Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-16 / 3. szám

EGYETEMES IMÁMÉT Róma 5, 1—5 Évről évre összegyűlünk január harmadik hetében, hogy a világ keresztyénéivel együtt imádkoz­zunk az egyházak egységéért. Is­ten Szentlelke világossá tette szá­munkra, hogy nem hitvallásaink­ban és nem az egyházszervezetben kell eggyé válnunk, hanem ahogy Jézus mondta: az Atyában és a Fiúban (Jn 17, 21). Az idei imahetet Pál apostolnak a rómaiakhoz írt levele részlete foglalja össze. Ha jobban elmé­lyedünk az igében, akkor felfe­dezhetjük, hogy az apostol közös keresztyén hitünk forrásáról be­szél. Isten kegyelméből, hit által, Jézus érdeméért igaznak nyil­vánít, és most ennek a bírói hatá­rozatnak értelmében üdvösségünk lehet. Ennek gyökere pedig a meg­békélésben van. Ez nem hangulat vagy érzelmi állapot, hanem ma­gatartás. Ezzel életünk gyökér- kérdése : Istenhez való viszonyunk véglegesen rendeződik, s mi ott­hon vagyunk az atyai házban. Van menetelünk az Atyához s van di- csekedésünk az Isten megjelenő dicsőségében. Nem más ez, mint hitünknek és reménységünknek a leírása. A kettő lényegében egy: a megbékélt lélek teherbírása. Január 17., hctfö A tanítványok küldetése Lukács 10, 1—9 (Zofóniás 3, 9—18) Imahetünk kezdetén maga Jé­zus tanít bennünket így imádkoz­ni: ..Kérjétek az aratás Urát!” — Könyörögjünk munkásokért az aratásba. Könyörögjünk úgy, hogy elsősorban magunkat szánjuk oda engedelmes szolgálatra ebben az aratásban. Fel kell ismernünk az alkalmat, ami nekünk adatott, fel kell ismernünk azt, hogy erre csak az aratás Ura küldhet ki bennünket. Nincs más küldetés, csak az. ami tőle ered. Ehhez ad most Jézus eligazítást. Küldeté­sünk kulcskérdése mindig az. hogy pontosan felismerjük azt a prog­ramot, amit Isten elénk ad. Tud­nunk kell, milyeneknek kell len­nünk, hogy szolgálhassunk az evangélium továbbvitelében. Is­ten segíti ezt a szolgálatunkat: a köszöntés, a bizonyságtevö szó és magatartás összegyűjti azokat, akik a békesség fiai. A feladatun­kat Urunk pontosan megjelölte: az aratás ideje itt van és sok az aratnivaló. Úgy figyeljünk ezen az imahéten is az ő szavára, hogy alkalmasak legyünk a bizonyság- tevésre, és elküldhessen az ő ara­tásába. Adjunk hálát azért, hogy Krisz­tus az egyházat békességre hívta el, és elküld bennünket is az ő ara­tásába. Valljuk meg bűnbánattal, hogy sokszor inkább magunkat prédi­káltuk. nem Krisztust, és ezért nem tudtunk igazán segíteni má­sokon. akiket magunk mellé gyűj­töttünk. Könyörögjünk azért, hogy Isten békessége uralkodjék az ö egyhá­zában. Ez a békesség indítson bé­kességszerzésre mindnyájunkat minden ember, minden nép iránt. Imádkozzunk az Egyházak Világ- tanácsának erre irányuló tevé­kenységéért. Január 18., kedd Helytállás a küldetésben Kolosse 1, 21—29 (Ezékiel 43, 1—3) Pál életében sok volt a szenve­dés és a megpróbáltatás. Mégis örült, mert fájdalmai között lett alkalmas a küldetésre. E szenve­déseiben Pál eggyé lett Krisztus­sal, aki földi életében a „fájdal­mak férfia” volt. Az apostol Krisztus szenvedésének gyümöl­cse, és amikor a Krisztussal szen­ved, ö is gyümölcsöt terem a ko- lossébeliekben. Küldetésének az a célja, hogy igehirdetésével felfed­je a titkot: Krisztus mint látha­tatlan fő van jelen az egyházban, a „dicsőségnek ama reménységé­ben”. Ez a jelenlét mindenkié le­het. Az igehirdetés ma is arra buz­dít, hogy ebben a Krisztusban ma­radjunk meg mindig, amíg „ama napon” Krisztussal együtt mi is megjelenünk az örökség átvételé­re. így tárulnak fel a nagy gon­dolatok: hatalmas Krisztusunk van; mit tett értünk, felelősek va­gyunk egymásért; buzgón könyö­rögjünk a gyülekezetért és az egy­ségért, Krisztus fősége alatt. Adjunk hálát a küldetésért; azért, hogy Isten Jézus Krisztus­ban erre felkészít; azokért, akik elesettségünkben felkarolnak ben­nünket. Valljuk meg bűnbánattal — hogy imádságainkban túl sokat törődünk saját magunkkal, nem vesszük észre embertársaink ba­ját, szenvedését, nem tudunk ér­tük áldozatot vállalni; csak egyé­ni üdvösségünk kérdésével foglal­kozunk és nem járjuk a szeretet és szolgálat útját. Könyörögjünk — hogy a Szent­lélek erősítsen meg bennünket küldetésünkben és szolgálatunk­ban; örömmel tudjunk segíteni embertársainkon; hitben és enge­delmességben tudjuk vállalni a keresztet; segítsünk embertár-' sainknak, hogy megtalálják a sze­retet és megértés útját. Január 19., szerda Elhivatásunkhoz mcltó élet Efézus 4, 1—18 (Ézsaiás 61) Az egyház élete a maga tarka változatosságával és egyéni szí­neivel őrzi meg egységét Krisztus­ban. Életünk — mint szolgálat — beépül Isten üdvtervébe, amely­nek vége és teljessége Krisztus. Ehhez méltóan kell járnunk. Ezt nem kiérdemeljük, hanem szaba­don és öntudatosan teljesítjük hi­vatásunkat. Aki Krisztus testében van, annak teste a felebarát is, egy test tagjai: testvérek. Aláza­tossággal, szelídséggel, hosszú tű­réssel hordozzák el egymást sze- retetben. Mindenki terhére lehet a másiknak, sokszor éppen a legér­zékenyebb ponton; tehát el kell szenvednünk egymást, mert Krisz­tus is elszenvedett minket. Az egyháznak ezt a nagy élet­egységét szemlélteti az apostol, amikor a következő megállapítá­sokat teszi. Egy az Atya, aki te­remtett és kiválasztott. Egy az Űr, akiben elhívott, megváltott és egy­beszerkesztett. Egy a test; az egy­ház és a lélek benne: a Szentlé­lek. Egy a hit, vagyis az a szemé­lyes erő, amellyel Krisztusba fo­gózunk, beleoltatunk. Egy ennek a megpecsételése: a keresztség. En­nek a titokzatos és felbonthatatlan egységnek minden keresztyén em­ber életében és szolgálatában meg kell látszódnia. Adjunk hálát Isten szeretetéért, hogy azért küldte el Fiát erre a világra, hogy éljünk általa; hogy áldozata által testvérek lehetünk; hogy az örök szeretetben, Krisz­tusban élhetünk. Valljuk meg bűnbánattal, hogy mi gyakran csak akkor szex'etünk, ha előbb minket szeretnek; hogy nem tudjuk türelemmel és meg­értéssel elhordozni egymást; hogy csak akkor bocsátunk meg, ha más előbb megbocsátott; hogy rosszat tettünk azokkal, akik jót tettek ve­lünk. Könyörögjünk, hogy elhivatá­sunkhoz méltón járjunk; hogy családjaink, gyülekezeteink, egy­házaink váljanak olyan közös­séggé, amelyik tiszteli a másik igé­nyét, segít rajta, lehajol hozzá; hogy az a hosszútűrő szeretet le­gyen bennünk, amely Krisztus Jé­zusban van. Január 20., csütörtök Küldetésünk magasztossága 2 Korinthus 4, 7—18 (Jeremiás 20, 7—13) Az apostol hű és bátor. Ném ta­kargat, nem hallgat el semmit, és maga is vállalja hibáit. Ezért az evangélium nyílt, egyenes beszéd. Pál nem magát prédikálja, hanem Jézus Krisztust. Nem személytelen a beszéde. Egész valóját adja; fel­emésztődik a szolgálatban, mint ahogy a fahasáb felemésztődik a lángban. Amikor Krisztust pré­dikálja, magát a gyülekezetek ja­vára feláldozza. Az Ige dicsősége mibennünk, Krisztus szolgáiban mint cserép­edényben van elrejtve. Ezért a kincs, amit hirdetünk, nem tőlünk való, hanem Istené. Ha eközben szenvedünk, akkor ez a Krisztus keresztjének hordozásából követ­kezik, de ezáltal közösségünk is van vele, nemcsak halálában, ha­nem feltámadásában is. Ebből az következik életünkre nézve, hogy Krisztus erejével el tudjuk visel­ni a szenvedést, és a diadalmas 1977. január 17-23. Együtt a reménységben élet szolgálatába áll az életünk. Szolgálatunk áldozata által nem­csak bennünk támad krisztusi élet, hanem a gyülekezetekben is. A Jézusért hordozott szenvedés így lesz a jézusi élet forrásává. Ez a szolgálat legmagasabb formája: enyém a szenvedés és a halál azért, hogy a tietek legyen az élet. Adjunk hálát Jézus Krisztus ke­reszthaláláért és feltámadásáért; azért, hogy erről vallást tehetünk; adjunk hálát a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsáért és tagegyházainak közös szolgála­táért. Valljuk meg bűnbánattal, hogy engedetlenségünk, önzésünk sok­szor akadályozza Krisztus meg­újító munkáját; hogy nem becsül­jük eléggé Istentől nyert külde­tésünket. Könyörögjünk a szeretetben és a szolgálatban való megújulásun­kért és megszentelődésünkért, és minden olyan törekvésért, amely a keresztyén szolgálatban való egységet munkálja. Január 21., péntek A békéltetés szolgálata 2 Korinthus 5, 18—6, 2 (Ézsaiás 65, 17—25) Krisztus halálával és feltáma­dásával elkezdődött az új terem- tés és az új világ; de tévedés vol­na azt hinni, hogy be is fejeződött. A régi világ még él, a bűnnek ha­talma van. Ezért van szükség az evangélium hirdetésére: kibékí­teni az embereket Istennel és egy­mással. Istennek is ez a legfonto­sabb. Ezért bízza ránk a békélte­tés szolgálatát. Ezért járunk kö­vetségben, Krisztusért kérjünk mindenkit: Béküljetek meg Isten­nel és egymással. Béküljetek meg, mert Isten felétek fordult és bűn­bocsánatot hirdet. Krisztusért kér­jünk békességet, hiszen az ő sze­relme szorongat, az a szeretet, amely halálra adta magát éret­tünk. .Isten kiengesztelődése, a ke­reszt nagy áldozata áll szolgála­tunk mögött. Egész magatartá­sunk ebből a tényből indul ki. Ezért hirdetjük: ne tegyétek ma­gatokban hiábavalóvá az Isten fe­lénk forduló kegyelmét. Ézsaiás azt mondja: „kellemetes időben meghallgattalak”. — Itt a kelle­metes idő. Adjunk hálát azért, hogy szá­munkra Jézusban, az Ember Fiá­ban elérkezett az üdvösség napja: hogy részt vállalhatunk a békél­tetés szolgálatában. Valljuk meg bűnbánattal, hogy gyakran nem látjuk tisztán kül­detésünket- a világban; hogy in­kább feszültséget teremtünk ma­gunk körül, ahelyett, hogy tovább­adnánk Krisztus békességét. Könyörögjünk, Isten megújító munkájáért, azért, hogy a tőle ka­pott ajándékokat szét tudjuk osz­tani minden nép, minden ember számára; hogy békességszerzők legyünk; a Keresztyén Békekonfe­rencia munkájáért. Január 22., szombat Bátorítás a reménységre Zsid. 6, 9—20 (Jób 19, 23—29) Minden gyülekezetben vannak erősebbek és gyengébbek, ezért pásztori szeretettel kell minden­kit megszólítani. Lehet, hogy töb­beknek az ismerete még hiányos és hitük fejletlen, de hozzátartoz­nak a gyülekezethez. Igent mon­danak az Isten megváltó akaratá­ra, tartják a közösséget, áldoznak az egyházért. De ennél tovább kell jutnunk. Arra hívunk fel tehát mindenkit, hogy olyan buzgók le­gyenek, mint a nagy példaadók voltak, és ők is nyerjék el a meg­ígért örökséget: a legnagyobb jót, amit Isten adhat. E nagy példák közül legkiemelkedőbb Ábrahám, aki a nagy kísértések és próbák között is hitt Isten ígéreteiben, és az ígéretek .beteljesedtek. Hitt, mert Isten segített neki, esküvel is megerősítette ígéretét. Ezért re­ménységünket erre a kősziklára építhetjük, s akkor jöhet bármi szenvedés, próbatétel, békességben élünk, és erőnk van küldetésünk és szolgálatunk betöltésére. Adjunk hálát Isten szövetségi hűségéért és annak jeleiért, kivált­képp. hogy ígéreteit valóra váltja; hogy Jézus Krisztusban örök re­ménységünk van. Valljuk meg bűnbánattal, hogy sokszor ítélgetjük mások hitét; nem vagyunk pásztori szeretettel a gyengébbekhez; nem merünk bízni Isten ígéreteinek valóra vá­lásában. Könyörögjünk, hogy Isten te­gyen eggyé a hitben és az engedel­mességben; kérjük megtartó erői­nek szétáradását »ébben a világ­ban; hogy ne szégyenüljünk meg reménységünkben. Január 23., vasárnap Egységünk az Atyában János 17, 20—26 (Zsoltár 146) Ha visszatekintünk az elmúlt hétre és újra végiggondoljuk, mi­re hívott fel bennünket Urunk, talán megrettenünk a. feladatok láttán. A legnehezeobet, a szen­vedéssel járó áldozatvállalást kér­te tőlünk. Épp ezért bátorító újra Megváltónk értünk mondott imád­sága: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ö szavukra hisznek énbennem". Jézus itt mindazokért könyörög, akik az azóta eltelt kétezer eszten­órájat közvetíti a Petőfi rádió. — KECSKEMÉT. 1976. novem­ber 21-én a gyülekezet őszi szere- tetvendégségén Ribár János ceg­lédi lelkész szolgált, — VAC-RÁD. 1976. november 28-án dr. Karner Ágoston orszá­gos főtitkár szolgált mindkét gyü­lekezetben. Ugyanaznap délután Vácon presbiteri szeretetvendég- ségen Kiszely Sándor csővári lel­kész szolgált igehirdetéssel. — a soproni öregdiákok — a már megszűnt iskolák, a volt polgá­rik öregdiákjait is beleértve — Sopron 7Ó0 éves jubileuma alkalmából talál­kozót szerveznek május 20—22-én az 1002. tanévig végzett középiskolások részére. 20-án közös, 21-én iskolán­kénti program. — A részvételi szán­dékot pontos címmel mielőbb az aláb­bi címek egyikére .kérjük: Gombáj Vilmos igazgató, 9400 Sopron, Széche­nyi Gimnázium, vagy Szarka Ferenc, a Soproni Öregdiákok Budapesti Szer­vező Bizottságának titkára. 1112 Bu­dapest, XI., Oroszvég u. 4. — A Ber­zsenyi Gimnázium (volt Ev. Líceum) fennállásának 420. évfordulóját ün­nepli. ezért is kérjük az érdekeltek je­lentkezését. — ELADÓ egy három mázsás harang felszereléssel. Cím' a kiadóhivatalban. — A DEÁK TÉRI GYÜLEKEZET ke­res gondnoki munkára könyvelni tudó nyugdíjast, vagy aktív dolgozót má­sodállásban. Évi 840 órás munkaszer­ződéssel. Belépés március 1. Jelentke­zés levélben. Evangélikus Leikészi Hi­vatal 1052 Budapest V.. Deák tér 4. dő alatt az ő követőivé lettek. És azokért is könyörög, akik még majd csak a jövőben fogják halla­ni a róla szóló Evangéliumot. A célt pedig így jelöli meg: „hogy felismerje a világ, hogy te küld- tél engem”. Jézusnak mindig a világ megmentése volt a szívén. Végül van egy különös kijelentése is: „Atyám, azt akarom, hogy aki­ket nekem adtál, azok is ott le­gyenek velem, ahol én vagyok”. S hol van Jézus? Az Atyában. Te­hát Jézusnak az az akarata, hogy mi őbenne legyünk, végezzük el azt a szolgálatot, amit ránk bízott, és ezáltal legyünk vele együtt az Atyában. Ez az a cél, amely felé a mi reménységünk tekint. Legyünk benne egyek! Adjunk hálát az elmúlt hét ál­dásaiért, az imahét alkalmáért, azért az erőért, mellyel áldozatot tudunk vállalni; az Atyában és Fiúban való egységünk lehetősé­géért. Valljuk meg bűnbánattal, hogy imádságainkban elerötlenedtünk, elméleti úton akartunk embertár­sainkat meggyőzni a Krisztusban való élet szépségéről, és nem ke­resztyéni magatartásunkkal ve­zettük őket Istenhez. Könyörögjünk, hogy minden­napjaink imádságát a Szentlélek ereje hassa át; hitbeli felismeré­seink és áldozatvállalásaink által legyünk egyek a reménységben. Könyörögjünk küldetésünk meg­újításáért és az embervilágért vég­zett szeretetszolgálatunkban való állhatatos helytállásunkért. A társult gyülekezet egyhangúlag meghívta lelkészéül Éltes Gyula kisapostagi lelkészt. Beiktatása ün­nepi istentisztelet és közgyűlés ke­retében január 16-án délelőtt 10 órakor lesz Dörgicsén. A beikta­tás szolgálatát Síkos Lajos pápai lelkész, a Veszprémi Egyházmegye esperese végzi. EVANGÉLIKUS ÉLET A Maavarurszésl Evangélikus Egyház Saitoosztál.vánaK lapla Szerkeszd: a szerkesztő bizottsa2 A szerkesztésért felel: Mezősi Gvörey Felelős kiadó: Harkányt László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest vm.. Puskin u. 12 Te'efon: 142-074 Csekkszámla szám: SÍ«—20 112—VIH Előfizetési ár: eey évre 120.— Ft Arusltia a Maevar Posta Index: 25211 ISSN 0.133-1302 © 77.0153 Ather.a$um Nyomda Budapest Rotációs masasnyomás Felelős ve?.ető: Soproni Béla vezérigazgató Istentiszteleti rend Budapesten, 1977. január 16-án Deák tér de. 9: (ürv.) Harmati Béla, de. 8, Schreiner Vilmos. Rákospalota- de. 11. (ürv.) ,D. Káldy Zoltán, du. 6. Kistemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós* dr. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszent- Szirmai Zoltán, du. 6. dr. Muntag An- mihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mi­liőmé. Dózsa György út 7. de. fél 9. tyásföld de. 11. Cinkota de. fél 11, du. Szirmai Zoltán, üllői út 24. de. fél 11. fél 3. Kistaresa de. 9. Rákoscsaba de. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9 Ra- 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Kó- kóczí út 57/b. de. 10. (szlovák) Cse- sa László. Rákosliget de. 10. dr. Kosa lovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey László. Pál, Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) D. Dr. du. 5. Szeretetvendégség; Tóth-Szöilős Ottlyk Ernő, de. fél 11. (német), de. Mihály. Vajda Péter u. de. fél 12. Veö- 11. (úrv.) D. Dr. Ottlyk Ernó, du. fi. reös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros D. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. Károly. Rákosfalva de. 8. Bőrös Ká- ö. Koren EmiL Óbuda. de. 9. Görög roly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Tibor. de. 10. Gől'íig Tibor. XII., Tar- Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. tsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11, du. fél Benczúr László. Váci út 129. de. 3. 7. Pest hidegkút de. lél 9. Modori u. ». Benczúr László. Frangepán u. de. fél de. 10. Filippinyi János. Kelenföld de. 10. Benczúr László. Újpest de. 1.0. Blá- 8. - (úrv.) Rőzse István, de. 11. (úrv.) zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Rőzse István, du. 6. Missura Tibor. Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Vi- Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Ti- rágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz bor. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy László. Kispest de. 10. Kispest-Wcker- de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. letelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schrei- Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél ner Vilmos. Rákospalola-MAV-telep 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — Vízkereszt után a 2. vasár­napon az oltárterítö színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 2, 1—II; az igehirdetés alapigé­je: Zsid 13, 20—21. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET a rádióban, ja­nuár 30-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház fél­— MALOMSOK. A gyülekezf 1976. december 18-i lelkészválasz tó közgyűlése egyhangúlag Bálin László segédlelkészt választott meg lelkészéül. Beiktatása ünner istentisztelet keretében januá 2-án volt Síkos Lajos esperes szol gálatával. — DÖRGICSE— KÖVÁGÖÖRí

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents