Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-02-13 / 7. szám

Hitünk mai kérdései Csak kegyelemből - csak Jézus Krisztusért A „csak” határozószó megszorí­tó, leszűkítő, más lehetőségeket kizáró értelmű. Mint ilyen kivá­lóan alkalmas csattanós jelmon­datok. kiélezett vitatémák fogal­mazására. Pedig a „csak” kiemelő, nyomó­sító, hangsúlyt összpontosító is. S mint ilyen tisztázó, figyelmet koncentráló értelmű. Fontos dol­gokban, döntő kérdésekben ez nem is mellőzhető. így érthető, hogy olyan fontos kérdésben, mint a bűnös megigazulása, az ember üdvössége, indokoltan és minden él nélkül fogalmaz így a refor­máció keresztyénsége az úitesta- mentumi kijelentés magvának a megértetésére: üdvösség csak ke­gyelemből, csak Jézus Krisztusért lehetséges. Az értelmes és ambiciózus em­ber mindenütt keresi a maga ré­szét, ismerni és ellátni akarja a maga feladatát. így az Istennel való viszonyában is. A gyakorlati vallásosság a keresztyénség terü­letén is — és nemcsak a közép­korban. hanem a mai időkben is, nemcsak a katolicizmusban, ha­nem a reformáció egyházaiban is — így fogalmaz: az Isten és... a Krisztus váltsága és... a kegye­lem és... Az „és” után többféle kifejezés következhetik: vágyako­zás, igyekezet, erény, engedel­messég, kitartás, áldozat, stb., ami mind összefoglalható egy szóban is: teljesítmény. Valami az ember részéről, valami cselekvés, érdem. Mindig újra felhangzik a régi kérdés: „Mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” (Ap Csel 16,30) Tehetek-e valamit az üdvössége­mért? — Éppen azért mindig és mindenütt hasznos és tisztázó a kis megszorító, nyomósító és min­den egyebet kizáró határozószó: „csak”. Csak kegyelemből, csak na se lesz mivel dicsekednünk. Isten az új élet új cselekedeteit se veszi számba, amikor könyörül rajtunk. Nem azért bocsátja meg — engedi el — a régit, hogy majd megtalálja számítását az újban, hanem csak az ő irgalmából. Az emberi részvétel, az emberi cse­lekedet, érdem a kegyelem után is mínuszban marad. Az üdvösség csak kegyelemből, csak Jézus Krisztusért van. És úgy is marad. És esért lehetünk bizonyosak üdvösségünkben Az emberi érdemnek, részvétel­nek fenntartott legkisebb hely. le­hetőség is mindig bizonytalansági tényező vagy elbizaltodási veszély a hivő számára. A hit csak akkor épül sziklára, ha maradéktalanul Isten művére, egyedül Jézus Krisztusra épül. A kegyelem alap­ján a legnagyobbat, a leghihetet­lenebbet, az én üdvösségemet, az örök életet is biztosra vehetem. De csak a kegyelem alapján! Csak Jézus Krisztusért! ö volt teljes kegyelemmel és igazsággal, és az ő teljességéből vettünk mi mind­nyájan, mégpedig kegyelmet ke­gyelemre (János 1,14—16). A kegyelem nem ültet párnára Az üdvösség tiszta kegyelemből van. Ez az örvendetes tény azon­ban nem ültet párnára és egyál­talában nem ösztönöz dologtalan- ságra. Éppen fordítva! Mivel az üdvösségünkért nem kell „meg­dolgoznunk” — hiszen az ingyen van! — minden erőnket, amit Is­tentől kapunk, felebarátunk ja­vára használhatjuk fel. Nemcsak lehet erre használnunk, hanem erre kell fordítanunk. Ebből soha­sem lesz érdem Istennél, de igenis „jelez” valamit abból, hogy hittel elfogadtuk az Isten ingyen ke­gyelmét. Csepregi Béla Kiss Jenő: Attól függ Attól függ hód mondod, attól függ hol énekled, hogyan rezdülmek rája a falak, a szívek, elmék, idegek — attól függ, kikkel állsz te szembein, s kik mellett áilasz, attól függ — A puszta elnyel mindent, a hegyfok mindent visszaver, attól függ, van-e oly közeg má befogadja s továbbrezgeti, attól függ: szó lesz-é a szó és ének-é az ének. Jézus Krisztusért! A kegyelem előtt... (Kiss Jenő erdélyi költő. Költeménye megjelent „A kő nem mozdul” című verskötetében, 1975) így ír Pál apostol a mi cseleke­deteink és a kegyelem viszonyá­ról: „A mi megtartó Istenünk nem azokért a cselekedetekért tartott meg minket, amelyeket mi mint megigazultak cselekedtünk, ha­nem az ő irgalmából az újjászüle­tés fürdője által" (Titus 3,4—5). Nem cselekedetekért! Ugyancsak Pál a maga állapotát az Isten jó­voltának megjelenésekor, rátalá- lásakor így jellemezte: „...mi is esztelenek, engedetlenek, tévely­gők voltunk, kívánságoknak és különféle élvezeteknek a rabjai, gonoszságban és irigységben élők, gyűlöltek és egymást gyűlölők.’’ (3. v.) A kegyelem előtt nem volt semmi az életünkben, amin Isten szeme megakadhatott volna, ami Isten mérlegén valamit is nyomott volna. Csak engedetlenség, csak tévelygés. Aki bűnösen és elve­szetten Isten váratlanul felragyo­gó szeretetével találkozik, és hit­tel fogadja Jézus bocsánatát, an­nak nincs kétsége afelől, hogy ezért ő semmit nem tett, ezt sem­mivel meg nem érdemelte. Merő ajándék! Nem cselekedetekért, csak kegyelemből! És hisz boldo­gan, önfeledten, egész múltja, egész valója ellenére az irgalmas Istennek. A kegyelem után... A kegyelemnyerés után előbb- utóbb újra kezdődik a régi igyek- yés, ügyeskedés, vágy: felmutatni valamit. A régi élet cselekedetei persze semmit sem értek, de az új már egészen más feltételekből táplálkozik, az új élet gyümölcsei­nek mégiscsak kell valamit mu­tatni. És ha nem bizonyítanak, vagy nem bizonyítanak eleget, ak­kor kezdődik újra a régi gyötrő­dés. még csüggesztőbbek az újabb kételyek, hogy talán a bűnbocsá­nat se volt igazi, talán a kegyelem se oldott meg semmit. Vagy eset­leg még rosszabb, ha elfogadható­nak tetszik a bizonyítás, és ha­mis nyugalom, önelégült keresz­tyénség lesz születőben. De az új életre is igaz: „nem azokért a cselekedetekért, amelye­ket mi mint megigazultak csele­kedtünk, hanem az ö irgalmából". Az új élet új cselekedetei se nyomnak semmit az Isten mérle­gén az üdvösség érdekében. Jé­zus Krisztus ajándék-igazságának érvényét az se rontja le, hogy utá­A lelkesei szolgálat megbecsülése Felpécen GYŐR ÉS PÁPA KÖZÖTT jel­legzetes dunántúli tájon terül el Felpéc. Régi mezőgazdasági és ál­lattenyésztő vidék. A dombokon pedig szólót szüretelnek. Sokan járnak innen dolgozni a győri iparvidékre, de maga a falu is ad biztos megélhetést népének. Anyagilag sohasem álltak olyan jól, mint most. EVANGÉLIKUS SZEMPONT­BÓL Felpéc ritka kivételt jelent, mert a gyülekezet élete a XVI. századig kimutatható. A gyüleke­zet régi keresztelő kannáján az 1566-os évszám olvasható, az úr­vacsorái kelyhen pedig, bár el­mosódva, az 1563-as vagy 1568-as évszám látható. Egy beteg-úrva­csorához használt kis ezüst ke- helyre pedig ez van írva: „A fel- péci egész falu csináltatta, 1632”. A töröktől és az ellenreformáció­tól szorongatott helyzetben írásos emlékek nem maradtak fenn eb­ből az időből, de a felpéci lelkész neve is ott szerepelt az ellenrefor- mációs pozsonyi törvényszék elé idézettek között, ahonnan azután gályarabságra hurcolták el a hi­tükhöz ragaszkodókat. E nehéz időkben ritkaság számba mentek az egyházi gyűlések, de 1736-ban a dunántúli Egyházkerület közgyű­lését a kiemelt helynek számító Felpécen tartották. Felpéc és Győr kapcsolatát tekintve érdekes, hogy II. József Türelmi Rendeletéig nem volt evangélikus győri gyüle­kezet, hiszen Győr katolikus püs­pöki székhelyként működött. Ad­dig Felpéc tölötte be az evangéli­kus központ szerepét a környéken. Ebből vált később önállóvá Győr- szemere és Györújbarát is. D. DR. OTTLYK ERNŐ PÜS­PÖK gyülekezetlátogatása során a megújításra szoruló ősi, műemlék templomban a gyülekezetnek az élet céljának és értelmének bibliai alapjáról prédikált. Jézusra mu­tatott, a Szentírás középpontjára, aki nem tett mást, mint gyógyítóit, segített, szeretett. A keresztfa ol­tárán pedig jobban szerette az em­bert, mint önmagát, mert odaál­dozta magát érettünk. Aki neki tanítványa, aki őt követi, igy cse­lekszik. Lába nyomába lép, irtán­éli azt, amit 6 élt. Ennek a köve­tésnek az alapgondolata: mindig a legaktuálisabb módon segíteni, a szeretet szemszögéből észrevenni a hiányt és helyrehozni azt, a mások sebeit begyógyítani, az embertár­sakat szeretni. DOMBI LÁSZLÓ LELKÉSZT az istentiszteletet követő közgyű­lésen a püspök és a gyülekezet kö­szöntötte abból az alkalomból, hogy 25 éve működik a felpéci gyülekezetben. Ez a jubüeum majdnem egybeesett Dombi László 65. születésnapjával és lelkészi szolgálatának 40. évfordulójával. Gyülekezete megható szeretettel vette körül lelkészét. Az evangéli­kus lelkészi szolgálat megbecsülé­sét fejezte ki a köszönet szavával, a gyülekezet tagjainak könnyeivel és az átnyújtott ajándékkal. Köz­vetlenül érezhettük a gyülekezet és lelkészének összetartozását, egységbe fonódását. A GYÖMÖREI LEÁNYGYÜLE­KEZETBEN délutáni istentisztelet keretében adta át rendeltetésének a püspök a kívül-belül felújított templomot. A XVII. században Gyomorén is volt már lelkész, te­hát anyagyülekezetnek számított. Ennek bizonyítéka, hogy 1674-ben az akkori gyomoréi lelkészt is a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé idézték az ellenreformáció ide­jében. Eredeti templomukat 1714- ben vette el a katolikus földesúr. Az új templom építésére csak a felszabadulás után gondolhattak, amikor a megváltozott helyzetben anyagilag is megerősödött a falu népe. A templomfelújítás ünnepén a leánygyülekezet tagja is mele­gen köszöntötték a jubiláló lelké­szüket, Dombi Lászlót. EGYHÁZUK ÉS LELKÉSZÜK SZERETETE tükröződött a hívek lelkesedésében. Az igehirdető szol­gálata eredményességének becsü­lete, ha az evngélium közösséget hoz létre, és nem üres szívekre ta­lál, hanem gyümölcsöt terem a kölcsönös megbecsülésben és sze- retetben. O. M. Kardétól a Metróig/ Nemzedékünkben az idősebb korosztálynak van egy vitathatatlan többlete a fiatalabbakkal szemben: tudnak emlékezni. S az emléke­zésben életünk mai eredményei az összehasonlítás révén határozot­tabban mutatják meg valós értéküket, sőt olykor megsokszorozódnak. A Fővárosi Tanácsban és más fórumokon az elmúlt napokban-hetek- ben számoltak az elmúlt év eredményeivel s tervezték az induló év feladatait. Az adatok, felsorolások hallatán-olvastán eszembe jutott mostani emlékezésünk Budapest felszabadulására s megképzett a. har­minckét év előtti „közlekedés” Budapesten. Láttam, amint beült va­laki egy négykerekű kordéra tett fotelba Budán, amikor már megin­dult a forgalom a „Manci-hídon", s a kordét egy fiatalember húzta. A Keletiig ment az „utas”. Fontos dolga lehetett, mert egy vékonyka aranygyűrűt fizetett a másfél órás fuvarért. Ma a metrón ugyanaz az út tizenkét percig tart, s 1 forintba kerül. HARMINCKÉT ESZTENDŐ TELT EL AZÓTA, s micsoda erők, akarások, áldozat, tervek és törekvések sűrűsödtek bele ebbe a har­minckét évbe! Számvetés és tervezés folyik a Fővárosi Tanácsban. „Most induló évünk nem lesz olyan látványos, mint volt az előző" — mondja az elő­terjesztő tanácselnök-helyettes. Hiszen az elmúlt évet ilyen létesítmé­nyek koronázzák: metró az Üllői út alatt pompás lejáróival és csarno­kaival, felüljárós csomópont a balatoni-bécsi kifutó úthoz, a Sorok­sári út rendezése s a „szegedi kapu’’, óbudai áruház s a Skála Kelen­földem. Ezek csak a kiemelkedőbbek. Nem is szólva bölcsődékről, óvo­dákról, lakásokról, közművesítésekről s a Hiltonról. A Hegyaljai cso­mópont értékét nem csökkenti, hogy itt-ott még gödrös a burkolata, s a Hiltonét nem emeli, ha mellette a Halászbástyát varieték élcelődöi cu- kortorta-díszítésnek mondják. Értékük abban a munkában van, amit belefektettünk, pontosan, olykor határidőket megelőzve. Valamikor — három évtizede — Kőbányán úgy szolgálhattam, hogy amikor felmen­tem templomunk tornya tetejére, körülnézhettem a városon, mert mindenek fölött voltam. Ma felmehetnék, a körötte felnőtt lakóépüle­tek felső szintjéig sem érnék. A KEVÉSBÉ „LÁTVÁNYOS” ÉV ELŐTTÜNK pedig ilyen gyümöl­csöket hordoz a méhében: 18 000 új lakás, átlagban 54 kvadrátosak. 7000 lakás felújítása. Születő lakótelepek alapközműn estté se, víztáro­lók, szennyvizemésztők, szemétégető létesítmények építésének megin­dulása, metró folytatása, felüljárók, az M 3-as út bevezetése a fővá­rosba, 135 km gyalogjárda-építés csak a fővárosban, kilenc kerület­ben tanuszodák, művelődési házak, a budapesti sportcsarnok beruhá­zásának megkezdése, 17 000 négyzetméter alapterülettel a kis kereske­delem fejlesztése, 1300 bölcsődei, 3600 óvodai férőhelybővítés, a kór­házi fekvőhelyek jelentős szaporulata, új tantermek... — s ezek ak­kor is csodálattal becsülendők, ha még így is kevés kicsinyeink részé­re a férőhely, s a tanteremszaporulat nem éri el a tanulólétszám vár­ható szaporulatát. BECSÜLJÜK ÉS ÓVJUK, AMI KÉSZEN VAN, S AMI LESZ. Mindnyájunk verejtéke bennük a kötőanyag. S ez nem puszta szólam. A fenti létesítmények és munkák több tízmilliárd forintot emésztettek és emésztenek fel. Ehhez a hatalmas summához viszonyítva bagatell­nek tűnik 3 millió forint. Most mégis ez a „kicsi” összeg fáj. Az egyik beszámolóból hallom, hogy a Fővárosi Kertészeti Vállalat — csak egy az életünket, környezetünket széppé tevő intézményeink között — évente több mint 3 millió forintot kénytelen fordítani a felelőtlen parkrongálások helyrehozására. Hiányzik, nagyon hiányzik ez a 3 mil­lió forint. Hát még a kitört utcai lámpaégők, rongált lépcsőházi korlá­tok: sérült busz- és metróülések helyrehozására fordított kényszerű összegek! Mi részünk ebben, s mi dolgunk vele? Életünk, munkánk, verejtékünk, terveink megbecsülése és megbecsülésére nevelés nem szoros része-e a keresztyén erkölcsnek? A mindnyájunk által élt kö­zösségi erkölcsnek? D. Koren Emil — Hatvanad vasárnapon az ol- tárteritő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 8, 4—15; az igehirdetés alapigéje: Zs 95, 1—11, — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Feb­ruár 27-én, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház félórá­ját közvetíti a Petőfi rádió. — GYÖR-NÄDORVÄROS. Ja­nuár 16-án dr. Muntag Andor teológiai akadémiai tanár egész napos szolgálatot végzett a gyüle­kezetben. A délelőtti istentisztele­ten kívül a délutáni szeretetven- dégségen előadást tartott „Az új fordítású magyar Biblia” címmel. Az előadás élénk érdeklődést vál­tott ki a jelenlevő gyülekezetből. A gyülekezet családjai közül so­kan vettek és vesznek új fordítá­sú Szentírást. — ZALAEGERSZEG. Az egye­temes imahét alkalmait ebben az évben is együtt tartotta az evan­gélikus és a református gyüleke­zet. A lelkészek felváltva végezték a szolgálatot. Evangélikus részről Pintér János zalaegerszegi lelké­szen kívül szolgálatot végzett Ku­tas Elek zalaistvándi lelkész. — HEGYESHALOM. A gyüle­kezet és a község legidősebb tag­ját, a Tárnokrétiből származó öz­vegy Szakái Ferencné, sz. Szalai Lídiát, aki január 25-én töltötte be életének 96. esztendejét, me­leg szeretettel vette körül a gyüle­kezet és otthonában köszöntötte. Szakái néni, aki mint üknagyma­ma él szerettei körében, jó egész­ségnek és lelki-szellemi frissesség­nek örvend. Nem szűnő buzga­lommal énekel, imádkozik és mondja, szinte hibátlanul, a még gyermekkorában a családi otthon­ban, hittanórákon és konfirmá­ciója alkalmából megtanult sok­verses énekeinket, a Biblia szá­mos történetét és versét. Példa­adó békességben és megelégedett­ségben éli idős kora lassan múló napjait. Élő reménysége, bizodal- mas hite nem a véka alá rejtett, hanem a lámpatartóba helyezett lámpáshoz hasonlít. Világít is mindenkinek a házban lakók és az őt meglátogatók számára. — HALÁLOZÁS. Hegedűs La­josáé, sz. Oláh Etelka, Hegedűs Lajos csanádapácai lelkész felesé­ge hosszú és türelemmel viselt be­tegség után január 20-án 70 éves korában elhunyt. Temetése alkal­mából a gyülekezet és az egész község nagy részvéte nyilvánult meg. Igét Koszorús Oszkár espe­res hirdetett. A sírnál a szertar­tást Benczúr Zoltán pusztaföldvá­ri lelkész végezte. „Ne félj, csak higgy!” — Grénn Nándor, aki a vecsési gyülekezetnek hosszú időn át buz­gó presbitere, az Evangélikus Életnek pedig hűséges olvasója volt, 84 éves korában elhunyt. Te­metése január 27-én volt Vecsé- sen. „Aki segítségül hívja az Űr nevét, üdvözül.” — HALÁLOZÁS, özv. Szilágyi Frigyesné. sz. Ugrik Mária életé­nek 92. évében, január 16-án csen­desen elhunyt. Ősi evangélikus család tagja, az Evangélikus Élet hűséges olvasója volt. A hamvasz- tás előtti szertartást Nagybocskai Vilmos és Ponitesán Inwe kiskő­rösi lelkészek végezték. Az el­hunytban Solymár Gábor sárvári lelkész nagyanyját gyászolja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents