Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-09-11 / 37. szám
Hálaadás és reménység jegyében A Kelet-Békési Egyházmegye közgyűlése i Jelentős esemény mindig egy- egy egyházmegye életében a közgyűlés. így volt ez Békéscsabán is. amikor a Kelet-Békési Egyházmegye tartotta rendes közgyűlését a békéscsabai kőtemplomban. Azért is jelentős ez a nap — egész egyhazunk szempontjából is —. mert ...4 Kelet- Békési Egyházmegye a szomszédos nyugat-békésivel együtt Magyarországi Evangélikus Egyházunk két legnagyobb lélekszámú egyházmegyéje.” Ami tehát itt történik, elhangzik, amire itt teszik a hangsúlyt, azok olyan események, szavak, melyek valamilyen formában tükröződnek az egész Magyarországi Evangélikus Egyház életében és szolgálatában is. Három éve — dr. Péterffy Gábor egyházmegyei felügyelő halála óta — üresedésben volt az egyházmegyei felügyelői tiszt, valamint lejárt ebben az esztendőben az egyházmegyei tisztségviselők mandátuma. A számadó közgyűlés ennélfogva tisztújító közgyűlés is volt, ami még inkább fokozta az érdeklődést és a nap jelentőségét. Lj felügyelői választottak a gyülekezetek A szavazatbontó bizottság el- ’ nőké. Pavázsail Mihály békéscsabai igazgató-lelkész tét' ielentést a gyülekezetektől beérkezett szavazatokról: ..Az egyházmegye i gyülekezetei az elkövetkező hat évre egyhangúlag Mekis Adam békéscsabai lelkészt, eddigi esperest. esperessé, dr. Kiss István ügyvédet, gyulai másodfelügyelőt egyházmegyei felügyelővé választották.” A közgyűlés felfüggesztése után Mekis Ádám esperes Pová- zsay Mihály és Táborszky László békéscsabai,,lelkészekkel, beiktatta elnöktársát a, felügyelői tisztségbe. , , Az újból megnyitott, közgyűlésén az esperes köszöntő szavai után az új felügyelő mondta el beköszöntő beszédet. Néhány be- ^mutatkozó szó után vallott meggyőződéséről. hitéről, ezzel összefüggésben arról, hogy mi vezérli felügyelői tisztében is. „Alapvető természetem, hogy én a békességet szeretem. Ezt gyakorlom munkám során is. A két világháborúból levont szomorú és keserves tapasztalatok birtokában világszerte. így nálunk Magyarországon is kibontakozott az igazságos béke keresésének és mun- kálásának ügye. Ez engem is megragadott. A komolyan gondolkodó emberek milliói sokat értekeznek és beszélnek a békéről.” „A békéről nem is lehet eleget beszélni, de — hangsúlyozom — a beszéd egymagában nem elég! Tenni is kell érte valamit, „öröm töltheti el szivünket, hogy a béke keresése érdekében való munkálkodásokban, erőfeszítésekben magyar hazánk, és ennek keretén belül evangélikus egyházunk felelős vezetői az élen járnak. A béke ügyének tevékeny munkálását nem szabad csak az államférfiak, vagy a felsőbb egyházi vezetők kizárólagos kötelezettségének és jogának tekinteni. Már a legkisebb sejtnél, magában a családon belül kell azt elkezdeni és folytatva p szomszédok. a munkatársak egymásközti, az egyházi és világi közösségek közötti, a különböző egyházi felekezetek közötti, a fehér és szi- nesbőrű emberfajok közötti békés megértésre és tevékeny együttműködésre is ki kell terjeszteni a béke megvalósulásának útját.” Ennek a békének munka- lása jézusi parancs is a „Békesség nektek” alapján. Ennek a békének munkálasával „tudjuk csak betölteni a szolgáló egyházon belüli magasztos feladatainkat.” Ennek e békének, békességnek munkálása elengedhetetlen része lesz az új felügyelő munkálkodásának egyházmegyén belül és tágabb összefüggésben. Megköszönve az eddig tapasztalt bizalmat, kérte az új felügyelő a gyülekezetek támogatását, hogy közös céljaik és feladataik mind jobban megvalósulhassanak. Hétköznapok sodrába vezetett a közgyűlés további része. Mekis Ádám esperes tett jelentést az elmúlt három esztendő munkájáról, egyházunk és egyházmegyénk életéről. E rövid cikk keretében nem vállalkozhatunk arra. hogy az alapos, minden részletre kiterjedő, mégis egységes és iránymutató jelentést ismertessük, csak néhány gondolatot ragadunk ki belőle. A hálaadás és reménység jegyében hangzott az esperesi jelentés. „Ennek a hálaadásnak középpontjában Istennek az elmúlt három esztendőben megtapasztalt atyai gondviselése áll. a reménység pedig az Ö további megtartó szeretetére és kegyelmére irányul.” Hálaadás hangzott azért., „hogy immár 32 esztendő óta békében élhetett európai kontinensünk s benne szeretett hazánk.” Hálával szól a jelentés a világ evangéiikussaga- ról. ezzel összefüggésben az LVSZ Dar es-Salaam-ban tartott VI. nagygyűléséről. — A hálaadás és megbecsülés hangján szólt a jelentés „azért a szép és eredményes építő munkáért, amely hazánkban folyik . . . Evangélikus egyházunk vezetői, lelkészei, presbiterei és tagjai nem néma szemlélői ennek a szép munkának, hanem örömmel és lelkiismeretesen igyekeznek kivenni részüket belőle1.” — „Halát adunk egyházunk és államunk jó viszonyáért” — hangzott tovább a jelentésben a hála szava. Jelentős helyet kapott a jelentésben az Országos Evangélikus Egyházunk. életéről, szolgálatáról szóló jelentés, melyet külföldi es hazai összefüggésekben végzett. •— Hálával szólt a jelentés egyházunk diakóniai teológiájáról is: „Köszönjük Istennek, hogy egyházunkat rávezette erre az útra. a szolgáló egyház útjára Felismertük és valljuk, hogy az az egyház jár a helyes úton. amely a másokért élő és szolgáló Krisztust követi. . Hisszük, hogy amíg ezen az úton jár egyházunk. addig lesz hitele és helye szocialista társadalmunkban annál is inkább, mert az ilyen szolgáló egyház nem élhet önmagának, hanem mindig másokkal együtt és másokért, vallási és világnézeti megkülönböztetés nélkül.” A jelentés a továbbiakban részletesen foglalkozott az egyházmegye és annak gyülekezeteiben folyó munkákkal. A lelkészek az egyházmegye 12 gyülekezetében igyekeznek hűségesen végezni szolgálatukat. Az esperesi jelentést egészítették ki az egyházmegye életével kapcsolatos részletes jelentések, melyek az elvégzett szolgálatokat vették szárúba. Jelentések fényében is kibontakozott az a tény. hogy egyházmegyénk gyülekezetei megtalálták helyüket hazánkban is. egész egyházunkban is. és tudnak jó reménységgel dolgozni, felelősséggel szolgáim az egész közösség javára. Jó reménység jegyében újította meg a közgyűlés az egyházmegyei tisztikart, a presbitériumot és a bíróságot. Az idősebbek szolgálatát nagyra értékelve és megbecsülve szép számmal választott fiatalokat is tisztségviselőknek. ezzel is hangsúlyozva azt a reménységet, melyl.yel a jövendő felé tekint egész egyházunk, s benne a Kelet-Be- kési Egyházmegye. Az új tisztségviselők esküje után kért szót Gregor György Békés megyei egyházügyi titkár. Felszólalásában méltatta azt a szolgálatot, melyet az elmúlt években is végzett az egyházmegye Mekis Ádám esperes vezetése alatt. Az új tisztségviselők köszöntése kapcsán felajánlotta ismételten is további segítségét, bizalmát, melynek eddig is sok tanújelét kaptuk, A gyülekezetek képviselői azzal a' tudattal távozhattak gyülekezeteikbe. hogy ném volt hiábavaló eddigi hitük, szolgálatuk és sze- retetük. hiszen a közgyűlés is arról győzhetett meg mindenkit: „Nem hiábavaló a szolgálatunk ifj. Kendel» György Hajnal Anna: REMÉNYBEN-J ÓBAN Reményben, jóban, igazságban már alig hittem, csak támölyogtam a világban s eljött az Isten. Próbáltam mondani a gondba fúlt bús embereknek, de nem értették boldog titkomat s szánón nevettek. Zavartan, égő arccal tőlük el addig futottam míg este egy magányos, hivő fűzhöz jutottam, ott állt a fűben — épp lement a nap -r, sok zsenge karja csupa arany volt s tudtam arcomat majd betakarja, és leborultam végre egyedül ágnak alája: itt vagyok Isten, vedd el szivemet! vedd, csupa hála, téged dicsérni, mondom titkomat mind. mind a jóknak, a hivő fűznek, nyírnek, esti pírnak s boldog rigóknak. Valami történt, nem remélt csoda, Isten jött benne, valaki ütésre emelt keze megállt döbbenve megremegett és szétsimult, fejemre szállott, testvérnek nevezett, megismert s könnyesen megáldott. Isten, tiéd vagyok, most már tudom hogy van igazság s tudom hogy egyszer mindenkit legyőz a jóság, hogy elég ártatlannak lenni hinni és várni mit ér a vád, keserűség, panasz csak tisztán járni-----------Me gjelent a költő: „ÉNEK A SÍKSÁGON” című kötetében 1977- ben. Ölőf Sundby svéd evangélikus érsek magyar egyházi delegációt hívóit meg Olof Sundby uppsalai érsek meghívta egyházunk delegációját a svéd evangélikus egyház meglátogatására. Ennek a meghívásnak eleget téve szeptember 12-től 19-ig kerül sor a hivatalos látogatásra. A delegációt D. dr. Káldy Zoltán püspök-elnök vezeti, tagjai pedig dr. Hafenscher Károly Budapest-Deák téri igazgató-lelkész és Re üss András külügvi ;it- kár. Részt vesz az úton dr. Káldy Zoltánná is. Szeptember 18-án Káldy Zoltán püspök az Uppsalai Dómban prédikál. Úrvacsoraközösség evangélikusok és reformátusuk közöli A reformáció történetének egyik legfájdalmasabb mozzanata, hogy a reformáció szinte mindjárt a megindulásakor két úton indult el és ennek a két útnak. a lutheri és kálvini irányzatnak soha nem sikerült egyesülnie. A külön úton való elindulás elsősorban az úrvacsora különböző felfogására vezethető vissza. E vita lényegéről lapunk egy korábbi számában szóltunk. Amint nem sikerült Luthernek és Zwinglinek az úrvacsoráról szóló tanítás tekintetében megegyeznie, úgy a különbség az evangélikus és református felfogás között lényegében mindmáig megmaradt. Azonban ez a tanításbeli különbség' nem volt akadálya annak, hogy a két egyház között testvéri viszony és úrvacsoraközösség alakuljon ki a történelem folyamán. VOLTAK OLYAN PRÓBÁLKOZÁSOK. amelyek a szervezet: egység és az unió megvalósítására törekedtek a két egyház között. Ennek eredményeképpen alakultak meg Németországban, a lutheri reformáció hazájában a múlt század elején az unióit egyházak. Mivel azonban az unió mellett mindkét oldalon voltak olyan közösségek, amelyek ragaszkodtak tanításukhoz és hitvallásukhoz. a történelem inkább azokat a törekvéseket igazolta, amelyek a két egyház sajátosságainak és önállóságának fenntartása mellett testvéri viszony és úrvacsoraközösség kialakítására igyekeztek. E tekintetben úttörő lépéseket lettek a magyarországi evangélikus és református egyházak, amikor a múlt század harmincas éveiben megegyezéseket kötöttek a két egyház lelkész! szolgálatának kölcsönös kisegítésére. E megegyezések között az 1833-ban kötött nagygeresdi egyezség — amelyet eredetileg a dunántúli evangélikus es református egyházkerület kötött — példa az egész országban a testvéri együttélésre. E megegyezés érteimében a szórványban élő evangélikus hívek gondozására — beleértve az úrvacsoraosztást is — felhatalmazást kaptak a református lelkészek és viszont. Az ilyen közös úrvacsoraosztást úgy szabályozták. hogy az evangélikus lelkészek a református híveknek kenyérrel, a református lelkészek pedig az evangélikus híveknek ostyával osztják az úrvacsorát. A megegyezés nem szólt a különböző úrvacsorái felfogásról, nyilván azért mert mindkét fél tiszteiéiben tartotta a másik fél meggyőződését. Azonban az is nyilvánvaló, hogy a két egyház Jézus Krisztus evangéliumai hasonlóképpen értelmezi, s az ellenreformáció üldöztetéseiben össz^kovu- csolodott gyülekezetek a különböző hitvallás ellenére is testvéreknek tartották egymást. Bá: a nagygeresdi egyezség századunk elején — elsősorban anyagi természetű viták miatt — foiTnáii- san megszűnt. az úrvaesorai gvakorlat azonban annyira beivódott a két egyház híveinek tudatába, hogy az úrvaesorai közösség nem szűnt meg a két egyház között. A KÉT EGYHÁZ KÖZÖTTI URVACSORAKÖZÖSSÉG EURÓPAI SZINTEN csak a második világháború után. az Egyházak Világtanácsa keretében került napirendre. Miután a két egyház képviselői előbb regionális szinten tanácskoztak (Hollandiában. Németországban. Franciaországban. stb.l. a svájci Leuenbergben európai szinten készítették elő a két egyház szószék-. és úrvacsoraközösségének a kinyilvánítását. Hosszas tárgyalások után 1973-ban született meg ez a nyilatkozat, ameiv Leuenbergi Konkordia néven került az egyház történeiébe. A Leuenbergi Konkordiát szinte valamennyi európai evangeliku.-, és református egyház elfogadta, s ezzel az evangélikusok és reformátusok között a szószék-, és úrvacsoraközösség szinte egész Európában megvalósult. A LEUENBERGI KONKORül- ÁBAN megfogalmazást nyert, miben ért egyel a két egyház az úrvacsoráról szóló tanításban: „Jézus Krisztus Szentlelke által jelen van az igehirdetésben, a keresztségben és azúrvacsorában. Az úrvacsorában önmagát ajándékozza mindenkiért odaadott testében és ■ vérében az ígéret igéje által kenyérrel és borral. Ezáltal adja nekünk a bűnbocsánatot és megszabadít minket a hitből való új életre. Újra megtapasztalnunk, engedi, hogy testének tagjai vagyunk. Megerősít minket az ember szolgálatára. Amikor az úrvacsorát ünnepeljük. Krisztus halálát hirdetjük, aki által Isten kiengesztelte a világot önmagával. Vallást teszünk a feltámadott Úr jelenlétéről. Az Ür hozzánk való jövetelén való örömünkben várjuk dicsőségben való eljövetelét.” Tekintettel arra, hogy az úrvacsora közösséget a magyarországi evangélikus és református egyház már másfél évszázad óla gyakorolja, mindkét egyház örömmel csatlakozott e közösség áldásának újbóli kinyilvánításához. Selmcezi János i Welílcr IKczko Weitler Rezső soproni lelkész, a Györ-soproni Egyházmegye esperese, az Északi Egyházkerület püspökhelyettese 67 éves korában elhunyt. Temetése augusztus 31-én volt Sopronban D. Dr. Ottlyk Ernő püspök szolgálatával, PUBLICISZTIKAI KONFERENCIA A Lutheránus Világszövetség sajtófeladatok megbeszélésere. A publicisztikai konferenciát ren- konferencián egyházunk képvise- dez Berlinben (NDK) szeptember létében dr. Vámos József teológi- 15—18-ig a világgyűlést követő ai tanár vesz részt A KBK TEOLÓGIAI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE A Keresztyén Békekonferencia tember 19—24-ig. Az ülésen a bi- Teológiai Bizottsága Nyugat-Ber- zottság tagjaként részt vesz dr. linben tartja idei ülését szép- Proliié Károly teológiai tanár.
