Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-04-10 / 15. szám
GYERMEKEKNEK. Mi történt húsvétkor? Ohassnk együtt Péter első levelét 2, 24-25: Nagypéntektől A húsvéti történetnek legizgalmasabb része, hogy Jézus Krisztus hogyan támadt fel a halálból, hogyan jött elő a sír mélyéből, nem emberek szeme láttára zajlott le. Még a katonák is, akiket a főpapok állítottak oda őrségül, mélyen aludtak, amikor ezek a csodálatos események történtek. Mégis, honnan tudjuk, hogy Jézus feltámadt? MINDENEKELŐTT AZ ANGYAL HÍRADÁSÁBÓL. Amikor az asszonyok húsvét hajnalán kijöttek Jézus sírjához, hogy a kor szokása szerint Jézus holttestét bebalzsamozzák, a sírt üresen találták. A sír szájánál azonban megjelent Isten angyala és ezt mondta az asszonyoknak: „Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, feltámadt. Menjetek el és mondjátok meg tanítványainak. hogy előttetek megy Galileá- ba. Ott meglátjátok ót, amint megmondta néktek." Az angyal nem mondott többet. Jézus feltámadásának eseményére nincs több adatunk ennél a néhány mondatnál. Azon múlik minden, hogy hiszünk-e az angyal tömören fogalmazott üzenetének, vagy sem. HOGY JÉZUS FELTÁMADT ÉS ÉL. AZT ABBÓL IS MEGTUDHATJUK, hogy Jézus megjelent övéinek. Mindenekelőtt a magdalai Máriának. Mária is az asszonyok között volt és hallotta az angyal híradását, de nem hitt benne. Jézus megjelent neki ott a sir mellett, de Mária nem ismerte meg őt. Azt gondolta, hogy a kertész az, ezért kérdezte, hogy nem tud-e valamit Jézusról. Ekkor Jézus nevén szólította Máriát, mire Mária felismerte a feltámadott Jézust. Jézus megjelent tanítványainak is, amikor azok húsvét estéjén összegyülekeztek. Megállt közöttük és ezt mondta: ,,Békesség néktekl Vegyetek Szentleiket!” Mivel Tamás nem volt a tanítványok között, nem akart hinni a tanítványok elbeszélésének. Azt mondta: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.” Egy hét múlva — mikor Tamás is jelen volt — újra megjelent Jézus és így szólt Tamáshoz: „Nyújtsd ide ujjaidat és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hivő.” Tamás erre leborult Jézus előtt és ezt mondta: „Én Uram és én Istenem!” Jézus ekkor így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” MÉG NAGYON SOK EMBERNEK JELENT MEG JÉZUS, amíg mennybemeneteléig feltámadott testben e földön járt. Jézusnak ezek a megjelenései örömöt és békességet jelentettek azoknak, akik megváltó Uruknak vallották őt. Jézus most mennybemenetele után már nem jelenik meg testben senkinek, de akik hallgatják igéjét és hisznek benne, azoknak a bűnbocsánat hirdetése és az új élet ajándékozása által ma is megmutatja, hogy ő feltámadott és él. Jézus Krisztus mi megváltónk. Haláltól megmentönk. Ki feltámadál. Bűntől megszabadítál. Jézus, irgalmazz nékünk! S. J. ORTODOX JAVASLAT EVANGÉLIKUSOKKAL VALÓ PÁRBESZÉDRE Meliton metropolita és Damas- kinos metropolita január 10-én felkeresték a Lutheránus Világ- szövetség főtitkárát és az Ossz- ortodox Zsinat előkészítő titkársága nevében hivatalos javaslatot nyújtottak át világszintű ortodoxevangélikus párbeszéd folytatására. Az összortodox zsinatot előkészítő konferencia, melyen az ortodox egyházak egy kivétellel mind képviseltetni tudták magukat, egyhangúlag határozott a Lutheránus Világszövetséggel folytatandó dialógus mellett Helyi szinten már korábban is voltak ilyen dialógusok, de most ezek világszinten folytatódnának. Az ortodox egyházak hamarosan 25—30 tagú munkabizottságot neveznek ki, amely a maga részéről megkezdi az előkészületeket. Az evangélikus munkabizottság felállításáról az LVSZ végrehajtó bizottságának legközelebbi ülése fog dönteni. A Krisztus keresztjéről szóló őskeresztyén himnusz befejező része ez. A levélíró — mint láttuk — a keresztyén rabszolgákhoz intézett erkölcsi intelme megalapozásául kezdte beleszőni soraiba a liturgikus énektöredéket (21—231 v.), de a most olvasott két versben már eltűnik a konkrét írói szándék, és hagyja magát vezettetni az őskeresztyén istentiszteleti szövegtől. Krisztus értünk való szenvedésének és halálának megváltó jelentőségéről szólnak az ősi szavak: „Bűneinket maga vitte fel testében a fára”. Az Űr szenvedő szolgájának Ézsaiás könyvéből ismert alakját az őskeresztyénség Jézusra vonatkozó próféciának vallotta, s leolvasta róla Jézus szenvedésének és halálának . a helyettesítő voltát: 6 magára vette bűneinket, s a mi bűneinkért szenvedte el a büntetést (Ézs 53, 4—0, 12.). Pál apostol fejtette ki az Újszövetségben leghatalmasabban ezt a gondolatot (Róm 3, 23—26; 2Kor 5, 18—21). A Péter- levélben idézett őskeresztyén himnusz is ebben az irányban fejezi ki az első gyülekezetek hitét, anélkül, hogy egybekapcsolná — mint Pál leveleiben látjuk — a megigazulás jellegzetes páli tanításával. Megilletődötten kell megálla- nunk a „testében” szónál. Jézus önmagát adta áldozatul értünk az Istennek — erre utal. A nyelv- használat történeti nyomozása kimutatta, hogy az eredeti szót sehol nem használták áldozattal kapcsolatban a görög kultúrterü- leten. Ebben a vonatkozásban az Újszövetség lapjain is csak itt és a Zsidókhoz írt levélben fordul elő (10, 5. 10.). Az óskeresztyen úrvacsorái liturgia lehetett a nyelvalakító: „Ez az én testem” szereztetési igében szerepel a szó, s megjelöli az önmagát értünk adó Jézust. A Péter-levél őskeresztyén himnuszában cseng tovább a szó, hangsúlyozva Krisztus halálának áldozati jellegét Lehetetlen, hogy vissza ne csendüljön reá szívünkből a későbbi ének: „Krisztus, áldatlan bárány, ki miértünk megholtál; a keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, megváltottál minket Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó Jézus!” Krisztus kereszthalála azért történt, „hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk”. Krisztus halálának bűn- törlő hatásába — jelentkezik a hagyományos, különösen páli keresztyén gondolat — belevonatik minden hivő. Mi ezt éísősorban a bűnbocsánat ajándékának valljuk, a lutheri reformáció nagy felfedezéseként az Újszövetség egész tanúságtételéből. A levélben olvasott szavak viszont nagyobb hangsúlyt tesznek a bűnöktől való tényleges megszabadulásra: a hivők halottak a bűnök számára — szó szerint. Észre sem vettük, Jézus feltámadása megjelent a háttérben. Az „éljünk” már erre a háttérre utal. Ahogyan a Római Levél is az előző gondolat után nyomban Krisztus feltámadásának az erőterébe vonja be a hívőket (Róm 6, 6—11). Az „igazságnak” élni: egyszerűen az Istennek tetsző magatartást jelenti; nincs kapcsolatban Pál apostol megigazu- lás-tanításában szereplő igazsag- fogalommal. Az egész célhatározó mellékmondat, amelyre most figyelünk („hogy mint a bűnöknek meghaltak az igazságnak éljünk”), azt jelenti: éljük a Krisztus halála és feltámadása által nyert új, örök életet! A reákövetkező szavak — „az ö sebei által gyógyultatok meg” — újra az Űr szolgájáról szóló ószövetségi részletből valók. Krisztus halálának a hívőre áradó hatása a nagy gyógyulás: a bűnbocsánat által az Istennel való közösség helyreállása, annak minden áldott következményével, az etikaival is. S ha előbb csak a háttérben tűnt fel Jézus feltámadása, a záró mondatban előtérbe lép a feltámadt, élő Krisztus. A szöveg az Ószövetségre visszanyúló képpel — ahol a juhok Isten népet jelentették — a keresztyéneket hasonlítja hitre jutásuk előtt ..tévelygő juhokhoz” (a „mint” kötőszó hangsúlyozza, hogy hasonlatról van szó). „De most megtértetek telketek pásztorához és gondviselőjéhez.” A „megtértetek” szó az eredetiben szenvedő igealakban áll: „odavezettettetek” az értelme. Isten maga vezette oda Jézus Krisztushoz a hívőket, hogy az élő Krisztus tanácsolj^, segítse, hitüket megóvja, szere- tetre indítsa őket. A „telketek” szót nem szabad az ember belső világára korlátozni, mert alapjelentésében az életet jelöli: a feltámadt, élő Krisztus a hivők egész életének irányítója akar lenni. Nagypéntek és húsvét elválaszthatatlanok a keresztyén életben. Ügy folynak egybe, mint ebben az őskeresztyén ■ liturgikus töredékben szinte észrevétlenül, mondat közben és egymással váltakozva. Ha a két számunkban együtt olvasott szöveget nézzük (21—25. v.j, így alakul benne a sorrend: nagypéntek — húsvét — újra nagypéntek — húsvét. S ez jelképes lehet számunkra: soha nem rekedhetünk meg a nagypénteki keresztyénségnél, meg kell érkeznünk a húsvéti keresz- tvénséghez; de akkor sem hagyhatjuk el magunk mögött Krisztus halálát, mint ahogyan újra visszatérünk keresztiétől az ő feltámadt, élő valóságához Veörcös Imre Békében élni: emberi jog MIT TEHETNEK AZ EGYHÁZAK EURÓPA BIZTONSAGÁÉRT Helsinki után? — ez volt az alapgondolata annak a konferenciának, amelyet az ausztriai Gallneukirchenben szervezett meg az Európai Egyházak Konferenciája március 7—11. között Európa csaknem minden országából és igen sok egyházából hetvenen sereglettünk össze az osztrák egyház diakóniai otthonába. A konferencián elhangzott előadások, határozatok és a tagegyházakhoz intézett kérelmek könyv alakban is meg fognak jelenni angol és német nyelven, itt most csak az összképet szeretném megrajzolni. A KONFERENCIA ÉRDEKESSÉGÉHEZ TARTOZIK, hogy t>i- lággazdasági és nemzetközi politikai szakértők tartották az előadásokat és pódiumbeszélgetéseket. Két marxista tudóst is meghívtak, az egyik Kucsenkov moszkvai tudományos intézeti igazgató, a másik dr. Simái Mihály magyar professzor volt. A nyugati világot Skjelsbaek norvég, Ruh svájci professzor és Jochen nyugatnémet mérnök képviselte. A harmadik világ szakértője Santa Ana, urugua.v professzor volt, aki jelenleg Géniben az Egyházak Világtanácsánál működik. A résztvevők természetesen lelkészek voltak, a legmagasabb rangú a bolgár ortodox metropolita volt, a legfiatalabb pe^ig egy finn evangélikus lelkész. JELENTŐS KÖZVÉLEMÉNY- FORMÁLÓ ERŐT KÉPVISELNEK az ejjrópai egyházak — ez a meggyőződés hatotta át a konferenciát. Ha viszont az egyházak az enyhülés politikája mellett, a leszerelés érdekében, valamint Európa és a világ békéjéért akarnak szót emelni, akkor szakszerűen kell megszólalniuk, érteniük kell a korszakunkat meghatározó eseményeket és erőket. Ezért volt fontos a szakértők meghallgatása. AZ EMBER LEGALAPVETŐBB JOGA AZ, hogy békében élhessen és fejthesse ki képességeit. Ennek a békének a megoi- talmazása azonban igen nagy erőfeszítést igényel. A norvég professzor pesszimista volt az enyhülés politikájának jövőjét illetően. Helyesen vázolta ugyan tel a fegyverkezésre fordított összegek elképzelhetetlenül magas voltát, de csak a katonai kiadások további növekedésének útját látta. Keserűen emlegette, hogy például nagy teljesítményű harci repülőgépek gyártásának több évtizedes fejlesztési programja van, olyan előkészületek is folynak, amelyek majd csak a következő nemzedék életében valósulnak meg. Kételkedett a fegyverkezési verseny megszüntetésének és a fokozatos leszerelés megvalósításának a lehetőségében. Pedig van megoldás! A NEMZETKÖZI NAGYTŐKE ÉRDEKELT a fegyvergyártás fokozásában. Őriási üzletet bonyolít le a fegyvereladással. Ehhez persze újra kell gyártani az emberpusztító eszközöket, hogy új üzletet lehessen kötni, s újabb fegyvereket lehessen eladni a harmadik világnak. A harci repülőgépek, vagy a rakétaeinárító berendezések egyre drágábbak, mert csak a legfejlettebb technikával állíthatók elő. Akik ezeket készítik, a gazdagok, akik még gazdagabbak lesznek. A szegények még szegényebbek lesznek, mert a harmadik világ alacsony színvonalon élő népei különösen is hordozzák mindennek a terheit. A nemzetközi imperializmus csak fokozza a harmadik világ szegénységét. A FEJLŐDŐ ORSZÁGOKON a „harmadik világot” szokták érteni. ahol a volt gyarmati sorsból igyekeznek felemelkedni. Csakhogy a fellendülésből kevesen részesülnek, a tömegek továbbra is nyomorognak. Az imperialista kölcsönökből és támogatásokból a nemzeti jövedelem ugyan növekszik, de csak a gazdagok javára, a lakosság 90 százaléka kimarad belőle. Tehát társadalmi igazság nélkül nem ér semmit a statisztikailag kimutatható gazdasági fejlődés sem. Ezért a társadalmi kérdés a döntő, ahol a dolgozó emberek védelmére valósítanak meg radikális változást. Dél-Amerikában a szocialista Kuba a példakép, ahol megszűnt az emberek közti nagy különbség, nem függ az ország a kapitalista hatalmaktól, s ezért nincs kiszolgáltatott helyzetben. A LESZERELÉS, AZ ENYHÜLÉS, A FEJLŐDÉS szorosan ösz- szeíüggnek, mert az emberiség soha nem látott fejlődéshez juthatna, ha a fegyverkezésre szánt összegek a békét és az életet szolgálhatnák. Sokanr emlékeztetlek arra, hogy a szocialista országok, élükön a Szovjetunióval, menynyi kezdeményezéssel állottak elő ezen a téren. A Szovjetunió 21 millió embert vesztett a második világháborúban. Semmi érdeke sem fűződik a fegyverkezéshez. Éppen ezért áll a béketörekvések élén. NAGY UTAT TETTEK MEG AZ EGYHÁZAK a békefeladatok vállalása terén — ez tűnt ki ezen a konferencián is. Az európai egyházak sokféle együttesében voltak negatív hangok is, van bizonytalankodás is, pesszimizmus is, de az alapvető tendencia világos: részt kell venni' a tudatformálásban, a békére nevelésben, olyan közvélemény kialakításában, amely az embert védelmezi. A határozatokban kimondták, hogy aktívan kell támogatni a békéért folytatott fáradozásokat. Kérik a tagegyházakat, hogy az ENSZ 1978-ra tervezett leszerelési konferenciája köré építsék ki a közvélemény támogatását, hogy ott határozott lépést tegyenek a nukleáris leszerelés, a tömegpusztító eszközök eltiltása érdekében. A nemzetközi enyhülés politikája egész Európa és az egész világ érdeke, ezt konkrét leszerelési lépéseknek kell kísérniük. Az egyházaknak és a keresztyén embereknek is küzdeniük kell minden nézet ellen, amely bénítja a leszerelés követelését. Ilyen a tájékozatlanság, sőt tudatlanság áz alapvető békekérdésekben. Ilyen az elfáradt pesszimizmus. Ilyen a hamis elbizakodottság, de ilyen a nemtörődömség is. Williams főtitkár és dr. Nagy Gyula professzorunk munkája is segíti azt, hogy az Európai Egyházak Konferenciája egyre határozottabban áll az európai béke és biztonság ügye mellett, Ebben nagy, segítségükre vannak a Keresztyén Békekonferencia munkatársai. A két szervezet közötti kapcsolat is egyre növekszik. Ennek jegyében találkozik majd Bécsben március végén a két szervezet 8—8 tagú küldöttsége, hogy megtárftValja a további közös feladatokat. D. dr. Ottlyk Ernő nyedett a lelki élet Németországban, ahonnan annyi missziói tevékenység indult el a tengerentúlra. Afrikában az istentisztelet ünnep, a Német Szövetségi Köztársaságban félnek a bibliaórától és az imaközösségtől. A bürokrácia megfojtja az emberi kapcsolatokat, a lelkészek inkább iratokkal és papírokkal foglalkoznak, mint a gyülekezetükkel. A jövőben az NSZK elsőrendű missziói terület lesz. A missziót elsősorban a saját hazájában kell mindenkinek elvégeznie, de a közeli jövőben egyáltalán nem lesz rendkívüli eset, ha afrikaiak fognak misszionálni a Német Szövetségi Köztársaságban — jelentette kl Ngeno Z. Na- kamhela namíbiai lelkész, aki rendes gyülekezeti lelkészként szolgált Detmoldban, egy német gyülekezetben. Tapasztalatairól így számolt be: Mint afrikai csodálkozik, hogy mennyire elszegéNÉMET EGYHÁZI ÉLET — EGY AFRIKAI SZEMÉVEL SUNDBY ÉRSEK ÉS POTTER FŐTITKÁR TISZTELETBELI DOKTORÁTUSA A Teológiai Intézet Bukarestben van és a Román Ortodox Egyház legjelentősebb lelkészképző intézménye. Jelenleg 500 növendék készül itt szolgálatra. A Román Ortodox Egyház Teológiai Intézete Olof Sundby svéd evangélikus érseket és Philip Pattért, az Egyházak Világtanácsa főtitkárét tiszteletbeli teológiai doktori címmel tüntette ki.
