Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-11-06 / 45. szám
99 Csak látni akartalak titeket 99 Pécsi visszhang A Szocialista Forradalom mai életünk, tükrében A születésnapját ünneplő idősebb ember jól teszi, ha nemcsak saját életének emlékeivel foglalkozik az ünneplés óráiban, hanem körülnéz azok között a fiatalabbak között, akik őt köszönteni összegyűltek, Néhány héttel ezelőtt a Magyar Televízió ismét megrendezte közkedvelt „Fórum” adását, ezúttal a Szovjetunióról, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójára való készülődés jegyében. A stúdióban helyet foglaló és a beérkezett kérdésekre válaszoló vendégek között volt egy idős ellentengernagy, aki a legendás és történelmet formáló Aurora cirkálón is szolgált, és aki a nagy idők élő tanújaként felelt a forradalom nagy napjaival foglalkozó kérdésekre. Körülötte azonban csupa fiatalabb társa ült, olyanok, akik akkor még nem éltek és az ügyes kamera jóvoltából láthattuk mosolygó arcát, amint a fiatalok válaszait hallgatta a Szovjetunió mai életéről. Barázdált arca elárulta, hogy nemcsak a nagy októberi napok harcai és hősiessége, de az azt követő évek, évtizedek belső és külső harcai tették lehetővé és érlelték meg a mai eredményeket és a derűs, bizakodó válaszok igazságát. ILYEN GONDOLATOKKAL KELL NEKÜNK IS A HATVANADIK SZÜLETÉSNAPOT ÜNNEPELNÜNK. Már megtanultuk, hogy a történelem alakulása nem a „politikusok ügye”, hanem mindnyájunké és ezen felül azt is, hogy a történelmet formáló Isten akarata és döntései javunkat szolgálják, szeretetét hirdetik. A mi népünk történelmében is voltak szabadságharcok és forradalmak, ezeket azonban külső túlerőkkel és saját uralkodóosztályaink bűnös önzése miatt mindig leverték. A Tanácsköztársaság idején a világ népei közül elsőként kerültünk eleven kapcsolatba a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, akkor még csak rövid, lélegzetvételnyi időre. A második világháború befejeződése óta, immár harminckét esztendeje, mi is részesei lehetünk a győztes forradalom vívmányainak, történelmünk során elsőízben vette kézbe sorsának irányítását maga a nép, a munkásosztály és a parasztság. Amikor mi is beállunk a hatvanadik születésnapra emlékezők nagy táborába, először mi is felidézzük a nagy idők dicső napjait, amelyekről az éppen kilencven éve született híres amerikai újságíró, John Reed megírta híres riportkönyvét, a „Tíz nap, amely megrengette a világot” és amelynek előszavában így vallott: „E könyv egy darab sűrített történelem, az, amit én magam láttam a történelemből. Bárki bármint vélekedjék is a bolsevizmusról, tagadhatatlan, hogy az orosz forradalom az emberiség történelmének egyik legnagyobb eseménye...” — A győztes forradalom idején maga Lenin is megjósolta, hogy ez a forradalom messze túl fog nőni a maga bölcsőjén és olyan folyamattá lesz, amely utat tör magának mindenütt a földkerekségen. Azóta ez szemünk láttára valósul, Európa után Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában is. AZ EMLÉKEZÉS UTÁN AZONBAN MI IS AZT TEHETJÜK, amit a kedves, idős ellentengernagy fiatal barátai között: megnézzük és meghallgatjuk a jelen bizonyságtételeit arról, hogy mik is történtek a mi hazánkban a forradalmi évek, évtizedek alatt? Felsorolni is alig lehetne. Nemcsak a háború pusztításának romjai tűntek el, nemcsak egy igazságtalan és elmaradott társadalmi rendszer tűnt el, hanem miközben a romok helyén soha nem remélt új ország épült, soha el nem képzelt, minden társadalmi réteget magába ölelő új, igazságos társadalmi rendszer épült, az emberek tudatában is végbement a nagy változás: már tudjuk., hol a helyünk, ha küzdünk is a jóért és el is mondjuk az itt-ott mutatkozó káros jelenségekkel kapcsolatos kritikákat, de alapvetően ebben a hazában és ebben a szocialista társadalomban érezzük jól magunkat. Megszűnt minden faji és vallási alapon történő megkülönböztetés. Nem érhet senkit hátrány sem azért, mert hitét gyakorolja, sem azért, mert ettől eltérő világnézetet vall. Eltűntek azok az osztálykülönbségek, amelyek történelmünk korábbi századai alatt annyi kárt okoztak egész népünknek, de főleg az elnyomott osztályoknak. A munkanélküliség világszerte ma is ismert réme nálunk ismeretlen: mindenki megtalálhatja helyét és munkáját, biztos megélhetését. Nemcsak lakások, hanem országszerte olyan modern lakótelepek épültek és épülnek, amelyek külbn-külön is egy-egy kisebb város lakosságának megfelelő számú családnak adnak minden kényelemmel ellátott laká.s-lehetőséget. Az általános életszínvonal emelkedését üzleteink ellátottsága és forgalma, az autópark rohamos növekedése, üdülőtelepeink beépítettsége, a külföldi utazások száma, az emberek öltözködése, kulturális igényei jelzik. A társadalom szociális gondoskodása világviszonylatban is kiemelkedő: a társadalombiztosítás és gyógyszerellátás mindenkire kiterjedő hatálya, a kisgyermekes anyák anyagi támogatása, bölcsődék, óvodák számának növekedése, az iskolai ellátottság és ingyenes oktatás, az öregekről való sokféle gondoskodás mind-mind olyan tény, amelyeket még azok is irigykedve ismernek el, akiic más társadalmi rendszerben élnek és talán sötét szemüveggel figyelik a szocializmus eredményeit. JELENKORI TÖRTÉNELMÜNKNEK EZEKET AZ ÖRÖMTELI TÉNYEIT még sokáig sorolhatnánk, de legyen ennyi elég. Csak még egyet kell hozzátennünk: harminckét éve békében élhetünk, terveket készíthetünk és meg is valósítjuk azokat, gyermekeket nevelhetünk és derűsen nézhetünk a holnapok elé. Ez a béke is a szocialista forradalom ékes velejárója. A háború azok vágya, akik a zavarosban akarnak halászni és fokozni bevételeiket, tartósítani igazságtalan társadalmi rendszereket. A szocialista tábor és benne a mi népünk, békét akar, mert tudja, hogy az Isten által adott ajándékokkal az élet még szebbé, és teljesebbé tehető, de csak békében. EGYHAZUNK NÉPE IS RÉSZE MAGYAR NÉPÜNKNEK, megbecsült helye van társadalmunkban. Ezért kérünk mi is részt 'a születésnapi ünneplésben, de a munkában is, amellyel jelenkori történelmünket jó lelkiismerettel és Isten akaratát követve mi is formálhatjuk a magunk módján és a magunk helyén. Szirmai Zoltán Borús, szeles időben köszöntötte Szilágyi Béla gyülekezeti felügyelő és felesége a presbite• rek sorfala között a pécsi gyüle* • kezet kedves vendégeit. dr. Káldy Zoltán püspököt és feleségét. Az ünnepi istentisztelet előtt rövid megbeszélést tartott a püspök régi gyülekezetének tisztségviselőivel, munkatársaival. TÍZ ÓRAKOR KEZDTE ISTENTISZTELETI SZOLGÁLATÁT dr. Káldy Zoltán püspök a zsúfolt templomban. Textusa az 50. Zsoltár 14—15 verse volt. Kezdő mondatai megszabták a vasárnap karakterét és az alkalom jellegét. „Ma nincsen jubileum Pécsen. Két éve ünnepeltük a templom 100 éves jubileumát. I Nincsen új parókia-avatás vagy valami hasonló esemény. Mit keres a pécsi szószéken ma az országos egyház püspöke: csak látni akartalak titeket, pécsi evangélikusok!” s miközben hallatlan személyességgel kibomlott és szí- ,vekhez ért Isten igéje, egyre világosabbá vált mindenki számára. hogy Istennek tett fogadásainkat meg kell tartanunk, miközben kiderül, hogy a megtartott fogadalmak tartanak meg bennünket életünk válságos helyzeteiben. Hálával az áldoz ma, aki teljes szívvel hisz' Istenben és rendíthetetlenül bízik ígéreteiben. Nincs és nem is lehet olyan nyomorúság, amelyből ne adna szabadítást az Isten. Ez a szabadítás konkréttá lett az úrvacsoraosztáskor, tömött sorokban, egymást váltva vették a gyülekezet tagjai Isten megújító kegyelmét. S HOGY MIT JELENT EBBEN A KEGYELEMBEN ÉLNI mindennapi életünk során, azt a délutáni előadásában tárta elénk dr. Káldy Zoltán püspök. Miközben lebilincselő előadásban konfrontálódott a Helsinkiben 1963- ban, majd Evianban 1970-ben és most 1977-ben Dar-es-Salaamban tarott három LVSZ konferencia teológiai felismerése és az emberiségért vállalt felelőssége egyenesvonalú fejlődésében és áoátor hitvallásában —, mindenki számára meggyőző élményt és hálaadásra késztető tényt jelentette a magyarországi evangélikus egyház vezetésében és teológiai gondolkodásában, szolgálatában és bizonyságtételében az a „diakóniai” bázis és erőforrás, amely éppen a pécsi gyülekezeti szolgálatban kezdődött, tisztázódott, érlelődött, hogy nemcsak egyházunk, hanem a világ evan- gélikusságának is verete legyen. Ez a mélységes bibliai, hallatlanul gyakorlati, a „kívülállók” számára is hiteles gondolkodás és cselekvés lényegében gyülekezeti szolgálat gyümölcse. Ezért(!) akarta „látni a pécsieket” a püspök, ezt szólaltatta meg a szószéken és ennek sodrába vonta magával a gyülekezet népét. Színessé és plasztikussá tette a hallottakat Káldy Zoltánná dia-vetítése, amelynek során szerencsésen fonódott össze a szó és a kép, a tanítás és a szemléltetés. Sokat jelentett a jelenlevők számára ez a kedves, „közös szolgálat” a püspökházaspár részéről. MÉG VASÁRNAP ESTE SIETNI KELLETT VISSZA BUDAPESTRE vendégeinknek. Rövid volt az együtt-töltött idő. De hiszen „csak látni akart bennünket” a püspök... egy kis délutáni gvü'ekezetben felvillantotta Isten arcát, tanúságot tett a szolgáló élet szépségéről, kibontotta világméretben mindnyájunk számára az egyedül értelmes és célravezető utat. Ezekben az „ünnepi indokok nélküli” vasárnapokban, püspöklátogatásokban ér össze a fent és a lent, a távoli és — HÁZASSÁG. Ponicsán Péter és Paor-Smolcz Erzsébet október 15-én tartották esküvőjüket Kiskőrösön. A házasságot Ponicsán Imre kiskőrösi lelkész, a vőlegény édesapja áldotta meg. „Titeket maga az Isten tanított meg arra, hogy egymást szeressétek”. a közeli, a nagy és a kicsi. Ez a Krisztus-titok! Mert a test épségét a kicsi részek és tagok érettsége és egészsége biztosítja. HÁT EZ A DIAKÓNIA — GYAKORLATBAN! Kilenc hónap alatt majd a fele időt külNyaranta megelevenedik a fóti Mandák Otthon. Az idén, júliusban három-, augusztusban kéthetes tanfolyamon gyűltek ösz- sze mintegy 50—60 gyülekezetből azok a fiatalok, akik a gyülekezetekben mint kántorok vagy karvezetők szeretnének szolgálni. A KÁNTORKÉPZÉS KÖZEL HÁROM ÉVTIZEDE nem múlt el nyomtalanul egyházunkban. A Kántorképző Bizottság eddig már 43 kántori oklevelet, 63 kántori bizonyítványt és 194 segédkántori bizonyítványt adott ki. És az Idei nyári tanfolyamok mérlege alapján úgy látszik, hogy a téli tanfolyam vizsgáján újabbakkal gyarapszik az oklevelesek száma. Igen sok gyülekezetünkben elhallgatott volna az - orgona, ha ezeken a tanfolyamokon nem kaptak volna tanítást, útmutatást, lelkesítést orgonamuzsikában, egyházi éneklésben azok, akik resztvettek. Az oklevelesek közül szép számmal vannak azok, akik már az oktatás munkájába bekapcsolódva segítik egyházunk kántorképző szolgálat, önzetlen segítés ez, ezért ezúton is megköszönjük szolgálatukat. A TANFOLYAMOK ÉLETEBEN A LEGNAGYOBB ÜNNEP mindig a számadás napja. Ilyenkor szülők, családtagok, lelkipásztorok gyűlnek össze és hallgatják, figyelik, hogyan engedelmeskednek az ujjak a sok esetben még nemrég ismeretlen billentyűkön és hogyan alakul, formálódik egy-egy dallam, vagy a haladóknál egy-egy korálelőjáték a fegyelmezett játék nyomán. A júliusi tanfolyam vizsgájára dr. Karner Ágoston országos főtitkár, a Kántorképző Szolgálat Igazgatótanácsának vezetője vendégeket is hozott: D. Günter Besch és Hans Joachim Hoffmann, — a Gustav Adolf-Werk földi szolgálatokban töltve, még le sem rázva a nagyszerű svédországi hivatalos út porát, elindul a püspöki kocsi Pécsre, nincs semmi indoka, csak látni — Szentháromság után a 22. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Mt 18, 23—35; az igehirdetés alapigéje: Jer 33, 8—9. — RÉPCELAK. Október 23-án dr. Selmeczi Jánosnak, a Teológus Otthon Igazgatójának vezetésével a teológusoknak egy kis csoportja látogatta meg a gyülekezetét. A gyermekek között Dro- bina Erzsébet és Smidéliusz Katalin V. évf. hallgatók szolgálták. A délelőtti istentisztelet igehirdetői szolgálatát az otthonigazgató látta el. Délután a csánigi filiá- ban és este az anyagyülekezetben „Egy különös mennyegző története” címmel a vasárnapi evangélium alapján mutatták be a hallgatók, hogyan készülnek az igehirdetés szolgálatára. A két leányhallgatón kívül szolgáltak még Laborczi Géza, Tekus András és Varsányi Ferenc III. évf. hallgatók. A gyülekezet a teológusnap alkalmából 6500 Ft offer- tóriummal támogatta lelkészképzésünket. — SZÜLETÉS. Ruskó Istvánnak és feleségének, sz, Németh Juditnak, a szekszárdi gyülekezet tagjainak szeptember 22-én második gyermekük született. Neve: BORBÁLA. akarja a gyülekezetei! Köszönjük! B. Z. Juháss Ferenc: Te ekével, le kalapáccsal, lollal Te ekével, te kalapáccsal, tollal, a rózsa, amely a korházak udvarán terem, igen, a rózsa illatával, te ekével, te kalapáccsal, tollal, , a gozíűrész ferde fém-fogával, a vas az erejével, a felhő azzal, hogy esőt ad a földnek, a föld azzal, hogy kenyeret terem, teljes erejéből, ki ekével, ki kalapáccsal, tollal, a rózsa, amely a kórházak udvarán terem, igen, a rózsa illatával, kinek karja van, a két kezével, kinek karja nincs, a mosolyával, a nap csobogó sugarával, teljes erejéből, kinek fényes a lelke, szép szavával, akire hallgatnak a vizek, az dalával szelídítse meg a vizeket, az erős gyúrja meg a femet, adjon lelket a lelkes anyagnak, teljes erejéből, ki ekével, ki kalapáccsal, tollal, építse, építse, építse ezt a hazát! „A HAJNAL SZÍNEI” című kötetből, 1975. Felügyelő választás a Deák-téri gyülekezetben Uktooer tf-en Közgyűlést tartott a Deák téri gyülekezet és felügyelővé választotta Szirmai Tibor eddigi másodfelügyelójét. Az új felügyelő hálás szeretettel emlékezett meg elődjéről, Szent- Ivány Ödön egyházközségi felügyelőről, aki a Déli EgyházkerüSzorgos felkészülés let felügyelője is volt. Dr. Kál- dy Zoltán püspök a közgyűlésen a gyülekezet lelkészeként és országos egyházunk elnök-püspökeként méltatta az elhunyt felügyelő munkáját és köszöntötte az új gyülekezeti felügyelőt. elnöke és főtitkára személyében. A záróvizsgák elnökei az esperesek sorából kerülnek ki. A júliusi 36. tanfolyam vizsgáján Bárány Gyula espereshelyettes, az augusztusi 37. tanfolyam vizsgáján pedig Keveházi László esperes elnökölt, és szolgált igehirdetéssel. MINDEN TANFOLYAMON FOLYIK BIBLIAI MUNKA IS. Az egyiken az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvet, a másikon a Zsidókhoz írt levelet olvasták és magyarázták felkért lelkészek. Országos egyházunk vezetősége nevében is részt vesz minden tanfolyamon egy-egy kiküldött, a tanfolyam egy teljes napján. Az augusztusi tanfolyam hallgatói .hiába várták a felkért előadót: Szent-Ivány Ödön kerületi felügyelőt. Utolsó munkái között azonban elkészítette az ide szánt előadást, amit az elhunyt családja rendelkezésre bocsátott. A tanfolyam résztvevői megillető- dötten és nagy figyelemmel hallgatták végig a felolvasást. Az előadás nagyszerű összefoglalása volt egyházunk útja kialakulásának, diakóniai teológiánk születésének és kiteljesedésének, — s mindezt úgy foglalta össze, hogy nem száraz történeti adatközlést nyújtott, hanem személyes hite, saját szolgálatának alakulása és szolgáló meggyőződése sütött át minden mondatán. A TANFOLYAMOK MEGHITT ALKALMAI VOLTAK a vasárnapi templomi istentiszteletek és a befejezés előtti esti úrvacsorázások, ahol minden alkalommal a hallgatókból alakult alkalmi énekkarok is szolgáltak. Volt bibliai vetélkedő, alkalmi kamara- kórusok versenye és énekverseny énekeink dallamaiból. Tőth-Szöllős Mihály
