Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-03-20 / 12. szám

„Az Isten kenyere”

János 6, 30—40

„TE MILYEN JELET MUTATSZ, HOGY LÁSSUK, ÉS HIGGYÜNK NEKED?" — Kérdezték a zsidók Jézustól. Nem ez az egyetlen alkalom, hogy ilyen kívánsággal állítottak eléje. Ö azonban nem teljesítette kérésüket, sőt némely esetben otthagyta őket. Csak egy alkalommal mutatott vitathatatlan jelet Jézus. Amikor Tamásnak boldogan újságolták társai, hogy látták a feltámadt Urat, ő így válaszolt: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét ... nem hiszem.” Nyolc nap múlva ez Jézus válasza Tamásnak: „Nyújtsd ide ujjadat, és nézd meg kezeimet."

Jézus akkor, az ö keresztfán értünk végzett szolgálatának, és irántunk való szeretetének jeleit mutatta meg.

Néha feltámad az emberekben a gondolat; jó lenne valami biztos jelet látni, valami csodálatos dolgot megtapasztalni Jézustól. Ennek a gondolatnak a kísérője nemegyszer az a kívánság, hogy Jézus ott mutasson valami jelet, ahol az nekem megfelelő, és akkor tegyen valami csodát, amikor én akarom, így mennyivel könnyebb lenne hinni benne. A fentiekből nyilvánvaló Jézus visszautasító magatartása az ilyen kívánságokkal szemben. De az Ö golgotái szolgálatának és áldozatos szeretetének jeleit sokszor megtapasztalhatjuk az életünkben, amikor megbocsátja bűneinket, kegyelmével vezeti és irányítja lépteinket, és szeretetével védelmezi életünket.

„ÉN VAGYOK AZ ÉLET KENYERE” Jézus irántunk való szolgálatának és szeretetének egyik megmutatott jele, hogy ő az élet kenyere akar lenni számunkra.

Mindnyájan tudjuk, hogy mit jelent az embernek a kenyér? A munka, a hivatás, a pénz, a gazdálkodás kérdése végereményben kenyérkérdés. De inég nagyobb jelentősége lesz ennek, ha így fogalmazunk: mindennapi kenyér. Vannak más fontos kérdések is az életünkben, de ez látszik a legfontosabbnak.

JÉZUS MAGÁT AZ ÉLET KENYERÉNEK NEVEZI. Talán azért, mert a kenyér nem más, mint áldozatot hozó élet. Nézzünk rá egy darabka kenyérre és meglátjuk benne az élet hétszeres áldozatát. A búzamag elhal a szántóföldben. A gabonaszár ledől a kombájn előtt. A gép kiveri a kalászból a magot. A malom összezúzza a búzaszemet. A kemence hőségében kialakul az élet új formája, a kenyér. Ezt szeletekre vágja az emberi kéz. Végül felaprózzák a fogak, hogy újra életté legyen. Íme, a kenyérben levő élet áldozata és szolgálata mindnyájunknak.

Jézus az élet kenyere a kereszten feláldozva magát értünk szolgált, és szüntelenül szolgálva „életet ad a világnak’’. Azért nélkülözhetetlen, fontos, és drága .hitünknek és mindennapi életünknek, mert Jézus olyan akar lenni nekünk, mint a kenyér, „igazi mennyei kenyér” akar lenni számunkra.

„AZ ÉN ATYÁM ADJA NEKTEK AZ IGAZI MENNYEI KENYERET.” Tehát soha nem kell kételkednünk abban, hogy kapjuk Öt. A mindennapi kenyerünket nem elég elhelyezni a konyhaszekrényben, vagy az asztalon, és örülni annak, hogy van, hanem érte kell nyúlni és enni kell belőle. Isten nem azért adja nekünk Jézust, hogy eltegyük életünknek egy sarkába, azután néha örvendezve gondoljunk arra, hogy ott van. Mert „aki énhozzám jön, nem éhezik meg." Isten tehát adja, és mi hálával fogadjuk el mindennapi életünk számára. Benne hiszünk, vele és általa élünk naponta. így drága bizonyosságunk, hogy rólunk szól Jézus szava: „Az én Atyámnak az az akarata hogy aki látja a Fiút, és hisz benne, annak örök élete legyen, én pedig feltámasztom azt, az utolsó napon.” Szakái Árpát!

IMÁDKOZZUNK!

Áldott légy, hatalmas Isten minden jóságodért! Köszönjük, hogy mindennel ellátsz bennünket. Megadod mindennapi kenyerünket, és nekünk adod az élet kenyerét is. Köszönjük, Űr Jézus, hogy élet és kenyér vagy a számunkra. Add, hogy Téged elfogadva, akaratod szerint éljünk és higgyünk. Engedd, hogy mindig halasak tudjunk lenni naponként megtapasztalt szeretetedért, és meglássuk annak jeleit Ámen.

— FŐT. Március 6-án teológusnap volt a gyülekezetben. Dr. Selmeczi János otthonigazgató vezetésével Drobina Erzsébet IV. évi.. Seben István és Tekus András II. évf., valamint Becse Tamás, Koskai Erzsébet, Nagy László, Szabó Izabella, Szabó Sándor és Zaveczki József I. évf. hallgatók szolgáltak. A délelőtti istentiszteleten az otthonigazgató, a mogyoródi filiában Tekus András hirdette Isten igéjét. A teológusok a délutáni ifjúsági szeretetvendégségen „Keresztyén hitünk értelme”, a gyülekezeti esten pedig „Mit jelent számomra Jézus Krisztus keresztje?” összefoglaló címen tartottak szavalatokkal és énekszámokkal színesített programot. A gyülekezet 5130 Ft offertóriummal támogatta a lelkészképzést.

— KEMENESM AGASI. Február 10-én általános vizsgálatot tartott a gyülekezetben Benkő Béla, a vasi egyházmegye esperese. Február 13-án, vasárnap este istentiszteleten hirdette az igét, utána pedig kibővített presbiteri ülésen általános táié^nztatót tartott.

— IRSA. Február 20-án Hegyháti János iharosberényi lelkész végzett a gyülekezetben egész napos vendégszolgálatot. Délután az énekkari szeretetvendégség résztvevőit vetítettképes előadásban vezette végig a reformáció földjén és Bach János Sebestyén életének főbb állomásain.

— GYŐR. Gerhardt Pál halálának 300. évfordulóján emléknapot tartott a gyülekezet. A délelőtti istentiszteleten Bencze Imre kelenföldi lelkész szolgált, délután pedig előadást tartott „Isten hár- fásáról”. — A pár hónapja felújított orgonán Sulyok Imre orgonaművész karnagy az esti zenés áhítaton Pachelbel-, Walther-, Brehm- és Reger-műveket adott elő, Ferenczy Judit szólóénekkel szolgált.

— PAKS. A gyülekezet szere- tetvendégségén február 13-án Gerhardt Pálról tartott megemlékezést és igehirdetéssel szolgált Tóth-Szöllös Mihály kecskeméti lelkész, a Bács-Kiskun Egyházmegye esperese.

— ALBERTI. Február 13-án teológusnap volt a gyülekezetben. Dr. Selmeczi János otthonigazgató vezetésével tíz teológiai hallgató, Gyarmati István, Koháry Ferenc, Roszik Gábor, Sztojano- vics András, Kiss Miklós, Kepe- nyes Erzsébet, Amriskó Mária, Sztankó Gyöngyi, Pathó Gyula és Szabó Márta végeztek egész napos szolgálatot A hallgatókra mély benyomást tett a gyülekezet egy- házszeretete és példamutató áldozatkészsége.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1977. március 20-án

Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Harmati Béla, du. 6. Harmati Béla. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 5. Szeretetvendégség : dr. Rédey Pál. Dózsa György út 7. de. fél 9. dr. Mun/tag An- dorné. üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u, 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Kárcly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos úi 22. de. lt. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Szabó Vilmos teol. (szuppl.). Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest-Weker- letelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmoá. Rákospalota MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalofca- Kistemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Kosa I.ászló. Rákosliget de, 10. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa László.

Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) D. Dr. Ottlyk Ernő, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Dr. Ottlyk Ernő, du. 6. Madocsaj Miklós. Torockó tér de. tél

9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsav Vilmos u. 11. de. 9. Takács József. de. 11. Takács József, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de.

10. dr. Lehel László. Kelenföld de. 8. Ruttkay Miklian Géza. de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Rőzse István. Németvölgyi út 138. de. 9. Bor.cze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. D. Koren Emil. Budafok de. 11. D. Koren Emil. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11.

— TORONYSÜVEG és templomtető mázolását vállalja Valen'tinyi László festő. 5850 Mezöberény,. Belencéresi üt 16.

evangélikus Elet

A Mas varország*) PvaneeliKus Es.vház Sanoosztalyanak lapia

Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkssztöseg es kiadóhivatal:

1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12 Telefon: 142-974

Csekkszámiaszam: 516—20 412—Vili

Előfizetés) ár: egy évre 120.— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index: 25211

ISSN 0133—1302

<é)

77.0787

Athenaeum Nyomda Budapest Rataaos maeasnyomas Felelős vezető;

Soproni Béla vezérigazgató

Orvtámadás ért a napokban. A támadó hátulról ugrott rám és teljes erejével szorongatta a torkomat s közben a nevemet kiáltozta. Ahogy később kiderült, vagy félórával előtte már ol lakásomon keresett, és bűnrészesévé tette kísérőjét is. A támadót Attilának hívják, most jár az első általánosba, a bűnrészes a nagymama, akit rossz szive és reumás lába ellenére is rávett, hogy felkutyagoljon a harmadik emeletre csak azért, hogy ő indián üvöltéssel rámvethesse magát.

Az esti órákban éppen egy kedves barátnőmmel jöttem az utcában csendesen beszélgetve, amikor a támadás történt. Amikor magamhoz tértem és a támadóban Attilára ismertem, persze nem róhattam meg, m.ert ez a támadás szerétéiből történt.

— Ind néni! — kiáltotta többször diadalittasan, és ez a felkiáltás azt jelentette, milyen jó volt nálad játszani, ajándékot kapni, csokikrémet enni, egyszóval mindazt tenni és kapni, aminek egy gyermekszív örülhet. Ezért megrovás helyett ezt mondtam ismerősömnek:

— Tudod ki áll itt előtted? A jövő nagy énekművésze, a mongol népi táncok nagymestere, a magyar népköltészél pártfogója, többszörösen kitüntetett festőművészünk.

Attila mindezt vigyázban állva hallgatta, feketekeretes szemüvege mögött nagyon csillogott, még feketébb szeme, és ahogy elnéz„Bizony. bizony mondom nék- tek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” (Jn 12, 24).

VASÁRNAP. — „Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!” (Lk 8, 48 — Zsolt 40, 2 — Jn 6, 1—15 — Zsolt 122). A hit nem elvont, elméleti fogalom. Nagyon komoly és kézzelfogható eredményei és következményei vannak az ember életében. A hit lehetőség Isten erejének áradására az életünkbe. Gyógyulás, megújult erő, élet — mind olyan tényezők, amelyek ennek a történetnek az alapján a Jézus hatalmáról beszélnek.

HÉTFŐ. — „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek!” (Fii 1, 27 — Jer 14, 21 — Jn 6, 22—29 — Lk 20, 45— 21, 4). Örök gondja a keresztyén- ségnek. hogy vannak olyan tagjai, akik csak kapni akarnak, akik csak Isten gondviselő szeretetének védelme alatt1 akarják tudni az életüket. De arról nem akarnak tudni, hogy a keresztyénség kötelezettségekkel is jár. Soha ne felejtsük el. hogy csak akkor vagyunk Krisztus népe, ha egész életünket „az evangéliumhoz méltó” krisztusi, másokért élő és szolgáló magatartás jellemzi.

KEDD. — „Amit tesztek, lélekből végezzétek úgy, mint az Ür- nak, és nem úgy, mint az embereknek” (Kol 3, 23 — Szs 44, 21 — Jn 6, 30—35 — Lk 21. 5—19). Ha Isten népe erre az igére jobban figyel történelme folyamán, kevesebbszer kellett volna késői bűn- bánatot tartania. Mert ha az Úrra figyelünk, akaratának engedelmeskedünk, akkor nem teszünk olyat,« ami sérti az emberi méltóságot, ami életellenes. Az emberi akarat nem mindig ilyen egyértelműen tiszta. Ezért kell a keresztyén embernek állandóan az Űr akaratának alapján tájékozódnia.

SZERDA. — „Simon így felelt: Mester egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálót. S amikor ezt megtették, nagy tömeg halat kerítettek be” (Lk 5, 5—6 — Zsolt 19. 9 — 1 Kir 19, 1— 8 — Lk 21, 20—28). Az életben sokszor kerülünk emberileg nézve kilátástalan helyzetekbe. De nem szabad csak a körülményeket látnunk, hanem mindig számolni kell az élő Jézus erejével, aki segítő szeretetével, nehézségeinket is legyőzni tudó hatalmával áll az ember mellett.

Orúániadás

tem nagy boldogságában, bizonyara úgy érezte, hogy dobuyon alt, amint éppen felhúzzak tiszteletere a magyar zászlót.

. . . Érdekes világ a gyermekek világa! Csak mi, felnőttek hisz- szük, hogy nem tanulhatunk tőlük. Lássuk csak, mire tanítanak bennünket ók!

Minden iránti érdeklődésre. Mert ők állandóan kérdeznek. Mindenről tudni akarnak és elvárják, hogy választ kapjanak, figyelmet, megértést, gondoskodást, szeretetet. Meg kell őket nevettetni, meg kell őket vigasztalni, és mai világunkban, amelyben a technika fejlődése mellett, mintha háttérbe szorulna az emberré érés folyamata, megadni nekik a biztonság érzését, mert ezt nélkülözik a legjobban. Hallgatva őket, néha megrémülünk, mennyi nehézséggel kell szembenézniük, megbirkózniuk. Mennyivel könnyebb bánni a felnőttel, aki csak tudásunk és érettségünk fokát kéri tőlünk számon, míg a gyermek a megértésünket és emberségünket.

Nagy, egyedülálló érzés megnyerni egy gyermek bizalmát, szeretetét. Milyen nagy dolog, ha kirobbanó örömmel a nyakunkba ugrik, hogy boldogságáról beszéljen, vagy könnyes arccal elénk áll, mert valami problémája van, amit még nem tud megoldani.

Milyen kár, hogy a felnőtt emCSÜTÖRTÖK. — „A beteg így válaszolt neki; Uram, nincs emberem” (Jn 5, 7 — Hós 14, 4 — Jn 6, 60—65 — Lk 21, 29—38). Segélykérő kiáltás ez az ige mindannyiunk felé! Testi-lelki betegségben szenvedők várnak körülöttünk is „emberükre”, aki hozzásegíti őket a gyógyuláshoz. Ne mást akarjunk hozzájuk elküldeni, de mi magunk keressük fel őket a gyógyuláshoz. Ne mást akarjunk hozzájuk elküldeni, de mi magunk keressük fel őket együttérző beszélgetésre, a Nagy Orvosról — Jézusról való bizonyságtételre, értük való imádságra. De ha kell szobájuk kitakarítására, ebédjük elkészítésére is.

PÉNTEK. — „Jézus így válaszolt: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják és megtartják” (Lk 8, 21 — Jer 7, 23 — Jn 12, 20—26 — Lk 22, 1—6). Amit nem ismerünk, nem tudunk, abban bizonytalanok vagyunk, azt nem tudjuk cselekedni. Ezért fontos az ige olvasása, igehirdetési alkalmakon való részvétel, hogy belőle tökéletesen megismerjük az Űr akaratát. De nem öncélúan, pusztán az ismeretért, hanem, hogy mindaz cselekedeteink tisztító és mozgató erejévé legyen, azok javára, akik közé Isten családunkban, munkahelyünkön, társadalmunkban rend- delt.

SZOMBAT. — „Kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban” (ApCsel 2, 42 — Zsolt 73, 28 — Jn 8, 21— 30 — Lk 22, 7—13). A keresztyénség közösségi embert nevel. Az életben való helytálláshoz a gyülekezeti közösség tanműhely. A tanítványok számára is az imádságban, az úrvacsorában való közösség az eröfelvétel lehetősége volt arra, hogy egész életük a szeretet szolgálatában álljon. Ez ,ma is így kell, hogy legyen.

Nobik Erzsébet

— NYÍREGYHÁZA. Január 30-án dr. Hafenscher Károly Deák téri lelkész tartott előadást a presbitérium és a gyülekezet részére az „Egyházi világszervezetekről” és a Dar-es-Salaam-i világgyűlés főtémájáról. — Február

20-án a presbitérium és a képviselőtestület tagjai részére csendesnapot tartottak „Diakóniai életvitelünk” összefoglaló témával.

bér gyakran elveszti érzelmei ki- mulaiasának" képesseget. Milyen kár, hogy olyan sok embert fékez, hogy bizalmával visszaéltek. Miért vagyunk sokszor bizalmatlanok, gonoszak, rosszak egymáshoz? Félünk egymástól? Félünk attól, amit rólunk mondanak, gondolnak? Nem sírunk masok előtt, ha szomorúak vagyunk, és nem tárjuk ki mások felé a karunkat, ha boldogok vagyunk. Csak a gyermek teszi. Mi, felnőttek, művészek vagyunk abban, hogyan kell legbensöbb érzelmeinket leplezni. Álarcot hordunk, és nagyon ritkán — talán soha — mutatjuk meg teljes őszinteséggel igazi arcunkat.

Ezek a gondolatok futottak végig agyamon, miközben a kis Attila tiszta, őszinte, boldogságtol csillogó szemébe néztem.

— Figyelj rám! — mondja — képzeld, ma reggel a nagymami ... és mivel nem látja tisztán arcomat a félhomályban, megismétli — figyelsz rám?

Mintha a felnőttek világában elfelejtettünk volna egymásra figyelni. Erre ez a kis fiúcska figyelmeztet most!

Figyeljünk egymásra felnőttek! Annyi embernek van problémája, amit szeretne elmondani!

Te pedig, kis Attila, állj a dobogó legmagasabb fokára, és tárd ki két kis karodat boldogságodban felénk, megérdemled, hogy most csak neked lengjen a

zászló. „

Gyarmathy :«n