Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-11-06 / 45. szám

99 Csak látni akartalak titeket 99 Pécsi visszhang A Szocialista Forradalom mai életünk, tükrében A születésnapját ünneplő idősebb ember jól teszi, ha nemcsak sa­ját életének emlékeivel foglalkozik az ünneplés óráiban, hanem kö­rülnéz azok között a fiatalabbak között, akik őt köszönteni összegyűl­tek, Néhány héttel ezelőtt a Magyar Televízió ismét megrendezte közkedvelt „Fórum” adását, ezúttal a Szovjetunióról, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójára való készü­lődés jegyében. A stúdióban helyet foglaló és a beérkezett kérdések­re válaszoló vendégek között volt egy idős ellentengernagy, aki a le­gendás és történelmet formáló Aurora cirkálón is szolgált, és aki a nagy idők élő tanújaként felelt a forradalom nagy napjaival fog­lalkozó kérdésekre. Körülötte azonban csupa fiatalabb társa ült, olya­nok, akik akkor még nem éltek és az ügyes kamera jóvoltából lát­hattuk mosolygó arcát, amint a fiatalok válaszait hallgatta a Szov­jetunió mai életéről. Barázdált arca elárulta, hogy nemcsak a nagy októberi napok harcai és hősiessége, de az azt követő évek, évtize­dek belső és külső harcai tették lehetővé és érlelték meg a mai eredményeket és a derűs, bizakodó válaszok igazságát. ILYEN GONDOLATOKKAL KELL NEKÜNK IS A HATVANA­DIK SZÜLETÉSNAPOT ÜNNEPELNÜNK. Már megtanultuk, hogy a történelem alakulása nem a „politikusok ügye”, hanem mindnyá­junké és ezen felül azt is, hogy a történelmet formáló Isten akarata és döntései javunkat szolgálják, szeretetét hirdetik. A mi népünk történelmében is voltak szabadságharcok és forradalmak, ezeket azonban külső túlerőkkel és saját uralkodóosztályaink bűnös ön­zése miatt mindig leverték. A Tanácsköztársaság idején a világ né­pei közül elsőként kerültünk eleven kapcsolatba a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, akkor még csak rövid, lélegzetvételnyi időre. A második világháború befejeződése óta, immár harminckét esztendeje, mi is részesei lehetünk a győztes forradalom vívmányai­nak, történelmünk során elsőízben vette kézbe sorsának irányítását maga a nép, a munkásosztály és a parasztság. Amikor mi is beállunk a hatvanadik születésnapra emlékezők nagy táborába, először mi is felidézzük a nagy idők dicső napjait, amelyekről az éppen kilencven éve született híres amerikai újság­író, John Reed megírta híres riportkönyvét, a „Tíz nap, amely meg­rengette a világot” és amelynek előszavában így vallott: „E könyv egy darab sűrített történelem, az, amit én magam láttam a törté­nelemből. Bárki bármint vélekedjék is a bolsevizmusról, tagadha­tatlan, hogy az orosz forradalom az emberiség történelmének egyik legnagyobb eseménye...” — A győztes forradalom idején maga Le­nin is megjósolta, hogy ez a forradalom messze túl fog nőni a ma­ga bölcsőjén és olyan folyamattá lesz, amely utat tör magának min­denütt a földkerekségen. Azóta ez szemünk láttára valósul, Európa után Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában is. AZ EMLÉKEZÉS UTÁN AZONBAN MI IS AZT TEHETJÜK, amit a kedves, idős ellentengernagy fiatal barátai között: megnézzük és meghallgatjuk a jelen bizonyságtételeit arról, hogy mik is történ­tek a mi hazánkban a forradalmi évek, évtizedek alatt? Felsorolni is alig lehetne. Nemcsak a háború pusztításának romjai tűntek el, nemcsak egy igazságtalan és elmaradott társadalmi rend­szer tűnt el, hanem miközben a romok helyén soha nem remélt új ország épült, soha el nem képzelt, minden társadalmi réteget magá­ba ölelő új, igazságos társadalmi rendszer épült, az emberek tuda­tában is végbement a nagy változás: már tudjuk., hol a helyünk, ha küzdünk is a jóért és el is mondjuk az itt-ott mutatkozó ká­ros jelenségekkel kapcsolatos kritikákat, de alapvetően ebben a ha­zában és ebben a szocialista társadalomban érezzük jól magunkat. Megszűnt minden faji és vallási alapon történő megkülönbözte­tés. Nem érhet senkit hátrány sem azért, mert hitét gyakorolja, sem azért, mert ettől eltérő világnézetet vall. Eltűntek azok az osztály­különbségek, amelyek történelmünk korábbi századai alatt annyi kárt okoztak egész népünknek, de főleg az elnyomott osztályoknak. A munkanélküliség világszerte ma is ismert réme nálunk isme­retlen: mindenki megtalálhatja helyét és munkáját, biztos megélhe­tését. Nemcsak lakások, hanem országszerte olyan modern lakótele­pek épültek és épülnek, amelyek külbn-külön is egy-egy kisebb vá­ros lakosságának megfelelő számú családnak adnak minden kénye­lemmel ellátott laká.s-lehetőséget. Az általános életszínvonal emel­kedését üzleteink ellátottsága és forgalma, az autópark rohamos nö­vekedése, üdülőtelepeink beépítettsége, a külföldi utazások száma, az emberek öltözködése, kulturális igényei jelzik. A társadalom szociális gondoskodása világviszonylatban is kiemel­kedő: a társadalombiztosítás és gyógyszerellátás mindenkire kiterje­dő hatálya, a kisgyermekes anyák anyagi támogatása, bölcsődék, óvo­dák számának növekedése, az iskolai ellátottság és ingyenes oktatás, az öregekről való sokféle gondoskodás mind-mind olyan tény, ame­lyeket még azok is irigykedve ismernek el, akiic más társadalmi rend­szerben élnek és talán sötét szemüveggel figyelik a szocializmus eredményeit. JELENKORI TÖRTÉNELMÜNKNEK EZEKET AZ ÖRÖMTELI TÉNYEIT még sokáig sorolhatnánk, de legyen ennyi elég. Csak még egyet kell hozzátennünk: harminckét éve békében élhetünk, terveket készíthetünk és meg is valósítjuk azokat, gyermekeket ne­velhetünk és derűsen nézhetünk a holnapok elé. Ez a béke is a szoci­alista forradalom ékes velejárója. A háború azok vágya, akik a za­varosban akarnak halászni és fokozni bevételeiket, tartósítani igaz­ságtalan társadalmi rendszereket. A szocialista tábor és benne a mi népünk, békét akar, mert tudja, hogy az Isten által adott ajándé­kokkal az élet még szebbé, és teljesebbé tehető, de csak békében. EGYHAZUNK NÉPE IS RÉSZE MAGYAR NÉPÜNKNEK, meg­becsült helye van társadalmunkban. Ezért kérünk mi is részt 'a szü­letésnapi ünneplésben, de a munkában is, amellyel jelenkori törté­nelmünket jó lelkiismerettel és Isten akaratát követve mi is formál­hatjuk a magunk módján és a magunk helyén. Szirmai Zoltán Borús, szeles időben köszön­tötte Szilágyi Béla gyülekezeti felügyelő és felesége a presbite­• rek sorfala között a pécsi gyüle* • kezet kedves vendégeit. dr. Káldy Zoltán püspököt és fele­ségét. Az ünnepi istentisztelet előtt rövid megbeszélést tartott a püspök régi gyülekezetének tisztségviselőivel, munkatársaival. TÍZ ÓRAKOR KEZDTE IS­TENTISZTELETI SZOLGÁLA­TÁT dr. Káldy Zoltán püspök a zsúfolt templomban. Textusa az 50. Zsoltár 14—15 verse volt. Kezdő mondatai megszabták a vasárnap karakterét és az alka­lom jellegét. „Ma nincsen jubile­um Pécsen. Két éve ünnepeltük a templom 100 éves jubileumát. I Nincsen új parókia-avatás vagy valami hasonló esemény. Mit ke­res a pécsi szószéken ma az or­szágos egyház püspöke: csak lát­ni akartalak titeket, pécsi evan­gélikusok!” s miközben hallatlan személyességgel kibomlott és szí- ,vekhez ért Isten igéje, egyre vi­lágosabbá vált mindenki számá­ra. hogy Istennek tett fogadása­inkat meg kell tartanunk, mi­közben kiderül, hogy a megtar­tott fogadalmak tartanak meg bennünket életünk válságos helyzeteiben. Hálával az áldoz ma, aki teljes szívvel hisz' Isten­ben és rendíthetetlenül bízik ígéreteiben. Nincs és nem is le­het olyan nyomorúság, amelyből ne adna szabadítást az Isten. Ez a szabadítás konkréttá lett az úrvacsoraosztáskor, tömött sorok­ban, egymást váltva vették a gyü­lekezet tagjai Isten megújító ke­gyelmét. S HOGY MIT JELENT EB­BEN A KEGYELEMBEN ÉLNI mindennapi életünk során, azt a délutáni előadásában tárta elénk dr. Káldy Zoltán püspök. Miköz­ben lebilincselő előadásban kon­frontálódott a Helsinkiben 1963- ban, majd Evianban 1970-ben és most 1977-ben Dar-es-Salaamban tarott három LVSZ konferencia teológiai felismerése és az em­beriségért vállalt felelőssége egyenesvonalú fejlődésében és áoátor hitvallásában —, minden­ki számára meggyőző élményt és hálaadásra késztető tényt je­lentette a magyarországi evangé­likus egyház vezetésében és teo­lógiai gondolkodásában, szolgá­latában és bizonyságtételében az a „diakóniai” bázis és erőforrás, amely éppen a pécsi gyülekezeti szolgálatban kezdődött, tisztázó­dott, érlelődött, hogy nemcsak egyházunk, hanem a világ evan- gélikusságának is verete legyen. Ez a mélységes bibliai, hallatla­nul gyakorlati, a „kívülállók” számára is hiteles gondolkodás és cselekvés lényegében gyülekezeti szolgálat gyümölcse. Ezért(!) akar­ta „látni a pécsieket” a püspök, ezt szólaltatta meg a szószéken és ennek sodrába vonta magá­val a gyülekezet népét. Színessé és plasztikussá tette a hallotta­kat Káldy Zoltánná dia-vetítése, amelynek során szerencsésen fo­nódott össze a szó és a kép, a ta­nítás és a szemléltetés. Sokat je­lentett a jelenlevők számára ez a kedves, „közös szolgálat” a püs­pökházaspár részéről. MÉG VASÁRNAP ESTE SI­ETNI KELLETT VISSZA BUDA­PESTRE vendégeinknek. Rövid volt az együtt-töltött idő. De hi­szen „csak látni akart bennünket” a püspök... egy kis délutáni gvü'ekezetben felvillantotta Isten arcát, tanúságot tett a szolgáló élet szépségéről, kibontotta vi­lágméretben mindnyájunk szá­mára az egyedül értelmes és cél­ravezető utat. Ezekben az „ün­nepi indokok nélküli” vasárna­pokban, püspöklátogatásokban ér össze a fent és a lent, a távoli és — HÁZASSÁG. Ponicsán Pé­ter és Paor-Smolcz Erzsébet ok­tóber 15-én tartották esküvőjü­ket Kiskőrösön. A házasságot Po­nicsán Imre kiskőrösi lelkész, a vőlegény édesapja áldotta meg. „Titeket maga az Isten tanított meg arra, hogy egymást szeressé­tek”. a közeli, a nagy és a kicsi. Ez a Krisztus-titok! Mert a test épsé­gét a kicsi részek és tagok érett­sége és egészsége biztosítja. HÁT EZ A DIAKÓNIA — GYAKORLATBAN! Kilenc hó­nap alatt majd a fele időt kül­Nyaranta megelevenedik a fóti Mandák Otthon. Az idén, július­ban három-, augusztusban két­hetes tanfolyamon gyűltek ösz- sze mintegy 50—60 gyülekezetből azok a fiatalok, akik a gyüleke­zetekben mint kántorok vagy karvezetők szeretnének szolgálni. A KÁNTORKÉPZÉS KÖZEL HÁROM ÉVTIZEDE nem múlt el nyomtalanul egyházunkban. A Kántorképző Bizottság eddig már 43 kántori oklevelet, 63 kántori bizonyítványt és 194 segédkántori bizonyítványt adott ki. És az Idei nyári tanfolyamok mérlege alap­ján úgy látszik, hogy a téli tan­folyam vizsgáján újabbakkal gyarapszik az oklevelesek száma. Igen sok gyülekezetünkben el­hallgatott volna az - orgona, ha ezeken a tanfolyamokon nem kaptak volna tanítást, útmutatást, lelkesítést orgonamuzsikában, egyházi éneklésben azok, akik resztvettek. Az oklevelesek közül szép számmal vannak azok, akik már az oktatás munkájába be­kapcsolódva segítik egyházunk kántorképző szolgálat, önzetlen segítés ez, ezért ezúton is meg­köszönjük szolgálatukat. A TANFOLYAMOK ÉLETE­BEN A LEGNAGYOBB ÜNNEP mindig a számadás napja. Ilyen­kor szülők, családtagok, lelki­pásztorok gyűlnek össze és hall­gatják, figyelik, hogyan engedel­meskednek az ujjak a sok eset­ben még nemrég ismeretlen bil­lentyűkön és hogyan alakul, for­málódik egy-egy dallam, vagy a haladóknál egy-egy korálelőjáték a fegyelmezett játék nyomán. A júliusi tanfolyam vizsgájára dr. Karner Ágoston országos fő­titkár, a Kántorképző Szolgálat Igazgatótanácsának vezetője ven­dégeket is hozott: D. Günter Besch és Hans Joachim Hoff­mann, — a Gustav Adolf-Werk földi szolgálatokban töltve, még le sem rázva a nagyszerű svéd­országi hivatalos út porát, elin­dul a püspöki kocsi Pécsre, nincs semmi indoka, csak látni — Szentháromság után a 22. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Mt 18, 23—35; az ige­hirdetés alapigéje: Jer 33, 8—9. — RÉPCELAK. Október 23-án dr. Selmeczi Jánosnak, a Teoló­gus Otthon Igazgatójának vezeté­sével a teológusoknak egy kis csoportja látogatta meg a gyüle­kezetét. A gyermekek között Dro- bina Erzsébet és Smidéliusz Ka­talin V. évf. hallgatók szolgálták. A délelőtti istentisztelet igehirde­tői szolgálatát az otthonigazgató látta el. Délután a csánigi filiá- ban és este az anyagyülekezetben „Egy különös mennyegző törté­nete” címmel a vasárnapi evan­gélium alapján mutatták be a hallgatók, hogyan készülnek az igehirdetés szolgálatára. A két leányhallgatón kívül szolgáltak még Laborczi Géza, Tekus And­rás és Varsányi Ferenc III. évf. hallgatók. A gyülekezet a teoló­gusnap alkalmából 6500 Ft offer- tóriummal támogatta lelkészkép­zésünket. — SZÜLETÉS. Ruskó István­nak és feleségének, sz, Németh Juditnak, a szekszárdi gyülekezet tagjainak szeptember 22-én má­sodik gyermekük született. Neve: BORBÁLA. akarja a gyülekezetei! Köszönjük! B. Z. Juháss Ferenc: Te ekével, le kalapáccsal, lollal Te ekével, te kalapáccsal, tollal, a rózsa, amely a korházak udvarán terem, igen, a rózsa illatával, te ekével, te kalapáccsal, tollal, , a gozíűrész ferde fém-fogával, a vas az erejével, a felhő azzal, hogy esőt ad a földnek, a föld azzal, hogy kenyeret terem, teljes erejéből, ki ekével, ki kalapáccsal, tollal, a rózsa, amely a kórházak udvarán terem, igen, a rózsa illatával, kinek karja van, a két kezével, kinek karja nincs, a mosolyával, a nap csobogó sugarával, teljes erejéből, kinek fényes a lelke, szép szavával, akire hallgatnak a vizek, az dalával szelídítse meg a vizeket, az erős gyúrja meg a femet, adjon lelket a lelkes anyagnak, teljes erejéből, ki ekével, ki kalapáccsal, tollal, építse, építse, építse ezt a hazát! „A HAJNAL SZÍNEI” című kötetből, 1975. Felügyelő választás a Deák-téri gyülekezetben Uktooer tf-en Közgyűlést tar­tott a Deák téri gyülekezet és felügyelővé választotta Szirmai Tibor eddigi másodfelügyelójét. Az új felügyelő hálás szeretettel emlékezett meg elődjéről, Szent- Ivány Ödön egyházközségi felü­gyelőről, aki a Déli Egyházkerü­Szorgos felkészülés let felügyelője is volt. Dr. Kál- dy Zoltán püspök a közgyűlésen a gyülekezet lelkészeként és or­szágos egyházunk elnök-püspö­keként méltatta az elhunyt fel­ügyelő munkáját és köszöntötte az új gyülekezeti felügyelőt. elnöke és főtitkára személyében. A záróvizsgák elnökei az espere­sek sorából kerülnek ki. A júliusi 36. tanfolyam vizsgáján Bárány Gyula espereshelyettes, az au­gusztusi 37. tanfolyam vizsgáján pedig Keveházi László esperes el­nökölt, és szolgált igehirdetéssel. MINDEN TANFOLYAMON FOLYIK BIBLIAI MUNKA IS. Az egyiken az Apostolok Csele­kedeteiről szóló könyvet, a mási­kon a Zsidókhoz írt levelet ol­vasták és magyarázták felkért lelkészek. Országos egyházunk vezetősége nevében is részt vesz minden tanfolyamon egy-egy kiküldött, a tanfolyam egy teljes napján. Az augusztusi tanfolyam hallgatói .hiába várták a felkért előadót: Szent-Ivány Ödön kerületi fel­ügyelőt. Utolsó munkái között azonban elkészítette az ide szánt előadást, amit az elhunyt család­ja rendelkezésre bocsátott. A tanfolyam résztvevői megillető- dötten és nagy figyelemmel hall­gatták végig a felolvasást. Az előadás nagyszerű összefoglalása volt egyházunk útja kialakulásá­nak, diakóniai teológiánk szüle­tésének és kiteljesedésének, — s mindezt úgy foglalta össze, hogy nem száraz történeti adatközlést nyújtott, hanem személyes hite, saját szolgálatának alakulása és szolgáló meggyőződése sütött át minden mondatán. A TANFOLYAMOK MEGHITT ALKALMAI VOLTAK a vasár­napi templomi istentiszteletek és a befejezés előtti esti úrvacsorá­zások, ahol minden alkalommal a hallgatókból alakult alkalmi énekkarok is szolgáltak. Volt bib­liai vetélkedő, alkalmi kamara- kórusok versenye és énekverseny énekeink dallamaiból. Tőth-Szöllős Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents