Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-09-18 / 38. szám

AM VASÁRNAP IGÉJE j Törekedjetek az iüfazságra! 1 Tim 6. (i—11 Abban az időben, amikor Magyaroszág a hárommillió koldus ha­zája volt, nem csoda, ha a lelkész ennek az igének az alapján pró­bálta vigasztalni a kisemmizetteket, és bírálni a pénzsóvár kapzsi­ságot. Azóta sokat változott körülöttünk a világ. Hogy ez milyen kézzelfogható valóság, azt szinte mindennap tapasztalhatjuk. Szinte ingyen kapjuk a gyógyszereket. Kórházak, parkok, országutak, üdü­lőtelepek épülnek. Persze jóval gazdagabbal; vagyunk személyesen is, mint korábban voltunk. A borgátai hőforrás körül épült hétvégi hazak elé szebbnél szebb autókon érkeznek a várpalotai és ajkai bá­nyászok. HOGYAN PRÉDIKÁLJUNK HÁT MA ERRŐL, A% IGÉRŐL, mnelyben Pál azt mondja Timótheusnak, hogy ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Talán mi. keresztyének ellene lennénk a haladásnak, a fejlődő, gazdagodó életünknek, és azt tanít­juk. hogy az igazi szentek azok. akik szegények? A keresziyénségnek mindig vadhajtása volt, amikor a világmegve­tést. a szegénységet és az aszkézist tette életideállá. Akik Így értik a ke.resztyénséget. azok rosszul ismerik Jézus Krisztust. Jézus nem volt világmegvelö. hiszen annyira szerette a világot, hogy az életét adta oda érte. Ezért mi nem a szegénységet hirdetjük, hanem a sze- retelet. Ha szétosztom az egész vagyonomat és testem lűzhalálra szá­nom, szeretet pedig nincs bennem; semmi hasznom abból (1 Kor 13). HA NEM A SZEGÉNYSÉGET PÁRTEOGOLJA PÁL APOSTOL, akkor legalább ki lehet-e olvasni ezekből az igékből, mekkora az a vagyon, amivel a keresztyén ember bűn nélkül rendelkezhet, más­szóval egy igazságos társadalmi rend törvényeit tartalmazzák-e ezek az igék? A bibliából sem a gőzgép. sem a penicillin receptjét nem lehetett kiolvasni úgy egy igazságos, és mindig magasabb rendű tár­sadalmi rendért is minden korban az arcunk verejtékével kell meg­kezdenünk. \Még csak azt sem lehet az igéből kiolvasni, hogy az- anyagi javak birtoklásának van-e egy alsó határa, amihez jogom van, és amit már senkivel sem kell megosztanom. Nincs a világnak olyan piciny darabka kenyere, amit még ketté ne lehelne törni szerétéiből, hogy a szükséget látónak segítsek. Isten itt arra indít bennünket, hogy törekedjünk az igazságra, hitre, szeretetre. állhatatosságra és szelídlelkűségre. A MEGELÉGEDÉSSEL JÁRÓ KEGYESSÉG NEM VILÁGMEGVE­TÉST JELENT, hiszen a mindennapi kenyeret Isten ajándékának tekintjük. Csupá n azt. hogy a pénz nem lehet bál rángunk, mi pedig nem lehetünk rabszolgájává. A pénz imádása gyötrelmes dolog. Sok kísértéssel, esztelen, káros kívánsággal jár és pusztulásba, romlásba dönt. Agyon hajszolja az ember magát, mintha a koporsóba a feje alá tehetné a kincseit, és sok fájdalmat okoz a megcsaltaknak, kisemmizetteknek. Egyes ke­resztyének eltévplyednek m atta a hittől is — tanítja Pál apostol. Nagy nyereség a megelégedéssel járó kegyesség, mert ezzel Isten ajándékának tekintjük minden fölói javunkat, és a Szentlélek arra indít, hogy ezekkel hálásan szeretettel. Isten akarata szerint éljünk és szolgáljunk mások javára. ,, , .. _ ' Benko Béla l>IV!»KO//l\k! Gondviselő Mennyei Atyánk! Köszönjük a mindennapi kenyerün­ket. és mindazt a sok jót, ami-vei elárasztasz bennünket, amelyek a testünk és életünk szükségleteire valók. Add, hogy földi javainkkal hálásan, szeretettel éljünk. Törekedjünk arra, hogy minden ember igazságosan részesülhessen e javakból. Add, hogy törekedjünk szün­telen az igazságra és a szeretetre. Ámen. BONHOEFFER KUTATOK KONFERENCIÁJA Bonhoeffer munkásságával és hatásával foglalkozó kutatók és szakemberek részére konferenci­át rendeznek az NDK-beli Wit- tenbergben szeptember 16—13-ig. A konferencián részt vesz és be­számolót tart Lehel Ferenc szom­bathelyi lelkész, Bonhoeffer egyetlen magyarországi tanítvá­nya. Isten tiszteleti rend Budapesten, 1977. szeptember 18-an Deák tér de, 9. (urv.) Harmati Béla* de. 11. (úiy.) Harmati Béla. du. 6. Fa­sor de. íl. Szirmai Zoltán, du. 6. Mun- tag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntág Andorné. üllői út ti. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 37/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. RédeTPél. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (űrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Baloghné Szemerei Mária. Váci út 129. de. 8. Ba­loghné Szemerei Mária. Frangepán u. de. fél 10. Baloghné Szem erei Mária. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsé­bet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Új­telep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlő­rinc de. 11. Matuz László. Kispest We- kerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV- telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos­palota Nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistaresa de. 9 Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de 9. Kosa László. Rákos- liget de. 10. Ferenczv Zoltán. Rákos­keresztúr de. fél li. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél ll. (pémet), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Madocsai Mik­lós. Torockó tér de fél 9. ifj. Foltin Brúnó. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII.. Tartsay Vilmos u. ll. de. 9. Takács József, de ll. Ta­kács József, du. lel 7. Csengődy László. Pestbidegkút de. fél 11. Csen- gödy László. Modori u. 6. de. 10. Filip- pinyi János. Kelenföld de. 8. Ruttkay- Miklian Géza. de. 11. (úrv.) Rozsé Ist­ván. Németvölgyi út 138. de. 9. Rozsé István. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9. Bencze Imre. Budafok de. 11. Bencze Imre. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél ll. — Szentháromság után a 15. vasárnapon az oltártcrítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: IVIt 6, 24—34; az ige­hirdetés alapigéje: 1 Tim 6, 6—11. — EVANGÉLIKUS ISTEN­TISZTELET A RÁDIÓBAN. Szeptember 25-én, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet VECZÁN PÁL diósgyőri lelkész. — KITÜNTETÉS. Győri János nagytarcsai lelkész az augusztus 20-án tartott községi ünnepségen ..Kiváló társadalmi munkás” aranyérmet kapott. Lapunk olva­sói nevében is szeretettel köszönt­jük Győri Jánost kitüntetése al­kalmából. / — KITÜNTETÉS. Mesterházi/ Sándor kemenesmihályfai lelkészt az Alkotmány ünnepe alkalmából „Érdemes társadalmi munkás" éremmel tüntette ki a Hazafias Népfront helyi elnöke. — A REFORMATUS ZSINATI IRO­DA SAJTÖOSZTALYA adminisztrá­tort keres azonnali felvételre. Fizetés 2500.— Forint. Jelentkezni lehet: Bu­dapest. XIV. Abonyi u. 21. — ZUGLÓI családi házba nagyon tiszta bejárónőt keresünk heti 1—2 napra. Szeretettel várnánk nyugdíjas nőt. aki egyben nagyon szépen vasai, órabérrel vagy havi fizetéssel megál­lapodás szerint. ^Telefon: 8:10-000. „Minden gondotokat hagyjátok őrá. mert neki gotidja van rátok”. (1 Ft 5, 7). VASÁRNAP. — „Az Ür hazá­ban vannak elültetve, ott virul­nak Istenünk udvarain. Magas korban is sarjat hajtanak, dús lombúak. és zöldek maradnak” (Zsolt 92, 14—15 — Lk 2, 37, — Mt 0, 24—34 — Zsolt 36. 1—11). Megszoktuk, hogy az élet növeke­désből és hanyatlásból áll. Álta­lában a hitéletre is e képlet sze­rint gondoljunk. Pedig a Krisz­tusban élő, az Ö „udvarain”, vagyis színe előtt élő emberek öreg korban is lelkileg üdék, fris­sek képesek maradni. HÉTFŐ. — „Ezékiás halálosan megbetegedett. De imádkozott az Úrhoz, aki szólt hozzá, sőt csodát tett vele, Ezékiás azonban nem volt hálás az iránta tanúsított jó­téteményért” (2 Krón 32, 24—25 — Lk 17, 17 — 1 Tim 4, 4—8 — 4 Móz 23, 16—30). Ezéíkiással is az történt, ami nem egyszer velünk. A bajban, betegségben tudunk szívből könyörögni, szívből imád­kozni. Elfogadjuk, természetes­nek tartjuk, hogy Isten meghall­gatja és megcselekszi kérésünket. Köszönetét mondani azonban leg­többször elfelejtünk. A kérés és a hálaadás legyen együtt a szívünk­ben. C?ak így leszünk jó szolgák. KEDD. — „Meddig vonakodsz még megalázkodni előttem?” (2 Móz 10, 3 Lk 22, 42 — 1 Tim 6, 6—12a — 4 Móz 24. 1—25). Isten nem kényúr. aki abban leli örö­mét. hogy előtte a porban csusz­káinak. Isten nem megalázkodás­ra, lakáj lelkületre, hanem alá­zatra, gyermeki tiszteletre nevel. Aid szívében alázkodik meg Is­ten előtt, az fogadja el Isten aka­ratát és cselekszi is azt. SZERDA. — „A pap ajkai őr­zik''az Isten ismeretét, és tanítást várnak szájából, hiszen a Seregek Urának követe ő!” (Mai 2, 7 — 2 Kor 5, 20 — 1 Kor 7. 20—24 — 4 Móz 27, 12—23). A papi tiszt szép­ségét, nagyságát az Isten igéjének őrzése, s továbbadása adja. Ezt csak diakóniai lelkülettel végez­hetjük el. Reformátor eleinknek az egyetemes papságról szóló ta­nítása alapján mindazok papi tisztéről szó van. akik komolyan veszik az Isten igéjét. Az egyház minden felnőtt tagjának ebben a tisztben kell foglalatosnak lennie. CSÜTÖRTÖK. — „Az Ür lesz örök világosságod és Istened iesz ékességed” (Ézs 60, 19 — Jel 22, 5 — 1 Kir 17, 1—6 — Lk 11. 1—13). A bűn sötétjéből Isten maga vitt ki minket az ige világosságára. Jézus nemcsak a templomokban, de az otthonokban, sőt szíveink­ben is világosság akar lenni. Az elfogadott ige világosságot áraszt és ékesíti életünket. Minden em­beri cicománál ékesebb az Isten­nek szolgálók élete, ha belőle élet, szeretet árad. • PÉNTEK. — „Adj bőségeset» «■* szeretetből reggelenként, hogy vi­gadjunk és örüljünk egész éle­tünkben” (Zsolt 90. 14 — Lk 21, 38 — 1 Kir 17, 7—16 — Lk 11. ‘ 14—28). Isten szeretete őriz meg az éjszakán és indít el a napi mun­kára. Amikor nevében indulok munkámra, megtapasztalom a munka örömét, szépségét, máso­kat szolgáló voltát. Ö mindnyá­junkat meg akar ajándékozni, ne feledjem el ezt kérni, -elfogadni, életemben szerétét továbbadni. SZOMBAT. — „Ezért most megmutatom, ezúttal megmuta­tom nekik kezemnek hatalmát és megtudják, hogy Ür az én* ne­vem.” (Jer. 16, 21 — Ap Csel 28, 28 — Lk 6, 20, 26 — Lk 11, 29—36. Az „ezért” mögött a választott nép hitetlensége állt. Emiatt mutatta meg keze hatalmát Isten. Rajtunk is áll — hitünk, vagy hitetlensé­günk következményeként —, hogy áldó, vagy büntető keze hatalmát érezteti-e meg velünk. Ne feled­jük — Isten mindnyájunkat ál­dani és nem büntetni akar. Szabó István — HALÁLOZÁS. Dr. Tamási Mátyás ny. jogtanácsos, a szarvas- ótemplomi gyülekezet volt fel­ügyelőit hosszú, súlyos szenvedés után. életének 63. évében elhunyt. Temetése augusztus 8-án volt a szarvasi óternetőben. Ravatalánál Székács Sámuel lelkész hirdette Isten vigasztaló igéjét. Az el­hunytban Kalavszky Olga, a szarvas-ótemplomi gyülekezet or­gonistája a férjét gyászolja. „Bol­dogok a halottak, akik az Úrban halnak meg.” EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarország) Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszd: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1038 Budapest VH1„ Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszán:, 516—20 412—Vili Előfizetés) ár: egy évre 120,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 77.2644 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Sopronj Béla vezérigazgató Egyetlen nagy jótétmény nem ér fel 365 kicsivel, amit naponként teszünk em­bertársainkkal. Saját tapasztalatból mondtam ezt a minap egyik munkatársamnak és nem telt bele néhány perc, az élet máris igazat adott. Egy kiadó vállalatnál, ahol gyakran megfordulok, van többek között egy szo­ba, benne három férfi. A három közül csak eggyel tárgyalok, de a másik kettő is mindig úgy fogad, mintha örülne. Jólesik ez a kedvesség. Szívesen megyek abba a szobába, szeretem udvarias hangvételü­ket és érzem, hogy ok is szeretik azt a módot, ahogy én tárgyalok. Kölcsönös jóindulattal mindenre találunk megol­dást. . Még a kora tavasszal történt, hogy ép­pen akkor léptem be, amikor egy asz- szony, nem tudom, honnan, honnan nem — nagy kosarából éppen virágjait kínál- gatta eladásra. A három férfi közül csak egy volt a szobában és amikor beléptem, valamennyi virágot kiemelte a kosárból és odanyújlotta nekem. Erre a .,hivatalos” fogadtatásra nem voltam felkészülve, hirtelen elállt a sza­vam. — Ma nincs se névnap, se születésnap — dadogtam. — Hát van virágnap — mondta lako- nikus, egyszerűséggel. Erre aztán mit lehet válaszolni? Szé­pen megköszöni az ember. V i i* á Ez a virágnap jutott az eszembe, ami­kor a jótéteményről tett kijelentés után a helyemre mentem, mert épp a szoba egyik dolgozója hívott fel. — Mi van a harmadik társával — kér­deztem — már hetek óta nem látom a helyén. — Kórházban imn. — Meglátogatom — mondtam, nem is gondolva arra, hogy személyesen alig-alig ismerem. — Éppen tegnap vitték haza. — Telefonja? Felhívom. — Biztosan nagyon fog örülni! mondja és már diktálja is. ... Halló! — Jaj, Istenem — hallatszik a drót másik végén. — Eláll a szívverésem. — Csak qz ne. igazán nem szeretném. , — Istenem, micsoda boldogság! Az én­ma gúnyomban! Elszégyellem magam. Egy egyszerű te­lefonhívás ekkora boldogság lehet a ma­gányban? — Hat hogy lenne magányos — mon­dom — mindnyájan sok szeretettel gon­dolunk magára! — Köszönöm! — Hallom, sírásául küsz­ködik. Aztán úgy beszél hozzám-, mint az­zal, aki ismeri eleiét. 4 « « P — 30 év nagy idő. Drága feleségem el­vesztése lelkileg teljesen kikészített. Ez volt a kezdet. Magányom ellen a mun­kába temetkeztem, az meg felőrölte fizi­kai erőmet. Az orvosok a sír széléről hoz­tak vissza. Még csak néhány napja ér­zem jól magam. Gyenge vagyok. De meg akarok gyógyulni. Ez a magány, ez bor­zalmas. Megüli az embert, befonja, mar­cangolja. De elég egy telefonhívás. Hogy van, aki gondol ránk. még emlékeznek ránk, ez olyan- megnyugtatóan jó, örömet adó. Hallgatom a magányos ember szavait. És mindazt, amit mond, vall, mindezt egyetlen telefonhívás váltotta ki belőle. Tudom, ha leteszem a kagylót, nem érzi majd a magányt. Talán az^ jár az eszében, nincs egyedül, közöttünk él, nem hagyjuk el. En pedig szemlesütve állok, mert meg­szégyenít öröme. Ennyit ezért meg nem érdemiek. Igazán túl jutalma ztak. ' Búcsúzom. Megígérem, hogy ha majd újra bejár és én jövök hozzájuk, leülünk és elmeséli az egész életét,- gyógyulását, terveit. — Akkor majd én tartok virágnapot — mondom. Látom, ahogy mosoly játszik az arcán, hogy, lám, még erre is emlékeznek. Virágnap! Miért ne lehetne minden nap viragnap. Mint a mai is. Hogy jövök véqíg a folyosón, benézek az egyik szo­bába, ahol egyik kis munkatársam ül, akinek édesapja mar napok óta nagyon beteg. — Ha segíthetek bármikor, bármi­vel, fordulj hozzám, mintha testvéred lennék. A másiknak odaadom tízórai po­gácsámat, lehajolok a harmadikhoz, hogy segítsek neki egy nehéz mondatot lefor­dítani, egyiktől megkérdezem, jobban v.an-e már a kisbaba, a másiktól, hogy a nagymama megkapta-e végre azt a botol, amivel jobban tud járni? Mi ez a minden áron való adni aka­rás? fiflindez a vidám, boldog érzés, ami betölt? Tudom, hogy fáradt vagy. sokat dől- • goztál ma is. Mégis, mielőtt leülnél meg­pihenni a nagy karosszékbe, a Tv elé, csinálj egy kis virágnapot magadnak Fogjál tollat és írjál egy lapo* annak, akihez ritkán kopog be a posta, vedd fel a telefoni és hívjál fel valakit, aki magá­nyos és telefonja némán néz vele farkas- szemet hetek óta. Mert az is megtörtén­het, hogy mire rászánod magad ez írásra, a hívásra, már késő: a levél visszajön és a vonal másik végéről nem válaszol sen­ki. A készülék néma. Igen, egyetlen na,gy jótétemény nem ér­jél 365 kicsivel, amit naponként adunk e mbe-rtársaink nak. Gyarmathy Irén

Next

/
Thumbnails
Contents