Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-01-16 / 3. szám
b Hitünk mai kérdései Ki volt Jézus valóban ? í . Álil VASÁRNAP IGÉJE Légy kedves O előtte! Zsid 13, 20—21 Isten előtt egyikünk sem kedves önmagában. Jézus azért halt meg érettünk, hogy az „örök szövetség véréért" kedvessé váljunk Isten számára. Annyi kárt okoztunk, annyira megrontottuk Isten ékességét, a világot, annyira gonoszra fordítottuk mindazt, ami igen-igen jó volt, hogy Isten jogos haragját más nem engesztelhette ki. Jézusért azonban most már Isten a békesség Istene! Ügy tekint reánk, mint szeretett gyermekeire, akik kedvesek vagyunk atyai szíve számára. Sem hálánk, sem viszontszeretetünk nem elég ahhoz, hogy ez igy legyen. Nevelésre szorulunk. Teljes átformálásra. Annyira hihetetlen az, ami érettünk történt és annyira idegen, elfelejtett az az élet, amelyért halálba ment Jézusunk. Nálunk is jobban tudja ezt az Isten. Kezébe veszi ügyünket. KÉSZSÉGESSÉ TESZ MINDEN JÖRA. Hallatlan türelemmel tanít. Olyan vonzóan állítja elénk az új életet, hogy egyre szívesebben fordulunk el a régitől. Kezünkbe vesszük a Bibliát. Növekvő érdeklődéssel tanulmányozzuk a kinyilatkoztatás dolgait. Megindul imaéletünk. Fontossá válik számunkra a gyülekezet, a közösség keresztyén emberekkel. Felfigyelünk Isten munkájára és szeretnénk részi venni abban. Lassan kevés lesz a szabad időnk, oly sok testvérhez szeretnénk eljutni, annyi mindent szeretnénk tenni, hogy könnyit- sünk emberek sorsán. ALKALMASSÁ TESZ AKARATA TELJESÍTÉSÉRE. Régi. önös életünk gerincoszlopa volt akaratunk. Megtört Jézus halálában. Tanulgatjuk a leggyönyörűbb mondatot: legyen meg, Atyám, a Te akaratod! Régen mindig későn láttuk be, hogy mindig az a jó, amit Isten akar. Most már menet közben is tapasztaljuk ennek igazságát. Egyre szívesebben szánjuk is magunkat felismert akarata teljesítésére. Ezért is nézünk állhatatosan Jézusra és próbáljuk követni Öt! Így éri el célját a halálba menő Pásztor, igy teljesül az Atya szándéka. Mert azzal válunk kedvessé öelőtte, hogy belesimulunk Jézus életébe, szeretetébe, engedelmességébe. Elrejtőzünk Őbenne, hogy minél kevesebb tűnjön elő régi akaratos és indulatos, önző és szeretetlen lényünkből. Amennyire felragyog rajtunk a. Jézushoz való hasonlatosságunk és kiábrázolódik rajtunk az Ö arca, annyira vagyunk kedvesek mennyei Atyánknak. Pál apostol beszél egyszer erről: az Elsöszülött Fiú és a fiák serege...! Engedjük, hogy formáljon! Ne álljunk ellene, ha tisztogat. Kérjük, hogy érleljen az új életben, hogy Istennek valóban kedves gyermekeivé legyünk. Akit annyira szerethet, hogy odaadhasson másokért. Balikó Zoltán Keresztyén hitünk az értünk megszületett, keresztre feszített és feltámadott Jézus Krisztus evangéliumán alapul. Benne ismerhető meg Isten szándéka az emberrel és a világgal. Ügy is szoktuk mondani, hogy Isten Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki önmagát a világ számára. Mindannak a teljességét, amit az emberrel közölni kívánt Isten, Jézus Krisztus által hozta nyilvánosságra. Ezért létfontosságú kérdés az egyház és a keresztyén ember számára, hogy kicsoda Jézus Krisztus? Helyesek, pontosak és hitelesek-e azok az információk, amelyekből Jézust megismerhetjük? , Egyáltalán, megismerhetjük-e kétezer esztendő távolából Jézus Krisztus személyét? Ezeket a kérdéseket nem az egyszerű kíváncsiság veti fel, hanem a hivő ember kérdései is, ha az apostollal együtt bizonyosságként akarja kijelenteni: tudom, kinek hittem. NÉZZÜK HÁT, MIK AZOK A FORRÁSOK, amelyek Jézus megismeréséhez rendelkezésre állnak. A történeti Jézus személyéről, életéről, szavairól, cselekedeteiről csak a Biblia újszövetségi része közöl összefüggően és bőven adatokat. Semmi egyéb, Biblián kívüli történeti forrásmunka nem ad érdemleges segítséget Jézus megismeréséhez, sőt. a korabeli történeti feljegyzésekben még a nevével is alig találkozunk. Emiatt a világi történetírásban volt irányzat, amely Jézus valóságos személyének létezését is kétségbe vonta. Ma általában a nem keresztyén történészek sem tartják Jézust kitalált személynek, ha isteni mivoltát tagadják is. Jézust tehát hitünk és tapasztalatunk szerint kizárólag az Újszövetségből ismerhetjük meg, figyelembe véve természetesen az Ószövetség messiási utalásait is. A Biblia sem közöl azonban részletes, hézagmentes és pontos Jézus-életrajzot. Két okból sem. Egyrészt azért, mert az evangéliumok és a többi újszövetségi könyv Szerzői nem voltak hivatásos történelemtudósok, másrészt azért nem, mert nem életrajzot akartak írni. Nem történelmet írtak a szó tudományos értelmében, hanem személyes hitükről tettek bizonyságot. Emiatt volt aztán olyan teológiai irányzat, amely azt tartotta, hogy reménytelen vállalkozás lenne a történelmi Jézus személye és élete után kutatni, mert az Újszövetség nem a valóban megtörtént eseményeket fejezi ki, hanem a Krisztusban hivő apostolok és más őskeresztyének hitét. Való igaz, hogy az Újszövetség iratai magukban foglalják és tükrözik íróik hitét és meggyőződését. Ez azonban nem jeien-ti, azt, hogy amit leírtak, az nem áll meg a történelmi valóság mérlegén. Hiszen ez a meggyőződésük valóságos tényeken, tanúk által igazolt eseményeken alapult. Nem történelmet írtak, de nem is hamisították meg a történelmet. A Krisztusról szóló bizonyságtétel volt a céljuk és az evangélium továbbadására törekedtek, amelynek magva a szemük előtt és fülük hallatára lejátszódott eseménysorozat volt. Éppen a bizonyságtétel hitelessége érdekében kellett arra vigyázniuk, hogy ne rugaszkodjanak el a valóságtól. Más kérdés, hogy emberi képesség szerint és a hallgatók vagy olvasók számára való érthetőség kedvéért hogyan „tálalták”, esetleg különbözőképpen magyarázták, kétségtelen azonban, hogy ugyanazon tények, megtörtént események alapján tettek bizonyságot hitükről. IGAZ TEHÁT, HOGY JÉZUS ÉLETÉT nem ismerjük olyan aprólékos életrajzi részletességgel és pontossággal, ahogyan talán szeretnénk, azt mégis elmondhatjuk, hogy kielégítő képet kapunk Jézus földi működéséről azok bizonysága alapján, akik őt legjobban ismerték, akik őt nagyon szerették és Tőle tanulták, hogy az igazságot csak igaz módon lehet képviselni. AMIT JÉZUSRÓL TÖRTÉNETILEG TUDUNK és teljes bizonyossággal vallunk, azt foglalja össze a Szentírás alapján az Apostoli Hitvallás. Ebben nemcsak elvont hittételek vannak, hanem történelmi események is, úgymint Jézus születése, Pilátus neve által meghatározott időben történt szenvedése, keresztre feszítése, halála és feltámadása. Az emberi társadalomban, időileg és helyileg ismert történelmi helyzetben megtörtént dolgok. Ez nem azt jelenti természetesen, hogy az Újszövetség többi, Jézussal kapcsolatos tudósítása nem lenne fontos, vagy hiteles, vagy nem tulajdonítanánk jelentőséget reánk maradt beszédeinek, szolgáló élete különböző mozzanatainak. Az Apontoli Hitvallás az üdvtörténetileg legfontosabb, az egész világ megváltása és az egyes ember üdvössége Rövid, de súlyos betegség után karácsony este eltávozott szerettei és evangélikus egyháza köréből dr. Sólyöm Jenő, a tudós egyháztörténész. Kolozsvárt született — ahol édesapja polgári iskolai tanár, majd igazgató volt. —. 1904. július 25-én. Teológiai tanulmányait Budapesten. Sopronban és Bázelben végezte. Idén áprilisban lesz kerek ötven éve. hogy Raf- fay Sándor püspök lelkésszé avatta. Kiskőrösi, maid Budapest Deák téri segédlelkészi szolgálata után egy évet az erlangeni egyetemen, két évet pedig idehaza töltött ösztöndíjasként. 1931—1938 között a Budapesti Fasori Gimnáziumban volt hitoktató tanár, s eközben. 1933-ban. szerezte meg Sopronban teológiai doktorátusát, a magyar protestáns egyháztörténet köréből. Nyomtatásban is megjelent disszertációja — Luther és Magyarország — máig is alapvető fontosságú a Luther-kutatás területén. A Pécsi Tudományegyetem evangélikus hittudományi karán az egyházjogi és magyar protestáns egyháztörténeti tanszéken 1938-tól rendkívüli. 1941-től nyilvános rendes tanárként Sopronban, az 1950-ben megalakult Teológiai Akadémián pedig előbb Sopronban, maid Budapesten végezte tanári szolgálatát. 1958 nyaráig. nyugdíjazásáig. Közben egy évig dékáni tisztet is viselt. 1959 elejével az egyházvezetőség. mint nyugdliais teológiai tanárt. tudományos munkatársként alkalmazta az Evangélikus Országos Levéltárban, ahol előbb mint Mályusz Elemér professzor munkatársa, utóbb mint a levéltár vezetője működött a tőle megszempontjából legdöntőbb eseményeket sorolja fel Jézusról. A SZBNTÍRÁS TANÚSÁGA ALAPJÁN és Isten Szentlelkének belső meggyőző ereje által valljuk, hisszük, hogy Jézus kevés híján 2000 évvel ezelőtt Betlehemben mint valóságos ember megszületett, földi életében mindvégig szolgálta az embereket, a világ bűnéért önként vállalta a kereszthalált, amit a Jeruzsálem melletti Golgota hegyén szenvedett el, Arimáthiai József sírjába temették, de feltámadott három nap múlva, és utána több százan találkoztak vele, majd a mennybe ment. Tanítványaira pedig — mindenkori, ma élő tanítványaira is — rábízta az evangélium szolgálatát. I Baranyai Tamás szokott pontossággal és lelkiismeretességgel 1975 januárjáig. Tudását és munkaerejét azonban még másfél évig egyháza rendelkezésére bocsátotta. Két évtizeden át végzett professzori munkáját elsősorban a 16. századi lutheri reformáció alapos tudományos feldolgozása jellemezte. Az egyetemes egyháztörténet akkori tanárával. Wiczián Dezsővel közösen írt, három kiadást megért középiskolai tankönyve (Az egyház története. 1942. 1943. 1948) és Hazai egyháztörténete (1957) mellett több száz tanulmánya jelent meg egyházi és irodalomtörténeti folyóiratokban. továbbá a Luther Jahrbuch és több más külföldi szakfolyóirat hasábjain. Előadásait. cikkeit és értekezéseit mindig a tárgyilagossággal párosult ügyszeretet hatotta át. Példamutató volt, ahogy Sólyom Jenő élete utolsó két évtizedében a nehéz, áldozatos levéltári munkát végezte. A ma tudományos kutatói elsősorban neki köszönhetik, hogy nagy múltú levéltárunk a háborús viszontagságok után rendszerezve, jegyzékeivé. kötegelve áll a kutatók rendelkezésére. Munkájának nagyságát jelzi, hogy az egyházmegyéktől általa begyűjtött anyaggal gyarapodott, gondosan kezelt, mintegy 700 folyóméternyi iratanyag ma hétszerese a háború előtti anyag mennyiségének. Ravatalánál január 4-én Ferenci« Zoltán rákoshegyi lelkész hirdette az igét. Hamvait kívánsága szerint szülővárosába szállítják. Közegyházunk a tudós iránti tisztelettel búcsúzik a nemzetközileg is becsült Luther-kutatótól. Dr. Fabiny Tibor „Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre” (Jn 1, 17). VASÁRNAP. — „Az Isten országa igazság, békesség és a Szentlélek által való öröm” (3 Móz 26, 6 — Rom 14, 17 — Jn 2, 1—11 — Zsolt 105, 1—15). A Krisztusban felkínált kegyelem „sokoldalúságát” mutatják be a mai nap igéi. A Krisztus haláláért — kegyelemből — kinyíló örök élet, s a naponta vett bűmbocsánat áldott „ráadásaként” ajándékoz meg minket Isten hazánk s embervilágunk békességével. Felénk nyújtja, segítő kezét családi, gyülekezeti életünk „zavaraiban” — amint a kámai menmyegzőn is tette. És végül megajándékoz minket a szolgáló keresztyén élet hálás örvendezésével. HÉTFŐ. — „A királyi széken ülő ezt mondja: íme én újjá teszek mindent” (Ézs 42, 9 — Jel 21, 5 — Jer 31, 31—34 — Lk 5, 27— 32). A „mindent” újjáteremtő Isten rajtunk akarja életújító munkáját elkezdeni. Teszi ezt azzal, hogy „szívünkbe írja” szent akaratát. Mert bűnbocsátó irgalmával bizodalmas hitet, bennsőséges sze- retetet és igaz engedelmességet ébreszt bennünk Atyánk, önmaga iránt. S akinek „megújult” a kapcsolata Istennel, az „újat tud adni” felebarátjának is. KEDD. — „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő” (Jer 20, 11 — Jel 1, 17—18. — 2 Móz 20, 1—17. — Dk 5, 33—39). Nem idegenektől kéri ma sem Isten, akaratának teljesítései, hanem azoktól, akiket éppen szabadító szeretet« által tett „hozzátartozóivá”. A „kegyelem szövetségébe” vont egyháza hiszi és éli, hogy Isten, Mózesnek adott „első” szava teljesedik be, örökkévaló országa eljövetelével. S ezt az „élő Úr Jézus” maga ígéri és hozza el. SZERDA. — „Benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok: minden általa és érte teremtetett” (Jer 31, 35 — Kol 1, 16 — Mt 19, 3—9 — Lk 6, 1—11). Ez keresztyén életünk egyik legcsodálatosabb ajándéka; hogy tudniilLik egész életünket Urunk kezéből vehetjük. A pi-óbás napokat épp úgy, mint a békességeseket — s a mutatós, szép feladatokat ugyanúgy, mint a kudarcokat. Vagyis, hogy földi feladatainkban helytállva: mindenben Neki szolgálhatunk! CSÜTÖRTÖK. — „Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy Krisztus által békéltessen meg önmagával mindent” (1 Móz 8, 21 — Kol 1, 19—20 — Mt 5, 17—20 — Lk 6, 12—19). Jézus azért jött, hogy kereszthaláláig való engedelmességével „megbékéltesse” a bűneink miatt haragvó Istent. A vele való békességünk alapján joggal várja tőlünk Atyánk, hogy képmutatás helyett valóságos engedelmességgel — a tanítvány „több” igazságával mondjuk el előtte hálánkat. PÉNTEK. — „Nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve” (Zsolt 17, 7 — Lk 1, 49 — Jn 1, 15—18 — Lk 6, 20—26). Mózes, Keresztelő János és Mária — bár Isten szívükbe, kezükbe adta a Krisztust, meg a róla való bizonyságtételt — csak „vezetékek” voltak. Feladatuk ebből állott: hordozni, szolgálni a Krisztust. A hit csodáját mégis azok élik át ma is, akik tudják, hogy nem emberektől, de az „egyszülött Istentől” veszik az ingyenvaló kegyelmet. SZOMBAT. — „Rendíthetetlen országot kaptunk” (Dán 2, 21 — Zsid 12, 28 — Zsid 12, 18—24 — Lk 6, 27—36). A kegyelem evangéliumának évszázadok óta megismétlődő felkínálása, ne tévesszen meg minket. Sem abban, hogy az „rngyenvaló”, mert azért nagy árat fizetett Urunk! Sem az7ai hogy az mindenkinek szól, mert aki megveti, azt ő is elkerüli. De az se tévesszen meg minket, hogy az evangélium „örökké” hangzik: egyszer „lejár” a kegyelem ideje! Csizmazia Sándor IMÁDKOZZUNK! Szeretnék olyan lenni, mint Te, Jézusom. Alázatos és szelíd, követve, mint Te, Atyám parancsait! Segíts, tisztíts, érlelj és formálj, hogy használhassál' Ámen. Bodrog Miklós: Mindegy ? Ha nekünk édesmindegy is, hogy pár házzal odébb valaki boldog lenne, ha csak annyi baja volna, mint nekünk, s hogy pár ezer kilométerrel odébb nem fáj az írástudatlanság millióknak, mert, az éhségtől sárgának látják a világot — az Istent ez borzasztóan zavarja. Egyszerűen azért, mert ő szereti az embert, S mi volnánk az ő kinyújtott keze. Ha ezt szabotáljuk, s élünk magunknak, magunkat szabotáljuk: önmagunkra ítélten fennakadunk bálványaink száraz emlőin. Aki nem hiszi, kipróbálhatja, ám csak a maga bőrén, bár erre sajnos másoké is rámegy. De van egy egész más modell: a testet öltött irgalomé, aki elibénk élte, mi a szeretet és igazság. Akit Ő megszabadít, az nekilódul a világnak, mert sodorja a hála és öröm: cselekednie kell. Félelmeinek, vágyainak nem kiszolgáltatottja — ö az. életé. ISúestisiMnk Sólyom Jenőtől
