Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-04-17 / 16. szám

GYERMEKEKNEK. Krisztus követője MAI TANÍTÓNK, KEMPIS tályzato'tok ebből a nem könnyű TAMÁS „gyakorlati foglalkozás” tárgyból. Talán eddig nem is órát tart nekünk. Sok diák, talán gondoltatok erre, nem is tudtá- ti is, nagyon szereti az ilyen őrá- tok, hogy akinek ebből a tárgy- kat, ahol nem kell felmondani ból egyese van, hiába sok mm­megtanult tételeket, évszámokat, den másból a jeles, menthetet- nem „szövegelni” kell valamiről, lenül megbukik a nagy Mester- hanem gyakorlati feladatot lehet nél, Jézus Krisztusnál. Nála megoldani, megcsinálni. ugyanis ez volt és ez ma is az Kempis Tamás (1471-ben halt egyik főtantárgy! meg) ilyen gyakorlati „tantárgy­nak” látta a keresztyénséget is. AMIKOR JÉZUS TANÍTVÁ- Világhírű négy kötetes művének, NYOKAT GYŰJTÖTT MAGA mely évszázadokon át a Biblia KÖRÉ, nagyon furcsa „felvételi mellett a legnagyobb példány- vizsgát” tartott. Nem érdekelte, számban kiadott, legolvasottabb hogy ki mennyire képzett, mű­könyv volt, már a címe is so- veit, ki hány nyelven beszél stb. kát elárul gyakorlati foglalkozó- Egy döntő kérdés volt: „Ko­sunk mai feladatáról. A latin vetsz-e engem?!’’ Aki erre őszin- cím körülbelül így adható visz- te szívből igent tudott felelni, az sza magyarul: „Krisztus utánzá- máris Jézus tanítványának sáról” vagy szabadabban fordít- mondhatta magát. S ez a felvé- va: „Krisztus követéséről”. Biz- teli vizsga ma sem más. Lehet, tos ti is érzitek. hogy inkább ez hogy sok mindent tudtok már a második fordítás lehet való- Jézusról, talán számos „arany­ban a mi keresztyén gyakorla- mondás” van a fejetekben, és tunk feladata. Hiszen, aki csak mindennek nagyon örül Jézus, kicsit is ismeri Jézus életét, tud- De a keresztyén gyakorlat al­ja, hogy azt utánozni, lemásol- kalmairól hiányozni, meglógni ni eleve kudarcra ítélt vállalko- vagy beteget jelenteni nem le- zás. Mégsem véletlen, hogy hét. Kempis Tamás olyan kifejezést választott könyve címéül, amely DE KÁR LENNE MEGIJEDNI arra utal, hogy nekünk mindent és a nehézségek miatt elmulasz- el kell követnünk azért, hogy tani ezt az igen szép feladatot. A minél inkább, hasonlóak legyünk mi Mesterünk nem zord közö- a Mesterhez, ö nem olyan ver- nyösen nézi, hogyan birkóznak senyfutásra hív minket, ahol ele- tanítványai a leckével. Ellenke- ve több kör már az előnye, és zőleg együttérző, tanítványaiért ezért nem is érdemes a nyomába élő Mester ö, aki ha kell mel­szegődni, mert úgyis lehetetlen lénk áll az izgalmas pillanatok- utolérni. Jézus valóban előttünk ban. Csak az első lépést merjük jár, de úgy, hogy maga után megtenni a gyermeki hit bizal- vonz, lehet lépést tartani Vele, mával és bátorságával: „Igen, sőt hátrahagyta lábnyomát, hogy Uram, követlek bárhová mész is! el ne tévedjünk. De hová is vezet minket Jézus, PERSZE AZÉRT MÉGSEM hová követhetjük? ö maga erről OLYAN KÖNNYŰ a „gyakorlati így szól: „Ha valaki nekem szol- keresztyénség”. Sajnos már sok- gál, engem, kövessen; és ahol én szór megbukott belőle az egyház vagyok, ott lesz az én szolgám éppúgy, mint az egyes keresztyé- is; és ha valaki nekem szolgál, nek, én magam is. Sőt biztosan az^ megbecsüli az Atya” (Jn 12, vHtr már nektek is egv-két gyen- 2fí) ge, ha nem éppen elégtelen ősz- ' Gáncs Péter AZ LVSZ—VILÁGSZOLGÁLAT PROGRAMJAI Az LVSZ világszolgálati osztálya aktív tevékenységet folytat első­sorban Afrikában és Ázsiában. Etiópiában a kormány előrejel­zései szerint élelmiszerhiány vár­ható a tavalyi gyenge termés miatt. A veszély 840 000 embert fenyeget azon a területen, ahol 1973/74-ben 100 000 veszítette el mindenét a szárazság következté­ben, amikor elmenekült lakóhe­lyéről. Az LVSZ most 705 000 dol­láros segítséggel kapcsolódik be az etióp kormány programjába, amely azt kívánja megelőzni, hogy az emberek elhagyják lakó­helyüket és ezzel csak fokozzák a pusztulást, hiszen földjeiket nem művelik többé. Zambiában és An­golában namíbiai menekülteket támogatnak élelmiszerrel és egészségügyi ellátással, összesen 545 000 dollár ráfordítással. Csu­pán az angolai menekültek között 6000 gyermek is van. Zambiában angolai menekülteknek segítenek az egyik menekülttáborban, ahol 10 575 személy tartózkodik. India nyugati részében pedig a legsze­gényebb rétegek között mezőgaz­dasági programokkal igyekeznek segítséget nyújtani 300 000 dollá­ros ráfordítással. Ezen a területen a 45 milliós lakosságból 6 millió a menekült. Olvassuk együtt Péter első levelét 3, 1—6: Keresztyén asszonyok A levélíró most a keresztyén asszonyokhoz fordul: „engedel­meskedjetek férjeteknek”. Az ere­deti szó ugyanaz, mint amivel a levél a felsőbbség iránti maga­tartást és a keresztyén rabszol­gák kötelmét megjelölte: „ren­deljétek alá magatokat”. Ez a felhívás megfelel a nő jogi hely­zetének az antik házasságban. Noha az Újszövetség idején a hellénizmusban voltak törekvé­sek a női emancipációra, ezt az őskeresztyénség nem vette át. A levélíró azzal visz bele keresz­tyén szempontot az engedelmes­ség kötelességébe, hogy hangsú­lyozza az istenfélelem motívu­mát az erkölcsi tisztaság és be­csületesség kívánalmának telje­sítésében. Az ilyen asszonyi életnek — folytatja — missziói hatása is le­het a pogány «férjre: „feleségük magaviseleté ige nélkül nyerje meg őket”. A „megnyerni” szó az Újszövetségben missziói szak- kifejezés, s itt szenvedő igealak­ban áll, utalva, arra hogy Isten az alany: ő fejt ki hatást a hivő asszonyok életpéldájával. A Krisztusban való hit erejéről, ál­dásáról az élet szótlan tanúsko­dása természetesen nem jelenti, mintha Isten igéjének hallása nélkül bárki eljuthatna Krisztus megismerésére: ezt ott árulja el a szöveg, hogy olyan férjekről beszél, akik „nem engedelmes­kednek az igének”, tehát eluta­sítják a Krisztusról hallottakat, ök is tudomást szereztek valami útoi) az evangéliumról, de nem hisznek benne, feleségük ke­resztyén életfolytatása győzze meg őket. A következő mondat az asszo­nyok ékességéről szól (3—4 vers). Szembeállítja a külsőre túlzott gondot fordító, a hellénizmus vi­lágára jellemző divatot, annak is főként fényűző jelenségeit a női lélek belső értékeivel. A kor etikus irányzatainak megfelelően az őskeresztyénség is az egysze­rűséget tartotta helyesnek a női öltözködésben, hajviseletben, az ékszerek mellőzésében. A keresz­tyén nő inkább a lelkületével tö­rődjék — ezt érti a levélíró „a szív elrejtett emberé”-n. A női lélek két vonását emeli ki: a sze­lídséget és a csendességet. Ezen nem fakítanak az évek — ezért mondja „el nem múló ékesség­nek”. „Ez” a külső magatartás­sá is váló belső lelkűiét „értékes az Isten előtt”. Lám, a szerző ismét összekapcsolja az életfoly­tatásra vonatkozó útmutatását a hitnek Istenre néző tekintetével. Ószövetségi példákra is hivat­kozik, először névtelenül „szent asszonyok”-ra. A „szent” megje­lölés az Istenhez tartozást és az CSALÁD! HÍREK — HALÁLOZÁS. özv. Wiczián Dezsőné, sz. Hegedűs Ilona, néhai dr. Wiczián Dezső teológiai tanár özvegye 83 éves korában március 6-án elhunyt. A Farkasréti teme­tőben férje sírjában temették el március 28-án Csengődy László budahegyvidéki lelkész szolgála­tával. „Tudom, hogy az én Meg­váltóm él.” — özv. Nagy Gyuláné, sz. Tur- csányi Margit, Nagy Gyula ráb- cakapi lelkész özvegye 84 éves ko­rában február 12-én Sopronban elhunyt. Temetésén a rábcakapi gyülekezet tagjainak sorából szá­mosán megjelentek. A sírnál Bi- czó Ferenc rábcakapi lelkész vé­gezte a szolgálatot. „Az Urnák jobb keze hatalmasan cseleke­dett.” — Kovács Imréné, sz. Szekér Ilus, lapunk hűséges olvasója, a Deák téri gyülekezet tagja 79 éves korában csendesen elhunyt. Te­metése március 1-én volt a rákos- keresztúri temetőben. — Fazekas István, a kapuvári gyülekezet tagja 81 éves korában elhunyt. — Nagy Sándor ny. tsz. gépész, aki 41 évig élt a barbacsi (Győr m.) szórványban, 67 éves korában elhunyt. Temetése Barbacson volt. — Lechner János téglagyári dolgozó 46 éves korában súlyos betegségben, hosszú szenvedés után Csornán elhunyt. Mindhá­rom temetést Hubert István csor­nai lelkész végezte a munkatár­sak, a gyülekezeti tagok részvé­tele mellett. — Munkácsi Pál a sajókazai gyülekezet 16 éven át odaadóan szolgáló gondnoka, akit néhány nappal korábban a parókián vég­zett munka közben agyvérzés ért, 64 éves korában elhunyt. Teme­tése március 24-én volt. A vigasz­talás igéjét Pásztor Pál diósgyőr- vasgyári és Buchalla Ödön sajó­kazai lelkész hirdette. „Elég néked az én kegyelmem!” terkölcsi tisztaságot egybefogja. Az ő ékességük is a férjüknek való önkéntes alárendeltség volt. Név szerint említi Ábrahám fe­leségét, Sárát. Az ő engedelmes­kedését azzal bizonyítja^ hogy „uram”-nak szólította férjét (lMóz 18, 12). Ez a megszólítás különben általános volt Izrael­ben az asszonyok részéről. Még ebben az összefüggésben is hang­súlyt tesz a hitre, mint ahogyan másutt is mindig hozzákapcsolja azt a magatartásra vonatkozó ta­nácsaihoz: ezek az asszonyok „az Istenben reménykedtek”. A le­vél egyik alapvonása bukkan fel itt megint: a hit szinte remény­ség is az Istenben. A hit és re­ménység annyira összefonódik, hogy cserefogalomként használ­ható. Pál apostol Ábrahám fiainak mondja a hívőket (Gál 3, 7, 29). Levelünk ennek mintájára „Sára leányainak”, lelki utódainak ne­vezi az egyébként nem zsidó­nak, hanem pogánynak született keresztyén asszonyokat. Csak­hogy amíg Pál ezt a vallási tar­talmú utódlást a Krisztus-hithez kapcsolja, Péter levele viszont a jó cselekvéséhez. Ez a különbség azonban csak ugyanannak a va­lóságnak két oldala. A másik követelmény nehezebben érthe­tő: „és ha nem féltek semmiféle fenyegetéstől". A „fenyegetés” vonatkozhat olyan esetekre —■ mint a szépnek mondott Sáráról beszéli el az ószövetségi hagyo­mány (lMóz 12, 11—20; 20, 1—18) —, amikor házasságtörésre akar­ná kényszeríteni őket valaki. Vagy vonatkozhat arra, amikor a hitüktől akarná eltéríteni őket pogány férjük vagy más. A most olvasott részben jel­lemzett keresztyén asszonyideál persze az adott kor viszonyaihoz és társadalmi berendezkedéséhez kötött. Akkor ez a fajta női "ma­gatartás látszott az őskeresztyén­ség szemében a leginkább Isten­nek tetszőnek. Ma a nő helyze­te alapvetően más a társadalom­ban. A férfi és a nő egyenjogú­ságát, a nő aktív szerepét tart­juk helyesnek mi keresztyének is, s ennek megfelelően nem mondjuk a jelen keresztyén női eszményének a házasságban alá­rendelten engedelmeskedő, áz otthonában csendesen eltűnő nő­típust. A divatot és a szépség- ápolást is másképpen ítéljük meg, -ha nem lesz valakinek mindenekfelett való céljává. Azon a ponton találkozunk a le­vélíróval — s ez szavaiban az örök üzenet —, hogy a legfonto­sabb női értékek nem a múlan­dó külső szépségben, hanem a lelkűiét és a belőle fakadó em­beri magatartás terén rejlenek. Ehhez akarja vezetni a hitük is a mai keresztyén nőket. Veöreös Imre ÉPPEN 600 ÉVVEL EZELŐTT — 1377-ben — London utcáin egy napon óriási kavarodás tá­madt. A forrongó, sőt fegyverek­kel is felszerelt tömeg a londoni püspökség épületét vette körül fenyegetően. Gyorsan elterjedt a hír, hogy a lutterworthi plébá­nost. az oxfordi egyetem híres professzorát, az angol nép által már évek óta tisztelt Wiclif Já­nost megidézte a püspök XI. Ger­gely pápa nevében. De nemcsak a hír terjedt, a hangulat is egy­re forróbb lett. Mintha a kísérő katonáknak sem tetszett volna feladatuk, ők maguk is biztátták a népet. Az elkeseredett hangulat­ból forrongás, felkelés lett: min­den áron megvédj ük az „atyát”! Nem adjuk ki a római pápa ke­zébe! — A helyzet olyan fenye­gető volt, hogy a püspök jobbnak látta a kihallgatást beszüntetni és Wiclif Jánost szabadon engedni, akinek útja hazafelé most már diadalmenet lett. Ki volt ez az ember, akit az angol nép ennyire megszeretett? Páratlan volt tudása, híres volt jogi érzéke, de legforróbb volt népének szeretete. Emlékezésünk nem életrajz, hanem szolgálatá­nak, munkásságának rögzítése. „AZ ANGOL NEMZETI ÉR­ZÉS ÜGYVÉDJE” volt kezdetben. A szigetország nemzeti érzése ko­rábban ébredt, mint a többi né­pé. Ennek a nemzeti érzésnek erősödésével járt az is, hogy a ró­mai pápa beavatkozási joga nem tetszett. Az angol király egy kül­döttséget állított össze azzal a céllal, hogy a pápai küldöttség­gel tárgyaljon az egyházi vissza­élések reformjairól. Ennek a ki­rályi küldöttségnek Wiclif is tag­ja volt. Az egyház történetében ő volt az első, aki nemcsak az apostoli szegénység visszaállítását hirdet­te, hanem élesen támadta a ha­talomért és gazdagságért harcoló pápás egyházat. Egyháztörténeti jelentőségét éppen ez a felisme­rés adja: hamis az egyház uralmi törekvése. Hirdette, hogy az atyák gondoskodnak anya­giakban is az egyházról. Az egy­ház erénye a szegénység és az alázat, végzete pedig a gazdag­ság és a hatalom. Azt is mond­hatjuk mai gondolkozásunkkal, hogy ő volt az első, akinek pa­pírra vetett gondolataiban szinte kirajzolódott a szolgáló egyház képe. NÉPÉNEK SZOLGÁJA ÉS PRÉDIKÁTORA lett még inkább Wiclif későbbi éveiben. „Mivel Isten örök igéje hiányzik, az egy­ház szántóföldje puszta lett. min­denütt a lelki halál uralkodik. Is­ten igéjének kell újra megeleve­nednie, hirdettetnie a tudósok és a nép nyelvén.” Ez a felismerés vezette arra, hogy korában és a maga módján átadja angol népé­nek Isten igéjét. Néhány barátjá­val nekikezdett a Biblia angol nyelvű átültetésébe. Harcában maga is egyre inkább a Bibliát vette kézbe, és tapasztalta annak újító erejét. Ezt akarta népének is átadni. Mivel könyvnyomtatás még nem volt, élőszóval kellett prédikálnia. így került sor arra, hogy vándorprédikátorokat kül­dött az országba szerteszét ket­tőnként. A pápa bullájában ké­sőbb lollardoknak, konkolyhintók- nek nevezte őket. Ezekben az években két pápa ült a „trónon”, s megmutatkozott a pápaság igazi arca. könyörte­lenül, egymást kiátkozva harcol­tak a hatalomért. Wiclifben egy­re inkább erősödött a gondolat és igehirdetésében is egyre élesebb hangot kapott: az egész pápaság antikrisztusi és elvetendő, az egyház valami egészen más, az egyszerű nép megújult istentisz­telete. Igehirdetése és igehirdetői nyomán az ügy hamarosan moz­galommá, csakugyan a nép ügyé­vé lett. Nem véletlen, hogy 1381- ben Angliában parasztfelkelés is támadt, amit ellenségei Wiclif számlájára írtak. TUDÓS TEOLÓGUSKÉNT ÉS AZ EGYHÁZ TANÍTÓJAKÉNT is számon tartjuk őt. 1324-ben született, s 14—15 éves volt, ami­kor a híres oxfordi egyetemen már filozófiát, természettudo­mányt és teológiát tanult. Ettől kezdve élete egyik részévé, ott­honává lett az oxfordi egyetem. Tanítva tanult egy életen át. így jelentek meg írásai sorra, amelyekben egymás után megcé­lozta a katolikus egyház tévedé­seit. Egyre erőteljesebben hirdet­te, hogy egyedül Jézus Krisztus a közbenjáró, Ö az üdvösség egyet­len forrása. A szentek tiszteleté­nek is csak annyiban van haszna, amennyiben az Jézus szeretetére ösztönöz. A hit Isten adománya, kegyelem. Az erények gyökere az alázat, a hit magva Isten és a fe­lebarát szeretete. Az igazi egy­ház a választottak láthatatlan kö­zössége. Erről az alapról támadta a pá­pai hatalmat, a papok nőtlensé­gét, a megüresedett szerzetesi életet, a búcsú üres gyakorlatát, a tisztítótűz írásellenes tanítását. Különösen sokat foglalkozott az úrvacsora kérdésével. A katoli­kus egyház tanítása szerint az os­tyát és bort a pap misézés köz­ben „átváltoztatja” Krisztus tes­tévé. Wiclif szerint ez gőg, és po­gány varázslás. Az úrvacsora Jé­zus Krisztus teste és vére, de ami titok benne, azt meg kell hagyni annak. Egyre többen támadták. Most már nemcsak a főpapság, hanem a gazdag urak is. Ez a harcos, tu­dós ember komolyan vette azt, hogy Urának kezében van. Egyik utolsó írása mutat rá legjobban: ..Szeretném Istent állhatatosan kérni, hogy bűneimet bocsássa meg. Szeretném türelmesen elhor­dozni a szidalmakat,-mégha ma­gamról semmi rosszat sem tudok. És szeretnék többet imádkozni azo­kért, akik engem hamisan vádol­nak. hogy régi sebek új fájdal­makat ne okozzanak.” 60 éves volt, ereje teljesen fel­emésztődött, amikor 1384-ben el­hunyt luttherworthi parochiáján. Templomában helyezték nyugo­vóra, de az 1415-ös konstanzi zsi­nat határozataként kiásták csont­jait, elégették és a folyóba szór- ták Keveházi László ME Éh fj ff £2 S& (g CÍ Ú S AZ EGYHÁZ IDENTITÁSA A Lutheránus Világszövetség­gel szorosan együttműködő Strassburgi ökumenikus Kutató Intézet április 18-tól 22-ig konfe­renciát rendez a Liebfrauenberg egyházi konferenciaközpontban „Lutheránus identitás” címmel. A konferencián dr. Fabiny Tibor, a Teológiai Akadémia dékánja, referátumot ad.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents