Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-04-17 / 16. szám

XLH. ÉVFOLYAM 16. SZÁM 1977. április 17.

Ara: 2,50 Ft

Nem először-adunk hírt lapunkban, hogy ez év június 6—10. között Moszkvában vallásközi világkonferencia készül: „Vallásos emberek a tartós békéért, leszerelésért és a népek közötti igazságos kapcsolatokért.” Az előkészítő bizottságnak tagja — többek között — dr. Kacziba József római katolikus püspök és dr. Káldy Zoltán egyházunk püspök-elnöke. Az előkészítő bizottság március 15— 17. között Moszkvában tartotta harmadik ülését. Néhány kérdést tettünk fel dr. Káldy Zoltán püspöknek. a világkonferencia előkészítéséről és terveiről.

— Hogyan indult el ennek a vallásközi világkonferenciának a gondolata?

Isrrtert, hogy 197,3 október végén volt Moszkvában a békeszerető erők világkonferenciája, me- / lyen több ezer ember vett részt a világ minden részéből. Ezen a világkonferencián több, mint 300 vallásos ember is részt vett, részben keresztyének, másrészt a különböző világvallások képviselői A vallásos emberek külön is tartottak egy összejövetelt a szovjetunióbeli Orosz Ortodox egyház központjában, Zagorszkban. Itt az a gondolat vetődött fel, hogy a vallásos embereknek az eddiginél sokkal nagyobb erőfeszítéseket kellene tenniük a világ békéjéért. Bár a Keresztyén Béke- konferenciába tömörült keresztyének a békéért való küzdelemben nagvon jelentős eredményeket értek el. az is tény, hogy a különböző keresztyén felekezetek és a különböző országokban élő keresztvériek még sok mindent tehetnének ezen a téren. Az is kitűnt, hogy a világvallások, tehát a mohamedán, buddhista, hindu, sintóista és zsidó vallások tömegei arányszámukhoz mérten nem vesznek részt kellő számban a békemozgalmakban. noha egyes képviselői igen aktívak ebben a munkában. Vagyis kitűnt, hogy bőven van még fel nem használt erő mind a keresztyének, mind a v!lágvallások' kénviselőiben, melyet szükséges volna mozgósítani és szervezni a béke világának építésében. Csakhamar megalakult az Előkészítő Bizottság, amely hivatva volt egy vallásközi világ- konferencia megrendezésére.

— Áll-e rendelkezésünkre valamilyen statisztika a keresztyén „vallás” és a világvallások számarányára nézve?

Csak megközelítőleg lehet felbecsülni a helyzetet. A világ 4,5 milliárd lakosából valamivel több, mint 1 milliárd tartozik a különböző keresztyén felekezetekhez, kb. 2 milliárd a világvallásokhoz (mohamedán, buddhista, hinduista, sintóista, zsidó, stb.) és a fennmaradó 1,5 milliárd vallás nélküli. Aki szereti a békét és akarja, hogy valóban felépüljön a béke világa — amelyben igazságosság is van — magától értetődően felteszi a kérdést: az a há- rommilliárd vallásos ember miért nem tesz nagyobb erőfeszítést azért, hogy más világnézetű emberekkel együtt előbbre vigye a béke ügyét. Mindenesetre azok, akik 197.3-ban Zagorszkban ott voltak, azok feltették ezt a kérdést és ez adott indítást a most készülő vallásközi világkonferencia megrendezésére.

— Előreláthatólag hogyan alakul a részvétel a moszkvai Világ- konferencián?

Természetesen ezt most még nem lehet pontosan tudni, hiszen a Világkonferenciára való jelentkezések most folynak. Mégis, valami már eddig is kirajzolódott az arányokból. Az összes résztvevők száma több, mint 500 lesz, ebből 52% keresztyén, 25% mohamedán. 15% buddhista, 3% zsidó, a maradék százalékban hinduisták, sintóisták és más vallások képviselői lesznek jelen.

99

Bőven van fel nem használt erő...”

Vallásköd Világkonferenria a békéért

— A konferencián résztvevők földrajzi megoszlási arányáról is tudna valamit mondani püspök úr?

Mivel a különböző világvallások képviselőinek ' jelenléte nagyon lényeges, örömünkre a résztvevők több, mint 36%-a Ázsiából jön majd, majdnem 20%-a Afrikából, Európából és Észak-Ame- rikából 35%, Közép-Amerikából 6%, a fennmaradó mintegy, 3% Ausztráliából és Óceániából. Jelenleg úgy tűnik, hogy a vallási és területi megoszlás megfelelő.

vallások képviselői vallások szerint külön is összejöjjenek?

Gondoltunk rá és ezt azért tartjuk fontosnak, mert például a buddhisták között lesznek olyanok, akik Japánból, mások Szovjetunióból, ismét mások Indiából jönnek, vagy a mohamedánok Indiából, Afrikából, Szovjetunióból és jó lesz, ha egymás között is folyik majd az eszmecsere. Ugyanezt lehet elmondani a keresztyénekről is, akik között lesznek római katolikusok, ortodoxok, evangélikusok, reformátusok,

unió között minél hamarabb létrehozandó megegyezés mellett, amely a stratégiai fegyverek korlátozását tartalmazza; támogatták a bécsi tárgyalásokat, amelyek Közép-Európa fegyverkezésének és fegyveres erőinek csökkentését tárgyalja. — A résztvevők figyelmüket ráirányították a belgrádi konferencia előkészületeire, amely majd lehetőséget nyújt a vélemények kicserélésére a Helsinki Záróokmány megváló- _ sít.ásával kapcsolatban és e területen szükséges további feladatok megvitatására.”

jó alapokon épüljenek

A húsvéti ünnepek fényei és öröme után újabb szíveket megmozgató örömünnep gyülekezeteinkben a konfirnTáció vasárnapja. Mindenkinek ünnep ez, aki szereti a gyermekeket, aki hálás Isten, nem- zedékről-nemzedékre nyilvánvalóvá váló szeretettért, megviligor/Uó igéjéért és aki reménységgel tekint a jövő, a holnapok felé, akar részt kap még belőle Isten kegyelméből, akár átadja a helyét az utána jövőnek.

NÉZEM A MOSTANI KONFIRMANDUSOKAT, köztük saját fia mat is. Azon tűnődöm, vajon elég érettek-e a konfirmációi vallástét l elmondására, az első urvacsoravételre? Az előkészület ideje alatt egyik percben túlfűtött játékosságuk bizonyította, hogy gyermekek még, a másik percben azonban már őszintén tágra nyílt a szemé::. Figyelemmel, jó kérdésekkel, hozzászólásokkal bizonyították, hogy minden érdekli és érinti őket, ami életünkkel, szívünk és agyunk gondolataival összefügg. Akaratlanul is folytatódik bennem a kérdés: mi, felnőttek vajon mindig alkalmasak vagyunk életünk keresztyén bizonyságtételeinek elmondására vagy megélésére? Vagy az urvacsoravételre? Tűnődésem örömteli reménységben oldódik fel: nem a gyermekek érettsége, alkalmassága az igazi kérdés. Nem mi konfirmálunk, szülők, lelkészek, hanem Isten. Ö pedig alkalmassá tehet gyermeket és felnőttet egyaránt a bűnbocsánat elfogadására, a szeretet valóságos erejének továbbsugárzására. Most már így nézem, az oltár előtt álló kis csoportot, az őszinte, értelmes gyermekszemeke.:. Bizalommal hallgatom a vallástétel szép mondatait, hirdetem az útra- valót is jelentő igéket áldással egybekötve és osztom az úrvazsnri szent jegyeit annak a Jézus Krisztusnak testét és vérét, aki nagyon szerette a gyermekeket is, a felnőtteket is. aki életét adta a világ“"-:, anélkül, hogy megmérte volna, kik és hányán értették jól áldozat-::.

Háttérben a Konferencia elnöksége, előtérben a résztvevők egy csoportja, középen dr. Káldy Zoltán püspök-elnök

— Hogy történt a világkonferenciára való toborzás?

Az előkészítő bizottság tagjai a maguk helyén igyekeztek a hívo- gatás szolgálatát elvégezni. A bizottság elnöke, Juvenalij metropolisa egy delegáció élén járt Indiában, Olaszországban, Svájcban, Cipruson és személyesen is végezte a hívogatás szolgálatát. Sokat tett a konferenciáért a Keresztyén Békekonferencia is. Dr. Paulos Mar Gregorios — aki egyébként a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémia díszdoktora — igen sokat munkálkodik a világkonferenciáért. Arcé Martinez professzor Latin-Ameriká- ban fáradozott e jó ügyért. A sort lehetne folytatni.

— Hallhatnánk valamit a konferencia témáiról és előadóiról?

A konferencia főtémájáról Mufti Babakhanov Közép-Ázsia és Kazakhastan Mohamedán Tanácsának elnöke fog előadást tartartani ezen a címen: „Vallásos dolgozók (emberek) a tartós békéért, a leszerelésért és a népek közötti igazságos kapcsolatokért.” Ez az előadás a plenáris ülésen hangzik majd el. Ezt követően külön előadás hangzik el a „tartós békéről”, a „leszerelésről” és a „népek közötti igazságos kapcsolatról”. A elsőt Kushok Bakula buddhista láma, a másodikat Raymond Goor római katolikus kanonok, a harmadikat Paulos Gregorios indiai metropolita tartja.

— Lesznek-e csoportösszejövetelek?

A tervek szerint a három előbb említett altéma szerint három csoportra oszlanak majd a résztvevők. Mindegyik csoportban mintegy 160—170 résztvevő lesz jelen. Ezek a csoportok többször is tartanak ülést és vitatják meg témájukat. Majd összegezik g- vita eredményét és a plenáris elé terjesztik.

— Arra nem gondolt az Előkészítő Bizottság, hogy a különböző

baptisták és mások. Hasznos lehet az ő beszélgetésük is egymással a békéért, a leszerelésért, és a népek közötti igazságos kapcsolatokért.

— Ügy tudjuk, hogy a vallás- közi világkonferenciának „tiszteletbeli elnöksége” van, amely patronálja a konferenciát?

Ez valóban így van. Hadd említsek néhány nevet: Pimen, a szovjetunióbeli Orosz Ortodox Egyház pátriárkája, Justinian pátriárka Romániából, dr. Abbas Mugadzharani, az „Iszlám Gondolat” című újság tulajdonosa és főszerkesztője Iránból, dr. Martin Niemöller egyházelnök NSZK- ból és még mások.

— Március 15—17. között Moszkvában tartott előkészítő bizottság sajtóközleményéből kérünk'néhány részletet.

A sajtóközlemény kitér a szervezési kérdéseken kívül néhány olyan jelenségre, amellyel a júniusi világkonferencia nyilvánvalóan foglalkozni akar. Többek között ezt olvashatjuk a sajtóközleményben:

„A bizottság tagjai egyhangúlag kijelentették, hogy a leszerelés problémája mindent megelőző fontosságú a nemzetközi légkör fejlődésében. Az ülés résztvevői kiálltak a nukleáris fegyverkezési verseny megszüntetéséért, a nukleáris kísérletek általános és teljes megszüntetéséért, a nukleáris fegyverek terjesztése ellen, azok csökkentése és likvidálása érdekében. Örömmel üdvözölték az Egyesült Nemzetek Leszerelési Világkonferenciájának összehívását 1978-ra. Ugyancsak örömmel üdvözölték a nagyhatalmaknak azt az új kezdeményezését, miszerint az Indiai-óceánt bé- keövezefként kívánják kezelni. A bizottság tagjai szót emeltek az Egyesült Államok és a Szovjetül GYÜLEKEZET EZEN A VASÁRNAPON SZINTE EGYÜTT LÉLEGZIK az igehirdetővel, mindenki szülő és mindenki Jézus Krisztus tanúja egyszerre. Mindnyájan, a konfirmandusok hixben szeretetben, becsületes munkában és szolgáló szeretetben való megalapozottságáért imádkozunk. Ez az imádság bizonyosan nem hiábavaló

ALAPOT LATNAK A KÖZÖSSÉGI ÉLETBŐL. Együtt van a gyülekezet, megtelnek a templompadok és a fiatalok érzik, hogy egy nagy, Istent dicsérő gyülekezetnek válnak maguk is tagjaivá. Együtt volt az előkészület idje alatt az ő kis közösségük, a konfirmandusok közössége is. Eleinte szokatlan volt, talán ismeretlenek voltak egymás számára, de hamarosan rájöttek, mennyire hasonlóak a kérdéseik és gondolataik, élményeik és szeretetigényük, derűre, vidámságra való készségük. Ezen a vasárnapon már csupa jó ismerős, barát áll egymás mellett, s talán még évek, évtizedek múltával is tudnak majd egymásról, mind a gyülekezeti életben, mind a nagyobb közösségben, a társadalomban. Együtt van ezen a napon a család közössége is. Eljönnek a nagyszülők, keresztszülők, rokonok is, de a gyermekek számára a legnagyobb —Imény az, hogy az a kis családi közösség, amely a hétköznapok feszített életritmusában talán ritkán tud úgy együtt lenni, mint a konfirmáció napján, mosollyal és szeretettel, derűvel és békességben, most éppen az „ő tiszteletére” jöhetett így össze. Életreszólóan megtanulják ezek a gyermekek, hogy együttélésünkben nekik is fontos szerepük van.

ALAPOT LÁTNAK A KERESZTYÉN ÉLET FOLYTATÁSBÓL. A konfirmációi órák alatt megérthették, hogy nem száraz tananyag elsajátításáról van szó, hanem olyan dolgokról, amelyek az ember életét, céljait és eszközeit, viselkedését és erkölcsi tartását befolyásolják, meghatározzák. Amiről beszélgetni lehetett, az kapcsolódik mindennapi életünkhöz és gondolatainkhoz, használható útravalóvá vált. Jézus Krisztus nem történelmi hős, 'hanem követhető példakép, az egyház nem múlt emlékeit őrző különös testület, hanem a mai világban helyét megtaláló, az emberiség nagy kérdéseinek megoldásáért küzdők között fontos feladatokat vállaló közösség, amelynek tagjai egyúttal társadalmunknak is aktív tagjai. Megtanulhatták, hogy a mindenáron való előbbrejutásnál, mások fölé kerekedésnéi több a szolgálat, amely családban, iskolában és később a munkában is járható út, a szeretet krisztusi útja. Megértették, hogy az irgalmas sama- ritánus története hogyan példázza ezt és hogyan kötelezi majd őket is mindig a segítésre, emberségre, szeretetre.

ALAPOT LATNAK, AMELYRE SZÉP ÉPÜLET ÉPÜL. Mostanában, ha családi házat építenek, gyakran az egész család ott nyüzsög es dolgozik a hétvégeken, hogy hamar elkészüljön a ház. Az alapot jól kell megépíteni, csak az után lehet a ház külső szépségeire gondolni. Az alap azután eltűnik a szem elől, de mégis az ad tartást az egész épületnek. A konfirmandusok is tudják, hogy sokat kell építeniük arra, amit ezen a napon átélnek. Jól tudják, hogy még nem kész emberek, sok tanulnivalójuk van. De jó, ha igehirdető és szü- íők elmondjuk nekik azt is, hogy még nekünk is szükségünk van újabb konfirmációra, még a mi épületünk sincs készen! Konfirmációra szorul a nagyszülő és a szülő, a lelkész és a presbiterek, a gyülekezet legidősebb tagjai és a tavalyi konfirmáltak egyaránt. Isten adja nekünk újra és újra kegyelmét, hogy megerősödjünk, hogy újra és újra tisztuljon látásunk és megsokszorozódjék lankadó szeretetünk, el-elbizonytalanodó hitünk.

A hűséges Isten konfirmáljon ezen a napon mindnyájunkat!

Szirmai Zoltán