Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-04-03 / 14. szám

GYERMEKEKNEK. Nagyhét krónikája Jézus Krisztus szenvedésének és halálának történetét az evan­gélisták jegyezték fel. Készítsünk most egy rövid összefoglalást ezekből a feljegyzésekből nagy­hét napjainak sorrendjében. VIRÁG VASÁRNAP: Jézus egy kölcsön kért szamár hátán ta­nítványai élén bevonul Jeruzsá­lembe. Az emberek megemlékez­ve arról, hogy a próféták jöven­dölése szerint a Messiás szamár­háton fog bevonulni, Messiásként köszöntik Jézust. Jézus első dol­ga Jeruzsálemben, hogy megtisz­títja a templomot, kiűzi onnan a kufárokat és pénzváltókat. HÉTFŐTŐL SZERDÁIG: Jézus a templomban tanítja az embe­reket. Többek között ekkor mondja el a gonosz szőlőmunká­sokról és a királyi mennyegző- ről szóló példázatot. Vitatkozik a farizeusokkal és az írástudók­kal, majd a világ végéről, a Mes­siás visszajöveteléről, a feltáma­dásról és az utolsó ítéletről mond beszédeket és példázatokat. Mindezzel felkészíti a tanítvá­nyait arra. hogy akkor is megáll­jának a hitben, amikor ő már nem lesz köztük. NAGYCSÜTÖRTÖK: Jézus ta­nítványaival elfogyasztja a hús­véti bárányt. Megmossa tanítvá­nyai lábát és így ad példát ne­kik a Szolgáló szeretetre. Vacso­ra közben a szeretet nagy paran­csáról beszél. Vacsora után ki­mennek Gecsemáné kertjébe, ahol Jézus Istentől erőt kér az előtte álló szenvedések elhordo- zására. Közben egy csapat élén megérkezik az áruló Júdás és csókkal árulja el Mesterét. Jé­zust elfogják és a főpap házába kísérik. Itt a főpapi * tanács ki­hallgatja őt, s mivel a kihallga­tás során Jézus Isten Fiának vallja magát, istenkáromlásért halálra ítélik őt. Ezalatt Péter a főpapi ház udvarán a szolgák előtt háromszor megtagadja Jé­zust. ­NAGYPÉNTEK: A halálos íté­let megerősítésére Poncius Pilá­tus római helytartó elé viszik Jézust. Pilátus, mivel semmi bűnt nem talál Jézusban, szaba­don akarja bocsátani őt. A fő­papok azonban felizgatják a tö­meget, hogy követelje Jézus meg­feszítését Mivel Pilátus fél a zűrzavartól, megerősíti a halálos ítéletet és kiadja a parancsot Jé­zus megfeszítésére. A kivégző osztag Jézust kikíséri a Golgota hegyére és ott két gonosztevővel együtt keresztre feszíti őt. Jézus hat órán át szenved a kereszt­fán. Közben imádkozik megfe- szítőiért és az egyik bűnbánó go­nosztevőnek üdvösséget ígér. Jé­zusnak hét mondását jegyezték fel, amit a keresztfán mondott. Ezek közül az utolsó: Elvégezte­tett. Atyám, kezedbe ajánlom lel- kemet. Jézus holttestét leveszik a keresztről és a Golgota közelé­ben levő új sziklasírboltban te­metik el. NAGYSZOMBAT: A főpapok kérik Pilátus't, hogy őriztesse Jé­zus sírját, nehogy a tanítványok ellopják a holttestet, s azután azt híreszteljék, hogy Jézus fel­támadott. Mivel Pilátus a ké­rést nem teljesíti, a főpapok ma­guk rendelnek ki őrséget a sír őrzésére. Mindezzel azonban nem tudják megakadályozni, hogy Is­ten egyszülött Fiát húsvét haj­nalán feltámassza. Az evangélisták krónikáját Jé­zus szenvedéséről, és haláláról csak akkor értjük meg igazán, ha hisszük, hogy Jézus helyet­tünk, a mi bűneinkért szenvedett és halt meg a kereszten. Jézus, ki értünk szenvedtél, • Hogy éljünk, halálra mentél: Néked, néked szívből hálát adunk, Holtig, holtig híveid maradunk! —Dr. Selineczi János MAURICIO LOPEZ PROFESSZOR ELHURCOLÁSA Olvassuk együtt Péter első levelét 2, 21—23: Őskeresztyén himnusz A keresztyén rabszolgákhoz szóló, előző intelmét alapozza meg a szerző Krisztus szenve­désének felidézésével. Ehhez ré­gebbi öskeresztyén himnuszt használ fel, amelyet belesző a 21—25. versekbe. A Jézus Krisz­tus haláláról szóló öskeresztyén énekrészlet Ézsaiás könyve 53. fejezetéből vett idézetekkel vi­lágítja meg a Kereszt jelentősé­gét. így hát kettős tükrözésnek lehetünk tanúi: az Ür szenvedő szoigáj árnak ószövetségi alakja tükröződik az őskeresztyén him­nuszban, a levélben pedig az idézett liturgikus énekrészlet tükrözi Krisztus halálát. A ket­tős tükörben megjelenő fényt, Krisztus szenvedésének • fényét fordítja a levélíró rabszolga ol­vasóinak az életére, szenvedésé­re. így kezdi: „Hiszen erre" — a tűrő és jót cselekvő szenvedésre ■— „hivattatok el". Istennek az üdvösségre szóló hívása elérte őket; ebben a hívásban bele van foglalva az egész életüket igény­lő feladat: Isten akaratának tel­jesítése. Ez pedig az 6 helyzetük­ben a szenvedésben tanúsítandó pozitív keresztyén magatartást jelenti. Most tér át az őskeresztyén himnuszra: „Krisztus is szenve­dett értetek.” Az ének Krisztus keresztfái szenvedésének és ha­lálának az üdvjelentőségét zeng­te. Világosan mutatja ezt az „ér­tetek” — vagy lehet, hogy a him­nusz eredeti formájában: „ér­tünk” — szó. Ugyanezt figyelhet­jük meg majd legközelebbi szá­munkban a liturgikus szöveg folytatásában (24. vet«: „bűnein­ket maga vitte fel testében a fá­ra”). Jézus ártatlan szenvedésé­nek és halálának a bűntől meg­szabadító ajándékát hirdette az ének. A levél írója azonban az eléje tett „mivel” kötőszóval — anél­kül, hogy Krisztus halálának ezt az elsődleges jelentőségét tom­pítaná — Krisztus szenvedésének: másik oldalára mutat rá: az em­beri szenvedéssel való összefüg­gésére, adott esetben a keresz­tyén rabszolgák szenvedésével való kapcsolatára. Hozzá is fűzi nyomban az idézett öskeresztyén himnusz sorához saját szavai­val : „és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessé­tek". Krisztus szenvedését példa­adásként állítja bele olvasód élet­helyzetébe. Ez a mozzanat ismét jel arra, ahogyan Péter első le­vele az egyes erkölcsi buzdításo­kat szorosan á keresztyén hit tartalmához kapcsolja, abból ve­zeti le. A miagyar fordításban szereplő „példa” a görög szövegben szem­léletesebb: a tanító előre meghú­zott vonalát jelentette, amelyhez az írni még nem tudó gyerme­kek tartották magukat az első írása próbálkozásaikkor. Ez a szó a „lábnyom”-mai együtt szem­lélteti, hogy Krisztusnak a pas­sió során tanúsított magatartása mutatja az etikai irányt a ke­resztyén emberek bármi, okból adódó szenvedésében... .Az Újszö­vetség egész összefüggésében Az Európai Egyházak Konfe­renciája 108 európai protestáns, anglikán és ortodox egyház öku­menikus szervezete. A vele pár­huzamos másik európai egyházi f ervezet az Európai Püspöki onferenoiák Tanácsa, amelyhez 23 ország római katolikus püspö­ki konferenciája — köztük a ma­gyar katolikus püspöki kar is — tartozik. Az utóbbi szervezet több mint 900 európai római ka­tolikus püspököt képvisel. A két európai egyházszervezet vezetői ez évben Marséi lle-ben — Etchégaray francia érsek ven­dégeiként — találkoztak január 31—február 2. napjaiban. A ta­nácskozás során — amelyben az Európai Egyházak részéről dr. André Appel elnök és dr. Glen G. Williams főtitkár is részt vet­tek — áttekintették az európai egyházak közű jelenlegi kapcso­latok helyzetét. Foglal koztak az észak-írországi helyzettel. Űjból megerősítették az európai egyhá­zak közös felelősségért, fontos szolgálatát az európai béke és a népek közti együttműködés ügyé­ben. Dr. Nagy Gyula professzor, az Európád Egyháziak Konferen­ciája igazgatója, előadása alap­ján a marseilie-d ülés megvitat­ta a nairobii egyházi világgyűlés javaslatait az egyházak egysége és együttműködése kérdésedben. Krisztus követése az élet minden területére értendő, de itt a levél­ben csak a keresztyén rabszol­gák szenvedesteli útjára vonaté kozák. A folytatás már ismét az őske­resztyén himnuszból való: „ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját” (vö. Ézs 53, 9.) Jézus bűhtelensége földi életében — általános öskeresz­tyén meggyőződés . volt. A levél­író előző intelméhez és az Ür. ószövetségi szenvedő szolgájához kapcsoltan, Jézus keresztfái er­kölcsi magatartása válik itt pél­daadóvá a szenvedésben. Az erkölcsi tanítással össze­függésben a himnuszrészlet folytatása is a példamutatás ér­telmében cseng, anélkül, hogy a levélíró ilyen irányú megjegyzést fűzne hozzá: „mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyege­tőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél”. E himni- kus sorok olvasásakor Jézus szenvedéstörténetónek az evan­géliumokban olvasható részleted jutnak eszünkbe. Nagyhét kezdetén csengjen szívünkbe az olvasott részlet leg­nagyobb, bár kicsi szava: ér­tünk l Jézus szenvedésére és ha­lálára emlékezve Lutherral együtt gondolkodjunk: „Hidd, hogy mindez érted, a te javadra történt. Nem magáért szenved, hanem . érted és az egész vilá­gért. Ezért olyan érthetetlen. Szenvedésének mi vagyunk az élvezői, s a mi kegyes Urunk & Megváltónk értünk szenvedett, helyettünk fizetett.” Ne feledkezzünk meg, hogy Jézus földi élete utolérhetetlen és utánozhatatlan, mégis útjelző példa is előttünk. Nem külsőle­ges másolásra, hanem belső tö­rekvésre a saját életünk keretei között —, ha úgy adja Isten: az emberi sors szenvedéseinek jót cselekvő hordozására is. Most pedig olvassuk ól csend­ben • az egész . szakaszt (a legköze­lebb tana Írná nyo zandó befejező- v sévél együtt: 21—25. vers), éselr,-, jük át, ahogyan benne a külön- ' bözö korokból származó sugarak találkoznak. Ószövetségi prófétai fejezet csillog az őskereztyén li­turgikus darabban. Az öskeresz­tyén énekrészlet sugározza az el­ső keresztyénség himnuszát Krisztus haláláról, és belevilágít a levélírón át évtizedekkel ké­sőbb keresztyének élethelyezeté- be útmutatóan. Mindez a sugár ráhull a mi nagybetűnkre, a mi karunkra, a mi életünkre, hogy fényükben megtaláljuk a nekünk szóló isteni üzenetet Krisztus keresztjéről. veörejfa ,mre „Hullámzó kocsisor kígyózik az úton. Sárga homokhegyen át visz az út, a kerék lesüllyed most És a szekér elakad, kínlódnak a fürge lovacskák.” Így vezette be a költő Vietó- risz I. „Tirpákok" című egy vá­ros hőskoráról szóló életrajzát. Ha a költő ma írna életrajzot a tirpákokról — bizonyára — ma is hullámzó kocsisorról szólna. Kocsi sorról, amelyet már nem lovacskák húznak, hanem „a föld aranya” a benzin hajt: de nem is akadnak el a sárban, vagy ho­mokon, mert pompás köves utak kötik össze a bokortanyákat nem­csak a várossal, hanem egymás­sal is. Hullámzó kocsisorok — le­írva — azonosak, de nem a va­lóságban, mert nagy különbség van az akkori és mai kocsisor közt. És ezt. a különbséget nem az idő, vagy lovacskák adják, hanem maga az élet: közelebb­ről pedig az az élet, amelyről Nyíregyháza és egyben a tirpák- ság nagy költője Váci Mihály így ír: „Ügy éltem, ahogy itt élni kell, ahogy érdemes élni.” HOGY HOGYAN ÉLT ÉS ÉL NYÍREGYHÁZÁN ÉS KÖRNYÉ­KÉN letelepedett tirpákság a köl­tő szerinti „érdemes életben”, köztudott. Az érdemes élet csí­ráit magával hozta, akkor, ami­kor 224 évvel ezelőtt Petrikovics János csizmadiamester vezetésé­vel elindult Békés megyéből az a 300 családot kitevő szlovák eoan­Evangélium anyanyelven Tirpákok a Nyírségben bokortanyai múzeumot rendezett be ahová, igyekszik összegyűjte­ni és ezzel megmenteni a tir­pákság értékeit: ruházatát, szer­számait sitb. Mindemellett nyil­vántartja a ma élő népi tnüvé­gélikus telepes csoport, hogy gróf Károlyi Ferenc hívására, vallás- szabadságot, otthont találjon a Nyírség homokján. Ez első tele­peseket újabbak követték a fel­vidéki megyékből. Ezeket az újabbakat nevezték a régiek, ko­rábbiak egymás között „tirpá­koknak”. Gúnynév volt ez aki­kor, később mindannyiuk közös neve. Az érdemes élet a föld sze­retettben: család, otthon megbe­csülésében, a közösség ápolásá­ban, összefogásában, s egységé­ben állott. Ezt hívta életre az Istenben vetett hit, valamint az ige komolyan vétele. Ezeket a ma­gukkal hozot adottságokat őriz­ték, fejlesztették, majd később át is adták. Ezek az adottságok for­málták azután életét, 6 tették ké­pessé őket arra, hogy ott, ahol mások nem tudtak gyökeret ver­ni, sok küzdelmek között is meg­maradjanak. Eleinte csak bérelték a földet, majd megvásárolták és kialakí­tottak egy jellegzetes bokortanya rendszert, közben formálták a város, Nyíregyháza új képét. Erős felelősségtudat élt bennük szel­lemi téren is. Iskolákat létesítet­tek úgy a városban, mint a bo­kortanyákon, s azokat fenntar­tották mindaddig, míg ezt a ter­het államunk le nem vette vál­laikról. Egyik ilyen bokortanyai iskolában tanított Váci Mihály is. Egészséges volt a felelősség­tudatuk úgy a gyermekek, mint az öregek irányában. Az 50—60 évet elért szülők készségesen ad­ták át tanyáikat gyermekeiknek és költöztek be a városba, vál­lalva unokáik városi taníttatá­sát. A TIRPÁKSÁG ÉLETÉBEN IS NAGY VÁLTOZÁST JELEN­TETT a felszabadulás. Ez azzal is járt, hogy államunk Csehszlo­vákiával költött lakosság-csere­egyezmény értelmében módot adortt azoknak, akik szlovákok­nak vallották magukat, áttele­pedjenek. Több ezren éltek e le­hetőséggel. Ez azonban azt is magával hozta, hogy a tirpákság zárt egysége megszűnt Az össze­tartó kötelékek fellazultak. El­tűnt a régi szemlélet: a földhöz való görcsös ragaszkodás. S ami­kor az ipar és kereskedelem ki­tárta kapuit a kapott lehetőség­gel éltek. Elsősorban a fiatalok. Eddig az öregek költöztek a vá­rosba, most a fiatalok, akik szor­galmas dolgozói lettek a gomba módra szaporodó üzemeknek, gyáraknak. A régi életstílus a ta­nyákon sem maradt meg. A munka nehezét átvették a gépek: kezelésüket hamar megtanulta az eddig csak lovakhoz értő fia­talság. S amikor a figyelem el­fordult a földekről, odaterelő­dött a lakásokhoz, Egy nemes versengés indult meg e téren, amelynek eredménye a kicserélt otthonok, gépesített háztartások. Könnyebbé lett az asszonyok munkája is. Eltűnt a különbség a város és tanya között. Sőt a vízvezetékes, központi fűtéses, fürdőszobás tanyai otthonok a jó köves utak mellett, az egészséges tiszta levegő miatt szinte kívá­natosaikká lettek. Ahogyan eltűnt a nyíregyházi jellegzetesség, a taliga, úgy tűn­tek el észrevétlenül az egyéb jel­legzetességek is. Közöttük maga a nyelv. A lakosságcsere után csak itt-ott lehet hallani a tir­pák beszédet Szolgálatok, mun­kaviszonyok módosulásával, megváltozott a ruházat, szokás, beszéd is. A fiatalabbak már nem is gondolnak reá. Államunk azonban, a múlt drága hagyo­mányaira való tekintettel, annak ellenére, hogy ma már lényegé- sen kevesebben igénylik a régi nyelvet, 4 bokortanyai iskolába is bevezette a szlovák nyelv ta­nítását. A Nyíregyházához tar­tozó Sóstó-gyógyfürdőn pedig sZeket is. ÁLLAMUNK GYAKORLA­TÁHOZ IGYEKSZIK ALKAL­MAZKODNI EGYHÁZUNK IS. Amíg csak igényelték, rendszere­sen tartottuk a szlovák nyeivű istentiszteleteket Nyíregyházán a gyönyörű műemlék templomá­ban. Amikor pedig megszűnt az igény, arra törekszik, hogy a szlovák istentisztelet gazdag és színpompás formáját, keretét megőrizzük. Ezért is, minden va­sárnap reggel 8 órakor az ún. „népies” istentiszteleten az ősi Tranoszcius énekeskönyv ma­gyarra fordított énekeit éneklik. A lelkészek pedig abban az öl-, tözetben (fehér álba) szolgálnak, amelyet csak a szlovák istentisz­teleteken volt szabad használni. Ezzel is igyekszik valamit meg­őrizni abból, ami a- tirpákságort összetartotta és életüket olyan­ná formálta és alakította, ami­lyennek nagy költője Váci Mi­hály „Az én szőke városom” c. költeményében látta, megtapasz­talta és megfogalmazta: „Ez a táj tanított szeretni hazát! Ez a por mutatott arányaidra világ! Itt lett rokonom a. Három-Milliárd!” Megyer Lajos EURÓPAI EGYHÁZI VEZETŐK TANÁCSKOZÁSA MARSEILLEBEN lyen veszedelmek fenyegetik a demokratikusan és haladóan gon­dolkodó embereket, még keresz­tyéneket is. Lopez professzor érdekében közbenjárást folytat a Keresztyén Békekonferencián kívül az Egy­házak Világtanácsa is. Az új esztendő első napján is­meretlen terroristák elhurcolták Mauricio Lopez professzort, a mendozai egyetem (Argentína) volt rektorát, a Keresztyén Béke- konferencia Munkabizottságának tagját. Ez az eset csak egy a sok közül, mely mutatja, hogy szá­mos Latin-amerikai országban mi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents