Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-03-20 / 12. szám
Hitünk mai kérdései „Szentek közössége” 1944. március l(f. Veröfényes tavaszi vasárnap reggel. Templomba indulunk feleségemmel, kisfiámmal — kislányunk születését épp azokban a napokban vártuk — o 11 órai istentiszteletre. Attila úti szállásunkról a Bécsi kapu tér csak egy könnyű séta. A böjti szél mogyoróbarkaport sodor, az ébredő természet is az életet és a reménységet hirdeti. Talán nemsokára vége lesz a háborúnak ... A Bécsi kapu feljárója előtt rendőr állja utunk: Nem szabad tovább menni! A bástyafalon gépfegyverek, idegen egyenruhák, mi történt itt? A Logodi utca felöl lépcsőn próbálunk a várba feljutni, de hiába, nem engednek, ma úgy látszik nem lesz semmi az istentiszteletből. Balsejtelmektől szorongatva sietünk haza. Anyósoméii lukasán már aggódva várnak. Futótűzként terjedő hírekből lassanként kibontakozik a szörnyű valóság: a németek, „nagy szövetségesünk” csapatai, megszállták az országot. S EZZEL ELKEZDŐDÖTT A HÁBORÚ VTOLSO SZAKASZA SZÁMUNKRA, amire, akik átélték és átszenvedték, ma is, több mint negyedszázad után, csak borzongva és szorongással tudnak visszaemlékezni. Magyarország hadszíntérré változott, április 3-án bekövetkezett Budapest első bombázása, s ettől kezdve a légiriadó, az óvóhely, a szőnyegbombázás mindennapi élménnyé lett. S elkezdődött a hitleristák és magyarországi csatlósaik rémuralma: minden haladó, becsületes gondolkozású magyar hazafi üldözése, bebörtönzése, elhurcolása. Már a megszállás napján megkezdődtek a letartóztatások — Bajcsy-Zsilinszky Endre egyike volt az elsőknek. Megteltek a börtönök és az internáló táborok. Hamarosan megindult a magyar zsidóság elhurcolása; a megsemmisítő táborokban hatszázezren lelték halálukat. S megindult az ország katonai, gazdasági, ipari erejének még az eddiginél is kíméletlenebb és korlátlanabb kizsákmányolása, kifosztása, a német hadigépezet szolgálatába állítása. R néhány hónap múlva, a nyilas hatalomátvétel után, következeit a leventék nyugatra hurcolása, főiskolák, üzemek, szinte minden érték — már ami megmozdítható volt — kitelepítése, az ellenállást megkísérlő hazafiak, a legigazabb magyarok ezreinek meggyilkolása, hon- védeink tízezreinek értelmetlen halálba hajszolása, feláldozása a vesztett náci háború végső szakaszában, s szinte betetőzésképp Budapest ostroma, szép fővárosunk romhalmazzá változtatása. Mindez azon a baljós emlékezetű napon, 1944. március 19-én vette kezdetét, amikor úgy tűnt, szinte kéznyújtásnyira van már csak az annyira áhított béke s egy új, szabad élet. Erre még tizenkét gyötrel- nies, retlegésteljes, iszonyú veszteségeket hozó hónapig kellett várni. Amig eljött 1945. április 4., a felszabadulás napja. A FÉLELMETES EMLÉKEZETŰ MÁRCIUSI ÉVFORDULÓ KÖZVETLEN KÖZELÉBE esik egy másik, egészen más évforduló: március 21., a Magyar Tanácsköztársaság 1919. évi megalakulásának emléknapja. Akkor is elkezdődött valami, de ez örvendetes és remény- teljes volt: az első igazán független és szocialista Magyarország megszületése. A hazai és nemzetközi reakció csírájában fojtotici meg, nem engedte kibontakozni ezt ctz első kísérletet. Az 1919—20-as ellenforradalomtól azonban, és ezt világosan kell látni, egyenes es végzetesen következetes út vezet 1944. március 19-ig, amikor Magyarország forma szerint is német gyarmattá lett, miután ténylegesen már régóta az volt. A Tanácsköztársaság megnyitotta népünk előtt a társadalmi haladás, a gazdasági, politikai fejlődés ígéretes útját. Az ellenforradalom odaláncolia az országot az Europa-szerte felburjánzó fasiszta ideológia és az ebből törvényszerűen következő imperialista háború szekeréhez. Ezen az úton nem volt többé megállás. Akik — a legjobbak; — meg akarták állítani a végzet vonatát, eltiportattak. AZ ÉVFORDULÓK EMLÉKEZÉSRE INTENEK ÉS ELKÖTELEZNEK. És hálaadásra is indítanak, hogy az azóta felnőtt nemzedék szabad és a szocializmust békében építő országban élhet és ennek az éleinek továbbépítésén fáradozhat, „ _ . „ Dr. Groo Gyula Felvétel a Teológiai Akadémiára „Szükséges-e valamilyen egyházhoz, gyülekezethez tartozni, ha Krisztust akarom követni?” Ebben a kérdésben észre kell vennünk, és komolyan kell vennünk a benne rejlő kritikát. Ugyanis legtöbbször olyanok ajkán szólal meg ez a kérdés, akik valami okból csalódtak az egyházban, a gyülekezetben. Rájöttek pl., hogy vannak, alak „vizet prédikálnak és bort isznak”, akik csak beszélnek Jézus Krisztusról, de nem követik őt. Ezek az emberek arra a megállapításra jutottak, hogy az egyház minden, csak nem a „szentek közössége”. Ezért otthagyják gyülekezetüket, egyházukat (s itt most minden „nagy” és „kis” egyházra gondolunk), és magukban, „egyedül” akarják Jézust követni. Arra hivatkoznak, hogy Jézus annak idején is személyesen szólította fel azokat, akiket elhívott: „kövess engem!”, és személyes döntést kívánt mindenkitől. Ügy látják, hogy az egyház inkább a bűnösök közössége, amely akadályozza az igazán hivő embert abban, hogy Jézust követni tudja. SOKAN ÜGY ÉRZIK, IGAZUK VAN AZOKNAK, akije ezt teszik. Hiszen nemcsak a magunk tapasztalata, hanem az egyház története is mutatja, mennyi bűnt lehet találni azok között, akik magukat az egyházhoz tartozóknak vallják. Érdekes azonban, hogy akik Ilyesféle indokkal „kilépnek” az egyházból, otthagyják a gyülekezetüket, és így akarják követni Jézust, nem magukban folytatják a Krisztus-követést, hanem egy másik közösségben, amely ugyan valószínűleg kisebb mint az eddigi volt, de mégiscsak közösség. Igaz, van olyan is, aki egy idő után az újabb közösséget se tartja kielégítőnek, és azt is otthagyja, másikkal, esetleg harmadikkal es sokkal próbálkozik, de mindig valami közösségben köt ki. Nagyon kevesen vannak, akik valóban csak „egyedül” próbálják követni Jézust. Ez azért .annak a jele. hogy a Krisztus követésé valamiképpen összefügg egy bizonyos közösségbe való tartozással. VALÓJÁBAN AZONBAN MAR A KIINDULÓPONTJUK HELYTELEN azoknak, akik „az egyházon kívül” akarják követni a Krisztust. Ahogyan az „igazi egyház” kérdésében, úgy az „igazi Krisztus-követés” kérdésében is elhibázott dolog az egyház közösségéből, az emberekből, az emberek döntéséből kiindulni. Ha sokaknak első pillanatban furcsán hangzik is, a Krisztus követése nem a mi művünk, hanem az Övé. „Mert sem te, sem én soha semmit nem tudhatnánk Krisztusról. nem is hihetnénk benne. Urunkká sem lehetne, ha a Szentlélek az evangélium hirdetésével fel nem kínálná és szívünkbe nem adná” — írja Luther a Nagykátéban, a harmadik hitágazat magyarázatában. Ott van a tévedés, hogy azt gondoljuk: csak „szent”, azaz tiszta és bűntelen környezetben lehet követni a Krisztust, Hiszen ha ez igaz lenne, akkor ki tudná követni őt?! Ha a Bibliát figyelmesen olvassuk, rájövünk, hogy „Isten szent emberei”. Ábrahám. Izsák, Jákob. Dávid, a próféták, a tanítványok. az első keresztyén gyülekezetek tagjai mennyi bűnnel küszködtek! Mégsem keresték a gyülekezeten kivül a hitnek, a Krisztus követésének útját! Sőt. még 'a legnehezebb időkben is arra intették egymást, hogy ..saját gyülekezetünket ne hagyjuk el". És ilyenkor nem valami tiszta, bűntelen gyülekezetre gondoltak, hanem a valóságos, meglevő gyülekezetre. amelynek tagjai mind Isten bocsánatára szoruló bűnös emberek poltak'. JÉZUS ELSŐ TANÍTVÁNYAI. AZ APOSTOLOK, nem is tudtuk elképzelni, hogy a Krisztust az egyházon kívül lehetne követni. Számukra világos volt, hogy Krisztus és az egyház összetartozik. Hiszen az egyház „Krisztus teste", /amelynek. tagjai mi vagyunk, és a fej maga a Krisztus. Vagy Isten szent temploma, amelynek éló kövei vagyunk, és a sarokkő Vagy szegletkő maga a Krisztus., Az egyház „szent”-sége éppen abban van, hogy az Jézus Krisztus egyháza. És az egyház tagjai, Krisztus követői pedig éppen azért „szentek”, mert Krisztus hívta el őket. HA AZ EGYHÁZ TAGJAIT NÉZZÜK, és felfedezzük a bennük levő bűnt, akkor csak azt tudjuk mondani, amit erről Luther is mondott: „Az, egyház el van rejtve, nem láthatók a szentek”. És akkor sokan jutnak arra - a gondolatra, hogy a Krisztus követése valahol az egyházon kívül lehetséges csak. De ha a Krisztus művét tekintjük, megtaláljuk az egyházat, azokat, akik a Krisztus szolgálatában részesülnek, és akik maguk is részesei ennek a szolgálatnak. És ezt az egyházat — Bojt 4. vasárnapján az, oltar- terítö színe: lila. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: Gál 5, SÍ—31; a/, igehirdetés alapigéje: Jn ti, 30— 40. — TEOLÓGIAI AKADÉMIA. Teológusaink 35 főnyi csoportja március 23-án, szerdán a zuglói gyülekezetben, március 30-án, szerdán pedig a fasori templomban — mindkét alkalommal este ö órakor — ének- és zeneszámok kíséretében előadja Jézus szenvedéstörténetet. a Passiót. Az érdeklődőket szeretettel várjuk. — GYÉKÉNYES. Esti istentiszteletet tartott a gyülekezetben Pintér János zalaegerszegi lelkész, egyházmegyei sajtóelőadó, amelynek keretében beszámolt egyházunk sajtószolgálatáról, s bemutatta a jelentősebb kiadványokat. A gyülekezet, amelyben egyházunk saj tókiad ványainak több olvasója és vásárlója van. érdeklődéssé) hallgatta a beszámolót. — A BUDAPESTI SZLOVÁK- AJKÚ GYÜLEKEZETBEN Kollár Jánosra, a szlávság kiemelkedő költőjére, egykori pesti lelkészre emlékeztek halála 125. évfordulóján. A megemlékezést Cselovszky Ferenc lelkész tartotta, Virágh Gyula esperes pedig igehirdetéssel szolgált. A gyülekezet orgonistája abban a gyülekezetben, abban a konkrét egyházban találjuk meg, ahol élünk, mi éppen a Magyar- országi Evangélikus Egyházban. Számunkra a Krisztus követése egyúttal azt is jelenti, hogy ebben az egyházban maradunk hűek Hozzá. Igen, ami bűnt felismerünk, az ellen felvesszük a harcot, mert ez is hozzátartozik a Krisztus követéséhez. Csak azt is tudomásul kell vennünk, amit Jézus a szántóföld konkolyáról szóló példázatban mond: a búza és a konkoly az aratásig együtt van, nem is a mi feladatunk az ítéletet kimondani. A mi feladatunk az, hogy itt kövessük az egyház Urát. „Kollár Janos szülőföldjén járva” címen vetített képes szlovákiai élménybeszámolót tartott. — SOLTVADKERT. Február 27-én, böjt első vasárnapján teológusnap volt a gyülekezetben. A délelőtti istentiszteleten és Nagy- bócsán dr. Selmeczi János otthonigazgató, a gyermekistentiszteleten és Kisbócsán Házi Magdolna V. évf. hallgató, a kővágói szórványban pedig Kiss János III. évf, és Szentpétery Péter II. évf. hallgató szolgált igehirdetéssel és a lelkészképzésről szóló beszámolóval. A gyülekezeti esten dr. Fabiny Tibor dékán Jézus Krisztus keresztjének előzményeiről, a hallgatók pedig a kereszt gyümölcseiről szóltak a nagy létszámú gyülekezethez. A teológusnapon részt vett és a finn testvérek üdvözletét tolmácsolta Paavo Kettunen finn ösztöndíjas hallgató is. A gyülekezet a teológusnap alkalmából 12 000 Ft of- fertóriurrtmal és nagy értékű természetbeni adománnyal támogatta lelkészképzésünket. — ÖSAGÁRD—EELSÖPETÉNY. Sajtónapot tartottak a két gyülekezőiben, amelynek eredményeképpen £500,— Ft értékben vásároltak a gyülekezetek tagjai a Sajtóosztály kiadványaiból. Egyházunk lelkészképzése a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémián történik. Az 1974-ben felavatott épület nyugodt tanulási lehetőséget biztosító falai között az egyház Urában való bizakodás és az egyház jövője iránti felelősség jegyében készítjük íei a hallgatókat a népünk közötti szent szolgálatra. Hitet és tudást, egyház- és hazaszeretetei szeretnénk plántálni az érre a szolgálatra önként jelentkező fiatalok leikébe. Arra törekszünk, hogy a jövő magyar evangélikus lelkipásztorai egyszerié tudjanak hűségesek lenni Istenhez, és egyszerre tudják felelősséggel hordozni az egész emberiség ügyét. AKIK A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁRA FELVÉTELÜKET ÓHAJTJÁK, felvételi kérvényüket — az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve —, az Akadémia Dékáni Hivatalának (114? Budapest, XIV., Lőcsei út 32.) küldjék meg. A felvételi kérvény beadásának határideje 1977. augusztus 15. A katonaköteleseknek azonban 1977. július 15-ig kell benyújtani kérvényüket. Az akadémiai felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány, 2. érettségi bizonyítvány, 3. középiskolai bizonyítvány, 4. helyhatósági vagy más bizonyítvány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét, szülei foglalkozását és keresetét, illetve szociális viszonyait feltünteti, 5. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főiskolai tanulmányokra és lelkészt pályára alkalmas, 6. keresztelési bizonyítvány, 7. konfirmációi bizonyítvány, 8. részletes önéletrajz, mely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkészt szolgálatra jelentkezés okait, 9. esetleges egyházi működésről szoio bizonyítvány. A FELVÉTELHEZ SZÜKSÉGES TOVÁBBÁ, az illetékes lelkésznek és esetleg még a vallas- tanitó lelkésznek részletes bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek a jelentkezőt részletesen jellemző bizonyítványa a lelkészi pályára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a bizonyítványt a lelkészt hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg, külön levélben, közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben ' hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolatot „egyházi használatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. A FELVÉTELI BIZOTTSÁG DÖNTÉSÉT felvételi vizsga előzi meg, amelyen többek között a német vagy angol nyelv ismeretéről is számot kell adnia a jelentkezőnek. A felvételi vizsga időpontjáról és anyagáról a Dékáni Hivatal kellő időben értesíti a jelentkezőket. Az Akadémia hallgatói teljes ellátást kapnak. A férfi hallgatók a Teológus Otthonban, a női hallgatók pedig a VIII. kerületi egyházi épületeinkben kapnak elhelyezést. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók a II. évfolyamtól kezdve ösztöndíjban részesülnek. A lelkészi szolgálatra jelentkezőket szeretettel hívják és várTcológiai Aakadcmia tanárai és hallgatói Dr. Muntag Andor Garai Gábor: 7 avasz-köszöntö Gyöngéd rügyek ostroma támad; a tél ellen sereglenek, hadat üzentek a halálnak; s meleg nedvek keringenek, kinyújtóznak a gyökerek, mikor a fák tavaszra várnak. És szállnak vágyai a szélnek, dideregnek még a rögök, de ifjú áramok zenélnek, s a besüppedt hantok fölött tejfehér pára füstölög, mikor a föld tavaszra ébred. És belekortyolnak az égnek friss vizébe a madarak. — Átteleltek vagy visszatértek? — Éölharsog lázasan a had, s míg téli tollak hullanak, újjongástól lüktet az ének. És fölhabzik, s remegve kékül felhők fölött, felhők alatt a levegő, ahogy keresztül pásztázza redőit a nap; s láng-sugarak villámlanak, .. ,. xi mikor az ég tavaszra készülő .< nst«. no 7“ 7 És széllel, fákkal’'friss r'ügypfeífi' a,.,, együtt kitakarja szívét a jövendőnek szerelemmel, s hollók hadát rebbentve szét letörli a tél szégyenét, . mikor tavaszra vár — az ember. Régvárt tavaszból érett nyárba kísérjék bő-termő idők a reménységből szabadságra, I homályból fényre ébredőt; háza fölé már hű tetőt emel, s az ablakot kitárja — ki hontalan volt — a testvér-világra. (Megjelent a „Visszfény” című kötetben lát«.)
