Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-09-11 / 37. szám
GYERMEKEKNEK Keresztelő medence Társadalmi problémánk Közösségi gondok megoszlása Templomaink oltárterében, rendszerint az oltárnak a szószékkel ellentétes oldalán, vagy középen az oltárrács eiőtt áll a keresztelő medence. Régi templomokban a templom bejáratánál volt elhelyezve, ami azt jelképezte. hogy a templomba, vagyis Isten közelébe a kereszíség által juthatunk. Még régebben a ke- resztelesre külön keresztelő kápolnák szolgáltak, melyek rendszerint köralakú kupolás épületek voltak középen a keresztelő medencevei. Evangélikus templomainkban azonban mindig az oltártérben találjuk a keresztelő medencét az oltárral es a szószékkel együtt. Mindez azt mutatja. hogy evangélikus egyhazunkban az istentisztelet középpontja az igehirdetés, a kereszt- ség és az úrvacsora. A KERESZTELŐ MEDENCET más kifejezéssel keresztelő kútnak. vagy keresztelő kőnek is szokták nevezni. Az utóbbi kifejezés azt mutatja, hogy a keresztelő medencét legtöbbször kőből faragják ki. Van azonban fából, vagy fémből készült keresztelő medence is. A keresztelő medence kifejezés arról beszél, hogy az ősegyházban nagy medencébe:! vagy még korábban szabadban levő folyóban, vagy tóban teljes alámeritéssel végezték a keresztelőét. Később azonban vízzel való leöntéssel, vagy vízzel vaio meghintéssel kereszteltek. Mindkét forma azt jelképezi, hogy a keresztségben megtisztul és uj életet kap a gyermek. Mindehhez a keresztelő medencében egy vízzel teli kancsó, az úgynevezett keresztelő kancsó áll egy fém tálcán. A keresztelő medencék formája nagyon különböző. Van üst. tál. serleg, kehely alakú keresztelő medence. Ez az edényrész egy oszlopszerű lábra van elhelyezve. A keresztelő medencét fából, vagy levehető fémből készült borító takarja, amelynek csúcsán rendszerint a kereszt jelképe látható. Vannak azonban egészen különleges alakú keresztelő medencék is. Láttam mar olyan keresztelő medencét, ahol a keresztelő tálcát egy kőből, vagy fából faragott angyal tartja, ami azt jelképezi, hogy a keresztségben kapott új élet Isten ajándéka. BIBLIAI JELENETEKET bemutató faragott, vagy festett ábrázolásokkal szokták díszíteni a keresztelő medencéket. Leggyakrabban azza' i jelenettel találkozhatunk. hogyan keresztelte meg Keresztelő János az Ür Jézust a Jordán vizében. Más helyeken pedig a keresztség lényegét kifejező bibliai mondásokat láthatunk. Az egyik templomunkban a keresztelő medencére mai magyar gyermek neveket vésett az alkotó művész. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a kereszt- ség alkalmával az Ür Jézus a mai gyermekeket is -nevükön szólítja és megáldja őket. Másrészt pedig azt fejezi ki, hogy a keresztség nem idegen a mai gyermekektől sem, hiszen a mai gyermekeknek is szükségük van arra a szeretet- re. aráit Isten a keresztségben áraszt reájuk. Sclmcczl János Akármennyire közhelynek hangzik, örök igazság marad az. hogy az ember ..közösségi lény’. Ezt bizonyítja történelme eredetétől kezdve, de érről szól Isten igéjének minden tanítása, mely az emberek egymásén való felelősségét különösen is szívünkre helyezi: a magunk életére mindig a másokéval együtt gondoljunk! bármilyen közösségi STRUKTÚRÁKRÓL IS VAN SZÓ — a legkisebb közösségtől, a családtól kezdve a gyülekezeti, munkahelyi, társadalmi, össznépi közösségig — mindenkinek a jó munkája a közösség javáért is végzett szolgálat. Ezeknek a feladatoknak lelki ismeretes, személyenkénti hűséges végzése egyik legfontosabb biztosítéka a közösség mai életének és megalapozója a közelebbi és távolabbi holnap terveinek. Erre bennünket a szolgaló Krisztus is kötelez. Hiszen a keresztyén új élet éppen a szolgáló Ürral von bennünket életközösségbe. akinek valamennyi szolgálata az emberért, az enhberi közösségért végzett önfeláldozás volt. A szolgáló Krisztusra figyelve és őt követve kapott-különös és kiemelt hangsúlyt evangélikus egyhazunk mai életvitelében a közösségért való felelősség, A szolgaló Krisztussal való közösségben megújult, az életstílusát átvevő ember számára ez a felelősség nem lehet teher, vagy nyűg, hanem hitből fakadó boldog és önfeláldozó szolgálat, amely mindnyájunk javát munkálja. Ebben a szolgálatunkban közben azonos célkitűzésekben találkozunk népünk minden becsületes. jószándékú tagjával. A KÖZÖS TEHERVISELÉS AZONBAN CSAK AKKOR ..KÖZÖS”, ha abban mindenki tehetsége, ereje es képessége szerint veszi ki részét. Abban a társadalomban. amelyben élünk és az emberek megítélésének iegfóbo mércéje a végzett munka. Sajnos társadalmunkban is vannak olyanok és nem kevés közül ük a magukat keresztyéneknek tartók szama sem. akik kivonjak magukat a közösség érdekét szolgáló feladatok elvégzéséből, és még jő ha haszontalan szolgák módjára elvégzik azt. ami kötelességük. Vannak bürokraták, aktatoío- gatók. — akik fontoskodás rk, szakmai gyengeségük vagy léitk- telenségük miatt alkalmatlanok a bajukkal eléjük kerülő embereit gondjainak, terheinek megértésére. megosztására és a segítésére. Akadnak szemfényvesztők is, akik munkájukban csak látszat- eredményre törekszenek, s a csábító könnyű élet vonzásában csak a pénzt hajszolják nemegyszer anélkül, hogy megszolgálnák annak ellenértékét. Ez az a gonosz lelkűiét, mely a/.t nézi, hogyan lehetne minél többet kapni a közösből. s minél olcsóbban megúszni a tehervállalást. Akadnak sajnos olyanok is, akik nagyon keveset, vagy semmi részt nem vállalnak a — közösségi. legyen az társadalmi vagy egyházi — munkában. MEG Hl VO A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TEOLÓGIAI AKADÉMIÁJA szeptember 15-én, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartja TANÉVNYITÓ ISTENTISZTELETÉT a zuglói templomban (XIV.,' Lőcsei út 32.), melynek igehirdetői szolgálatát ü. Dr. Otllyk Ermí püspök tartja Ezt követően a Teológiai Akadémia TANÉVNYITÓ ÜNNEPI ÜLÉST tart a következő tárgysorozattal: 1. Jövel Szentlélek Úristen (236. 1. v.) 2. Dékáni székfoglaló dr. Muntag Andor dékán 3. Az Akadémia új hallgatóinak beiktatása 4. Himnusz Erre az alkalomra egyházunk minden tagját szeretettel hívjuk és varjuk. A Lélek elevenít meg Ma a Szentléiekröl szólnak az istentiszteleti igék. De nem arról, hogy hogyan képzeljük cl a Szenllelkct, hanem arról, hogy mit tesz a Lélek. Először is arról, hogy életre kelt, mert Isten az élet pártján van, azt akarja, hogy éljünk, sót megújult életben éljünk. Amikor a Szentléiekröl beszélünk, akkor Istenről teszünk bizonyságot, akinek rö gondja a mi életünk, aki úgy táplálja, erősíti életünket, mint a friss víz az egész természetet (Jn 4,37—39). A Lélek úgy elevenít meg, hogy szereidet ébreszt, és békességet teremt, így teszi örömtelivé életünket. Ahol Isten Lelke munkálkodik, ott megtalálják az emberek a szeretet útját, az egymással való békességet. Mert a Lélek szembeszáll mindennel, ami tönkreteszi az életet. Harcol a gonosz ellen, hogy új, boldog életre szabadítson fel. A Lélek munkája nem láthatatlan: Isten népe. az egyház tanúskodik erről. Mert Isten lelke hatalmába keríti az embert, az egész egyházat, és szolgálatba állítja. A szeretet, az öröm, a békesség csak rajta keresztül valósulhat meg az emberek között. A mindig munkálkodó Lélek nem enged minket tétlenkedni. Kitűnő költőnk — nevét még a legkisebbek is ismerik, lévén Vackor medvebocs és sok más mesefigura „szülőatyja” — reményvesztetten ül a nyári ég kéksége alatt. Fején aranyos kislányának pirospöttyös sapkája, amit kaján kezek épp az imént ünnepélyesen helyeztek reája. A kaján kezek tulajdonosai megnagyobbodott mellbőséggel, diadalittasan tárgyalják a történteket. Szavuk harsánysága eljut a fák árnyékában békésen szundikálókhoz is. de sebaj, mindenkinek tudnia kell a nagy eseményt, a majdnem világszenzációt: kitűnő költőnket — kit most had' ne nevezzek meg, mert úgyis letagadná a dolgot — az a szerencsétlenség érte, hogy ..polgármesterré lett”, legalábbis egy időre. Nevezett. szomorúsága nagyon érthető s az őt ért időleges „megpróbáltatás” súlyát még az sem enyhítheti, hogy az a játék (az elfogultabbak szerint: szellemi 6port), minek most szenvedő alanya — a tarokk — a nevét Goethe, a költőfejedelem korában és talán éppenséggel környezetében kapta. Az épület túlsó oldalán pocakosodé papát virgonc gyereke püfül — ahogy mondani szokás — laposra s a virgonc tizenévesnek sem kisebb a hangja, mint az előbbiekben említett megiettkorú férfiaké. A papa mindeközben meg se hökken s eszébe se jut. hogy leánya, fia hálátlan avagy tiszteletlen lenne, hanem legíel- jeb az, hogjr nem is olyan régen ő hasonlóképpen táncoltatta meg saját apját a zöld színű pingpongasztal mellett. Ugyanezen az oldalon esnek meg időnként a focicsaták is — a résztvevők korara és olykor nemére való tekintet nélkül. A kisebbek a lábak között bujkálva kergetik — ha tudják — a labdát, az idősebbek meg keservesen ' tápászkodnak fel a földtől, ha netalán átestek a saját lábukon vagy a mások fürge csemetéjén. S ahogy ez szokott lenni: ezeknek a focicsatáknak is megvannak a maguk „felejthetetlen csillagai”. Azok. akiket még évek múltán is úgy emlegetnek, hogy azok azután igen! E „csillagok” között van H. Márti is — ma végzős egyetemi polgár es mellesleg papfeleség —. aki annak idején úgy tudta bűvölni a labdát, hogy fiú nembéli kortársai a fogukat csikorgatták tehetetlen mérgükben. MÁSKÜLÖNBEN, MINDIG SOK ITT A GYEREK s kicsit se véletlenül említettem az előbb a mai papát, aki a vesztett játék közben a saját apjara gondolhat, mert úgy van az, hogy már a fiatalok nemzedékei cseperedtek fel a Balaton-partnak ezen a kicsiriyke darabján. Ez idő alatt kialakultak bizonyos szokások, hagyományok is: mindenki vigyáz minden gyerekre — az apróbb- nag.yobb csínytevésekel nemcsak eltűrve, hanem szinte élvezve —, de „nevelni” mindenki csak a saját csemetéjét neveli. A gyerek persze megérzi mindezt és úgy mozog, úgy viselkedik a korábban talán ismeretlen „nénik és bácsik” között, mint ahogy ezt egy családban szokás. A nénik és a bácsik pedig évről évre visszatérve az üdülőbe, számon tartják a leikészcsaládok, a gyülekezeti vezetők és tagok csak egyszer is látott leányát, fiát s egy kicsit úg.y figyelik életsorsukat, mint a saját gyermekükét. A gyerekseregnek jelent igazi mulatságot az üdülési időszak leghangosabb. leglátványosaob eseménye, a szalonnasütés is. Ok azok, akik kora délután a megszokottnál is nagyobb nyüzsgésbe fognak: gyűjtik a rozsét; a fát, faragják a nyársakat, rendezgetik a színhelyet. S amikor beesteledvén fellobban a tűzrakás, akkor ők fröcskölik össze zsírral a maguk és mások ruháját, amin megint csak senki se bosszankodik. Amikor pedig lassan elfáradnak, az idősebbek veszik át a szót s a Balaton vizén messzire hangzanak el a népdalok és az esti csöndet, nyugalmat idéző énekes. Messzire hangzanak és nemcsak magyarul, hanem esetenként németül, finnül, szlovákul is azoknak ajkáról, akik szívesen látott vendégként, testvérekként évről évre eljönnek hozzánk. Az éjszakai pihenés, nyugalom óráin kívül csak egyszer csönde- sedik el igazán az egész üdúiő: vasárnap délelőtt az istentisztelet órájára. Az evangélikus keresztyén ember természetes elcsön- desedése ez, amikor a hívők közösségében Isten igéjére figyel, az igét hallgatja. Az ebédlő válik ilyenkor templommá orgona, szószék nélkül is, hogy a legfontosabbról essék szó. Arról, hogy mindnyájan — kicsinyek és nagyok, lelkészek és gyülekezeti tagok — Istennek abból a kegyeiméből élünk, amely üdvösségünkön túl ajándékképpen adja a számunkra a munkát, a hivatást és a pihenést. S arról, hogy a munkában, a pihenésben egyaránt ajándékként kapjuk Istentől az erőt, a természet szépségeit és a másik embert, akivel így együtt szolgálhatunk, együtt örülhetünk életünk minden napján. ÍGY ÜDÜLTÜNK, PIHENTÜNK AZ IDÉN IS BALATONSZÁRSZÓN, evangélikus egyházunk egyik üdülőjében. Vámos József A PROBLÉMA TEHÁT: AZ EMBER! Az ember, aki nem akar tudni arról, hogy mi a rend. a hivatás, a munkafegyelem, nem ügye a társadalmi tulajdon megbecsülése. Az ember, aki önzésében nem veszi észre, hogy amikor a közöst nem építi, nem segíti vagy rontja — a magáét U rontja. AZ EGYENLŐTLEN KÖZÖSSÉGI TEHERVISELÉS MÁSIK — az előbb említettekkel ellentétes — jelensége az, hogy vannak emberek, akik a tehervállalás súlya alatt szinte összeroppannak, mert önként, vagy bizonyos lelki kényszer alatt, fizi kai-szellemi erejükön túl vállalnak reszt valamennyiünk érdekét szolgáló feladatokból. Ez is véglet! És erre a jelenségre is — az előbbihez hasonlóan — fel kell figyelnünk. Értük is felelősek vagyunk! Itt ugyanis az a roppant veszély fenyeget, hogy a túlterheltség eredményeként talán éppen a társadalom, vagy valamelyik* kisebb közösség legértékesebb tagjait veszítjük el idejekorán, mert belerokkannak — testileg-lelkileg- szellemileg — az erejükön felül mindannyiunkért vállalt feladatok jószándékú végzésében. Különös tisztelettel és féltő szeretettel tekintsünk hát azokra, akik bárhol is ilyen lélekkel állnak a közösség szolgálatában. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy bőségesen találkozunk olyan személyekkel. akiknek munkássága, helytállása, áldozata, előretekintő bölcsessége példa számunkra. EGYHÁZNAK ÉS TÁRSADALMUNKNAK EGYARÁNT forráslelkű emberekre van szüksége. akiknek életéből, tevékenységéből a velük együtt élő emberek megerősítést kaphatnak munkájuk és feladataik hűséges elvégzésére, szolgáló életvitelük kibontakoztatására es hivatásuk teljésítésere. mizy Lajos Szárszón nyaraltunk
