Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-04-10 / 15. szám

Valóban feltámadt Jézusnak a halálból való élet- rekelésénél — a Biblia szerint — nem voltak emberi szemtanúk. Nincs beszámoló az Újszövetség­ben arról, hogy Jézus feltámadá­sa hogyan ment végbe. Nem ka­punk az evangéliumokból olyan részletes leírást, amelyből film­szerűen összeállíthatnánk a fel­támadás eseményének mozzana­tait. A feltámadás körülményeit, „hogyanját” a Biblia nem részle­tezi. A feltámadás tényét, való­ságát azonban az Újszövetség minden irata vallja, hangsúlyoz­za. Sőt, egyedül Jézus Krisztus­nak a halálból való feltámadása alapján beszélhetünk keresztyén hitről. teste volt, ha nem is olyan, mint a miénk. A kételkedő Tamást például Jézus biztatta, hogy ta­pintással győződjék meg, hogy az Úr áll előtte. JÉZUS FELTÁMADÁSA ÉS HÜSVÉT UTÁN negyven napon át ismétlődő megjelenései táplál­ják •hitünknek azt a bizonyossá­gát, hogy Jézus él. Ennél azon­ban többet is jelent a feltáma­dás. Feltámadása után Jézus azért jelent meg és beszélt a ta­nítványaival, hogy fontos dol­gokat közöljön. A feltámadott- nak célja van azokkal, akik meg­győződtek a feltámadásáról. ígé­retet adott arra, hogy minden napon a világ végezetéig azok­kal lesz, akik abban a szolgálat­ban követik Öt, amelyet Ö kez­dett el és amelyre Ö hívott. Ugyanaz a Názáreti Jézus táma­dott fel, aki a világért végzett szolgálatban önként tette le az életét a kereszten. A szolgáló Jézus nyomdokában járva mara­dunk kapcsolatban a feltámadott Krisztussal, aki életet és üdvös­séget szerzett megváltó halála és dicső feltámadása által. Baranyai Tamás MIT MOND AZ ÚJSZÖVET­SÉG a feltámadás eseményéről? Először is arra kell felfigyel­nünk hogy Jézus Krisztus feltá­madásáról nemcsak az evangé­liumok végén esik szó. A feltá­madás ténye hihetetlennek tűnő, szokatlan és váratlan. Jézus azonban keresztre feszítése előtt is, többször szólt a halálból való feltámadásáról. A tanítványok Jézusnak sok szavát megértet­ték és elfogadták, amelyeket nagypéntek és húsvét előtt mon­dott, de éppen két legfontosabb kijelentését nem fogták fel. Azok a kijelentések voltak a tanítvá­nyok számára érthetetlenek, amelyeket haláláról és feltáma­dásáról mondott. Az előzetesen bejelentett kereszthalált lehetet­lennek, a feltámadást pedig hi­hetetlennek tartották. Húsvét előtt is volt tehát szó Jézus fel­támadásáról. Már az Ószövetség­ben is sok ige hozható közvetlen kapcsolatba — mint isteni ígé­ret — a feltámadással. JÉZUS FELTÁMADÁSÁNAK ELSŐ, KÖZVETETT JELE az volt, hogy húsvét reggelén üre­sen találták a sírját. Tudjuk, az asszonyok bebalzsamozni in­dultak Jézus holttestét húsvét reggelén. Öt azonban nem talál­ták a sírban, csak a halotti lep­leket. A zsidó főtanács, amely pe­dig minden módon igyekezett Jé­zus feltámadásának hírét megcá­folni, nem tagadta, hogy Jézus sírja húsvétkor valóban üres volt. Az üres sír azt bizonyítot­ta tehát, hogy Jézus nincs ott. Jön az újabb kérdés, hogy akkor hol van? Máshová vitték és ti­tokban eltemették, ahogyan a fő­tanács állította? Ez a kérdés ad- ’ dig maradt nyitott, amíg a fel­támadott Jézus maga meg nem jelent különböző helyeken, kü­lönböző időpontokban, különbö­ző embereknek. Először asszo­nyok látták öt, majd megjelent a tanítványoknak is, több ízben is. Pál apostol szerint egy al­kalommal ötszáz embernek je­lent meg, legvégül pedig Pál apostolnak. TAVASZOD1K! Ma ködbe vesző fehér hómező, akármerre néz kereső szemem. De csalfa látszat játszik csak velem. Halotti leplet mutat, temetést. De tegnap láttam már a zöld vetést! Fénylett győzelmesen, smaragdosan, olvadó hótól friss harmatosán! A perc repül. az idő elszalad. Mi minden alszik még a hó alatt! Csókkal ébreszti kedves napsugár, és új tavaszra ébred a határ. Ma ködbe vesző, fehér hómező. Halotti leplet látok, temetést... De a szívem új tavaszról dalol, hiszen tegnap már láttam a vetést! Túrmezei Erzsébet TB VASÁRNAP IGÉJE 1 A halál hatalmát széttörte Jel 1,17—18 A halál nagy hatalom. Egyesek szerint az egyetlen hatalom, amely mindenkinek egyformán mér. Sok keresztyén sem gondol komolyan arra, hogy van tovább a sírnál. MA HALLJUK MEG ÚJRA ÉS ENGEDJÜK BE A SZIVÜNKBE A HÚSVÉTI HÍRADÁST: JÉZUS EL! Feltámadott, bizonnyal feltá­madott! Hitetlenkedésünk és erőtlenségünk ellenére is él. Ez az ember nagy lehetősége: Vele élni, Vele megoldásokhoz jutni itt és az örök életben. Az emmausi tanítványok szíve „hevült" a közelében, Tamás bol­dogan vallja: „én Uram és én Istenem!’’, Péter pedig a Szentlélek erejével így vall: „Úrrá és Krisztussá tette öt az Isten!" ÜR VOLTÁNAK JELKÉPE A KULCS,. Egyedül neki van hatalma a halál és a halottak felett. A halál többé nem lehet bénító, rette­gett hatalom. A Krisztus testében élő ember számára elvesztette erejét. A poklot is meggyőzte. Az Apostoli Hitvallás rövid mondatának — alászállt a poklokra ■— is itt van a tartalma. Nincs az a gonosz­ság, emberi, vagy ember feletti, amelynek ne kellene hátrálnia ö előtte. A feltámadás-hit nélkül sok minden megbéníthat minket. Akár a végtelenség s benne porszemnyi mivoltunk felismerése. Akár a végesség és kevés eredményt elérő fáradozásunk. Az élő Krisztus elevenít meg, tesz reménységben élőkké, jövőbe nézőkké. VAN KIÜT A HALÁLBÓL JÉZUSSAL. Nála vannak a halál és pokol kulcsai. Nincs visszaút a testi halálból ebbe az életbe. De a „kulcsok-hatalma” olyan tény, amely reménységet, vigasztalást ad annak, aki hisz az élő, feltámadott Jézus Krisztusban. Jézus joggal mondja, hogy nála vannak a kulcsok, mert ő is keresztülment a halálon, meghalt a golgotái kereszten, de harmadnapon feltáma­dott. El. Van feltámadás. Van élet, örök élet, amit mi még nem lá­tunk, nem értünk, de bízó hittel halljuk, fogadjuk szívünkbe. EGÉSZ ÉLETÜNK NYITJA, KULCSA JÉZUS KRISZTUS. A róla ,szóló evangélium fényében tájékozódunk azokban a dolgokban, ame­lyek meghaladják emberi lehetőségeinket. A bűn elleni harcban ma­gunkban és körülöttünk. A jó cselekvésében, a szeretet gyakorlásá­ban, a fáradhatatlan helytállásban, a türelemben. Annak segítségé­ben, hogy több legyen a reménység, hogy emberek bízzanak ben­nünk és egymásban, hogy lankadatlanul keressük a megoldásokat, a békét. Abban, hogy ne nyugodjunk bele a meglankadásba, a csüg- gedésbe, kishitűségbe. Ha jézus Krisztus kezében vannak a kulcsok, és ott vannak, akkor van megoldás minden emberi kérdésünkre. Ö akarja és adja a megoldást, a mi hitünk által és szolgálatunkon ke­resztül is. AZ ÉLŐ JÉZUS KRISZTUS ÉLETÜNK KULCSA AKKOR IS, ha végetér földi életünk, vagy amikor szeretteink távozását kísérjük gyötrő fájdalmakkal. Akkor is velünk marad, velünk van, míg majd megnyílik a mennyek világossága, túl a sir sötét éjjelén. „Elvisz, el­segít minket a célhoz, ő a győzelmes hű vezér.” K -, p.-i IMÁDKOZZUNK! Hálát adunk neked, Istenünk, azért az örömhírért, hogy Jézus a mi Megváltónk feltámadt és él. Élete a mi életünket szolgálja, a halál és pokol kulcsait javunkra és üdvösségünkre használja. Teremts min­ket újjá Szentlelkeddel: űzd ki belőlünk a halál félelmét, a kishitű­ség és bátortalanság gátlásait és töltsd meg szívünket az örök élet örö­mével. Segíts, hogy örömünkben ne legyünk önzőek, ne legyünk el- bizakodottak, hanem feltámadásod erejével éljünk az evangélium fé­nyében. Eljöveteled nagy napján pedig elevenítsd meg testünket és tedd a te megdicsőült testedhez hasonlóvá, hogy Veled és a szentek közösségével zengjünk Istennek dicsőséget. Ámen. Húsvéti kislexikon JÉZUS FELTÁMADÁSA PIL­LANATÁNAK tehát nem voltak szemtanúi, de sokan tanúskodtak arról, hogy látták Öt a kereszt­re feszítés és eltemetés után. Él­ve látták, beszéltek vele, étkez­tek vele, jellegzetes mozdulatai­ról és a keresztre feszítéskor ka­pott sebeiről azonosították. Bi­zonyosak voltak benne, hogy ki­zárt a tévedés, nincsen személy- csere. A Názáreti Jézussal talál­koztak, aki sokak szeme láttára szenvedett és halt meg. Nem is vízió, látomás tréfálta meg őket, mert a feltámadottnak valóságos TOVÁBBI VITAT A BÉKE ETIKÁJÁRÓL Az egyház mindig akkor politi­kus, ha teljesíti megbízatását, hogy hirdeti az embernek a Jé­zus Krisztusban kapott üdvössé­get — jelentette ki Erwin Wil- kens a bonni egyetemen tartott tiszteletbeli doktori székfoglaló­ján. Hiányolta, hogy a teológia még nem dolgozta fel tudományos szempontból a második világhá­ború után közzétett egyházi nyi­latkozatokat. A teológiai etika fontos feladataként jelölte meg, hogy folytassa a béke etikájának feladatával és lehetőségeivel való kutatásokat. Egyházaknak és a teológiának ezen a területen is partnerekké kell lenniük a szak­emberek számára. Alapünnepünk a húsvét Meg­győződéssel valljuk Pál apostol­lal: „Ha pedig Krisztus nem tá­madt fel. akkor üres a mi ige­hirdetésünk, de üres a ti hite­tek is” (1 Kor 15, 14.). Hitünk közös, szent forrására utal a keleti keresztyének máig élő, ősi, szép húsvéti szokása, húsvét-hajnali köszöntése: Krisz­tus feltámadt! — s a válasz rá: valóban feltámadt! AZ ÖSEGYHÁZBAN A VA­SÁRNAP — ÉS MINDEN VA­SÁRNAP — FELTÁMADÁSÜN­NEP VOLT. Az Üjtestamentum számos helye kiemeli a „hét el­ső napját” (pl.: 1 Kor 16, 2, Csel 20. 7) és összefüggésbe hozza a feltámadással. Nem tudjuk teljes bizonyos­sággal, hogy pontosan mikor lé­pett, ha nem i« e minden heti ünnep helyére, inkább mellé az évente egyszer ünnepelt húsvét, a naptári helye az újszövetségi összefüggései szerint is szorosan a zsidó páska-ünnep közelébe. Annyit azonban bizonyosan tu­dunk, hogy az ókori egyház je­lentős történetírója, Eusebius püspök a 2. század első felében élt I. Sixtus pápa nevéhez kap­csolja húsvét Rómában megtar­tott évenkénti megünneplésének kezdetét. A páskaünnep közelé­ben kialakulható ünnep arról is tanúskodik, hogy ebben a korban a keresztyének jelentős tömegei pogány származásúak voltak; a zsidó ünneprend nem befolyásol­ta jelentősen őket sem hitükben, sem keresztyénségük külső meg­jelenési formáinak kialakításá­ban. \ MÁR AZ EGYHÁZ ELSŐ SZÁZADAIBAN VITA TÁMADT AZON, HOGY PONTOSAN ME­LYIK NAPON, illetve vasárna­pon ünnepeljék a feltámadást. Végül a 325. évi niceai zsinat úgy határozott, hogy húsvétot minden évben azon a vasárna­pon kell ünnepelni, amely a ta­vaszi napéjegyenlőség utáni hold­töltére következik E rendelkezésből következik az, hogy húsvét ünnepe soha nem lehet március 22. előtt vagy áp­rilis 25. után. Húsvét ünnepe idő­pontjának évente változó elhe­lyezkedése kihat az egész egy­házi esztendő rendjére. AZ UTÓBBI IDŐBEN MIND EGYHÁZI MIND VILÁGI RÉSZ­RŐL ŰJRA ÉS ÚJRA FELVE­TŐDÖTT HÜSVÉT AZONOS NAPRA RÖGZÍTÉSÉNEK gya­korlati szükségessége és elméleti lehetősége gondolata. Hosszú évszázadokon át ün­nepnek számított az egész hús- vétvasárnappal kezdődő hét. E szokás fokozatosan és országon­ként más-más időben háttérbe szorult. Általános gyakorlat a mai keresztyénségben a kétnapos húsvét ünnep. Hazai érdekesség: Mária Terézia egykori országaira nézve XIV. Kelemen pápa 1771- ben rendelkezett úgy, hogy hús­vét csak két napig ünnepeltes­sék. AZ ÜNNEP NEVÉNEK KI­ALAKÍTÁSÁBAN egyes nyelvek megőriztek valamit a zsidó pás­ka-ünnep nevéből, mások a fel­támadás eseményének egyik-má­sik többé-kevósbé központi-közeli sajátosságából formáltak ünnep­nevet. Magyar nyelvünk — talán ne vonjunk le ebből túlságosan messzemenő következtetéseket — húsvétot azért nevezi húsvétnak, mert a hívők a feltámadás ünne­pét megelőző böjti időszak után e napon kezdhették meg a hús fogyasztását. A húsvét régi sza­va nyelvünknek. A 13. század elejéről való kódexeinkben már ezzel az ünnepnévvel találko­zunk. SOKFÉLE HÚSVÉTI SZOKÁS ALAKULT KI AZ IDŐK SO­RÁN. Némelyik szoros összefüg­gésben a feltámadás örömhíré­vel, mások magukon viselik a pogány múlt természet-, tavasz­és termékenységünnepeinek szá­mos vonását. Legismertebbek: a húsvéti bárány Jézust, az Isten bárányát, a kalács az emmausi tanítványokkal vendégeskedő Feltámadottat, a tojás pedig a belőle kikelő madárral a sírjá­ból feltámadó Krisztust jelképezi vagy jelképezheti. HÜSVÉT MEGÜNNEPLÉSÉ­HEZ A KORAKÖZÉPKORTÖL HOZZÁTARTOZTAK VALLÁ­SOS SZÍNJÁTÉKOK, amelyek eredeti rendeltetése ugyanaz volt mint e korban a templomok ké­peinek: az írástudatlan nép szá­mára igyekeztek érthetővé tenni az egyház tanítását, szertartásait és szokásait Első időkben csak a Jézus sír­ját felkereső három Mária és az angyal énekét adták elő a temp­lomok előtti téren. Később a pa­pok jelmezt öltöttek magukra és bemutatták az egész húsvéti tör­ténetet. A cselekmény és a sze­replőgárda egyre bővült, komi­kus elemekkel keveredett, egy­oldalúan kiemelve olyan mellék- szereplőket, mint a kenőcsáru­sok, sírőrző katonák, vagy a min­dig póruljáró ördög nemegyszer ugyancsak vaskos népi humorral eljátszott alakjait. HÚSVÉTI ÜNNEPLÉS. Szoká­sok, hagyományok. Szépek, ré­giek, elmúlok, időtállók, furcsák, torzak, különösek. Idők és alkal­mak. Keretek és lehetőségek. Kincsei akkor az egyháznak, ha sajátos módon megőrzik és to­vábbadják a feltámadás evangé­liumát. Schreiner Vilmos

Next

/
Thumbnails
Contents