Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-11-06 / 45. szám

» ii* *' Aül VASARNAP IGEJE Bűn bocsánattal megajándékozottan Jer 33. 8—9. isten nepe jel a világban. Hatalmának, irgalmas szereleiének jele. Puszta létével, azzal, hogy egyáltalán van, es vétkét, bűnei miatt meg nem veszett el. mutat arra. akinek hatalma megtartja, akinek irgalmas szereteteből létezik. Isten hatalmának és irgalmas szere te­tőnek együtt említése nem fogalmak térés keverése. Nem is az Ö két különböző jellemzője, magatartása és cselekedete ez. Ellenke­zőleg éppen egy és ugyanaz! Hatalmú irgalmas szereidében valósul meg. mellyel nem altarja a bűnös vesztél, hanem éppen életét, és ezért érte mindent megcselekszik. Népe így válik hatalmának jelévé a világban. így veteti Isten-félelemre a prófétai ige szerint az ö ko­rában elpusztult Izrael és a: ostrom által feldúlt Jeruzsálem a föld népeit, mert benne látják, szemlélhetik Isten hatalmát, amely ir­galmas szereltében mutatkozik meg. amivel mégis megtartja és új élettel ajándékozza meg. Ebből az irgalmas szeretetböl él. léte­zik mai népe. az egyház is. mi is egyenként, de az egész világ is egyetemlegesen, mert ö mindent megtesz, hogy el ne vesszünk, ha­nem életünk legyen. ' ELŐSZÖR IS BŰNBOCSÁNATBAN RÉSZESÍT. Figyeljünk arra. hogy a próféta két kifejezést is használ itt. A megbocsátást és a megtisztítást. A: elsőbe a bűnök, vétkek számba nem vétele, elfe- Jedése. hala möge vetése cseng bele. a másodikba a szenny lemosó- so és az élet megújítása. Ez pedig mind eggyé olvad abban a cse- leliedetébe n. amellyel odaadta Fiái a világért. Jézus Krisztusban és erte, engesztelő áldozatáért nem veszi számba és feledi el bűneinket, terével mosta le életünk szennyét, és általa ajándékoz meg új élet­tel. Irgalmas szeretnie Benne öltött testet. Lehet lelkiismeretünk terhét, bűneink nyomasztó hatását feledve élnünk, hiszen Isten is elfeledte okét Krisztusért, Leltei boldogan, megtisztult, felszabadult lélekkel menni a holnap elé. hiszen Ó új lehetőséggel, sőt új élettel, uj színnel és erővel ajándékoz meg a Krisztusban. A BŰN BOCSÁNATTAL EGYÜTT MINDEN JÓVAL MEGAJÁN­DÉKOZ. Ki tudná elsorolni mindazt a jót, amivel Isten napról nap­ra megáld bennünket és az egész világot? Gondolkodó értelmünkkel 'el sem tudjuk fogni, legfeljebb Csák rá tudunk csodálkozni szere- tetének ezer és ezer ajándékára. amely körülveszi és hordozza éle­tünket. Egy magában végtelenül sok jót egybefoglalót mégis kiemel a próféta, mint amelyet a harcokban elpusztított orszátf és feldúlt város lakói igazán értékelni tudnak, ez pedig a béke. a nyugalmas, a háború rettenetéitől mentes élet. Ma. mii or ez számunkra sok­szor olyan természetes, talán az idősebb generáció érti meg igazán, milyen áldás is ez. Nem véletlenül hangzik a könyörgés vasárnapról vasárnapra ai egyetemes imádságban a könyörgés a világ békéjéért, és nem véletlenül könyörgünk így énekünkben: „Legyen békesség a mi időnkben . .Az sem véletlen, hogy érte mindent nagyon ko­molyan igyekszünk megtenni. Sót az' sem véletlen, hogy ezekben a napokban mi hívó keresztyének is ebben az országban, de a világ sok más országába n is. együtt ünnepeljük a 60 évvel ezelőtti sors­fordulót. Mi ebben is felfedezzük Isten világmentő szeretetének je­let. amely új emberibb életre nyit lehetőséget sokak számára. Mi keresztyének, itt hazánkban is imádattal és hálaadással tekinthetünk Istenre, aki Krisztusban megbocsátotta a mi bűneinket is. és Benne s Általa bocsánatából mindennel megajándékoz minket és áldó sze- relete sokféle módon munkálja napjainkban is az egész világ bé­kéjét es boldogságát. AKIK ISTEN BŰNBOCSÁTÓ IRGALMAS SZERETETEBŐL ELÜNK. TARTOZUNK EZZEL. EMBERTÁRSAINKNAK. Nemcsak a bocsánatadás végtelen elkötelezettségére gondolok. Ez is igaz. így magában is. Azonban ennél többről Van szó. A bűnbocsátó irgal­mas szeretet minden mozdulatáról. ..Legyetek követői Istennek..." A bocsánattal együtt kimondhatatlanul sok jót ajándékozó Isten kö­vetőivé. akik. mint megajándékozottak tudnak tékozló módon min­dig jót cselekedni embertársaik, közösségük és az egész világ érde­kében. Bánt'i Béla I >l \l»KO// I V K! Hálát adunk Neked. Mennyei Atyánk, hogy Jézus Krisztusban, egyszülött Fiadban bűn bocsa na Hal és új élettel ajándékoztál meg minket. Áldunk, mert bocsánatoddal együtt csodálatos módon min­den jóval megajándékozol bennünket. Engedd, hogy irgalmas szerete­ted imádva hálálhassuk és hálaadásunk embertársainkhoz való vi­szonyunkban legyen valósággá, hogy híveidként jót cselekedve su­gározhassuk irgalmai szereteted fényét a világban. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1977. november ti-án Deák tér de. 9. (úrv,) Haíenscher Karoly, de. 11. (úrv.) Ka’dy Zoltán, du. ti. Harmati Béla. Fasor de. li‘. (úrv.) Harmati Béla. du. ti. Szirma: Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muri tag Andorne. Üllői út M. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—38. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. '18. de.. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Vajda Pé­ter u. de. fél 12. (úrv.). Zugió de. 11. (úrv.) Boros Karoly. Rákosfalva de. з. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél lt). Boros Karoly. Kassák Lajos út 22. de. ;1. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed lü. Baloghné Szemerei Mária. Frange pán u. de. 8. Baloghné Szemerei Mária. Újpest de. 10. Blázv Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Vi­rágú Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest-Weker- letetep de. fi. Pestújhely de. lö. Schrei­ner Vilmos, du. 5. Szeretetvendégség: Veöreöft Imre. Rákospalota MÁV-te- lep de. í$. Schreiner Vilmos. Rákospa­lota- Kisiemplom de. KJ. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fel 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9 Karner Ágos­ton. Mátyásföld de. fél ll. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákos­csaba de. 9, Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Ferenczv Zoltán. Rákosliget de. 10. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11 Kosa László. Bécsikapu tér do. 9. (úrv.) ifj. Fol­tin Brúnó. de. fél 11. (német), de. ll. (úrv.) ifj. Foltin Bruno, du. ti. ifj. Foltin Brúnó. Toroekó tér de. fél 9. Ma does ai Miklós. Óbuda de. 9. Reuss András, de. ío. (úrv.) Reuss András. Xll. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csen- gödy László, de. ll. Csengody László, du. fél 7. Takács József. Pesthideg- kút de. fél 11. Takács József. Modori и. b. de. 10. Turcsán.yi Károly. Ke­lenföld de. 8. Rozsé István, de. fél 10. Rozsé István, de. ll. (úrv-.) Táborszky László, du. 6. Missura Tibor. Német­völgyi in 138. de. 9. Táborszky László. Nagytétény de. fél 9. Kelen völgy de. 9. Budafok de. ll. Csillaghegy de. fél I». Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — HARANGÖNTÉST, javítási, szolgál­tatást. le- és felszerelést, vasállványok és könnyűhúzású koronák készítését, átalakítását vállalja ..Slezák László aranykoszorús harangöntő utóda és fia" Gombos Lajos harangöntő mes­tér. 2162 Orbottyán, Pf. 2. _ L ÚTHER-kabátot szakszerűen ké­.szít Doczi Zoltán szabómester. lötil Budapest, VI.. Majakovszkij u. ti. — HAMBURGER gyártmányú, rövid- húrú, zongora eladó, vagy bérbeadó. Érdeklődés: Evangélikus Lelkészi Hi­vatal. 1034 Budapest, ni.. Dévai Bíró Mátyás tér 1. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség es kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszán: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre j20. — Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 ® 77.2923 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „De aki mindvégig kitart, az iidVÖ/.Ü1.” (Mt 24, 13). mindig emberi bizonyságtétel for­májában szólít meg bennünket. VASÁRNAP. — ..Jó és igaz az Űr, ezért megmutatja a vétkes­nek a jó utat” (Zsolt 25. 8 — Lk 6. 39 — Mt. 24, 15—28 — Zsolt 124). Bölcsőtől koporsóig úton já­rás az ember élete. A szó szoros értelmében is. jelképesen is, lel­ki értelemben is. De úton járás az emberiség élete és az egyházé is. Vannak kitaposott ösvények, de van úgy is, hogy az új utat, is­meretlen tájakon, nekünk kell megtalálnunk. Kérjük Istent, se­gítsen a szolgálat, a békesség út­jára. Krisztus által. HÉTFŐ. — „A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lel- ketekkel” (Fii 4, 23 — Zsolt 103, 17—18 — Mt 24, 1—8 — Ez 37, 1 —14). Hányszor hallottuk prédi­káció előtt a szószékről: „Kegye­lem néktek és békesség ...” Hal­lottuk. megszoktuk, természetes­nek tartjuk. Pedig a kegyelem a legnagyobb csoda. Csak az elítélt tudja értékelni, mint a beteg a gyógyulást. Az ember sorsa — mi így tanítjuk: bűne miatt — vég­ső soron kilátástalan, halálba tor­kollik. Isten kegyelme e remény­telenségből megszabadított a Jé­zus Krisztus által, hogy életünk szeleteiben való szolgálat legyen. KEDD. — „Hűséges az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal váló közösségre” (1 Kor 1. 9 — Jer 14, 21, — Mt 24, 9 — 14 — Ez 37. 15 — 28). Elhívott. Mikor? Személyes élményeink, sőt meg- kereszteltetésünk tényén is túl, szeret ele örök döntéseként. Mire? Közösségi é Jézus Krisztussal, ami egyúttal azt is jelenti, hogy egy­mással. mindenkivel, mert Krisz­tus szeretejte erre kötelez. SZERDA. — „Az Űr pedig meghallgatta' szavunkat, és meg­látta nyomorúságunkat, gyötrel­münket és sanyarú sorsunkat." (5 Möz 28. 7 — Lk 18.7 — Mt 24. 29—35 — Ez 43. 1 —12). Isten ré­gi népe új hazájába érve számba vette eredményeit és feladatait. Számadását e hitvallás koronázta: velünk volt az Űr. Vannak közöt­tünk is sokan, akiknek életét Is­ten a betegség szenvedéseivel vagy egyéb próbatétellel neveli. Vagy olyan emberekkel veszi kö­rül. akiket nehéz elviselni. De ar­ra is hatalma van Istennek, hogy megpróbáltatásainkon könnyít­sen és terheink élviselése erőt ad­jon. CSÜTÖRTÖK. — „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.” (Lk 16. 31 — Jer 35, 14 — Mt 24. 38 —42 — Ez 47. 1—12). Itt a világ­ban. a mindennapi életben dől el az ember sorsa egészen az örök­kévalóságig. Itt kell helytálltunk és Isten erejében, bűnbocsátó sze- retetében bízva szolgálni ember­társaink ideig és örökkévaló bol­dogsága érdekében. Isten üzenete PÉNTEK, — „Van-e olyan em­ber. aki eleiben maradhat, és nem . lát halált, aki megmenekülhet a • holtak hazájától?” (Zsolt 89, 49 — 2 Tim 1. 10 — Mt 24, 43—51 — 1 Thessz 1, 1—10). Az elmúlás és a halál sorsa alól nincs kivé­tel. Isten szeretete azonban a ha­lál hazájából is hazavezeti az örök életbe azokat, akiknek az életében segítőkész szolgálattá formálódik az evangélium ereje. Téves dolog lekrcsinyleni a halál hatalmát. De még tévesebb két­ségbe vonni Isten győzelmes sze- retetét. SZOMBAT. — „Nekünk pe­dig a mennyben van polgárjo­gunk, ahonnan az Ur Jézus Krisz­tust is várjuk üdvözítőül” (Fii 3, 20 — Hab 2. 3 — Préd 3, 1 — 11 — 1 Thessz 2, 1—12). Mennyei polgárjoga csak annak lehet, aki a maga helyén mindent megtesz azért, hogy Isten szeretete e vi­lágon megvalósuljon. Hiszen Jé­zus Krisztus e világot megváltad ni jött közénk. Schreiner Vilmos — IKLAD. Október 16-án teo­lógusnap volt a gyülekezetben. Dr. Selmeczi János otthonigazga­tó vezetésével Drobina Erzsébet V. évf., Tekus András III.. évf., Varsányi Ferenc III. évf. és Sza­bó Izabella II. évf. hallgatók szol­gáltak. A délelőtti istentisztele­ten az otthonigazgató hirdette Is­ten igéjét, a gyermekek között Szabó Izabella szolgált. A gyüle­kezeti esten „Bemutatkozik lel­készképző,síink” címmel a hallga­tók arról szóltak, hogyan készül­nek Isten, az egyház, népünk és az emberiség szolgálatára. A gyü­lekezet a teológusnap alkalmából 7250 FI adománnyal támogatta lelkészképzésünket. zenés Áhítat lesz november 13-án. va­sárnap 3 órakor az orosz­lányi templomban „Akik Bachtól tanullak" címmel. A gyülekezet ének- és ze­nekara tizenöt éves jubi­leuma alkalmából előadja Händel: Messiás című oratóriumának III. részét. Közreműködnek: Mohácsi Judit. Palojtay Zsuzsa. Fülöp Attila. Mezöli Tibor, Peskó György orgo- namüvész. Vezényel: Nagy Dániel A gyülekezeti teremben ki­állítás lesz az ének- és ze­nekar tizenöt éves munká­járól. I II ll«» 11 Lehetetlenre vállalkozom, amikor ar­ról szeretnék] írni. 'ami tulajdonképpen meg nem fogalmazható, szavakba nem önthető. De mégis, megkísérelem, hogy azok is tudjanak róla. akik talán még so­ha sem érezték. Máskor is volt már ha­sonló érzésem, de most. hogy hosszú ideig voltam távol, elemi erővel tört ram. Itthon! Milyen egyszerű, rövid szó. Nincs benne semmi lágyság. Próbálom kiejteni nem dallamos, hangfestő, mint az alkony, az elmúlás, a melódia, a fele­dés. Inkább rövid, kimért, mint az az ember, aki csak egy szól mond. miközben belül sajog a szíve. Már ott kezdődött, messze idegenben. Igazán mindenem megvolt. Kenyelem veti körül, siker járt a nyomomban, sze­retet és öröm. És egy reggel, amikor er­kélyem ajtajai kitártam és a korai órá­ban a távoli napsugárral meghintett fel- höfoszláhyokat néztem, amint gyönyör­ködtek a tenger tükrében, valami k i- mondhataildn vagy tört fel belőlem: bar- csak mar otthon lehetnék! Előttem a ten­ger. az ébredő város, hófehér paloták sg- ra. de mindezt már nem látom, csak a szorítást érzem belül, amely nő. erősödik, hogy könnyé válva végigfolyjon arco­mon. És ettől a perctől kezdve nem volt nyugat mám. Számoltam a napokat, az órákat, míg eljött az indulás ideje. Isten nevével szálltam gépről-gépbe, repültem országokon al hazafelé. Utamon kél olyan emberrel is találkoztam, akik — bár nem beszéltek róla — mégis engem igazoltak, Pista bácsi, mert csak így volt szabad a végén szólítanom, világhírű ideggyó­gyász professzor. Szülei az első világhá­ború után vándoroltak ki. Édesapja asz­talos volt. Meséli az életét, küzdelmeit, hogy két hetiel az orvosi diploma kéz­hezvétele előtt még cipőt pucolt az ut­cán, hogy a vizsgád íjakat ki tudja fizet­ni. Hibátlanul beszéli nyelvünkéi. — Hogy lehet? — kérdem, hiszen ö már künn született. — Anyánk nem adott enni, ha nem beszeltünk magyarul. Nincs a magyar nyelvnél szebb, dallamosabb nyelv — mondja — itt van például ez a szó: ha­za. Van ennél szebb szó a világon? Az én gyermekeimet ügy hívják, hogy Róu- zsi. Böztse, Jáánns (olyan vasmegyeisen ejti). És meséli küzdelmes éleiét. Most az egyetemen tanár és a világ minden ré­szébe hívják előadást tartani. — Jó hallani a tanár urat és tudni, hogy ennyi év távlatában is megőrizte szivében hazájának szeretetél. — Magának meg nagy szíve van — mo­solyog rám és bár elválunk induláskor a stewardess nagy csokor virágot tesz a ke­zembe az idős tanár névjegykártyája he­lyett. Haza! Van ennél szebb szó a vilá­gon? jut az eszembe, ahogy mondta. Keménykötésű, tagbaszakadt Lű-es fér­fi ül mellém unokájával a kővetkező gé­pen. A Zeneművészeti Főiskolára hozza haza unokáját egy valaha lakatosként kivándorolt magyar. Már a lánya is itt­hon végzett, operaénekesed lett, most az unokáját hozza felvételizni. A kislány 13—14 éves lehet. Nézem az arcál. keresem rajta nagyapja vonásait. Kezében nyelvkönyv. Tanuljunk magya­rul! Tanul is. Mondogatja a mondato­kat. . . . Kérek egy pohár vizet! Legyen a segítségemre! Kívánok jó éjszakát! Isten „olgya” meg! Isten vele! — Áldja, áld — javítja nagyapja. És perceken belül mindnyájan tanítjuk a ki­csit. akinek a két orcája lázban eg már az izgalomtól, mert feltűnik Ferihegy. Budapest amelyről nagyapja annyit me­sélt. — No. itthon vagyunk. Isten áldja meg — nyújtja az öreg lakatos a kezét és ahogy megfogom, fogásában benne van ereje, tartása, akarása. — Magát is áld ja meg! — mondom es ahogy egymásra nézünk, csak kibuggyan az a nagyon mélyről jövő könnycsepp mindkettőnk szeméből. Csomagomat leteszem az ajtó előtt, be­nyomom a kulcsot a zárba. Könnyen for­dul. ajtó kitárul. Benn, a szobában si­mogató meleg fogad — drága barátaim, gondoskodása. Körülnézek, Minden a he­lyén van. úgy ahogy elváltunk. A virá­gaim, a könyveim, minden, ami hozzám tartozik, körülöttem és értem van, dup­laszéles szállodaágyak után szerény fek­helyem. a felgyülemlett postam, legfelül az Evangélikus Élet új száma. Végigme­gyek a szobán. Az asztalon a naptáromon zöld ceruzás előjegyzés: szombaton sze­retetvendégség este 12 6-kor. Az íróasz­talom felett kedveseim mosolyognak rám a családi képekről, kinyitom az erkély- ajtót. lenézek a mi kis utcánkba, jobb­ról a templom, szemben a kis parii fái őszi lom bkoroiiájukkcl __ — I stenem, itthon vagyok! — kiáltom a csillagos ég^felé. a városnak, az utcánk­nak., az embereknek — halljátok, újra. itthon és úgy érzem, most szakad ki be­lőlem végre, most oldódik végleg az a szorítás, amely akkor, azon a reggelen úgy megmarkolta a szivemet. Must. itt­hon. G.varmathy íren

Next

/
Thumbnails
Contents