Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-10-30 / 44. szám

— Szentháromság után a 21. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 4, 47—54; az ige­hirdetés alapigéje: Hózs 2,17—22. — Reformáció ünnepén az ol­tárterítő színe: piros. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Gál 5, 1—6; az igehirdetés alapigéje: Lk 12, 1—10. — RÁKOSPALOTA. Az októ­ber 9-i szeretetvendégségen Bencze Imre kelenföldi lelkész tartott előadást „Régi és új gyü­lekezetben” címmel. — MISKOLC. A gyülekezet szeretetvendégségen emlékezett meg néhai Bruckner Győzőről, a gyülekezet egykori tudós profesz- szor felügyelőjéről, születése 100. évfordulóján. A megemlékező előadást ár. Várhegyi Miklós presbiter, volt tanítványa tartot­ta. A szeretetvendégségen a Bruckner-rokonság tizenhárom tagja vett részt. — Az októberi szeretetvendégségen a gyülekezet lelkészei vetítettképes előadást tartottak a LVSZ VI. Nagygyű­léséről. A résztvevők nagy érdek­lődéssel hallgatták a világ evah- gélikusságának találkozójáról szóló beszámolót. — VECSÉS. Szeptember 26— október 1-ig igehirdetés-sorozat­tal szolgált Ribár János ceglédi lelkész. — Október 9-én a temp­lom felszentelésének hatodik év­fordulóján gyülekezeti nap volt, amelyen a szórványok tagjai kö­zül is számosán resztvettek. A délelőtti istentiszteleten dr. Mun- tag Andor teológiai akadémiai dékán hirdette az igét, és előa­dást is tartott „Életképes-e a szórványegyház?” címmel. A má­sik előadást Blatniczky János maglódi lelkész tartotta „Életké­pes-e a szórványgyülekezet ?” címmel. Az előadásokat élénk ér­deklődés kísérte és megbeszélés követte. — KELENFÖLD. November 5- én, szombaton délután fél 6 órakor szeretetvendégség lesz a gyülekezetben, amelyen Tábor- szky László békéscsabai lelkész tart előadást „Egy gyülekezet Jé­zus-képe” címmel. — MEDGYESEGYHÄZA. A gyü­lekezet áldozatos tagja, özv. hív­ták Jánosné az aratási hálaadó ün­nepre új zöld oltárterítőt adomá­nyozott. — PESTÚJHELY. November 6- án. vasárnap délután 5 órakor szeretetvendégség lesz a gyüleke­zetben, amelyen Veöreös Imre kőbányai lelkész tart előadást „A reformáció szülőföldjén” címmel. — IPOLYVECE. A gyülekezet új tisztikarát szeptember 18-án iktatta be tisztségébe Rezessy Miklós, a gyülekezet lelkésze, melynek tagjai: Urban Mihály felügyelő, Molnár István másod­felügyelő, Kiszely István gondnok, Medve János másodgondnok, Tóth János pénztáros. Ezzel egy­idejűleg tették le a presbiteri es­küt Juhász Pál, Urbán József, Tóth László presbiterek is. A gyülekezet ' imádságban kérte gondviselő Urunk áldását az új vezetők és presbiterek szolgálat- vállaló életére. EGYHÁZI FÖLDTULAJDON AZ NSZK-BAN A Német Szövetségi Köztár­saságban 142 551 hektár földte­rület van az evangéliumi egyhá­zak (Evangelische Kirche in Deutschland) tulajdonában: ez magába foglalja a beépített és beépítetlen területeket, valamint a temetőket is. Ebből 100 000 hektáron mezőgazdasági termelés folyik, 25 500 hektár pedig erdő. Ez az NSZK-ban mezőgazdasági­lag hasznosított terület 0,6 szá­zaléka. Istentiszteleti rend Budapesten, 1977. október 30~án Deák tér de. 9. (úrv) Harmati Béla, de. 11. (úrv) Harmati Béla. du. 6. Harmati Béla. Fasor de. 11. (úrv) du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv) Szirmai Zoltán. Ül­lői út 24. de. fél H. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Tlialy Kálmán u. 28. de. 11. Rédev Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Pé­ter u. de. fél 12. Zugló de. ll. (úrv) Bo­ros Károly, Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Bo­ros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Baloghné Szemerei Mária. Váci út 129. de. fél 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsé­bet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pest­lőrinc de. ll. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszent­mihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de., fél ll. Cinkota de. fel 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rá­koshegy de. 9. Kosa László. Rákosli­get de. 10. Ferenczy Zoltán. Rákos­keresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Ottlyk Ernő, de fél 11. (német), de. ll. (úrv) , Ottlyk Ernő. du. 8. Koren Emil. To- rockó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de, 11, Ta­kács József, du. fél 7. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Fri­gyes. Modori u. 6. de. 10. Lehel Lász­ló. Kelenföld de. 3. Ruttkay—Mtklian Géza, de. 11. (úrv) Rozsé István, du. 6. Rőzse István. Németvölgyi út 138. de 9. (úrv) Rőzse István. Nagytétény de fél 9. Kelenvölgy de. 9. Missura Tibor. Budafok de. 11. Missura Tibor. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vil­mos. Csepel de. fél 11. SPANYOL EVANGÉLIKUSOK A VALLÄSSZABADSÄGRÖL Teljes vallásszabadságot és a római katolicizmus államvallás- jellegének megszüntetését köve­telte a spanyol evangélikusok Alicantéban megtartott zsinata. A királyhoz intézett levélben állást foglaltak a haladéktalan és tel­jes amnesztia mellett is, melyet a spanyolok egymással való meg­békélése felé vezető első lépés? nek tartanak. A zsinat Dániel Vi­dal lelkészt választotta meg az egyház elnökévé. Hogy milyen volt? Megkísére­lem elfogultság nélkül leírni. Magas, kék szemű, aranyszőke hajú. Mindig mosolygott, min­denkihez volt egy jó szava. Is- merte híveit, bajukkal, bánatuk- kai együtt. Velük élt betegségük­ben, velük volt örömükben. Ve­lük imádkozott a bibliaórákon, velük volt vasárnaponként a templomban. Ott volt, amikor a szülők keresztelőre hozták gyer­mekeiket, ott volt, amikor elő­ször ültek be az iskola padjaba, amikor konfirmálkodtak és eskü­vőre mentek, ott volt a betegágyak mellett és elkísérte híveit a te­metőbe, amikor örök pihenőre Lelkészfeleség volt a szó leg­szebb értelmében, vállalva min­den nehézséget, gondot és nélkü­lözést is, mert abból is volt ré­sze bőven akkor. Amikor mint elkényeztetett vá­rosi leányka lekerült az én kis szülőfalumba, kezdetben bizony sivár környezet fogadta. Hepehu­pás utcák, sáros falu, egy kis üz­let és a falu végén egy kopott házban szoba-konyhás lakás. El tudom képzelni, hogy a lelke mé­lyén mennyire meghökkent, ami­kor meglátta. De este csak beál­lított a kis Zsolnay néni egy csu­por tejjel, friss, házi sütésű ke­nyérrel. Bs ahogy a kis asszony feléje nyújtotta ajándékát, egy­szerre úgy érezte, minden menni fog. ök ketten, a férjével ha ös­szefognak, Isten segítségével min­den menni fog. Hiszen itt jó em­berek laknak! Téli délutánokon, amikor a fér­je rázós szekéren, pokrócba bur­kolva. távoli filiákban járt, szoro­san magához szorított engem. Ma tudom, hogy akkor magányos volt. Szüksége volt az én közelségem­re. Ilyenkor lehettek nehéz pilla­natai, mert nem látta a kibonta­kozó jövőt. Sokszor láttam esténként le­rogyni egy székre, zokszó nélkül. És láttam örömtől sugárzó arc­Megjöttem! cal. amikor kimozdulhatott, hogy bennünket Sopronba vigyen és be­írasson a gimnáziumba. De meny­nyit kellett takarékoskodni, amíg egy ilyen útiköltség hármunknak összegyűlt! Mennyit varrt, amíg „kistafírozott” bennünket, hogy új állomáshelyünkön ne legyen elle­nünk kifogás. Hány esztendő múlt el azóta? Nem számolom, 30 éve nem jártam az én kis falumban. Gondolatban megszám­lálhatatlanul sokszor, de valósá­gos látogatásra nem mertem vál­lalkozni, féltem, beleszakad a szi­vem. Jó barátaim szeretetétől támo­gatva elindultam, harminc év után újra haza. Útközben ifjúságom drága ba­rátjával hozott össze jósorsom, ölelése azt mondta: nem felejtet­telek el, barátságunk változatlan. A modernizált, megnőtt falu­ban először nem találtam rá a szülői házra. Eltakarták az idő­közben megterebélyesedett fák, a megszélesült járda, a friss, vilá­gos mázolás befedte a régi falat, a régi repedéseket. Mentem■ a Fő utcán, amely ma Kossuth Lajo­sunk nevét viseli. Megvoltak a ré­gi házak is, elbújva az újak kö­zött, megfiatalítva, renoválva, és csak itt-ott találtam egyet-egyet, amely ha jlott háttal dacolt az idő­vel, miközben kidagadó repedés­erei éktelenkedtek testén, udva­rát ellepte a gaz, apró-vak ablak­szemei nem látták már a világot, befelé néztek, útra készen. Befordultam a régi postánál, rátértem a hosszú útra, amely a temetőbe visz. Üj házak sora fu­tott mellettem, csak az út volt a régi, az út, amely a temetőbe vitt. Ahol megszakadt a házsor és szán­tóföldek vették át vezetésemet, ott már otthon voltam. A temető bejáratához is eltaláltam. Befor­dultam és elindultam benne. Ott volt az egész falu. Néztem a fejfákat. Csupa ismerős. Kad- licskó bácsi, a csendes, nyugodt, higgadt presbiter, Hauk bácsi, aki új harangunk gyűjtésének leg­főbb szószólója volt, Szalay Aran­ka. első elemiben szigorú tanítóm, hűséges híveink, Kopeckí, Pin­tér, Kodák. Ájzert, Maricsek és harangozónk, a jó öreg Matyók bácsi, csak akikre most hirtelen emlékszem. Alakjuk olyan tisz­tán él bennem, hogy amikor be­hunyom a szemem, teljes élő va­lóságukban látom őket. Őseik va­laha a Felvidékről jöttek, maguk­kal hozva lelkészüket. Itt kaptak letelepedési engedélyt és most itt pihennek egymás mellett, békes­ségben. Magukkal vitték ifjúsá­gom egy darabját, amely most már csak bennem él. A hegyoldal ma is hívogatván zöld, mint 30 évvel ezelőtt, ami­kor itt jártam. Szemem megpi­hen rajta. Megyek az úton. Az ideköltözöttek mutatják az irányt anyám felé. A sor legvégén ott van őr Szerényen, mint életében. Ott. a hívei között. Egyszerű fa­kereszt mondja el, hogy „élt 57 évet”. A sírját kövirózsa borítja. A zöld levelek közöt kék harang­virágok. A teljesen kihalt kis fa­lusi temetőben találkozásunk örö­mére megkondul a síron minden kis virágharang. — Megjöttem! — mondom és sen de sen letérdelek a kereszt Gyarmath.v Irén „Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem sza­bályszerűen versenyez” (2 Tton 2, 5). VASÁRNAP. — „Mikor jön el az Isten országa? Jézus így vála­szolt: Az Isten országa már kö­zöttetek van!” (Lk 17, 20—21. — Dán 2, 44. — Jn 4, 47—54. — Zsolt Í19, 57—72). Az egyház, a gyülekezet az a hely, ahol egyér­telműen meg kell látszódnia an­nak, hogy Jézusban közöttünk van már az Isten országa. Egy­más iránti szeretetünk és szolgá­latunk mutassa mindenkor, hogy az Ő országa minden emberért, az egész világért van! HÉTFŐ. — „Nincsen olyan te­remtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szemei előtt. Neki kell majd számot adnunk” (Zsid 4, 13 — Jób 31, 4 — Jn 2, 13—22 — Ez 33, 1—9). Reformáció ün­nepén nem 460 éves port törölge- tünk! Hanem — miközben meg­köszönjük Istennek reformáto­rainkat és elődeinket —, hálát adunk azért, hogy Szentleikével ma is állandóan vezeti, tisztogat­ja, reformálja egyhózuhkat, éle­tünket. Több szeretetre, hűsége­sebb szolgálatra, mások életét is újító hitre. Ez az igazi reformá­ció! KEDD. — „Jézus megkérdezte a tanítványoktól: .Kinek mond engem a sokaság?’ Azok Így vá­laszoltak: .Némelyek azt mond­ják, hogy a régiek közül támadt fel valamelyik próféta.’ Ö ekkor így szólt hozzájuk: .Hát ti kinek mond tok engem?’ Péter így fe­lelt: ,Az Isten Krisztusának” (Lk 9. 18—20 — 5 Móz 18, 18 — 2 Tim 2, 1—5 — Ez 33, 10—20). Az élők mellett, de szeretteink sír­jánál is úgy állhatunk meg, hogy a halál felett diadalmaskodó Krisztus a mi Urunk! SZERDA. — „Űjra irgalmas lesz hozzánk, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!” (Mik 7. 19 — Lk 6. 36—37 — Róm 14, 13—21 — Ez 34, 1—16). Nincs akadálya az örömteli életnek! Jé­zus magára vette minden vét­künket. Bűnbocsátó irgalma sza­badítson fel gyűlölködés nélküli, békés életre otthonunkban, gyü­lekezetünkben, embertársaink kö­zött. Mert ilyen életet élni és .munkálni áz egyik legszebb ke­resztyén hivatásunk! CSÜTÖRTÖK. — „Higgy az Ür Jézusban és üdvözölsz mind te, mind a te házad népe!” (ApCsel 16, 31 — Zsolt 62, 8 — 1 Kor 9, 13—18 — Ez 34, 23—31). Akár­hogyan hinni sem lehet! Hitünk­kel is felelősek vagyunk egymá­sért! Emberek élete szegényedik vagy gazdagodik hitünk és belő­le folyó életünk által. A Krisz­tusba vetett hit nem elszigeteli az emberi életet, hanem mindig nyitottá teszi. Nyitottá embert az emberért, egyházat a világért! Mert az örök élet a földön kezdő­dik! PÉNTEK. — „Ne paráznál­kodj!” (2 Móz 20, 14 — 1 Thessz 4, 7 — Lk 22, 31—38 — Ez 36, 1—15). Isten ember iránti végte­len szereteténejí bizonysága az is, hogy nem; liágyt’á'-magára, hanéiri hozzá illő segítőtársat rendelt mellé. Drága ajándéka a család, hitvestárs, gyermek. Meghittebb lesz az otthoni életünk, tisztább a beszédünk, maradandóbb a hű­ségünk, ha Isten ajándékaként fogadjuk el egymást. f SZOMBAT. — „Jézus Krisztus a föld királyainak fejedelme, aki országa népévé tett minket, pa­pokká az Isten, az ő Atyja előtt” (Jel 1, 5—6 — Zsolt 24, 8—1 Kor 7, 29—31 — Ez 36, 16—32). Krisztus nagy szolgálatra emelt minket, amikor népévé tett. A vi­lág Urát, teremtőjét, megváltó­ját és üdvözítőjét szolgaijuk! A szolgálatban az a Jézus Krisztus jár előttünk, aki életét adta a vi­lágéit. Eszlényi László * 6 evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság' A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi Lászió Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili,. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszán: 516—20 412—Vin Előfizetési ár: egy évre 120,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 77.2920 Athenseuro Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelós vezető: Soproni Béla vezérigazgató Istentiszteleti rend Budapesten. 1977. október 31-én. Reformáció ünnepén Deák tér de. 11, (úrv) Harmati Bé­la, clu. 8. (úrv) Hafenscher Károly. Fasor de. ll. (úrv) Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u 31—33. de. 9. du. 6. Reformációi ünnepély, Rákóczi út 57/b. de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. du. 6. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv), du. 7. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly, du. 7. (úrv) Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Üjpest de. 10. (úrv) Blázy Lajos. du. 6. (úrv) Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. (úrv), Virágh Gyula. du. 6. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz Lász­ló, Kispest de. 10. Pestújhely du. 8­Schreiner Vilmos. Rákospalota Kis­templom de. 10. Bodrog Miklós. Rá­kosszentmihály du. 8. Karner Ágos­ton. Bécsikapu tér de. 11. (úrv) Koren Emil, du. 6. (úrv) Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. (úrv) Görög Tibor, du, 6. Szabados László. XII. Tartsay Vil­mos u. ll. du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút du. fél 6. Ruttkay Ele­mér. Modori u. $. de. 10. (úrv) Tur- csányi Károly. Kelenföld de. 11. (úrv) Missura Tibor, du. 6. (ökumenikus) Hajdú Péter—Bencze Imre. Kelen- völgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. Rőzse István, Csepel du. 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents