Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-04-03 / 14. szám

Új korszak küszöbén

Hazánk felszabadulása óta 32 esztendő telt el. Már a második világháború befejezésekor érezni lehetett, hogy népünk életében új korszak küszöbéhez érkeztünk és a mögöttünk levő emberöltő tapasztalatai ezt a tényt még csak erőteljesebben igazolták. Ha ebből a távlatból tekintünk vissza a felszabadulásra, akkor már mérlegre tehetjük az elért eredményeket és reális választ kaphatunk arra a kérdésre: mire szabadultunk fel? FELSZABADULTUNK EGY IGAZSÁGOSABB. SZOCIALISTA TÁRSADALMI REND FELÉPÍTÉSÉRE.

A történelemből tudjuk, hogy nagyobb, vagy döntő változások akkor szoktak betkövetkezni egy ország, vagy nép életében, amikor a meglevő társadalmi és gazdasági rendet egy újabb váltja fel. Ez azonban nem szokott „magától” bekövetkezni. Rendszerint súlyos harcok, vagy forradalmi megmozdulások, drága emberéletek árán következnek be ezek a változások. így volt ez hazánk felszabadulásánál is: elsősorban a Szovjetunió hadseregének győzelmes előrenyomulása, sok millió katonájának vére és végső győzelme hozta meg hazánk számára a nagy változást: hazánk felszabadulását az elnyomó és kizsákmányoló fasiszta uralom alól. Ezzel megszületett egy új, igazságosabb társadalmi rend felépítésének lehetősége. A hatalomhoz jutott dolgozó nép — munkások, parasztok és értelmiségiek — olyan rendet épített, olyan törvényeket hozott, amelyek a szűk, kizsákmányoló réteg érdekei helyett a nép széles rétegeinek felemelését szolgálták. A nagybirtokok, bankok, gyárak és ipari nagyüzemek államosítása, a termelési eszközök szocialista tulajdonba vétele, a mezőgazdaság területén bevezetett szocialista életforma igen fontos határkövei voltak az új társadalmi rend felépítésének. Ennek az új társadalmi rendnek célja: a fejlett szocializmus tervszerű, fokozatos és teljes felépítése.

FELSZABADULTUNK AZ EMBERNEK ÉS ALKOTÓ MUNKÁJÁNAK MÉLTÓ MEGBECSÜLÉ- SÉRE

Mindenekelőtt jól át kellett gondolni a romokban heverő ország újjáépítésének óriási munkáját. Ennek jegyében születtek meg az ötéves tervek, amelyek felölelték népünk, társadalmunk széles rétegeinek minden területét. Dolgozó népünk — amelybe mindig beleértjük evangélikus egyházunk tagjait is — szorgalmának, becsületes munkájának dicséretére váliK, hogy ezek a tervek nemcsak megvalósulhattak, hanem gyakran túl is teljesítettük azokat. A több mint 1 millió új lakás felépítése (15 év alatt!), hatalmas ipari centrumok, energiaforrások kialakítása,

ugyanakkor bölcsődék, óvodák, iskolák, napközi otthonok százainak létrehozása, kórházak és egyéb egészségügyi létesítmények, művelődési otthonok, üdülési lehetőségek megteremtése mind a reális tervezésnek és népünk élni akarásának, jövőjébe vetett hitének beszédes tanúi. A dolgozó nép kezébe került termelési eszközök segítségével eddig soha nem tapasztalt eredményeket értünk el az ipar, kereskedelem, mezőgazdaság és technológia különböző ágazataiban. Ugyanez mondható el a szociális és egészségügyi gondoskodás, az SZTK, az anyasági segély szolgálatával, a családvédelmi intézkedések, a nők számára biztosított munkalehetőségek megteremtése és a közéletbe való nagyobb arányú bevonása, a nyugdíjasok és öregek támogatása vonalán is.

FELSZABADULTUNK A MAGUNK ÉS AZ EGÉSZ EMBERISÉG BÉKÉJÉNEK FELELŐS VÉDELMÉRE.

A második világháború súlyos pusztításai után az emberiség boldogabb jövőjéért felelősséget hordozó emberek százmilliói elindították a hazai és nemzetközi békemozgalmakat. Hazánk és evangélikus egyházunk vezetői kezdettől fogva csatlakoztak a béke megvédésének szent ügyéhez. Részt vettünk az 1949-es párizsi első béke-világkongresszuson, püspökeink 1949. virágvasárnapján körlevélben kérték híveinket a béke megőrzésére és megvédésére irányuló hazai és nemzetközi erőfeszítések támogatására. Dolgozó népünk megalkotta a béketörvényt. Népünkkel együtt egyházunk egésze is szívesen veszi ki a részét a béke megvalósításának időszerű feladataiból. Egyházunk vezetőinek és több lelkészének békeszolgálatát megtisztelő módon nyugtázta a hazai és nemzetközi békemozgalom. Hálásak vagyunk Istennek és a népek felelős vezetőinek, akiknek köszönhető, hogy Európában már 32 év óta nem volt háború. A Helsinkiben aláírt záróokmányok tiszteletben tartása és végrehajtása megerősít bennünket abban a reménységünkben, hogy az európai népek kölcsönös megbecsülése és az egymás ügyeibe való be nem

avatkozás tovább szilárdíthatja kontinensünk békéjét és biztonságát.

FELSZABADULÁSUNK 32. ÉVFORDULÓJÁN jólesik visszapillantani a megtett útra és az elvégzett munkára. Mint magyar hazánk polgárai és evangélikus egyházunk tagjai ezután is tegyünk meg mindent, hogy társadalmunk új rendje tovább szilárduljon. Becsületes és lelkiismeretes munkával építsük tovább ezt az országot, amely hazánk és otthonunk és minden erőnkkel óvjuk szocialista létesítményeinket, amelyeknek létrehozásában benne van nemcsak dolgozó kezeink munkája, hanem szívünk szeretete is.

Mekis Adám

Mihai Benuc:

A háború

Némelyek a saját fejükkel játszanak; jobb híján, labda helyett Fölhajítják,

Földhöz verik,

Kezükbe fogják.

Lábukkal rúgják —

De ez egy labda csak, egyetlenegy.

Mások a többiek fejével játszanak,

Egyszerre sokkal, valamennyivel,

Légből kapják mindet, s a légbe visszaverik őkét, Megfontoltan, nehogy egy is leessék.

Kiképp a horizont fejekkel megtelik,

S fejékkel telik a zenit S az ég négy tája is.

Jaj, oly gyorsan röpülnek a fejek,

Hogy nem leli helyét az égben Már sem a fecske, sem a napfény.

Majd a játék hirtelen véget ér: '

Idelent minden megtelt már fejekkel.

A jövendő győzelmét várva várom,

Halál nélkül és fénylőn e világon.

(Román költő. A költeményt fordította Garai Gábor. Megjelent NAPKELTENYUGTA című verskötetében 1976-ban.)

Alii VASARNAP IGEJE

Győzelmes szolgálat

Jn 18, 33—38

VIRÁGVASÁRNAP HAGYOMÁNYÁTÓL ELVÁLASZTHATATLAN JÉZUS JERUZSALEMI BEVONULÁSA és a hozsannázó sokaság éppúgy, mint Pálóczi Horváth Adám vérünkbe ivódott örökszép éneke, amelyet a Krisztus győzelmébe vetett hit bizonysága hat át: „A nagy király jön hozsánna, hozsánna! Zeng a kiáltás előtte, utána, Zöld ágakat szeldelnek útjára, Békességet hoz népe javára."

Pilátus nem hitte, hogy Jézus király, bár utóbb önkéntelenül is ráíratta keresztjére. A zsidók nem hitték, hogy Isten Fia, mert ők Istentől evilági, politikai győzelmet reméltek. Nem tudták ők, hogy mire van válóban szükségük és mi a megoldás útja. Egyedül Jézus tudta, hogy ami történik, Isten szeretettnek munkája. Neki végig kell szenvednie a megaláztatásokat, hogy nyilvánvalóvá legyen Isten róla mondott szava: ez az én szerelmes fiam, akiben gyönyörködöm.

Valóban ő az. Ilyen megalázott állapotában is. Isten elfogadta engedelmességét, győzelemmel koronázta szolgálatát. Nem önmagáért, érettünk és helyettünk. Ezért van neki köze ehhez a világhoz. Nem hatalmi alapon, evilági módon, nem aranyon és nem ezüstön váltott meg, hanem ártatlan szenvedésével és halálával.

ERTJÜK-E Ml ISTEN ÚTJÁT, ENGEDELMESSÉGÉT? Hisszük-e, hogy Isten szerelmes Fia, annak a másfajta életnek a királya? Ezért nem félti önmagát, nem keresi a maga igazát, hanem megy türelmes szelídséggel, békességben küldetése teljesítésében. Így bizonyítja be a kijelentés megbízhatóságát, valódiságát, igazságát.

Közvetlen tanítványai is csak a Szentlélek erejével értették meg. Ma sincs másként. Jézust csak követésében lehet megérteni, annak, aki hisz benne. Térden állva, mint Thorwaldsen híres Krisztus-szobrát, melyet a művész térden állva faragott ki. Felülről nem nyílik ki szépsége. De, ha hivő bizalommal rálépünk erre az útra, akkor megtapasztaljuk életet munkáló örömét, szépségét. Jézus útja sohasem önzésünk táplálója, hanem bizalom és reménység élesztője.

BIZALOM ISTEN ÉS EMBEREK IRÁNT EGYSZERRE. Bízunk egymásban, mert Isten felelőssé tett egymásért. Kitárulkozik a szívünk és abba sokan beleférnek. Meg tudunk feledkezni önmagunkról és nem nyugszunk addig, amíg az emberi gonoszság működik. Azokra tekintünk, akik éheznek, szomjaznak, ínséget szenvednek. Nem félünk kilépni a védettség és az előny helyzetéből, feladni a kényelmet és a biztonságot, lemondani minden emberi biztosítékról, magunkfél- tésről, tudván, hogy Isten az, aki megtart és megőriz minket. A küldetés számunkra azt jelenti, hogy kilépünk mindenfajta elszigeteltségből és együttérzünk a rászorulókkal, együttmunkálkodunk velük. Feladunk mindenféle haragot, gyűlöletet, sértődöttséget és együtt keressük az emberiség jobb jövőjét.

JÉZUS ÚTJA REMÉNYSÉGET NYÜJT, hogy nem hiábavaló elkopnunk az élet szolgálatában. Az életet nem az évek száma jelenti, nemcsak a földi eredmények, sikerek, adnak értelmet, tisztességet neki, hanem az, hogy része az örökkévalóságnak és annak munkálója. Amerre Jézus vezet, az az élet útja, a győzelmes élet útja.

Kovács Pál

IMÁDKOZZUNK!

Cr Jézus Krisztus! Minden hatalmadban van, mégis irgalmaddal gyűjtesz népet magadnak. Méltó vagy arra, hogy minden térd meghajoljon előtted, mert uralkodásod szolgálat és hatalmad a szeretet. Ezt mutattad meg az értűnk vállalt szenvedéseidben, amelyekkel kiengesztelted mennyei Atyádat és nekünk megszerezted a bűnbocsánatot, az életet és az üdvösséget. Áldott légy végtelen szerctetedért. Indíts minket is őszinte követésedre, emberek szolgálatára, hogy ne csak szánkkal magasztaljunk, hanem egész életünkkel bizonyítsuk mi is hitünk és új életünk valóságát. Ámen.

A nemzet igaz fia, a magyar föld szerelmese, a nép tanítómestere

Tessedik Sámuel önéletírása úi kiadásban

TESSEDIK SÁMUEL, ÖTVENÉVES LELKÉSZI SZOLGÁLATÁNAK VÉGÉN jubileumi ünnepség helyett önmaga irta le élete történetét. Az önéletírást Tessedik * hetvenhét éves korában, két évvel a halála előtt német nyelven írta meg. Először 1873-ban jelent meg Zsilinszky Mihály fordításában és kiadásában magyarul. A mostanában megjelent új kiadás a Mezőgazdasági Kiadó és a MÉM Információs Központja kiadványaként ennek az első kiadásnak pontos mása. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a facsimile kiadás elkészítéséhez Evangélikus Országos Könyvtárunk kölcsönözte azt a példányt, ami a fellelhető példányok között a legépebben megmaradt. A hibátlan eredeti tehát nem kis mértékben játszott közre abban, hogy olyan szép másolat készülhetett, mint amilyet most kezünkbe vehetünk.

AZ EREDETI NAGYSÁGBAN KÉSZÍTETT ÖNÉLETRAJZI KÖTETBEN helyet kapott néhány lapnyi terjedelemben Tes- sedik-kéziratokról készült másolat is. Ezt követően megtalálható még a Tessedik Sámuel által alapított mezőgazdasági szakiskola latin nyelvű tanítási terve és annak magyar fordítása. 'Végül közli a kötet Tessediknek egy tanulmányát, ami a 18. század végén jelent meg ezen a címen:

„A lóherének vetéséről és annak használtatásáról való rövid oktatás”. E könyvecske eredetije jelenleg az Országos Széchenyi Könyvtár tulajdona, korábban Széchényi Ferencé volt. Tessedik szarvasi szobráról készült fénykép és egy Tessedik-portré zárja a kötetet.

Az önéletírás egyébként miniatűr kiadásban is elkészült fekete műbőr kötésben, amelyre az 1873-as kiadás címlapja került arany nyomással. Mindkét kötet ízléses kiállításával a bibliofil kiadványok sorában előkelő helyet kaphat.

ÉRDEKES, HOGY EGY EVANGÉLIKUS LELKÉSZ ÖNÉLETRAJZA most a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában jelent meg. Természetesen nem véletlen, hogy Tessediket, Szarvas egykori nagy papját mostanában elsősorban mezőgazdasági tevékenysége és szakiskolája kapcsán emlegetik. Amit ő a földművelés, talaj - javítás, gazdálkodás terén kísérletei során megállapított, s amire ő szakiskolájában tanította az ifjúságot, az tette őt híressé, a mezőgazdasági kísérletügy és szakoktatás s a falufejlesztés megalapozójává. A terméketlennek tartott szikes talajt többszöri szántás, földkeverés, homokkal behintés és trágyázás, valamint lóhere és tengeri termesztése által annyira feljavította, hogy már az első két esztendőben 53-féle terményt tudott azon megtermelni. Az Alföldön, ahol addig ritkaság volt a jó gyümölcs, 300-féle gyümölcsfát ültetett, s nevelt jávor-, éger-, nyár-, akác-, szál-, platán- és bükkfát is, amik addig ott ismeretlenek voltait. Ismert a lucernatermesztésben elért eredménye is. Méhészetet, selyemhernyó-tenyésztést folytatott. Tanított a gyapjú, a len és a kender feldolgozására is. Iskoláját saját költségén alapította s tartotta fenn. Diákjait ingyen tanította. Mindig arra törekedett, hogy az elméleti oktatáson kívül állandó gyakorlati tevékenység révén sajátítsák el az ügyes gazdálkodás módszereit. A különféle korú gyermekek több mint hatvanféle munkát végeztek, ki-ki testi-leliki képességének megfelelőt.

TIZENKÉTEZRES NÉPES GYÜLEKEZET PAPJA, hogyan tehette meg mindezt? Talán abbahagyta vagy elhanyagolta a lelkészi munkáját? Távolról sem! Igehirdető szolgálatát 50 éven át úgy végezte, hogy prédikációit szóról szóra kidolgozta írásban. Több ezer leírt vasárnapi és alkalmi egyházi beszédén kívül 144 különféle tárgyú tanulmánya, értekezése jelent meg a különböző lapokban. Templomot épített

Szarvason úgy, hogy a költségek nem terhelték meg a gyülekezet tagjait, s nem is az uraságtól kapott' támogatásból, hanem előnyös gazdálkodásból állt elő a szükséges fedezet. Ugyanígy épült az iskola is. A régi épületet eladták 20 forintért, s építettek újat 13 000-ért, de úgy, hogy nem indított országos gyűjtést, hanem csupán ügyesen forgatta a gyülekezet pénzét. Többször utazott külföldre is. Bécsben járt, majd egy ízben Kupferzellbe utazott, hogy tanulmányozza az ottani parasztok életét, s tanuljon tőlük. Éppoly fontosnak tartotta a mindennapi használatára szükséges teológiai könyvtárat, mint az intézete tudományos könyv- és folyóirat-gyűjteményét.

TESSEDIK SÁMUELT MÉLTÁN NEVEZHETJÜK A NEMZET IGAZ FIÁNAK, a magyar föld szerelmesének s a nép tanítómesterének, ahogyan szarvasi szobrán a talapzat felirata hirdeti. Több mint félszázadon át hűségesen szolgálta népét, mint olyan evangélikus lelkész, aki tudott küzdeni a nemzet felemelkedéséért, jólétéért is. Életere, szolgálatára ma úgy tekinthetünk vissza a megjelent kötet kapcsán is, hogy alakja, személye minket tanít, karja nekünk is utat mutat erre a népünk boldogulását szolgáló életre.

Vető Béla