Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-09-04 / 36. szám
evangélikus Élet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLII. ÉVFOLYAM 36. SZÁM 1977. szeptember 4. Ara: 2,50 Ft Cikkünkben folytatjuk az LVSZ nagygyűlésének határozatairól szóló beszámolót. Mai számunkban a nőkre, az ifjúságra, az egyház politikai és társadalmi felelősségére, az emberi jogokra és a faji kérdésekre vonatkozó határozatokat igyekszünk összefoglalni. Nők az egyházban és a társadalomban <r Már a nagygyűlés előtt az LVSZ vezetősége többszőr hangsúlyozta, hogy a nőknek az egyházban az eddiginél jelentősebb szolgálatot kell biztosítani. Kérték a-tagegy- házakat, hogy delegátusaik között legyenek nők. Ennek eredménye volt, hogy Dar es-Salaamban a kiküldöttek 30%-a nő volt. Ennek ellenére a jelenlevő nődelegátusok egy része elégedetlen volt a nők helyzetével az egyházban és sok társadalomban. Különösen is Zabolai Csekme Eva (Genf) és Anna Marie Aagard (Dánia) követelték a nők teljes egyenlőségét az LVSZ-ben és a tagegyházakban. Kérték, hogy több helyet biztosítsanak a nőknek az LVSZ Végrehajtó Bizottságában és más bizottságokban is.- Végül is több olyan határozat született, amelyek a nők szolgálatának jobb megbecsülésére, szolgálatuk igénybevételére és vezető tisztségekbe való megválasztásra hívják fel a tagegyházakat. Idézünk néhányat a határozatokból: a) „A VI. nagygyűlés sürgeti a tagegyházakat, hogy saját körülményeik között tanulmányozzák azokat a koncepciókat, teológiai szempontokat stb., amelyek akadályozzák a teljes, egyenlő, örömteljes és alkotó partnerségét a férfiaknak és nőknek az egyház életében.” b) „Az egyházak alkossanak „modelleket”, amelyek megvalósítják az „új közösség” ismertető jegyeit a munkamegosztásban, a döntéshozatalokban, a családban, a társadalmi struktúrában és az egyházi és gyülekezeti élet minden szintjén.” c) „Azok az egyházak, amelyek még nem ordinálják (avatják fel) a női lelkészeket, nagyon komolyan tanulmányozzák ezt a témát, tegyenek erőfeszítést, hogy lehetővé váljék a nőknek az igehirdetésben és misszióban való részvételük és segítsék őket abban, hogy ezekre a feladatokra felkészüljenek." Fiatalok az egyház életében A nagygyűlés foglalkozott a fiatalok szolgálatával az egyházban. Míg Evianban — • hét évvel ezelőtt — a fiatalok jelentős szerepet játszottak. Dar es-Salaamban mintha háttérbe szorultak volna. Egy William Host nevű amerikai ifjúsági delegátus ezt élesen kifogásolta, különösen is azt, hogy az új végrehajtó bizottságban nincs képviselete az ifjúságnak. Ezzel kapcsolatban a határozat „sürgeti a tagegyházakat, hogy a fiatalokat az eddiginél jobban vonják be munkájukba és ugyanerre szántja fel az LVSZ-t is”. Elhatározta a nagygyűlés, hogy két éven belül nemzetközi, vagy regionális konferenciát kell rendezni a fiatalok számára. A végrehajtó bizottság azt a feladatot kapta, hogy vizsgálja meg egy ifjúsági osztály felállításának lehetőségét az LVSZ genfi központjában. A társadalmi és politikai felelősség A nagygyűlés a múlthoz képest sokkal többet és sokkal nagyobb nyitottsággal foglalkozott az evangélikus egyházak társadalmi és politikai funkcióival és felelősségével. Már az előző nagygyűlésén, Evianban lehetett érzékelni, hogy az LVSZ-ben felébredt az érdek„Krisztusban — ú j közösség” Beszámoló az LVSZ Dar es-Salaam-i nagygyűléséről VI. lődés az evangélikus ' egyházak társadalmi és politikai felelősségével kapcsolatban. Dar es-Sa- laamban ebben az irányban jelentős előrelépés történt. Az LVSZ vezetősége és tagegyházai egyre világosabban látják, hogy az LVSZ és a tagegyházak nem maradhatnak némák azokban a kérdésekben, amelyek az egész Egy nő — delegátus szót kér emberiséget foglalkoztatják, és amelyek meghatározzák az emberiség jövőjét. Ennek a jegyében születtek a nagygyűlésen nagyon jo határozatok. Ezek a határozatok ezzel a mondattal indulnak: „Az LVSZ tagegyházai fokozott mértékben tudatában vannak közösségük globális jellegének, és ugyancsak tudatában vannak az egyház társadalmi-politikai funkcióinak és felelősségének, és annak, hogy szükséges teológiai es etikai alapvetést nyújtani e funkcióhoz. Az egyházak nem vonulhatnak vissza a felelősségtől, mivel annak a társadalomnak, amelyben élnek, szerves részei.” Aztán utal a határozat arra, hogy az egyházaknak meg kell találnia a helyes utat a társadalmi és politikai funkció és felelősség gyakorlására, Nyilvánvalóvá kell tenniük egyfelől Istentől való függőségüket, másfelől a világgal való szolidaritásukat. Ehhez jó segítséget tud adni Luthernak a „kétféle kormányzásról” szóló tanítása. Utal a határozat arra, hogy sajnálatos módon Luthernak ezt a tanítását többször félremagyaráz- ták. Majd szó szerint ezt mondja a határozat: „Ez a tanítás nemcsak Istennek az egész teremtett- ség felett való szuverenitását ■akarja világosan kinyilvánítani, hanem felhívja az egyházakat a bizonyságtételre és arra, hogy a keresztyének vegyenek részt azokban a struktúrákban — mint a teremtettségért való felelős gondoskodás, a felebarát és az egész emberiség kölcsönös szolgálatának formáiban —, amelyekben napi életük folyik, és amelyek leArról is szól a határozat, hogy mind a mai napig több evangélikus egyház tevékenyen vett részt Kelet—Nyugat békéjének elérésében. Nagyon sürgős a béke és a gazdasági igazságosság problémáinak tanulmányozása, az aktív lépések megtétele a béke és a gazdasági struktúrák radikális megváltoztatása érdekében. Nagyon egyértelmű ez a mondat: „Megállapítja a nagygyűlés, hogy a világ gazdasági rendjében szükséges a radikális változás, és hogy ez döntő lépés a béke elérésében.’’ Ajánlja a nagygyűlés a tagegyházaknak, hogy folytassanak tanulmányokat a most fennálló igazságtalan gazdasági rend gyö- kérokaínak feltárásában. A Helsinki Záróokmány A nagygyűlés nagyra értékelte a Helsinki Záróokmányt, mint amely az enyhülés ^folyamatát mozdítja elő. Hangsúlyozta, hogy az egyházaknak is segíteniük kell a záróokmány elveinek valóra váltását. Ezek az elvek a béke ügyét szolgálják az egész világon, továbbá egy új gazdasági és nemzetközi rend létrehozását. A nagygyűlés Üzenetet küldött Beígrádba, ahol éppen akkor folyt az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia belgrádi konzultációjának előkészítése. Az Üzenet szövege így hangzik: „Az LVSZ Dar es-Sa- laam-i ülésén megelégedéssel veszi tudomásul a helsinki megállapodás pozitív hatásait. Világgyú- lésünk tisztelettel üdvözli az előbbi következményeként a belgrádi konferenciát. Reménységünket fejezzük ki, hogy konferenciájuk erősíteni fogja azokat a törekvéseket, amelyek a Helsinki Záróokmányban lefektetett alapelvek teljes mérvű alkalmazását célozzák.” A nagygyűlés felszólította magát a Lutheránus Világ- szövetséget és annak tagegyházait, hogy fáradozzanak minden vonalon a Helsinki Záróokmány érvényesítéséért. politikai kérdésekben a keresztyének lehetnek különböző véleményen. Azonban politikai és társadalmi rendszerek olyan bűnössé és elnyomóvá válhatnak, hogy a hitvallással egyetértésben nem lehet mást tenni, mint megtagadni azokat, és egy változásért munkálkodni. Dél-afrikai fehér tagegyházainkhoz fordulunk, különösképpen is, hogy ismerjék fel. a dél-afrikai helyzet ma status confessionis-t jelent. Ez azt jelenti, hogy hitük alapján, és azért, hogy az egyház egységét meg nu- tathassák, az egyházaknak nyilvánosan és egyhangúan meg nell tagadniuk az apartheid rendszer létjogát.” Ezt követően tiltakozik a nagygyűlés az ellen, hogy a faji megkülönböztetés gyakorlásához bibliai alapot keressenek Dél-Afrikában. A Dél-afrikai Köztársasággal kapcsolatban javasolja a nagygyűlés. ..hívja fel tagegyházait arra, hogy a lutheránus teológia alapján ismerjék fel. hogy a délafrikai jelenlegi kormányzat következetesen áthágja a kormány valódi szerepét és a törvényt az alapvető emberi jogokkal kapcsolatban”. Az emberi jogok Külön határozat született a nagygyűlésen az emberi jogokkal kapcsolatban. Ez a határozat bevezetésében utal arra, hogy a nagygyűlés Afrikában van, ahol igen sok szenvedésen mennek át a földrész lakói. Aztán újra utal a határozat a Helsinki Záróokmányra, mely hangsúlyozza, hogy az emberi jogok alkalmazása a népek között a biztonság és együttmunkálkodás szükséges része. Sajnálattal állapította meg a nagygyűlés, hogy az alapvető emberi jogokat nem mindenütt egyenlő mértékben tartják be a világ országaiban. Ugyanakkor „szolidárisnak tudjuk magunkat mindazokkal, akik az emberek emberségével törődnek’’. Igen fontos ez a határozat: ..Sürgetjük tagegyházainkat, hogy tegyék meg a szükséges és lehetséges lépéseket minden helyzetben. Például, az emberi jogok teljes alkalmazását kell sürgetni, beleértve a munkához, az iskoláztatáshoz, a társadalmi szolgáltatásokhoz való elemi jogot.” Kiemeljük a határozat 7. pontját, amely így hangzik: „Megerősítjük, hogy nekünk, mint keresztyéneknek feladatunk, együtt mindazokkal, akik más hiten vannak, hogy előmozdítsuk a teljes vallásszabadság megvalósítását, a hitvallás és lelkiismeret szabadságát. Ugyanakkor határozottan kijelentjük, hogy a vallásszabadság magában foglalja azt a jogot is, hogy nem kötelező egyetlen valláshoz sem tartozni.” Utal a határozat arra, hogy a világ egyes országaiban az egyén szabadságjogait hangsúlyozzák, másutt az alapvétő társadalmi jogok kapnak elsőbbséget. Ehhez a kérdéshez ezt a határozatot hozta a nagygyűlés: „Olyan struktúrákat és rendszereket kell teremteni, amelyek egyaránt védik hathatós módon az egyéni és társadalmi jogokat.” Dél-Afrika A nagygyűlés ismételten és sokoldalúan tárgyalta a faji megkülönböztetést DéliAfrikában. Nemcsak tárgyalta, hanem olyan álláspontra helyezkedett, amely egyedül méltó a Lutheránus ’Világszövetséghez. és tagegyházaihoz. Sajnálkozását fejezte ki amiatt a nagygyűlés, hogy a faji ■kérdés Dél-Afrikában az evangélikus egyház egységét is meg lx irtja, hiszen több „fehér” egyház nincs istentiszteleti és úrvacsorái közösségben a „fekete” egyházakkal. „Normális körülmények között — mondja az idevonatkozó határozat egyik pontja — politikai — Afrikai Menekült Nap Köztudomású, hogy Afrika különböző országaiban több százezer afrikai menekült van. Ezeknek egy része a faji megkülönböztetés elől menekült olyan afrikai országokba, amelyekben "nincs faji megkülönböztetés és apartheid. A másik része olyan afrikaiakból tevődik össze, akik haladó gondolkodásúak és ezért saját országukban elnyomás alatt voltak. A menekülteket befogadó országok nagy terhet vállaltak magukra, hiszen saját maguk fenntartása és ellátása is többször gondot okoz. Az LVSZ nagygyűlése ezt i kérdést is tárgyalta. Az afrikai egységszervezet által AfrilMi Menekült Nappá elfogadott június 20-át, az LVSZ nagygyűlése a maga részéről is elfogadta. Ezzel összefüggésben a következő határozatokat hozta: „A Lutheránus Világszövetség elismeri június20-át, minden évben Afrikai Menekült Napnak és a meneküllek állapotát az emberi jogtalanság és türelmetlenség egyik legtragikusabb megnyilvánulásának tekinti. Kifejezi szilárd meggyőződését, hogy a meneküllprobléma végső megoldása csak az elnyomás és a diszkrimináció minden formájának teljes megszűnteié e lehet. Sürgeti tagegyházait és minden érdekelt szervezetét, hogy támogassák mindazokat a törekvéseket, amelyek a menekültprobléma állandó megoldását keresik és segítik a menekülteket, hogy igazságban és emberi méltóságban építhessék fel ismét életüket. Dicséri azokat a kormányokat, amelyek menedékjogot biztosítanak és munkaalkalmat adnak, hogy véget vessenek az igazságtalan életfeltételeknek, amelyek a menekültprobléma gyökerét kepezik.” (Következő számunkban a magyar delegáció Dar es-Sala.arn.-i szolgálatairól szólunk, majd ezt kővető befejező cikkben a nagygyűlés értékelését adjuk.) Káld.v Zoltán MOSZKVA IJJ EGYHÁZI VEZETŐJE lietövé teszik, számukra, hogt részt vegyenek abban a harcban amely a nagyobb szabadságért ét igazságosságért folyik.” Erősen hangsúlyozza a határozat, hogy „az igazság érdekéber való szó az egyház missziójánál lényeges és alkotó része. Ez elválaszthatatlanul hozzátartozik az igehirdetéshez”. Szerafim metropolita, aki az Orosz Ortodox Egyházban a moszkvai egyházkerület íeparchía) élén állt, megrendült' egészségi állapotara való tekintettel felmentését kérte és nyugalomba vonult. A szent szinódus június 11-i ülése Juvenalij metropolitan aki eddig Tula és Belev eparchiák élén állott, nevezte ki a moszkvai eparchia élére.
