Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-23 / 4. szám

XLII. ÉVFOLYAM ’ 4. SZÁM 1977. január 23, Ara: 2,50 Ft ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Az országgyűlés december 16— 17-én tartott téli ülésén tűnjek között Púja Frigyes külügymi­niszter beszámolót tartott a nem­zetközi helyzetről és a .kormány külpolitikai tevékenységéről. A beszámolóhoz hozzászólt D. Kál­ót/ Zoltán püspök is, aki Buda­pest XVII. kerületének ország- gyűlési képviselője. Felszólalását az alábbiakban szó szerint közöl­jük: A mi időnkben egyetlen ország — sőt végeredményben egyetlen személy — sem tud elmenekülni azok elől a kérdések — vagy ha ügy tetszik „kihívások” elől — amelyeket korunk állít elénk. Minden ország, és mi mindnyá­jan, a földön, megkérdezettek let­tünk. Ezekre a kérdésekre kell felelnie a mai emberiségnek: bé­ke vagy termonukleáris háború, amellyel lesöpörjük magunkat a földgolyóról, általános és teljes leszerelés, vagy fegyverkezési haj­sza ma 300 milliárd dolláréit, hol­nap 500-ért, aztán a kenyerünkért és végül az életünkért, békés egy­más mellett élés és együttműkö­dés a különböző társadalmi rend­szerű államok között, vagy szünet nélküli feszültség, kizsákmányolás vagy igazságosság, társadalmi ha­ladás, vagy az éhség fokozódása a földön, faji egyenlőség, vagy faji megkülönböztetés. Ezeket a kér­déseket nem lehet kikerülni, mert ha bárki megpróbálja a követke­ző percben azok makacsul újra eléie állnak. Meggyőződésem szerint — és ebben sokakkal osztozom — ezek­re a létkérdésekre igaz és előre­mutató feleleteket adott a 29 európai munkáspárt berlini érte­kezlete. a 7 szocialista ország Bu­karestben elhangzott nyilatkozata és a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának de­cember elején tartott ülése és itt az országgyűlés nyilvánossága előtt a Magyar Kormány nevében Púja Frigyes külügyminiszter úr. Melyek ezek a- feleletek? Béke, biztonság, leszerelés, atomfegyve­rek megsemmisítése, a politikai enyhülés folytatása., katonai eny­hülés. békés egymás mellett élés és együttműködés, társadalmi ha­ladás, igazságosság, faji egyenlő­ség, a Helsinki Záróokmányban lefektetett tíz elv érvényesítése. Az is nyilvánvaló, hogy korunk kihívásaira a vallásos emberek­nek, közelebbről a keresztyének­nek is felelniük kel!. Hiszen ugyanazon a földgolyón élnek, mint mindenki más és eléjük is éppen olyan makacsul odakere­kednek korunk égető kérdései, mint a nemvallásos emberek elé. Ök sem nézhetik valamiféle bal­konról. a tömegektől való „előkelő elszigeteltségben" korunk feléjük is áramló kérdéseit, hanem azok között és azokban benne élve kell nekik is feleletet adniuk. A kihívásokra adott feleletek A magyarországi egyházak, kö­zelebbről a protestáns egyházak, felismerték, hogy — mint azt Aczél György miniszterelnök-he­lyettes úr a „Világosság” c. lap­ban A szocialista állam és az egy­házak Magyarországon c. nagy­szerű cikkében olyan szépen írta — „a szocializmusban a szeretet dimenzióinak kiterjedéséről és reális megvalósulásáról van szó”. Arról, hogy az ember élete már itt a földön szép és boldog legyen. Ezért vállalkoztunk szívesen és jó lelkiismerettel arra. hogy miköz­ben végezzük egyházi szolgálatun­kat. ebből folyóan segítjük ennek a társadalmi rendnek építését is marxista honfitársainkkal együtt. Cselekvéseinkben eltérő elvi-ideo- lógiai-teológiai alapokból indu­lunk ki — melyek nem adnak le­hetőséget a kompromisszumra — de a tettekben egvek vasvunk. Mi is így felelünk a „kihívásokra”: Mindnyájan a Földön megkérdezettek lettünk D. Káldy Zoltán püspök felszólalása az Országgyűlésen 99 béke, biztonság, leszerelés, atom­fegyverek megsemmisítése, békés egymás mellett élés és együttmű­ködés, társadalmi haladás, igazsá­gosság, faji egyenlőség, a Helsinki Záróokmány elveinek érvényesí­tése Európában és Európán kívül. Egyház a szocializmusban Felvetődhet a kérdés, hogy miért beszélek egy külügyminisz­teri beszámolót követően az egy­hetne nagyobb területeken és na­gyobb összefüggésekben is az „európai népfront” keretében. Az emberi jogok Ezzel összefüggésben kell meg­említenem, hogy a Helsinki Zá­róokmány aláírása óta több nyu­gati országban aktivizálódtak azok a csoportok — és pedig nemcsak egyháziak — amelyek azt hiszik, hogy nekik kell számon kérniük házról és az egyház szolgálatáról a szocializmusban, továbbá a marxisták és a keresztyének együttműködéséről a mi társadal­mi rendünkben. Azért, mert ez nemzetközi kérdés is. A legtöbb nyugati országban ugyanis azt állítják, hogy az egyház nem tud létezni a szocialista társadalmi rendben, hanem csakis kapitalis­ta körülmények között és a társa­dalmi változást, új társadalmi struktúrát, vagy éppen szocializ­must igénylő tömegeknek — akik között igen sok a vallásos ember — azt mondják! hogy az egyház­nak a szocializmusban fel kell ad­nia elvi alapjait és el kell árul­nia eredeti küldetését. Ennek ér­dekében a nyugati országokban tevékenykedő bizonyos keresz­tyén csoportok és sajtóorgánumok olyan rémmeséket terjesztenek a szocializmusról és olyan rágalma­kat szórnak a szocializmusban élő egyházak képviselőire és vezetői­re. ami már megkérdőjelezi ezek­nek a sajtóorgánumoknak és cikk­íróknak keresztyén integritását, tehá.t azt. hogy ezek egyáltalában keresztyén emberek-e. vagy a múltból előjött „modernizált ke­resztes lovagok?” Több hetes amerikai körutam alkalmával az elmúlt tavasszal, a sajtókonferen­ciákon és egyházi alkalmakon legtöbbször ezt a kérdést tették fel nekem: „Mondja meg őszin­tén. tud-e élni és szolgálni az egyház a szocializmusban?” örül­tem. hogy számos nagy amerikai iap — politikai és egyházi egy­aránt — becsületesen megírta be­csületes feleletemet: „Igen, az egyház tud élni és szolgálni a szo­cializmusban egész népünk javá­ra. elvi-teológiai engedmények nélkül.” Meggyőződésem szerint, ennek komolvan vétele és elfoga­dása elősegíthetné a nyugati or­szágokban is azt. hogy a keresz­tvének és a haladó erők bátran egvütt működienek a béke bizto­sításáért. a demokráciáért és a társadalmi fejlődésért. Vagyis, az a „népfront politika”, amely ha­zánkban a marxistákat és keresz­tyéneket a nemzeti egység iesvé- ben közös cselekvésre tudta ösz- szeölelni és amely olyan szép eredményeket hozott népünk éle­tében — jó gyümölcsöket terem­a szocialista országoktól és azok egyházaitól a Helsinki Záróok­mányban foglalt elvek közül kü­lönösen is azt, amelyik az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletbentartására vonatkozik, beleértve a gondolat, a lelkiisme- ret, a vallás és a meggyőződés szabadságát. Különösen Belgrad előtt. Természetesen, a lelkiismeret- és vallásszabadságot mi is szeret­jük és igényelnénk is, ha az a szocialista társadalomban nem volna, örülünk azonban annak, hogy a Magyar Népköztársaság­ban nemcsak tiszteletben tartják az emberi jogokat, hanem mesz- szemenően gyakorolják és élik is, és a lelkiismeret- és vallásszabad­ság nemcsak az Alkotmányban van biztosítva, hanem a gyakor­latban, és életben is. Szabadon prédikálunk, tanítunk, végezzük a sajtó- és szeretetmunkát, gon­doskodunk a lelkészképzésról és a személyes lelki gondozásról is. Ez még akkor is tény, ha időnként, egyes esetekben, helyi szinteken vannak is kisebb problémák, ame­lyek rendezést igényelnek. Ugyan­akkor annak a határozott meg­győződésünknek adunk hangot, hogy a nyugatiak részéről a tíz alapelvből, ennek az elvnek min­denek fölé helyezése tendenciózus és eltorzítja a Helsinki Záróok­mány tartalmát. Ügy tűnik ui. ne­künk. hogyha egyes nyugati kö­röket csak a „vallásszabadság” kérdése érdekli a Helsinki Záró­okmányban, akkor másodrangúvá teszik a békés egymás mellett élés és együttműködés elvét, vagy akár az államok között vitás kérdések békés úton és nem fegyverekkel való megoldásának ügvét,. A Hel­sinki Záróokmány azonban egy­séges egész, amelyben a különbö­ző elveket nem lehet egymással szemben kijátszani, egymás fölé és alá helyezni. Mondhatom így is, nem három kosárról van szó, hanem csak egyről. Bátorítás a „harmadik világ’* egyházai számára Hadd utaljak arra is, hogy az elvi alapokon nyugvó, őszinte és jó viszony, amely az állam és egy­ház között a szocializmust építő Magyarországon olyan sok jó gyü­mölcsöt terem, bátorítást jelent azokban az afrikai országokban is, amelyek most mennek át nagy társadalmi, gazdasági és politikai változásokon és a társadalmi be­rendezkedés szocialista útját és módját választották. Ezekben az új utakon haladó országokban ott vannak a keresztyén egyházak is és meg akarják találni helyüket és szolgálatukat az új társada­lomban, szocialista körülmények között. Ezzel összefüggésben szí­vesen érdeklődnek a kelet-euró­pai szocialista országokban élő egyházak élete és körülményei iránt, hiszen ezek az egyházak hamarabb kerültek a szocializ­must építő társadalomba. Mi örömmel osztjuk meg tapasztala­tainkat velük és bátorítjuk őket az új társadalmi rend vállalására és abban való pozitív szolgálatra. Szolgálat az egyházi világszervezetekben E helyen sem hagyhatom említ tés nélkül a Keresztyén Békekon­ferencia szolgálatát, amely lan­kadatlanul hívja közös erőfeszí­tésre a keresztyén egyházakat a békéért, a biztonságért és a társa­dalmi igazságosságért. Szolgálatá­hoz a magyar egyházak jelentős segítséget adnak. Legalább néhány mondatban hadd szóljak arról is, hogy a szo­cializmusban élő egyházak, benne a magyar egyházak munkája — éspedig az előremutató munkája — nem hiábavaló a világ egyhá­zainak közösségében. Sokszor küzdelmes az utunk, de nem ered­mény nélkül való. Ismert, hogy az Egyházak Világtanácsa múlt év­ben, Nairobiban tartott nagygyű­lésén támadás érte a szocialista országokat és azokban élő egyhá­zakat éppen a Helsinki Záródoku­mentum tárgyalása közben, A nagygyűlés lényegében ott és' ak­kor á hidegháború eszközévé lett. A szocialista országok egyházai­nak küldöttei a nagygyűlés után közös megbeszélést tartottak és kiértékelték ezt a helyzetet. Elé­gedetlenségüket tudtára adták az Egyházak Világtanácsa elnökségé­nek. Olyan információink vannak, hogy ez nem volt hiábavaló és re­ménységünk van arra. hogy a szo­cialista országok egyházainak ál­láspontját a jövőben jobban tisz­teletben tartíák és. szolgálatukat inban igénybe veszik. Végül szívesen mondom el. hogy a Békeszerető Erők 1973-ban, Moszkvában tartott világgyűlése munkájának egyházi területen va­ló továbbgyűrűzéseként. a jövő év júniusában Moszkvában világkon­ferencia lesz a keresztyének és a világvallások képviselőinek rész­vételével. A világkonferencia ezt a hosszú nevet viseli: „Vallásos emberek világkonferenciája a tartós békéért, a leszerelésért és a nemzetek közötti igazságos kap­csolatokért”. Az előkészítő bizott­ságban két magyar püspök is, egy római katolikus és egy evangéli­kus is dolgozik. Ügy látjuk, hogy a közel kétmilliárd embert magá­ba ölelő világvallásokban és a ke­resztyén egyházakban még na­gyon sok olyan tartalékerő van, amelyet aktivizálni kel! az embe­riség békéjének és boldogulásá­nak érdekében. Tisztelt Országgyűlés! Felszóla­lásommal nem akartam mást, mint azt. hogy jelzést adjak a Tisztelt Országgyűlésnek a ma­gyarországi egyházak, közelebb­ről a magyar protestantizmus sze­rény nemzetközi szolgálatáról, to­vábbá szolgálatunkról drága ma­gyar népünkért. A külügyminisz­ter úrnak a nemzetközi helyzetről és a kormány külpolitikái tevé­kenységéről szóló beszámolóiát, azt nagyra értékelve és támogat­va, elfogadom. Köszönöm szives figyelmüket. Díszdoktor-avatás Kolozsvárott A Kolozsvárott és Nagyszebenben működő Egyetemi Fokú Egysé­ges Protestáns Theológiai Intézet Szenátusa és Tudományos Tanácsa D. Káldy Zoltánnak, egyházunk püspök-elnökének tiszteletbeli dok­tori címet adományozott. A díszdoktori oklevél átvételére január 21-én ökumenikus ünnepség keretében kerül sor Kolozsvárott. FAJI ELKÜLÖNÍTÉS — AHOGY A NAGY KÖNYVBEN MEG VAN ÍRVA A fajok elkülönítése a nyilvá­nos helyeken és a mindennapi élet összes területén — néhány enyhítő rendelkezés ellenére — még távolról sem a múlté Dél- Afrikában. Port Elizabeth vá­rosban ezt jól szemléltetik. A vá­ros közeiében levő 15 kilométer hosszú tengerpartot a fehérek, a színesek, indiaiak, kínaiak és malájok részére fenntartott sza­kaszokra osztották. A fehéreké a legnagyobb és a legjobban felszerelt szakasz, a többi fajnak meg kell elégednie azzal, hogy minden egyszerű és szűkös. A beosztásnál a feketékre egyálta­lán nem voltak tekintettel. Ne­kik messze a városon messze kí­vül olyan helyen kell fürdeni ük. amely a tengerpart legveszélye­sebb szakasza. A „faji határok” betartására külön erre a célra szerződtetett őrök ügyelnek, akiknek a dolga egyáltalán nem könnyű. A rend­kívül szigorú faji elkülönítés in­doklásául az illetékes tisztviselő azt mondotta, hogy a különböző faji csoportok nem akarnak együtt fürödni. „Ebben egészen biztos vagyok” — mondta. A nem fehér bőrű lakosság vélemé­nyét azonban nem kérdezte meg. AZ ÉHSÉG LEKÜZDÉSE ETIÓPIÁBAN Kísérletképpen 1973-ban pró­báltak először légi úton élelmi­szert juttatni Etiópia aszály és éhség sújtotta lakosságának, a ki­váló svéd pilóta von Rosen köz­reműködésével. A kísérletek azt bizonyították, hogy az alacsonyan szálló gépekről ledobott élelmi­szer az egyetlen lehetőség a se­gítségnyújtásra, mivel éppen ezen a területen nincsenek meg­felelő utak. A repülőgép szár­nyai alá erősített és élelmiszer­rel megrakott gumitartályokkal „bombázták” az éhezőket. Éve­ken át folyt ez a segítségnyújtás a svéd evangélikus egyház, a Vöröskereszt és más szervezetek támogatásával. A végső cél per­sze az volt, hogy az etiópiai nép maga tudjon gondoskodni ma­gáról. Az új etiópiai kormányzat most átvette ennek a segélyprog­ramnak a szervezését és lebo­nyolítását. t

Next

/
Thumbnails
Contents