Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-04-10 / 15. szám

XLII. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 1917. április 10. Ára: 5,— Ft.

*

Valóban feltámadt az Ur

EZT A SZEMÉLYESEN ÁTÉLT BIZONYOSSÁGOT mondták el egymásnak a tanítványok a történeti hűségre törekvő Lukács evangélista híradása szerint az első húsvétkor. Először még üres fecsegésnek ítélték a tanítványok a sírtól visszatérő asszonyok híradását az üres sírról és a „fénylő ruhás” két férfi által közölt üzenetről. Az első órákban még birkózott szívükben egymással a nagypénteken átélt eseményekből támadt félelem és a Felt ám adottal való találkozások átéléséből született öröm, ahogy erről Máté is ír őszintén. S mikor már ott állt közöttük, megmutatva átszegzett kezeit és lábait „még mindig nem mertek hinni örömükben”. De a feltámadás eseményeinek személyes átélése, majd a Feltámadott „együttmunkál- kodása” szolgálatra küldött tanítványaival (Márk) egyre inkább a múlt ködébe űzte a félelmet és hitbeli bizonytalanságot.

A FELTÁMADÁS BIZONYOSSÁGÁNAK ÖRÖME töltötte el Jézus első tanítványait. Ez az öröm forrássá lett, amelyből napról napra merítettek a Feltámadott követői, hogy továbbadják a hírt és az Űr szolgáló szeretetének eszközeivé legyenek.

ÍGY FUT A HÍR A NEMZEDÉKEK EGYMÁST VÁLTÓ LÁNCOLATÁBAN tovább azóta is. Hitet teremt és szolgálatra küld. Félelmet oszlat és a kétséget örömre váltja. Az öröm nyomán pedig a szíves szolgálat válik mindennapi tettekké az emberi közösségek öröméért, a Feltámadottal átélt találkozásokból.

EZEN A BÉKÉS HÜSVÉTI REGGELEN is ránk köszönt az értünk és az egész világért változatlan szeretettel szolgáló Feltámadott Urunk. Az ünnepi igehirdetéseken, a megtérített asztal bőségén, a világ mai eseményeiben gyakorolt mentő irgalmasságán és reménységünk szerint a lapunk ünnepi számában leírtakon keresztül is a családunkért, népünkért és minden emberért teljes örömmel vállalt szolgálathoz kínálja fel szolgálatát és erejét.

Húsvéti öröm ina

Jöjj, szolgálj nekünk!

Dallam: Paradicsomnak Te szép, élő fája

Hű Urunk, Jézus, hajlékodba jöttünk.

Mint megígérted, légy jelen közöttünk!

Töltsön be békéd, szomjú szívvel kérünk.

Jöjj, szolgálj nékünk!

Mert Te, az Űr, e földön szolga lettél.

Életed árán váltságot szereztél.

Add, hogy a hívást mind meghalljuk csendben! Jer, kövess engem!

Tégy minket késszé igéd hallására!

Indítsd el lábunk szolgálat útjára!

Szolgálni testvért, akit ínség éget!

Szolgálni téged!

Szentlelked kérjük. Áldásodat várjuk.

Koldus szívünket bízva eléd tárjuk. *

Te töltsd be hittel, szeretettel, fénnyel!

Hadd osszuk széjjel!

Túrmezei Erzsébet

A VILAGGYÜLÉS TÉMÁJÁT A GYÜLEKEZETEKBE

Az NDK-beli evangélikus egy- tek egyházunknak is. Egyházunk

házak lelkészkonferenciát tartottak arról, hogyan lehet a Lutheránus Világszövetség nagygyűlésének témáját a gyülekezetekben

vezetősége Baranyai Tamás do- monyi lelkészt és Reuss András külügyi titkárt küldte ki a konmegszólaltatni. Meghívást küld- ferenciára.

A húsvéti öröm forrása tegnap ugyanaz volt, mint ma és holnap is ugyanaz marad, mint tegnap és ma: Jézus Krisztus feltámadott a halálból. Jézus Krisztus él! Azt azonban valószínűnek kell tartanom, hogy amiről az Anyaszentegyház közel két évezredes története — tehát a múlt — önmagától is beszél, hogy ti. Jézus Krisztus él. az ma és holnap nem lesz magától értődő, egyre jobban kritika alá kerül — nem mintha eddig is kritika nélkül való lett volna — és ezen a ponton kell a benne hivóknek és magának a keresztyén Anyaszentegyháznak „megélnie” — ha úgy tetszik életével tanúskodnia —, hogy Ö feltámadott a halálból és itt él közöttünk és velünk.

Azt mondottuk, hogy az egyes hivóknek „élnie” kell azt, hogy Ö él. Mondhatjuk azt is, hogy az Ö életét kell élnie, kiábrázolni, hordozni, „valósítani”. Az ö élete pedig egyetlen tanúságtétel, bizonyságtevés volt Istennek az egész világ iránti irgalmas szeretetéről. Erről tanúskodott az evangélium hirdetésével, a betegek gyógyításával, kereszthalálával és feltámadásával.

Ha most azt kérdezzük, hogy mi a húsvéti öröm forrása ma, akkor azt kell mondanunk az, hogy ez az élő Jézus Krisztus életünk egész területén szolgál nékünk. Nemcsak a „történeti” Jézusra, tehát a földi Jézusra vonatkozott az ö önmagáról való bizonyságtétele „mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon” —, hanem a feltámadott és megdicsőült Jézus Krisztusra is. Nem lehet szembe állítani a „történeti” Jézust és a megdicsőült Jézust úgy, hogy a történeti Jézus nekünk szolgált, most pedig mi szolgálunk a feltámadott és megdicsőült Jézus Krisztusnak. Elsősorban ma is Ö szolgál nékünk és csak az ö nekünk és rajtunk való szolgálatának elfogadása nyomán szolgálunk mi néki.

ÖRÖM MA, hogy az élő Jézus Krisztus szolgál nékünk. Szeretném hangsúlyozni mind a kettőt az „élő” Jézus Krisztust és azt, hogy „szolgál” nekünk. Előfordulhat életünkben, hogy egy- egy szép gondolat, eszme, bölcselet segíthet bennünket az élet tarkaságában, keresztutak előtt, egyéni és közösségi életünk problémáinak megoldásánál — és ne becsüljük le ezeket a segítőeszméket és gondolatokat — mégis, amiről most beszélünk, az ennél több és nagyobb. Az a Krisztus szolgál nékünk, aki nem egyszerűen „történeti” Jézus, hanem a halál bilincseiből kiszabadult, a halált legyőző, élő Jézus Krisztus. Jézus „eszméi”, gondolatai és múltbeli cselekedetei is adhatnának inspirációt nékünk mai világunkban való eligazodáshoz és cselekvéshez — és ezt sem lehetne lebecsülni —, de ha ezek mögött az eszmék és gondolatok mögött nem volna ott az Ő „élő” személyisége, valósága, a magunk ereje nem volna elég a „jézusi eszmék” megvalósításához, éléséhez, gyakorlatba való átültetéséhez. Csak az élő Krisztussal való eleven közösségben, az Ö hatalmas erejének igény- bevételével lehet valósággá az evangélium gyümölcstermése, egyéni életünkben, a családban, a nagyobb közösségben, az emberekhez való viszonyunkban és az emberek boldogulásáért folytatott munkánkban.

ÖRÖM MA, hogy az élő Jézus Krisztus az 6 szolgálatának végrehajtásában, az Ö munkájának a megvalósításában eszközül felhasználja az Ö követőit, nagyobb

összefüggésben az ö követőinek közösségét az Anyaszentegyhá- zat. Vagyis, Jézus — éspedig az élő Jézus — nem a „levegőn keresztül” mintegy „mágikus sugárzás” által, „láthatatlan szellemi ráhatás” révén szolgál nékünk, hanem hús-vér embereken és azok közösségén keresztül. Rábízza evangéliumát Péterre és Pálra, Augustinusra, Keinpis Tamásra, Luther Mártonra, Bornemisza Péterre, Sztárai Mihályra, Schweitzer Albertra és nemcsak ilyen „nagyokra”, hanem egyszerű igehirdetőkre, parasztokra és értelmiségiekre. De nemcsak az evangéliumát bizza emberekre, hogy szolgáljanak vele, hanem a „cselekvéseit is”, tehát azt, hogy „cselekedjék az ö cselekedeteit”. Nagy kitüntetés és nagyszerű kiváltság, hogy követőin és követői közösségén az Anya- szentegyházon keresztül maga az élő Jézus Krisztus szól és cselekszik Európában, Ázsiában, Afrikában, Észak-Amerikában, La- tin-Amerikában és Ausztráliában. Általunk mind eddig meg nem értett és fel nem fogott tény, hogy a magyarországi ke- resztyénségen és ezen belül az evangélikus egyházon keresztül is az élő' Jézus Krisztus akar szolgálni az embereknek szereteté- vel, irgalmával, jóságával, tisztaságával, hogy boldogok, a munka gyümölcsét élvező emberek éljenek társadalmunkban, egyházunkban. Az azonban bizonyos, hogy az élő TCfiSztifs az Ő népétől még az eddigieknél is szor- gosabb, becsületesebb és az egész társadalom érdekeit szem előtt tartó munkát igényel és ezt nemcsak igényli, hanem adja is hozzá az erőt.

ÖRÖM flA, hogy az élő Krisztus szolgálata által nem „üres” a mi igehirdetésünk. Pál apostol ugyanis így tesz bizonyságot: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor üres a mi igehirdetésünk” (1 Kor 15, 14). Ha Krisztus nem volna élő Krisztus, akkor mindaz, amit Róla, az Ő cselekvéseiről és az Ö ígéreteiről mondanak az „igehirdetők”, üres, tartalom nélküli szócséplés, „hiábavaló beszéd” volna. Röpködő szavak a levegőben, emberi áltatás és ámítás. Ezzel szemben azért nem „üres” szövegelés az evangélium hirdetés, mert azon keresztül az élő Krisztus szól és cselekszik, mint ahogy Márk evangéliumának utolsó versében (Márk 16, 20) olvassuk: „Azok pedig (ti. a tanítványok) elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Űr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.” Nagyon hangsúlyos, hogy a feltámadott és élő Jézus „együtt munkálkodott” tanítványaival és ugyanezt teszi ma is. Ezért bízhatunk abban, hogy ma sem hiábavaló az evangélium hirdetése, ma sem levegőbe való beszéd és ma is „megerősíti az igehirdetést” az élő Jézus „jelekkel”, azzal, hogy emberek térnek meg hozzá, akik ezzel együtt megtérnek embertársaikhoz, hogy azokat segítsék szerte a világon a béke megteremtésében, a társadalmi igazságosság megvalósításában, az éhség legyőzésében, a faji megkülönböztetés eltörlésében és általában olyan körülmények megteremtésében, amely az emberi méltóság megélését lehetővé teszi.

ÖRÖM MA, hogy az élő Jézus azzal is tovább végzi szolgálatát, hogy megszabadít bűneinktől a bünbocsanat ajándékozása áltál. így mondja ezt Pál apostol: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel... még bűneitekben vagytok.” 1 Kor 15, 17.) De 'feltámadt és ezért nem kényszer az ember számára a bűneiben való megmaradás, hiszen Jézus Krisztus, az Élő, isteni hatalmával képes abból megszabadítani. Péter apostol is erősíti Pál bizonyság- tételét, amikor így prédikál: „A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust... és őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bünbocsá- natot adjon Izraelnek.” Csel 5, 30—31.) Valóságos bűnbocsánatot és valóságos szabadulást a bűnből csak az élő Jézus tud adni és a bűnbocsánatot is csak azért tekinthetjük valóságosnak és nemcsak önszuggessziónak, mert azt az élő Krisztus adta. Ez azért fontos számunkra, mert ezek után nem kell erőnket a „meg- igazulásért” latba vetni — hiszen azt ingyen kapjuk —, hanem minden erőnket felhasználhatjuk arra, hogy segítsük felebarátunkat, különböző vallású és világnézetű embereket földi reményeik megvalósításában is. tehát munkálkodhatunk a társadalmi haladásért, a békés egymás mellett és egymásért élésért és egy Olyan világ felépítéséért, amelyben béke és igazságosság lakozik.

ÖRÖM MA, hogy a megdicsőült Jézus Krisztus értünk való imádsággal is folytatja szolgálatát. János apostol így tanúskodik erről: „Ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál az igaz Jézus Krisztus (1 Jn 2, 1). Jézus Krisztus által kapott bűnbocsánat nem jelenti azt, még a hivő ember életében sem, hogy többé már nem vétkezik. Sőt, éppen azoknak a hívőknek az életében szaporodnak meg a kísértések, akik komolyan veszik bűneik bócsánatát. Bizony, nem tudnak a kísértések között ők sem „vétlenek” maradni. Mégis jelentős „előrelépés” életükben az, hogy nem ragadnak bele a bűnbe és nem akarnak többé abban megmaradni, hanem újra lábra állnak és járják Jézus Krisztusban való új élet útját. Mindez azért lehetséges, mert az élő Jézus Krisztus is imádkozik értük és egyben segíti őket az új életben való megmaradásban. Az Ö „pártfogására” különösen is akkor lesz szükségünk, amikor Isten elé állunk ítéletre. Mert felelnünk kell mindenért, „amit cselekedtünk vagy jót, vagy rosz- szat”. Akkor sem marad más lehetőségünk, mint az, hogy annak érdemeire támaszkodjunk, „aki halálra adatott bűneinkért és feltámasztatott megigazulásun- kért”” (Hm 4, 25).

ÖRÖM MA, hogy mindez bizonnyal igaz! Dr_ KáMy ZoHán

LVSZ TANULMÁNYI KONFERENCIA

A Lutheránus Világszövetség- niai Aarhusban. A konferencián nek a marximussal foglalkozó tanulmányi bizottsága április 19-től

részt vesz Harmati Bála buda22-ig konferenciát rendez a da- dapest-Deák téri lelkész.

KBK TANULMÁNYI ÜLÉS

A Keresztyén Békekonferencia 19-ig, a forradalmi erőszak kérdé- tanulmányi osztálva konferenciát séről. A konferencián részt vesz rendez a Moszkva közelében fék- Káposzta Lajos soltvadkerti iel- vő Zagorszkban április 17-től kész.