Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-11-06 / 45. szám

GYERMEKEKNEK^ Igehirdetés Megtalált úton Az evangélikus it. ten tisztelet középpontjában az igehirdetés, vagy más szóval a prédikáció áll. Az igehirdetést a gyülekezet lel­késze. vagy vendég igehirdetö vegzk AZ IGEHIRDETÉST a kezdő oltári szolgálatot követő igehir­detési ének vezeti be. Ezután a lelkész felmegy a szószékre és az ősi apostoli köszöntéssel üdvözli a gyülekezetét, majd felolvas egy részt a Szentirásból. A szószéken felolvasott szentírási szakaszt igehirdetési alapigének hívjuk, mert ennek alapján tartja a lel­kész az igehirdetést. Az igehirde­tési alapige mellett az istentisz­teleten a bevezető oltári szolgá­latban még egy szentírási részt, az oltári igét olvassa fel a lel­kész. EZEKET AZ ISTENTISZTE­LETI IGÉKET a lelkész nem tet­szése szerint választja ki. Egyhá­EURÖPA LEGNAGYOBB MECSETJE LONDONBAN Londonban, a Regent's Park kőzeiisben hároméves munka után befejezéshez közeledik Nyugat- Európa legnagyobb mecsetjének építése. A központ az európai mohamedánok székhelye lesz. Mi­narettje 53 méter magas, a me­csetben 3000 ülőhely van. Az épí­tési költségek 17 millió nyugat­német márkát tettek ki. zunk püspökei előírják, hogy az istentiszteleteken melyik igét keit az oltárnál felolvasni, és melyik ige alapján kell az igehirdetést tartani. Az. egyházi esztendőben minden vasárnapnak es ünnep­nek megvan a maga jellege és püspökeink ennek megíelelően ír­ják elő a felolvasandó igékét. Az istentiszteleten az evangéliumi történetekből kiválasztott, úgyne­vezett evangéliumi szentigének mindig el kell hangoznia. Az ige­hirdetés történhet evangéliumi, levélheti (az apostoli levelekből kiválasztott), vagy ószövetségi ige alapján. Ha az igehirdetési alap­ige ószövetségi, vagy levélbeli, akkor az oltári ige evangélium. Ha pedig a lelkész evangéliumi ige alapján prédikál, akkor az ol­tári ige levélbeli. AZ IGEHIRDETÉSBEN a lel­kész nemcsak magyarázza az alapigét, hanem ezen keresztül Istennek a gyülekezethez szóló üzenetét tolmácsolja. Hitünk szerint ugyanis Isten a Szentírá­son keresztül személyesen szólít­ja meg a gyülekezetei és annak minden tagját. Ebben a szemé­lyes üzenetben Isten mindenek­előtt arra mutat rá, hogy mi nincs rendben a gyülekezet és az egyes hívők életében. Ezzel bűn­bánatra indítja a gyülekezetét. Isten bűnbánó gyermekeinek bűnbocsátó kegyelmét hirdeti, vagyis, hogy Jézus Krisztus érde­méért megbocsátja bűneiket. Emellett azonban rámutat arra is, hogy a keresztyének milyen tettekkel tudják meghálálni Isten jóságát és szeretetét. Az- igehir­detésben Isten arra indítja gyer­mekeit, hogy szeressék egymást és hogy segítsenek a szenvedő és bajba jutott embereken. Az ige­hirdetésben a hívők nemcsak in­dítást, hanem erőt is kapnak ar­ra, hogy mindennapi feladataikat Isten tetszésére és -embertársaik boldogságára végezhessék. ISTEN ÜZENETÉNEK MEG­ÉRTÉSÉBEN igen nagy segítség, ha a hívek már előre otthon elol­vassák az igehirdetési alapigét. Hogy melyik igéről lesz a követ­kező vasárnapi prédikáció, azt megtudhatjuk az Evangélikus Életből is. Mivel azonban Isten üzenetének megértésére a Szent­lélek készíti fel a híveket, az ige­hirdetésre való legjobb felkészü­lés a Szentiélekhez való buzgó könyörgés. Selmeczi János A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nem csupán egy volt az emberiség történelmének for­radalmai közül, hanem valóban olyan eseménysorozat, amely .,megrengette a világot” s átala­kította a maga képét. Csak egy adat ennek szemléltetésére: 1917- ben a világ területének Hi. s né­pességének mintegy 8 százaléka élt szocialista államban. 1977-ben a világ területének 30 százalé­kán, népességének több mint egyharmada szocialista ország polgára. E páratlan történelmi változás részese több mint negyedszázada hazánk is. A szocializmust építő Magyarország valósága arra késztette egyházunkat is, hogy minden vonatkozásban, átgondol­ja életét és szolgálatát. Isten ar­ra késztetett minket, hogy egy­házunk átgondolja egész életét és szolgálatát' a szocializmust építő Magyarországon. Felismer­tük, hogy az új történelmi hely­zetben maga Isten kérdezett meg minket. Új útra, a szolgálat út­jára hívta egyházát, s ezen az úton csak megújult szívvel és lá­tással lehetett járni. A megtalált új úton járásunknak most csak három vonására szeretnénk rá­mutatni. MEGTANULTUK —, S EGY­RE INKÁBB TANULJUK — A BIBLIÁT HELYESEN HASZ­NÁLNI. Bizonnyal nem véletlen, hogy éppen ezekben az évtize­dekben ajándékoztattunk meg a teljes Biblia egészen új fordítá­sával. Felismertük, hogy a Bib­liát mindig egészében és széles összefüggéseiben kell szemlél­nünk. Nem kegyes mondások, összefüggésből kiszakítható gyűj­teménye az, amikkel azután az egyháznak s a keresztyén ember­nek minden állásfoglalását, cse­lekedetét igazolni kellene. Hi­szen már Luther figyelmeztetett arra, hogy a keresztyén ember­nek világi életében józan eszét kell használnia. E mögött persze ott van a Bibliából táplálkozó hite, lelkiismerete, de ennek nin­csen minduntalan szüksége bib­liai idézetekre. TOVÁBBÁ MEGLÁTTUK, HOGY AZ EGÉSZ O- ÉS ÚJ- TESTAMENTOMI SZENTÍRÁS ALAPVONALA ISTEN EMBER- SZERETETE. S ezt nem általá­ban kell vallanunk, hirdetnünk és gyakorolnunk, hanem úgy, ahogy a Biblia feltárja. Isten szeretet e elsőrenden a szegé­nyek és elnyomottak, a kisemmi­zettek a félretaszitottak felé for­dul —, „a mélybe tekint”, ahogy Luther mondotta — s ezt a sze­retetek ennek gyakorlását kéri számon népétől is. „Nem áldoza­tot kívánok, hanem irgalmassá­got és igazságtételt!”, ez a pró­fétai szó visszhangzik az egész Bibliában. E felismerés világosságában ter­mészetes azután, hogy egyes ed­dig kevéssé méltatott bibliai könyvek és szakaszok is felra­gyogtak és beszédesekké lettek. S az is, hogy a Biblia mondani­valóit mindig csak a korabeli társadalmi. politikai háttérből lehet megérteni s másfelől e mondanivalóknak a mai társa­dalmi, politikai helyzetben kell új \ szóként elhangzani. Vagyis a szocializmust építő magyar tár­sadalomban, annak javára és hasznára. EZÉRT KERÜLT JÉZUS KRISZTUS SZEMEI.,YE ÉS eletmüve igehirdeté­sünk. EGÉSZ SZOLGALA­TUNK KÖZÉPPONTJÁBA. A reformáció egyháza, ha jó úton járt. mindig is Krisztust kereste a Bibliában, s Krisztuson keresz­tül értelmezte az egész Bibliát. Ez az igazság most új fényt ka­pott. Jézus kerüli igehirdetésünk, tanításunk, pásztori szolgálatunk / közepébe úgy, mint talán soha a reformáció százada óta. Emellett sürgető kérdésünkké vált: Ki­csoda az a Jézus Krisztus, akit hirdetünk, melyik Jézust prédi­káljuk? Jézus személyének vég­telen gazdagságából központi súllyal ragyogott fel az Ür és Szolga, a Szolgaúr, aki azért jött, hogy ne kiszolgáltassa magát, hanem ő szolgáljon és életét ad­ja mindenkiért. Az a Jézus, áld nemcsak egykor eljövendő Ür, hanem már most az ember test­vére, sorsközösséget vállaló úti- társa. jobbra segítője és sebeiben gyógyítója. Az emmausi, emberi mozdulattal kenyeret szegő Jé­zus. EZT A JÉZUST, ISTEN TEST­TÉ LETT SZERETETÉT, akit a világba és a világért küldött, kell hirdetnie az egyháznak. Urának, a Diakónos Krisztusnak követé­sében járva keresi és találja meg az éppen mai napra rendelt jó cselekedetek alkalmait és lehe­tőségét. S ezek ma: a béke, meg­értés és együttmunkálkodás a népek és fajok, világrészek kö­zött. Küzdelem minden elnyomás és kizsákmányolás, hátrányos megkülönböztetés ellen. Fárado­zás a jobb, igazságosabb társa­dalmi gazdasági rendért, a föld javaival való felelős sáfárkodá­sért, teremtett világunk épségé­nek értékeinek megőrzéséért. A mindennapi kenyér s az ember­hez méltó élet biztosításáért minden nép és nemzet számára. Mindig világviszonylatban is gondolkozva s hazánkban a szo­cializmus építésében együttmun­kálkodva. s ÍGY JUTOTTUNK EL A MEGTALÁLT ÚTRA, amelyen egyedül lehet és kell járni: a ' szolgálat, és diakónia útjára. Ezen az úton azonban járni kell, vagyis temii szorgosan és híven épp soron levő teendőinket. A segítés szándékával és a diakó­nusok mozdulatával. Groó Gyula Járjunk elliivatásunklioz méltóan: megbocsátásban! A mai vasárnap ősi evangéliuma (Mt 18, 21—35). de a többi igé­je is, az emberi együttélés nagy problémáját érinti: néha akaratla­nul, máskor akarva is ártunk egymásnak, bántjuk egymást. Sokszor csak félreértések, de gyakran szándékos sértések és gonosz cseleke­detek rontják meg embertársainkhoz való viszonyunkat, sőt egész közösségek életét. Mit teszünk Ilyenkor mi, keresztyén emberek? Jézustól tudjuk, hogy Isten nagyon türelmes irántunk, úgy sze­ret, hogy elengedi „adósságunkat”: naponként megbocsát nekünk, azaz nem úgy cselekszik velünk, ahogyan azt megérdemelnénk. Nem könnyű ezt észrevenni. Előbb rá kell jönnünk, hogy egész életünk­kel tartozunk Istennek, De aki megismeri Isten megbocsátó szerete­tét, az maga is gyakorolni fogja a megbocsátást. A megbocsátás Isten szeretetének továbbadása az. emberek között. Ugyanakkor erős fegyver is az emberi gonoszság ellen. Mert a bosz- szúállás és megtorlás újabb haragot és ellenségeskedést szül. De Is­ten jósága, amely a ml megbocsátásunkban megnyilvánul, megbo­csátásra tanít minket is. Népénél* nevében A hetvenöt éves Illyés Gyula köszöntése Egy költő szól itten népének nevében, I Kérdezetlenül bár / de ő tudja, szava a szél alatt hajló kalászok élő / zsinatából faxadt I. Kérdezetlenül is a nép nevében szóló költő két évvel fiatalabb századánál, amelynek nemcsak gyermeke, de magyar megszólaltatója, sót törekvéseinek har- sonása is. ILLYÉS A DOLGOZÓ NÉP FIA: a legelesettebb paraszti réteg a félfeudális Magyarország dunántúli nagybirtokainak cselédsége szülte őt, kétszeresen: nem­csak fizikailag, de költőileg is a cseléd­sorban tengődő, emberi életre vágyó pa­rasztság hívta őt életre és lökte a törté­nelembe. hogy fajdalmainak és remé­nyeinek megszólaltatója legyen. Igen, a magyar parasztság Urai megszólaltatója Ö. De nem a pusztáról közvetlenül dob­ban az irodalomba, hanem az iskola, s Párizs még nagyobb hatású iskoláján át. Illyés ugyanis már érettségiző diákként hive az 1919-es forradalomnak, s ezért annak bukása után 18 évesen menekül­nie kell az országból. Több hónapos há­nyódás után Párizsban telepedett le. Ot évig élt itt emigrációban, a munkásmoz­galom és a nemzetközi avantgardizmus egyéniségét tovább formáló közegében. 1996-ban tér haza és rövidesen kiadja első kötetét a Nehéz föld-et. Közben itthon egy tehetséges és for­radalmi szándékú irónemzedék fonódik köré je. amely az első világháború utáni nemzetpusztíló időkben hangos szóval elkiáltotta a társadalom legnyomorul­tabb latnak a bajait. Olyan hangosan, hogy utoljára a reformkor és a szabad- sagharc költészete tette ezt ilyen elemi és megrázó erővel. Szélesfrontú és tár­sadalmi méretű küzdelem bontakozott ki. s ennek a küzdelemnek lett a költé­szetben és a prózában messze hallatszó hangú képviselője Illyés Gyula. Illyés népének is élére áll és felkelés­re biztat az akkori rend ellen: Ki vasat forgató karok parancsára most lapulva fekszel intek neked, tengerem, föld s földből lett nép, kelj fel. Illyésben a- legelső soraitól kezdve nem csupán a költő kiált — hanem va­lami fuldokló sietséggel beszélni készte­tő, követelés, nyers akarat, egy rettenetes indulat jelentkezik. A költő nem első­sorban a saját leikével, szívével, szerel­mével és álmatag tűnődésével jelentke­zik. Nem! Azonnal egész népével. Egy­szerre, azonnal, egész Dózsa népét hozza. Illyés Gyulának már az első sora, első kötete egy széles felvonóhíd, amelyet le­eresztenek, s azon át a költő népe dübö­rög: a béresek, kocsisok, szegények, kommenciós cselédek, juhászok, pászto­rok. a Czabuk Pálok, számadók, a szé­nát és szalmát lopó cselédek, tanyabeli­ek, hajófűtök. Mint népe élén Árpád, úgy jön az irodalomba a költő népével. ILLYÉS NEM PUSZTAI KÖLTÉSZE­TET AKART LÉTREHOZNI, hanem a költészete lazításával létrehozni egy for­radalommal megváltoztatott társadalmat, ahol a népe rendezkedik be uralomra. A nép, amellyel Illyés azonosult, nem szű­kíthető le csak a szegényparasztságra. Illyés népisége, tágabb értelmű: dolgozó osztályok közösségére épült, s forradal- miságának tartalma ezért mutat rokon­ságot kezdettől fogva a szocializmus eszm éjével. Népe érdekében egymás után ássa be mcsszehordó ütegeit a küzdelembe. A Sarjúrendeket, A három öreget, A rend a romokon — versesköteteket és a leg- messzehordó ágyút a Puszták Népét. ILLYÉS SOKOLDALÚAN CSILLOGÓ TEHETSÉGÉNEK legerősebb oldala a líra. önéletrajzi regényeire csakúgy fel- hevülő szivvel gondolunk, mint az új utat törő tanulmányaira: történelmi drá­mái nemcsak a színházlátogatók szórako­zása, hanem a magyar drámairodalom­nak is fontos állomásai. Mégis egyik sem vetekedhet a gyönyörűségnek és a döbbenetnek azokkal a perceivel, ame­lyek azon a távoli napon fogtak el ben­nünket. amikor a Rend a romokont kéz­be vettük, ezzel csak azok a percek, órák vetekedhetnek, amelyeket a Kézfo­gások című kötetének forgatásával töl­töttünk. ILLYÉS KÖLTÉSZETE ÉS PRÓZA- 1RÖ1 MUNKÁSSÁGA nem járt külön úton: a prózai művek alkotóját az fog­lalkoztatta, amiről a költő vallomása szólt. Nagy prózai alkotása, a Puszták népe, a szociografikus irodalom remek­műve. Egyesít magában életrajzot, sze­mélyes vallomást is a gyermekkorról, családjáról, tudományosan pontos és adatszerűén hiteles felvételt a dunántúli puszták helyzetéről. Illyés előtt nemcsak a magyar társadalom, de igazában a tár­sadalomtudomány sem ismerte a pusztai cselédséget. Könyvében ismeretlen vilá­got tár fel, nem a kívülálló, hanem az onnan származó hiteles élményével. Be­bizonyította, hogy a nép egy széles réte­ge „nemzet alatti” életet él, teljes anya­gi, szellemi és erkölcsi elnyomatásban, kiszolgáltatva a nagybirtoknak. A pa­raszt romantikus szemlélete helyett a paraszti réteg valóságos helyzetével is­mertet meg. Illyés említett könyvében nyers illetlenséggel törli az orra alá az irodalomnak, a politikának és az egész társadalomnak, hogy van egy paraszti réteg, amely mintha a Gobbi sivatagban élne. Az ember tulajdonképpen nem is tudja eldönteni mi is a Puszták népe: Költészetté finomodott próza? Vagy szer­vezettséggel összegyűjtött lázitó jelentés és üvöltés egy kor ellen? Ízelítőül vala­mi a könyvből: Szomorú béresek, megpo­fozott öregek kiszolgáltatott apák, akik maguk kísérik a lányt a fiatal gazda­tiszthez éjszakára ... Arculcsapásban a pusztai 30—35 éves koráig részesül... Olyan szegények voltunk, hogy a nagy­anyám az utcán minden kiszáradt faág­ért lehajolt... ILLYÉS A DRÁMÁBAN IS JELEN­TŐSÉT ALKOTOTT. A hazaszeretet drámáinak sorozatát hozta létre. Az ozo­rai példától, a Fáklyalángon át a Dózsa drámáig vagy a legújabb Kegyencig. Nagy művek ezek. Különösen a Fáklya­láng Kossuth-Görgey jelenete a magyar történelem antinómiái közé világít be. A parasztszociográfiák, a hazai gon­dok, nemzeti sorsproblémák írója mind­végig hű maradt ahhoz a világhoz, ahon­nan származott, ugyanakkor Moliere-t, R acine-t, Eluard-t, Follain-t fordított, modern költői irányzatokat ismertetett, magyar nyelven a leghasználhatóbb ta­nulmányt írt a szürrealizmusról, össze­állította az egyik legjobb magyar nyel­vű francia antológiát. Tehát az évszáza­dokon át érlelt népi kultúrára ráépítette az emberiség kultúrájából meghódítható értékeket. Illyés mélyre eresztett gyöke­rű fa, amely magasra növesztette koro­náját. 1937-ben írja: A kocsis-sorról a süket Gyalog / Nem is sejti, hogy érte harco­lok: / Hogy könyvbe írtam... s már a telkemen i szárad hogy a népet képvise­lem. Ma, hetvenöt éves születésnapján már minden magyar minden szaván, so­rán csalhatatlanul érzi, tudja: a mi köl­tőnk, mai, magyar költő, aki magatartá­sával az igazság könyörtelen kimondá­sára. a nép humánus ügye melletti meg­alkuvás nélküli kiállásra, kis dolgokban csakúgy, mint nagy ügyekben és a ma­gyar nyelv áhitatos szeretetére ihlet és tanít. Matúz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents