Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-10-09 / 41. szám

I GYERMEKEKNEK i Istentisztelet A templomba az emberek leg­gyakrabban istentiszteletre gyü­lekeznek össze. Azt is mondhat­juk, hogy minden össszejövetel, ami a templomban történik (ke­resztelés. esküvő, egyéb alkalom), tulajdonképpen istentisztelet. De hát mi is valójában az istentisz­telet ? . A MAGYAR „ISTENTISZTE­LET'' SZÓ nem fejezi ki egészen pontosan azt. ami az istentisz­teleten történik. A kifejezés tu- aidapkóppen azt mondja, hogy Isten előtt tisztelgünk, megadjuk a neki járó tiszteletet és hódola­tot. Pedig az istentiszteleten en­nél sokkal több történik. Luther Márton azt mondja, hogy az is­tentiszteleten egyfelől l^ten haj­lik le népéhez kegyelme aján­dékaival az igében és a szentsé­gekben, másfelől a gyülekezet szolgál Istennek, azaz Isten elé viszi imádságát és könyörgését. Éppen ezért azokban a nyelvek­ben. amelyekben ..istenszolgálat- ról”. vagy csak egyszerűen ..szol­gálatról”. görög szóval ..liturgiá­ról” beszélnek istentisztelet he­lyett. sokkal pontosabban fejezik ki azt. ami az istentiszteleten, történik. Mert az istentiszteleten elsősorban Isten szolgál gyüleke­zetének. és a gyülekezet hódoló szolgálattal válaszol Isten szol­gáló szeretetére. AZ ISTENTISZTELETEN A LELKÉSZ, akár oltár előtt végzi a liturgiát, akár a szószéken pré­dikál, tulajdonképpen Isten sze- retetét. bűnbocsátó kegyelmét közvetíti a gyülekezetnek. De ugyanakkor a gyülekezetét is képviseli, amikor annak imádsá­gát közvetíti Istenhez. Talán so­kan nem értik, hogy a lelkész az oltárnál miért fordul néha az ol­tár felé, máskor meg a gyüleke­zet felé. Ennek jelképes értelme van: amikor Isten bűnbocsátó szeretetét közvetíti a gyülekezet­nek, akkor a gyülekezet felé for­dul, amikor meg a gyülekezettel együtt könyörög Istenhez, akkor meg az oltár felé fordul. Ha ezt tudjuk, akkor ezek a jelképes mozdulatok megtelnek számunk­ra mély tartalommal. AZ ISTENTISZTELETNEK AZ A CÉLJA ÉS ÉRTELME, hogy a gyülekezet találkozzék Istennel és ebből a találkozásból erőt merít­sen a mindennapi élet feladatai­nak végzéséhez. Aki nyitott szív­vel és lélekkel végig követi az istentisztelet menetét, aki átéli, hogy milyen nagy ajándékot közvetít a lelkész az istentiszte­leten, s hogy milyen nagyszerű érzés a gyülekezet többi tagjával együtt Isten elé járulni, áldás­ban részesülni és őt őszintén szol­gálni, az meg is kapja ezt az erőt. Az ilyen ember istentisz­teletről kijövet az Isten örömét és szeretetét hozza magával a szívében a mindennapi élet zajá­ba. Aki engedi, hogy Isten meg­újítsa őt szeretetével, igéjével, az felszabadultan, örömmel tudja végezni munkáját, és az Istentől kapott örömöt tovább tudja adni a körülötte é'ő embereknek. Az ilyen ember életében nem fejező­dik be a befejező énekkel az is­tentisztelet, hanem a mindenna­pi életben is tovább folytatódik, mert a hivő embernek nemcsak a vasárnapja, hanem az egész élete szüntelen istentisztelet. A Szentlélek ajándéka, ha a gyülekezet tagjai ilyen aktívan vesznek részt az istentiszteleten. Ezért szokot Szentlélekért könyö­rögni minden istentisztelet előtt a gyülekezet. Selmeczi János EGYHÁZI FÖLDTULAJDON AZ NDK-BAN A Német Demokratikus Köz­társaságban 8 743 hektár mező­gazdasági terület van az Evangé­likus Egyházszövetség tulajdoná­ban. Ezen területen 46 üzem te­hektárig, összesen 600 alkalma­zottal. Az egyházi tulajdonban levő erdők területe 33 000 hektár, ez az NDK . összes erdőinek 1,1 vékenykedik. 50 hektártól 600 százaléka. Társadalmi problémánk A bizalmi elv a közlekedésben A STATISZTIKAI ADATOK SZERINT A KÖZLEKEDÉSI BALESETEK száma világ szerte nő. Különösen otthonukból sza­badba vágyó, utazó emberek kö­zül sokan nem térnek vissza ott­honukba. Még szerencsésnek, kell mondanunk, ha csak kórházi ágyon kötnek ki, s nem válnak halálos baleset áldozatává. „Nép­betegség” — mondják sokan — a XX. század „járványa”. Kór­házi ágyra kerültek, balesetet szenvedtek hozzátartozói, beteg­ágyak és koporsó mellett szolgá­ló lelkészek, közlekedéssel foglal­kozó hivatalos szervek, kormá­nyok azon fáradoznak, hogy le­küzdjék ezt a fájdalmas „beteg­séget”. Tizenöt esztendővel ezelőtt, amikor először ültem autó volán­ja mögé, indulás előtt így figyel­meztetett az oktatóm: úgy kell vezetnie, mintha a közlekedésben résztvevők nem ismernék a köz­lekedés szabályait. Legyen felké­szülve állandóan arra, hogy más hibája által keletkezett baleset- veszélyes helyzetből kimentse magát. Ebben a szellemben ne­velték a járművezetőket egészen 1975 végéig. 1976. JANUAR 1-ÉN BEVE­ZETETT KÖZLEKEDÉSI SZA­BÁLYOK között új fogalommal ismerkedtünk meg; a bizalmi elv fogalmával. Ennek az elvnek a lényege az, hogy „a közlekedési szabályok megtartása minden közlekedő számára a legalapve­tőbb előírás. Éppen e miatt min­den közlekedő joggal számíthat arra, hogy a közlekedés szabálya­it mások is megtartják”. Lénye­ges változás ez a régi elvhez ké­pest. A döntő kérdés az, hogy számíthatok-e arra, hogy a gya­korlatban ez az elv megvalósul? Én magam és mások is megtart­juk-e mindig, minden körülmé­nyek között a közlekedési szabá­lyokat? Sokszor az az érzésem, hogy a mai közlekedő társadalom egy része — gyalogosok és járműve­zetők egyaránt — mintha nem lenne elég érett a bizalmi elv gyakorlására. Az év első felének baleseti statisztikája szomorúbb képet mutat, mint az elmúlt esz­tendő hasonló időszakáé. E cikk születése előtti hétvége baleseti krónikája így kezdődött: tizenhat halott! Tizenhat súlyos szabály- sértés, tizenhatnál jóval több gyászoló család, tizenhat temetés. Tizenhatan elindultak valahová, de sohasem tértek vissza ottho­nukba. S mennyi ehhez hasonló hétvégéről, hétköznapról tudunk? Többen sok évtizedes vezetői gyakorlat után ma szinte félnek autóba ülni. A hatóságoknak las­san sikerül kiszűrni a forgalom­ból az áldozatukat cserbenhagyó- kat. De a tolakodókat, agresszív vezetőket, izgágákat, felelőtlene­ket, udvariatlanokat csak széles­körű társadalmi összefogással, rá­hatással, neveléssel leltet jobb belátásra, bírni. Fogalom zavarban szenvedünk, amikor egy egy jármű jó vagy hibás manőverezéséről csak úgy beszélünk: az a Lada, Skoda, ’pusz stb. A járműveket emberek irányítják. Minden volán mögött egy ember ül, aki lehet fáradt, ideges, érzékeny, bánatos, de em­ber, aki úticélját mindenképpen szeretné biztonságosan elérni._ Aki számíthat a többi közlekedő jóin­dulatára, figyelmességére, ember­ségére, udvariasságara s ha kell segítségére is. A KÖZLEKEDÉSI SZABÁ­LYOK BETARTÁSA mindany- nyiunk számára kötelező. Ennek érvényesítése nem kizárólag ha­tósági ügy, hanem egész társa­dalmunk, mindannyiunk felada­ta, mint ahogy közös érdek is. Nekünk keresztyéneknek kell gondolnunk Isten ötödik paran­csolatára is, amely ezt mondja: ne ölj! Ez azt is jelenti, hogy „felebarátunk testét s életét ne bántsuk és ne ártsunk neki, ha­nem őt minden testi bajban, s életveszélyben segítsük és támo­gassuk”. Isten embereket állít emberek mellé felelősségteljes szolgálatra. Felelősek ' vagyunk egymás életéért, testi épségéért az utakon is akár gyalogosan, akár járművet vezetve. AZ ISTENTŐL ÉS EMBEREK­TŐL ELVÁRT FELELŐSSÉGÜN­KET GYAKOROLJUK, ha töb­bek között: betartjuk az előírt sebességhatárokat. Ha megszün­tetjük a felelőtlen előzgetéseket. Az úttesten való szabálytalan át­keléseket: Világító berendezéssel nem rendelkező kerékpárokra, fogatokra lámpát szerelünk. Az egymásért érzett felelősség az ita­lozás területén különösen szigorú önmegtartóztatást követel tőlünk. A bizalmi elv több felelőssé­get, több megértést, több ember­séget kíván minden közlekedőtől. Kosa László Járjunk elhivatásunkhoz méltóan: szüreteiben A Szentháromság utáni tizennyolcadik vasárnap ősi evangéliuma a fő parancsolatról, a szeretet parancsolatáról szól (Mt 32, 34—46). Mindig is azt tartották az emberek, hogy a keresztyénség legjellem­zőbb tanítása a szeretet parancsa. Ezzel is szokták „lemérni” az egy­házat, meg az egyes keresztyen hívőket is: mennyi bennük a szere­tet. Igaz. minden egészséges gondolkodású és érzésű ember tudja, hogy az igazi emberi élet alapvető feltétele az emberszeretet. Mi keresz­tyének pedig még azt is valljuk, hogy a mi szeretetünknek Isten szeretetét kell tükröznie, amely tele van áldozattal és megbocsátás­sal, hűséggel és megértéssel, segítéssel és szolgálattal. Isten törvénye is ezt a szándékot mutatja. Az Isten törvénye sze­rint élni azt jelenti, hogy a szeretette törekszünk (Mik 6. 6—8!), mert az az igazi „szent” elet, hogy szeretjük mindazokat, akik körü­löttünk élnek. Arra hívott el bennünket Isten, hogy egész életünket embertársaink szolgálatára szánjuk, mert így lesz egész életünk is­tentiszteletté. A LUTHERÄNIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA október 16-án, vasárnap dé­lután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri temp­lomban BACH MÜVEIBŐL EGYHÁZZENEI ÁHÍTATOT tart. Sorrend: d-moll preludium és fúga 2. sz. motetta Három korálelőjáték Igehirdetés h-moll preludium és fúga 39. kantáta Közreműködnek: Mády­Szabó Katalin, Seregély Ka­talin és Berczelly István Orgonái: Trajtler Gábor Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: HARMATI BÉLA Egyházi kiadványainkról — a gyülekezetek szemével EGYHÁZI KIADVÁNYAINK­BAN LAPOZGATOK: szinte na­ponta kezembe veszem valame­lyiket. Örömöm telik bennük, hi­szen egyik sem egyszeri elolva­sásra való. hanem a polcról, éjje­liszekrényről ismételten kézbe véve — megérdemlik —, hogy gyakori, visszatérő olvasmánya­inkká váljanak. Legalábbis én így vagyok velük. — és bizton hiszem, sokan mások is! Valahányszor kézbe veszem akármelyiket, mindig első örö­möm. hogy megjelenhetett: bi­zonysága nemcsak írója, össze­állítója hittel telített szolgálati készségének, de egyidejűleg an­nak a segítségnek is, amelyet ál­lamunk nyújt kiadványaink meg­jelentetéséhez a szükséges meg­felelő papír, valamint a nyomdai kapacitás biztosításával. És há­lás szívvel gondolok azokra a nyomdai. kötészeti dolgozókra, akik olyan gonddal, jó munká­jukkal. csinos külsővel adják ke­zünkbe Sajtóosztályunk kiadvá­nyaként megjelenő lapjainkat, könyveinket. Örömöm az is. hogy különösen az utóbbi években olyan kiadvá­nyok láttak napvilágot, amelyek valóban találkoznak a gyülekeze­ti igényekkel. Igv például az Evangélikus Élet népszerű hetila­punk korszerű és szinte „napra­kész” eligazítónk nemcsak a hit­beli evangélikus öntudatunkat erősítő írásaival, de útmutatást nyújt a napi élet izgató kérdései­re nézve is. Az egyházi, egyház­politikai, gyülekezeti események ismertetésével. riportanyagaival élénk számadója mindannak, ami az egyházban történik. A Lelkipásztor, amelyet — mint nem lelkész — nem vagyok 'hi­vatva értékelni, gyakori, el- gondolkoztatásra késztető olvas­mányom: tudomásom szerint má­soké is tisztségviselők, felügyelők soraiban. MINDEN KIADVÁNYT KÜ­LÖN MEGEMLÍTENI NEM TU­DOK, de néhányról szólnék, ame­lyeknek különösen jó visszhang­juk volt. annak előrebocsátásá­val. hogy bizonyára a többi, és itt nem említett kiadványunk is sok hívünknek okozott örömöt, és adott eligazító útmutatást, meg­erősítést.' A „Ma így imádkozzatok” kis imádságoskönyv tartalmas, rö­vid imáiv/al, ökumenikus össze­állításával, nem utolsó sorban mindenki által elérhető árával nagy siker volt. és hiánycikké vált. Szívesen vennénk hasonló, rövid lélekzetű sok alkalomra va­ló, olcsó, korszerű fogalmazású imádságoskönyvet. „Az evangélikus egyház útja a szocializmusban” című kőiét Ott- lyk püspük munkája, aki a tör­ténelmileg hiteles írását szemé­lyes megélés, tusakodás tanúsá­gaként adja a gyülekezetek elé. A viszonylagos közelmúlt törté­nelmének helyes ismerete és .ér­tékelése minden gyülekezeti ve­zetőnek. és mint látjuk, sok egy­háztagnak is jogos igénye. Ezért az elmúlt 30.év történetének ösz- szeíoglálása hézagpótló munka. De nagy értéke a kötetnek a vé­gén lévő összefoglalás a diakóni- ai teológiánk alapjairól: ezt a részt a presbitériumok minden tagjának el kell olvasni. Időrendben a következő kiad­vány volt: ..Pál apostolnak a fi- lippibeliekhez irt levele”, Cser­háti Sándor szegedi lelkészünk alapos elemző, magyarázó mun­kája. amelyet — tapasztalataim szerint — sokan, különösen a Szentírás részletesebb megisme-1 résére törekvők, vásároltak szí­vesen. Különösen az teszi érde­kessé ezt a munkát, hogy olyan levelet választott a szerző, amely­nek mai üzenete a diakóniai te­ológiánkat alátámasztja. NEM RÉGEN JELENT MEG Á PRÉDIKÁCIÖS KÖTET: ......Ha­ne m, hogy Ő szolgáljon” címmel KÁldy püspök beszédeiből, külön­böző szolgálati alkalmaiból. Nagy értéke a közvetlen, tőle megszo­kott, a gyülekezettel beszélgető hangnem; ha hangosan olvassuk, szinte megjelenik előttünk rpaga az igehirdető is hanghordozásá­val. gesztusaival. Modern hang­vétel, realitás, a valóságos mával való kapcsolat, mély hit. a szen­vedőkkel való együttérzés, az el­nyomottak felemeléséért való te­vékeny gondolkodásmód és tett- rekészség; mindezt érezzük a jól válogatott igehirdetésekből. Ilyen, és hasonló kötetet várnak a gyü­lekezeték a továbbiakban is — esetleg a rádiós istentiszteletek, vagy egyéb prédikációs anyagok­ból válogatva. Tudomásunk sze­rint a Káldy kötetből már csak néhány példány kapható. EGY KONKRÉT GYÜLEKE­ZET IRATTERJESZTÉSI FOR­GALMA igen jól mutatja azt az érdeklődést és kiadványaink jó elfogadó készségét, amellyel az utóbbi években ez a gyülekezet vásárolt: 1972-ben kb. 500 Ft. 1973-ban kb 1000 Ft. 1974-ben több, mint 2000 Ft. 1975-ben kö­zel 5000 Ft. 1976-ban 25 000 BT (az új kiadású Bibliákkal együtt), 1977-ben közel 5000 Ft (fél év alatt). A vásárlók között volt olyan, aki egymaga közel ezer fo­rintos értékben vett, viszont egy- egy drágább kiadványt többen együtt vettek meg, és az kézről- kézre járva szolgálta híveinket. EZEK UTÁN TALÁN ARRÓL SZÓLJUNK, miket várunk — és kérünk — új kiadványokat Saj­tóosztályunktól. Az Evangélikus Élet 1976. december 12-i számá­ban közöltek szerint várják gyü­lekezeteink a beígért Dóka Zol­tán: Márk evangélium-ét. a Kar- énekeskönyv-el. a Korálkönyve- ket — de nagyan reméljük, hogy ezeken kívül a már említett kis, olcsó, zsebben hordható ima­könyv is majd napvilágot! lát. Talán előbb-utóbb sor kerülhetne egy újabb verseskötet, novella- gyűjtemény anyagának össze­gyűjtésére és kiadására is. Ezt is. sokan remélik. Érdeklődéssel figyeljük az új Énekeskönyv előkészítésével kap­csolatos munkákat, és reméljük, hogy ez is belátható időn belül gyülekezeteinket fogja szolgálni. KÜLÖN KELL MEGEMLÉ­KEZNÜNK a hatalmas munká­val létrehozott új fordítású ma­gyar Szentirásunkról. amely egy­re megszokottabbá válik mind istentiszteleteinken, mind híveink használatában. Összegezve: kiadványaink sok áldást hoznak, érdeklődésre tar­tanak számot, és ezért várjuk az újabbakat. 0 r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents