Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-09-18 / 38. szám
XUI. ÉVFOLYAM 38. SZÁM „Krisztusban — új közösség” Beszámoló az LVSZDar es-Salaam-i Nagygyűléséről Vili. Hitvallás és élet összetartozása Több mint két hónapon keresztül adtam beszámolót a Lutheránus Világszövetség Dar es-Sa- laam-i nagygyűléséről. Lapozgatva a külföldi egyházak újságjait, azt látom, hogy nincs még egy evangélikus egyház, amely hetilapjában (tehát egy gyülekezetek számára írt lapban) ilyen részletes tudósítást közölt volna, mint a mi lapunk. Az késztetett bennünket ilyen részletes beszámolókra, hogy megosszuk tapasztalatainkat a gyülekezetekkel, és segítsük őket a jó tájékozódásban. Most már csak az az egy van hátra, hogy egy összefoglaló értékelést adjak a nagygyűlésről. Afrikai helyzetből Kétségtelenül nagyon befolyásolta a naggyűlést, hogy az Afrikában volt. Eddig mindig a „nyugati világban” rendezték az LVSZ nagygyűléseit és az ún. „harmadik világ”-ról csak tudósítások — tehát másodkézből vett tapasztalatok — révén volt tudomása a nagygyűléseknek. Most minden résztvevő saját maga szerezhetett tapasztalatot egy afrikai ország gazdasági, társadalmi, politikai helyzetéről és az ott élő egyházról. Kitűnt, hogy teljesen téves az az elképzelés, ami szerint egy „nyugati egyházi modelT’-t bele lehet helyezni egy afrikai szituációba és igényelni lehet ott ennek a nyugati modellnek a megvalósítását. Ezzel szemben a helyes út ez: akik Afrikába mennek nyugatról, azoknak sajót magukat kell belehelyezni az adott körülményekbe és úgy kell körülnézniük és szolgálniuk a társadalomban és az egyházban. Ezt az elmúlt negyedszázadban a mi körülményeinkkel összefüggésben is • igen sokszor elmondtuk. Üjra meg újra szóltunk arról külföldön és hozzánk érkező külföldi vendégeinknek, hogy mi nem kívánunk idegen egyházi modelleket másolni és a mi szolgálatunkat csak az érti meg, aki azt nem kívülről bírálja, hanem magától értetődőnek tartja a saját modellünk kialakítását. Ebben a látásunkban megerősödtünk Afrikában. Afrikai elnök Szívből örülhetünk annak, 'hogy az LVSZ afrikai elnököt választott Josiah Kibira püspök személyében. Az LVSZ történetében ez az első eset, hogy afrikai püspök áll az élen. Tudjuk, hogy Kibira püspök azonosult népével és annak szószólója politikai és egyhá- ■ zi síkon egyaránt. Nem is végezhet senki prófétai szolgálatot, ha előbb nem azonosult azzal a néppel, amelyből származik. és amelynek előrehaladásáért munkálkodik. Tudjuk, hogy az LVSZ életének következő 7 évében újra és újra hallatszani fog „Afrika hangja”. Erre szükség is van: ar- ~ ra az eleven egyházi életre, misz- sziói küldetéstudatra és a régi teológiai tételek friss megközelítésére. amelynek tanúi lehettünk Afrikában. Ugyanakkor azt is tudjuk Kibira püspökről, hogy tanulmányokat folytatott Európában és Amerikában és éppen ezért nem fogja „afrikai sovinizmussal” végezni szolgálatát., Tud összefüggésekben gondolkodni. Testvéri légkör Aki a nagygyűlésen részt vett, az Isten iránti hálával tapasztalhatta meg, hogy ott olyan légkör uralkodott, amelyre a „testvéri” megjelölés a legtalálóbb. A világ evangélikusságának nagy családjában átélhettük, hogy valóban testvérek vagyunk. Ezt a testvériséget nem törte meg, hogy a delegátusok egy része Nyugatról, a másik része Keletről jött. különböző társadalmi rendszerű országokból. Ebben a testvériségben az afrikai és ázsiai, a szocialista országokból jött, vagy az Egyesült Államokból érkezett delegátusok egyenrangúnak érezhették magukat. Természetesen voltak teológiai különbözőségek és nem lehetett letagadni a társadalmi és politikai nézetek különbségét sem. De mindezeket át tudta fogni az a testvériség, amely letagadhatatlan volt. Ebben a légkörben föl lehetett vetni nyíltan minden teológiai, politikai és társadalmi kérdést is, és Nicholas Maro (Tanzánia) nem kellett félni attól, hogy a más látás miatt ellenségnek fogják minősíteni a kérdésfelvetőt. Egységben a missziói felelősség és a világi elkötelezettség A nagygyűlésnek egyik legnagyobb értéke az, hogy egyszerre, „egy lélegzetre” hangsúlyozta a missziói nagy feladatot és a teremtett világért, annak békéjéért és igazságos rendjéért való felelősséget. Helyesen hangsúlyozta a nagygyűlés, hogy Jézus Krisztus evangéliumának továbbadása minden megkeresztelt embernek feladata mindenütt a világban. Be kell állni tehát „Isten missziójába”. Nem lehet letompítani és el- szürkíteni az apostoli szót, hogy „minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson”. Az is helyes, hogy a nagygyűlés elvetette az „adó” és „vevő” egyházképletét és hangsúlyozta, hogy minden egyház egyszerre adó is vevő is. Mi, magyarországi evangélikusok szívből örülünk annak, hogy ismételten előkerült Dar es-Salaamban: a missziónak együtt kell járnia a humanizáció- val. Nem elég az emberek lelki üdvösségével törődni a missziói munkában, hanem vele együtt' fáradoznia kell az egyháznak az emberek földi kéréseinek megoldásáért is. A misszióval együtt ismételten foglalkozott a nagygyűlés a teremtett világ mai nagy gondjaival, a társadalmi igazságosság érvényesülésével. a faji megkülönböztetés eltörlésével, a béke megvalósításával, stb. Nem volt még nagygyűlés az LVSZ fennállása óta. amely olyan hangsúlyozottan és sokoldalúan foglalkozott volna a világért való felelősséggel, mint a VI. nagygyűlés. A magyar egyházi delegátusok mindezt nagy örömmel látták, tudva, azt. hogy a magyarországi evangélikus egyház több mint negyedszázada szorgalmazza különböző egyházi konferenciákon és nagygyűléseken az egyháznak a világért való felelősségét és annak gyakorlását. Eddig valamennyi nagygyűlésen erősen hangsúlyozták a résztvevők Jézus Krisztusban való hit megváltását. A nagygyűlések ismételten felszólítottak a Jézus Krisztusról való bizonyságtételre. Ezt helyesen is tették. Dar es-Salaamban a hitvallás fontossága mellett előtérbe került az élet bizonyságtétele. Arról volt ott szó, hogy nem , elég az evangéliumot hirdetni, hanem élni is kell azt. Még csak az sem elég, hogy hit- vallási iratainkat ismételgetve beszéljünk az evangélium hirdetéséről és a szentségek kiszolgáltatásáról, mint az egyház ismertető jeleiről. A 2. szemináriumban újra és újra idézték Luthernak egy elfelejtett mondását: „Ahol te hallod, vagy látod, hogy ezt az igét prédikálják, hiszik, megváltják és élik, ott ne legyen kétséged, hogy ott kell lennie az igazi, egy egyetemes egyháznak”. Tehát ott az egyház, ahol élik is az igét! Etikai alapvetés a politikai funkcióhoz Az LVSZ nagygyűlése az eddiginél jobban hozzáfogott ahhoz, hogy pontosabban kimunkálja az egyház politikai és társadalmi funkcióihoz szükséges teológiai alapvetést éspedig a lutheri etika alapján. Eddig erre nem túl sok gondot fordított az LVSZ. A nagygyűlés most újra „asztalra tette” azt a kérdést, hogy mit is jelent a keresztyén embernek a világért való felelőssége és miként kell ezt a felelősséget gyakorolnia. Luther „kétféle kormányzásról” írt műve újra megelevenedett és kitűnt, hogy az segítséget tud adni a ma élő evangélikusoknak is a társadalomban ésv a politikai életben való helyes szolgálathoz. Megint csak előkerült a törvény és evangélium közötti különböztetés szükségessége, ami ma gyakorlatilag azt jelenti, hogy nemcsak „Isten igazságáról” — amelyet ingyen kapunk Krisztusban — kell beszélniük az ige- hirdetőknek. hanem fel kell lépniük a földi igazságosság megvalósításáért is. „Ez elválaszthatatlan az igehirdetéstől” — mondotta a nagygyűlés. „Igazságos forradalom Sokak számára — így a magyar egyházi delegáció számára is — nagy örörpöt jelentett William La- zareth amerikai professzor előadása. Ebben az előadásban szerepelt ez a kifejezés is: „igazságos forradalom”. Először azt hangsúlyozta a professzor, hogy „mi lutheránusok nem adtunk eddig elég világos bizonyságtételt a kinyilatkoztatásról. a felszabadításról és a forradalomról". Azután azt mondotta, hogy mi nagy súlyt helyezünk olyan igehirdetésre, amely a „mennyei megoldásokra” tereli a figyelmet és gyakran lebecsüljük a földi igazságot. Majd azt fejtette ki. hogy a keresztyének készek szükség esetén egy „igazságos háborúban” részt venni. de nem egv „igazságos forradalomban”. Arra hívta fel a figyelmet. hogy egy-egy adott szituációban végig kellene gondolnia a keresztyéneknek, mit jelent egy „igazságos forradalomban” való részvétel. Külön is kiemelte, hogy a .,szabadulásit mi állandóan a „bűntől, haláltól és ördögnek hatalmából” való szabadulásra értjük. pedig van elnyomásból, faji megkülönböztetésből való szabadulás is. Ezt együtt kell látnunk! Mi magyarok megelégedéssel hallgattuk Lazareth professzor megállapításait és csak azt tudjuk mondani — hiszen ezt mondtuk két évtizeden keresztül — bizony igaza van és bárcsak sokan hallanák azt meg. Keresztyének a felszabadítási mozgalomban A nagygyűlésen, csoportösszejöveteleken ismételten előkerült az a kérdés, hogy a keresztyének, pl. William Lazareth (Egyesült Államok) Dél-Afrikában, részt vehetnek-e a felszabadítási mozgalomban, amely gyakran fegyveres harcot is követel. Egy sajtókonferencián az újságírók megkérdezték Kólóivá, Kibira és Sendoro tanzániai püspököket álláspontjukról. Kolo- wa püspök azt mondotta, hogy a tanzániai keresztyének különböző segélyeket adnak a függetlenségi mozgalomnak és általában a politikai megoldásokat szorgalmazzák. Tehát a békés megoldást. Ezzel együtt egy újságírónak Kibira püspök (az LVSZ elnöke!) ezt mondotta: „A fajüldözőkkel szembeni harc nem támadó háború, hanem védelmi háború, amelyben magától értetődően az egyes keresztyéneknek az adott esetben részt kell venniük. De az egyháznak. mint egyháznak nem kell a fegyveres harcba beavatkoznia”, Igen nagy jelentőségű Kibira püspök kijelentése, mert azt fogalmazta meg, hogy a keresztyének is részt vehetnek a fegyveres harcban, amely a faji elnyomás ellen folyik. Elsősorban a nyugatról jött delegátusok számára volt ez meglepetés. „A semlegesség politikai mi lösz” Köztudomású, hogy több teológiai professzor és egyházi vezető ember — elsősorban a nyugati országokban — szereti hangsúlyozni, jiogy az egyháznak a politikai harcokban „semlegesnek” kell maradnia. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban megint csak Lazareth amerikai professzor előadásában ezt mondotta: „Az egyház soha sem tud valójában — a semlegesség pozíciójában — a politi- küí harc felett állni. A semlegesség egy politikai mítosz, eltakart, kritikátlan azonosulás az igazságtalan status QMo-val”. Nagyon élesen látja Lazareth professzor a valóságos helyzetet. Ugyanezt mondjuk mi. magyarországi evangélikus egyházunkban évek óta azoknak az evangélikusoknak, akik azzai áltatják magukat, hogy az „igazi keresztyén” álláspont politikai kérdésekben a semlegesség. Dar es-Salaamban is nyilvánvalóvá lett, hogy ez téves álláspont. Egyházi harc a faji megkülönböztetés ellen Buthelezi püspök előadásában ezt mondotta: „A rasszizmus az egyház babiloni fogsága”. Az ő előadásának a hatására is, de azoknak a tapasztalata alapján is, akik Dél-Afrikában szenvednek a faji megkülönböztetés miatt, a nagygyűlés igen éles határozatot hozott a rasszimus ellen. A fehér tagegyházakhoz fordult Dél-Afrikéban és arra szólította fel őket, hogy „hitük alapján és azért, hogy az egyház egységét megmutathassák nyilvánosan és egyhangúan meg kell tagadniuk az apartheidrendszer létjogosultságát”. Majd arra hivatkozott a határozat, hogy a lutheri teológia szempontjából nézve a dél-afrikai kormány „áthágja a kormány valódi szerepét és a törvényt az alapvető emberi jogokkal kapcsolatban”. Ez azt jelenti, hogy Dél-Afrikában a keresztyéneknek nem „engedelmeskedniük kell a felsőbb hatalomnak”, hanem azt meg kell tagadniuk és szembe kell vele szállniuk. Ez a határozat tehát lényegében har.cra szólította fel a kormánnyal szemben a dél-afrikai, keresztyéneket. Eire sem volt még példa az LVSZ történetében! „Kiengesztelődött különbözőségek Az ökumenizmussal kapcsolatban nagyon helyesen arra az álláspontra helyezkedett a nagygyűlés, hogy nem tud elfogadni semmiféle uniformizálódást a mozgalomban. Meg kell hagyni az egyes felekezetek sajátos színét, hitvallását. tradícióját, de ugyanakkor kiengesztelődötten. megbékélten kell együttmunkálkodniuk és törekedniük kell egymás jobb megismerésére. egymás egyházának elismerésére és a kölcsönös szolgálatok igénybevételére. Káldy Zoltán Szeptemberben fogja ünnepel ni a félmilliós. Malgas Evangéli kus Egyház (Madagaszkár) sajtó vállalata alapításának százéve; évfordulóját. A Trano Printy Lo terana Vállalat jelenleg 87 alkat mazottat foglalkoztat és évi költségvetése 245 ezer dollár. Az egyIlii i r\ n iá 1-» -a Vra 1 1 U 1 a EGYETEMI VENDÉG ELŐ ADÁS HELSINKIBEN A mar nagyomanyossa es rendszeressé vált kölcsönös finn—magyar egyetemi illetve akadémiai vendégelőadások során szeptember 17—25. között dr. Fabiny Tibor teológiai tanár tart előadásokat a helsinki egyetemen. 100 ÉVES A MALGAS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ SAJTÓMUNKÁJA- Abela, Arnesa igazgató elmondá■ sa szerint ebben az évben n-int■ egy egymillió tankönyvet, 15 ezer 5 Bibliát. 22 ezer Újszövetséget, 40 ezer újszövetségi részleteket tartalmazó kiadványt, valamint sok más egyházi könyvet, füzetet ad i ki malaas nyelven, (lwi)
