Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-10-23 / 43. szám

► ENSZ vasárnapra Évekkel ezelőtt a Keresztyén Békekonferencia azt javasolta, hogy október harmadik vasárnapját ENSZ vasárnapként tartsák nyílván gyülekezeteink. Az eredeti elképzelés szerint ezen a vasárnapon nemcsak megemlékezés történne az egyik legtekintélyesebb és leg­magasabb szintű világszervezetről, hanem imádkozás és könyörgés történjék a népek képviselőinek eredményes munkájáért, azért, hogy a szervezel betöltse hivatását, szolgálja a népek közötti barátságot, megértést, békességet, valamint, hogy a felgyülemlett vitás kérdések­ben tárgyaló asztal mellett döntsenek, és ne pedig csatatereken, vé­res eszközökkel. Ez a jó hagyomány késztetett arra bennünket, hogy néhány szót fűzzünk az ENSZ jelenlegi munkájához és valóban indít­tatva érezzük magunkat imádságban hordozni e felelős világszerve­zet munkáját. Volt idő, amikor lekicsinyeltük a szervezetet, amikor egyszerűen „szavazógépezetnek”, „sóhivatalnak”, „gittegyletnek” bélyegeztük, mert benne nem az alapokmányban lefektetett szellem érvénye,sült, hanem bizonyos érdekek szócsövévé silányították. Volt idő, amikor féltünk, hogy ia Népszövetség sorsára jut, és a népek keserű csalódá­sát váltja ki felbomlásával, sterleszórtságával, egyoldalú érdekek képviselésével. Valójában igen nagy munkát jelentett, míg tekinté­lyét visszaállították, s e munkában nem kis része volt a szocialista tábornak. Ma megállapíthatjuk, ha nem is sikerült minden tekintet­ben a világ alapvető kérdéseiben megnyugtató és végrehajtható hatá­rozatokat, döntéseket hoznia, mégis azzá a lórummá vált. ahol el öv ehe - tik a problémákat és ahol világossá válik, hol vannak Földünknek sebezhető pontjai, hol érzünk fenyegetettséget, kataszrófát. AZ IDÁIG VEZETŐ HOSSZÜ UTAT fémjelzik az ENSZ összetéte­lének nagy változásai. Hogy helyet kaptak a sorokban Ázsia, Afrika felszabadult államai, amelyek itt próbálgathatták először politikai szárnycsapásaikat, itt tehették első, talán bizonytalan lépéseiket. Ma több, mint 130 tagállama van, és a döntő szempont, hogy a tárgyaló­teremben, a közgyűlésen minden állam, legyen az kicsi vagy nagy, egyenlő jogokat élvez. Az egyenlő jogok kérdésénél meg kell állnunk egy pillanatra! KÖZTUDOTT DOLOG, hogy a világ nagyhatalmai különböző „csa­tornákon” érintkeznek egymással, különböző fórumokat építettek ki maguknak, hogy vitás és olykor pattanásig feszült kérdéseiket meg­tárgyalják. Szükség van erre? Napnál világosabb, hogy nagyon is! Példa előttünk erre a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a világ két katonai, gazdasági és politikai nagyhatalma. A két vezető állam döntésétől, rendezett vagy rendezetlen viszonyától sok kicsi állam sorsa függ. Tudnunk kell azt is. hogy a világ sorsáért nagy mérték­ben e két nagyhatalom felelős. Bármennyire is mindannyiunk jöven ­dője múlik e két hatalom egymáshoz fűződő kapcsolatán, a dolgok logikája mégis azt követeli, hogy ők „ifirekt módon”, gyakran soron kívül, de egymás között oldják meg problémáikat. A gyakorlat azt mutatja, hogy Bécs. Genf és egyéb állomásai a tárgyalásoknak e te­kintetben jól funkcionálnak. Ehhez hasonló módszert alkalmazhat­nak a kis államok is egymás között. Természetesen akad bőven olyan kérdés, amely a világ fóruma elé tartozik és amelyben az egyenrangú kis országok döntéseikkel előre vihetik az ügyeket. A 3?. ülésen amelyet most össze' hívtak össze, több mint száz téma fekszik a közgyűlés asztalán. Ezek közül magasan kiemelkedik a leszerelés problémája. Noha tudjuk, hogy ez is elsősor­ban a két világrendszer vezető hatalmának a kérdése, mégis egyete­mes jellegű, önmagában az is nagy eredmény, hogy a világszervezet napirendre tűzte és tárgyalja. Ezzel kifejezésre juttatja azt. hogy van remény a megoldáshoz, van értelme az időközben félelmetes mé­reteket öltött fegyverarzenálok, a modernnél modernebb fegyvereit gyártásának kérdését, és azt a pokoli versenyt, amely kibontakozott a fegyverek előállítása terén tárgyalni. AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETE OLYAN CIKLUSBA JUTOTT, ami­kor ezt a kérdési a világ fóruma elé tárhatja. A népek többsége be­pillantást nyerhet e téma boszorkánykonyhájába, és többet nem ér­het, pl. bennünket az a vád. hogy a szocialista blokk ..találmánya" a leszerelés, de mögötte valamiféle gyanús szándék húzódik meg. CSAK TEKINTÉLYES SZERVEZETNEK lehet a szava és ítélete súlyos. Márpedig az ENSZ-nek a tagállamok adják meg a tekintélyt. Az a tapasztalatunk', hogy a világnak ez a fóruma egyre nagyobb te­kintéllyel bír. Sőt van arra reményünk, hogy előbb-vtóbb a döntő szót kimondhatják New Yorkban, s ez kötelező érvényű lesz minden állam számára. VAN MÉG KÉT FONTOS ÜGYRENDI PONT A SZÁZON BELÜL. A- egyk Dél-Afrikára vonatkozik, a másik a Közel-Keletre. Itt a fa Hi’dözés. a diszkrimináció régóta vajúdó problémája keseríti meg szivünket, amott Izrael konok magatartása á palesztin menekültek­ké’. s a megszállt arab területekkel súlyosbítja a helyzetet. Helyi tei­lend kérdésnek látszik mindkettő. Mégsem az. mert összefüggései­ben kihatással bi-r az egész nemzetközi életre. Tulajdonképpen mind­íö evőv-óbája c l:ét világrendszernek. Mindkét vonatkozás­ban már többször döntött az ENSZ. csak éppen végrehajtás nem történt. .4 népek joggal vetik fel a kérdést van-e értelme útra elő­venni őket. Mi váltig erősítjük, hogy van! Igaz. az ENSZ nem vállal­kozik „csendőr szerepre' " Határozatai elsősorban erkölcsi érvénnyé' bírnak. A világ fórumának eme erköcsi ítéletei, döntései hallatlan nagy jelentőségűéi: a nevek tudatában. És bízunk- abban, hogy a tag­államok egyre inkább felnőnek igazságtudatukban addig, hogy a demokratikusan hozott erkölcsi érvényű ítéletet a maguk számára kötelezöleg fogadják el. A bibliai Avarát hegye jut eszembe a Noé bárkáiéraI. Noé több­ször engedte ki a galambot hiaba. Tartott még az özönvíz. Utoljára azonban megfeneklett a bárka, s a visszatérő galamb olajáaat hozott magával, a béke első szimbólumát. Az ENSZ is többször kibocsátotta már a galambot. Visszatért azonban, mert nem talált száraz helyet, ahová leszállhatott volna. Végül azonban csak eljön az idő. — s ezen a vasárnapon éppen ez a könyörgésünk tárgya. — amikor olajággal csőrében tér vissza a bárkába. Az Ararál. s az olajággal visszatérő galamb legyen szimbóluma az ENSZ munkájának, s ennek a könyör­gést tartalmazó vasárnapnak. .... _ , üívlov Po Uppsalai prédikáció Dr. Káldy Zoltán igehirdetése Uppsalában Lk 10. 38 42 alapján Mindenekelőtt átadom a ma­gyarországi evangélikus egyház testvéri üdvözletét. E helyen is szeretnék bizonyságot tenni arról, hogy Jézus Krisztusban egynek tuujuk magunkat veletek és a Benne való közösség áthidalja azokat a különbségeket, amelye­ket nyugat és kelet, észak és dél jelent. A mi országunkban min­dig szeretettel gondolunk a svéd népre, amely különösen is a má­sodik világháború idején, egy embertelen korszakban, az em­beriesség cselekedeteivel segítette népünket, és külön is meleg sze­retettel gondol a mi evangélikus egyházunk, a svéd evangélikus egyházra, amellyel hosszú idő óta vannak kapcsolataink. Söderblom érsek, a modern ökumenizmus atyja, Teológiai Akadémiánk tisz­teletbeli doktora, Josefson érsek pedig közvetlenül halála előtt lá­togatta meg egyházunkat felesé­gével együtt. Reméljük, hogy eze­ket a kapcsolatokat a jövőben is tovább tudjuk mindkét oldalról építeni. Köszönjük, hogy Olof Sundby érsek hivatalosan hívta meg egyházunk delegációját. Textusunkat olvasva, azt hihet­nénk, hogy az Máriáról és Már­táról szól. Azt is gondolhatnánk, hogy Lukács evangélista itt két­féle'lel ki alkatot akart bemutat­ni: a tevékenységre és a szem­lélődésre (meditációra) hajló tí­pusokat. De nem a nővérekről, hanem magáról Jézusról szól ez az ige. Nem Mária és Márta, ha­nem Jézus áll a központban. Ö egyedül! Ö. akiben elérkezett az Isten országa. Ö, aki a názáreti zsinagógában olvasta Ézsaiásból a próféciát: ..Az Ür Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek, azért küldött el. hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak és a vakoknak sze­mük megnyílását, hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat. és hirdessem az Ür kedves eszten­dejét'’ (Lk 4. 18—19). Ö áll tex­tusunk középpontjában, aki az ézsaiási prófécia felolvasása után ezt mondotta: „Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára.” Jé­zus kijelentése azon a bizonyos­ságon nyugszik, hogy Isten Álta- tala végzi az üdvösség munkáját és éppen ezért az embernek első­sorban Rá van szüksége. Ezért mondja történetünkben olyan ha­tározottan: ,iMária a jobbik részt választotta, melyet nem vesznek el tőle soha” (Lk 10, 42). Ez a „jobbik rész” az élet igéje, ame­lyen keresztül kapja az örök élet örökségét. És most miben tévedett Márta? Abban, hogy azt hitte: azzal tisz­teli meg vendégét, Jézust, ha szolgál neki. asztalt terít neki és gondoskodik Róla. Ebben a tiszte­letreméltó aktivitásban nem gon­dolt arra. hogy azzal tiszteli meg Vendégét a legjobban, ha elfogad­ja az O szolgálatát. És most kell. hogy a fülünkbe csengjen Jézus szava: „Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy Ű szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mt 20, 28). Mária és Márta tör­ténete megértésének a kulcsa Jé­zusnak ebben a kijelentésében van: Ö szolgálni jött és nem azért, hogy Öf kiszolgálják! Az ember pedig akkor engedi Jézust szolgálni, ha az Ö igéjét hallgatja és elfogadja. Ezért ol­vashatjuk ugyancsak Lukács evangéliumában ezt a szakaszt: „A sokaságból egy asszony fel­emelte hangját és így szólt: Bol­dog az az anyaméh, amely hor­dozott téged és boldogok azok az emlők, amelyek tápláltak. Mire ő így felelt: De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.” Mária és Márta házában* nem a két nővér volt a vendéglátó, hanem Jézus maga! ő hívta őket asztalához, hogy felszolgáljon ne­kik. Adja nekik az „élet kenye­rét” és az „élő vizet”. Mária fel­ismerte a nagy pillanatot és a „jobbik részt” választotta. Az egyháznak és benne az egyes gyülekezeti tagoknak szer­te a világon alig van ma fonto­sabb feladata, mint az, hogy nyi­tott füllel és nyitott szívvel hall­gasson az igére, melyen keresztül Jézus maga szolgál a bünbocsá- nat, az élet és az üdvösség oda- ajándékozásával. Mert eppe-n er­re az életre, a Tőle nyert éledre, a Belőle való életre van szüksége az egyháznak és a gyülekezeti tagoknak északon és délen, nyu­gaton és keleten. Ezt az életet az egyházak nem tudják magukból kicsiholni semmiféle aktivitással, szervezéssel, intézmények létesí­tésével, hanem csak kapni tud­ják, úgy, ha engedik, hogy Jézus Krisztus szolgáljon nekik igéjé­vel és szentségeivel azokban az összefüggésekben, kontextusok­ban, amelyekben élnek. A ma­gunk történeti helyzetében hadd tegyek bizonyságot arról, hogy amikor Magyarországon egyhá­zunk a második világháború után egy teljesen új helyzetbe került a nagy történelmi és társadalmi változás következtében, mindad­dig nem tudtunk az új helyzet­ben eligazodni és utat találni, míg nem kezdtünk emberi eről­ködések helyett Isten igéjére hallgatni, hallgatni, hallgatni. Ez az ige elégségesnek bizonyult az úttaláláshoz és szolgálatunk vég­zéséhez az utolsó harminc eszten­dőben is. A nekünk is szolgáló Jézus hitet, életet és szeretetet teremtett a mi egyházunkban is. Figyelnünk kell azonban arra. hogy Jézus egyetlen szavával sem mondta, hogy egyedül igehallga­tásból álljon az ember élete és a szolgálat felesleges. Hiszen Ö ma­ga is sokszor fogadott el szolgá­latokat. Lukács evangéliuma 8. fejezete több asszonyt is megne­vez. akik „szolgáltak neki va­gyonukkal”. Márta sem azzal kö­vetett el hib^t, hogy szolgált Jé­zusnak. hanem azzal, hogy any­agira lefoglalta ez a szolgálat, hogy mással nem törődött. Kizá­rólag arra gondolt, amit ö adhat Jézusnak és elfeledkezett arról, amit Jézus neki adhat. Arra is jó figyelnünk, hogy Má­ria és Márta története tez irgal­mas szamaritánus története után következik Lukács evangéliumá­ban. A-7 irgalmas samaritánus történetét ugyancsak Jézus mondta el. Lényegében ez a ket­tő összetartozik. Az egyik a sze­retet cselekvését, a másik Jézus beszédének hallgatását hangsú­lyozza. A kettő együtt pedig Jé­zus követését mutatja meg. Vagy­is. aki elfogadja Jézus szolgála­tát. az maga is szolgálatba indul. De éppen Jézustól tanuljuk meg. hogy aki Neki akar szolgálni, az szolgáljon a felebarátnak: vegye pártfogásába a segítségre szoruló­kat. vegye észre Lázárt az aitaia előtt és végezze a szamaritánus szolgálatát az út szélén! Tehát az ige meghallását bizonyítsa a diakóniában! A mi világunkban pedig ez a diakónia nem merül­het ki „egy pohár víz” adásában és egy-egy útszél.re került ember megmentésében, hanem a diakó- niának ki kell tágulnia a társa­dalomban és az emberiség nagy családjában. Ebbe a diakóniába beletartozik a társadalmi igazsá­gosságért és az emberiség béké­jéért Való fáradozás is. Kérem Istent, áldja meg a svéd és magyar evangélikus egyháza­kat az igére való szüntelen hall­gatás és a belőle fakadó diakónia örömével. Rcíoriiiikiói cinl(>l;ji!iii(‘|M‘lv A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa október 30-án, vasárnap este 6 órakor a Szilágyi Dezső téri református templomban fe tagegyházak közreműködésével ÖKUMENIKUS REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLYT tart. Az emlékünnepéi.) re mindenkit szeretettel hiv és vár AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS ELNÖKSÉGE Járjunk elhivatásunkhoz méltóan: megszentelt életben! Istentiszteleteinken sokszor hangzik cl. sőt gyakran énekelünk is róla. hogy Isten szent. Ilyenkor elsősorban arra gondolunk, hogy ó tiszta, közel se lér hozzá a bőn. Aki ezt így komolyan végiggondolja, félelmesnek is találja Istent. Arra már kevesebben gondolnak, hogy Isten szentsége ennél többet is jeleni, azt, hogy ő nemcsak maga akar szent lenni, hanem bennünket megszabadít a bűntől, megszenteli életünket. A Szentháromság utáni huszadik vasárnap igéi annak a gyakorlati konzekvenciáit vonják le. hogy Isten szent. Akik az Isten közelében élnek, azoknak maguknak is szenteknek kell lenniük (1P( 1, 13—l(i: 3Móz 20. 7—8). Magatartásunkkal, egész életünkkel arról kell tanús­kodnunk. hogy ismerjük ezi a szent Istent. Hogy ez a megszentelt élet mennyire nem valami jövendőbeli, „mennyei” élet, azt a mai alapige (Ézs 29, 19—24) mutatja, amely ar­ról szól. hogy akik a szent Istenről akarnak bizonyságot tenni, azok­nak hurcolniuk kell zsarnokság, elnyomás, igazságtalanság, minden gonoszság ellen, csatlakozniuk kell azokhoz, akik ezt a harcot folytat­ják. mert így valósul meg Isten szent akarata ebben a világban. s XLH. ÉVFOLYAM 13. SZÁM 1977. október 23. Ara: 2,50 Ft

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents