Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-11-06 / 45. szám
XLII. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 1977. november 6. Ara: 2,50 Ft ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Hatvan év világtörténelem 1917. november 7-én. Szentpétervárott, győzött a Lenin által irányított, az oroszországi munkások és parasztok által megharcolt szocialista forradalom. Ez a nap új korszakol kezdett a világ történetében; olyan időt, amelyben összegezödött minden érték, minden eredmény. amit az emberiség a maga életének, a sorsának''előbbrehala- dásában létrehozott, elért, de ugyanakkor gyökeres változásokat hozott a minden addig történtekkel szemben, összegezödött minden érték, minden jó eredmény úgy, hogy a forradalom tudatosan vállalta és felhasználta az évszázadok hosszú során at vívott szabadságét politikai harcok tapasztalatait, örökségét. Ugyanakkor az egész addigi történelem legnagyobb fordulata volt azért, mert minden megelőző forradalom — még a legnagyszerűbbek is — csak az egyik kizsákmányoló rendszernek a másik által való felváltását, tette lehetővé: a szocialista forradalom az embernek ember által történő kizsákmányolása lehetőségének végét s az osztálynélküli társadalom megszületését jelentette — előbb a Föld egy bizonyos pontján, majd pedig annak jelentős területein. A NOVEMBER S-ÁN MEGVÁLASZTOTT ELSŐ SZOVJET KORMÁNY KÉT DEKRÉTUM KIBOCSAJTÁSÁVAL kezdte meg tevékenységét. pontosan jelezve azt, hogy az új munkás-paraszt állam milyen módón óhajtja a maga és környező világának jövendő sorsát rendezni. Az első dekrétum békefelhívással fordult „valamennyi hadviselő néphez és kormányaikhoz", javasolva azt. hogy „haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat az igazságos demokratikus békéről", kijelentene: ,,A kormány az emberiség elleni legnagyobb gonosztettnek tartja ennek a háborúnak folytatását, amely ezért folyik, hogyan osszák fel az erős és gazdag nemzetek között az általuk meghódított gyenge népeket". A második dokumentum pedig egyetlen tollvonással rendezte a parasztság évszázados problémáját: elvette a földesuraktól és az egész nép tulajdonába adta át a földet, áz ország minden természeti kincsét — akár föld felett vagy a felszín alatt lett legyenek is azok. A győztes szocialista forradalom tehát a békét kínálta fel a háború ezernyi borzalmától meggyötört ember milliónak és a javak igazságos elosztását tette megváltoztathatatlan renddé. ..Magának a Szovjetuniónak a keletkezése, s méginkább fennállásának első nehéz évei — írta később az amerikai Theodore Dreiser — rendkívül meggyőző és lefegyverző érvet szolgáltattaI;. amely ma már megdönthetetlenné rali. A nemzetközi porondon olyan nemzet jelent meg, amely méltán e’mondhatta magáról: a mi rendszerünk nem a tőke tulajdonosának, hanem a töke megteremtőjének nyújt igazságosan és jól berendezett életet, neki nyújtja mindazokat a javakat, amelyeket a lángész. a művészet, a tudomány és az emberi értelem létrehozni képes. Ez a fáklya nemcsak Oroszország számára világít..." VALÓBAN: EZ A FÁKLYA NEMCSAK OROSZORSZÁG SZÁMÁRA VILÁGÍTOTT, hanem Európa s az egész világ mindig is békére vágyó népei, gazdaságilag kisemmizett, politikailag elnyomott osztályai számára is. E népek között ott volt a mi magyar népünk is és legjobbjai ugyanúgy megharcolták a maguk forradalmát, mint oroszországi, finnországi, németországi, s fel sem sorolhatni hogy hány országbeli társaik. Megharcolták a hadifogságból emberi öntudatra ébredlen Szibériában és megkarcolták itthon: 1919 tavaszán. Majd Európa nagyobb részén mégis kioltották rá lángot: a békés, az. igazabb emberi életre vágyókat a minden rendű és rangú horthyk fegyverrel, akasztófákkal, börtönnel, megfélemlit essél hallgattatták ei — egy időre. A tűz, a szocialista forradalom újjátevő, az embert megalázó, elnyomó rendszereket megsemmisítő lángja csak a szülőhazájában égett altkor, de ott mar elolthatatlanul. S eljött az az idő is, amikor semmiféle eszközzel — sem háborúval, sem gazdasági. sem politikai erőszakkal — nem lehetett elterjedését megakadályozni. Ebben az elemi erejű sodrásban a saját kezükbe vették sorsuk irányítását' a szocialista országok s szabadították meg magukat a gyarmati igából Afrika, Ázsia népéi,- A világ térképe eközben — ha nem is varázsütésre, de rövid évek alatt — úgy megváltozott, hogy alig találni Földünkön olyan zugot, amely valamilyen módon ne mozdult volna előbbre vagy ne lenne reménye az előbbre- hal adásra. AZÉRT HATVAN ÉV ÖTA EGY OLYAN VILÁGTÖRTÉNELMI KORSZAKBAN ÉLÜNK, amelyet a szocializmus eszméinek, gyakorlatának terjedése határoz meg, s most már nincs és nem is lehet más út, mint a szocializmus. Ezt az utat nekünk és a ránkkövet- kezö nemzedékeknek tovább és végig kell járnunk s azzal az eltökélt elhatározással, amely az első szocialista állam első hivatalos megnyilatkozásában bennefoglaltatik: békében! V m ORSZÁGOS SVÉD EVANGÉLIKUS HETILAP A svéd evangélikus egyház országos hetilap kiadását-tervezi, mely helyettesítené az eddigi helyi egyházi lapokat. A lap egyházi véleményeket és állásfoglalásokat közölne aktuális kérdésekkel kapcsolatban, de természetesen általános érdeklődésre számot tartó híreket és tudósításokat is. A hetilap tervét az eladhatóság és az egyházi igények gondos tanulmányozásával készítették el. Egyelőre 100 000 példányban akarják megjelentetni és 260 000 amerikai dollár állami támogatásra számítanak. Az első számot az ősz folyamán jelentetik meg és a tervet akkor terjesztik a gyülekezetek és illetékes egyházi fórumok elé döntéshozatalra. WESLEY-KÁPOLNA, LONDON A londoni Wesley-kápolna. a metodizmus „szülőhelye'' 1978. november 1-én lesz 200, éves. Ebből az alkalomból ismét használatba akarják venni a kápolnát, mely 1974 óta életveszélyes állapot. miatt zárva vo-It. Metodista keresztyének az egész világon gyűjtést végeztek a renoválás munkákra. Olvasó evangélikusak A magyar történelmi protestantizmus felmérhetetlen nemzeti szolgálatot végzett a 16. században. Megjelenése pillanatában igénybe vette a korszak legjelentősebb technikai vívmányát, a sajtót, s ezzel terjesztette egyházújító eszméit, de ezzel teremtette meg az irodalmi magyar nyelvet is. Ahhoz viszont, hogy szava a sajtón keresztül behatoljon az egyszerű lelkek mélyébe, szükség volt tanítani a népet írni- olvasni. Ebben a csodálatos körforgásban a nemzeti műveltség olyan fejlődése indult meg, amely messze meghaladta a magyar humanizmus és reneszánsz elit csillogását, a kiválasztottak kultúrfényét. A protestantizmus öntudatlanul is a nép felé fordult és soha nem tapasztalt kul- túrforradalom előidézője lett. Volt valami emberfeletti ebben a vállalkozásban. Abban, ahogyan megtanulták a magyar reformátorok, ezek a „megszállott" emberek a betűt faragni, a nyomdát létrehozni. Ahogyan termékeikkel, az újfordítású Szén lírásokkal, énekeskönyvekkel, prédikációs kötetekkel, vitairatokkal „házaltak”. Ahogyan ökrösszekerekkel caplattak tengelyig érő sarakon keresztül, vagy hátukra vett terűként cipelték a megtizedelt falvakba, hogy a nyomtatott magyar szó eljusson mindenüvé. Hősi korszak hősi cselekedetei voltak ezek. s nem kis büszkeséggel emlékezünk meg Erdőséről, Abádi- ról, Bornemisszáról, vagy a kés- sőbbiek során jelentkező nagy KároliróL A KÉSŐI UTÓDOK, A MAGYAR EVANGÉLIKUS EGYHÁZ SAJTÓ LELKÉSZEI az ősök testamentumának súlya alatt kissé megilletődötten és el- togódottan üléseztek október 21- én. Uelkük fáklyáját talán éppen a 16. század lángja lobbantotta lel, hogy újra tüzet fogjon. Szigorú önvizsgálattal, a tények könyörtelen számonkérése előtt mérték fel tennivalójukat. Vitatkoztak és küzdöttek, szégyenkeztek és lelkesedtek, mikor rriely területre siklott a kritikai szó. Egy egész nádon keresztül néztek nemcsak egymás szemébe, de azokra az egyházmegyékre is, amelyeknek képviseletében eljöttek. A „sajtó püspöke”, dr. Káldy Zoltán indított vitát. Pusztán néhány gondolatát emeljük ki. hogy ízelítőt kapjunk a forró légkörről. Olvasó nép lettünk —, állapította meg a püspök —, de sajnálatos, hogy azt már kevésbé mondhatjuk: olvasó evangélikusok vagyunk. Valahol elhibáztuk dolgainkat, amikor az igénytelenség kérdését feszegetjük. Az ősök munkája nyomán terjedt a betű, a Biblia, a könyv. Hol rekedt meg ez a folyamat? Miért van az. hogy egyesekben nincs igény kiadványaink, vagy újságunk iránt? Pedig amelyik gyülekezet, vagy hivő nem tart kapcsolatot sajtónkkal, az elszigetelődik. Újságunk, kiadványaink egyházunk érrendszere, amelyen keresztül a tagokba friss vér áramlik. Nem táplálkozunk az egyház eledelével, ha kiiktatjuk a táplálékot nyújtó eszközöket. A sajtó az edény, amelyben frissen tálalva kapjuk az eledelt. KÜLÖNÖSEN NAGY HANGSÚLY ESIK HETILAPUNKRA, — folytatta a püspök. Ez a lap köt össze bennünket a világ ke- resztyénségével, de egymással is. Ezt a lapot csak szeretni lehel. Sokoldalú, sokrétű. A születés, iáiéi híreitől a- nagy világesemé- lyekig, az egyházban történi iolgoktól, a történelemben kialakult helyzetig minden skálán játszik. Nagy dolog, hogy egyházunk rendelkezik ezzel a lappal. De még nagyobb dolog előtt állunk. Január 1 -töl reménység szerint több oldalon és .nagyobb példányszámban jelentethetjük meg. — Tartalma még gazdagabb lehet. A közel félmilliónyi evangélikusnak szüksége ' is van . erre. De ezt a példányszámot el is kell juttatni a hívekhez —, hangsúlyozta a püspök. A felmérés azt mutatja, hogy akadnak gyülekezetek .ahol alig tudnak a lap létezéséről. Ahol talán szívesen olvasnák, csak éppen nem hívta még senki fel figyelmüket arra, hogy ilyen is van az egyházban. S hogy e nélkül aligha lehet valaki jó egyháztag. Akadnák még olyan gyülekezetek is, amelyek templomkapuiból hiányzik az újság, és fogalmuk sincs a hívőknek, hogyan szerezzék be. Ilyen, s hasonló gondolatok indították el a vitát. S tizenhat egyházmegye sajtólelkésze nézett szembe a hiányosságoknak és eredményeknek. A hangsúly természetszerűleg esett hetilapunkra, az Evangélikus Életre. KÖZTUDOTT DOLOG, DE ÚJRA HANGSÚLYOZZUK, hogy lapunkat elő lehet fizetni. Ebben a vonatkozásban igen jó tapasztalataink vannak. A lap túlnyomó többsége előfizetőinknek jár. Előfizetőink hálásak, s várják az újságot. Levelek százai lépték el az évek során szerkesztőségünket, melyekben kifejezésre jutott, mit köszönhetnek az Evangélikus Életnek, hogy milyen nagy veszteség számukra, ha technikai okok miatt véletlenül nem érkezik meg időben. Újságunk olyan számukra, mint a vasárnapi harangszó, ünnepet jelent. Az ilyen' sorok lendületet adtak mindenkor a szerkesztőség munkájának. Az újság egy része —. nem jelentéktelen szám ez sem —. ún. terjesztési példány. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden gyülekezet kap néhány példányt, hogy azt vasárnaponként, vagy bibliaórákon adja el híveinek. Szép hagyománya van ennek is. Mert hiszen a gyülekezetek rendelkeznek „irattérjesztéisel", más szóval Bibliát. énekeskönyvet, s egyéb egyházi kiadványokat a gyülekezeteknél lehet megvásárolni. Az csak természetes, hogy itt minden vasárnap újság is kapható. E kérdésnél volt a legtöbb vita. Természetes, hogy kapható az újság? Felhívták erre a gyülekezet figyelmét? Megszokta a gyülekezet, hogy vásárolni lehet újságunkat a templomkapuban néhány forintért? ŐSZINTÉK KÍVÁNUNK LENNI! „Termékeink” kínálásában komoly hiányosságok voltak és vannak. Tudati és módszerbeli hiányosságok. Mert hozzávetőlegesen gyülekezeteink 30 százalékánál nem vezették be ezt a renszeres gyakorlatot. Hányán, de hányán maradhattak így ki önhibájukon kívül az egyház vérkeringéséből! E téren, változtam kell! El kell érnünk, hogy minden templomkapuban kapható legyen az Evangélikus Élet! Újságunk rendkívül sokszínű. Valójában számtalan témát nyújt megüeszelésre, vitára. Az lenne az igényünk, hogy olvasóink megbeszéljék problémáikat lelkészükkel, s lelkészeink problé- masitsak a témákat szószékeken és családlátogatások alkalmával, így még elevenebb lenne a fentebb idézett vérkeringés. TIZENHAT EGYHÁZMEGYE SAJTOLELKÉSZE ÜLÉSEZETT Késő unokái az Erdősieknek. A hadiaknak, Bornemisszáknak. Egymás tapasztalatával gazdagodott. s hibájából okult. Mindenesetre tudatosította magában, hogy a feladat nagy. Olvasóvá kell tennie evangélikus egyházunk népét. Újságunkat, kiadványainkat meg kell szerettetnie gyülekezeteinkkel. híveinkkel. S talán évtizedes lemaradást kell pótolnia. De van valami öröm- teljes is ebben a munkában. Az ti. hogy akik kézbe veszik írásainkat,, akik belekóstolnak a sorok ízébe, zamatéba, azoknak nélkülözhetetlen szellemi táplálékukká válik. Van abban is öröm. hogy legtöbb helyen nyitott kapukat döngetnek a sajtólelké- s/.ek, mert megelőzte őket a betű szeretete. Az egynapos tanácskozás pedig nem volt felesleges. Sőt! Új lendületet adott és a hűséges munkát Isten gazdag áldása kíséri. Rcdoy I’ál Szilágyi Belei a Déli Egyházkerület felügyelőhelyettese A Szent-Irány Ödön halálával megüresedett egyházkerületi felügyelői tisztet — az Egyhá/.i Törvények II. 89. § 1 pontjának megfelelően — az új egyházkerületi felügyelő megválasztásáig az egyházkerületi nem-lelkészi főjegyző tölti be. A nem-lelkészi főjegyző jelenleg Szilágyi Béla pécsi ny. tanár, aki közel 30 év óta a pécsi gyülekezet szeretett és nagyrabecsült felügyelője. Hosszú gyülekezeti szolgálata záloga annak, hogy jelentős segítséget tud adni a Déli Egyházkerületnek. LVSZ ÜDVÖZLET VI. PÁL PÁPA SZÜLETÉSNAPJÁRA TANZANIA: AZ EGYHAZAK NEM VESZIK AT AZ ISKOLÁKAT t ur. uari mau, a muneranus Világszövetség főtitkára köszönetté VI. Pál pápát 80. születésiapja alkalmából. Táviratban neJeg üdvözletét küldött, imád- ;ága és jókívánságai felől biztosította az ünnepeltet. „Becsben tartjuk a római katolikus egyházzal fennálló kapcsolatainkat, miközben közösen keressük az egyházi közösséget a mi Urunk, Jézus Krisztus evangéliumának fényében.” A tanzániai kormány felszólította az országban működő misz- szionáriusokat. hogy ismét vegyék át az egykori misszói iskolák vezetését. Az ajánlatot az egyházak — az iskolák nagyon rossz építészeti állapota és az alacsony oktatási színvonal miatt — elutasították. Tanzánia kormánya 1973-ban vette saját kezébe az oktatásügy intézését.
