Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-02-13 / 7. szám

Ali VASÁRNAP IGÉJE „Jöjjetek, örvendezzünk az ír előtt!” Zsoltár 95,1—11 „Amikor halljátok Isten szavát, ne keményítsétek meg szíveteket!” Így biztat eredményes igehallgatásra a 95. Zsoltár. Tehát ne legyünk süketek az ige meghallására, hadd változtassa meg szívünk indulatát, egész életünket. FÖLSZABADULT ÖRVENDEZÉS az egyik eredménye az ige befogadásának. A csüggedés, kétségbeesés nagyon távol van a ke­resztyén magatartástól. Meghamisítja, vagy elfelejti azt, hogy a ke­resztyén élet alapja és ereje az evangélium, vagyis a Jézus Krisztusról szóló örömhír. De talán nem is az a nagyobbik bajunk, hogy nincse­nek örömeink, hanem hogy kétesek, bizonytalanok azok. Nem hozzák magukkal azt a fölszabadult örvendezést, amelyre pedig sóvárogva vá­gyakozik mindenki. Mert ezek az örömök olyan rövidek, hogy mire észrevennénk, már el is múlnak. Nem is zavartalanok, valami mindig beárnyékolja azokat. Bizonytalanok tehát az Örömeink, nem merünk bennük bízni. Ezért hangsúlyozza a zsoltár, hogy Isten „szabadító kő­sziklánk”, előtte örvendezzünk. Ezen hirdeti, hogy pásztorunk, aki megszabadít az örömtelenségtöl, „kezére bízott nyáj” vagyunk, amely- lyeltörödik, veszedelemtől megóvja, a nyáj tagjait összetartja. Mi már azt is tudjuk, hogy a jó Pásztor a juhok életéért életét adja. Minderről az igéből értesülhetünk, s ennek nyomán támad a meg nem keményí­tett szívben szilárd, biztos öröm. ŐSZINTE HÁLAADÁS Istennek, ami a fölszabadult örvendezés ve­lejárója. A panaszkodás és zúgolódás is nagyon távol van az igazán keresztyén magatartástól. Az igét meghalló keresztyén tudja, >.hogy Istennek köszönheti örömeit, nem a véletlenek szerencsés alakulásá­nak. Ezért őszintén dicséri Istent, sőt azért is, amely örömöt ember­testvérei életében tapasztal, hiszen „legelőjének népe” velük együtt vagyunk. Isten hatalmát látva mégsem, félelemből, vagy megszokásból dicsőíti üt, hanem abból a meggyőződésből, amelyre az igazi örvende­zés juttatta. így hálálni az tud, aki meghallotta az igét és megtanulta a hálaadás legőszintébb formáját: Isten örömüzenetét tovább adni vi­gasztalószó, könnytörlő cselekedet, konkrét segítés vagy szolgálat for­májában. Mindennap van alkalmunk arra, hogy így dicsőítsük Istent, és adjunk, neki őszintén hálát hatalmáért, szeretetéért, földi és örök életre szóló ajándékaiért. ÉLETÜJlTÓ BDNBÁNAT is támad abban a szívben, amely nem keményeden meg a.z ige számára. Miközben tapasztalja a fölszabadult örvendezésre késztető evangélium erejét és hálaadásának sok hiányos­ságát, letérdel „alkotónk, az Űr előtt”. Az Ótestamentum népe megta­pasztalta, hogy tud1 keményen büntetni is az Isten. Ugyanakkor a leg­nagyobb elesettségben is megszégyenítette azokat, akik pl. a pusztai vándorláskor nem mertek benne bízni, és vizet fakasztott nekik a sziklából. A zúgolódásban megmaradóknak el kellett veszniük, a bűn­bánók azonban új életet kezdhettek. Az Üjtestamentum népének örök figyelmeztetés a „választott nép” magatartása. Most, böjt felé menve, igaz megtérésünknek ott kell elkezdődnie, hogy megszégyenülünk pii is: Isten mindent megtett, még Fiát is keresztre adta értünk, mi pedig reménytelenek, zúgolódók, süketek és vakok vagyunk Isten szereteté­riek megtapasztalására. Halljuk meg a bűnbánatra hívást Isten igéjé­ből! Azért hangzik, hogy bűntől szabadultán örvendezhessünk meg­újult életben. A 95. ZSOLTÁR ott volt már az ótestamentumi gyülekezet vallásos énekei között. A keresztyén egyház is évszázadok óta énekli, mint li­turgiájának egyik alkotóelemét. Ha megnyílik fülünk és szívünk Isten igéjének meghallására, befogadására, nemcsak liturgiánknak, hanem egész életünknek „alkotóeleme” lesz az öröm. Ezért hát „Jöjjetek, ör­vendezzünk az Űr előtt”! Bárány Gyula IMÁDKOZZUNK! Urunk, Istenünk! Köszönjük, hogy igéddel előtted való örvendezésre hívsz bennünket. Tedd hallóvá a fülünket, hogy meg ne keményítsük a szírünket, hanem megújulni, akaró bűnbánattal, és hálás szolgalat­jai fogadjuk evangéliumodat. Hogy megtapasztalhassuk az előtted va­ló örvendezés földi és örök boldogságát. Amen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1977. február 13-án Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Béla, de. 11. (úrv.) dr. Haíenscher Károly, du. 5. Harmati Béla, du. 6. Szeretet- vendégség: Garam Zoltán. Fasor de. Id. du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. fél ll. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/ B. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 2«. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10., Veöreös Imre, du. 5. Szeretetvendég- ség: Keveházi László. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. ll. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. ll. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. lő. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjteíep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kis­pest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos, du. 5. Szeretet- vendégség: Harkányi László. Rákospa­lota MÁV telep de. 8. Schreiner Vil­mos. Rákospalota Kistemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél ll. Sashalom de, 9. Mátyásföld de. fél ll. Cinkota de. fel ti, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. dr. Kósa Pál. Rákosliget de. 10. Ferenczy Zol­tán. Rákoskeresztúr de. fél 11. dr. Kó- sa Pál. Becsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 13. (német), de. ll. (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő, du. 6. Ma­docsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. D, dr. Ottlyk Ernő. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII., Tart- say Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Ele­mér. de. 11 Ruttkay Elemér, du. fél 7. Takács József. Biidakeszi de. 8. Ta­kács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Modor! u. 6. de. 10. Fi- lippinyi János. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Rozsé István. Németvöl­gyi út 138. de. 9. Ruttkay Miklian Gé­za. Nagytétény de. fél 9. (úrv.) Kelen- völgy de. 9. Budafok de. 11. Rőzse Ist­ván. Budaörs du. 3. Missura Tibor. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vil­mos. Csepel de. fél U. PROTESTANTIZMUS BELGIUMBAN A belga protestánsok évköny­vének adatai szerint Belgiumban becslések szerint százezer protes­táns él, 382 gyülekezetben. A LUTHERÄNIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA február 27-én és március 6-án délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban élőadja J. S. BACH H-MOLL MISÉJÉT. Közreműködnek: Szemere Erzsébet, Mohácsi Judit, Barlay Zsuzsa, Fülöp Attila, Berczelly István és Trajtler Gábor Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet február 27-én HARMATI BÉLA március 6-án DR. HAFENSCHER KAROLY A belépés díjtalan „Mert amikor azt mondja az Írás: Ma ha az ő hangját halljá­tok, ne keményítsétek meg a szí­veteket, mint az elkeseredéskor” (Zsid 3, 15). VASÁRNAP. — „Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok” (Lk 6, 21 — Jer 31, 16 — Lk 8, 4—15 — Zsolt 44, 2—27). A boldogmondások Jézus ajkán korántsem „vallásos kábí­tószer”-ként hangzottak el a tár­sadalom perifériáján^ élő kisem­mizett emberek felé. Ő ezen a té­ren a társadalmi egyenlőséget képviselte úgy, mint aki szolgált és életét adta válságul az embe­rért. Isten szeretete elsősorban azok felé fordul, akiket a mi nél­külözhetetlennek hitt keresztyén- ségünk méltatlanoknak tart — pedig ilyeneké az Isten országa. HÉTFŐ. — „Minden nyelv vall­ja, hogy Jézus Krisztus Űr az Atya Isten dicsőségére” (Fii 2, 11 — Ézs 45, 24 — 5 Móz 32, 44—47 Lk 9, 46—50). Jézus mindig azt kereste és nézte, hogy miben és hogyan szolgálhat az embernek. Ezt a szolgai formát mint Űr vál­lalta és élte értünk. Jézus szolgá­ló életformáját akkor tudjuk meg­valósítani, ha ö az Űr az éle­tünkben. Akkor a másik embert nem összehasonlítási alapként kezeljük — hogy mennyivel va­gyunk többek másoknál, vagy mit kell még tenni, hogy föléjük ke­rekedjünk —, hanem úgy, mint akiért szolgálnunk kell. KEDD. — „Hála legyen az Is­tennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalmenetben hor­doz bennünket” (2 Kor 2, 14 — Zsolt 46, 8 — Ézs 55, 6—11 — Lk 9, 51—57a). Pál apostol a damasz­kuszi úton Jézustól kapta a meg- oltalmazás ígéretét, majd később azt, hogy az Űr ereje az ő erőt­lensége által végeztetik el. Ezt Pál a mindennapok szolgálatában élte át és úgy tesz róla bizonysá­got. Isten a teremtett világot nemcsak fenntartja, hanem benne az embert erőtlenségében hordoz­za is. SZERDA. — „Egy hitelezőnek volt két adÓ6a: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek el­engedte. Akkor vajon melyikük szereti őt jobban?” (Lk 7, 40—42 — Ézs 44, 22 — Róm 10, 9—17 — Lk 9, 57b—62). Ahogy a nagyobb darab kenyér több munkát köve­tel. a nagyobb tudás több megbe­csülést érdemel, úgy a nagyobb adósságtól megszabadult ember hálája Is nagyobb. De ne feled­jük: bűneink „súlyától, mibenlé­tétől és nagyságától” függetlenül mindenkiért egyforma nagy áldo­zatot mutatott be Jézus a Golgo­tán. CSÜTÖRTÖK. — „Vette a po­harat is, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem általi amely tiérettetek ontatik ki” (Lk 22, 20 — Zsolt 105, 8 — Mk 4, 26 —29 — Lk 10, 1—16). Az új szö­vetségben minden népre kiterjed az a szövetség, amely korábban Mózes által csak Izraellel kötte­tett. Az új szövetség Jézus halála által lett a mienk. Ennek a szö­vetségnek alapja Isten szeretete, amely ma is a bűnbánó ember felé fordul Jézusért. PÉNTEK. — „Ahogyan meg van írva: Hittem, azért szóltam, mi is hiszünk és azért szólunk” (2 Kor 4, 13 — Jer 20, 9 — 1 Kor 2, 1—5 — Lk 10, 17—20). A Szentlélek ereje által szóltak aka­ratuk ellenére is minden korban a próféták csakúgy, mint az apostolok és mindazok, akik bi­zalmukat Istenbe vetették. Ha hiszünk, csak akkor szólunk ar­ról, hogy Jézus legyőzte a bűnt, a halált és az ördög hatalmát. Ez a bizonyságtétel felszabadult, boldog és szolgáló cselekvésben igazolódik. SZOMBAT. — „Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól!” (Zsid 12, 25 — 2 Sám 7, 28 — Zsid 4, 9—13 — Lk 10, 21—24). Minden kimondott szó egykor vá­dolva visszhangozhat, akár ml mondtuk ki, akár felénk mond­ták ki. Ezért „amikor az Ö szavát halljuk, ne keményítsük meg szí­veinket!” S ha azt gondoljuk, legjobb némán maradni, mert így „nem fáj fejünk”, akkor jusson eszünkbe a költő figyelmeztetése; „mert vétkesek közt cinkos, aki néma”. Kalácska Béla evangélikus elet A Maeyarorszáai ^vAöeeUKps £gyház Saitóosztál.vának laoia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi Gvőtsy Felelős teladó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: LOSS Budaoest VIII.. Puskin u. 12 Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vtll Előfizetési ár: eg.v évre t20.— Ft Arusítla a Magyar Posta Index: KKH ISSN 0133—1302 77.0157 Athenaeum Nyomda Budaoest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béia vezérigazgató Észak reformációja Ha gondolatban a térképen, vagy való­sággal, Észak-Euröpában járunk, jóleső érzéssel gondolunk arra, hogy Észak- Európa lakói szinte teljesen evangéliku­sok. Svédország, Norvégia, Finnország és Dánia a köztudatban is mint evangélikus országok szerepelnek. Vajon hogyan és mikor terjedt el a reformáció ezekben az országokban, amelyeket mi magyar evan­gélikusok lélekben olyan közel érzünk magunkhoz? Mint hozzánk, oda is Wittenbergből su­gárzott ki Luther Márton reformatori ta-' nítása. A 95 tétel, Isten igéjének megvilá­gosító ereje buzgó igehirdetők, lelkiisme­retes uralkodók támogatásával indult el hódító útjára Észak-Európa felé is. Ter­mészetesen ott sem ment máról holnapra ennek a forradalmi újnak a befogadása. Észak reformációjában jelentős esemény volt 450 évvel ezelőtt, 1527-ben a svédor­szági vásterasi országgyűlés. Az egyik ha­tározata szerint: „Isten igéjét az egész bi­rodalomban tisztán kell hirdetni!” SVÉDORSZÁG DÉLI RÉSZE, Norvé­giával és Izlanddal együtt a 16. század elején Dániához tartozott. A svédek — ér­dekes — éppen a reformáció segítségével rázták le a dán uralmat magukról. Egy svéd nemzeti szellemű, szabad ország- gyűlés az akkor még katolikus uppsalai érseket elmozdította hivatalától. A pápa ezért a svédekre átkot mondott. II. Ke­resztéig dán király, aki akkor még svéd király is volt, Stockholmban sok svéd ne­mest kivégeztetett. A svédek azonban Vasa Gusztáv személyében nemzeti ki­rályt választottak és elszakadtak Dániától. A nép .evangéliumi hitre való vezetésében nagy szolgálatot végzett a két Peterson testvér, Olaf és Lőrinc. Ök készítették el ■ a Biblia svéd nyelvű fordítását is, amely itt. is hatalmas fegyver volt Észak refor­mációjáért vívott győzelmes harcban. Va­sa Gusztáv uralkodó családja azután 125 évig uralkodott Svédországban és a hoz­zátartozó finn földön. Vasa Gusztáv utó­da volt a nagy svéd király, a reformáció Ügyének európai hős védője: Gusztáv Adolf is. DÁNIÁBAN a lutheri reformáció buzgó terjesztője Tausen János volt. Itt valami­vel később 111. Keresztéig királynak sike­rült a reformációt teljes diadalra juttat­nia. A 16. század közepére Dániával együtt Norvégia és izland is az evangéli­kus hithez csatlakozott. ÉS MI TÖRTÉNT KEDVES FINN TESTVÉREINKNÉL? A finnek akkor és még évszázadokon keresztül Svédország­hoz tartoztak. Hozzájuk is Németország­ból, Wittenbergből jutott el a reformáció megtisztító és megvilágositó tüze. A finn nép reformátora Agricola Mihály volt. Amikor Vasa Gusztáv király 1527-ben Skytte Mártont nevezte ki püspökké, Ag­ricola Mihály, a fiatal és tehetséges pap püspöki titkár lett. Később maga is, már mint püspök óriási munkát végzett nem­csak a finn evangélikus egyház megszer­vezésében, amikor az egész finn népet megnyerte a tiszta evangéliumi, lutheri keresztyénségnek, de egyszersmind Agri­cola Mihály volt a finn nemzeti irodalom, nyelv és műveltség megalapítója is. A kedvező történelmi fejlődés ott észa­kon úgy alakult, hogy az evangélikus egy­ház Dániában, Norvégiában és Svédor­szágban hivatalos államegyház lett. A ki­rály volt az egyház legfőbb felügyelője. Ö nevezte ki a püspököket is. A régi egy­házi szokásokból és szertartásokból sokat megtartottak. (Színes istentiszteleti ruhá­kat, ünnepeket, stb.) A régi formákat azonban evangéliumi tartalommal töltöt­ték meg. Luther felfogásának megfelelően megmaradt a püspöki szervezet is, sőt Svédország vezető püspöke, az uppsalai érsek továbbra is megtartotta az érseki címet. ÉSZAK REFORMÁCIÓJÁBAN tehát a 450 évvel ezelőtt tartott vásterasi ország- gyűlés döntő jelentőségű volt. Vasa Gusz­táv svéd király elfogadtatta a reformációt, amely északon elmélyült, sokszínűvé vált és áldást jelentett a hatalmas erdők, ta­vak, ködös tengerek és a lappföld népei­nek. Északi evangélikus hittestvéreink más. talán könnyebb helyzetben voltak, mint mi itt Magyarországon. Földrajzi, társadalmi körülményeik miatt és nemze­ti uralkodójuk alatt egységesen megma­radtak evangélikus hitükben — míg ne­künk, magyar evangélikusoknak kisebb­ségben, idegen uralkodóház és pápás el­nyomás alatt évszázadokon át puszta lé­tünkért kellett harcolnunk. Észak-európa országait és lakóit évszá­zadokon keresztül átjárta az evangélium lelke, annak tiszta és puritán erkölcse, belső melegsége, ami megbecsülést és tisz­teletet adott hittestvéreinknek. Az elmúlt években pedig Helsinkiben volt az Euró­pai Béke- és Biztonsági Konferencia, amely az egész emberiség ügyéért való felelősséget vette magára. Az előbb vázolt történeti és hitbeli háitér is közrejátszha­tott abban, hogy Északon, egy egészében evangélikus ország fővárosa adott otthont ennek a világ békéjét és rendjét szolgáló összejövetelnek. A jól értett evangélium áttételesen is termi gyümölcseit az embe­rért végzett szolgálatban, nemcsak az egy­házban, de a társadalmi, a politikai, a vi­lág történelmét formáló ügyekben is. Sümeghy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents