Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-09-04 / 36. szám

GYERMEKEKNEK. Ollárterítők Bizonyára feltűnt már nektek, hogy az oltárteritő — s ezzel együtt a szószék és keresztelő me­dence terítő — színe alkalr,ián­ként változik. Lehet, hogy sokan azt hiszik, hogy az oltárterítő szí­nét a ielkész, vagy, egyházfi ötlet­szerűen választja meg. aszerint, hogy milyen szín tetszik nézi. A valóságban azonban más a hely­zet, mert az oltárterítők színei­nek, az úgynevezett liturgikus színeknek „szimbolikus” jelenté­sük van. Utalnak valamire. Ezért az egyház pontosan előírja, mi­kor milyen terítőbe öltözzék az o.tár. Lássuk a különböző litur­gikus színeket és azok jelentését. Adventben és böjtben li­la színű ruhába öltözik az oiiár. A lila a bűnbánat és a töredelem színe. Adventben, a karácsony etotti időszakban azért hívja bűn- banatra a híveket még az oitár- terítö színe is, mert az érkező Jé­zust csak bűnbánattal és töretíe- lemmel megtisztított szívvel lehet fogadni. Böjtben, amikor Krisz­tus Urunk szenvedésére emléke­zik a gyülekezet, természetesen telik meg a szívünk bűnbánattal, hiszen Jézusnak a mi bűneinkért is kellett szenvednie a kereszten. KARÁCSONYKOR, a HÚSVÉ­TI időben, valamint SZÉNT- HAftOMSAG ÜNNEPÉN az oltár­terítő színe fehér. A fehér az örömnek a színe. Karácsonykor azért örül a gyülekezet, mert is­ten megszánta a bűnös világot és megváltásunkra elküldte egyszü­lött Fiat. Húsvétkor az éiet öröme tölti el a gyülekezet szívét, hiszen l6ten nem hagyta Jézust a sírban, hanem feltámasztotta őt és ezzel gyermekei szamara is győzelmet ígért a halál felett. Szenthárom­ság ünnepén pedig arra emléke­zünk, hogyan nyilatkoztatta Ki Is­ten magát mint teremtő és gond­viselő Atya, megváltó Fiú és meg­szentelő Szentlélek. Istennel való találkozás, Isten megismerése mindig örömöt jelent. A VÍZKERESZT UTÁNI IDŐ­BEN ÉS A SZENTHÁROMSÁG UTÁNI VASÁRNAPOKON az ol­tárterítő színe zöld. A zöld az életnek, a növekedésnek és a re­ménynek a színe. Ezeken a va­sárnapokon Isten igéje arra tanít­ja a gyülekezetei, hogyan szüle­tik és növekedik az emberek szí­vében a hit és ezzel együtt isten országa, és mit jelent hívők es az egyház életében a keresztyén re­ménység. NAGYPÉNTEKEN feketébe öl­tözik az oltár. A fekete a gyász színe. Nagypénteken Jézus halá­lara emlékezünk, ezért töiti el a szivünket a gyász és a fájdalom érzése. Egyes gyülekezetekben az elhunyt lelkész temetésének a szertartása a templomban van. Természetes, hogy ilyenkor is lé­keiébe öltözik az oltár. PÜNKÖSD ÜNNEPÉN. VALA­MINT A REFORMÁCIÓ EMnÉJÍs- ÜNNEPÉN piros színű térítők ke­rülnek az oltárra. A piros szín­nek kettős jelentése van. A piros a tűznek és a lelkesedésnek a szí­rié. Pünkösdkor arra emlékezünk, hogyan küldte el Isten Szemléi­két kettős tüzes nyelvelt alakjá­ban és hogyan töltötte meg a Szentlélek hittel és lelkesedéssel az apostolok szívét. így született meg az egyház. De nem csak az egyház születéséhez, hanem annak állandó megújulásához, reformá­ciójához is erre a tüzes lelkc-se- désre van szükség. Az egyház éle­téhez a történelem során sokszor az is hozzátartozott, hogy a híveit életükkel, vérük, ontásával tel telt- tanúságot Urukról Pünkösdkor és a reformáció emlékünnepén a vértanúk hűsegére és piros vérére is emlékezik a gyülekezet. ENGEDJÜK, HOGY AZ OL- TARTERlTÖ SZÍNE már a temp­lomba való belépésünkkor nyert érzésekkel töltse meg szívünket és ezzel előkészítsen bennünket az ige befogadására és megtartásara. Selmeczi János A Ilit cselekedetek nélkül halott Az elet jele a mozgás, a cselekvés. Vannak, akik ugyan élnek meg, de már semmit nem tesznek. Azt mondjuk ezekről: élőhalottak. Lehet a keresztyén ember es az egyház, a gyülekezet is ilyen élő­halott. (Jel 3,1). Megvan meg, de mar semmit nem tesz. csak vegetál. Csak a neve egyház, de már nem látszik rajta, hogy Isten elhívott gyülekezete. Ennek a vasárnapnak az igei arra figyelmeztetnek, hogy a hit soha nincs „önmagában”, mert a hit valami eleien, hatalmas, nagyszerű dolog: mielőtt még kérdeznéd, mit kell tenni, mar meg is tette. A hit nem is tud tétlenkedni, mindig keresi, mit tehet. A hivő ember élete tevékeny élet. A mai nap ősi evangéliuma, az irgalmas samariairó! szóló példá­zat egyetlen ponton mutatja meg, hogy mi az igazi jó cselekedet: észrevenni embertársaink baját, és személyre, vallásra, fajra való tekintet nélkül segíteni rajta. Erre mondja Jézus: „Menj el, te is ha­sonlóképpen cselekedj!” DK. MUNTAG ANDOK TANULMÁNYA A Lutheránus Világszövetség Tanulmányi Osztálya igazgatójá­nak. Ulrich Durchrownak a szer­kesztésében tanulmánykötet je­lent meg ..Kétféle birodalom és kormányzás” (..Zwei Reiche und Regimenté”) címmel. A kötet ar­ról ad számot, hogy a világ kü­lönböző országaiban élő evangéli­kus egyházak hogyan értelmez­ték. használtak fel és hívták se­gítségül az Isten kétféle kormány­zásról szoló lutheri tanítást a 20. szazadban. Az NSZK. az NDK, Norvégia, Dánia. Namíbia, Dél- Aírika. Brazília és az Egyesült Államok mellett Magyarország is szerepel. Ezt a cikket dr. Muntag Andor teológiai tanár írta. 1977-ben ünnepli a svédorszá­gi Uppsala híres egyeteme fenn­állásának fétezredik évfordulóiát. Augusztusban 25 ország hatvan történészet várták arra a konfe­renciára, amelyet „Az egyház a változó világban” címen rendez­tek meg a teológiai fakultáson az ünnepségek részeként. A gondviseléshit kérdései „Rád bízom sorsomat” „Mindenki a maga sorsa ková­csa!” — tartja a régi közmondás. Azaz sorsunk irányítása a kezünk­ben van. Bizonyos, hogy sok tevé­kenység, feladat, munka tölünk függ, tudunk dönteni az élet ke- resztúljain. merre induljunk. Az élet egészére, döntő kérdéseire nézve azonban aligha lehet igaza a közmondásnak. Vegyünk ehhez egy példát. Milyen könnyű az autóvezetés! Kicsit megnyomom a gázpedált, gyorsabban megy. Rálépek a fék­re. lassul majd megáll a kocsi. Jobbra-balra fordíthatom a kor­mányt és fordulhatok, kanyarod­hatok kedvem szerint. De vajon tényleg arra hajthatok, amerre csak a kedvem tartja? Csak ott mehetek, ahol útat épí­tettek vagy alkalmas a terep, de még ott sem akármelyik Irányba és akárhol. Szabályok, előírások, savok, korlátok, sorompók, falak, jelzőlámpák irányítanak, igazíta­nak útba. Alkalmazkodnom keli másokhoz is, akik mellettem, előt­tem, mögöttem hajtanak. Saját járművem is korlátoz hiszen meg­határozott a teljesítőképessége, üzemanyagot, karbantartást igé­nyel. Kezemben a kormánykerék, de mégsem mehetek az autóval bármerre! Nyári gyakorlaton a szeretetotthonban AMIKOR ELŐSZŰR LEPTEM BE az ajtón, mindenki elnémult. A tartózkodás és várakozás hang­ja volt ez egyaránt. Csak -gy 8 év körüli kisfiú — Zolika — né­zett meg kíváncsian. „Te ki vagy?” —! kérdezte. Megmond­tam. Megsimogattam kócos fejét, kézen fogtam s attól kezdve a többiek is megelevenedtek, mint mikor egy filmrészlet a leállítás után újra indul, megelevenedik. Legtöbbjük nem érteit meg sem­mit, csak a hangulatot érezte. Zoli, mikor idekerült, még sem beszélni, sem egyedül járni nem tudott. Azóta két év telt el, s a gondozónők kitartó vele való fog­lalkozásai nyomán, a kisebbek között ő a legértelmesebb. MÁSNAP már néhányon lelke­sen fogadtak. Julika, akinek teg­nap igazán sokat beszéltem, ma már felemelte a fejét, s agy né­zett rám, mint aki érti a szói. Még az ebédet is elfogadta a teg­nap még idegentől. Rozi vakon született, de kiváló ritmusérzék­kel és biztos haiiggal áldotta meg cserébe Isten. O vitte a prímet, miközben Pali „tercelt” hozzá a tolószékböl. Ebéd utáni pihenő alatt szó'tak nekem, hogy Komád, aki 10 éves lehet, de magatehetetlen görcs­ben fekszik, állandóan hívott. „Anyuci” — mondta többször is. Ki tudná megállni, hogy ne men­jen oda? Kinek nem dobogna a szíve az elszorult torkában, ha egy ilyen elesett ember szerezet- megnyilvánulását látja, hallja? Ma már magam kértem: hadd le­gyen Komád az én gondozottam. A HŰVÖSVÖLGYI SZERE­TETOTTHON másik részlege az ún. „öregotthon”, ők nem any­agira ápolásra szorulók, mint in­kább az emberi kapcsolatterem­tési vágy él bennük erősen, ter­mészetesen. Melyikünk nem akarni átadni tapasztalatait a nála fiata'ab- baknak? Ki ne szeretne élete példája által segíteni környezeté­nek? És aki még aktívabb, fris­sebb, maga is megpróbál új mód­szer szerint élni, rugalmasan el­hagyni régi életstílusát! Dékány néni például, aki 82 évesen is olyan friss, szellemileg és fizikailag egyaránt, hogy sok mai fiatal is példát vehetne ma­gatartásáról, úgy a család segítő­je, mint az otthonbeli közössége érdekében vállalt munkája ré­vén. A D1AKÓN1A1 INTÉZMÉNYT a vezető törzsgárda: Muncz Fri­gyes, Filippinyi Jánosné (min­denki Jolinénije) és a lelkészek, szakértelemmel, teljes odaadással irányítják. Felelősségtudattal él­nek. érezni, hogy itt senkinek nem jut eszébe a „csak” szó. A levegőben van már valami, ami. úgy érzem, elsősorban az Isten kezében levő emberek sajátja. Nem a kötelesség elodázása, a nyerészkedés itt a cél, hanem az önzetlen segítés a rászorultakon. S mindez az Isten iránti hala föl­di kifejezése. „Egymás terhét hordozzátok”, önként, embersze- retetből. AKI EZT A HIVATÁST VÁ­LASZTJA ÉLETRESZOLOAN, annak jutalma nem marad el. Csak néhány nap. hét, s automa­tikusan próbálkozik: hogyan le­hetne méginkább könnyíteni, változtatni, bármilyen áldozat árán is, az elesettek sorsán. S hozzájut ahhoz, ami itt a földön a legtöbb; szeretet — viszontsze­retet Ottlyfe Márta Sceleti vi Ödönre emlékezünk SZAZ ESZTENDEJE SZÜLE­TETT Késmánkon korának egyik legjelentősebb pedagógusa, majd teológiai tanára volt. A budapes­ti bölcsészeién szerzett tanári diplomát, majd Mezőtúron, Lő­csén, Késmárkon tauiárkodott. Jelentős gyakorlati és tudomá­nyos munkálkodást végzett a pe­dagógia területén, különösen is a természettu dományi oktatás ban. Nevére’ és munkásságára ország­szerte felfigyeltek. 1909-ben a pozsonyi evangélikus teológián megválasztották a bölcsészeti tanszékre tanárnak. Itt mái' in­dulásakor külön teológiai tanári vizsgát tett. majd lelkészi diplo­mát is szerzett. Több mint tíz esztendeig végezte ezt a munkát. Közben a bécsi teológián koráb­bi bölcsészdoktorátusa mellé teológiai licenciátust szerzett, 1925-ben pedig a debreceni egye­temen a neveléstudomány ma­gántanárává habilitálták. Tanára volt teológiánknak akkor is, amikor az ideiglenesen. Buda­pestre került. 1931 őszen halt meg. IRODALMI MUNKÁSSÁGA szinte felsorolhatatlaji. De ér­deklődési területe is. Különösen is a vallástudomany területén publikált sokat. Kerek ötven je­lentős művét tartja nyilván az egyháztörtóneiem, s az idősebb lelkészgeneráció könyvtárában ezen művek közül több ma is megtalálható, forgatott mű. Az előttünk jártak szorgalma, tudá­sa és működésük eredményei serkentőleg hatnak, s emlékük megbecsülése élő hitünk tartozé­ka. Szelényi Gusztáv, a fejéi-—ko­máromi egyházmegye felügyelője az áldott emlékű professzor fia. K. E. A „KERESZTYÉNSÉGGEL” VALÓ REKLÁMOZÁS ELLEN Az Egyesült Államokban külön­böző protestáns Szervezetekben ebben az évben már másodszor adnak ki egy olyan jegjrzéket, mely a „keresztyén” vállalkozások listáját tartalmazza. A jegyzéket azzal a szándékkal terjesztik, hogy ismertté tegyék a „tudato­san keresztyén” vállalkozásokat es a keresztyéneket ezek támoga­tására ösztönözzék, vagyis arra, hogy az üzleti életben a jegyzék­ben szereplő cégeket részesítsék előnyben. A 950 000 egyháztagot számláló presbiteriánus egyház Nashvllle- ben (Tennessee) tartott zsinata „vallásos megkülönböztetés kísér­leteként” határozottan elutasítot­ta az ilyesfajta reklámozást, mert az „igazságtalan minősítésekhez” vezet és a másképpen gondolko­dók, különösen is a zsidóság ellen irányul. MINDENKI A MAGA SORSA KOVÁCSA? Ügy vagyunk az élet­tel, mint az autóvezetéssel. Sok­szor úgy érezzük, csak rajtunk áll, merre forduljunk. Valójában azon­ban születésünk pillanatában már batyuval jöttünk erre a világra, hozzuk magunkkal képességein­ket, öröklött jó és rossz tulajdon­ságainkat. Az örökléselméleti, -genetikai kutatók szerint mint­egy ötszáz millió lehetséges kom­bináció közül egy lehetőség va­gyunk a magunk egyéniségéveL Életünk folyamán azután csak nö­vekszik hátunkon a hordozni való. Tegnapi döntéseink, hibáink, vá­lasztott útjaink is sokban megha­tározzák a mai napot. Környeze­tünk, jövőre vonatkozó céljaink, a mellettünk élő emberek befo­lyása is módosíthatnak sorsunkon. Vannak azután „sorsszerű”, tő­lünk független adottságok. Hiszen nem mi döntöttük el, például, mi­lyen családba, milyen népbe, mi­lyen nyelvbe, milyen történelmi körülményekbe születünk bele. Előre ki nem számítható módon következhetnek ránk betegségek vagy egészség, öröm vagy bánat, siker vagy kudarc. HÁNYSZOR MEGPRÓBÁLTA PEDIG MAR AZ EMBER, hogy ha nem is tudja kormányozni, ak­kor legalább kiszámíthassa a ma­ga sorsát. Hányán a csillagokra esküdnek, hogy oda föl, az égites­tek egymáshoz való viszonyába van belerejtve a sorsunk, mások a tenyér ráncait, az élet- és sors­vonalakat kutatják. Hasztalan azonban a kutatás, a jövő sötét fátylát nem sikerül az embernek fölíebbentenie. Mások éppen ezért az ellenkező végletben látják a megoldást. Va­lamilyen kiszámíthatatlan vak­sorsról, végzetről vélnek tudni, amelyik óriási markából hiába is próbál menekülni az ember. A legjobb hát, ha belenyugszunk, hogy „bárhogy lesz, úgy lesz”. Akadnak olyanok is, akik meg­próbálnak szembeszegülni a sor­sukkal, valahogyan kilépni belőle, újat kezdeni, más körülményeket teremteni maguk köré. Nem tu­dunk azonban kilépni saját bő­rünkből ! A CÍMBEN IDÉZETT ÉNEK KÖLTŐJE a Szentírás üzenetét életünkre és sorsunkra vonatko­zólag úgy fogalmazza, hogy lássuk meg: nem vagyunk egyedül. Nem egyedül kell fölvennem a harcot a múltam és jelenem és jövőm eseményeiben és adottságai ban sokszor olyan tesújtó sorssal. Jé­zus fölvette magára az emberi sorsot, belelépett az idő és tér, a történelem keretei közé. Maga­sabbról jött, mint az emberi sors és magasabbról messzebbre iehel látni. Megtanít arra. hogy túllás­sak a múlt, jelen, jövő, az emberi élet keretein. Nem a véletlen, a vaksors, a végzet vagy ismeretlen ellenséges erők kezében vagyok, hanem Isten atyai szeretetében. A keresztyén ember ezért Jézus ismeretében tudja elmondani a Mi atyánk kérését: „Legyen meg a Te akaratod!” ISTEN AKARATAT PEDIG ELSŐSORBAN gyermekei életé­ben szeretné megvalósulni látni. Ahogyan ő szeret minket, úgy kell szeretnünk egymást, ahogyan Ő megbocsát nekünk, úgy kell ne­künk is megbocsátani egymásnak. A másik ember számára rajtunk keresztül jó sorsot akart szánni az Isten! A magunk életének örömét és bánatai, nehézségeit és sikereit pedig nem kell egyedül vinnünk. mert elmondhatjuk az énekköltő­vel a bizalom vallomását: ..Rád bízom sorsomat. Uram mindhalá­lig, akárhogy intézed, csak javam­ra válik!” Harmati Béla ÖTSZÁZ ÉVES AZ UPPSALAI EGYETEM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents