Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-04-03 / 14. szám
XLII. ÉVFOLYAM 14. SZÁM Evangélikus Elet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Magányos ünnepelt Pazarló szeretet A szeretetet sok jelzővel szoktuk ellátni. Ezeket a jelzőket Pál apostol a szeretet himnuszában köti sommásan csokorba. Itt szól az apóstól arról, hogy a szeretet türelmes, jóságos, nem irigy, nem kérkedő, nem öntelt, nem sértegető, nem haszonleső, nem hamis, hanem igazságszerető. Ebből a sommás felsorolásból mintha hiányozna, valójában mind e mögött ott van egy nagyon lényeges tulajdonság, amely az isten szeretetére és az igazi emberszeretetre egyaránt jellemző, mégpedig az, hogy a szeretet legtöbbször nem veszi figyelembe az értelem reális számításait, hanem ésszel meg nem magyarázható tettekre ragadtatja magát. A szeretet, arra, akit szeret, minden emberi megfontolást nélkülözve szinte pazarló köny- nyelműséggel mindent hajlandó odaáldozni. Egy szóval a szeretet pazarló szeretet. Hogy Isten szeretete ilyen pazarló szeretet, azt most nagyhét küszöbén különösen is könnyű felismernünk. Nagyhét minden eseménye erről beszél. Micsoda pazarlás, hogy Isten a vesztébe rohanó világért, a bűnben vergődő emberért odaáldozza legdrágább kincsét, egyszülött Fiát. Emberi ésszel az sem fogható fel, hogy a Fiú mindezt vállalja. Nem lázad, nem ellenkezik, hanem engedelmesen elindul a szenvedés útján a Golgota felé. Micsoda pazarló bőséggel árasztja szeretetet. amikor az utolsó vacsorán vállalja a rabszolgák munkáját: megmossa tanítványai lábát — Júdásét is, aki elárulta őt. A kereszten pedig, a gyöt- relnies haláltusa közepette is másokra van gondja: édesanyját rábízza a szeretett taníványra, a megtérő latornak pedig vigasztalást nyújt: megnyitja számára az üdvpsség útját. Micsoda pazarló ■ szeretetről tanúskodik az is, amikor azokért imádkozik, akik megfeszítették és gúnyolják őt. Mind e mögött azt a kimondhatatlan mély szeretetet kell meglátnunk, amellyel bennünket szereit. Ezért tud ilyen pazar nagyvonalúsággal mindent odaáldozni. Isten pazarló szeretete hasonló szeretetet tud ébreszteni az emberek szívében is. Az egyik mai evangéliumi szentige tudósítása szerint Mária fantasztikusan nagy értékű drága kenettel keni meg Jézus lábát. Hiába berzenkedik Júdás a pazarlás miatt, Jézus nagyra értékeli az ilyen pazarló szeretetet. Ezért kedves előtte mindenki, aki szenvedélyesen tud lelkesedni ügyekért és szinte az önfeláldozásig meg tud tenni mindent nyomorúságban vergődő társaiért. Ezért kedvesek előtte az Albert Schweitze- rek, a Martin Luther Kingek, a gyermekeikért életüket gyertyaként elégető édesanyák, a közösség ügyéért szinte megszállottként munkálkodó emberek. Lehet, hogy azok, akik a józan ész mértéke szerint rendezik be életüket, mosolyognak az ilyen „megszállottakon”, azonban az újat, a szépet, az előbbre vivőt mindig ilyen megszállottaknak köszönheti az emberiség. Nagyhét igehirdetései hallgatása közben merüljünk el Megváltó Urunknak ebben a szenvedélyesen pazarló szeretetében, hogy mi magunk is így tudjunk lelkesedni a szép és jó ügyekért és ilyen pazarló szeretettel tudjunk munkálkodni a reánk bízott emberekért. Dr. Selmeczi János Hogyan lehet egy ünnepelt magányos? Hogyan lehet egyedül az, aki felé ezer kar nyúl, akit ezer torok éltet, akinek a megjelenését őszinte lelkesedés fogadja? Várakozás, reménység gyűrűjében, magasztaló elismerés forgatagában hogyan lehet magányos a nap hőse? sokaság fogadta, tömeg KÍSÉRTE VIRÁGVASÁR- NAP A JERUZSÁLEMBE ÉRKEZŐ JÉZUST. Örömmel fogadták az Űr nevében jövőt. Dicsőítették Istent, áldották Jézust, mert meg voltak győződve arról, hogy világraszóló tettek végrehajtására érkezett. Igazuk volt. Tényleg azért jött Jeruzsálembe. Az Űr névében, az Űr hatalmával, az Űr tervének valóraváltá- sára. Úgy üdvözölték őt, mint aki isteni ígéreteket teljesít, prófétai jövendöléseket igazol és mindenki számára nyilvánvalóvá teszi, hogy mi Isten akarata a világgal. Igaz volt a' virágvasárnapi hozsannázó tömeg kiáltása: „áldott, aki jön az Űr nevében”, de hamis volt a hozzá fűzött várakozás. Ezért volt végtelenül magányos a virágvasránapi ünnepelt. Egyedül ő tudta, mekkora a különbség az emberi elképzelések és Isten terve között. Bosz- szúálló, elégedetlen, sértődött, úrhatnám vágyak, vallásos lepel alá lopott politikai ambíciók, valóságtól elrugaszkodott naiv ábrándok húzódtak meg az ünneplés mögött. Ügy vélték, hogy az Űr nevében ezeket fogja teljesíteni. Büntetni és uralkodni jön, és • illő részt ad ebből azoknak, akik hódolnak neki. Uralkodót üdvözöltek azzal a hátsó gondolattal, hogy aki hűséges hozzá, az majd vele uralkodik. A HOZSANNÁZÓK SZERINT JÉZUS JERUZSÁLEMBE ÉRKEZÉSE DIADALÜT. Jézusnak viszont kereszthez vezető út. A tömeg azt gondolta, hogy átveszi hatalmát a világ felett. Jézus Sopronban még ágált a nyilas „parlament” és „felsőház”, „had- vezetőség” és „eszme”. Kiürítési parancsok, tankcsapdaásás és csodafegyver-mesék világában nyögtek ott még a magyarok. De Budapest már szabad volt és nagyot lélegzett a békéből és szabadságból. Szóltak a harangok, hálaadás volt a szivekben és országépítő munkára szervezkedett a nép. Még keletebbre, Debrecenben már hét hete dolgozott az Ideiglenes Nemzetgyűlés, már volt új magyar sajtó, s az ország egész felszabadult részén földosztásra készültek. Hazánkban akkor úgy halt el az élet, ahogy közeledett a front, és úgy éledt újjá. ahogyan előrehaladt a felszabadítás. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ évei a szenvedésnek, veszteségnek, egyéni tragédiáknak és világra terjedő katasztrófának szörnyű évei voltak. Éhség, rongyosság, otthontalanság, betegség és halál telítették ezeket az éveket csordultig. Az emberi lélek irtózott és elvadult ezekben az években. A háború veszteséglistájún ez is az elsők közt szerepel. Még tégla- és betontörmelék fedte a lábunk alatt az utcákat, lehullott villany- és telefonvezetékek, szétszórt lakások bútordarabjai akadályozták a lépést, de az út már felfelé vitt. A pincék lépcsői már felfelé vezettek. Szóltak a harangok, hálaadás volt a szívekben, ország- építő munkára szervezkedett a nép. Felszabadultunk a háború alól! FELSZABADULT A NÉP! A második világháború lezárása magára maradt az isteni tervvel, hogy szolgáljon és meghaljon a világért. Jézus és a sokaság két malomban őrölt. Mást jelentett Jézusnak és mást jelentett az őt fogadóknak ugyanaz a szó: „az Űr nevében”. Igazuk volt a hozsannázóknak, mert tényleg az Űr nevében és az Úr áldását hozva jött, mégis egészen más jött, mint akit vártak, és egészen mást tett, mint amit tőle vártak. A kereszten szenvedő Jézus így imádkozott az őt gyalázókért: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” nemcsak a fasiszta háború poklától való megszabadulást jelentette, hanem ennél is többet. A nép végre megnyerte azt a küzdelmet, amelyet annyi pérhullással folytatott a magyar történelem folyamán. Mennyi nagyszerű elgondolás, tervezgetés, mennyi szent lelkesedés, kemény küzdelem és elszánt akarat előzte meg mindezt! A FEUDÁLKAPITALISTA TÁRSADALOM a gazdagok uralmát jelentette. A nagybirtok és nagytőke uralma kilátástalan és jövőtlen nyomorba kényszeritette a nép széles rétegeit. A Horthy- korszak munkásnyomorának tengeréből egy csepp is sokat feltár, néhány sor hirdetés az egész, de mégis mennyi sötét valóság van mögötte, amikor ezt olvassuk: „Az éhenhalástól menti meg egy lakatos és szerelő hittestvérünket és családját, aki állandó vagy ideiglenes munkát ad neki” (Evangélikus Elet, 1933. 2. sz.). Sokféléi hangzott a helyzetjelentés arról, hogy ugyan elsősorban a katolikus egyház mammutföldbirtokai keltenek erős ellenszenvet a dolgozó parasztság körében, de ha jóval kisebb arányúak voltak is a protestáns földbirtokok, végeredményben azok is hasonló megítélés alá kerültek. A parasztság étlapjáról, ruházkodásáról, lakásáról, egészségügyi viszonyairól még a magyar szociográfiai tudomány hőskorában felvett brutális nyers adatok alaposan kijózanították azokat, akik a magyar falut „tej- jel-mézzel” folyó kánaánnak gondolták. Szinte hasonló a helyzet a virág- vasárnapi eseménynél is. Az ünneplők sem voltak tisztában azzal, amit kiáltottak. Végeredményben sem ünneplői, sem gya- lázói nem fogták fel Jézus küldetésének lényegét, azt hogy Isten szolgálni küldte ezért a világért. Szolgálatával mélységesen közel volt mind az őt éltetőkhöz, mind a káromlókhoz, azok viszont egyaránt távol voltak tőle, mert nem értették azt a csodát, hogy benne Istán szolgál a világnak. MA IS CSAK MONDJA A HOZSANNÁT, DE NEM ÉRTI A LÉNYEGET, aki Jézusban nem A. MAGYAR SZABADSÁGHARCOK Dózsa György, Bocskai István,, II. Rákóczi Ferenc, 1848— 49., majd 1919. nagyszerű kísérlete és a haladó emberek végtelen hosszú sorának munkája, fáradozása és önfeláldozása készítette elő azt az ugrásszerű fejlődést, ami a felszabadulással kezdődött. Népünk hosszú idő óta folytatott szabadságküzdelme célhoz ért! FELSZABADULT EGYHAZUNK! A magyarországi protestantizmus történelmének alapvonása, hogy a szabadságharcok és haladó mozgalmak jelentették életének felvirágzását a népet és a protestantizmust egyaránt elnyomó Habsburg-katolikus rendszerrel szemben. Azonban az 1867- es kiegyezéstől a második világháború végéig tartott az a korszak, amelyben a néphez való viszonyunkban törés következett be. Mindig is voltak, akiknek fájt ez a törés. Ez azt jelentette, hogy a katolikus egyházpolitika útjára léptünk. A „keresztény társadalom”, a „keresztény Magyarország” annyira összekeverte az egyház és a világ fogalmát, hogy az egyház mindjobban a világ jár- szalagjára került, érdekeltté vált egy korhadt társadalmi rendszer fenntartásában. a szolga Messiást látja és nem a szolgálat, méghozzá a világért vállalt szolgálat útján akarja őt követni. Mi már tovább jutottunk és messzebb láthatunk a virágvasárnapi tömegnél. Jézus Krisztus feltámadásának fényében, megváltó műve teljességének ismeretében tudjuk, milyen isteni terv és cselekvés valósult meg nagyhét eseményeiben. Ha áldottnak mondjuk őt, tudjuk, hogy miért áldott és ha kimondjuk, hogy az Űr nevében jött, azt is tudjuk, hogy milyen isteni akaratot hajtott végre. Nem azért áldott, mert a mi vágyaink szerint cselekedett és az Űr nevében nem vallásos köntösbe burkolt eszméket szentesített. Azért áldott, mert szolgálatával üdvösséget szerzett a világnak és áldozata árán szabaddá tette az utat a felebarát nyíltszívű szolgálatára is. A Messiásban a kiválasztottak nem a világgal szemben harcra szólító vezért kaptak, hanem olyan Urat, aki a felebarátért, a világért, a boldog jövőjű emberiségért végzett szolgálóiba szólítja övéit ENNEK A FELISMERÉSÉBEN LATHATJUK EGYÜTT örök életünk bizonyosságát és földi életünk értelmét, célját. Jézus értünk végzett szolgálata valóságos döntések és igazi cselekvések sorozata volt. A mi szolgálatunk sem lehet körvonalazatlan, határozatlan, elvi, elméleti. Naponkénti döntéseket és áldozatos cselekvést követel az új társadalmi rend és fejlődés útját járó, boldog, békés jövőért küzdő népünk közösségében. Mert ha az értünk meghalt és feltámadott Jézus Krisztus követésében nem ismerjük fel konkrét feladatainkat hazánk és az emberiség szolgálatában, akkor ma is csak úgy ho- zsannázunk, mint egykor a virágvasárnapi tömeg, nem tudva, hogy voltaképpen kicsoda a Krisztus, mit tett értünk és mit akar a világgal az Űr nevében. Baranyai Tamás PUSZTULÁSBA ÉS SZENVEDÉSBE sodorta a fasiszta háború evangélikus egyházunkat is. Templomaink, paplakjaink, gyülekezeti házaink úgyszólván mindegyike megsérült többé-ke- vésbé, nem egy pedig teljesen tönkrement. Felrobbantott, kiégett, lebombázott templomok, összeomlott lelkészlakok és gyü- lekzeti házak jellemzik ezt a rombolást. A lelkészek jelentéseiből újra meg újra hangzik: SS-katonálc robbantottak, a fekete-keresztes repülőgép bombát dobott le stb. Ugyanakkor viszont jól emlékszünk a felszabadulás első napjaira, amikor a Szovjet Hadsereg mindenkit felhúzott az újjáépítés megkezdésére, s közte egyházunk tagjait is, az istentiszteleti élet folytatására és a lerombolt templomok helyreállítására. A jelentésekből csaknem mindenütt azt olvashatjuk: a felszabadulás után azonnal hozzáfogtak a megrongált egyházi épületek újjáépítéséhez. ISTEN IRGALMAS ÍTÉLETE volt, hogy a Horthy-rendszer ösz- szeomlásából kimentette egyházunkat és új életkezdés lehetőségével ajándékozta meg. D. Dr. Ottlyli Ernő EGYHÁZI EGYÜTTMŰKÖDÉSI BIZOTTSÁG A Lutheránus Világszövetség 20-tól 23-ig. Az ülésen részt vesz Egyházi Együttműködési Bízott- Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, sága utolsó ülését tartja a VI. . . nagygyűlés előtt, ezúttal a Genf ■ ertnek a bizottságnak első al- melletti Chambesyrbeh, április elnöke. Lezárult egy korszak
