Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-10-09 / 41. szám

AÜ vasárnap igéje Amiben kedvét leli az Ur! Mik 6. 6—8 A mindennapi életben sokszor teszünk fel kérdéseket. Kérdezünk, ha valamit nem tudunk. Ha valamiben tájékozatlanok, tanácstalanok vagyunk. Ha tisztázni akarunk valamit. A kérdések felvetése és az azokra adott feleletek segítenek nemcsak a problémák megoldásában, hanem a jobb. igazabb életmagatartásunk kialakításában is. De lehet a kérdés olyan mesterkélt „fal”, megjátszott tudatlanság, ami mögé valaki el akar bújni a felelősség elől. Mikeás próféta korának gyüle­kezete nem tudta volna, hogy Isten miben leli kedvét, mi a helyes út és magatartás? Vagy igy is mondhatjuk: mi a helyes istentisztelet? lzráel népének mindezt tudnia kellett volna, hiszen Isten már rég­óta. oly sokszor megmondta, közölte, hogy miben telik kedve. Igénkben a felfokozott kérdések rámutatnak arra is, hogy aki, vagy akik feltették azokat, érezték azt is. hogy az élet valóságos kérdései elöl nem lehet bemenekülni a vallásos, kultikus élet, a templom fa­lai közé. Sőt, az Istennek tett „felajánlások”, különböző áldozatok dolgában is bizonytalanság, nyugtalanság fogta el őket: ezekben len­ne öröme az Úrnak? ISTEN KOMOLY AN FELEL A KÉRDÉSEKRE. Ha őszinték vol­tak, ha megjátszott tudatlanságból eredtek, Isten mindig határozott választ adott. Végül Isten mindenki számára érthetővé tette, miben leli kedvét, mit kíván népétől, mit kíván tölünk. Jézus Krisztust ad­ta. Aki nem égő és egyéb áldozatokat mutatott be Istennek, hanem önmagát adta áldozatul a golgotái kereszten az egész világért. Hogy áldozatával eltörölje a bűnt és bűnbocsánatot, üdvösséget szerezzen nekünk. EZEK UTÁN MIVEL JÁRULJUNK AZ ŰR ELÉ? Mit adjunk né­ki? — Egész életünket! Ahogyan a Római levél 12. fejezetének 1. ver­sében olvassuk: „Az Isten irgalmára kérlek titeket, hogy okos isten- tiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik Istennek .. . változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az. ami jó, ami neki tetsző és tökéletes”. Ezt kívánja tőlünk, hogy életünket hálás engedelmes­séggel odaszánjuk, rendelkezésére bocsássuk, hogy cselekedhessen rajtunk keresztül. Ezért adja tudtul ismételten is, hogy mi a jó. mi az ö akarata. CSELEKEDJÜK AZ IGAZSÁGOT. Minden emberi közösségi rend­nek alapja az igazság cselekvése. S ha ez nem érvényesül, felborul az egyéni élet egyensúlya, a közösségi élet rendje. Isten törvényé es evangéliuma nemcsak erősíti, finomítja igazságérzetünket, hanem emberhez, emberekhez való tevékeny odaállásra erősít. Emberekhez, akiket sérelem, jogtalanság, igazságtalanság ért. Hangos szóval és cselekedetekkel való küzdésre szólít a társadalmi igazságtalanságok ellen. Igazság cselekvésére azok javára. akik elnyomásban szenved­nek, akik alapvető emberi jogaikból is kifosztattak, akik éheznek, akik önmaguk hibáján kívül az emberi szükségletek hiányában nél­külöznek. SZERESSÜK AZ IRGALMASSÁGOT. Másképpen: törekedjünk a szeretetve. Az igazság cselekvése nem a hideg rnegfoijtoltság dolga. Hatalmas erő kell, hogy mozgasson. Az egymásért, a másikért fára­dozó szeretet, amely sokoldalú irgalmasságban éli életét. JÁRJUNK ALÁZATOSAN ISTEN ELŐTT. Az alázatosság Istenre figyel. Vele van közösségben. Az ö gondolatait, akaratát keresi, tu­dakolja, hogy a mindennapi életben valósaggá ' élje. Az alázatosság — szolgálatkészség, amelyhez nap mint nap Istenből, igéjéből me­rít erőt. „ . Povazsay Mihály I MÁDKOZZ I'X K! Szerető mennyei Atyánk! Hálát adunk neked, hogy Jézus Krisztus által mindenben javunkra cselekszel. Köszönjük igazságot munkáló akaratodat, irgalmas cselekedeteidet, amelyekkel mellénk álltái. Ké­rünk. cselekedd meg, hogy ne legyünk akadályai jó akaratodnak. Adj erőt. hogy odaszánjuk magunkat az igazság, az irgalmasság sokolda­lú szolgálatára. Ámen. — PILIS. Június . 26-án fiatal házasok szeretetvendégségén Bízik László gödöllői Jelkész „A munka: erkölcs” címmel ,tartott előadást. A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az ÚTMUTATÓ megrendelések október 15-ig, az 1978. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosz­tály az igényeket a beéike- zés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A-határidőn túl beérkezett előjegyzéseket a Sajtóosztály nem tudja fi - gyelembe venni. Mivel a két kiadványból visszavéte- lezés nem lehetséges, a Sajtóosztály kéri megren­delőit. hogy csak a szük­ségnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. Az Útmutató ára 9.— Ft A Naptár ára il.— Ft — BEZI. id. Kovács János, fe­lesége halálának évfordulójára, kétszárnyú tölgyfa templomajtót készíttetett a régi, megkopott he­lyett. — Hima István és testvére pedig édesanyjuk halálának év- fodulóján nagyobb összeget ado­mányozott a gyülekezetnek. ZENÉS ÁHÍTAT lesz október 9-én, vasárnap délután fél 3 órakor a ba- konycsernyei templomban. Műsoron: J. S. Bach: Két korálelőjáték Beethoven: Isten dicsőítése Vivaldi: á-moll concerto Josquin des Pres: Hálaének Kodály Zoltán: 114. genfi zsoltár Gárdonyi Zoltán: Mondjatok dicséretet Közreműködnek: Nilán Zoltánné (cselló), Sztruhár András (orgona) és a gyülekezet énekkara. Vezényel: Nagy Dániel Istentiszteleti rend Budapesten, 1977. október 9-én Deák fér de. 9. (úrv.) Harmati Béla, de. il (úrv.) Káldy Zoltán, (de. 12 köz­gyűlés) du. 5. Harmati Béla, du. 6. Szeretetvendégség: Haíenscher Ká­roly, Takács Dánielné, Harmati Bé­la. Fasor de. 11. Muntag Andorné. du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. tél 9. Muntag Andorné. üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cselovszkv Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Pé­ter ii. de. tél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bo­ros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de 11. Benczúr László. Váci út 129. de. fél 10. Baloghné Szemerei Mária. Frange- pán u. de. 8. Baloghné Szemerei Má­ria. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Virágh Gyula. Sorok­sár Cjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kis­pest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota Nagytemp­lom de. 10. Bodrog Miklós. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. tel 3,- Kistarcsa de. 9. Rákos­csaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Ferenczv Zoltán. Rákosliget de. 10 Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán.. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) de. féi ll. (német. de. 11. (úrv.) du. 6. Toroc- Uó tér de. fél 9. Óbuda de. 9. Görög Tibor de. 10. Görös Tibor. XII. Tart- sav Vilmos u. ll. de. 9. Ruttkay Ele­mér. du. fél 7. Csengődy László. Bu­dakeszi de. 8. Csengődv László. Pest- hidegkút de. fél 11. Csensődy László. iVfodori ii. 6. de. 10. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor. du. 6. Benoze Tmre. Németvölgyi út 138. de. 9 Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. Nagytétény de. fél 9. (úrv.) Rozsé Tstván. Budafok de. ll. Bencze Imre. Budaörs du. 3. Missura Ttibor. Csil- laghesrv de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél ll. — HARMÓMUMOT. vagy kiseob szoba orgonát vásárolnék. Noehta Pál. 30*36 Bakonycsernye. Szabadságteiep l. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magvarorszáe-» Fvansélikuc Egyház Saitóosztálvának lapia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó’ Harkányi László Szerkesztőség é? kiadóhivatal: 1088 Bi.idaoest vm. Puskin u. 12. Telefon: H?-07i Csekkszámlaszán • 516—20 412—vni Előfizetési ár: egv évre 120 — Fi Árusítja a Magvar Pos-ta Index: 23211 ISSN 0133—1302 (T 77.2G46 Athenaeum Nvomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető; Soproni Béla vezeriaa^gató „Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a testvérét is” (ÍJn 4,21). VASÁRNAP. — „A jótékony­ságról és az egymással való kö­zösségvállalásról pedig el ne fe­ledkezzetek, mert ilyen áldoza­tokban gyönyörködik az Isten” (Zsid. 13, 16 — 1 Krön 29,5 — Mt 22, 34—46 — Zsolt 135, 1—14). Is­ten iránti szeretetünk látható je­le az egymásért végzett szolgála­tunk és egymással közösségválla- sun.k. Krisztus követőjének ez nem az egyik lehetséges etikai magatartása, hanem az egyedül lehetséges diakóniai életformája! HÉTFŐ. — „Gazdagon terem­jétek az igazság gyümölcseit Jé­zus Krisztus által Isten dicsősé­gére és magasztalására” (Fii 1, 11 — 1 Sám 26, 23 — Jn 15. 9—17 — Lk 14. 15—24). Isten dicsőségét szolgáló igazság nem elvont fo­galom. filozófiai. vagy matemati­kai képlet! Jézus ' szeretetéből táplálkozó, az ö lelkűidével végzett olyan gazdag „gyümölcs­termés”, amely soha nem lesz független az ember boldogabb, békésebb életéért fáradozó szol­gálattól ! KEDD. — „Keressétek az Urat mind, akik alázatosan éltek a földön és teljesítitek a törvényt. Törekedjetek az igazságra, töre­kedjenek az alázatra! (Zof 2, 3 — Kol 3, 12 — 1 Móz 4. 3—15 — Lk 14. 25—35). Mi már tudjuk, hogy Isten nem a világ fölött €1 vala­hol, hanem Fiában eljött a Föld­re és Szentjeikével ma is közöt­tünk. velünk van. Mi már tud­juk, hogy aki Istent keresi, azt ö az embertárshoz küldi. Azt is tudjuk, hogy az ö törvényének betöltése a szeretet. De ne csak tudjuk,— éljük is! SZERDA. — „Ezt mondja az Űr: Ahogyan elhoztam erre a né­pedre mindezt a nagy rosszat, ugyanúgy elhozom rájuk mindazt á jót is, apait most ígérek nekik” (Jer 32. 42 — 2 Thessz 1. 6—7 — 1 Jn 4. 7—16a — Ez 1,1—14). Az ígéret beteljesedett! A legtöbbet kaptunk életünkhöz: Jézus Krisz­tust magát! Vele pedig bűnbo­csánatot. halálból szabadulást, üdvösséget. Ne sajátítsuk ki ma­gunknak. mert Isten mindenki­nek akarja adni az új élet lehe­tőségét. Ilyen életet pedig érde­mes munkálni! CSÜTÖRTÖK. — „A mi pilla­natnyi kis szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk” (2 Kor 4, 17 — Zsolt 30, 6 — Ef 6, 1—9 — Ez 1, 15—28). Van úgy, hogy a szenvedést Istien méri ránk hi-, tünk próbájaként. De a legtöbb szenvedésnek önzésünk, szeretet- lenségünk,— népek és fajok le­becsülése, magasabbrendűségi gög az okozói. Isten felszabadította népét arra, hogy észrevegye má­sok szenvedését. Még szívet, ér­telmet, kezet is adott: gyógyítani! PÉNTEK. — „Jézus nevére minden térd meghajoljon, meny- nyeieké. földieké és földalattiaké” (Fii 2, 10 — 1 Sám 2, 2 — 2 Kor 8, 1—9 — Ez 2, 1—3, 3). Fontos azt is meglátnunk, hogy Jézus szeretetébe ma is belefér az egész világ, szolgálata ma is át­öleli az egész teremtettséget. Kö­vetőit is erre a szeretetre, szol­gálatra hívja. Csak be ne zárjuk Öt templomok csendjébe,— csak el ne herdáljuk a ránkbízottakat! SZOMBAT. — „Hirdetni kell az ő nevében a megtérést és á bűnbocsánatot minden nép kö­zött” (Lk 24,47 — Ézs 40. 15 — ApCsel 5. 1—11 — Ez 3, 16—21). Jézus feltámadása után újra em­lékezteti tanítványait arra, hogy a próféciák Benne teljesedtek be. Elvégezte amit Isten rábízott: helyneállhat az Igazi közösség Is­ten és ember, ember és ember­társ között! Nem vagyunk „leér­tékelt” emberek,— a Jézus Krisz­tusban nyert új közösség képvi­selői vagyunk! EszIényi László — Szentháromság után a 18. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Mt 22, 34—46; az ige­hirdetés alapigéje: Mik 6, 8—8. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Ok­tóber 23-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet TÓTH-SZÖLLÖS MI­HÁLY kecskeméti lelkész, a Bács- Kiskun Egyházmegye esperese. — DEÁK TÉR. Október 9-én vasárnap délután 6 órakor szere­tetvendégség lesz a gyülekezet-® ben. amelyen a Lutheránus Vi­lágszövetség Dar es-Salaamban tartott világgyűléséről szántóinak be a gyülekezet lelkészei. Pénzre váltóit szeretet A nagymama egyedül volt. A ház manzárdszobájában feküdt, ahová már sok-sok évvel ezelőtt felköltöztették. Ez volt az ö kis csigaháza. ez az egyszerűen be­rendezett manzárdszoba. Itt él­tek körülötte mindazok, akik már régen elmentek, de mindig vele volta!:, ezekkel beszélgetett, ezek­nek panaszkodott, ezek adtak ne­ki tanácsot. Ha ebből a környe­zetből kilépett, elbizonytalano­dott, magara maradt. Hiányzott neki a megszokott ágya. asztala, karosszéke, képei, a névtelensége, az egész magateremtette világ, amely szívének megértő ringató- ja volt. Megszokta a magányt. Gyermekei szétszóródtak, csak nagy ünnepeken jelentkeztek. Jöttek és futottak. Mindig sok volt a dolguk. Nagymama nem értette ezt az örökös rohanást, de ha azt mondják, ilyen ez a mai világ, hát biztosan igazuk van. Nagymama ablaka szürke, ka­vicsos útra nézett, Sokszor látta már élete folyamán ezt a távol­ba vesző, szürke, köves utat. Most is ezt nézte, ahogy az ágyá­ban. magasra polcolt párnáin fe­küdt. Néhány napja jött meg a kórházból. Hazaengedték. A fő­orvos így búcsúzott tőle: — A kedves néni most már hazamehet, a saját kis otthoná­ba! Végre itthon van megint. Eb­ben a világot jelentő kis szobá­ban. Igaz. még nagyon gyenge, felkelésről szó sem lehet, de ha hazaengedték, akkor rendben van minden. Es eltervezte, mit főz az unokáinak, akik most vala meny­nyien nyaralnak, hogy az útban lévő legkisebb kikocsikáztatását is vallalja. Talán lesz enteilett ideje valamit horgolni a gyerme­keknek karácsonyra. néha az ebédet is megfőzi nekik, vigyáz rájuk, ha a fiatalok szórakozni mennek. Jo lesz megint mindent újrakezdeni, segíteni nekik, meg­foltozni a 'ruháikat, az elszakadt ágyneműt. Nézte a szürke, kavicsos utat és a gyermekeire gondolt. A fiai­ra. akik közül az egyik Olaszor­szágba utazott, a másik a Bala­tonra. a harmadik valami jugo­szláviai városba, nem is tudná kimondani a nevét. És a lányára gondolt, akit annyit próbált az élet és aki most lenn alszik a sa­ját szobájában, mert egész éjsza­ka mellette virrasztóit. Jó lánya van. Látta, az éjszaka sírt. Sirt. mert életharcában mindig ő ma­radt alul, mert elfogyott az ereje és nem maradt már más. csak a könnye. Behunyt szemmel is jól látta, hogy sír. Egész szívéből sajnálta. Itt hagyták egyedül ve­le, a beteggel. A többi mind el­utazott. Itt jártak néhány percre, borjúbőr tárcájukból pénzt vettek, elő. odatették az asztalra, aztán rohantak tovább. — Hogy ne legyen gondod — mondták — amikor a kórházban vagy — és elutaztak nyaralni. Egyiknek sem jutott eszébe, hogy halálosan beteg édesanyjuk be­tegagyának őrizetét felcseréljék egy külföldi úttal. Fizettek és azt hitték a szer etet et pénzre lehet váltani, hogy ezzel mindent el­intéztek, amivel egy édesanyának tartoznak. Lenn, az alsó szobában csen­desen sirdogált a lánya. Már he­teit óta nem pihent. Járta a kór­házat, mosdatta. fürösztötte. rendbe szedte beteg édesanyját, hordta neki a kívánt és meg nem evett ételeket, dobálta ki a meg­rágott és otthagyott sütemény- maradékokat. Tette, amit tenni kell, míg az orvos nem közölte vele a megmá- sithatatlant. Inoperabilis. Tessék hazavinni. Talán néhány nap. ta­lán egy hét. Megértette. Nem elő­ször fordult vele elő élete folya­mán. Mosolyogva közölte édes­anyjával, hogy hazamehet, meg­simogatta a már-már hamuszür­ke arcot és elfordult, mert nem tudott reménykedő szemébe néz­ni. Most már nem is a beteget si­ratta. Inkább önmagát, mert úgy érezte, a sors igazságtalan. És el­keseredésében nem vette észre, hogy őt tette a leggazdagabbá. A nagymama egyedül volt. Es­te, a gyógyszerek bevétele után nem érzett fájdalmat, csendesen elaludt. Mar hajnalodott, amikor felébredt. Valahol, a szürke, kö­ves út legvégén hirtelen felbuk­kant a nap. Annyi fényt, mele­get terített az útra. hogy az is arany színűvé vált. Nagymama felkelt, a kendője után nyúlt, magára terítette, kezébe vette a csatos, régi imakönyvét és a rop­pant ragyogásban elindult a fény felé. A bankjegyek érintetlenül he­vertek az asztalon, nem nyúlt hozzájuk senki. A fiainak pedig az idén valahogy nem sikerűn a nyaralásuk. Gyarmathy Irén

Next

/
Thumbnails
Contents