Mert Krisztus testvérnek hív, s általa testvéred őrizője vagy. Németből ford. Túrmezei Erzsébet Hogyan szerkesztjük a Lelkipásztort? 9 A Lutheránus Világszövetség európai ki&ebbs§gi egyházainak publicisztikai szemináriuma a^NDK-ban Március 13—18. között a mecklenburgi Güstrowban (NDK) találkoztak Európa tizennégy országából a Lutheránus Világszövetség meghívására az egyházi sajtó munkásai, hogy kicseréljék tapasztalataikat a júniusban Dar es-Saalamban (Tanzánia) sorra kerülő evangélikus világgyűlés előtt. Egyházunk képviseletében dr. Vámos József teológiai professzor és ifj. Harmati Béla budapesti lelkész, lapunk rovatvezetői, vettek részt a szeminárium munkájában. Az egyes résztvevők beszámoltak az egyházukban folyó sajtómunkáról és más kommunikációs lehetőségeikről is (rádió, tv). A szeminárium főelőadását ifj. Harmati Béla tartotta „Publicisztika az egyház szolgálatában" címen, majd a negyvenhat résztvevő három munkacsoportban foglalkozott egy-egy bevezető referátum után az információ, a kommunikációs folyamat és a meditáció kérdéseivel. A résztvevőket fogadáson látta vendégül Hans Seigewasser, az NDK kormánya egyházügyi államtitkára, valamint a Lutheránus Világszövetség Nemzeti Bizottsága. Egynapos kirándulás keretében a vendéglátó mecklenburgi tartományi egyház történeti nevezetességeit és mai egyházi életét is tanulmányozhatták az európai kisebbségi egyházak küldöttei. A szeminárium számos javaslatot és ajánlást dolgozott ki a világgyűlés, a kiküldő tagegyházak és a Lutheránus Világszövetség számára a tagegyházak információs és publicisztikai munkája és tapasztalatcseréje elősegítésére. Publicisztika az egyház szolgálatában Amikor a „Publicisztika az egyház szolgálatában” témával foglalkozunk, a feldolgozandó kérdések számunkra egyrészt a „publicisztika”, másrészt pedig az „egyház" oldaláról adódnak. Az „egyház” említésénél bele kell magunkat abba a fejlődésbe helyeznünk, amit számunkra a legutolsó évtizedek az ekkleziológia (az egyházról szóló tanítás) terén az ökumenikus mozgalommal kapcsolatban előhoztak. Végül szeretném még megjegyezni, hogy nemcsak a publicisztikát és az egyházat, hanem a mai világot is a szemünk előtt látjuk. Publicisztika az evangélium hirdetésének szolgálatában Az egyháznak mindenekelőtt az a feladata, hogy a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot, Isten üdvözítő erejét hirdesse. Publicisztika az egyház szolgálatában ezért mindenekelőtt azt jelenti: Publicisztika az evangélium hirdetésének szolgálatában. Már az első bibliai beszámolók maguk is információk, amelyek, mint például az újszövetségi négy evangélium, vagy más iratok az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 4, 20 alatt említett hitvallás szerint értendők: „...mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk”. Az evangélium közepét maga Jézus Krisztus jelenti, aki által Isten kinyilatkoztatta magát az embernek és a világnak. A publicisztika területén a kérdések nem annyira a tartalom felől, „mit” kell hirdetnünk, hanem inkább a form,a felől adódnak, „hogyan” kell az evangéliumot hirdetnünk. A kérdés mögött rejlő teológiai problémákat a különböző egyházak teológusai már régóta tárgyalják az „alkalmazkodás”, a „kapcsolópont-keresés” és az „egyes kultúrákhoz történő alkalmazkodás” összefüggésében. Az evangélium ugyanis csak meghatározott történeti-kulturális-társadalmi formákban létezik. Amint az ismeretes, az ősegyház nagyon hamar történeti-kulturális szempontból „zsidó” és ,pogány”-keresztyén arcot mutatott. Az egyháznak és a teológiának a missziópedagógia oldaláról érthető alkalmazkodása a görögök, rómaiak, frankok, germánok, szlávok és más népek gondolatvilágához általánosan ismert. Ma világviszonylatban új kérdések is adódnak, mennyire kell a nem európai kultúrákhoz az evangélium hirdetése terén alkalmazkodnunk. Publicisztika az egységtörekvések szolgálatában Amikor ebben az összefüggésben egységtörekvésekről beszélünk, az egyházat a szó legszélesebb értelmében mint „Krisztus testét" és „communio sanctorum” (a szentek közössége) jelentésében értjük. A Krisztussal való közösség egyúttal az embereknek, az egyház tagjainak egymással való közösségét is jelenti. A Lutheránus Világszövetség azért alakult, hogy „a világ evangélikus egyházai között a hit, a tanúságtétel és a hitvallás egységét munkálja” (LVSZ-Alkotmány). A „communio sanctorum” (a szentek közössége), az egyház egysége sohasem lehet öncél, hanem az igehirdetés szolgálatában kell állnia. Az egyház mint emberek egymással való közössége és mint a kon- fesszionális egyházak közössége információs és kommunikációs folyamatban jön létre. Ebben az összefüggésben itt kritikai megjegyzésnek is helye van. Bár a Lutheránus Világszövetség az egyes tagegyházakról rengeteg információval rendelkezik, a szocialista országokban élő egyházak az LVSZ keretén belül nem jutnak megfelelően szóhoz. Véletlen volna, hogy miközben annyi szó esik mások meghallgatásáról, az egymástól való tanulás készségéről és a dialógusról, még sohasem volt olyan világgyűlés, és a júniusi Dar es-Salaamban rendezendő sem kivétel, amelyiken a szocialista országokban élő egyházak képviselői előadóként jutottak volna szóhoz? Publicisztika a világproblémák megoldása szolgálatában Az ökumenikus mozgalomban megtalálható még a régi vita a „vertikális” és „horizontális” egyházi feladatokról. Akadnak még olyan keresztyének is, akik azt gondolják, hogy Jézus Krisztusnak nincs köze olyan emberi bűnökhöz, amelyeket például a fegyverkezés, vagy a háború keretében követnek el. Az ilyen egyházi körökkel szemben a publicisztikának fontos tudatformáló szerepe van. Dar es-Salaam világgyűlése számára így hangzik a világ problémáinak felsorolása az előkészítő könyv szerint: „a világ népességének gyors növekedése, a környezet szennyeződése, az élelmiszerek és az energia előállítása terén mutatkozó válság, az egész világra kiterjedő gazdasági összeomlás növekvő veszélye, és mindenekfelett a mindennél rosszabb, a háború és a háború veszélye”. Nem maradhatunk azonban csak a helyzet leírásánál! Adódnak reménykeltő jelek is és itt mindenekelőtt a helsinki Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet jelentőségére kell rámutatnunk. A Helsinki Egyezménynek óriási jelentősége van a nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából. A politikai és gazdasági problémák egész sorát lehetne még említenünk, amelyeket az egyházi publicisztikának is föl kell részleteiben dolgoznia (pl. a Namíbia—Rhodesia válság, a leszerelési tárgyalások, az ENSZ különböző indítványai, stb.). Itt adódik a kérdés, vajon mennyi helyet tudunk publicisztikánkban biztosítani a politikaigazdasági problémáknak.
