Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-03-20 / 12. szám

„Az Isten kenyere” János 6, 30—40 „TE MILYEN JELET MUTATSZ, HOGY LÁSSUK, ÉS HIGGYÜNK NEKED?" — Kérdezték a zsidók Jézustól. Nem ez az egyetlen alka­lom, hogy ilyen kívánsággal állítottak eléje. Ö azonban nem teljesí­tette kérésüket, sőt némely esetben otthagyta őket. Csak egy alkalom­mal mutatott vitathatatlan jelet Jézus. Amikor Tamásnak boldogan új­ságolták társai, hogy látták a feltámadt Urat, ő így válaszolt: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét ... nem hiszem.” Nyolc nap múl­va ez Jézus válasza Tamásnak: „Nyújtsd ide ujjadat, és nézd meg ke­zeimet." Jézus akkor, az ö keresztfán értünk végzett szolgálatának, és irán­tunk való szeretetének jeleit mutatta meg. Néha feltámad az emberekben a gondolat; jó lenne valami biztos jelet látni, valami csodálatos dolgot megtapasztalni Jézustól. Ennek a gondolatnak a kísérője nemegyszer az a kívánság, hogy Jézus ott mutasson valami jelet, ahol az nekem megfelelő, és akkor tegyen va­lami csodát, amikor én akarom, így mennyivel könnyebb lenne hin­ni benne. A fentiekből nyilvánvaló Jézus visszautasító magatartása az ilyen kívánságokkal szemben. De az Ö golgotái szolgálatának és ál­dozatos szeretetének jeleit sokszor megtapasztalhatjuk az életünkben, amikor megbocsátja bűneinket, kegyelmével vezeti és irányítja lép­teinket, és szeretetével védelmezi életünket. „ÉN VAGYOK AZ ÉLET KENYERE” Jézus irántunk való szolgá­latának és szeretetének egyik megmutatott jele, hogy ő az élet kenye­re akar lenni számunkra. Mindnyájan tudjuk, hogy mit jelent az embernek a kenyér? A munka, a hivatás, a pénz, a gazdálkodás kérdése végereményben ke­nyérkérdés. De inég nagyobb jelentősége lesz ennek, ha így fogalma­zunk: mindennapi kenyér. Vannak más fontos kérdések is az életünk­ben, de ez látszik a legfontosabbnak. JÉZUS MAGÁT AZ ÉLET KENYERÉNEK NEVEZI. Talán azért, mert a kenyér nem más, mint áldozatot hozó élet. Nézzünk rá egy da­rabka kenyérre és meglátjuk benne az élet hétszeres áldozatát. A búzamag elhal a szántóföldben. A gabonaszár ledől a kombájn előtt. A gép kiveri a kalászból a magot. A malom összezúzza a búzaszemet. A kemence hőségében kialakul az élet új formája, a kenyér. Ezt sze­letekre vágja az emberi kéz. Végül felaprózzák a fogak, hogy újra életté legyen. Íme, a kenyérben levő élet áldozata és szolgálata mind­nyájunknak. Jézus az élet kenyere a kereszten feláldozva magát értünk szolgált, és szüntelenül szolgálva „életet ad a világnak’’. Azért nélkülözhetetlen, fontos, és drága .hitünknek és mindennapi életünknek, mert Jézus olyan akar lenni nekünk, mint a kenyér, „igazi mennyei kenyér” akar lenni számunkra. „AZ ÉN ATYÁM ADJA NEKTEK AZ IGAZI MENNYEI KENYE­RET.” Tehát soha nem kell kételkednünk abban, hogy kapjuk Öt. A mindennapi kenyerünket nem elég elhelyezni a konyhaszekrényben, vagy az asztalon, és örülni annak, hogy van, hanem érte kell nyúlni és enni kell belőle. Isten nem azért adja nekünk Jézust, hogy elte­gyük életünknek egy sarkába, azután néha örvendezve gondoljunk arra, hogy ott van. Mert „aki énhozzám jön, nem éhezik meg." Isten tehát adja, és mi hálával fogadjuk el mindennapi életünk számára. Benne hiszünk, vele és általa élünk naponta. így drága bizonyossá­gunk, hogy rólunk szól Jézus szava: „Az én Atyámnak az az akarata hogy aki látja a Fiút, és hisz benne, annak örök élete legyen, én pedig feltámasztom azt, az utolsó napon.” Szakái Árpát! IMÁDKOZZUNK! Áldott légy, hatalmas Isten minden jóságodért! Köszönjük, hogy mindennel ellátsz bennünket. Megadod mindennapi kenyerünket, és nekünk adod az élet kenyerét is. Köszönjük, Űr Jézus, hogy élet és kenyér vagy a számunkra. Add, hogy Téged elfogadva, akaratod sze­rint éljünk és higgyünk. Engedd, hogy mindig halasak tudjunk lenni naponként megtapasztalt szeretetedért, és meglássuk annak jeleit Ámen. — FŐT. Március 6-án teoló­gusnap volt a gyülekezetben. Dr. Selmeczi János otthonigazgató vezetésével Drobina Erzsébet IV. évi.. Seben István és Tekus And­rás II. évf., valamint Becse Ta­más, Koskai Erzsébet, Nagy László, Szabó Izabella, Szabó Sándor és Zaveczki József I. évf. hallgatók szolgáltak. A délelőtti istentiszteleten az otthonigazga­tó, a mogyoródi filiában Tekus András hirdette Isten igéjét. A teológusok a délutáni ifjúsági szeretetvendégségen „Keresztyén hitünk értelme”, a gyülekezeti esten pedig „Mit jelent számom­ra Jézus Krisztus keresztje?” összefoglaló címen tartottak sza­valatokkal és énekszámokkal színesített programot. A gyüle­kezet 5130 Ft offertóriummal tá­mogatta a lelkészképzést. — KEMENESM AGASI. Feb­ruár 10-én általános vizsgálatot tartott a gyülekezetben Benkő Bé­la, a vasi egyházmegye esperese. Február 13-án, vasárnap este is­tentiszteleten hirdette az igét, utá­na pedig kibővített presbiteri ülé­sen általános táié^nztatót tartott. — IRSA. Február 20-án Hegy­háti János iharosberényi lelkész végzett a gyülekezetben egész na­pos vendégszolgálatot. Délután az énekkari szeretetvendégség részt­vevőit vetítettképes előadásban vezette végig a reformáció föld­jén és Bach János Sebestyén éle­tének főbb állomásain. — GYŐR. Gerhardt Pál halálá­nak 300. évfordulóján emléknapot tartott a gyülekezet. A délelőtti istentiszteleten Bencze Imre ke­lenföldi lelkész szolgált, délután pedig előadást tartott „Isten hár- fásáról”. — A pár hónapja fel­újított orgonán Sulyok Imre or­gonaművész karnagy az esti zenés áhítaton Pachelbel-, Walther-, Brehm- és Reger-műveket adott elő, Ferenczy Judit szólóénekkel szolgált. — PAKS. A gyülekezet szere- tetvendégségén február 13-án Gerhardt Pálról tartott megemlé­kezést és igehirdetéssel szolgált Tóth-Szöllös Mihály kecskeméti lelkész, a Bács-Kiskun Egyház­megye esperese. — ALBERTI. Február 13-án teológusnap volt a gyülekezetben. Dr. Selmeczi János otthonigazga­tó vezetésével tíz teológiai hall­gató, Gyarmati István, Koháry Ferenc, Roszik Gábor, Sztojano- vics András, Kiss Miklós, Kepe- nyes Erzsébet, Amriskó Mária, Sztankó Gyöngyi, Pathó Gyula és Szabó Márta végeztek egész napos szolgálatot A hallgatókra mély benyomást tett a gyülekezet egy- házszeretete és példamutató ál­dozatkészsége. Istentiszteleti rend Budapesten, 1977. március 20-án Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Harmati Béla, du. 6. Harmati Béla. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 5. Szeretet­vendégség : dr. Rédey Pál. Dózsa György út 7. de. fél 9. dr. Mun/tag An- dorné. üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kál­mán u, 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kő­bánya de. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Kárcly. Rá­kosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos úi 22. de. lt. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr Lász­ló. Újpest de. 10. Szabó Vilmos teol. (szuppl.). Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Vi­rágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest-Weker- letelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schrei­ner Vilmoá. Rákospalota MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalofca- Kistemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rá­koshegy de. 9. Kosa I.ászló. Rákosliget de, 10. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresz­túr de. fél 11. Kósa László. Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) D. Dr. Ottlyk Ernő, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Dr. Ottlyk Ernő, du. 6. Madocsaj Miklós. Torockó tér de. tél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Gö­rög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsav Vilmos u. 11. de. 9. Takács Jó­zsef. de. 11. Takács József, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10. dr. Lehel László. Kelenföld de. 8. Ruttkay Miklian Géza. de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Rőzse István. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Bor.cze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. D. Koren Emil. Budafok de. 11. D. Ko­ren Emil. Csillaghegy de. fél 10. Ka­posvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — TORONYSÜVEG és templomtető mázolását vállalja Valen'tinyi László festő. 5850 Mezöberény,. Belencéresi üt 16. evangélikus Elet A Mas varország*) PvaneeliKus Es.vház Sanoosztalyanak lapia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkssztöseg es kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12 Telefon: 142-974 Csekkszámiaszam: 516—20 412—Vili Előfizetés) ár: egy évre 120.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 <é) 77.0787 Athenaeum Nyomda Budapest Rataaos maeasnyomas Felelős vezető; Soproni Béla vezérigazgató Orvtámadás ért a napokban. A támadó hátulról ugrott rám és teljes erejével szorongatta a tor­komat s közben a nevemet kiál­tozta. Ahogy később kiderült, vagy félórával előtte már ol la­kásomon keresett, és bűnrészesé­vé tette kísérőjét is. A támadót Attilának hívják, most jár az el­ső általánosba, a bűnrészes a nagymama, akit rossz szive és reumás lába ellenére is rávett, hogy felkutyagoljon a harmadik emeletre csak azért, hogy ő in­dián üvöltéssel rámvethesse ma­gát. Az esti órákban éppen egy kedves barátnőmmel jöttem az utcában csendesen beszélgetve, amikor a támadás történt. Ami­kor magamhoz tértem és a tá­madóban Attilára ismertem, per­sze nem róhattam meg, m.ert ez a támadás szerétéiből történt. — Ind néni! — kiáltotta több­ször diadalittasan, és ez a fel­kiáltás azt jelentette, milyen jó volt nálad játszani, ajándékot kapni, csokikrémet enni, egyszó­val mindazt tenni és kapni, ami­nek egy gyermekszív örülhet. Ezért megrovás helyett ezt mond­tam ismerősömnek: — Tudod ki áll itt előtted? A jövő nagy énekművésze, a mon­gol népi táncok nagymestere, a magyar népköltészél pártfogója, többszörösen kitüntetett festő­művészünk. Attila mindezt vigyázban állva hallgatta, feketekeretes szemüve­ge mögött nagyon csillogott, még feketébb szeme, és ahogy elnéz­„Bizony. bizony mondom nék- tek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” (Jn 12, 24). VASÁRNAP. — „Leányom, hi­ted megtartott téged, menj el bé­kességgel!” (Lk 8, 48 — Zsolt 40, 2 — Jn 6, 1—15 — Zsolt 122). A hit nem elvont, elméleti fogalom. Nagyon komoly és kézzelfogható eredményei és következményei vannak az ember életében. A hit lehetőség Isten erejének áradására az életünkbe. Gyógyulás, meg­újult erő, élet — mind olyan té­nyezők, amelyek ennek a törté­netnek az alapján a Jézus hatal­máról beszélnek. HÉTFŐ. — „Csakhogy a Krisz­tus evangéliumához méltóan vi­selkedjetek!” (Fii 1, 27 — Jer 14, 21 — Jn 6, 22—29 — Lk 20, 45— 21, 4). Örök gondja a keresztyén- ségnek. hogy vannak olyan tagjai, akik csak kapni akarnak, akik csak Isten gondviselő szeretetének védelme alatt1 akarják tudni az életüket. De arról nem akarnak tudni, hogy a keresztyénség köte­lezettségekkel is jár. Soha ne fe­lejtsük el. hogy csak akkor va­gyunk Krisztus népe, ha egész éle­tünket „az evangéliumhoz méltó” krisztusi, másokért élő és szolgáló magatartás jellemzi. KEDD. — „Amit tesztek, lélek­ből végezzétek úgy, mint az Ür- nak, és nem úgy, mint az embe­reknek” (Kol 3, 23 — Szs 44, 21 — Jn 6, 30—35 — Lk 21. 5—19). Ha Isten népe erre az igére jobban figyel történelme folyamán, keve­sebbszer kellett volna késői bűn- bánatot tartania. Mert ha az Úrra figyelünk, akaratának engedel­meskedünk, akkor nem teszünk olyat,« ami sérti az emberi méltó­ságot, ami életellenes. Az emberi akarat nem mindig ilyen egyér­telműen tiszta. Ezért kell a ke­resztyén embernek állandóan az Űr akaratának alapján tájékozód­nia. SZERDA. — „Simon így felelt: Mester egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a há­lót. S amikor ezt megtették, nagy tömeg halat kerítettek be” (Lk 5, 5—6 — Zsolt 19. 9 — 1 Kir 19, 1— 8 — Lk 21, 20—28). Az életben sokszor kerülünk emberileg nézve kilátástalan helyzetekbe. De nem szabad csak a körülményeket lát­nunk, hanem mindig számolni kell az élő Jézus erejével, aki se­gítő szeretetével, nehézségeinket is legyőzni tudó hatalmával áll az ember mellett. Orúániadás tem nagy boldogságában, bizo­nyara úgy érezte, hogy dobuyon alt, amint éppen felhúzzak tisz­teletere a magyar zászlót. . . . Érdekes világ a gyermekek világa! Csak mi, felnőttek hisz- szük, hogy nem tanulhatunk tő­lük. Lássuk csak, mire tanítanak bennünket ók! Minden iránti érdeklődésre. Mert ők állandóan kérdeznek. Mindenről tudni akarnak és el­várják, hogy választ kapjanak, figyelmet, megértést, gondosko­dást, szeretetet. Meg kell őket nevettetni, meg kell őket vigasz­talni, és mai világunkban, amelyben a technika fejlődése mellett, mintha háttérbe szorul­na az emberré érés folyamata, megadni nekik a biztonság érzé­sét, mert ezt nélkülözik a legjob­ban. Hallgatva őket, néha meg­rémülünk, mennyi nehézséggel kell szembenézniük, megbirkóz­niuk. Mennyivel könnyebb bánni a felnőttel, aki csak tudásunk és érettségünk fokát kéri tőlünk számon, míg a gyermek a meg­értésünket és emberségünket. Nagy, egyedülálló érzés meg­nyerni egy gyermek bizalmát, szeretetét. Milyen nagy dolog, ha kirobbanó örömmel a nyakunk­ba ugrik, hogy boldogságáról be­széljen, vagy könnyes arccal elénk áll, mert valami problémá­ja van, amit még nem tud meg­oldani. Milyen kár, hogy a felnőtt em­CSÜTÖRTÖK. — „A beteg így válaszolt neki; Uram, nincs em­berem” (Jn 5, 7 — Hós 14, 4 — Jn 6, 60—65 — Lk 21, 29—38). Se­gélykérő kiáltás ez az ige mind­annyiunk felé! Testi-lelki beteg­ségben szenvedők várnak körülöt­tünk is „emberükre”, aki hozzáse­gíti őket a gyógyuláshoz. Ne mást akarjunk hozzájuk elküldeni, de mi magunk keressük fel őket a gyógyuláshoz. Ne mást akarjunk hozzájuk elküldeni, de mi ma­gunk keressük fel őket együttérző beszélgetésre, a Nagy Orvosról — Jézusról való bizonyságtételre, értük való imádságra. De ha kell szobájuk kitakarítására, ebédjük elkészítésére is. PÉNTEK. — „Jézus így vála­szolt: Az én anyám és az én test­véreim azok, akik Isten igéjét hallgatják és megtartják” (Lk 8, 21 — Jer 7, 23 — Jn 12, 20—26 — Lk 22, 1—6). Amit nem ismerünk, nem tudunk, abban bizonytalanok vagyunk, azt nem tudjuk csele­kedni. Ezért fontos az ige olvasá­sa, igehirdetési alkalmakon való részvétel, hogy belőle tökéletesen megismerjük az Űr akaratát. De nem öncélúan, pusztán az ismere­tért, hanem, hogy mindaz cseleke­deteink tisztító és mozgató erejé­vé legyen, azok javára, akik közé Isten családunkban, munkahe­lyünkön, társadalmunkban rend- delt. SZOMBAT. — „Kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésé­ben és az imádkozásban” (ApCsel 2, 42 — Zsolt 73, 28 — Jn 8, 21— 30 — Lk 22, 7—13). A keresztyén­ség közösségi embert nevel. Az életben való helytálláshoz a gyü­lekezeti közösség tanműhely. A tanítványok számára is az imád­ságban, az úrvacsorában való kö­zösség az eröfelvétel lehetősége volt arra, hogy egész életük a szeretet szolgálatában álljon. Ez ,ma is így kell, hogy legyen. Nobik Erzsébet — NYÍREGYHÁZA. Január 30-án dr. Hafenscher Károly Deák téri lelkész tartott előadást a presbitérium és a gyülekezet részére az „Egyházi világszerveze­tekről” és a Dar-es-Salaam-i vi­lággyűlés főtémájáról. — Február 20-án a presbitérium és a képvi­selőtestület tagjai részére csen­desnapot tartottak „Diakóniai életvitelünk” összefoglaló témá­val. bér gyakran elveszti érzelmei ki- mulaiasának" képesseget. Milyen kár, hogy olyan sok embert fé­kez, hogy bizalmával visszaéltek. Miért vagyunk sokszor bizalmat­lanok, gonoszak, rosszak egy­máshoz? Félünk egymástól? Fé­lünk attól, amit rólunk monda­nak, gondolnak? Nem sírunk masok előtt, ha szomorúak va­gyunk, és nem tárjuk ki mások felé a karunkat, ha boldogok va­gyunk. Csak a gyermek teszi. Mi, felnőttek, művészek vagyunk ab­ban, hogyan kell legbensöbb ér­zelmeinket leplezni. Álarcot hor­dunk, és nagyon ritkán — talán soha — mutatjuk meg teljes őszinteséggel igazi arcunkat. Ezek a gondolatok futottak vé­gig agyamon, miközben a kis At­tila tiszta, őszinte, boldogságtol csillogó szemébe néztem. — Figyelj rám! — mondja — képzeld, ma reggel a nagyma­mi ... és mivel nem látja tisztán arcomat a félhomályban, megis­métli — figyelsz rám? Mintha a felnőttek világában elfelejtettünk volna egymásra fi­gyelni. Erre ez a kis fiúcska fi­gyelmeztet most! Figyeljünk egymásra felnőttek! Annyi embernek van problémá­ja, amit szeretne elmondani! Te pedig, kis Attila, állj a do­bogó legmagasabb fokára, és tárd ki két kis karodat boldogságod­ban felénk, megérdemled, hogy most csak neked lengjen a zászló. „ Gyarmathy :«n

Next

/
Thumbnails
Contents